2015. június 11., csütörtök

II. évad 6. rész- A pofon

Halihooo ^^
Egy nap késéssel de itt van a következő rész! ;)
Amint azt ti is megszavaztátok elkezdtem írni a koncert részletes élménybeszámolóját! ☺
A hétvége során valószínűleg ki is rakom!☺
Addig is annyitelárulok, hogy fantasztikus volt! *-*
Ha ez a rész elnyeri a tetszéseteketpipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel vagy írjatok chaten! ☺
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

"-Niall! Lefeküdtetek?"
-Nem. Azt már mondtam neked, hogy nem! 
-Akkor milyen múltkoriról beszélt?
-Kicsit többett ittunk a kelleténél és csókolóztunk. Vagyis megcsókolt. Én meg nem voltam eszemnél és visszacsókoltam. De egyből megbántam. Egyszerűen nem olyan íze volt a szájának mint a tiednek. Nem olyanok voltak az ajkai. Nem tudtam a dús hajába túrni, mivel alg van neki...
-Értem... És elmondtad volna?
-Ha fontos lett volna vagy számított volna egy csöppet is már tudtad volna.
-De nem ez volt a kérdés.
-Egyszer elmondtam volna. Talán mielőtt megkérem a kezed... Haragszol?- nézett rám bűnbánó tekintettel. Nem tudtam mit mondjak.
-Nem tudom Niall... Nincs miért haragudnom, hisz akkor nem voltunk együtt. Viszont jól esett volna ha elmondod. Kérdezhetek valamit?
-Amit csak akarsz!
-Melyikünk csókol jobban?
-Te. Azok miatt amiket az előbb elmondtam. Lehet, hogy másnak ő a tökéletes, de nekem idegen volt. Nekem csak a te gyönyörű ajkait kellenek!
-És szerinted ha mi nem kezdjük előről összejöttetek volna?
-Nem tudom. Nem hiszem. Van egy baráti kapcsolatunk, ami a csókig nagyon jó volt. Azóta semmi nem olyan, főleg azután, hoy elmondta, hogy szerelmes belém. Ha össze is jöttünk volna, nem gondolom, hogy azért mert szerelmes lennék belé...
-Hanem?
-Muszáj ezt most?
-Szeretném. 
-Rendben. Ha később, sokkal sokkal később összejöttünk volna az valószínűleg csak azért történt volna meg, hogy téged elfelejtselek. 
-El akartál felejteni?
-Nem. Mindenképp akartam veled beszélni mégegyszer. Csak nem tudtam mikor, féltem. 
-Ahha.... Bocsi, hogy ennyit kérdezgetek, csak....
-Semmi baj Szépségem! Ezek olyan dolgok amikről beszélni kell!- jött hozzám közelebb és átölelt. Most már hagytam, hogy mellkasára vonjon és a hátamat simogassa. 
-Egy utolsó kérdésem lehet?
-Amennyit csak akarsz!
-Mi lesz most a barátságotokkal?
-Nem tudom. Ha nem szeretnéd nem beszélek vele. 
-Azt nem! Nem akarok az önző barátnő lenni, aki nem hagyja, hogy a pasija más lányokkal is beszéljen. Én csak annyit szeretnék, hogy légy vele elővigyázatos.
-Mindenképp. És csak, hogy tudd! Téged szeretlek, de téged mindennél jobban!
-Én is szeretlek Niall. Egy kicsit nem maradhatok egyedül, gondolkodni?
-Dehogynem! Nyugodtan! Már itt sem vagyok!- gyors megcsókolt, majd kiment a szobából. Az ágyra ültem, felhúztam a lábaimat és gondolkodni kezdtem. Niall mással csokolózott. Más csípőjét húzta szorosan az ágyékához. De nem feküdtek le. Szóval akkor Niall teste a múltkori telefonálás miatt azért feszült meg annyira, és lett egy csöppet ideges... Viszont ha Melissa szerelmes belé az elkövetkezendőkben biztosan többet akar majd tőle. És én a Szösziben bármennyire is bízok a "ropiban" nem. 



Kinézem belőle, hogy újra rámásszon. De ezt meg kell akadályoznom! Nem hagyhatom! Most is, ahelyett, hogy itt ülök le kéne mennem a barátomhoz, aki szeret és akit szeretek. És, hogy mi lesz Melissával? Nem tudom. Majd kiderül. De egy biztos. Nem hagyom, hogy Niallhez érjen. Ilyen elszántan nyitottam ki az ajtót, és mentem a földszintre. A lépcső alján Flórába ütköztem, aki épp könnyezett.
-Mi a baj?
-Harry haverja.
-Mi történt?
-Menjünk fel!
-Gyere! 
Felsétáltunk a lépcsőn és bementünk a szobájukba. Amint becsuktuk az ajtót magunk mögött úgy jött ki belőle minden feszültség. Könnyek formájában. 
-Mit mondott?
-Az volt a lényeg, hogy Caroline sokkal szebb volt mint én.
-Harry?
-Elmondta neki, hogy szeret, neki így vagyok tökéletes.
-Akkor? Miért borultál ki?
-Hogy az a Grimmie milyen paraszt.
-Azért bőgjön az anyja!- röhögtem fel.
-Haha!
-Figyelj! Ne hagyd,hogy elrontsa a kedved!
-Oké.. És neked miért van ilyen nyúzott fejed?
--Cuki vagy! Jól esik, hogy ilyen szépeket mondassz rólam!
-Ha egyszer ez az igazság?
-Oké... Niall csókolózott Melissával. 
-Mii? Mikor??
-Mikor nem voltunk együtt. 
-És mi? Hogy derült ki?
-Annyi volt, hogy odamentem Niallhöz, és Melissa sikítozva jött oda, hogy miért ölelget. Elmondtuk, hogy újra együtt vagyunk, erre azt kezdte magyarázni, hogy neki- mármint Niallnek- nem számított e semmit a múltkori. Én meg megkérdeztem milyen múltkori. És úgy mondta el. 
-Értem. De ugye nem fogtok szakítani?
-Nem. Nem haragudhatok rájuk, hisz nem voltunk együtt. 
-De akkor is. 
-Flóra! Mindegy. Nem érdekel, hogy csókolóztak amíg engem szeret, velem alszik. És... Lényegtelen!
-Mi?
-Semmi! A mi dolgunk. 
-De ugye nem terhes vagy?
-Dehogy vagyok!- nevettem fel. 
-Tuti?
-Perszee!
-Akkor oké! Menjünk le!
-Menjünk. Egyébként. Tudod kivel lettem jóban?- kérdeztem mikor kinyitottam az ajtót. 
-Na!
-Brooklyn Beckhammel!
-Komoly?
-Ahha! Azt mondta az anyukája modelleket keres. 
-Na! Itt vagy te!
-Ahha. Azt mondta majd megbeszéljük. 
-Az tök jó!
-Jaja!- léptem le az utolsó lépcsőfokról, de nem tudtam mivel mindenki ott állt előttünk és egy óriási torta volt az öt srác kezében, és épp a Happ Birthdayt énekelték. Flórát egyedül hagytam és odaléptem Niall mellé és átöleltem a derekát. Először egy kicsit meglepődött de utána egy puszit nyomott a fejemre és a hátamat kezdte simogatni. Közben véget ért a dal Harry a húgom elé lépett, hogy fújja el a gyertyákat. Mikor sikerült neki mindenki megtapsolta és a nappaliba mentünk. Este kilenlc óra volt, de már nagyon sokan be voltak rúgva. Sophia és Niall közé ültem a kanapéra, kezemben egy pohár kólával. Épp Sophal beszélgettem valamiről mikor Melissa lépett elénk.



A Szöszi egyből szorosabban ölelte a derekam és a beszélgetést is befejzte Brooklynnal.
-Örülsz?
-Minek?- néztem fel rá.
-Annak, hogy megkaptad!
-Nem megkaptam! 
-Dehogynem! Ha két hétig még a seggednen maradsz nem a te derekad ölelgetné! De tudom én! Neked is csak a pénze kell, ne tagadd!
-Nekem is? Melissa! Most nagyon ügyesen elárultad magad! És ez nem így van! Szeretem, érted? Tudod mi az, hogy szeretni valakit?
-Tudom. Niall! Mond meg neki, hogy hagyjon békén ez a csitri! Nem állhat a szerelmünk útjba!- mondta, mire kiszedtem magam Niall és már Sophia kezei közül is, felálltam és egy csattanós pofont lekevertem neki. 
-Egy! Nem vagyok csitri! Kettő! Soha többet ki ne ejtsd a szádon azt, hogy Niall meg a te szerelmed! Három! Még egyszer azt mered modnani, hogy én csak Niall pénzére hajtok esküszöm minden szál hajad külön tépem ki, ami persze nem lesz nehéz, hisz  alig van! És most takarodj innen!- mutattam az ajtó felé.
-Nehogy azt hidd, hogy ennyivel elintéztél! Ennek még lesz folytatása!- kiabált rám miközben Louis és Zayn kivitték a házból. Minden szem rám szegeződött, és legnagyobb meglepetésemre megtapsoltak. Nem nagyon tudtam mire vélni, ezért Niall sörét megfogva kimentem az uvarra, és csak reméltem, hogy senki nem jön utánam. Egy kicsit egyedül akartam lenni. Leültem a lépcsőre és csak néztem. Néha-néha belekortyoltam a sörbe, amit meg is bántam. Olyan voltam mint egy alkoholista, aki idegességében iszik. A nagy nyugalmamat Niall szakította meg, aki a bőrdzsekimet a vállamra terítette és leült mellém.
-Remélem tudod, hogy egy szava sem volt igaz!- törtem meg a csendet.
-Remélem tudod, hogy egy szavát sem hittem el! 
-Miért csinálja ezt?
-Nem tudom... Ő is megmondta. A pénzem kell neki.
-Haragszol a pofon miatt?
-Miért haragudnék?
-Mert egy barátod.... Vagy mid.
-Sajnos már nem a barátom. Ilyen barátokból köszönöm nem kérek.
-De miattam nehogy!
-Nem miattad Szépségem! 
-Biztos?
-Hát persze! De az sem érdekelne! Te mindennél fontosabb vagy nekem! Szeretlek!
-Én is szeretlek!

Kivette a sört a kezemből, maga mellé tette engem pedig az ölébe vont. Kezeimet átkulcsoltam a nyakán, míg ő a derekamat ölelte.
-Szeretnél hazamenni pihenni?
Legszívesebben igent mondtam volna, de mivel a húgom szülinapja van csak megráztam a fejem.
-Nem kell. De holnap ugye csak alszunk?
-Ahogy szeretnéd! Minden úgy lesz ahogy te szeretnéd!

-Köszönöm!- mondtam és megcsókoltam. 
-Menjünk be!- döntötte homlokát az enyémnek.
-Menjünk!
Felálltunk és miután a sört is megfogtuk kézenfogva mentünk be, ahol egyből minden szem ránk szegeződött. Máskor szeretek, de most nem volt annyira jó, hogy a középpontba kerültem. A többiek egyből odajöttek hozzám.
-Kislány! Én nagyon büszke vagyok rád!- vigyorgott egyfolytában Louis.
-Jaja! Itt volt az ideje, hogy valaki megmondja neki, és ez a hülye is rájöjjön, hogy mi a célja- ugrott Niall nyakába Liam is mire én csak felnevettem.
-Azt érzem ennek itt nincs vége- sóhajtottam fel.
-Naaa! Mosolyogj!
-Persze... Valaki hoz nekem valami alkoholosat?
-Tuti?
-Tuti! Most kell valami.
-Akkor hozok neked!- ajánlotta fel Harry és már el is tűnt. 
-Én meg tortát- mondta a húgom.
-Köszönöm!  
Egyszerre értek vissza, Harry kilenc martinivel és egy boros kólával- Flórának-, barátnője pedig egy szelet tortával. Akezembe nyomta és rám lett parancsolva, hogy egyem meg.
-Persze ha nem ízlik én szívesen megeszem!- ajánlkozott fel Niall.
-Hidd el menni fog!
-Te tudod.
Megettem a tortát majd koccintottunk és mindenki elment valamerre, csak mi maradtunk a Szöszivel.
-Tuti nem szeretnél hazamenni?
-Maradjunk még egy kicsit!
-Ahogy szeretnéd. Bro említett valamkt, hogy anyukájának jó lennél modellnak.
-Ahha!
-Menj, keresd meg! Nagyon jó lehetőség!

-Okés.
-Én meg Eddel leszek!
-Jó! Majd odamegyek!
-Persze!
Hosszan megcsókolt majd ketté váltak útjaink. Elmentem megkeresni Brooklynt a konyha érintésével, hogy igyak valamit. Mosolyogva indultam kifele, de nem sokáig jutottam, uvyanis beleütköztem valakibe.
-Bocsii!- néztem fel rá, de elmosolyodtam, mikor láttam, hogy Bro az.
-Semmi baj! Pont téged kerestelek!
-Én is!
-Akkor jó. Szóval ha gondolod megadom anyu számát vagy az enyémet és akkor tudtok beszélni!
-Rendben, köszönöm!
-De lehetjobb lenne ha ő keresne téged ha meggyógyult.
-Nekem úgy is jó!  
-Akkor így lesz! Figyelj itt a névjegykártyám, majd megcsörgetsz és akkor azt a számot megmondom anyunak is.
-Köszönöm!
-Nincs mit! Viszont mi most megyünk, mert a kicsik vannak amyuval.
-Ja persze! Akkor majd holnap hívlak!
-Okés! Szia Barbi!
-Szia Brooklyn!
Adott két puszit és már el is tűnt. Úgy volt, hogy odamegyek Niallhöz, de annyi ember megállított, hogy másfél óra múlva találtuk meg egymást. Mivel a zene nagyon hanhosan szólt, közel hajolt hozzám, és nagyon élveztem, hogy lehelete perzseli a nyakam. 
-Hazamenjünk?
-Mennyi idő?
-Fél egy. 
-Kérlek!
-Rendben! Megkeressük Harryt meg Flórát aztán elmegyünk!
-Okés. 
Gyorsan megtaláltuk őket, a nappaliban voltak. 
-Srácok! Barbi nagyon elfáradt. Ha nem baj hazamennénk. 
-Ne menjetek haza! Vidd fel az emeletre, aztán gyere vissza!
-Áhh én sem vagyok ma a toppon. 
-Ti tudjátok.
-Akkor sziasztok!
-Flóra ugye nem haragszol?- néztem rá, mivel eddig csak a két srác beszélgetett. 
-Dehogy haragszok! Inkább irigykedek. Legszívesebben én is aludnék!
-Akkor ezt mindjárt megoldjuk!
-Na sziasztok!- indultunk kifelé, és miután a többiektől is elbúcsúztunk kimentünk a lakásából. Mark jött utánunk, mondta, hogy hazavisz minket. Beültünk a kocsiba, és negyed óra múlva már otthon voltunk. 
-Köszi a fuvart!
-Nincs mit! Szóljatok ha kellek!
-Mindenképp!
-Na jóéjszakát srácok!
-Jóéjt Mark!
Ő elment, mi pedig besétáltunk a lakásba. A cipőimet olyan gyorsan rúgtam le magamról mint még soha, mivel nagyon szorított. Ledőltem a kanapéra és csukott szemmel pihentem. 
-Gyere Szépségem! Tusoljunk le!
-Tusoljunk!
Nem ellenkeztem az ellen, hogy felemeljen és felvigyen az emeletre, nagyon fáradt voltam. Besétáltunk a fürdőbe, ahol miután a szekrényre és a kádhoz sétált. Megengedte a vizet és visszasétált hozzám. Beállt a lábaim közé és a nyakamat kezdte csókolgatni, miközben a ruhám zip-zárját kereste.
-Mit csinálsz?
-Fürdünk.
-Azt tudom!  
-Akkor mi a kérdés?
-Semmi!
-Hééé!- emelte meg allulról az állam- Csak tusolunk!
-Rendben!
És folytatta amit elkezdett. Kibújtatott a ruhámból, ő is levetkőzött, majd mikor a kád megtellt vízzel beleültem, ő mögöttem helyezkedett el, és a mellkasára vont.
-Annyira gyönyörű vagy!
-Szeretlek!
-Én is! Nincs kedved elutazni?
-Mire gondolsz? Vagy hova?
-Van egy meglepetésem. Csak az nincs kész. És amíg elkészül el kell mennünk. Arra gondoltam elmegyünk Mullingárba. Mit szólsz hozzá?
-Komooly?
-Ahha!
-És nektek nem kell dolgozni?
-Neem! Van két hét szünetünk még. Csak, hogy Zaynnek minél kevesebb koncertje legyen. 
-Pff szánalmas! 
-Az. De akkor benne vagy?
-Hogy ne lennék? Meg akarom nézni hol nőtt fel a kis Niall!
-Okés!- nevetett fel. 
-Mikor indulunk?
-Szerintem holnap délután, ha neked az jó. 
-Nekem bármikor!
-Akkor holnap délután ötkor. Fél hétkor leszállunk, másfél óra az út, nyolcra haza is érünk!
-Rendben! Ammm. Hova haza? 
-Hogy érted?
-Anyukádékhoz vagy van ott is házad?
-Van ott is házam, de az ilyen hirtelen jött ötletekkor anyuékhoz megyek. Mivel az enyém nincs kitakarítva. Szóval anyuék. Miért?
-Mert nem akarom őket zavarni, vagy valami....
-Nem fogjuk zavarni őket, hidd el! Örülni fognak nekünk!
-Rendben! Mennyi időre megyünk?
-Egy hét jó lesz?
-Teljesen! 
Ezután egyből tervezgetni kezdett, hogy miket mutat meg, merre megyünk, és láttam rajta, hogy nagyon lelkes lett annak a gondolatától, hogy hazautazik pár napra és a családjával lehet. Még egy ideig ültünk a kádban, de mikor éreztük, hogy hűl ki a víz kiszálltunk és a szobába mentünk. Magamra húztam az alsóneműm illetve Niall egyik pólóját és be is bújtam az ágyba. Nem kellett sokat várnom a Szöszi máris mellettem feküdt és gyorsan el is aludtunk. 
Reggel mikor kinyitottam a szemem valamiért vakító fény fogadott. Először csak hunyorgatva nyitottam néztem fel, majd mikor hozzászoktam a fényhez Niallt kezdtem keresni. Nem feküdt mellettem, a fürdőből sem hallottam hangokat. Viszont a szobánkhoz tartozó erkély ajtaja nyitva volt. Gondoltam kimegyek, megnézem miért.  A választ gyorsan megkaptam, mivel az asztalon gyönyörűen meg volt terítve, és bár még csak február vege volt az égen egy felhő sem volt, a nap hét ágra sütött és a madarak is csiripeptek. 
-Jó reggelt Szépségem!- lépett elém Niall és megcsókolt. 
-Neked is! Ez mi?
-Reggeli!
-Nagyon tetszik!- mosolyodtam el. 
-Akkor vegyél magadra valamit, és ehetünk is. 
-Igenis apuci!
Gyorsan a szekrényhez sétáltam ahonnan kikaptam egy pulcsit meg egy cicagatyát és miután magamra húztam őket vissza is mentem. A Szöszi mosolyogva várt rám és amit meglátott kihúzta nekem az egyik széket, majd helyet foglalt a másikban. 
-Akkor jóétvágyat!- mondta, és mar neki is esett a gofriknak és palacsintának. 
-Neked is!- nevettem fel, majd én is enni kezdtem. 
-Na! Beszéltem Markkal, délutánra lesz gepünk. 
-Okés. 
-Ma hogyan szeretnéd? Először pakoljunk aztán fimezzünk vagy fordítva szeretnéd?
-Legyen úgy, hogy pakolunk, főzünk ebédet és filmezünk. Az úgy jó?
-Ahha! Viszont félek, hogy abból nem főzés lesz...
-Perverz vagy!
-Zavar?
-Nem...
-Hár akkor?
-Semmi mindegy. Viszont délelőttre be kell iktatunk egy skypeot anyáékkal. 
-Az úgy jó ha befejeztük a kaját én elmosogatok te meg beszélsz velük?
-Majd én elmosogatok!
-Nem.  
-Akkor jó.
-Én is így gondoltam. 
Mikor Végül felmentünk az emeletre ahol egy-egy bőröndbe kezdtünk pakolni. 
-Szerinted milyen ruhákat vigyek?
-Nincs jó idő arrafelé. 
-Okés. Anyukádék mint mondtak?
-Hogy egy jó nagy idióta vagyok...
-Ohh. 
-Igazuk volt! Sokat beszélgettem Denissel. Azt mondta kicsit hagyjalak, de ha komolyan szeretlek menjek utánad. Aztán te előbb léptél mint én. 
-Ha egyedül lettem volna nem biztos, hogy bemegyek.
-Akkor megkerestelek volna. 
-Oké. 
-Nem hagyhatnánk ezt a témát?
-De. Egyébként! Tudod mi jutott eszembe?- nevettem fel. 
-Hogy Flóra sulijában be vagyunk fizetve egy tíznapos londoni útra. 
-Igen?
-Ahha! 
-És? Eljöttök?
-Szeritem muszáj lesz mivel be van fizetve és egy csomóan akartak jönni, nekünk van helyünk meg minden. De ezt majd megbeszéljük anyuval. 
-Ahha! De ez mikor lesz?
-Június vége. 
-Az nekünk turné. 
-Hol? 
-Európa. Azt nem tudom hol. 
-Bírnám ha Londonban lenne!
-Jahh! Na én kész vagyok!- zárta be a bőröndjét. 
-Én is!
-Akkor? Összebújás a kanapén?
-Ahha!
-Válassz filmet, csinálok popcornt. 
-Lehet romantikus?
-Hát persze!- csókolt bele a nyakamba, majd ott hagyott a szobában. Én is lementem ahol a nappaliban a tv melletti szekrényhez sétáltam, hogy találjak valami jó filmet. De nem találtam semmit. Egyikhez sem volt kedvem. Bementem a konyhába, hogy szóljak Niallnek. Ott állt a pultnál és a szekrényben keresett popcornt. Halkan mögé osontam és átöleltem a derekát.
-Mi az Szépségem?
-Nem találtam filmet.
-Akkor keressünk a neten?
-Nincs kedvem.
-Akkor? Mit szólnál hozzá ha lemennénk edzeni?
-Azt mondod kövér vagyok?
-Egy szóval nem mondtam ilyet! Így vagy tökéletes ahogy vagy!
-Köszönöm!
-Nincs mit megköszönni! Szeretlek ahogy vagy! A kék szemeiddel, a barna hajaddal, a gyönyörű mosolyoddal. Mindeneddel! 
-Én is szeretlek! 

Sophie❤

6 megjegyzés:

  1. Ohh. Ez olyan aranyos, imádom a blogodat minél több részt olvasok annál jobban szeretem ❤ már nagyon várom, hogy megmutasd nekünk, hogy milyen volt a koncert és mikorra várhatom az új részt??
    -IMÁDOM A BLOGODAT!!!!! Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira aranyos vagy!! Te vagy az elsőszámú olvasóm, imádlak! ❤❤❤❤ a beszámoló hétvégén, a következő rész pedig hétfőn jon!
      En meg imádlak teged ☺☺☺❤❤❤❤

      Törlés
  2. Köszönöm szépen én is IMÁDLAK!!!❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  3. Imádom, egyszerűen fantasztikus ahogy írsz!❤❤❤💗

    VálaszTörlés