II. évad 8. rész- Mint egy kis család!

Hiii :)

Itt egy újabb rész! ;)

Különösebb mondanivalóm most nincs, annyi, hogy ha elnyerte a tetszéseteket pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel vagy írjatok chaten!☺

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

-Perverz vagy!
-Ez nem kérdés!

Bementünk a házba, Mauráék már nem voltak otthon, csak egy levelet hagytak nekünk.

"Gyerekek!

 Elmentünk az egyik barátnőm születésnapi vacsorájára, a ház csak a tietek!

 FONTOS!

 Melissa haza látogatott, lehet, hogy bekopog, de ne foglalkozzatok vele, ez az este csak a tietek!

 Puszi Maura❤"

Nagyon aranyos volt, de a Melissás rész kissé felhúzott. Ha elrontja a mi tökéletes esténket kinyírom.

-Kicsim! A ma este csak a mienk!

-Tudom...

-Mi lenne ha előbb tusolnánk?

-De ahogy ígérted a fához kimegyünk, ugye?

-Hát persze!- nevetett fel. 

-Redicsek!

-De most gyere!- fogta meg a kezem, és maga után húzott. 

A házban két fürdő volt, egy a földszinten, egy az emeleten. A fenti nagyobb volt, így abba indultunk el. Mikor beléptünk a mosdókagyló melletti szekrényre ültetett miközben egyfolytában csókolt. Megkereste a pulcsi alját, majd a pólómmal együtt kibújtatott belőle. Én is követtem az ő példáját.

Már csak egy szál fehérnemű volt rajtam- abból a feléből ami nem sokat takar- mikor azzal a tipikus félmosolyával nézett végig rajtam. Mint általában én most is fülig vörösödtem és kislányos zavaromban azt sem tudtam mit csináljak. Végül a maradék ruháinktól is megszabadultunk a kádba ültünk amibe eddig csobogott a víz. A tetejét jó vastag habréteg borította, amit a Szöszi rózsákkal teleszórt. Megpillantottam egy üveg pezsgőt és epret mire fel csillant a szemem. 

-Azok a gyönyörű eprek a mieink?

-Ahha! És csak a te csodás ajkaidra várnak!- vette a magához a tálat amiben a gyümölcs volt. Egy könnyed mozdulattal maga felé fordított és  egy szem már szinte vörös epret fogott a kezébe. A szájába tette a felét majd arra várt, hogy a másik részét leharapjam. Isteni íze volt a gyümölcsnek is és Niall édes ajkainak is. Kicsivel később a pezsgőt is megbontotta, és mikor nem éppen egymással voltunk elfoglalva abból iszogattunk. 

Kb másfél óra pancsolás után kiszálltunk majd a Szöszi menyasszonyi stílusban teljes meztelenül vitt át a szobánkba. Bár Maura és Bobby nem volt otthon elég kényelmetlenül éreztem magam. 

-Merre jársz Szépségem?

-Valamiért attól félek, hogy Maura benyit vagy valami. 

-Nincsenek is itthon!

-Tudom... 

-De ha neked ettől jobb lesz!- mászott le rólam, a csukott ajtóhoz sétált és ráfordította a kulcsot. 

-Köszönöm!- mosolyogtam rá hálásan. 

-Érted bármit megtennék! 

-Nekem van a legcsodálatosabb vőlegényem!

-Annyira jó ezt hallani a menyasszonyom szájából!- mosolyodott el és felém mászott- Ugye tudod, hogy semmit nem kell elsietni?

-Mire gondolsz? Voltunk már együtt!

-Nem arra gondoltam. Az esküvőre. Ráérünk. Egyszerűen csak akartam tenni egy lépést afelé, hogy soha ne veszítselek el!

-Ha rajtam múlik nem is fogsz!- mondtam miközben csípőm kissé megemeltem. 

-De türelmetlen valaki!

-Ne nevess ki!

-Én? Ugyan dehogy!

-Akkor jó! És ugye tudod, hogy...- kezdtem el a mondatom, de ezt már nem hagyta befejezni mivel ajkait az enyémeknek nyomta és vadul de mégis szenvedélyesen csókolni kezdett. Nem ellenkeztem, sőt mikor el akart engedni szőke hajánál fogva húztam vissza magamhoz újabb és újabb csókokért. 

Ahogy az órára pillantottam éjfél volt mikor kissé kapkodva a levegő után egymás mellett feküdtünk. Az elmúlt órában Niall egy olyan oldalát mutatott meg amit eddig soha, de nagyon tetszett. 

-Nem is tudtam, hogy... Hogy van egy ilyen oldalad!

-Baj?

-Mi? Hogy van, vagy, hogy nem mutattad meg? Mert az első nem, a második... Szerintem az sem. Ennek most volt itt az ideje. 

-Igen. Én is úgy érzem!- mosolyodott el, majd felállt mellőlem és az ablakhoz sétált.

-Mit nézel?

-Valamit mutatni szeretnék, de azt csak akkor tudom ha tiszta az ég. 

-És? 

-Alig van felhő. Amíg eszünk lehet, hogy azok is elmennek. 

-Rendben!

-Vegyél fel valamit és akkor le is megyünk!

-De ugye te sem így tervezted?

-Dehogy is! 

-Akkor jó. Mert bár eléggé fantasztikus látvány és másfél hétig nem fogom látni... Nem tudom, hogy anyukádék hazaértek e. 

-Én sem tudom. Nem hallottam. Mondjuk az ebben az eseten semmit nem jelent!- mondta vigyorogva mire én felháborodottan meredtem rá. 

-A túl perverz beszokásoktól kérlek óvj meg!

-Ez az igazság Szépségem!

-Na!- böktem bele kockás hasába. 

-Inkább öltözz!

-Igenis apuci!

Gyors magamra kaptam egy pólót meg alsóneműt majd lesétáltunk a lépcsőn. A konyhába sétáltunk ahol- mivel nem otthon voltunk- egy székre ültem. Ő megmelegítette a vacsoránkat, nekem pedig sikerült elgondolkodnom. A gyűrűn. Annak, hogy mekkora jelentősége van. De közben éreztem, hogy ennek most kellett megtörténnie. Mert mind a ketten makacs egyéniségek vagyunk, és ez kellett nekünk ahoz, hogy valami meggondolatlan dolog után szakítsunk. Az esküvő nem mostanában lesz, de jó, hogy már ne tudjunk olyan könnyen küldönválni. Ez az egész úgy hangzik, mintha azért jegyeztük volna el egymást, mert nem annyira erős a kapcsolatunk, hogy enélkül is együtt maradjunk, de nem így van. Szeretjük egymást, és sokat számít nekünk.

-Szépségeem! Itt vagy?- integetett előttem Niall.

-Persze!

-Nagyon elgondolkodtál! Min?

-Rajtunk. Az eljegyzésen. A jövőn.

-Mi a baj?

-Semmi, semmi. Csak egyszerűen nagyon szeretlek!

-Én is szeretlek!

-Köszönök mindent!- néztem fel rá és a mikróhoz sétáltam, hogy kivegyem a tejszínes sonkás tésztát. Két tányérra szedtük majd egy pohár bor és a késői vacsoránk kíséretében a nappaliba sétáltunk, hogy a kandalló nyújtotta melegben csendesen jóllakhassunk. Niall benyújtotta a kandallót- bár nem volt hideg, így romantikusabb volt- és az ablak melletti asztalhoz telepedtünk le.

Az ölébe húzott és úgy bújtunk egymáshoz jó szorosan. Nem nagyon beszéltünk, de ezek a pillanatok örökre élni fognak bennem. Fél egykor mindkettőnk tányérja kiürült és felálltunk.

-Akkor ki szeretnél menni?

-Igen!

-A kanapén ott az egyik melegítőm, azt vedd magadra. Én is felöltözök és mehetünk!

-Okés!

Egy gyors csókot nyomott a számra és már fel is ment az emeletre, hogy felvegyem egy melegítőnadrágot és egy pulcsit. Lábamra egy air maxet vettem, és úgy vártam a Szöszire. Nem kellett sokat egyedül lennem, ugyanis fél percen belül hátulról átölelt és a nyakamba csókolt. 

-Mehetünk?- búgta a fülembe még mindig hátulról. 

-Ahha!

-Akkor gyere!

Kimentünk a hátsó ajtón, egyenesen a nagy diófa felé. Amint odaértünk én kezdtem először mászni nagyon óvatosan nehogy leessek. Nagyon-nagyon magasra mentem fel, kezdtem egy kicsit félni a vastag ágon, hogy innen én biztosan le fogok esni. Nemsokára Niall is mellém ért és az ölébe húzott. Érezte, hogy mennyire félek így a pulcsi alatt a derekamat körkörös mozdulatokkal kezdte simogatni. 

-Nem fogunk leesni!- suttogta a fülembe. 

-Bízok benned!

-Akkor jó. És ki is nyitod a szemed?- nevetett fel. 

-Muszáj?

-Így semmi értelme nem volt az egésznek!

-Ahhj!- sóhajtottam fel, majd szép lassan kinyitottam a szemem. Ahogy körbe néztem láttam az egész várost. Hogy hol kapcsolják le a villanyt. Mindent. És egyszerűen gyönyörű volt! Soha életemben nem láttam még ennyire csodás dolgot. 

-Tetszik?

-Ez egyszerűen... Nem találok rá szavakat! Ez elmondhatatlanul szép!

-Tudom.... Régebben mindig ide jöttem. 

-Nem csodálom! Innen minden annyira gyönyörű!

-Az. 

Egy órán keresztül csak ott ültünk és ittuk magunkba az elénk táruló csodás látványt de fázni kezdtem. 

-Fázol?

-Most már eléggé...

-Akkor lemegyünk!

-Innen ugye nem ugrani akarsz?

-Dehogy! Lemászunk. 

-Akkor oké!- fújtam ki a levegőt. 

Ő indult el előbb, és én mentem utána. Gyorsan leértünk majd a meleg házba siettünk. A konyha villanya égett, így oda mentünk be. Maura engedett magának egy pohár vizet. 

-Szia anya!- nyomott egy puszit az arcára a Szöszi. 

-Sziasztok gyerekek! Minden rendben?

-A legnagyobb rendben!- mondtuk egyszerre. 

-Akkor örülök! Na én megyek is zuhanyozni!

-Mi meg aludni. Holnap, vagyis ma korán keltünk...

-Rendben! Jóéjt gyerekek!

-Neked is!

Felsétáltunk a lépcsőn és miután bementünk Niall gyerekkori szobájába alvós ruhát vettünk majd ágyba is bújtunk!

-Szeretlek Niall!- motyogtam már félálomban. 

-Én is szeretlek! 

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a kis Theo az ágyunkon ugrál. Niall is félálomban volt még mikor a fiúra néztünk. 

-Theo?

-Jóreggelt! A mami küldött, hogy ébresszelek titeket!

-Az sikerült. Hogyhogy itt vagytok?

-Nem tudom. Apa azt mondta pakoljam össze a játékaim, mert jövünk a mamihoz meg a papihoz- bújt oda közénk. 

-Okés. Akkor szaladj le, mond meg a maminak, hogy mindjárt lenn vagyunk!

-Megvárlak titeket!

-Az sok idő ám!

-Nem baj!

-Okés! 

Mi kiszálltunk az ágyból és a kisebbik szőke herceg pedig ott maradt. A fotelhoz sétáltam amiben a mára előlhagyott ruhám volt és a fürdőbe sétáltam vele. Gyors magamra kaptam, a hajam copfba kötöttem és engedtem is magam után Niallt. A tévéből a Midnight Memories bömbölt, Theo pedig az ágyon ugrált és táncolt. Gyors csináltam róla pár képet majd mosolyogva az ágy szélére ültem. 

-Nem fogsz leesni kicsim?

-Nem fogok!

-Biztosan?

-Persze! Volt, hogy Niall bácsi is velem ugrált!

-Igen?

-Ahha!

-És akkor nem estetek le?

-A-aa!

-És akkor nem történt ez?- kérdeztem és elkaptam. 

Az ágyra fektettek és csikizni kezdtem a hasát mire ő csak hangosan nevetett. Olyan volt a nevetése mint Niallé csak magasabb hangon. Hogy ezért a srácért mennyire odalesznek a lányok... Én még mindig csikiztem, ő pedig még mindig nevetett mikor a nagybácsija kilépett a fürdőből. 

-Hát ti mit csináltok?

-Játszunk!

-Én is szeretek játszani!

-Azt egyből gondoltam...- forgattam meg a szemem.

-Velem is játszol?

-Most?

-Akár...

-Hát nem. Nagyon éhes vagyok és nemsokára indul a gepünk.

-De ott ketten leszünk, nem?

-Meg a pilóta. 

-De ő nem számít mivel nem fog minket megzavarni. 

-De én beszélgetni szeretnék...

-Azt mondjuk én is. 

-Akkor ezt megbeszéltük!

Újra az ugráló Theo felé fordultam mikor valaki kopogott az ajtón majd Maura nyitott be. 

-Jóreggelt gyerekek! Kész a reggeli!

-Jövünk. Csak ezt a rosszcsontot csikiztük!

-Akkor az volt az a nevetés!

-Az! Na menjünk!- indultam le a lépcsőn, utánam Niall aki a csípőmet fogta kétoldalt, a kezemet szorongatta Theo, Maura pedig előttünk ment. Mikor leértünk mindenki az ebédlőben ült és vártak ránk. 

-Jóreggelt!- mosolyogtunk rájuk. 

-Nektek is! 

-Kajaaaa!- csillant fel a Szöszi szeme. 

-Niall bácsi ülhetek az öledbe?

-Theo! Kicsim! Niall bácsiék sietnek! Nincs idő arra!

-Mikor indulunk Niall?- néztem rá. 

-Ummmmmmm. Délben száll fel a gép- mondta teli szájjal. 

-Nincs az korán?

-Nincs. Úgy számoltunk, hogy kb másfél óra az út, Mark arra jon értünk, max egy óra amíg a stúdióba érünk. Plusz a rajongók... Ugye ott sminkes, fodrász. Szóval az pont jó lesz. 

-Rendben!

-Fiam, nem baj, hogy már elkezdtél enni, jóétvágyat!- nevetett fel Maura. 

-Jóétvágyat!

Egész reggeli alatt beszélgettünk, kiderült, hogy Greg mára vett ki egy nap szabit, hogy velünk lehessen. Miután minden elfogyott és a pasik mondták, hogy ők majd elmosogatnak, mi lányok plusz Theo a nappaliba mentünk. A kanapén foglaltam helyet Denisesel, míg Maura az unokájával játszott. 

-Kérdezhetek valamit?- nézett rám Denise. 

-Persze!

-Mikor így Theoval vagy. Vagy bárki kisgyerekkel. Nem rossz érzés? Huhh bocsi! Ez eléggé köcsög kérdés volt, ne haragudj!

-Nem haragszom!- mosolyogtam rá- És igazából nem tudom.... Mert valahol rossz látni azt, hogy nekem is itt volt rá az esély, de másik részről pedig tudom, hogy nagyon fiatalok vagyunk mind a ketten ahoz, hogy szülők legyünk. És nem biztos, hogy egy tökéletes gyereket tudtunk volna felnevelni úgy, hogy ő a karrierjével és a bandával van elfoglalva, én a modellkedéssel. És ugye a kapcsolatunkat is építjük. Kétes érzéseim vannak ezirát. 

-Értem. De azért akartok gyereket, nem?

-Majd. Tegnap egy kicsit összekaptunk, és utána nagyon sokat beszélgettünk. Akarunk gyereket. Egymástól. De én 19 leszek mégcsak. Most nem. 

-Hát persze. Nem kell elsietni semmit. 

-Nem.... 

-Anyu! Anyu!- ugrott Denise ölébe a fia. 

-Mondjad Kicsikém!

-Ha majd Niall bácsinak és Barbinak lesz kisbababája játszhatok vele?

-Ezt ne tőlem kérdezd!

-Barbi?- nézett rám azokkal az óriás kék szemeivel.

-Ha majd lesz kisbabánk játszhatsz vele! De te arra már jó nagy leszel és te fogsz neki példát mutatni!

-És én mondom meg hogy csajozzon!

-És ha kislány lesz?

-Akkor nem kell. 

-Ez még soká lesz...

-Szépségeeem!- jött be a szobába Niall. 

-Igen?

-Gyere egy kicsit!

-Mi a baj?

-Kell a szürke pólóm!

-De az a bőröndömben van! 

-Akkor azért nem találom... 

-Kéne?

-Inkább gyere fel!

-Jövök!

Leraktam az ölemből Theot, és Niall után menten a szobába. Az ajtót becsuktam magam mögött, mire ő neki döntött és vadul csókolni kezdett. Először nem tudtam mire véljem hirtelen cslekedetét, de viszonoztam a csókot rendesen. Mikor levegőhiány miatt engedtük el egymást rá mosolyogtam. 

-Milyen szürke póló?

-Semilyen! Vagyis tudom, hogy nálad van. De ha majd rendesen összeköltözünk ott lesz minden pólóm egy helyen és azt veszed ki amelyiket akarod!

-Mikor?

-Érettségi után. Annak vége május közepén, turné folytatásig akkor lesz még három hét. Az erre pont jó lesz!

-Igen?

-Teljesen!

-Szeretlek!

-Én is szeretlek!

Mielőtt csókolózva az ágyhoz mehettünk volna az zárban elfordította a kulcsot majd az ágyra fektetett és felém mászott. 

-Mi ütött beléd?- kérdeztem egy újabb levegővétel alatt. 

-Nem tudom. Szükségem volt rád!

-Kitől indultál be annyira?

-Engem csak te... Rám csak te vagy ilyen hatással!

-Nem is voltam a közeledben!

-De ahogy ott ültél a kanapén, és a lábaidon ültél, a fenedekedet ezzel feljebb nyomva....

- Na jó! Inkább hagyjuk! 

-Szeretelek!- mondja és mielőtt én is elmondhatnám neki újra a számnak esik és édes csókjaival kezdett el kényeztetni. Mikor elkezdte a pólóm alját keresni, viszont leállítottam. 

-Baj van?

-Most ne!

-Mi az?

-Niall! Most ne!

-A kevés idő, vagy mi a baj?

-Dehogy! Hanem... Tudod! 

-Ja értem! Okés!- vette a lapot- hála isten- gyorsan. 

-Bocs!

-Miért kész bocsánatot Szépségem? Ha amúgy  nem akarnál azt is megértem! 

-Már miért ne akarnék?

-Nem tudom....

-Akkor most nagyon jól figyelj!- fordítottam magam alá és a csipojéte ültem- Amit most mondok, egy életre jegyezd meg! Mindennél jobban szeretlek! Nekem te tökéletes vagy! Azt nem tudom, hogy te mit szeretsz bennem, de én szeretek minden kis részedet. Azok a csodásan világító kék szemeid. A kisfiúkat megszégyenítő édes mosolyod! A kissé borostás arcod. Mindened, érted?? Elmondhatatlanul szeretlek Niall Horan! És bár nem mondom azért eléggé nem akarom, hogy messze legyél tőlem....

-Nem érted mit szeretek benned?

-Nem igazán....

-Akkor gyere velem!- húzott fel az ágyról és a szobában lévő állótükör elé álltunk. Hátulról átölelt, a csípőmet fogta és a fülembe kezdett suttogni amitől mint mindig, borzongás járta át a testem. 

-Mit csinálsz?

-Shhh. Elmondom mit szeretek benned! Szóval szeretem a hajadat. A gyönyörű színét, és azt, hogy ilyen jó dús, és rendesen bele lehet túrni. Aztán szeretem azokat az aranyos kis füleidet. A szemedet, ami olyan gyönyörű kék! Mikor először megláttam, már akkor beléjük szerettem. Aztán itt vannak a csodás ajkaid amiket egyfolytában csókolnék. Mikor csókolózunk még meg is duzzad és olyankor szinte el sem engednélek! A kulcscsontod és a nyakad amit ha tehetném egész nap csókolgatnék. A csípőd és a derekad. Kicsim! Elmondhatatlan! A formás feneked! A combjaid! Esküszöm neked, soha életemben nem láttam még ilyen combokat! Szóval én egy gyönyörű nőt látok a tükörben. De nekem nem is ez az ami igazán fontos. Hanem, hogy teljes szíveddel szeretsz, minden hülyeségemmel együtt. Azzal a sok hülyeséggel amiket elkövettem a kapcsolatunk alatt. Imádom, hogy ha már más nő van a közelemben és próbál nyomulni vagy valami egyből megfeszülsz, és ezzel is csak azt bizonyítod, hogy mennyire szeretsz. Szeretem benned, hogy látom rajtad, hogy sebezhető vagy, és tudom, hogy emiatt még jobban kell téged óvnom midnentől. A rajongóktól, mindenkitől. Már érted?- fordított szembe magával és átölelt.

-Azthiszem. Mindennél fontosabb vagy nekem!

-Te is nekem! De most menjünk, mivel a bátyám félre fogja érteni, hogy mit csináltunk itt fenn.

-Okés!

Még mindig a csípőmet fogta, és annyi időre engedte el össz-viszz, míg kinyitotta az ajtót. Lesétáltunk a lépcsőn, ahol mindenki a nappaliban ült és a tévét nézték.

-Mit csináltatok fenn ennyi ideig?

-Mondtam!- röhögött fel Niall. 

-Mit?- nézett ránk Greg még mindig nevetve. 

-Hogy felmegyünk beszélgetni és te egyből kombinálsz!

-Nem kell tagadni ezt! Gondolom szeretitek gyorsan intézni a dolgokat...

-Jézusom Greg maradjál már!- szólt rá a felesége. 

-Fiam! Ne légy ilyen faragatlan!- szállt be Maura is. 

-Na nehogy miattam itt veszekedés vagy valami legyen!- emeltem fel a kezeimet védekezően!

-Barbi legozol velem?

-Ahha!

-Niall bácsi, gyere te is!  

-Jövök! Hol szeretnél?

-A szobámban fent!

-Akkor menjünk! 

Felsétáltunk az egyik kisebb szobába ami Theonak volt kialakítva gyerekszobának, és bár nem volt benn annyi játék mint az otthoni birodalmában ez is jól tele volt. 

-Melyik legot szeretnéd?- nézett keresztfiára a Szöszi!

-Amit ti vettetek nekem!

-Mikor kicsim?

-Hát mikor ott volt Flóra is. És mikor veszekedtetek és ittunk forró csokit!

-Ja megvan! Mikor a London Eyehoz mentünk!- mondtam mosolyogva. Hogy ez a gyerek mennyi mindenre emlékszik. Még arra is, hogy veszekedtünk. Akkor az volt a baj, hogy félreértettem Niall szavait és a családalapítási terveit. Meg azon sértődtem meg, hogy azt mondta nőből vagyok, és én értem mit szeret rajtam... Ami amúgy igaz is... Ketten voltunk egy kapszulában és ekkor bevillant egy dolog. Hogy miről is volt szó. Azt mondta, hogy bármikor elvesz csak én legyek az aki az oltárhoz megy és addig nem akar gyereket amíg ennyire jól megy a bandának. Valamiért elmosolyodtam és így gondolkoztam tovább....

-Hahóóó! Itt vagy Szépségem!- integetett előttem Niall.

-Mi? Persze!

-Min gondolkodtál el ennyire?

-Azon, hogy min vitáztunk ott a London Eyenál. 

-Valami nekem is rémlik!- mosolyodott el. 

-Na meg is van!- sétált oda hozzánk és nagy doboz legoval Theo. 

-Ennyi legod van?

-És ezek csak itt a maminál! Láttad, hogy otthon is mennyi van!

-Persze, hogy láttam! Na! Mit szeretnél építeni?

-Építsünk egy állatkertet!

-Építsünk! Megpróbáljuk úgy, hogy nem borítjuk ki a dobozt?- kérdeztem, de késő volt, amit egy hangos puffanással tudatott velem. 

-Nem- dugta ki rám a nyelvét és építeni is kezdett. 

Mi Niallel néztük mit csinál, ha szólt, hogy segítsünk mi is beszálltunk, de egyébként az ölében ültem és mosolyogva figyeltem Theot. 

-Így olyanok vagytok mint egy kis család!- jött be Greg. 

Sophie ❤