2015. június 24., szerda

II. évad 9. rész- Nem engem nézne hülyének az egész világ!

Halihoo! :)
Itt egy újabb rész! 
Az írás elég nehézkésen ment, úgymond "írói válságban szenvedtem", de valahogy kész lett!☺
Nem a legizgalmasabb rész, de azért remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket! ❤
Ha igen, hagyjatok magatok után nyomot! (pipáljatok, iratkozzatok fel, komizzatok vagy írjatok chaten) :)
Jó olvasáást, puszi Zsófi❤

Mi Niallel néztük mit csinál, ha szólt, hogy segítsünk mi is beszálltunk, de egyébként az ölében ültem és mosolyogva figyeltem Theot. 
-Így olyanok vagytok mint egy kis család!- jött be Greg. 
-Nagyon megszerettem Theot!
-Ő is téged! Egyfolytában csak rólad beszél!- mosolygott rám a férfi. 
-Ti Dubaiba jöttök?
-Hát nemhiszem. 
-Gyertek eel!
-Majd meglátjuk!
-Örülnék nektek! 
-Csák azért jöttem, mert lassan indulnunk kéne a reptérre!
-Már annyi az idő?
-Ahha. 
-Akkor hozom a bőröndöket!- indult el Niall miután lerakott az öléből. 
-Segítsek?- néztem rá. 
-Felejtsd el!
-Okés... Theo, gyere lemegyünk!
-Miért?
-Mert nekem meg Niall bácsinak el kell mennünk. És a mamától, papától meg anyától elköszönünk. 
-Miért mentek el?- lábadt könnybe a szeme. 
-Mert nekünk dolgoznunk kell, szívem! Nemsokára találkozunk!
-De én nem akarom, hogy elmenjetek! 
-Mi sem szeretnénk elmenni! De muszáj...
-De ne!- kezdett el sírni, mire én is megéreztem a könnyeket a szememben. 
-Gyere ide csöppségem!- vettem az ölembe és szorosan magamhoz öleltem. Elindultam a lépcsőn, mögöttünk jött Greg, és a Szöszi pedig már lenn volt a bőröndökkel. 
-Mi a baj?- jött oda hozzánk mindenki. 
-Semmi baj nincs, csak nem akarja, hogy elmenjünk. 
-Jajj Kicsikém! Nemsokára újra jönnek! Vagy mi megyünk!- kezdte el vigasztalni a nagymamája. 
-De mama! Én nagyon szeretem a Barbit meg a Niall bácsit!
-Mi is szeretünk téged, manóm!- jött oda mögém Niall egy puszit nyomott a kisfiú fejére engem pedig hátulról átölelt. 
-Niall bácsi nem mehetek veletek?
-Hova?
-Ahova mész!
-Hát oda nem szabad ilyen pici gyerekeket bevinni. De ha apu meg anyu megengedi a reptérre eljöhetsz velünk ha szeretnél. 
-Szeretnék- mondta, de a kis buksija még mindig a vállamon pihent. 
-De a repcsire már nem mehetsz!
-Tudom... Barbi leraksz?- nézett rám. 
-Persze!
Pillanatokon belül a földön állt és nézett körbe. 



-Na akkor én kezdem is a búcsúzkodást!- léptem oda először Maurához- Nagyon szépen köszönök mindent amit értünk tettél! Elmondhatatlaul hálás vagyok neked!- öleltem meg nagyon szorosan. 
-Jajj csillagom! Ne köszöni semmit! Mind a fiamnak, mind neked a legjobbat akarom. És ti vagytok egymásnak a legjobbak! Ebben biztos vagyok!
-Köszönöm!- öleltem meg mégegyszer. 
Bobbyval is megöleltük egymást és váltottunk pár szót majd jött Denise.
-Köszönök mindent!
-Ahogy megbeszéltük bármi baj van, vagy beszélgetni akarsz, csak hívsz!
-Mindenképp!
-Akkod oké! Jajj te lány, annyira megszerettelek!- nevette el magát és szorosan megölelt. 
-Én is téged!
Szégyen- nem szégyen nekem kijöttek a könnyeim, mert én tényleg nagyon megszerettem őket. Végül Greg kipakolt a kocsijába, beültette Theot, és féltizenyegykor el is indultunk, hogy időben a Dublini reptéren megyünk. Greg és Niall ült elől, én pedig hátul a kisfiúval akivel az ovis szerelméről beszélgettünk. 
-Es ő is mondta neked, hogy szeret?
-Igen!
-Akkor az biztos úgy van!
-Igen! És képzeld el megengedte, hogy megnézzem a babáját!
-Komoly?
-Ahha! És akkor én is mondtam neki, hogy játszhat a legoimmal. 
-És játszott velük?
-Együtt játszottunk! A baba volt az állatkert gondozója!
-Ja értem! És adtál neki puszit?
-Hát azt még nem!- pirult bele a kérdésbe. 
-Ilyenkor még nem is kell neki puszit adni! 
-Dehogynem Theo! Adjál neki sok-sok puszit!- fordult hátra Niall. 
-Most akkor adjak neki vagy ne?
-Ha szeretnél adjál!
Lassan odaértünk a reptérre aminek a bejáratánál már nagyon sok rajongó vár ránk. 
-Srácok nem baj ha mi nem szállunk ki?- nézett ránk Greg. 
-Dehogy is! Így is nagyon köszönjük, hogy elhoztál minket!
-Semmiség!
-Figyelj csöppségem!- fordultam Theo felé- Nagyon hiányozni fogsz nekem! 
-Te is nekem Barbi! Ugye nemsokára találkozunk?
-Hát persze!
-Akkor oké!
Niallel is elbúcsúztak, majd mi ketten kiszálltunk a kocsiból. A csomagtartóból a Szöszi kiemelte a két bőröndöt, és, hogy a kezemet fogni tudja az egyiket én húztam. A rajongók között lehajott fejjel mentünk végig, a reptéren is így mentünk, elértük a jegyeinket és mentünk is a géphez. Gyors felszálltunk, Niall szólt a pilótának, hogy indulhatunk és visszajött hozzám. Éreztem, hogy elkezdtük a felszállást, és mikor már ki lehetett kötni magunk a szobába mentünk. Ledőltünk az ágyra, és egymást öleltük.
-És akkor interjú után hogyan lesz?- néztem rá. 
-Egy autóval jövünk a reptérre, de két gépre szállunk fel. 
-Annyira hiányozni fogsz!
-Te is nekem!  
-De ugye majd beszélünk?
-Hát persze! Amikor csak tudunk beszélünk!
-Okés! Nagyon nagyon szeretlek!
-Én is téged Szépségem! Elmondhatatlanul. 
-Az interjún mire számítsak?
-Semmi különös. A kapcsolatunk, a buli, és, hogy miért voltunk otthon. Meg van beszélve. Ezekről lesz szó. 
-Ja, hogy ez így előre megvan!
-Persze... 
-És ha észreveszi a gyűrűt?
-Akkor azt mondod levetted és a másik kezedre tetted vissza. 
-Okés... Ez egy olyan mocskos szakma!
-Az! De... A lényeg, hogy mi tudjuk mi a helyzet. 
-Ahha... Jujj! Tudod mit kérdezett tőlem Theo?
-Na mit?- nevetett fel. 
-Azt, hogy ha majd nekünk lesz gyerekünk, játszhat-e vele. Azt mondtam neki, hogy ő arra már jó nagy lesz, és példát fog neki mutatni. Annyit mondott, hogy tanítja csajozni, és ha lány lesz nem kell neki!
-Édesem! 
-Azért.... Mikor vele vagyok. Vagy más kisgyerekkel. Bennem van, hogy én is lehetnék... 
-Ne folytatsd, Barbi! Ne kezd el a szokásos dumád, kérlek! Nem te tehetsz róla, hogy elveszítettük a babánkat! És nem gondolom, hogy egy olyan hű, de tökéletes gyereket fel tudtunk volna nevelni ennyi munka mellett. 
-Igazad van. Tudom. De mégis olyan rossz érzés. Az a része, hogy... Nem tudom. Hogy ő már soha nem lesz ilyen boldog kisgyerek. 
-De majd lesz helyette sok másik! Lesznek lányok, fiúk amennyit csak szeretnél!- mászott felém- Csak várjunk vele! 
-Én se most gondoltam! 
-Akkor jó!
-Köszönöm!
-Mit köszönsz?
-Mindent! De legfőképp azt, hogy vagy nekem!
-Nagyon szeretlek!
-Én is!
Innentől nem sok szó hangzott el közöttünk, vagy csak feküdtünk vagy pedig csókolóztunk. A pilóta mondta, hogy elkezdjük a leszállást, üljünk a helyünkre. Igyhát kimentünk, leültünk, bekötöttük magunkat és kézenfogva vártuk, hogy leszállunk. Egy utolsó zökkenés után földet értünk majd leszálltunk a gépről. Mark olyan közel várt minket amilyen közel csak lehetett, mivel az egész repteret rajongók lepték el. Odasétáltunk hozzá és a másik őrhöz aki ott volt. 
-Sziasztok!
-Halii! Ti még nem ismeritek egymást. Preston, ő a barátnőm Barbi. Barbi, ő Preston az egyik őrünk. 
-Jónapot!- fogtam vele kezet. 
-Kérhetném, hogy tegezz?
-Persze! 
-Köszi!
A gyors bemutatkozás után kivették a kezünkből a táskáinkat és elindultunk kifelé. A vakuk csak úgy csattogtak, a lányok csak úgy sikítoztak, de mi nem álltunk meg. Lehajtott fejjel mentünk a kocsiig amibe gyorsan be is ültünk. 
-Jól vagy?- nézett rám a Szöszi. 
-Ahha... Csak ezt még szoknom kell!
-Idővel jobb lesz!- célzott a felém intézett nem kellemes megjegyzésekre. 
-Remélem...
-Nagyon jól kezeled!
-Köszi!
-Figyelj Szépségem! Preston most azért jött velünk, mert ő most Zayn őre. És ha kilép, akkor már nem lesz az. Így szeretném ha veled lenne!
-Mármint akarsz mellém egy őrt?
-Ha Magyarországra nem is, Londonba mindenképp!
-Ha ezt szeretnéd...
-Ragaszkodom hozzá! Nagyon féltelek!
-Okés. 
-Barbi akkor majd add meg a számod, kérlek!
-Okés! És ez mikortól?
-Mosttól. Nem megyek Ázsiába, Zayn pedig onnan jön haza. 
-Értem. Akkor lehet együtt kéne hazajönnünk. 
-Ahha!
-De ő tizennyolcadikán jön vagy csak miután bejelentettétek?
-Huszonötödikén jelentjük be. Azt mondta, facebookra azt a posztot szeretné ő kirakni. Úgyhogy szerintem huszonhatodikán. 
-Értem.... 
Lassan odaértünk a stúdióhoz, ahol az interjú volt. Negyed három volt, ami azt jelentette, hogy háromnegyed óra múlva kezdődik az interjú. Amint beléptünk Niallék meneddzsere- Marco- ott várt ránk. 
-Sziasztok!
-Szia Marco!
-Amit kell elmondok. A babáról semmit ne mondjatok! A bulival kapcsolatban mindenről lehet szó. És az Írországi kiruccanásról is. Másról nem fognak kérdezni!
-Rendben!
-És Niall mi innen megyünk tovább Dubaiba. Barbi te?
-Én is megyek haza, otthon is lesz interjúm. 
-Rendnen. De ott se beszélj a szakításotok okairól! 
-Nem terveztem!
-Akkor jó! 
Beértünk a sminkes részbe ahol kezelésbe is vettek, egyszerre csinálták a hajam meg a sminkem. 
Közben a stylist mutogatott felém ruhákat, hogy melyiket venném fel szívesen. Végül a Szöszi segítségével egy fehér ruhánál és egy blézernél maradtunk. Élveztem magam körül ezt a sürgést-forgást, tetszett a dolog. Niall a mellettem levő székben ült, neki a haját igazították éppen. Három előtt két perccel lettünk kész. A műsorvezetővel beszéltünk még pár szót, de egy statiszta jött oda hozzánk, hogy mivel elő adás lesz, foglaljuk el a helyünket. Niall a kezemet fogta és úgy ültünk le egymás mellé. A nézők mikor megláttak minket sikítozni kezdtek, mire mi csak mosolyogva intettünk nekik. A hangos bemondó elkezdett visszaszámolni, hogy hány perc van adásig. Végül abba maradt és a kamerák kezdtek el dolgozni. 
-Hölgyeim és Uraim! A mai vendégeim egy olyan páros akik már sokmindenen mentek keresztül együtt, és mondhatom, hogy az év álompárjáról beszélhetünk. Itt van velem Barbara Palvin és Niall Horan!- mondta mire felénk fordult és ránk mosolygott.
-Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm nektek, hogy elfogadtátok a meghívásom!
-Igazán nincs mit!- mosolygott rá Niall. 
-Annyira jó titeket újra együtt látni!
-Nekünk is jó újra együtt lenni!- nevettem fel. 
-Mikor kiderült, hogy szakítotok az egész világ megdöbbent. Ti voltatok és újra vagytok az a páros akiket tényleg semmi és senki nem érdekel egyszerűen boldogan akarnak élni. Mi miatt is szakítottatok pontosan?
-Bocsi Dave! De ezt nem szeretnénk elmondani...
-Persze megértem. Barbi! A gyűrű a másik kezeden van mint eddig szokott lenni! Ennek van valami jelentősége, vagy csak így raktad fel?
-Nos. Mióta újra együtt vagyunk egyszer vettem le, ez most volt a héten, mikor az anyukájával sütöttünk. Akkor nem jó kezemre tettem vissza.
-Tehát nincs szó házasságról vagy eljegyzésről?
-Niincs! Szerintem a mi, és Barbi meneddzsere is szívrohamot kapna!
-Az lehet. És akkor térjünk vissza egy héttel ezelőttre! Barbi a  húgod szülinapi bulija volt. 
-Igen. 
-És ott volt Melissa is, Niall gyerekkori barátja. 
-Ott volt. 
-Akkor meséljétek el kérlek, hogy mi is történt ezen a bulin!
-Az volt az első hivatalos megjelenésünk együtt azóta, hogy újra együtt vagyunk. Aztán ezt Melissa megtudta- a csókról nem akartam beszélni, hisz ahoz senkinek semmi köze- És felhúzott. Elkezdett magyarázni mindenféléről és én nem bírtam tovább, muszáj volt megütnöm. Nagyon sajnálom, hogy ezt történt, ezért elnézést is kérek tőled Melissa, de olyan dolgokat mondott jogtalanul, amihez semmi köze!
-Szabad tudni, hogy mit mondott?
-Tudod haver...- nézett rá Niall- Én szívesen elmondanám neked, de nem engem nézne hülyének az egész világ!
-Értem! És akkor a ti barátságotokkal mi lesz?
-Én rá mindig is barátként tekintettem. De ezek után nem hiszem, hog ugyanúgy tartanánk a kapcsolatot, vagy valami...
-Értem. És ti most Írországból jöttök ha jól tudom.
-Ahha!
-Mit csináltatok arra? Niall, hazavitted az asszonyt?- nevetett fel Dave.
-Barbit már ezelőtt is ismerték a szüleim illetve Gregék is. Csak a buli után úgy döntöttünk szeretnénk egy kicsit kikapcsolni. Ezért utaztunk oda.
-És a szüleid szeretik?
-Ahha! Imádják! De legjobban Theo szerette meg.

-Nem csodálom! Biztosan jól értessz a gyerekekhez! 
-Nagyon jól!- ölelt át a Szöszi.
-És milyen terveitek vannak a jövővel kapcsolatban? Szeretnék összeházasodni és gyerekeket, vagy csak együtt akartok lenni?
-Én még csak 19 leszek, Niall 23, nem tervezünk mostanában összeházasodni. Ennek több oka is van.
-De egyszer biztosan elveszem ezt a fantasztikus lányt!- ölelt át Niall.
-Remélem az esküvőre majd meghívtok!- mondta Dave, mire mi felnevettünk. 



-Mindenképp!
-Akkor oké! És Barbi a te szüleid mit szólnak Niallhez?
-Niallt ki nem szereti? Nem sokat volt nálunk- ugye csak karácsonykor arra a két napra- de akkor nagyon megkedvelték.
-Akkor semmi akadály nincs a kapcsolatotokban.
-Nincs. 
-És még egy utolsó kérdésem lenne! A tesód és Harry együtt van?
-Hát most úgy tudom alakul köztük valami. Ugye Harry szervezte neki a bulit is, meg minden.
-Rendben! Köszönöm, hogy ezeket elmondtátok nekem!
-Nincs mt!
-Hölgyek, Urak! Niall Horan és Palvin Barbi volt ma a vendégem, akiktől megtudhatták, hogy a kapcsolatukkal minden a legnagyobb rendben! Köszönöm a figyelet! 
A kamerák kikapcsoltak, az ottlévő nézők elindultak kifele és mi is felálltunk. Niall és Dave kezett fogott, engem pedig megölelt. Mentünk gyors átöltözni és indultunk is vissza a reptérre. Elől ült Mark és Preston, hátul pedog mi hárman. Niall ült középen, egyik oldalán én a másikon pedig Marco foglalt helyet. A Szöszi keze a combomon pihent, és halkan beszélgettünk.
-Amúgy Preston! Én mondanám, hogy gyere velem haza, de nem tudom hol tudnál lakni...
-Nálatok otthon még nem annyira gáz a helyzet, Szépségem! De Pres tudni fogja mikor jössz vissza és onnantól az árnyékod lesz!
-Okés! Köszönöm!- öleltem át szorosan Niallt.
-Nem kell. Én ragaszkodok hozzá!
-Dávid hív!- mutattam fel a telefonom.
-Vedd fel!
-Okés! Szia Dávid!
-Szia Barbi! 

-Mizu?
-Tudom, hogy úton vagytok a reptérre, nem is akarlak zavarni, gondolom búcsúzol Nialltől.

-Az éjjel már megvolt. De mondjad csak!
-Csak meg akartam dicsérni az interjút! Jó volt!
-Köszi! A reptérre majd kijössz elém?

-Persze! Sonja már nincs itthon, de mi Sophieval megyünk!
-Oksiii!
-Na de most hagylak is, majd itthon beszélünk!
-Persze! Puszi!

-Sziasztok!
Letettük a telefont és mosolyogva néztem fel.
-Minek örülsz ennyire?
-Nem tudom. Dávid megdicsért!
-Az interjú miatt?

-Ahha!
-Jó is volt. Tényleg ügyesek voltatok!- szólt bele Marco.
-Köszönjük!
Odaértünk a reptérre, ahol Markék mondták, hogy hagynak minket egy kicsit kettesben, addig erlintézik a jegyeket, mi búcsúzzunk el, visszajönnek értünk. Mikor ketten maradtunk kikötöttem magam és az ölébe ültem.
-Nagyon-nagyon szeretlek!
-Én is téged! Elmondhatatlanul!
-Nekem van a legjobb vőelgényem!
-Nekem pedig menyasszonyom! 

-Ugye tudod, hogy anya rá fog kérdezni?
-Gondolom. Mikor még otthon voltunk, anyu tőlem is megkérdezte.
-Elmondtad neki?
-Nagyon nehéz volt de nem. Utálok anyu előtt titkolózni, de úgy gondoltam, hogy előbb jó lenne megbeszélnem veled!
-Köszönöm! Akkor én sem mondom anyunak!
-Okés! Hiányozni fogsz!- húzott magához szorosan.
-Te is nekem! 
-Remélem tudod, hogy akkor beszélünk amikor csak akarsz?
-Ahha! Úgyis tudod, hogy hívlak!
-Tudom!
Inenntől csak csókolóztunk, és búcsúzásképp rendesen kiszívta a nyakam. Épp, hogy befejezte Mark kopogott az ablakon, hogy menjünk, ígyhát elindultunk A rajongók sikítozni kezdtek, de mivel ők késésben voltak nem álltunk meg. Egy idő után el kellett szakadnunk, így utoljára megcsókolt és annyit mondtunk egymásnak, hogy szeretlek. Ők hárman elmentek az egyik irányba, mi Prestonnal a másikba.
-És akkor mikor jössz vissza?
-Hétfőn vagy kedden a meneddzseremmel és a kislányával.
-És Niallnél fogtok lakni, nem?
-De!
-Okés. Akkor majd hívjál, hogy mikor szálltok le!
-Rendben! Köszönök mindent Preston!

-Kérlek csak Pres!
-Rendben! Sziaa!
-Szia Barbi! Vigyázz magadra!
-Persze!- és felszálltam a repülőre.

Mivel Mark és Niall is azt szokta tenni, előrementem a pilótához, hogy indulhatunk. Nem igazán tudtam mit csináljak egyedül, de végül úgy döntöttem, hogy zenét hallgatok és pihenek. Nem akartam elaludni, mert akkor nem tudnám, hogy mikor szállok le. Írtam Dávidnak, hogy kb mire érek haza, jöjjön értem. Persze, hogy a srácokat indítottam el a fülemben, hogy pótoljam Niall hiányát. Találtam női magazinokat a kisasztalon, azokat kezdtem el olvasni. Az idő gyorsan elment, arra eszméltem fel, hogy szállunk le. Miután a gép zökkent egyet az ajtó kinyílt, én pedig a két bőröndömmel indultam meg kifele. Mivel a magyar rajongók tudták, hogy ma hazaérkezem, kijöttek elém, nagyon aranyosak voltak. Mivel nem siettem sehova, mindenkivel megálltam, csináltunk képet és megígértem, hogy bekövetem őket instán meg twitteren. A reptér bejáratánál Dávid és Sophie várt. Odamentem hozzájuk és szorosan megöleltem őket.
-Sziasztok!
-Szia Barbi! Add ide a bőröndöket, hozom őket, Sophiet pedig hozd te!
-Okés! Hova megyünk?

-Először mekibe mennénk, hogy megbeszéljük hogyan lesznek a következő napok, jó?
-Nem lehet starbucks?
-Kis sznob! De persze, lehet!- nevetett fel.
-Köszi! 
-Hívd fel anyukádat!
-Okés! 
Gyors telefonáltam anyuval, aki azt mondta siessünk majd haza, de beszéljünk meg mindent. A kocsiban beszélgettem Dáviddal és játszottam Sophieval. Kisebb volt mint Theo, két évvel, de nagyon hasonlított rá.
-Dávid a riporttal minden okés volt?
-Ahha! 
-Amúgy te tudtad, hogy meg lesz beszélve, hogy miről kérdezhet?
-Persze! Kicsilány ez a showbiznisz!
-Kicsilány?
-Hát nem?
-Inkább megcsörgetem Niallt, hogy ideértem.
-Okés! 
Benyomtam a gyorshívást, de ahogy sejtettem ki volt kapcsolva. De ha majd bekapcsolja a telefonját látni fogja, hogy hívtam. Odaértünk a starbuckhoz és miután mi a kislánnyal leültünk, az apukája elment rendelni. Alig tettem le a táskám egy másik székre mikor két lány jött oda hozzám.
-Sziaa!
-Sziasztok!

-Kérhetünk egy képet?
-Persze! Hogyan szeretnétek? Együtt vagy külön?
-Öhmmm...- néztek egymásra.
-Ha szeretnétek lehet így is, úgy is!
-Komoly?

-Komoly!- nevettem fel- Ráérek!
-Akkor köszi!
Épp jött Dávid, csinált velünk képet külön-külön, és együtt is. Még azt is megörökítette ahogy megöleltem őket.
-Köszönjük szépen!
-Igazán nincs mit!

-Nem is zavarunk! Sziasztok!
-Sziasztok!
A lányok elmentek mi pedig leültünk, és a meneddzserem nevetve nézett rám.
-Mi ilyen vicces?
-Semmi, semmi csak annyira jó nézni, hogy mennyire szeretnek téged!
-Hááát nem mindenki....

-Csak azokkal foglalkozz akik igen!
-Okéés!

-Na figyelj leány!
-Mondjad!

-Ma semmi dolgod! Legyél a családoddal! Holnap reggel nyolcra megyek érted, először egy sima riport lesz. Délben ebédelünk valahol. És délután háromra megyünk egy interjúra. Nem élő lesz, hétfőn este fogják leadni. Vasárnap legyél otthon, tanulj! Abban dönthetsz, hogy hétfőn vagy kedden menjünk Londonba!
-Mennyi időre  megyünk?
-Öt nap. De a úgy, hogy smink-és hajpróba egynap, ruhapróba mégegy és a fényképezés.
-Akkor menjünk úgy, hogy hétfőn, és hétvégén eljönnének anyuék is!
-Nem rossz ötlelt.. Beszéd meg velük!
-Oksii! 

-Aztán hazajövünk, ezek szerint vasárnap. Az kilencedike.
-Akkor én onnnan Flórával lehet, hogy egyből Dubaiba megyünk.
-Basszus tényleg! Ha nem lesz munkád meddig maradsz?
-Huszonhatodika.
-Értem. Akkor a srácok a turnét befejezik április közepén.
-Ahha!
-Akkor ha nincs munkád itthon leszel! Április közepén kimész! Május negyedikén hazajössz, hatodikától kilenceikéig írásbeli, tizedikén szóbeli. Onnantól szabad vagy ami anyádat illeti! 
-Akkor utána én végleg kiköltözök.
-Igen?
-Ahha! Figyelj... London repülővel másfél óra. Bármikor haza tudok jönni!
-Igaz. Akkor a végén lehet, hogy Sonjának lesz igaza, hogy mi is kiköltözünk. 
-Az tök jó lenne!
-Ahha... Barbi! Flóra felhívott valamelyik nap!

-Igen? Mit szeretett volna?
-Hogy puhítsam meg anyátokat, hogy jövőre had legyen magántanuló.
-Lehet, hogy jobb lenne...
-Azt mondod?
-Azt. 
-Okés. És akkor ezek a dolgok elvileg biztosak.
-Rendben! Mennyi idő?
-Már hat óra.
-Azta! Így elment az idő?
-Látod! Akkor haza is viszelk!
-Köszi! 

Felálltunk és a kis Sophieval a kezemben indultunk az autó felé. 
-Bejössz?- néztem rá mikor a ház előtt leparkolt.
-Neem. Most legyetek csak együtt! Holnap nyolcra itt vagyunk érted!
-Addig anyu lehet, hogy vigyzna Sophiera!
-Jó lenne....

-Na majd megbeszéljük! Puszi Dávid!
-Szia Barbi!
Sophie arcára is nyomtam egy puszit majd a bőröndjeimmel együtt kiszálltam és bementem.


Sophie❤

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett folytasd ahogy tudod ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik!☺ hétfőn új rész!❤

      Törlés
  2. Minden rész ugyan olyan fantasztikus! Hétfőn lesz új? Alig várom!❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:) igen, hétfőn lesz új rész! ❤

      Törlés
  3. Szia! Imádtam ezt a részt egyszerűen csodálatos zseniális vagy. ❤ Egy dolog ami nem tetszik és nem szídásból mondon hanem egy tanácsként az hogy egy fiúnak a szájából nem néz ki jól ha azt mondja hogy "Okés" vagy "Ahha" és én csak ezt szerettem volna mondani meg még hogy imádom a blogodat és Téged is!!!❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy elmondod a véleményedet, es ezentúl megpróbálok változtatni ezen. ✌❤

      Törlés