2015. szeptember 12., szombat

II. évad 22. rész- Próba szülők

Halii! :)
Holnap Niall szülinapja, itt az új rész!☺
Nem lett valami izgi, de nemsokára nagy fordulatot vesz a történet! ;) 
Előre is nagyon nagyon blodog születésnapot szeretnék kívánni életem elsőszámú emberének, aki megmentette az életem, akit mindenkinél jobban szeretek! El sem hiszem, hogy a mi kis Manónk már huszonkét éves! :,) ❤❤
Ha tetszik a rész hagyjatok magatok után nyomot! :)

Jó olvasást, puszi Zsófi❤



És ekkor beletörődtem. Ez az idióta, perverz álltat- akit eddig tökre bírtam- meg fog erőszakolni. 
A következő pillanatban erős rázásra ébredtem. Niall fogta a vállamat, és rázott fel rémálmomból. A légzésem egyenletlen volt, a pólóm csupa izzadság. Kezeimre néztem, és láttam, hogy remegek.
-Jól vagy, Kicsim? 
-Rémes álmom volt, Niall!
-Nyugalom! Semmi baj nem lesz! 
-De annyira rossz volt!
-Elmeséled?- kérdezte lágyan, mire csak a fejem ráztam- Rendben, nem erőltetem!
-Köszönöm!
-Viszont nagyon kiizadtál. Nem mész el tusolni?
-Eljössz velem?
-Szeretnéd?
-Ühümmm!
-Akkor persze!
Megfogta a kezem és kivezetett a fürdőbe. Levettük magunkról a ruhákat és a tus alá álltunk. A hátamat Niall mellkasának döntöttem és úgy nyugtattam légzésemet. 
-Rémeset álmodtam. Koncertetek volt, és Olly szólt, hogy menjünk előbb a buliba. És nem oda mentünk, hanem valami erdei házba. Sophot Lou másik haverja berángatta egy szobába, engem Olly. Andyt és Harry haverját meg lekötözték. És Olly... Olly meg akart...- ki akartam mondani, de egyszerűen nem ment.
-Shhhh, Szépségem! Tudom mit akarsz mondani, de nem lesz semmi baj! Olly nem akar bántani téged!
-Egyszerűen annyira valós volt!
-De nem az! Itt vagyok, és nem hagyom, hogy bárki is bántson!
-Szeretlek!- fordultam meg az ölelésében és a nyakát kezdtem belepni puszikkal.
-Én is szeretlek, de ha ezt nem fejezed be, felavatjuk ezt a csempét vagy ágyat!- suttogta a fülembe.
-A csempe már megvolt, szóval most az ágy jön!- vigyorogtam kajánul.
-Nem, Szépségem, aludni fogunk!
-Biztos?- néztem rá, miközben hirtelen az ölébe ugrottam és a nyakát kezdtem szívni. Niall egy ideig próbált nekem ellenállni, de egy idő után feladta és egy gyors káromkodás után kilpett a kádból- velem az ölében- és az ágy felé sétált.
Másnap reggel tíz óra körül ébredtem arra, hogy Niall rajtam fekszik, levegőt is alig kaptam. 
-Niall!- szólítgattam halkan- Manóóm! Szöszi!
-Mi a baj?
-Semmi baj, csak rajtam fekszel, és nem kapok levegőt!
-Bocsi!- mondta reggeli, rekedtes hangján és legurult rólam. Egy ideig forgolódott, de nem tudott visszaaludni.
-Haragszol, hogy felkeltettelek?
-Dehogy! Mit csinálunk ma?
-Koncert lesz.
-De addig?
-Mindegy!
-Akkor filmezünk, jó?
-Tökéletes!- nyomtam egy puszit az arcára.
-Menjünk le reggelizni, jó?
-Éhes vagyok...
-Azért mondom!- nevetett fel csilingelő hangján. 
-Imádom a nevetésed!
-Én pedig a tiedet! Öltözz fel!- nyomott egy csókot a számra. Magam köré tekertem a takarót és a bőröndhöz sétáltam, hogy ruhát találjak magamnak.

-Lehetek ma az egyik pólódban?
-Ahha! Melyiket szeretnéd? 
-Egy feketét- vontam meg a vállam, ő pedig odadobott egy egyszínű pólót. 
-Köszönöm!
-Imádom mikor a ruháimban vagy! 

A pólóhoz felvettem egy farmert ami egy csomó helyen ki volt szaggatva és egy fekete cipőt amit tegnap vettem. A hajamat egy gyors copfba kötöttem és készen is álltam a reggelire. A Szöszi megofgta a kezem és úgy indultunk el. A többieekt két összetolt asztalnál ültek és eléggé hangosak voltak.
-Jóreggelt!- köszöntünk nekik, mire mindenki visszaköszönt, kivéve Harryt, ő csak morgott. 
-Legközelebb halkabban, ha kérhetem!- Niallel csak összemosolyogtunk és elengedtük a fülenk mellett a megjegyzést. Hoztunk magunknak reggelit, és megnéztük hova tudunk leülni. Két egymás melletti hely volt szabad, az egyik szék mellet Andy, a másik mellett pedig Olly ült, így egyből az elsőt választottam. Tudtam, hogy a srác nem bántana, de az álom még mindig élénken élt a fantáziámban. A Szöszim észrevette a hirtelen mozdulatomat, ezért kaptam egy puszit az arcomra.
-Mára mi a progi?- nézett körbe Lottie.
Mint kiderült nem csak mi terveztünk mára lustálkodást, hanem szinte mindenki. Egyedül Harry és Gemma látogatnak meg valami ismerős. Mikor befejeztük a kajálást mindenki visszavonult a szobájába, ahogy mi is. Hoztunk fel egy hónapra való nasit, befészkeltük magunk az ágyba és kerestünk filmet. A választásunk az Éhezők Vidala trilógia első három részére, és épp mikor az első rész elkezdődött valaki kopogott az ajtónkon. 
-Megyek!- másztam ki a Szöszi karjaiból és odamentem ajtót nyitni. Ott állt Dávid, Sonja és Sophie.
-Sziasztok!- köszöntem nekik kedvesen.
-Sziaa! Tudjuk, hogy ketten akartok lenni, meg midnen, de... Nem tudnátok Sophiera vigyázni?
-Öhmmmm, de, persze!- vettem fel egy erőltetett mosolyt az arcomra, mert bár nagyon szeretem a kislányt, Niallel lettem volna. Azért vállaltam el, mert tudtam, hogy Sonjáék kapcsolatával nincs minden rendben, és nem akarom, hogy szakítsanak vagy valami. 
Még pár dolgot megbeszéltük, de erre a kislány már sehol nem volt, Niall mellé feküdt az ágyban és úgy nézték atévét, amiben már nem az előbb elindított film ment. Elköszöntem Dávidéktól és miután megnyugtattam őket, hogy ott leszünk a stadionban el is mentek. 
-Nos mit csináljunk?- sétáltam be a szobába.
-Barbi medencézünk?
-Persze Kicsim, ha szeretnél! Niall?
-Az jó lesz!
-Először meg kell nézni, hogy anya rakott e el neked fürdőruhát, Törpi!
-Igen! Meg a kalapomat is!- válaszolt és a táskájához futott. Elővette az említett ruhadarbokat és megmutatta nekünk- Niall!- mászott az ölébe.
-Mondjad, Hercegnő!
-Majd beszélünk azzal a kisfiúval akivel tegnap is?
-Theore gondolsz?
-Ühümmm!- bólogatott, miközben szőke tincseit jobbra-balra lóbálta.
-Persze!
-Szupi!- imádom az aranyos kis akcentusát, de közben nagyra becsülöm, hogy három évesen kiváló magyarból és angolból is. Miután bejelentette, hogy elmegy pisilni Niallhez sétáltam és átöleltem a derekát.
-Haragszol?- néztem fel rá.
-Dehogy! Belekóstolunk milyen szülőnek lenni!
-Igaz...
-Az összebújós napot meg majd bepótoljuk!- csókolt meg- Keressünk fürdőruhát!- simított végig a derekamon.
Egy virágos bikinit kaptam elő a bőröndömből és mikor Sophie kijött a fürdőből bementem helyette, hogy átvehessem a ruhámat fürdőruhára. Rávettem egy strandruhát és úgy mentem ki. Engem Niall követett addig én a kislányt öltöztettem fel. A fontosabb dolgokat egy táskába szórtam és azzal indultunk el a kinti medencékhez.
Amint odaértünk láttuk, hogy alig vannak, így megnyugodtunk, hogy talán tudunk egy kicsit pihenni.

-Csúszdázunk?- csillant fel Sophie szeme.
-Először fürödjünk egyet, aztán utána, jó?- vette fel az ölébe Niall.
-JóDe menjünk mááááár!
-Leveszem a ruhám, és mehetünk!
Amint ez megtörtént elindultunk a medence lépcsője fele és belementünk a frissítő vízbe. Nagyon jól esett a negyven fok után. Sophira ráadtam a karúszóját- amit még Párizsban vettem neki- és utána megpróbált úszni. Annyira édes volt! Niall odasétált mellém és átölelt, de csak úgy, hogy szemmel tudjuk tartani a kicsit.
-Én is szeretnék egy hercegnőt! Egy aranyos szőke hercegnőt!
-Egyikünk sem szőke!
-Meg is sértődhetnék, de igazad van... De én akkor is szőke gyereket szeretnék!
-Jólvan Niall, persze!- hagytam rá a dolgot.
-Komolyan!
-Rendben, Szöszi, szőke gyerekeid lesznek!
-Gyerekeink!- javított ki egyből.
-Barbi, gyere már!- nyöszörgött Sophie.
-Jövök, Kicsim! Mit szeretnél játszani?
-Csúszdázzunk!
-Oké, menjünk! Jössz te is?- fordultam a manóm felé aki csak mosolyogva bólintott. A kislányt az ölembe vettem és úgy vittem oda a lépcsőhöz ami a csúszdához vezetett. Senki nem várt arra, hogy lecsússzon, így egyből beülhettem a kicsivel a lábaim között. A lámpa zöldre váltott, mi pedig elindultunk. A csúszda csak úgy kanyargott jobbra-balra és egyszer csak a víz alá merültünk. Mikor felbukkantunk Sophie hangosan nevetni és sikogatni kezdett, így jelezte, hogy imádta a dolgot. Kicsit arrébb mentünk, majd nemsokkal utánunk jött Niall is. Óriási mosollyal a száján jött oda hozzánk.
-Megyünk még, Hercegnő?- fogta a kezei közé a lányt.
-Igeeen!
-Én itt lenn várlak titeket, jó?- adtam nekik egy-egy puszit.
-Oké!- és már el is tűntek a szemem elől.
Aztán nemsokára felbukkantak a csúszda végén és a eltűntek a víz alatt.
-Na? Milyen volt?- vigyorgott a Szöszi.
-Szupi! Viszont én lehet napozok egy kicsit, ha nem baj!
-Jólvan! Hozol valamit inni?
-Persze!
A kicsi arcára nyomtam egy puszit, Niallt megcsókoltam és kimentem a vízből. A bárban kértem két koktélt es egy gyümölcslevet aztán a nyugágyainkhoz sétálva lefeküdtem az egyikre és gondolkodni kezdtem.
Ahogy elnéztem életem szerelmét és Sophiet, hogy milyen aranyosan játszanak mosolyognom kellett. Niall annyira jól bánik a gyerekekkel, és annyira fantasztikus apa lesz! És minden alkalommal rájövök, hogy mennyire nagyon szeretem, és az életemet is felaldoznám érte. Fantasztikus ember, neki van a legnagyobb szíve a világon. Ő életem szerelme, aki mindenkinél jobban ismer, és azt hiszem, én is őt. Épp egyszerre bukkantak fel a víz alól és mosolyogva az égbe emelte a lányt, mondott neki valamit, majd mind a ketten édesen nevetni kezdtek. Niall arca ragyogott. A tengerkék szemei csak úgy világítottak, arcán gyermeki mosoly ült amit egész nap el tudnék nézni. Pár tincs a homlokára lógott, amit legszívesebben eltűrnék neki onnan. Aztán a szemem a gyönyörűen kidolgozott felsőtestére kalandozott és a kockáin jó sokat elidőztem. Ahogy a feje fölött tartotta Sophiet bicepszeire is gyönyörű kilátásom volt. Miután végig tanulmányoztam az egész testét tovább gyönyörködtem a mosolyávan. Néha rám nézett, kacsintott egyet de a legtöbb figyelmét a kezei között lévő kislány kapta.
Kb. egy óra múlva a medence széléhez sétáltam, hogy jó lenne ha kijönnének a vízből, mert ha megszaradtak megyünk ebédelni, majd alvás van Sophienak.
-Még egy utolsót nem csúszol velünk?
-Most nem, Tündérem! Majd holnap, jó?
-Tuti?
-Tuti!
-Akkor jó!
Kimásztak a vízből én pedig szereztem nekik új innivalót, mert az előző megmelegedett. Odavittem nekik és elmosolyodtam, hogy Sophie milyen édesen ül Niall ölében úgy, hogy mind a ketten be vanna bugyolálva egy-egy törölközőbe. A kezükbe nyomtam a poharakat és én is leültem, hogy megigyam a maradék italom- ami szintén meleg volt.
-Hol együnk? Maradjunk a hotelban vagy menjünk ki a városba?
-Maradjunk, jó? Nem akarom, hogy felismerjenek!
-Oké! Lassan indulunk?
-Ahha, mehetünk!
Összepakoltuk a cuccainkat és felmentünk a szobánkba. Soohiera adtam egy aranyos ruhát és ragaszkodott az adidas superstar-jához, így egy zoknit is húztam a lábára. Én egy lenge nyári ruhát húztam magamra egy szandállal. Megfogtam a telefonom, megvártuk a Szöszit és el is indultunk ebédelni. Az étterembe érve leültünk egy asztalhoz és meg is jelent egy pincér. Leadtuk a rendelésünket és vártunk. Sophienak odaadtam a babáját, hogy azzal játszon, mi pedig beszélgettünk.
-Barbi!- nézett fel a kislány.
-Mondjad Kicsim!
-Ha befejeztük a kaját, alszunk?
-Hát persze! Muszáj aludni, Tündérem! 
-Nem akarok!- ásított egy óriásit.
-Álmos vagy?
-Nem.
-Látom rajtad! 
-De nem vagyok, hidd el!
-Akkor is aludni fogunk!
-Nem!- vágta be a durcit.
-Majd meglátjuk....- hagytam rá. Niallnek gyorsan elmondtam mi a helyzet, csak édesen mosolygott majd meg is kaptuk az előételeket. Sophienak kiszedtem a gyümölcsleveséből amit nem szeret és neki is álltunk. Az én, és a kicsi maradékát a Szöszi pusztította el, és mi csak nevetütnk rajta, hogy mennyit bír enni. Utána megkaptuk a főételt, és jóízűen nekiláttunk.
-Felvágjam, Kicsim?- mosolyogtam Sophiera.
-Ne!- válaszolt durcizva.
-Mi a baj?
-Nem tetszik ez a trutyi... Te is tudod, hogy nem szeretem az ananászt!- muatott a húsán lévő gyümölcsre.
-Akkor leveszem, jó?
-Ugye nem marad rajta az íze?
-Dehogy! Niall meg majd megeszi!- mutattam a Szöszire, aki már az utolsó falatokat falta a kajájából.



-Oké...
Magam elé vettem a tányérját, és leszegedettem róla a gyümölcsöket, felszeleteltem a csirkemellett és visszatoltam a kicsinek, aki falni kezdte. Én is nekiláttam, majd a maradékomat a Szöszi ette meg. Desszertet is ettünk, felirattuk a számlát és visszamentünk a szobánkba.
-Na Kicsim! Felveszel egy pólót aztán alszunk jó?
-Nem!
-De!
-Barbii! Neeee!
-Mi is alszunk!
Hisztizni kezdett, és toporzékolni, de könnye persze nem jött. Niallre néztem, hogy segítsen, így az ölébe kapta Sophiet. A hiszti annyira elterelte a figyelmét, hogy észre sem vette, ahogy azt sem, hogy az leültek az ágyra, én pedig le tudtam venni a ruháját és a cipőjét. Míg én is átöltöztem egy bő pólóba meg bugyira Niall még mindig fogta, majd befektette az ágyba, és én is követtem. Lassan csitítgatni kezdtem, kisimítottam a hajat az arcából és a hátát simogattam.
-Aludjál okosan, Kicsim!
-Szeretlek, Barbi!- suttogta félálomban.
-Én is, Picikém!
Lassan elaludt, majd láttam, hogy a Szöszi befekdüdt a kicsi másik oldalára és átölelte. Lassan én is álomba merültem.
Mikor ébredezni kezdtem suttogást hallottam magam mellől.
-Akkor háromra mehet?- suttogta Niall.
-Igen! Egy, kettő, három!- kiáltotta el magát
-Jóreggelt!- ültem fel végül.
-Kicsim, nekem mennem kell, jó?- ölelt át Niall.
-Persze, jól van! Nemsokára megyünk mi is.
-Oké. Theoval beszéltünk már, de Sophie azt mondta, éhes!- pillantott a tévét néző kislányra.
-Mindjárt rendelünk pár palacsintát.
-Oké. Majd Prestonnal gyertek, jó?
-Mindenképp!- adtam egy puszit a szájára, amiből gyorsan csókot varázsolt.
-Szeretlek!
-Én is!
Miután elment a Szöszi kimásztam az ágyból és a kislányhoz sétáltam. 
-Mit szeretnél enni, Kincsem?
-Fagyi kelyhet!
-Akkor rendelünk két adagot, megesszük aztán felöltözünk, majd megyünk mi is, rendben?
-Oksii! 
-Mit beszéltetek Theoval?
-Mesélte, hogy nemsokára oviba megy. Meg, hogy kapott új lego-t.
-Igen? Megint?
-Igen! Ilyen tűzoltósat.
-Meg is mutatta?
-Neem! Mert a mamájánál hagyta.
-Ja értem!- bólintottam épp mikor meghozták a kelyheket. Gyorsan elvettem és be is csuktam az ajtót, mielőtt megtörténne a tegnapi eset. Visszaültem a kanapéra és enni is kezdtünk.
-Barbi?
-Mondjad, Kicsim!
-Anyuék miért veszekednek mostanában ennyit? Olyan rossz mindig hallgatni- hajtotta le a fejét.
-Mindenkinél lehetnek hullámvölgyek, de minden rendben lesz anyuval és apuval és olyanok lesznek mint régen!
-Tuti?
-Hát persze! És ha bármikor bántana a dolog, nekem mindig elmondhatod, jó?
-Köszönöm Barbi!- ölelt át.
-Nincs mit, Kicsim! Na együk meg azt a fagyit, mert megolvad!- mosolyogtam.
A fagyit kezdtük kanalazni és közben mesét néztünk. Az utolsó falatokat ettem, mikor Soph küldött egy sms-t, hogy átjöhet e Ellel. Gyors válaszoltam neki, hogy persze, és fél percen belül ott is voltak.
-Kicsim, pakold össze azokat a játékokat amiket hozni szeretnél, jó?
-Vihetem az összes barbit?
-Annyi nem kell. Hozzál mondjuk ötöt!
-Oké...
Megfogtam a ruhámat, a fürdőbe siettem és gyors elkészültem. A sminket úgy gondoltam hanyagolom, és csak pár pattanást tüntettem el korrektorral, és kész is voltam. Mire kimentem Soph is felöltöztette Sophiet és indulhattunk is. A kisbuszban hátul ültünk négyen, elől pedig Preston és Paddy.
-Barbi, anyáék már ott lesznek?
-Biztosan, Hercegnő!
-És szerinted mit csináltak?
-Biztosan megnézték a várost!
-És engem miért nem vittek? Én is meg akarok nézni!
-Holnap elmegyünk, rendben? Kivel szeretnél menni?
-Veled!
-Csak?
-Meg Sophiával, Gemmával, Lottieval, Ellel és anyuval.
-Akkor holnap megnézzük Tokiót, jó?

-Oksii!
Lassan odaértünk a stadionhoz, és láttuk, hogy a rajongókat még nem kezdték el beengedni így nagyon sokan észrevettek minket és sikítozni kezdtek. Integettünk nekik majd be is mentünk. A srácoknak meg sound check-je volt, Sonja és Lottie pedig a McBusted srácok haját csinálták.
-Sziasztok!- köszöntünk hangosan.
-Anyuciiii!
-Hello Kincsem! Mit csináltatok ma?
-Csúszdáztúnk Niall bácsival, meg aludtunk, meg beszéltünk Theoval, meg ettünk fagyit, meg voltunk ebédelni, meg néztünk mesét, és Barbi azt mondta, hogy holnap elmegyünk várost nézni, meg képzeld el Theo kapott új lego-t- kezdte mondani egy szuszra, de az anyukája félbeszakította.
-Kicsim, lassabban! Semmit nem értek belőle!
-Jajj anya! Holnap ugye te is eljössz várost nézni?
-Hát persze, Tündérem!
-És hol van apu?- nézett körbe ijedten a kislány.
-Apu a hotelban van, és ő holnap hazamegy.
-De miért? És ugye visszajön?
-Sajnálom Kicsim, de nem... Majd sokat lehetsz vele... De ezentúl... Nem élünk majd együtt...
-De miért? Hisz' apa a te herceged!
-Sajnos már nem...
-Már nem szeretitek egymást?
-Nem...

Sophie❤

2 megjegyzés:

  1. Szia Drágaszágom :D <3!
    Boldog születésnapot kívánok Ninek <333!
    Nehogy azt hidd, hogy megszabadulhatsz tőlem :D Lehet, hogy tegnap nem tudtam írni, de ma fogok ^^ Ilyen csodálatosan írni illegális Drágám <3!!! Milyen fordulatot vesz majd a történet :OO Remélem nem az a szerencsétlen fog bekavarni mert akkor felrúgom :DD Barbi és Niall fantasztikus szülők lesznek majd :) <3 Milyen kis aranyos gyerekük lenne. Apukája étvágyát, és szépségét örökölné, és Barbinak a csodálatos külsejét, és belsejét <3 Egy kicsi Barbi és egy kicsi Niall. amúgy mi a két név kereszteződése? Barni? :DDD Most meghajolok előtted Úrnőm :DDD Frenetikus vagy!!! IMÁDLAK!!!!!!!!!!
    Ahhhhh. nem tudok betelni az írásoddal :DD Siess a kövivel
    Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. már hiányoltalak ☺☺ ahogy te is kezdessz kifogyni a szavakból, én is... egyszerűen már nem tudom hogy köszönjem meg neked Drágám, hogy kitartóan olvasod a blogot akár unalmas akár nem....Elmondhatatlanul hálás vagyok neked és köszönöm szépen... Nem tudom mit mondhatnék❤❤❤❤

      Törlés