2016. február 6., szombat

II. évad 43. rész- Soha nem lesz....

Sziasztook ☺
El sem hiszitek mennyire nehezen, de elkészült a legújabb rész ;)
Szerintem nem lett valami izgalmas, de Barbi monológját Flórának imádtam írni...
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi


Fél kilenckor megjelentek mellettünk a fiúk, a vőlegényemnek még adtam egy szerencsecsókot aztán felfutottak arra az óriási  színpadra, ezzel pedig hivatalosan is megkezdődött az On The Road Again turné.   
A koncert fantasztikus volt, a rajongók alig akarták leengedni a srácokat. A tömegből ítélve úgy láttam, hogy a lányokat nem annyira viselte meg Zayn távozása, mint ahogy azt akkor hittük. Biztosan vannak akik még mindig nehezen fogják fel a történteket, de vannak akik gyorsan túlléptek ezen. Bambulásomból a húgom köhögése rántott vissza, és azonnal vettem is elő neki a bogyóit, hogy bevegye. A többiek elszörnyedve nézték a rohamát, de a legszomorúbb az az volt, hogy én sem tudtam segíteni neki. Csak percekkel később fejezte be a köhögést, majd letörölte az arcán lefolyó könnyeket.  
-Jól vagy?- nézett rá Sonja. 
-Persze. 
-Gyertek lányok, a hotelban mindkettőtökre vár egy kis meglepetés!- vigyorgott Niall. 
-Induljuunk! 
-Megyünk Kicsim!  
Kisétáltunk a stadionból, és beültünk a két fekete kisbuszba. A hotelig beszélgettünk, majd mindenki elköszönt mindenkitől. A húgom a mellettünk lévő szobába ment be, és csak a sikítását hallottuk. Én nagyon megijedtem, hátha valami baj van, de Niall csak felnevetett. Átmentünk hozzá, és a 5SOS srácokkal találtuk szembe magunkat.  
-Ők a meglepetés? 
-Ahha! De gyere, mi menjünk! 
Visszmentünk a mi lakosztályunkba, és az ágyra ültünk. A fejemet a Szöszim vállára hajtottam, aki pedig a derekamat simogatta. 
-Niall... 
-Mondjad Szépségem! 
-Éhes vagyok! 
-Rendelek enni, te addig nézz be a takaró alá! 
Úgy tettem ahogy kérte, és több tucat esküvői magazinnal találtam szemben magam. 
-Úúúú elkezdjük szervezni az esküvőt? 
-Négy hónap múlva szeretnénk tartani, azt hiszem itt az ideje. 
-Annyira szuper vagy!- ugrottam a nyakába, a lábaimat pedig a derekán pihentettem. 
-Eszel rendesen Drágám? Könnyebb vagy. 
-El sem tudod képzelni mennyit eszek!  
-Akkor lehet, hogy...? 
-Lehet, de még várjunk egy kicsit, jó? Nem akarok csalódni. 
-Rendben. A lányok a katalógusokban már bejelöltek pár dolgot amik nekem is tetszenek, egyedül a ruhás számokat nem nézhettem meg. 
-Még szerencse! Az esküvőnk napjáig nem fogod látni, azt most garanrálom! 
-Nemááár!  
-Dede! Először beszéljük meg, hogy hol és mikor! 
-Mi lenne ha az esküvő és a fogadás is a birtokon lenne? 
-Jó ötlet! Lehetne sok ilyen fehér sátor, azokban az asztalok, meg minden... 
-Pontosan!  
-Mikor? 
-Szeptember közepe? Akkor úgyis szünetetek lesz. 
-Szepteber 13?- csillant fel a gyönyörű kék szeme. 
-Ha neked nem baj, hogy a szülinapodon... 
-Örülnék neki. Várj!- pár pillanatig nyomkdta a telefonját, majd vigyorogva felnézett belőle- Tizenharmadika pont szombat. Ha aznap éjjel még elmegyünk nászútra tíz napot tudunk maradni. Elmehetnénk akkor is, meg október végén is, mikor a turnénak vége, hogy azért lássunk is valamit. 
-Mert abban a tíz napban? 
Mivel csak kajánul vigyorgott, gyorsan rájöttem mit akar akkor csinálni, így inkább csak a fejem tekertem. 
-Hova menjünk? 
-Az legyen meglepetés! Egy gyönyörű helyre foglak elvinni, amit imádni fogsz!  
-Oké.  
Lassan meghozták a vacsoránkat ami nem volt más, mint natúr csirkemell salátával. Niall nagyon kiakadt a köreten, mondván ő nem nyúl, de miután rájött, hogy finom, megette.  
-Kicsim! Két pap kell? Vagy lesz templomi esküvő? 
-Én ahoz nem ragaszkodom.  
-Én sem. De lehet, hogy a szüleink igen... 
-Az ő esküvőjükön volt. 
-Ja, aztán válás lett a vége.  
-Nem erre gondoltam, de igaz. Nagyon álmos vagyok, elmegyek fürdeni. 
-Jöhetek én is?  
-Fürdeni jöhetsz! 
-Oké.  
A nagy kádba vizet engedtünk, tele nyomtuk habfürdővel aztán beleültünk. Míg áztattuk magunkat megbeszéltük, hogy kb. hány embert szeretnénk meghívni, és sajnos nem tudtuk kb. 300 alá vinni a meghívottak számát.  
-Kicsit ejtsük ezt a témát! Most csak az én gyönyörűséges menyasszonyommal akarok lenni! 
-És mit akarsz csinálni? 
-Nemtudom. Csak úgy lenni. Csak nagyon álmos vagyok. 
-Akkor alugyunk! 
-Nem haragszol? 
-Dehogy!- nevettem fel, aztán kiszálltam a kádból.  
Felvettem Ni pólóját és fehérneműt, ő pedig egy fehér boxert aztán befeküdtünk az ágyba.  
-Jóéjt Szerelmem! 
-Jóéjt Szöszim! 
Mindketten gyorsan elaludtunk, reggel pedig saját magunktól ébredtünk fel. 
-Nem szeretem, ha nézel!- suttogtam halkan. 
-Imádlak nézni! Olyan gyönyörű vagy! Egy bombázó!- suttogta érzékien a fülembe, miközben végigsimított a gerincem vonalán. 
-Mennyi idő?  
-Fél tíz. Még három óránk van indulásig.  
Még válaszolni sem hagyott, azonnal az ajkaimnak esett, és innentől nem volt megállás. 
-Drágám! 
-Hm? 
-Ki a kedvenc ilyen menyasszonyi-ruha-terveződ? 
-Ummmm... Nem is tudom... Miért? 
-Mert szeretném ha különleges ruhád lenne. Olyan ami csak neked van a világon. 
-Azt akarod, hogy csináltassunk ruhát? 
-Igen. Hogy minden egyes pontja olyan legyen amilyenrete akarod! 
-Majd kitalálom milyen legyen!- nyomtam egy puszit a mellkasára. 
-Rendben.  
-Nagyon szeretlek! 
-Én is szeretlek Kicsim! 
-Öltözzünk fel!- ültem fel, miközben magam köré csavartam a takarót. Így viszont Niallt már nem takarta, szóval amint ránéztem rák vörös lett a fejem.  
-Mi az Kicsim? 
-Semmi, megyek letusolok. 
Gyors a zuhanyzóba siettem, de nem időztem ott sokat, mert indulni kellett a stadionba. Egy törölközőbe csavartam a testem, és úgy léptem ki a gőzből. Niall egy puszit nyomott az arcomra, és már ment is a helyemre. Egy magasított derekú farmer rővidgatyát vettem fel, hozzá pedig egy haspólót. Míg ő elkészült én sminkeltem, majd mivel a többiektől kötetlenül mentünk megálltunk egy McDriveban is, hogy együnk valamit. 
-Mikor jössz újra? 
-Szerintem otthon leszek Flórával az első két kezelésen, de aztán jövök. Ha neked így jó. 
-Persze, hogy jó! Csodálatos vagy, hogy azok mellett ami Flórával és az anyukáddal történik, még rám is ennyi időd van. 
-Azért van ez így, mert te ugyan olyan fontos vagy nekem, mint ők; ha nem fontosabb. Nem azért jövök el hozzád, mert kötelességemnek érzem, hanem egyszerűen azért, mert veled akarok lenni. Hiába vagyok mondjuk velük otthon, hiányzol mellőlem.  
-Szeretlek! 
-Én is szeretlek! 
Az út további részét csendesen tettük meg. A stadionhoz érve óriási tömeg fogadott minket, gyorsan be is siettünk. 
-Sziasztok! Hoztunk kaját!- mutattuk fel a papírzacskókat, amikre mindenki azonnal ráugrott kivéve a húgom és Sophie. Odasétáltunk hozzájuk és leültünk. 
-Ti nem esztek? 
-Nekem már hozattunk pizzát. 
-Én meg nem vagyok éhes. 
-Suívem, muszáj enned! Így nem fog használni a terápia! Valaminek kell lennie a szervezetedben! 
-Rák az van... 
-Flóra!  
-Nem ez az igazság, Barbi?! Én nem akarom ezt az egészet! Dr. Taylor megmodnta, hogy kb. tíz százalék esélyem van túlélni! Az egyenlő a semmivel!  A hátralévő időt pedig nem kopaszon akarom tölteni, legyengülve egy kórházi ágyon fekve!- kezdett el kiabálni. Szerencsére a mi anyanelvünket használta, így rajtunk kívül csak Sonja és Sophie értette mit mondunk.  
-Fel fogsz épülni! A szervezeted akár a kezelések hatására, akár nem, de le fog gyengülni! Flóra, tudod, hogy mennyire szeretlek, de a döntés a te kezedben van! Én nem dönthetek a te sorsodról! Jogod van azt mondani, hogy köszönöd szépen, nem kérsz ebből az egészből! Megteheted! De abba gondolj bele, hogy mit hagynál magad után! Már most ki vagyunk készülve, én is, Niall is, Harry is, Luke is, mindenki aki fontos helyet tölt ki a szívedben! Szerinted mi lenne velünk?! Nem azt mondom, hogy velünk foglalkozz a saját egészséged helyett, soha nem mondanék ilyet! De gondold végig, hogy miről mondanál le! Soha nem tudod meg, hogy felvettek-e volna abba a suliba. Soha nem lesz esküvőd, soha nem lesz gyereked! Soha nem lesz olyan igazi kapcsolatod! Soha nem lesz lánybúcsúd! Nem fogsz egyetemre járni, nem lesz diplomaosztód. Nem gondolkodgatsz azon, hogy mi legyél ha itt az idő. Soha nem fogják megkérni a kezed, és még sorolhatnám. Ha miattam vagy még anyu miatt sem akarod ezt, nézz Lukera akit szeretsz! Itt tudnád hagyni, csak, hogy neked jobb legyen? Te szenvedsz pár hónapig, vagy ő szenvedjen egy örök életre, amiért nem tudott megmenteni?! De hagyjuk is, ha te így látod jónak, elfogadom!- töröltem le a könnyeket az arcomról, majd otthagytam őket. Elindultam egy irányba, a végén pedig a színpadon kötöttem ki. Leültem a szélére és csak sírtam. Nagyon rossz volt hozzávágnom ezeket a szavakat, de nem tehettem mást. Azt reméltem, hogy ettől a mondológomtól megjön ag esze. Egyszer csak hangokat hallottam abból az irányból ahonnan én jöttem, majd Liam alakját fedeztem fel. 
-Leülhetek? 
-Hát persze!  
-Min veszekedtetek? 
-Elmondta, hogy nem akarja a terápiát, aztán én meg kiakadtam, és elmondtam a hátrányokat. Megbántottam. 
-Lehet, hogy most megbántottad, de mikor majd egészséges lesz, megköszöni neked.  
-És ha nem lesz rá alkalma? 
-Biztos, hogy lesz! Ne sírj, gyere ide!- húzott magához, és átöoelt. 
-Nem akarom őt elveszíteni! 
-Nem fogod! Shhh! Minden rendben lesz!  
-Hogyhogy te jöttél? 
-Úgymond kívülállóként küldtek. 
-Értem... 
Lassan visszamentünk a többiekhez, de a húgon még felém sem nézett. Próbálkoztam nála, de elfordult, így Luke csak végigsimított a vállamon, hogy hagyjam egy kicsit. Nagyot sóhajtottam, majd Sophieval kezdtem játszani. A koncert lassan kezdődött, és csodás volt. A srácok nagyon ügyesek voltak, a rajongók alig akarták leengedni őket a színpadról. Mikor végül lejöttek, elindultunk vissza a hotelba és mindenki a szobájába ment. Niallel lementünk vacsizni, utána még sétáltunk egy keveset, majd mi is nyugovóra tértünk. 
Másnap reggel a Szöszim előtt ébredtem, így benne gyönyörködtem egy ideig, de utána el kellett kezdnem készülődni. A lehető leghalkabban bújtam ki a karjai közül, és mentem ki a fürdőbe. Letusoltam, felöltöztem, megcsináltam a sminkem és a hajam aztán kimentem. Ni még mindig aludt, így én összepakoltam azt a bőröndönet amit magammal vittem, az esküvői magazinokat pedig a sima táskámba raktam. Mire mindezekkel végeztem tíz óra lett, a szerelmem pedig ébredezett. Befeküdtem mellé az ágybaa, és egy puszit nyomtam az arcára. 
-Jóreggelt!- suttogta reggeli rekedtes hangján, és elmosolyodott. 
-Neked is! 
Odahajoltam hozzá, és lassan megcsókoltam. 
-Hiányozni fogsz! 
-Te is nekem, de most el kell mennem! 
-Tudom Kicsim, tudom... 
-Pár dolgot elintézek a házzal meg az esküvővel kapcsolatban, aztán újra veled is vagyok! 
-Rendben! Kikísérlek titeket, úgyhogy elkezdek készülődni. 
-Rendeljek vacsit? 
-Vacsit? Álmos vagy, Kicsim? 
-Jaaaj nem! Reggelit!  
-Azt rendelj!- nevetett fel, és adott egy puszit.  
A nyakába csimpaszkodtam, és úgy öleltem át. 
-Annyira szeretem az illatod!- motyogtam a nyakába.  
-Én meg a puha bőröd!  
Pár percig még öleltük egymást, végül pedig mindketten mentünk a saját dolgubkra. 
Tizenegy órakor indultunk el a reptérre, és kiderült, hogy Luke is eljön velünk. Elbúcsúztam Nialltől, aztán felszáltunk. Az út zökkenőmentesen telt, a húgomék kinn voltak, én pedig a kabinban nézegettem a katalógusokat.  
Másfél óra múlva leszálltunk Londonban, ahol anyu várt ránk. Hazamentünk, és én a nappaliba mentem.  
-Barbi tudunk beszélni?- ült le mellém Flóra. 
-Az attól függ. Miről? 
-Sajnálom, hogy tegnap elbizonytalanodtam! 

-Én is... Én nem megbántani akartalak a szavaimmal, csupán azt akartam, hogy megjöjjön az eszed!  
-Hatásos volt.... Éjjel alig aludtam, a szavaid jártak az eszemben. Az, hogy mikről mondok le. Esküvőt akarok, kereszt gyerekeket, sajátokat. És mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy meggyógyuljak! 
-Ez az én magabiztos húgom, akit annyira szeretek!- öleltem át. 
-Én is szeretlek! Mikor indulunk? 
-Öt óra, fél hat fele. Ha neked úgy jó. 
-Aha...- sóhajtott mélyen- Összepakolok pár cuccot. 
-Rendben.  
A helyét mellettem a kanapén anyu váltotta, aki érdeklődve nézett rám. 
-Mesélj Életem, miújság? 
-Képzeld el Niallék vettek egy csomó esküvői katalógust. 
-És mire jutottatok? 
-Szeptember 13-án esküvő. A birtokon szeretnénk a szertartát és a lagzit is. Nem igazán szeretnénk templomi esküvőt. Mivel Marco ragaszkodik hozzá, lesz aki megfilmesíti a szertartást, lesz egy fotós is. És nagyon sok embert szeretnénk. 
-Rendben. Már beszéltünk Maurával, azt mondta többször lesz, hogy iderepül, hogy gyorsabban menjen a dolog. 
-Okés. Annyira hálásak vagyunk nektek! 
-Mi is örülünk, hogy nem valami idegenre bízzátok! Szerinted én elmenjek veletek? 
-Szerintem nem kell. Gondolom Luke eljön, akkor meg főleg. Én este hazajövök, nem bírok ilyen helyen lenni.  
-A januári miatt, ugye? 
-Ahha... 
-Nincs még jele annak, hogy esetleg lenne valami?  
-Nemtudom... Lassan meg kéne jönnie, néha szédülök, reggel egyszer vagy kétszer lettem rosszul. Majd meglátjuk... 
-Húzd fel a pólód! 
Tettem ahogy kérte, ő pedig a hasamat kezdte nézni. Nem igazán volt mit, ugyanis az elmúlt időben sikerült sokat fogynom, hogy elérjem a következő célomat, a Victoria's Secret modellkedést. Egy ideig figyelte, rárette a kezét, végül egy mélyet sóhajtott és lehúzta a blúzomat.  
-Na? 
-Nem tudom... Lassan induljatok! Megyek is, megnézem Flóra hogy áll! 
-Okés. 
Egyedül maradtam, és én is a hasamat kezdtem nézni. Semmi változást nem láttam rajta. Vagy mégis? Sok időm nem volt ezen gondolkodni, ugyanis jött a húgon és Luke, így elindultunk a megadott a címre. Mikor odaértünk rájöttem, hogy ez ugyan az a magánklinika ahol én feküdtem pár hónapja. Mély levegőt vettem, majd úgy indultunk el befele. Dr. Taylor már a recepciónál várt, és kedvesen üdvözölt minket. 
-Sziasztok! 
-Hello Dr. Taylor! 
-Nos, készen állsz, Flóra? 
-Dehogy állok!  
-Értem. Azért gyertek velem! 
A húgom pont ugyan abba a szobába került, mint amiben én voltam. 
-Amit el kell mondanom: Amit kapni fogsz annál is erősebb gyógyszerek, mint amiket otthon szedsz. Le fogsz gyengülni, ezért tanácsos itt aludni. És a legfontosabbak: Ezeknek a gyógyszereknek mellékhatásai vannak. Míg a szervezetedbe kerül hányhatsz, nem is keveset. Ugye ezt biztosan tudod, nagy az esélye annak, hogy kihullik a hajad. Azt tudom tanácsolni, hogy vágasd rövidebbre, úgy kisebb az esélye, de ha mégis nem lesz olyan feltűnő. És előfordulhat meddőség is, de ez körübelül minden századik embernél lép fel. Azt hiszem ennyi lenne a lényeg, készen állsz? 
-Nem, de essünk túl rajta minél előbb! 
-Akkor hívok egy nővért, aki beköti az infúziót. 
Az orvos kiment, majd egy fiatal nővel tért vissza. Gyorsan bemutatkozott, és a tűt máris a húgom kezébe szúrta. Valamit még lefertőtlenített, aztán csak annyit mondott, hogy késöbb visszajön. 
-Barbi gyere, neked meg akkor megcsinálják a vérvételt! 
-Jövök! 
Egy másik terembe mentünk át, ahol egy idősebb hölgy vett tőlem vért nagyon precízen. Még időm se volt megérezni, hogy belém szúrta a tűt, kész is voltunk. Megköszöntem, majd visszamentem a húgomhoz, hogy eltereljem a figyelmét. Ahogy egyre több folyadék folyt bele, annál sápattabb lett, többször hányt, és nagyon gyenge lett. Egy idő után már az esküvői magazinok sem kötötték le, és olyan türelmetlen lett, hogy haza is küdött. Még pár szót váltottam az orvosával, aki elmondta, hogy holnapra lesznek is eredményeim, végül pedig könnyes szemekkel ültem be a kocsiba. Niallel akartam beszélni, de mivek koncertje volt, nem volt rá lehetőségem.  Hazaérve anyut a konyhában találtam, épp egy magazint olvasgatott. 
-Barbi! De jó, hogy megjöttél! Hogy van Flóra? 
-Hazaküldött, nincs a legjobban...  
-Holnap megyünk érte, ugye? 
-Persze!  
-Van számodra valamim. 
-Mi?- néztem rá kíváncsian. 
A táskájából öt darab kis dobozt vett elő, én pedig egyből tudtam mik azok. 
-Anya ezeket én nem akarom megcsinálni! Niallel azt beszéltük meg, hogy várunk egy kicsit, hátha még nem.  
-Akkor megcsinálod, felhívod Niallt, hogy utazzon ide, és együtt megnézitek. 
Végiggondoltam azt, amit mondott és rájöttem, hogy ezt kéne tennem. A srácoknak két napig nincs koncertje, csak a hotelban lennének, így a szerelmem el is jöhetne hozzám.  
-Oké. 
Az órára pillantottam, láttam, hogy a koncertnek vége, így hívtam a Szöszit. Elmondtam neki mi a helyzet, és megígérte, hogy reggelre itt lesz.  
Anyuval vacsiztunk, aztán mind a ketten aludni mentünk. 
-Drágám!- suttogott valaki halkan- Jó reggelt, Szépségem! 
-Niall!- öleltem át. 
-Itt vagyok! 
Nem tudtunk tovább beszélgetni, mert rosszul lettem, így kifutottam a mosdóba. Jött utánam, és fogta a hajam, nehogy piszkos legyen. Mikor minden tegnap bevitt táplálékot kiadtam magamból a csempének dőltem, és aggódó szemeivel találtam szembe magam. 
-Azt hiszem, itt az ideje megcsinálni azokat a teszteket!  

Sophie❤

8 megjegyzés:

  1. Persze! Hagyd most abba!
    Szegény Flóra! De legalább nem adja fel. Remélem sikerül is neki, hiszen semmi sem lehetetlen (csak az, hogy én egyszer találkozzak a fiukkal :-( ) és Barbi is mellette áll.
    Szeptember 13. Jó egy dátum! Addigra megpróbálok beszerezni pezsgőt és koccinthatunk ;-) De azért remélem, hogy nem kell EGYEDÜL ITTHON gubbasztanom, és megleszek hívva. Ugyan odautazni nem tudok, mert hogy nézne ki az, hogy odaállnék anyuék elé és előadnám, hogy én ma ha törik, ha szakad akkor is esküvőre fogok utazni, de a mai technika csodákra képes és létezik a webkamera, de azért egy meghívót elfogadnék. Na meg egy pozitív terhességi tesztet!

    Puszillak: Lisa

    VálaszTörlés
  2. sziaaaa te lány!!!!!
    Huuuuhhh igen, ezért még megfoglak verni, hagyd csak itt abba oké, te akartad... <3. Nagyon sajnálom, hogy csak most írtam kommentet, csak úgy minden összejött, nem volt annyi időm, de most már, nemfog nyugtod lenni, rohadtul mindennap zaklatni foglak... ::DD <3 tudod, hogy nagyon szeretlek. Na hát,,, ÚRISTENEM HALLOD FLÓRA, FELFOGSZ ÉPÜLNI!!!!!!!!!!!4
    NEM FOGADOK EL NEMLEGES VÁLASZT, FELFOG ÉPÜLNI, BARBI TERHES LESZ, SZÜLNEK 84756387456 GYEREKET!!!! ÉS BOLDOGAK LESZNEK!!!!!
    LUKECICAAAAAAAA 5sos, 1d, huuuuhhhh a 2 kedvenc bandám, imádom őket, annyira szeretem őket, hogy nem tudom szavgba foglalni is annyira szeretem, hogy nem tudom szavakba önteni, és téged is rohadtul szeretlek
    és Barbival se lesz semmibaj, és mindenki lenyugszik, nem lesz semmi para. Bízok Benned Zsófia, tudom, hogy egy fantasztikus író vagy. Már május óta ismerjük egymást, úgy emlékszel rá?? Igazából miattad is kezdtem újra megszeretni a srácokat, úgy ezt már meséltem <3, emlékszem, amikor még a Viennai koncertről beszéltél, bárcsak ott lehettem volna veled <33, de befogjuk pótolni!!!!
    Siess a kővetkező résszel
    Csókol Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahhw Kinga, koszonok szepen minden kedves szot☺☺❤

      Törlés
  3. Baszus te most szorakozol velem ???? Persze hogy most hagyod abba ez annyita gonosudag !!! Egyszeruen fenomenalid lett ez a resz is !!! De erzemhogy a kovetkezo meg jobb lesz !! :D Siess a kovivel puszii ❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Orulok ha tetszik, mar keszul a kovetkezo, talan be is tudom fejezni❤❤❤

      Törlés