2016. június 11., szombat

III. évad 10. rész- Elfordult, és már aludt is

Heey☺
Nagyon nehezen, de itt az új rész!
Először is. Ma délben észre ttem, hogy a befejezett rész eltűnt a jegyzetfüzetből, így egész délután ezt írtam.
Másodszor pedig, tudom, hogy ismétlem magam, de egyszerűen csodásak vagytok! Nem akarok megint számokba bonyolódni, csupán annyit mondok, hogy hihetetlen!❤
Ha a kissé unalmas rész elnyeri a tetszéseteket, hagyjatok magatok után nyomot, csatlakozzatok facebook csoportba!
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

-Szeretlek!- kiabáltam utána, de már nem hallotta.
Az ajtót bezártam, majd a síró gyerekemre néztem.
-Mit csináljak veled, babám? Gyere, cserélünk pelust, aztán megpróbálunk még aludni!
Úgy tettem ahogy azt mondtam, majd befektettem magam mellé az ágyba. Azt reméltem, hogy így elnyugszik, de nem tette. Próbáltam megetetni, de a tejem nem
kellett neki. A cumit egyfolytában kiköpte, és ekkor már én is szinte a sírás határán voltam. Annyira rossz volt sírni látni, és a tudat, hogy nem tudok neki egyből segíteni, felőrölt.
-Kérlek szépen ne sírj! Anyának sem jó, ha így lát. Pici babám!
Ekkor már nem jutott jobb eszembe, a mellkasomra fektettem, és a hasát simogattam. Halkan dúdoltam neki, és csodák csodájára abbahagyta a keserves zokogást, és elaludt.
A telefonomra néztem, és láttam, hogy reggel fél hét, így úgy voltam vele, hogy egy kis alvást még én is megengedhetek magamnak. Tehát visszaaludtam, mellkasomon az egyik gyerekemmel.
Mikor legközelebb megébredtem, már javában világos volt kinn. Chris szemei nyitva voltak, és miközben cumizott, jobbra balra nézegetett.
-Jó reggelt babám! Megnézzük Zoet?- kérdeztem tőle, és puszikkal leptem be a kis pofiját. Tudtam, hogy nem válaszol, de akkor is olyan jó volt neki beszélni. Ahogy felültem az ölembe vettem, és hátrasimítottam a kis hajacskáját. Lassan elindultam kifele, és bementünk a gyerekszobába. A kislányom is fenn volt már, így őt is az ölembe vettem.
-Neked is jó reggelt Szépségem! Kicseréljük a pleusokat?
Valóban letettem őket a pelenkázóra, de mivel a kettőt egyszerre nem tudtam, a másik várt. Ezután megetettem őket, és csak utána mentünk le a földszintre. Maura, Krisztina- apu élettársa- és Flóra már fenn voltak, mindannyian reggeliztek.
-Jó reggelt!
-Sziasztok! Hogy aludtatok?- kérdezte mosolyogva az anyósom.
-Mikor Ni elment Chris sírt, de amúgy azt hiszem nyugodtan.
-Akkor jó. Egyél nyugodtan Drágám, én addig beviszem őket a nappaliba!
-Biztos?
-Persze!
-Köszi!
A babáimat odaadtam a mamájuknak, majd leültem reggelizni. Megbeszéltük, hogy apu elviszi majd Flórát, és érte is megy, de amúgy egész nap a házban maradunk. Minden a tervek szerint alakult, amíg tizenegy óra körül nem kopogtak. Elképzelésünk nem lehetett ki az, szóval én mentem ajtót nyitni. Hogy őszinte legyek, mégsem lepődtem meg annyira, mikor anyával találtam magam szembe.
-Szia!
-Szia Barbi!
-Mi járatban?
-Jöttem megnézni az unokáimat. Ha már magadtól nem hívtál...- indult befele.
-Ummm... Anya, ez nem hiszem, hogy jó...- kezdtem el, de nem tudtam befejezni, mert azonnal meghallotta Krisztina hangját, ahogy valamelyik gyerekemhez beszél.
-Ő mit keres itt?
-Jött apuval, segíteni.
-Én nem lettem volna jó?!
Hála isten nem tudtam válaszolni, mert az anyósom jött oda hozzánk.
-Bocsi, hogy zavarok, Drágám, de Chrisnek pelus csere kéne. Megcsináljam, vagy jössz?
-Jövök, persze! Zoe?
-Ő mindjárt alszik.
-Akkor őt is vigyük fel, jó?
-Rendben!
-Fel vihetem én?- szólt bele anya.
-Ahha! De tessék, itt van Chris, én majd kihozom a tündérkémet.
-Oké.
Pár pillanattal később együtt indultunk a harmadikra, kínos csendben, amit végül én törtem meg.
-Öhmmmm. Nem kéne dolgoznod?
-Neeem, mára szabadságot vettem ki.
-Oké. Nem itt van a szobájuk, a harmadikon!- szóltam, mikor tervezett benyitni az egyik szobába.
-Flóráé is?
-Nem.
Segített bepelenkázni a gyerekeket, de közben nem beszélgettünk. Zoe elaludt, ahogy Maura jósolta, de Chris eléggé virgonc volt.
Anyukám ebéd előtt elment, és kérte, hogy majd valamikor hívjam át.
Az egész délutánt otthon töltöttük, de a férjemmel csupán egyszer tudtam beszélni, akkor is csak pár percet.
Annyira nagyon hiányzott! És itt nem csak arra gondolok, hogy elment, hanem azóta, mióta az ikrek megszülettek. Távolságtartónak tűnt, de nem tudom miért.
Estefele nagy elmélkedésemből Zoe sírása vert fel.
-Mi a baj babám? Ne sírj! Shhhh!
Rá öt másodpercre a másik gyerek is rázendített, ekkor már tényleg nem tudtam mit csinálni.
-Barbj mi lenne, ha pár percre kivinnénk őket a hátsó udvarra? Lehet jót tenne nekik egy kis friss levegő!- tanácsolta Krisztina.
-Segítenél?
-Persze!
Miközben a gyerekszobába értünk beszélgettünk, és eszembe jutott egy számomra érdekes téma.
-Nóriék hogy vannak?
-Nagyon jól vannak, köszi! Marcika is nődögél.
-Akkor jó.
-Már a hordozóban kezd rugdalózni, nagyon egy aranyos gyerek. És képzeld el... A gyerek egyre jobban hasonlít Mátéra, szóval valószínűleg ő az apukája- miközben mesélt az ikreket a pelenkázókra raktuk, és elkezdtük felöltöztetni őket.
-És nem akarja neki elmondani, hogy van egy fia?
-Nem tervezi. Szeretne kijönni Londonba.
-Igen?
-Ahha! Azt mondja új életet szeretne kezdeni.
-London ehhez jó hely lesz.
-Igen, csak azért hiányozni fognak.
-Ez természetes. Gyere babám!- emeltem fel Zoet, mikor már rajta volt az overálja. Krisztina is megfogta Christ, és úgy mentünk le a földszintre. Szóltunk apunak és Maurának, hogy tartsanak velünk, csizmát és kabátot vettünk, és úgy indultunk el kifele. A garázsból  kitoltam a babakocsit, és bele is fektettük az ikreket. Nem maradtunk kinn velük sokat, de legalább elnyugodtak. Mikor beértünk az anyósom segített fürdetni, majd a saját szobánkba vittem őket. Az ágyat körbe pakoltam párnákkal, azok közé beraktam a gyerekeket, és meséltem nekik. Nagyon sok mesekönyvet szereztünk be, amiben egy-egy történet angolul és magyarul is le van írva. Niallel fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek angolul és magyarul is tudjanak. Utána elindítottam a srácok egy lassú számát, és erre már tényleg elaludtak. A bébiőrt leraktam, mindkettőjük fejére egy puszit nyomtam, és úgy mentem le. A többiek vacsorához készülődtek, így én is leültem hozzájuk. Flóra és Maura közösen készített kaját, natúr hús volt tepsiben sült krumplival vagy salátával. Bármennyire is kívántam egy kis szénhidrátot, tudtam, hogy nem szabad az egészséges életmódom miatt, így más zöldségeket ettem.
Kaja után elköszöntem a többiektől, és a fürdőmbe mentem. Az óriási kádba vizet engedtem, és egy kókusz illatú fürdőbombát dobtam bele. Levettem magamról a ruháimat, és lassan beleereszkedtem a forró vízbe. A telefon természetesen ott volt mellettem, ha Ni hívna, de nem tette, helyette inkább Soph.
-Szia!- integettem a kamerába.
-Sziaa! Nem zavarok?
-Dehogy! Mesélj, mi újság?
-Csak érdeklődni akarok, hogy hogy vagytok. Meg átmennék valamelyik nap.
-Gyeree! Amúgy jól vagyunk, köszi! Maura sokat segít, apuékkal és Flórával együtt.
-Akkor jó. Mikor keltek?
-Változó, de fél kilencre mindenki fenn van.
-Akkor kilenc körül megyünk Ellel.
-Oksii, várlak titeket!
Leraktuk a telefont, és lassan ki is szálltam a kádból. Mivel baromira fáradt voltam, magamra kaptam a pizsim, és mentem is aludni. A gyerekek egyik oldaláról leszedtem a párnákat, oda feküdtem, és lassan el is aludtam.

Niall nélkül a napok eléggé lassan teltek, nagyon nagyon hiányzott. Azt hiszem nem csak nekem, hanem az ikreknek is. Aznap amire vártuk már mindenki eléggé izgatott volt, a férjem anyukája és Krisztina még sütöttek is. Tudtam mikor száll le a gépük, így előtte egy órával felöltöztettem a gyerekeket, én is normális ruhát vettem, és elindultunk a reptére felé. Nagyon izgultam már, hisz tudtam, hogy az életünk igazi családként most fog megkezdődni. A reptér előtt természetesen egy csomó rajongó volt, de csináltak egy elkerített részt, ahova engem is beengedtek.
-Gyertek szerelmeim, bemegyünk apu elé, jó?
Először kivettem a csomagtartóból a babakocsi keretjét, majd az ikreket a hordozóval együtt, és azokat erősítettem hozzá a kerethez. Megfogtam a táskám, és csak úgy indultam el befele. A gyerekeknek ez volt az első "nyilvános megjelenése", de mindenáron ki akartam jönni Niall elé. Az üres terminálban megláttam Andyt, így odasétáltam hozzá.
-Sziaa!
-Barbi! Sziasztok! Jajj, megnézhetem őket?
-Persze! Liamet várod?- kérdeztem, miközben ő Zoe hajával játszott.
-Ahha. Megyünk haza Wolverhamptonba.
-Nem is tudtam, hogy te is onnan származol!
-Pedig de! Gyönyörű vagy, Szépségem!- beszélt még mindig a lányomhoz.
-Samuels, el a kezekkel a lányomtól!- hallottuk meg Niall hangját, mire óriási mosoly jelent meg az arcomon, és azonnal felé fordultam. Nekifutásból ugrottam az ölébe, és öleltem át. Egyik kezével a combomnál tartott, míg a másikkal a derekam ölelte, miközben fejét a nyakhajlatomba temette. Annyira hiányzott! Az illata, az érintése, a hangja, a mosolya, ő maga!
-Hiányoztál Ni! Nagyon nagyon hiányoztál!- motyogtam a könnyeimmel küszködve.
-Ti is nekem! Hogy vannak a babák?
-Tökéletesen, de hiányzott nekik az apukájuk!
-Akkor odamegyek hozzájuk, jó?
-Persze!
Óvatosan lerakott, egy rövidlágy csókot azért kaptam, és utána ment oda a gyerekeihez. Ternészetesen ennyivel nem elégedtem meg, de reméltem, hogy otthon majd kárpótol. A többieket is mind megöleltem, a barátnőinkkel kisikogattuk magunk, de mi is odamentünk a csöppségekhez. Mindketten az apukájuknál voltak, és aludtak.
-Mikor szoktak enni?
Az órámra néztem, és mondtam, hogy még egy óra van szoptatásig.
-Akkor jó, de azért indulhatnánk lassan!
-Rendben, búcsúzzatok el, aztán mehetünk!
Mindenki leginkább Louistól és Danitől köszönt el, ugyanis ők csak egy gyors család látogatásra jöttek haza, utána mennek vissza LA-be, Brianához, és a nemsokára megszülető kisbabához.
Együtt indultunk meg kifele, a srácok persze odamentek a rajongókhoz képeket csinálni, de mi siettünk, nehogy valaki is meglássa az ikreket. Mármint... Azt természetesen tudták, hogy ketten vannak, sőt még a nevük is kiderült, de nem akartam, hogy olyan képek lássanak napvilágot amikhez mi nem adtuk a beleegyezésünk. A Szöszi nem sok időt töltött a fanokkal, gyorsan sietett oda hozzánk.
-Haza megyünk?- nézett rám, mikor már a volán mögött ült.
-Én nem gondolok máshova menni, de ha te igen, akkor mehetünk.
-Dehogy, siessünk haza! Anyu és apudék mikor mennek haza?
-Holnap. Mennek haza, hogy együtt tudjunk lenni, de azt sem akarták, hogy mire hazaérsz ne menjenek el.
-Rendben.
-Nagyon hiányoztál!
-Ti is nekem! Olyan szar érzés volt, hogy megszülettek, haza vittük őket, erre én elmegyek.
-Elhiszem, de hidd el, hogy nem sokról maradtál le! Együtt aludtunk, annyi izgi volt.
-Igen?
-Ahha. Egyik oldalukon feküdten, másikon párnak voltak. De téged azért nem túrhatnak ki!- vigyorogtam rá, ő pedig mosolyogva visszafordította a fejét az útra. Hazáig csendben tettük meg az utat, ott pedig gyorsan a házba mentünk. Maura agyon ölelgette a fiát, ahogy Flóra is, apuval kezet fogott, míg Krisztina két puszit adott neki.
-Picit felmegyünk a gyerekekkel, majd jövünk ebédelni!- Ni megfogta a kezem, és négyesben mentünk fel a hálónkba. Az ikreket leraktuk az ágyra, és mi is leültünk. Egy egész órán keresztül voltunk együtt, de utána már megéheztünk. A gyerekeket még fönn megetettem, és csak utána mentünk le. Zoe már a hordozóban aludt, de Chris még laposakat pislogott.
Az ebéd jó hangulatban telt, Ni mesélt izgalmas történeteket, amiket ez alatt a két hét alatt élt meg.
-Nem együnk el sétálni?- kérdeztem kajálás után.
-A gyerekek?
-Itt van három felnőtt, és Flóra is. Kérleeek!
-Oké, menjünk!
Gyorsan utcai ruhát vettünk, és szóltunk a többieknek, hogy nemsokára jövünk. A kocsival bementünk a belvárosba, mert otthon nem tudtunk volna hol sétálni. Ni
leparkolt egy nagy parkolóban, és az egyik kisebb park felé indultunk. Tél közepén már eléggé hideg volt, de hozzábújtam a Szerelmemhez, és máris úgy éreztem, hogy jobb. 
-Fázol te is?
-Nagyon.
-Bemegyünk valahova, veszünk valami meleg innivalót, jó?
-Köszi!- nyomtam egy puszit az arcára.
A starbucksban, mindketten választottunk egy-egy lattet, és miután fizettünk, mentünk is ki. Vagyis mentünk volna, ha a rajongók nem állják el a bejáratot. A férjem nagyon ideges lett, hogy még sétálás közben sem lehet egy óra nyugtunk, de sikerült megnyugtatnom.
-Elindulunk a kocsi fele, csinálunk pár képet, és megmondjuk, hogy sietnünk kell haza az ikrekhez, jó?
-Oké!
Minden a terv szerint alakult, húsz perc múlva már a kocsiban ültünk, úton hazafelé.

***

-Ugye nincs semmi baj?- fordultam a férjem felé az ágyunkban, mikor már mindketten tusoltunk, és feküdtünk.
-Dehogy van! Mi lenne?
-Nem tudom, de valahogy olyan furi vagy.
-Nincs semmi baj, ne aggódj!
-Akkor jó. Nagyon szeretlek!
-Én is! Eléggé fáradt vagyok, alugyunk jó?
-Oksi! Jóéjt!
-Jóéjt!- egy gyors csókot nyomott a számra, és ahelyett, hogy átölelt és magához húzott volna, elfordult, és már aludt is. Nekem viszont nem jött álom a szememre. Forgolódtam jobbra-balra, de egyszerűen nem ment ez az alvás dolog. Éjfél előtt pár perccel nem bírtam tovább, és átmentem a gyerekeimhez. A bébiőrből amúgy is hallottam, hogy Zoe vergődik, így volt még egy indokom. A szobába érve láttam, hogy a kislányom valóban fenn van.
-Mi a baj, Szépségem? Nem tudsz aludni?- kérdeztem tőle suttogva- Gyere, alszol anyával?
Nagyon óvatosan, és a lehető leghalkabban kinyitottam a szobában lévő heverőt, és mielőtt lefeküdtem volna, magamhoz vettem a tündérkémet. Lassan ő is vissza aludt, és én is elvesztem az álmaim rengetegében, ahol valóban boldog családként éltünk.

Sophie❤

8 megjegyzés:

  1. Jaj, neeeee!! Az eleje olyan boldog volt - amíg nem jöttek a ferdén írt szavak -, a vége pedig olyan szomorúúú :-(
    Remélem Niall nem csalt meg senkit, mert akkor én magam fogom kiherélni!
    Az ikrek olyan aranyosak lehetnek!! <3 <3
    Majd én is megölelgethetem őket? *~*
    Azért azt jó tudni, hogy Soph és El még tartják a kapcsolatot Barbival. Eggyel több indok a reményre, hogy a végén tényleg és véglegesen Mrs Payne és Mrs Tomlinson lesz belőlük. Bár Elnél már kételkedek.
    Arra még kiváncsi lennék, mielőtt elbúcsuzom erre a hétre, hogy mi van Flórával és Lukekkal. Hamár Luke megérdemli, hogy naggyal írjam a nevét...
    Boldog hetet és sok ihletet:
    Lili😘😍❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt nem tudom volt e megcsalas, de csak nem😏
      Lesz Luke-Flora resz, igerem❤

      Törlés
  2. Zsófiiiii!!!! Miért ilyen Niall?? :(
    Az ikrek aranyosak,de Barbi anyja....
    Na mindegy jó rész volt várjuk a kövit!!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó rész lett de a vége kicsit szomorú de nekem nagyon tetszett.
    Alig várom az új részt! 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De te csak tudod Niall miért ilyen :D
      Én tudom hogy tudod :D Ne hazudj :D
      Várjuk a kövi részt ;)

      Törlés