Heey☺
Nagyon nehezen, de itt az új rész!
Először is. Ma délben észre ttem, hogy a befejezett rész eltűnt a jegyzetfüzetből, így egész délután ezt írtam.
Másodszor pedig, tudom, hogy ismétlem magam, de egyszerűen csodásak vagytok! Nem akarok megint számokba bonyolódni, csupán annyit mondok, hogy hihetetlen!❤
Ha a kissé unalmas rész elnyeri a tetszéseteket, hagyjatok magatok után nyomot, csatlakozzatok a facebook csoportba!
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
-Szeretlek!- kiabáltam utána, de már nem hallotta.
Az ajtót bezártam, majd a síró gyerekemre néztem.
-Mit csináljak veled, babám? Gyere, cserélünk
pelust, aztán megpróbálunk még aludni!
Úgy tettem ahogy azt mondtam, majd befektettem
magam mellé az ágyba. Azt reméltem, hogy így elnyugszik, de nem tette.
Próbáltam megetetni, de a tejem nem
kellett neki. A cumit egyfolytában
kiköpte, és ekkor már én is szinte a sírás határán voltam. Annyira rossz volt
sírni látni, és a tudat, hogy nem tudok neki egyből segíteni, felőrölt.
-Kérlek szépen ne sírj! Anyának sem jó, ha így
lát. Pici babám!
Ekkor már nem jutott jobb eszembe, a mellkasomra
fektettem, és a hasát simogattam. Halkan dúdoltam neki, és csodák csodájára
abbahagyta a keserves zokogást, és elaludt.
A telefonomra néztem, és láttam, hogy reggel fél
hét, így úgy voltam vele, hogy egy kis alvást még én is megengedhetek magamnak.
Tehát visszaaludtam, mellkasomon az egyik gyerekemmel.
Mikor legközelebb megébredtem, már javában világos
volt kinn. Chris szemei nyitva voltak, és miközben cumizott, jobbra balra
nézegetett.
-Jó reggelt babám! Megnézzük Zoet?- kérdeztem
tőle, és puszikkal leptem be a kis pofiját. Tudtam, hogy nem válaszol, de akkor
is olyan jó volt neki beszélni. Ahogy felültem az ölembe vettem, és
hátrasimítottam a kis hajacskáját. Lassan elindultam kifele, és bementünk a
gyerekszobába. A kislányom is fenn volt már, így őt is az ölembe vettem.
-Neked is jó reggelt Szépségem! Kicseréljük a
pleusokat?
Valóban letettem őket a pelenkázóra, de mivel a
kettőt egyszerre nem tudtam, a másik várt. Ezután megetettem őket, és csak
utána mentünk le a földszintre. Maura, Krisztina- apu élettársa- és Flóra már
fenn voltak, mindannyian reggeliztek.
-Jó reggelt!
-Sziasztok! Hogy aludtatok?- kérdezte mosolyogva
az anyósom.
-Mikor Ni elment Chris sírt, de amúgy azt hiszem
nyugodtan.
-Akkor jó. Egyél nyugodtan Drágám, én addig
beviszem őket a nappaliba!
-Biztos?
-Persze!
-Köszi!
A babáimat odaadtam a mamájuknak, majd leültem
reggelizni. Megbeszéltük, hogy apu elviszi majd Flórát, és érte is megy, de
amúgy egész nap a házban maradunk. Minden a tervek szerint alakult, amíg
tizenegy óra körül nem kopogtak. Elképzelésünk nem lehetett ki az, szóval én
mentem ajtót nyitni. Hogy őszinte legyek, mégsem lepődtem meg annyira, mikor
anyával találtam magam szembe.
-Szia!
-Szia Barbi!
-Mi járatban?
-Jöttem megnézni az unokáimat. Ha már magadtól nem
hívtál...- indult befele.
-Ummm... Anya, ez nem hiszem, hogy jó...- kezdtem
el, de nem tudtam befejezni, mert azonnal meghallotta Krisztina hangját, ahogy valamelyik
gyerekemhez beszél.
-Ő mit keres itt?
-Jött apuval, segíteni.
-Én nem lettem volna jó?!
Hála isten nem tudtam válaszolni, mert az anyósom
jött oda hozzánk.
-Bocsi, hogy zavarok, Drágám, de Chrisnek pelus
csere kéne. Megcsináljam, vagy jössz?
-Jövök, persze! Zoe?
-Ő mindjárt alszik.
-Akkor őt is vigyük fel, jó?
-Rendben!
-Fel vihetem én?- szólt bele anya.
-Ahha! De tessék, itt van Chris, én majd kihozom a
tündérkémet.
-Oké.
Pár pillanattal később együtt indultunk a
harmadikra, kínos csendben, amit végül én törtem meg.
-Öhmmmm. Nem kéne dolgoznod?
-Neeem, mára szabadságot vettem ki.
-Oké. Nem itt van a szobájuk, a harmadikon!-
szóltam, mikor tervezett benyitni az egyik szobába.
-Flóráé is?
-Nem.
Segített bepelenkázni a gyerekeket, de közben nem
beszélgettünk. Zoe elaludt, ahogy Maura jósolta, de Chris eléggé virgonc volt.
Anyukám ebéd előtt elment, és kérte, hogy majd
valamikor hívjam át.
Az egész délutánt otthon töltöttük, de a férjemmel
csupán egyszer tudtam beszélni, akkor is csak pár percet.
Annyira nagyon hiányzott! És itt nem csak arra
gondolok, hogy elment, hanem azóta, mióta az ikrek megszülettek.
Távolságtartónak tűnt, de nem tudom miért.
Estefele nagy elmélkedésemből Zoe sírása vert fel.
-Mi a baj babám? Ne sírj! Shhhh!
Rá öt másodpercre a másik gyerek is rázendített,
ekkor már tényleg nem tudtam mit csinálni.
-Barbj mi lenne, ha pár percre kivinnénk őket a
hátsó udvarra? Lehet jót tenne nekik egy kis friss levegő!- tanácsolta Krisztina.
-Segítenél?
-Persze!
Miközben a gyerekszobába értünk beszélgettünk, és
eszembe jutott egy számomra érdekes téma.
-Nóriék hogy vannak?
-Nagyon jól vannak, köszi! Marcika is nődögél.
-Akkor jó.
-Már a hordozóban kezd rugdalózni, nagyon egy
aranyos gyerek. És képzeld el... A gyerek egyre jobban hasonlít Mátéra, szóval
valószínűleg ő az apukája- miközben mesélt az ikreket a pelenkázókra raktuk, és
elkezdtük felöltöztetni őket.
-És nem akarja neki elmondani, hogy van egy fia?
-Nem tervezi. Szeretne kijönni Londonba.
-Igen?
-Ahha! Azt mondja új életet szeretne kezdeni.
-London ehhez jó hely lesz.
-Igen, csak azért hiányozni fognak.
-Ez természetes. Gyere babám!- emeltem fel Zoet,
mikor már rajta volt az overálja. Krisztina is megfogta Christ, és úgy mentünk
le a földszintre. Szóltunk apunak és Maurának, hogy tartsanak velünk, csizmát
és kabátot vettünk, és úgy indultunk el kifele. A garázsból kitoltam a babakocsit, és bele is fektettük
az ikreket. Nem maradtunk kinn velük sokat, de legalább elnyugodtak. Mikor
beértünk az anyósom segített fürdetni, majd a saját szobánkba vittem őket. Az
ágyat körbe pakoltam párnákkal, azok közé beraktam a gyerekeket, és meséltem
nekik. Nagyon sok mesekönyvet szereztünk be, amiben egy-egy történet angolul és
magyarul is le van írva. Niallel fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek angolul és
magyarul is tudjanak. Utána elindítottam a srácok egy lassú számát, és erre már
tényleg elaludtak. A bébiőrt leraktam, mindkettőjük fejére egy puszit nyomtam,
és úgy mentem le. A többiek vacsorához készülődtek, így én is leültem hozzájuk.
Flóra és Maura közösen készített kaját, natúr hús volt tepsiben sült krumplival
vagy salátával. Bármennyire is kívántam egy kis szénhidrátot, tudtam, hogy nem
szabad az egészséges életmódom miatt, így más zöldségeket ettem.
Kaja után elköszöntem a többiektől, és a fürdőmbe
mentem. Az óriási kádba vizet engedtem, és egy kókusz illatú fürdőbombát dobtam
bele. Levettem magamról a ruháimat, és lassan beleereszkedtem a forró vízbe. A
telefon természetesen ott volt mellettem, ha Ni hívna, de nem tette, helyette
inkább Soph.
-Szia!- integettem a kamerába.
-Sziaa! Nem zavarok?
-Dehogy! Mesélj, mi újság?
-Csak érdeklődni akarok, hogy hogy vagytok. Meg
átmennék valamelyik nap.
-Gyeree! Amúgy jól vagyunk, köszi! Maura sokat
segít, apuékkal és Flórával együtt.
-Akkor jó. Mikor keltek?
-Változó, de fél kilencre mindenki fenn van.
-Akkor kilenc körül megyünk Ellel.
-Oksii, várlak titeket!
Leraktuk a telefont, és lassan ki is szálltam a
kádból. Mivel baromira fáradt voltam, magamra kaptam a pizsim, és mentem is
aludni. A gyerekek egyik oldaláról leszedtem a párnákat, oda feküdtem, és
lassan el is aludtam.
Niall nélkül a napok eléggé lassan teltek, nagyon
nagyon hiányzott. Azt hiszem nem csak nekem, hanem az ikreknek is. Aznap amire
vártuk már mindenki eléggé izgatott volt, a férjem anyukája és Krisztina még
sütöttek is. Tudtam mikor száll le a gépük, így előtte egy órával
felöltöztettem a gyerekeket, én is normális ruhát vettem, és elindultunk a
reptére felé. Nagyon izgultam már, hisz tudtam, hogy az életünk igazi
családként most fog megkezdődni. A reptér előtt természetesen egy csomó rajongó
volt, de csináltak egy elkerített részt, ahova engem is beengedtek.
-Gyertek szerelmeim, bemegyünk apu elé, jó?
Először kivettem a csomagtartóból a babakocsi
keretjét, majd az ikreket a hordozóval együtt, és azokat erősítettem hozzá a
kerethez. Megfogtam a táskám, és csak úgy indultam el befele. A gyerekeknek ez
volt az első "nyilvános megjelenése", de mindenáron ki akartam jönni
Niall elé. Az üres terminálban megláttam Andyt, így odasétáltam hozzá.
-Sziaa!
-Barbi! Sziasztok! Jajj, megnézhetem őket?
-Persze! Liamet várod?- kérdeztem, miközben ő Zoe
hajával játszott.
-Ahha. Megyünk haza Wolverhamptonba.
-Nem is tudtam, hogy te is onnan származol!
-Pedig de! Gyönyörű vagy, Szépségem!- beszélt még
mindig a lányomhoz.
-Samuels, el a kezekkel a lányomtól!- hallottuk
meg Niall hangját, mire óriási mosoly jelent meg az arcomon, és azonnal felé
fordultam. Nekifutásból ugrottam az ölébe, és öleltem át. Egyik kezével a
combomnál tartott, míg a másikkal a derekam ölelte, miközben fejét a
nyakhajlatomba temette. Annyira hiányzott! Az illata, az érintése, a hangja, a
mosolya, ő maga!
-Hiányoztál Ni! Nagyon nagyon hiányoztál!-
motyogtam a könnyeimmel küszködve.
-Ti is nekem! Hogy vannak a babák?
-Tökéletesen, de hiányzott nekik az apukájuk!
-Akkor odamegyek hozzájuk, jó?
-Persze!
Óvatosan lerakott, egy rövid, lágy csókot azért kaptam,
és utána ment oda a gyerekeihez. Ternészetesen ennyivel nem elégedtem meg, de
reméltem, hogy otthon majd kárpótol. A többieket is mind megöleltem, a
barátnőinkkel kisikogattuk magunk, de mi is odamentünk a csöppségekhez.
Mindketten az apukájuknál voltak, és aludtak.
-Mikor szoktak enni?
Az órámra néztem, és mondtam, hogy még egy óra van
szoptatásig.
-Akkor jó, de azért indulhatnánk lassan!
-Rendben, búcsúzzatok el, aztán mehetünk!
Mindenki leginkább Louistól és Danitől köszönt el,
ugyanis ők csak egy gyors család látogatásra jöttek haza, utána mennek vissza
LA-be, Brianához, és a nemsokára megszülető kisbabához.
Együtt indultunk meg kifele, a srácok persze
odamentek a rajongókhoz képeket csinálni, de mi siettünk, nehogy valaki is
meglássa az ikreket. Mármint... Azt természetesen tudták, hogy ketten vannak,
sőt még a nevük is kiderült, de nem akartam, hogy olyan képek lássanak
napvilágot amikhez mi nem adtuk a beleegyezésünk. A Szöszi nem sok időt töltött
a fanokkal, gyorsan sietett oda hozzánk.
-Haza megyünk?- nézett rám, mikor már a volán
mögött ült.
-Én nem gondolok máshova menni, de ha te igen,
akkor mehetünk.
-Dehogy, siessünk haza! Anyu és apudék mikor
mennek haza?
-Holnap. Mennek haza, hogy együtt tudjunk lenni,
de azt sem akarták, hogy mire hazaérsz ne menjenek el.
-Rendben.
-Nagyon hiányoztál!
-Ti is nekem! Olyan szar érzés volt, hogy
megszülettek, haza vittük őket, erre én elmegyek.
-Elhiszem, de hidd el, hogy nem sokról maradtál
le! Együtt aludtunk, annyi izgi volt.
-Igen?
-Ahha. Egyik oldalukon feküdten, másikon párnak
voltak. De téged azért nem túrhatnak ki!- vigyorogtam rá, ő pedig mosolyogva visszafordította
a fejét az útra. Hazáig csendben tettük meg az utat, ott pedig gyorsan a házba
mentünk. Maura agyon ölelgette a fiát, ahogy Flóra is, apuval kezet fogott, míg
Krisztina két puszit adott neki.
-Picit felmegyünk a gyerekekkel, majd jövünk ebédelni!-
Ni megfogta a kezem, és négyesben mentünk fel a hálónkba. Az ikreket leraktuk
az ágyra, és mi is leültünk. Egy egész órán keresztül voltunk együtt, de utána
már megéheztünk. A gyerekeket még fönn megetettem, és csak utána mentünk le.
Zoe már a hordozóban aludt, de Chris még laposakat pislogott.
Az ebéd jó hangulatban telt, Ni mesélt izgalmas
történeteket, amiket ez alatt a két hét alatt élt meg.
-Nem együnk el sétálni?- kérdeztem kajálás után.
-A gyerekek?
-Itt van három felnőtt, és Flóra is. Kérleeek!
-Oké, menjünk!
Gyorsan utcai ruhát vettünk, és szóltunk a
többieknek, hogy nemsokára jövünk. A kocsival bementünk a belvárosba, mert
otthon nem tudtunk volna hol sétálni. Ni
leparkolt egy nagy parkolóban, és az
egyik kisebb park felé indultunk. Tél közepén már eléggé hideg volt, de
hozzábújtam a Szerelmemhez, és máris úgy éreztem, hogy jobb.
-Fázol te is?
-Nagyon.
-Bemegyünk valahova, veszünk valami meleg
innivalót, jó?
-Köszi!- nyomtam egy puszit az arcára.
A starbucksban, mindketten választottunk egy-egy
lattet, és miután fizettünk, mentünk is ki. Vagyis mentünk volna, ha a rajongók
nem állják el a bejáratot. A férjem nagyon ideges lett, hogy még sétálás közben
sem lehet egy óra nyugtunk, de sikerült megnyugtatnom.
-Elindulunk a kocsi fele, csinálunk pár képet, és
megmondjuk, hogy sietnünk kell haza az ikrekhez, jó?
-Oké!
Minden a terv szerint alakult, húsz perc múlva már
a kocsiban ültünk, úton hazafelé.
***
-Ugye nincs semmi baj?- fordultam a férjem felé az
ágyunkban, mikor már mindketten tusoltunk, és feküdtünk.
-Dehogy van! Mi lenne?
-Nem tudom, de valahogy olyan furi vagy.
-Nincs semmi baj, ne aggódj!
-Akkor jó. Nagyon szeretlek!
-Én is! Eléggé fáradt vagyok, alugyunk jó?
-Oksi! Jóéjt!
-Jóéjt!- egy gyors csókot nyomott a számra, és
ahelyett, hogy átölelt és magához húzott volna, elfordult, és már aludt is.
Nekem viszont nem jött álom a szememre. Forgolódtam jobbra-balra, de egyszerűen
nem ment ez az alvás dolog. Éjfél előtt pár perccel nem bírtam tovább, és
átmentem a gyerekeimhez. A bébiőrből amúgy is hallottam, hogy Zoe vergődik, így
volt még egy indokom. A szobába érve láttam, hogy a kislányom valóban fenn van.
-Mi a baj, Szépségem? Nem tudsz aludni?- kérdeztem
tőle suttogva- Gyere, alszol anyával?
Nagyon óvatosan, és a lehető leghalkabban
kinyitottam a szobában lévő heverőt, és mielőtt lefeküdtem volna, magamhoz
vettem a tündérkémet. Lassan ő is vissza aludt, és én is elvesztem az álmaim
rengetegében, ahol valóban boldog családként éltünk.
Sophie❤
Jaj, neeeee!! Az eleje olyan boldog volt - amíg nem jöttek a ferdén írt szavak -, a vége pedig olyan szomorúúú :-(
VálaszTörlésRemélem Niall nem csalt meg senkit, mert akkor én magam fogom kiherélni!
Az ikrek olyan aranyosak lehetnek!! <3 <3
Majd én is megölelgethetem őket? *~*
Azért azt jó tudni, hogy Soph és El még tartják a kapcsolatot Barbival. Eggyel több indok a reményre, hogy a végén tényleg és véglegesen Mrs Payne és Mrs Tomlinson lesz belőlük. Bár Elnél már kételkedek.
Arra még kiváncsi lennék, mielőtt elbúcsuzom erre a hétre, hogy mi van Flórával és Lukekkal. Hamár Luke megérdemli, hogy naggyal írjam a nevét...
Boldog hetet és sok ihletet:
Lili😘😍❤️
Azt nem tudom volt e megcsalas, de csak nem😏
TörlésLesz Luke-Flora resz, igerem❤
Zsófiiiii!!!! Miért ilyen Niall?? :(
VálaszTörlésAz ikrek aranyosak,de Barbi anyja....
Na mindegy jó rész volt várjuk a kövit!!
Nem tudom Niall miert ilyen:(
TörlésSietek
Nagyon jó rész lett de a vége kicsit szomorú de nekem nagyon tetszett.
VálaszTörlésAlig várom az új részt! 😊
Koszonom, sietek❤
TörlésDe te csak tudod Niall miért ilyen :D
TörlésÉn tudom hogy tudod :D Ne hazudj :D
Várjuk a kövi részt ;)
Jo hat tudom na:(❤
Törlés