2016. június 18., szombat

III. évad 11. rész- Mint még soha

Sziasztok✨
Picit megcsúsztam, de itt egy karácsonyi rész!☺
Szóval nemsokára ennek a "depressziós hangulatnak" vége, ugyamis egyre közeledünk a blog végéhez.
Köszönöm a támogatásotokat, ha van egy kis időtök hagyjatok magatok után nyomot, netán csatlakozzatok facebook csoportba!
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Lassan ő is vissza aludt, és én is elvesztem az álmaim rengetegében, ahol valóban boldog családként éltünk.

Hogy miért éreztem ezt így két és fél hete? Egy boldog családban a szülők annyira távolságtartók, hogy meg sem érintik egymást? Nekem ezt senki ne mondja!
Karácsony tájékára mi is erre a szintre jutottunk Niallel, beszélni azért beszéltünk egymással, de semmi nem volt olyan mint az ikrek születése előtt.
24-én este miután a gyerekeket leraktam aludni, megvacsoráztunk, és neki is álltunk feldíszíteni a fát.
-Anyukádék, Gregék, és apuék is holnap után reggel jönnek- mondtam Niallnek.
-Rendben. Az ajándékok be vannak csomagolva?
-A gyerekeké, Flóráé, és a tied igen, a többit, majd holnap megcsinálom.
-Oké, kell majd segítség?
-Nem hiszem- öltöttem fel egy mű mosolyt.
-Barbi, majd adsz csomagolót? Én még semmit nem csináltam.
-Ahha! Gyere!
Felmentünk a szobánkba, a gardróbból kikerestem három féle tekercset, és a kezébe nyomtam. Már indultam volna kifele, mikor megfogta a kezem, és vissza húzott.
-Várj Barbi! Minden rendben?
-Persze, miért ne lenne?- az elmúlt két hétben már annyiszor hazudtam ezt, hogy meg sem kottyant.
-Annyira furcsák vagytok Niallel! Veszekedtetek?
-Neem! Alkalmam nem volt rá, hisz alig beszélünk!- nevettem fel keserűen, és éreztem, hogy könnyek kezdik csípni a szemem.
-Gyere, meséld el!
-Nem akarok erről beszélni. Meg fog oldódni, semmi baj.
-Kérlek!
-Majd elmondom, de gyere, most menjünk le!
-Én csomagolok, ti legyetek egy kicsit kettesben!
-Oké.
-És hééé! Kitartás, Ádi is megmondta, hogy minden rendben lesz!- nyomott egy puszit az arcomra. Nekem pedig abban a pillanatban leesett a szitu, hogy az öcsénk erre célzott.
-Persze. Valamikor biztosan.
Vissza mentem a nappaliba, erre Ni már majdnem kész lett.
-A tetejét szeretnéd felrakni?
-Igeen!- csillant fel a szemem, akárcsak egy ovisnak.
A maradék pár díszt még felraktuk a fára, de egyszer csak hirtelen a nyakába emelt. A kezembe adta a csúcs díszt, én pedig óvatosan a helyére raktam. Ezután óvatosan a földre rakott, és ment is pakolni.
-Nem nézünk meg egy filmet?
-Megnézhetünk.
-Válassz egy filmet, addig hozok valami rágcsát! Ne legyen lövöldözős!
-Nem lesz!
A konyhában gyorsan csináltam két bögre forró csokit, egy tányérra raktam ki mézeskalácsot, és pillecukrot, és ezekkel egyensúlyozva mentem vissza a férjemhez.
-Mit választottál?
-Az egyik kedvenced, Marley és én.
-Azt imádom!
Mindketten elhelyezkedtünk a kanapén, egymástól fél méterre, majd el is indította a filmet. Valahol örültem, hogy egy sírós filmet nézünk, mert így okkal sírhatok, és nem kell hazugságokat kitalálnom.
Az első könnycseppjeim az utolsó fél órában kibuggyantak, a film végére már szinte zokogtam. Niall nem húzott magához azzal a céllal, hogy megvigasztal, csak mikor látta, hogy nem igazán fejezem be a sírást, kapott fel az ölébe, és a szobánkba vitt.
-Tusolj le, jó?
-Eljössz velem?
-Majd legközelebb.
Egyedül mentem a forró víz alá, lenyugodtam, és gyorsan végeztem is. Utánam egyből ment ő, én addig megnéztem az ikreket. Pont arra értem vissza, mire kijött a fürdőből. Mindketten megnéztük még a telefonjainkat, és be is bújtunk az ágyba.
-Niall?
-Mondjad!
-Most már mindig ez lesz velünk?
-Nem tudom... De ne gondolkozz ezen, inkább pihenj!- nyomott egy puszit a homlokomra, és elfordult.
Hogy az istenbe pihenhettem volna, ha alig beszélünk! A francba is, ez már nem egy igazi kapcsolat! Nekem szükségem lenne az ölelésére, a csókjára, az illatára, a beszélgetéseinkre, a nevetésére, Niallre.
-Hééé, mi a baj?- fordult felén Ni.
-Semmi, hagyjál!
-Dehogy hagylak! Ne sírj!- húzott az ölébe- Minden rendben lesz!
-De mikor? Én ezt már nem bírom!
-Nem tudom. Idővel.
-Csókolj meg!
-Mi?
-Kérlek, csókolj úgy, mint még soha!
Lassan hajolt hozzám, és mielőtt ajkait az enyémhez érinthette volna, az egyik kezét az arcomra vezette. Lágyan cirógatta a bőröm, és óvatosan csókolt meg. Olyat éreztem, amilyet nem mostanában. Igazi boldogságot, hogy közel tudhattam magamhoz a férjem. A gyerekeim a boldogságom másik fele. Szenvedélyesen csókolóztunk, egymást érintettük. Mikor mindkettőnk levegője elfogyott elengedtük egymást, és az egész csók varázsa elmúlt. Ni még lecsókolta a sós könnyeket az arcomról, de utána lerakott az öléből, és elfordult, hogy aludhasson tovább. Egy óriási sóhaj kíséretében én is elfeküdtem, a szerelmem helyett, a párnámat ölelve aludtam el.

-Jó reggelt! Keljetek feel! Karácsony vaan! Hahóó! Barbii! Niall!- ébredtünk a húgom kiabálására.
-Kuss!
-Flóra maradj csendben!- kérte Ni egy kicsit szebben, mint én.
-Gyertek már!
Mindketten felültünk az ágyba, és kimásztunk a meleg takarónk alól.
-A gyerekeket megnézted?
-Mikor még felkeltem. Aludtak mindketten, de ennek már egy órája.
-Megyek, megnézem őket!- indultam át hozzájuk.
Bár reméltem, hogy az éjszaka után minden megváltozik, de tudtam, hogy nem. A babáimhoz érve láttam, hogy mindketten felkeltek, így egy-egy cuppanós puszi után meg etettem őket. A pelust is kicseréltem rajtuk, és karácsonyi body-t adtam rájuk.
-Gyertek babák, megnézzük mit hozott a Jézuska!
Alapból nem számítottunk az ikrek karácsony előtti érkezésére, így ebben a három hétben szereztünk be nekik ajándékot. Tudtuk, hogy ők ebből még semmit nem fognak fel, de mi nem akartuk a tudatot. Hasznos dolgokat vettünk, mint a ruhák, pelus, játékok, könyvek. A földszintre érve láttam, hogy Ni és Flóra a nappaliban van, az érkezésünkre várva.
-Jó reggelt Szépségeim!- sétált hozzánk az apukájuk, és mindkettőjük arcát puszikkal lepte be. Már nem is számítottam arra, hogy nekem mondja...
-Bontsunk már ajándékot!
-De utána együnk, jó?
-Okéé! Szóval! Niall, ez a tied!- nyomott a férjem kezébe egy dobozt Flóra, majd az enyémbe- Az ikreknek is vettem, az abban lesz benne!- mutatott az egyik dobozra a fa alatt.
-Köszönjük, de nem kellett volna! Ezt együtt vettük neked!- adtam át neki az óriási csomagot, egy szoros ölelés keretében. Leginkább smink cuccokat vettünk, de volt benne egy csomó minden, még egy telefon is, mivel az előzőt össze törte.
Ezután Niallnek adtam oda az ajándékát, ami nem volt más, mint egy új golfütő készlet, és egy album amit én magam készítettem. A közös emlékeink voltak benn, és ennek a készítésé közben áldottam a fanokat, hogy ennyi képük van rólunk. Az utolsó oldalon egy olyan kép szerepelt, amin egymás mellett sétálunk, és mindkettőnk kezében egy-egy gyerek. Jobban nézett volna ki, ha fogjuk egymás kezét, de hát az nálunk már szinte lehetetlen.
-Köszönöm, ez az album valami csodás!
-A rajongóid sokat segítettek. De legtöbbet mégis te, azzal, hogy megélhettem veled ezeket a pillanatokat!- mosolyodtam el, egy-egy emlékre visszagondolva, és az arcára nyomtam egy puszit.
-A legjobb ajándék! Tessék, ez a tied!- adott a kezembe egy kisebb és egy nagyobb dobozt. Először a kicsit nyitottam ki, hisz kíváncsi voltam, milyen ékszert kapok. Egy gyönyörű ezüst karkötő rejtőzött a kék bársonyban, amin egy szív alakú medál volt. Ahogy a kezemben forgattam, a hátulján egy bele glavírozott szöveget láttam meg.

„I'm half a heart without you"

Könnyes szemekkel néztem a szerelmemre, és egyből megöleltem.
-Szeretlek!
-Felrakjam?- természetesen feltűnt, hogy nem mondta ki, de nem is számítottam másra. Aprót bólintottam, és oda nyújtottam neki a csuklóm, hogy rám helyezze az ékszert.
-Köszönöm!
-A nagyot is nézd meg!
-Oksi.
A csomagoló papír alatt volt egy óriási doboz, azt kinyitva pedig egy kisebbel találtam szembe magam. Azt is szétszedtem, de még abban sem az igazi meglepetés rejtőzött. Ezután még két doboz következett, a legkisebben pedig egy papír volt. Kíváncsian vettem ki, és nyitottam szét. Eléggé izgatott voltam, csak olvastam a sorokat, de nem is mindent fogtam fel. A lényeges szavak azok voltak, hogy ház, vásárlás dátuma, Bali, tulajdonos: Niall és Barbara Horan.
-Ez... Ezt én nem.... Niall!
-Ne mondj semmit! Ez nem csak a tied, a mienk. Tudom, hogy mennyire tetszett szeptemberben, én is imádtam, és sokszor jó lesz elmenekülni oda minden elől.
-De ez nagyon drága!
-Ne az árat nézd! Akkor mondjuk ezt családi ajándéknak, jó?
-Köszönöm!- nyomtam egy újabb puszit az arcára, hisz azt tudtam, hogy vissza nem csókolna.
-Mi lenne, ha mindenki felöltözne, aztán utána ennénk?
-Ki kell öltözni?
-Hát nem várunk senkit, de azért ne szakadt ruhát vegyél!
-Oksii!
Mindannyian a saját szobánkba mentünk, és míg mi Niallel készülődtünk az ikrek az ágyon feküdtek.
-Nem szeretnél haza menni?- kérdezte, miközben ő borotválkozott, én meg fogat mostam. Megvártam, hogy kiöblíthessem a szám, és csak utána mondtam el a véleményem.
-Ádi sírjához szívesen kimennék, illetve tökre sétálgathatnék az ottani utcákon, de nem lehet.
-Amint tudunk elmegyünk, a picikkel együtt, jó?
-Jó! Ni!
-Mondjad!
-Ugye lesz még olyan, mint régen volt?
-Nem tudom... Ez mindkettőnknek egy nehéz időszak, de talán nem mindig lesz így. Azt hiszem ki kell várnunk. Illetve... Meg kell próbálnunk a családjaink előtt úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
-Komolyan színészkedjek apám előtt? Te tudnál hazudni anyukádnak?!
-Mert inkább azt akarod, hogy csalódjanak bennünk, és szarul érezzék meguk?
-Nem....
-Na látod!
-Menjünk, kinn vannak a gyerekek.
Az ikrek valóban az ágyon feküdtek, és amíg a Szöszi felöltözött én voltam velük, majd cseréltünk. Egy fekete ruhát vettem fel, aminek a hátulján és elején is mély kivágás van. A hajamat copfba fogtam, és az alját begöndörítettem. Mire végeztem a készülődéssel Niallék már nem voltak fenn, szóval utánunk mentem az étkezőbe. Zoe bedobta a szunyát, míg Chris a húgom kezében nézegetett.
-Korán keltem, sütöttem palacsintát, de lehet már kihűlt.
-Úúúú de kívánom a palacsintát!- csillant fel a szemem, és azonnal magamhoz vettem kettőt. Pont jó volt, mert nem is volt hideg, de meleg sem, és azonnal meg lehetett tölteni.
-Jó étvágyat!
Azonnal enni kezdtünk, és nem zavart minket, hogy lassan már tizenegy óra.
-Szilveszterre mik a tervek?- kérdezte Flóra.
-Eddig nem beszéltünk semmiről, miért?
-Én lehet elmennék valahova.
-Itt Londonban?
-Persze.
-Lehet róla szó. Mi?- néztem Niallre.
-Hát... A gyerekek miatt elmenni nem tudunk, az biztos. Mi lenne, ha mi hívnánk át pár embert? De nem nagy buli, inkább beszélgetés, meg halkan a zene.
-Nem rossz ötlet.
-Majd még megbeszéljük.
Lassan átmentünk a nappaliba, és ott beszélgettünk, illetve
játszottunk a picikkel. Egyszer csak a húgom kiáltott fel, mondván esik a hó. Mi is kinéztünk az erkély ajtón, és valóban azt láttuk, hogy a hó lepi el a hátsó udvart. Azonnal az emeletre siettünk, hogy meleg ruhát vegyünk, és ki tudjunk menni. A férjem épp az egyik gyerekét ringatta az ölében, mikor kapott, egy hívást. Azonnal fölvette, és miután Chris újra nálam volt, bement a házba. Flórával értetlenül néztünk össze, tényleg nem értettük mi folyik itt. Az ikreket beraktam a babakocsiba, a testvéremre bíztam őket, és a Szöszi után mentem. A nappaliban telefonált, megvártam amíg lerakja, és csal utána érdeklődtem.
-Ki volt az?
-Ne húzd fel magad, de Luke.
-Hemmings?

-Ahha.
-Nem húzom fel magam, mert tudom, hogy egy jó barátod.
-Nem is emiatt... Itt van Londonban.
-Miért nem otthon, a családjával?
-A szíve ide húzza.
-Mi?!
-Nemsokára ide ér.
-Hozzánk?
-Igen.
-Minek?
-Én tavaly karácsonykor miért mentem hozzátok?- kérdezte, nekem pedig azonnal beugrott a dolog.
Mikor kinyitottam nem hittem a szememnek! Ő? Itt? Magyarországon? Az ajtó előtt? Egyből a nyakába ugrottam és ő nevetve ölelte át a derekam. Még a könnyen is kijöttek! Nem mertem elhinni! Felemelt és megpörgetett a levegőben. Ő a derekam, én a nyakát öleltem és megcsókoltam. Ebben minden benne volt. Az elmúlt két hét minden fájdalma és boldogsága. Mikor befejeztük a csókunk rá néztem.
-Mit keresel te itt?
-Ez bonyolult és hosszú. Majd elmesélem, jó?
-Persze! Niall én annyira szeretlek!
-Én is szeretlek Barbi! Ez a két hét rémes volt!
-Tudom! Nekem is!
-Én soha nem akarlak magamtól távol tudni!- fúrta tekintetét az enyémbe és megcsókolt.
-Nem fogsz! Menjünk be! Hideg van!
-Oké!- megfogta a bőröndjét és beemelte a lakásba.
Nagyon örültem neki, hogy itt van. És ki akartam élvezni. Ezért sikerült felsutannunk úgy az emeletre, hogy nem láttak meg minket. Becsuktam magunk után az ajtót, biztonság estére rá is fordítottam egyet. Niall leült az ágyamra és a derekamnál fogva maga elé húzott.
-Jól nézel ki!- mondta azzal a féloldalas mosollyal.
-Nem is tudom kié a póló!
-Én se. Nincs gazdája. Akkor le kell venni!
-Vegyem le?
-Megoldom én is!
-Niall! Két nap múlva visszamegyünk. Addig kérlek bírd ki! Mert most én nem szeretnék ingyen műsort adni mondjuk apámnak.
-Oké....
Ölébe ültem, és megcsókoltam. Ledöntöttem az ágyra, ráfeküdtem és úgy csókoltam. Forró ajkaink teljes összhangban voltak. Mikor Niall el akart engedni nem hagytam, beleharaptam az ajkába, és csókoltam meg. Szerintem akár órákig így feküdtünk, mikor valaki kopogott. Én- mint mindig mikor Niall közelében vagyok- elvesztettem az eszem, csókoltam tovább, de ő neki azért volt egy kis józan esze.
-Barbi. Most már itt vagyok!
-Oké.
-Hahóó! Itt vagy?!
-Mi? Ahha. Szóval az más volt, mert mi együtt voltunk. De ha jól tudom, Flóra utálja.
-A szeretet ünnepén csak nem rakja ki.
-Majd meglátjuk. Szerintem ennyi elég a gyerekeknek, behozom őket.
-Hagyd csak, majd én intézem. Át is öltöztetem őket, meg minden.
-Oké. Utána megetetem őket.
-Akkor pelust ne cseréljek?
-Azt majd kaja után.
-Rendben.
Egyedül maradtam a lakásban, és olyat tettem amire mostanában alig volt időm, sőt soha. Interneteztem a telefonomról. Twitter, snapchat, instagram... Ha már fenn voltam raktam ki egy képet a gyerekekről, illetve válaszolgattam pár rajongónak. Erre Ni is végzett, és én váltottam, mentem etetni. A babáim nagyon éhesek voltak, alig akartak elaludni. Ezután az apukájuk vissza vette őket, mondván a többit el tudja intézni. Nem ellenkeztem, úgy döntöttem pár szabad pillanat nekem is kijár. Épp arra értem le, hogy csöngetnek, és Flóra megy ajtót nyitni. Mikor meglátta ki áll ott, egy csattanós pofont adott neki, és rácsapta az ajtót.

Sophie❤

9 megjegyzés:

  1. #sadstory
    Miért? :-( Miért, Zsófi??? Mi a baja Niall-nek én ez még mindig nem értem. :-( Én Barbi helyében otthagynám pár napra aztán ha nagyon hiányzom neki, majd utánam jön. Borzalmas olvasni, ahogy Barbi szenved. Niall-en viszont nem látom a szomorúság jeleit.

    Megértem Flórát. Tökéletesen. Én se csináltam volna jobban és ha az emeleten is lehetett hallani a pofont, akkor le a kalappal. Büszke vagyok rá! :-)
    A következő dolog, amire vágyom a spagetti után, az egy Niall szemszögű rész. Nadon - nadon. #Niallszemszög

    #Horanbabák #nembírom #halfaheart #nemértemniallhirtelenhangulatváltozásait #pleaskissthegirl!!<3

    #MEGFOGOKHALNI,CSAKTETUDSZZSÓFISEGÍTENI!!!!
    Lili<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Niall szemszog nem tudom lesz e.... Majd meglatjuk😉#horanbabak ☺❤❤

      Törlés
  2. Jól írtad meg de szomorú lész lett de azért minnél hamarabb tudjuk már meg hogy Niallnak mi a baja mert Barbit nagyon sajnálom hogy Niall ilyen vele. Várom a következő részt.:)

    VálaszTörlés
  3. Zsófiiii.....de miért??😭😭

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De ne legyen
      Mi lesz velünk?? 😭😭
      Akkor majd kezdesz új blogot ugye??????

      Törlés
    2. hát azt hiszem nem tudom

      Törlés