2016. június 25., szombat

III. évad 12. rész- Hagyd el!

Halihoo☺
Megjöttem egy kis rövidke résszel, nagyon sajnálom, de ennyit tudtam összehizni nektek.
A végén a mondat lesz Barbi és Niall kapcsolatának a fordulópontja, ugyanis a blogból már csak nyolc rész van hátra, plusz az epilógus.❤
Köszönöm a támogatásotokat, ha van egy kis időtök hagyjatok magatok után nyomot, netán csatlakozzatok facebook csoportba!
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Épp arra értem le, hogy csöngetnek, és Flóra megy ajtót nyitni. Mikor meglátta ki áll ott, egy csattanós pofont adott neki, és rácsapta az ajtót. -Mit keres ez itt?- fordult felém.
-Nem tudom pontosan. Hallgasd meg!
-Dehogy hallgatom!
-Flóra, most mi bajod lesz?
-Nem érdekel, csupán ennyi.
-Tudom, hogy érdekel.
-Na jó, egy picit.
-Akkor hívd be szépen!
-Oké.

*Flóra szemszöge*

Miután a nővérem egyedül hagyott, az előszobai tükörbe néztem, hogy megigazítsam a hajam, és csak utána nyitottam ajtót.
Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem értettem, hogy Luke minek jön ide, senki nem hívta. Amúgy is a szeretet ünnepe van, a családjával kéne lennie.
-Mit akarsz?- fájt így beszélnem hozzá, de az még rosszabb volt, amit tett. Szórakozott velem, aztán meg összejött egy spanyol vagy argentin, vagy tudom is én milyen kurvával.
-Sajnálom Flóra! Kérlek beszéljük meg!
-Azon nincs mit megbeszélni, hogy játszottál velem!
-Nem játszottam!
-Higgyem is el?! Ne várd!
-Be mehetek? Eléggé hideg van.
-Megérdemelnéd, hogy odakinn fagyj meg!- forgattam a szemem, miközben kitártam az ajtót. Luke lazán besétált, egy puszit nyomott az arcomra, levette a kabátját és a cipőjét, majd kíváncsian nézett rám.
-Beljebb megyünk?
-Gyere!
Egészen a szobámig követett, de egyszer rá kellett szólnom, hogy halkabban csörtessen, mert Niall altatja az ikreket. Bementünk a fehér ajtón, és én azonnal az egyik babzsák fotelomba ültem le.
-Ülj ahova akarsz. Van kettő kerek perced elmondani, hogy mit miért tettél!
-Öt?
-Tellik!
-Az, hogy a babaváróra nem egyedül érkeztem, nem az én döntésem volt.
-Hanem?
-Arz a menedzserünk lánya.
-Ne becézgesd előttem!
-Bocsi. Szóval azt mondta a menedzser, hogy mostanában nem volt semmilyen kapcsolatom, de nagyon sokat bulizok, kell mellém valaki. Én mást akartam. Téged akartalak, mert már az első találkozásunkkor lenyűgöztél márciusban. A gyönyörű kék szemed, ami sötétben szinte világít, azonnal levett a lábamról. A hajad, az illatod, az alkatod, a hangod, te magad. Eszméletlenül erős lány vagy Flóra, és tudnod kell, hogy csodállak. Szörnyű dolgokon mentél keresztül, de le tudtad küzdeni, és ez a legfontosabb. De most nem csak erről akarok beszélni. Akkor, októberben nem volt merszem elmondani ezeket. Féltem a következményektől, de miután "összejöttünk" még jobban tartottam a veled való találkozástól.
-De ha együtt kell vele lenned, mi a faszt keresel itt!?
-Mert úgy döntöttem, számomra nincs olyan, hogy kell. Amint lehet, megmondom nekik, hogy nem akarom, és van egy másik lány.
-Ez nem így működik, Luke Hemmings! Két hónapig felém se nézel, most meg szinte szerelmet vallassz. Igaz, hogy kibaszott szexi vagy, imádom, a szemed, a szád, a hajad, az illatod, a hangod, minden kis részt rajtad, de nem szórakozhatsz velem. Októberben el akartam mondani, hogy mennyit jelentessz nekem, erre te ide állítassz egy ribanccal. Elmondani nem tudom, mennyire fájt. Abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak meghaltam volna a leukémiában.
-Ilyet ne is mondj, Flóra! Kérlek adj egy utolsó utáni esélyt, és ígérem nem cseszem el!
-De...
-Nem azt kérem, hogy légy a barátnőm! Csupán azt, hogy folytassuk onnan, ahol befejeztük! És hadd vigyelek el vacsizni, moziba, meg tudom is én hova.
-Randizni?
-Igen!- nézett mélyen a szemembe, de nem tudtam teljesen örülni ennek.
-Én tizenöt éves vagyok, te tizennyolc. Abban a korban vagy, mikor mindenben csak a szexet látod, de én még egyáltalán nem vagyok rá felkészülve. Ezen kívül, a világ lányainak a fele csöpög ha meglát rólad egy képet, nem hinném, hogy pont én kellek neked. És itt van még az is, hogy te turnézol, világot jársz, míg én itthon ülök, és tanulok.
-Flóra, állj meg egy pillanatra! Nem feleségül akarlak venni, csupán randizni. Miattam évekig is lehetünk úgy, hogy nem vagyunk együtt, csak randizgatunk, de kérlek ne taszíts el magadtól!
-Egy feltételem van. Dobnod kell azt a lányt, érted?
-Dobni fogom, amint lehet. Megölelhetlek?
Nem válaszoltam, csupán kitártam a karjaimat, és meleg ölelésére vártam. Fejemet a mellkasába temettem, míg ő a nyakhajlatomban pihentette a fejét. Ahogy puszit nyomott a nyakamra, éreztem a piercing hidegét, de kellemes érzés volt.
-Hiányoztál!- suttogtam olyan halkan, hogy én is alig hallottam, de neki sikerült.
-Te is nekem!
Percekig el sem engedtük egymást, és utána is csak annyira tolt el magától, hogy a homlokát az enyémnek dönthesse. Egy puszit nyomott az orrom hegyére, mire én csak halkan kuncogtam.
-Lassan menjünk le! Kíváncsi vagyok a babákra.
-Lehet alszanak, de gyere!- összekulcsoltam az ujjainkat, és így sétáltunk le a szobámból a nappaliba.

*Barbi szemszöge*

Felmentem a szobánkba, hogy a maradék ajándékot is becsomagoljam, lassan pedig jött Niall.
-Elaludtak?
-Igen.
Gyorsan elmeséltem neki, hogy Flóra mit csinált Lukekkal, ő pedig csak nevetett. Hiányzott a nevetése, de tudtam, hogy átmeneti állapot.
-Este elmegyünk vacsizni, jó?
-Oké. Addig akkor megmosom a hajam.
-Most?
-Akár. Mire végzek, talán Flóráék is.
Mivel a szoptatás miatt már levettem a fekete ruhám, nem vettem vissza, hanem a Szöszi egyik pólójában voltam.
A hajamat egy óra múlva már frissen mosva kötöttem laza copfba, és úgy mentem le a földszintre. Ni levitte az ikreket, akik így a kanapén aludtak, az apukájuk pedig képeket csinált róluk. Mosolyogva néztem őket, de végül a konyhába mentem. Bár már előző nap készítettem egy csomó kaját, most nem abból melegítettem a késői reggeli, és az éttermi vacsora miatt. Azt találtam ki, hogy egy laza salátát fogunk enni, de aki akar, ehet a normális kajákból is.
A férjemmel úgy döntöttünk, hogy karácsony alkalmából megengedhetjük magunknak, hogy a nappaliban együnk, és a húgomékat sem akartuk megvárni amiatt, hogy nem tudtuk mikor fejezik be a beszélgetést. A kajánkat csöndben fogyasztottuk el, csupán az utolsó falatoknál sírt fel Chris. A tányért azonnal leraktam az ölemből, és a fiam vettem a helyére, hogy megvigasztaljam. Gyorsan elhallgatott, de már nem aludt vissza.
Az idő gyorsan telt, egyszer csak azt vettük észre, hogy Flóra és Luke mosolyogva jön le a lépcsőn.
-Naaa?
-Minden okés?- vigyorgott a húgom.
-Tuti?
-Ahha!
-Akkor jó!
-Jézus milyen aranyosak!- mondta Luke, az ikreinket nézve- Ki vehetem valamelyiket?
-Persze, segítek!- sietett Flóra a segítségére, és együtt fogták a két babát. Niall ávette Zoet a sráctól, ő pedig jött velem a konyhába.
-Tudunk beszélni?
-Persze, miről van szó?
-El vihetem Flórát nyaralni?
-Ketten?
-Neem. A srácokkal megyünk turné előtt, és szeretném elvinni magammal.
-Mikor? Meddig?
-Január 5-től, 15-ig.
-És meglepetés lenne?
-Igen.
-Vidd, de arra tényleg dobnod kell azt a ribit.
-Amint hazamegyek beszélek vele, nyugi!
-Köszi!
-Ti jól megvagytok?
-Mondjuk...
-Naa, mi a baj?
-Semmi, menjünk vissza!
-Tuti?
-Persze!- mosolyogtam rá, és már meg sem kottyant ez a kis hazugság. Lassan mindannyian el kezdtünk készülődni a vacsihoz, Ni adott Lukenak egy olyan gatyát, amin egy lyuk sem volt, és a fekete pólója fölé még egy zakót is kapott.

A karácsonyi időszak békésen telt, az elmúlt időszakhoz képest Niall is aranyos volt velem. Mindkettőnk családja szilveszter előtt haza utazott, de mi sem maradtunk otthon.
Miután Flóra és Luke kibékült egyfolytában együtt voltak. Mikor Ni épp olyan kedvében volt, hogy beszél velem, felvetette az ötletet, miszerint elmehetnénk valahova ünnepelni. Rákérdeztem, hogy pontosan hova, és elmondta, hogy a tengerparti villába. Nagyon tetszett az ötlet, szóltunk Sonjáéknak, és még pár olyan családnak a baráti körből, akiknek volt gyerekük, és nem terveztek berúgni. Hosszas búcsúzkodás után harmincegyedikén reggel indultunk, kocsival. Az ikrek miatt egy picit tartottam az úttól, de több mint a felét átaludták,
és mikor fenn is voltak, a velünk utazó Sophie foglalkozott velük.
-Remélem egyszer nekem is ilyen aranyos babáim lesznek!- mondta, miközben Zoe kis haját simogatta.
A két és fél órás út után kipakoltunk, mi lányok elkezdtünk sütni-főzni, a nagyobb gyerekek segítettek.
Az este nagyon jó hangulatban telt, Niall éjfélkor még meg is csókolt! Hogy őszinte legyek, eléggé meglepődtem, mikor magához húzott, és szenvedélyesen csókolt meg. Sonja is meglepődve nézett ránk, hisz ő volt az egyetlen akinek kiöntöttem a szívem, és mindent elmondtam. Vissza gondolva, jó volt valakinek kiönteni a szívem, és sok mindenre rá is világított. Például arra, hogy annak idején, Dáviddal ők is így kezdték.
-Ezt hogy érted, hogy ti is így kezdtétek?- néztem rá.
-Mi is eltávolodtunk egymástól. Aztán utána jöttek a veszekedések, ezután mindketten indokot kerestünk arra, hogy ne kelljen együtt lennünk akár otthon, akár máshol. Ebből következtek a megcsalások, és látod mi lett velünk.... De héééé! Nehogy bőgni kezdj! Nem mindenkivel lesz így! Ti át fogjátok vészelni ezt az egészet, és minden rendben lesz!
-De mi van, ha nem?- kezdtem el sírni- Nem akarom, hogy megcsaljon.
-Akkor tegyél ellene!
-Mit?
-Hagyd el!

Sophie❤

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett..😗😚😃😗...Imáádoomm😗😗😗..várom a kövit 😜😜

    VálaszTörlés
  2. Hát, én nem is tudom mit írjak. Nem is jártatom a számat sorsom kezedbe Zsófi, csinálj valami rendeset. Azt viszont elárulhatnád, hogy ilyen :-) vagy ilyen :-( lesz a vége.
    Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lili, az a baj meg en magam sem tudom😪 maradjunk ebben :/ egyenlore

      Törlés
  3. Zsófi!!!Ne merészeld!!! Nem!!!!! Nem hagyhatja ott!! Ugyenem fogja??

    VálaszTörlés
  4. Szia Zsófi! :)
    Én még elég új vagyok ebben a blogos világban, és azért kezdtem el olvasni a blogodat,(megjegyzem, már behoztam a lemaradásomat :P) hogy tanuljak egy "veterántól".
    Jó, ez így furán hangzik, de a lényeg az, hogy láttam, hogy te már régebb óta vezeted ezt a blogot, és gondoltam: "lássuk csak, hogyan is kéne blogot vezetni!", mivel én is most indítottam egy fanfictiont.
    És hát hű.
    Először is elnézést a kisregényért, amit ide fogok írni. :D
    Másodszor pedig nagggyon tetszik a történeted, ahogy írsz, meg úgy nagyjából minden, csak sajnálom, hogy így, a történet végén tudtam csak csatlakozni az olvasóid csapatához... De ami késik nem múlik! :P
    Várom a sztori folytatását, kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki belőle! ;)
    Swarovski
    (És remélem már töröd az agyad a következő történeteden :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom koszonom koszonom❤❤ooo torom en az agyam ezen is eleget😃☺❤

      Törlés