Sziasztoook!
:)
Nos...
Megjoztam a kövi részt ;)
Remélem
elnyeri a tetszéseteket!
Kicsit
átgondoltam a történetet és ezentúl inkább Directionereknek ajánlom, mert
mostantól egy kicsit átmegy One Direction blogba ;)
Ebben a
részben viszont már lesz pár izgalmas dolog! :D
Ha tetszik a
rész komizzatok, iratkozzatok fel és pipáljatok is ☺
Nem is húzom
tovább az időt, jó olvasást, puszi Zsófi ❤
"Mikor leszálltunk és
összeszedtük a csomagjainkat és indultunk ki a reptérről mikor megpillantottam
valakit. Valaki aki nagyon ismerős volt nekem. Jézusom! Tudom ki Ő! Ezt nem
hiszem el!"
A reptér másik végén ott állt. Ott
állt Ő, akiről nem tudom én hány éjszakán át álmodtam. A reptér másik végén ott
állt Niall Horan. Először azt sem tudtam mit csináljak, csak lefagyva néztem
őt. Végül mindent otthagyva rohantam oda hozzá. Hátam mögül a többiek
kiabálását hallottam, de nem foglalkoztam vele. Akkor úgy gondoltam csak Niall
számít. Azzal a szőke hajával, gyönyörű kék szemeivel, a térdénél szaggatott
nadrággal, és azzal a jellegzetes imádni való mosollyal. Mikor odaértem hozzá
megszólítottam.
-Sziaa!
-Hé! Hali!
-Ammm. Kérhetnék egy képet?- kérdezem,
kissé félve válaszától.
-Persze!- válaszol mosolyogva, mire
előhúzom a zsebemből a telefonom. Vagyis előhúztam vona, ha nem szakít félbe-
Hééé! Hagyd csak! Gyere! Itt az én telefonom!
-Mi? Komolyan?
-Mire gondolsz?
-Hát, hogy a te telefonodra csináljunk
közös képet? Nagy valószínűséggel nem fogunk többet találkozni.... Hogy fogom
viszontlátni azt a képet?
-Jaaa! Erre több megoldás is van!
Kiteszem instagramra meg twitterre. Vagy adok jegyet a következő konertünkre
ahol majd átküldöm a képeket!
-Mind a kettő izgalmasan hangzik!
-Akkor legyen mind a kettő!
-Hát rendben!- odaállok mellé és egy
csomó selfiet csináltunk. Persze egyből kiszúrtam az iPhone 6-osát, és
mosolyogva vettem tudomásul, hogy nemsokára nekem is az lesz!
-Akkor mondj egy twitter meg egy insta
nevet és akkor bekövetlek meg megjelöllek a képen- gyors lediktáltam neki, amit
le is írt egy darab fecnire- És akkor adhatok neked jegyet? Vagyis meddig
maradsz?
-Húúúú. Igazából én Magyarországról
jöttem modellkedni. Itt van velem a meneddzserem, a sminkesünk illetve egy
fotós is. És egy hét múlva megyünk vissza haza. Ha nem lenne nagy baj.... Nekik
is kérhetnék egy-egy jegyet?
-Magyarország? Hallottam már az országról,
de sajnos még sosem jutottam el oda. De a srácokkal már terveztünk oda
koncertet! És akkor hány jegyet is adhatok?
-Hát igazából akkor öt kéne- mondtam,
mire előhalászott a zsebéből öt VIP jegyet- Uramatyám! VIP jegyek?
-Mit godoltál? Ha nem VIP jegyeket
adok hogyan küldöm át a képeket?
-Ja tényleg!
-Még egy dolgot szeretnék cserébe.
-Igen?
-Megmondanád a neved?
-Ó hát persze, bocsi! Barbi vagyok!
-Szia Barbi!- köszönt nagyon cukin,
mivel a nevem eléggé magyaros kiejtésű, nehezen de ment neki- Melyik hotelban
fogtok megszállni?- kérdezte és én elmondtam neki, mire csak mosolyogva néz
rám- Komolyan? Mi is!
-Azta!
-Hát ja! De nekem most mennem kell!
Holnap este találkozunk a stadionban!
-Oké! De lehet, hogy még előbb is a hotelban!
-Na jahh! De szia!- köszönt el irtó
cukin egy ölelés és meglepetésemre két puszi kíséretében.
Amint eltűnt látókörből visszamentem a
többiekhez akiknek halvány lila gőzűk se volt arról, hogy mi történt az elmúlt
pár percben. Először Sonja "ébrdet fel".
-Hát ez meg mi volt?
-Tudjátok van a One Direction. Na.
Abban van az az öt irtó cuki fiú. Niall, Harry, Liam, Louis és Zayn. És én
nagyon nagy rajongójuk vagyok- eddig minden tiszta volt nekik, ugye is minden
mondat után egy aprót bólintottak- És megláttam Niallt. A szőkét. És hozzá
mentem oda képet kérni. És úúúúúú de nagyon cuki volt! És azt mondta,
hogy az ő telefonját csináljunk képeket, és a holnap koncerten átküldi-
visítottam pár oktávval feljebb a szokásosnál- Ugyanis! Dobpergést! Van öt VIP jegyünk
a One Direction holnap megrendezendő Medison Squarei komcertjükre!
-Azta!- ennyi volt az össz reakciójuk.
-Ugye nem baj?
-Mi lenne baj? Nincs baj! Csak
meglepődtünk!- nyugtatott meg Dávid.
-Akkor örülök! És még egy jó hír!
-Mi az? Hozzá is mész?- kérdezte Krisz
kissé flegmán, amit nem értettem, de azért én is így reagáltam.
-Ja valószínű. Egyébként nem.
Ugyanabban a hotelban leszünk!
-Komolyan?
-Jaja!
-Az elég menő!- néz rám Sonja.
-Az biztos!
-Lányok nem mehetnénk?
-De persze.
A hotelig egész végig arról áradoztam,
hogy mekkora szerencsénk volt. Nagy örömködésem közepette még a szüleimet is
elfelejtettem felhívni. New Yorkban délután öt óra volt. Akkor otthon.... Nem
is tudom mennyi idő van, majd felhívom őket. Kissé depressziós hangulatomból
Niallnek sikerült "kirántania", amiért nagyon hálás vagyok neki.
Amint megérkeztünk szállás helyünkre nem fogadott minket nagy tömeg. Dávid
megint bechekkolt és utána mentünk is, elfoglalni a szobáinkat. Én a folyosó
legvégén lévő szobát kaptam ahonnan gyönyörű kilátás volt egész New Yorkra.
Persze.... Nem mindenkinek az a leggyönyörűbb, hogy minden tele van beton
építményekkel, de nekem még ez is tetszett mivel a kis házak között azok a
hatalmas felhőkarcolók voltak! Imádom ezt a várost!
Egy ideig a kilátást csodáltam majd
írtam egy smst Máténak meg a szüleimnek, hogy jöjjenek skypera. A szerelmem
gyorsabb volt már jött is a videóhívás.
-Szia!
-Szia Máté! Minden rendben?
-Persze. Minden a legnagyobb rendben!
Végülis kb egy napja nem tudok rólad semmit, mert nem hívsz.
-Akkor miért nem hívtál te?
-Mert azt mondtad, hogy te fogsz hívni
engem.
-Bocs.
-Bocs! Szerinted ez egy boccsal el van
rendezve?- nézett rám és a hangján is lehetett hallani ahogy ideges.
-Máté nyugodjál már le! Egyedül
akartam lenni, nem kommunikálni senkivel. És valószínűleg még mindig ez lenne,
ha nem találkoztam volna Niallel.
-Ki az a Niall?
-Nem kell egyből a legrosszabbra
gondolni! Csak a One Direction egyik énekese. Tudod az a szőke.
-Tudom.... Örülök, hogy a barátod
helyett- akit állítólag szeretsz- más idegen palikkal beszéled meg az
érzéseidet!
-Mi van? Nem beszéltem meg senkivel az
érzéseimet! De ahogy látom neked nem ártana! Basszus Máté mi van veled? Ki vagy
kelve magadból!- mondtam én is egy fokkal idegesebb én a kelleténél, mert Máté
most nagyon felhúzott.
-Na jó! Most elmegyek, megpróbálok
lenyugodni. Talán futok egyet vagy elmegyek edzeni. Majd kereslek!- mondta és
az utolsó mondatában egy kis gúnyt véltem felfedezni. És kinyomta.
Hitetlenkedve néztem a kijelzőt míg nem fogadtam a szüleim videóhívását.
-Sziasztok!
-Szia Barbi! Minden rendben?
-Persze. És bocsánat amiért nem
hívtalak titeket előbb, csak egy kicsit egyedül akartam lenni.
-Semmi baj csillagom. Megértelek!
-Nem mint Máté!
-Miért mit csinált az a fiú?
-Semmi különös, csak egy kicsit
összekaptunk
-Ja értem! Csillagom! Itt most éjfél
van, úgyhogy mi elmegyünk aludni.
-Okés. Jóéjt!
-Szia csillagom! Puszi, puszi!- már
készülök kikapcsolni a gépem mikor Flóra hívott skypeon.
-Szia!
-Min vesztetek össze?
-Flóra.... Semmi különös, hidd el!
-Barbi! Látom rajtad!
-Oké... Ugye ahogy titeket, így őt sem
hívtam. Egyedül akartam lenni. Úgymond kisebb depresszióba estem a repülőn.
Aztán a reptéren se lett sokkal jobb és akkor találkoztam Niallel. Tudod a One
Direction Niallel. Aztán kaptunk jegyeket a holnapi koncertre meg minden. Ezt
majd máskor részletesebben elmesélem! Aztán elmesélték Máténak az a hülye
gyerek meg féltékeny lett. Meg tiszta idegbeteg volt, amiért nem hívtam.
Úgyhogy pár percig még kiabáltunk egymással aztán kinyomott.
-Azta! Tehát te találkoztál a One
Directionos Niallel?
-Ja!
-Az de menőő!
-Ja. De ez semmi. Sokkal bonyolultabb.
De most ne ezzel a részével foglalkozzunk!
-Figyelj. Máténak nem tudom mi baj
van.... Talán kérd meg Tomit, hogy menjen át hozzá....
-Ez nem is olyan rossz ötlet!
-Akkor hívd fel!
-Oké! Köszi hugi!
-Nincsmit! Na szia!
-Szia!
Gyorsan a kezembe vettem a telefont és
hívtam is Tomit.
-Sziaaa! Mizu nagylány?
-Szia Tomi!
-Jó hallani a hangod!
-A tiedet is! Viszont figyelj! Van egy
kis gáz.
-Beszéltél Mátéval?
-Igen. Mi baja?
-Nézd. Azt biztosan tudod, hogy a
szülei ugye előbb elmennek.
-Igen.
-Meg ugye a nővére is hazament. És a
szülei annyira el vannak foglalva azzal, hogy mi van Lizivel, hogy rá és Ádira
nem is nagyon figyelnek. Így ott a vállán a plusz teher, az öccse. Meg téged is
félt. Tehát most minden összejött neki és emiatt egy kicsit ideges.
-De basszus! Ezt miért nem lehet nekem
elmondani? Hallod! Ugye nem hívtam pont mikor leszállt a gepünk, meg a gépről
sem írtam neki, aztán tiszta hülye lett, hogy miért nem vagyok képes felhívni
meg baszki! Találkoztam Niallel a One Directionból és elmeséltem neki.
Féltékeny lett! Érted? Egy világhírű pasira! Aki bármilyen kis nőcskét
megkaphat, könyörgöm!
-Barbi nyugi! Nagyon szeret téged.
-És akkor más srácokkal szóba sem
állhatok?
-Oké. Ebben igazad van.
-Figylej! A lényeg, hogy légyszíves
beszélj vele, próbáld meg lenyugtatni, és mond meg neki, hogy amíg le nem
nyugodott engem ne is keressen.
-Hjajj! Oké megmondom!
-Köszönöm! Szia!
-Szia Barbi! És sok szerencsét!
-Köszi!
És letettük. Persze én megértem, hogy
mostanában minden összejött neki és nagyon szeretem, de a dühét akkor sem
rajtam kéne levezetni! Hjajj! Nem tudom mi lesz velünk. Ha így folytatja a
továbbiakban nem akarok vele együtt lenni, még akkor sem ha nagyon szeretem.
Nagyon ideges voltam.
Írtam egy smst Dávidnak, hogy egy
kicsit sétálok, nem fogok eltévedni. Egyből jött a válasz.
"Oké. De nagyon vigyázz magadra!
Ha lemész enni a szobaszámod kell bemondani! Ja! És ha ma már nem találkoznánk!
Holnapi program: kilenckor indulunk az ügynökségre- a recepción találkozunk,
egyelőre csak körülnézel, ki lesznek próbálva a rúzsok, hogy hogy állnak, meg
ilyenek aztán kettő körül végzünk, kaja aztán Sonjával készülhettek a koncertere.
Krisz xXx"
"Értettem :D Barbi xx"
Ezután magamra kaptam egy pandás
pólót, egy bőr dzsekit meg egy téli kabátot egy farmert meg egy Air Forcet.
Magamhoz vettem a telefonom meg a szobakártyám illetve egy kis pénzt is
elraktam. Kissé idegesen mentem a liftig ahol beleütköztem valakibe. Mikor
felnéztem elszégyelltem magam. Niall volt az.
-Jujj! Bocsi!
-Semmi baj! Szia!
-Hali!
-Tudom ki vagy!
-Komolyan?
-Persze! A reptérről az a szép lány. Barbi!
-Pontosan!- nevetten fel.
-És baj van? Olyan idegesnek tűnsz.
-Semmi. Csak a barátommal veszekedünk.
-Itt van ő is?
-Nem. Ő otthon van Magyarországon.
-Hát jó. Liammel kicsit elmegyünk
szórakozni. Nincs kedved velünk jönni?
-Hát nem is tudom.... Nektek nem baj?
-Dehogy is!
-Akkor szívesen!
-Örülök! Mindjárt jön Liam is!
-Oké. Addig átöltözök.
-Mii? Dehogy is! Ez így tökéletes
lesz!
-Tuti?
-Persze!
-Hát jó! A képet majd akkor kiteszed?
-Ahha. Írhatok hozzá szöveget?
-Ha akarsz- röhögtem el magam. Egy
világhírű srác engedélyt kér tőlem valamire! Uram atyám!
-Oké. És azt a képet kitehetem amin
puszit adsz?
-Persze!
-És a barátod?
-A barátom majd valamikor
lenyugszik.
-Mert mi a baj?
-Ne most légyszi!
-Oké! De annyi biztos, hogy az ő
helyében egy ilyen szép lányt tuti nem halasztanék el- Jézus! Niall Horan nekem
bókol!
-Köszi!
-Niall mehetünk! Hohóóó! Szia! Niall ő
ki?- mutatott felém Liam.
-Ja! Ő egy gyönyörű Magyar lány, Barbi. Még a reptéren találkoztunk. Aztán adtam neki pár jegyet a holnapi
koncertre meg csináltunk pár kéept. És az előbb idegesen belém jött én meg
felajánlottam, hogy jöjjön el velünk.
-Pontosan. De ha zavarok akkor nem
megyek ám!
-Dehogy zavarsz! Egyébkánt Liam
vagyok!
-Barbi.
-Örülök, hogy találkoztunk!
-Hát még één! De nem inulunk?
-Miattam.
-Akkor gyerünk!
El sem mertem hinni mi történik velem!
Niall Horan és Liam Payne bulizni hívnak, miköben a saját pasimmal
összevesztem.. És ők világhírűek. Miért pont velem csinálják ezt? Biztos mások
is vannak akik ennyire szeretik őket, akkor hogyhogy "engem találtak
meg"? Úgy döntöttem nem érdekel. Idővel úgyis megtudom. Mikor
kiléptünk a hotelből fogtunk egy taxit és a srácok bediktáltak egy címet el is
indultunk. Útközben tök jól tudtunk beszélgetni.
-És srácok nem fognak titeket
felismerni?
-Lehet, hogy felfognak.
-És abból nem lesz baj, hogy én is itt
vagyok?
-Hééé! Próbáld meg elengedni magad!-
mondta Niall egy cuki mosoly keretében.
-Oké- mosolyogtam vissza és
kiszálltunk a taxiból. Amint bértünk a klubba leraktuk a kabárjainkat a
ruhatárban és a pulthoz mentünk. Tegnap is ittam, de mégse mondhatom nekik azt,
hogy nem koccintok velük. Egy-egy sört kértünk és egy hátsó, eldugott boxban
beszélgettünk. Liamet többször hívta a barátnője- Sophia- aki nem tudott a
srácokkal jönni.
-Kedves lány. Tökre bírom. Látszik,
hogy nagyon szereti Liamet.
-Az jó. És ha jól tudom neked most
nincs barátnőd.
-Nem, nekem most nincs. Persze van egy
lány aki tetszik....
-Úúúúúú! Ki?
-Ezt nem mondom meg. Senki nem
tudja.
-Oké. Bocsi, hogy ilyen tolakodó
voltam!
-Semmi baj!
-Srácok nem megyünk táncolni?- ért
vissza Liam.
-De, miattam mehetünk!
-Akkor gyerünk!
Aznap este
nagyon jól szórakozram. Senki nem ismerte fel a srácokat. Hajnali egy felé
mondtam, hogy én visszamegyek a hotelba.
-Akkor
szerintem mi is megyünk.
-Miattam
maradhattok. Visszatalálok!
-Nem. Nekünk
holnap menni kell próbálni a stadionba. Úghogy pihennünk kell.
-Akkor oké. De
akkor menjünk!
Most is
fogtunk egy taxit és visszameetünk a hotelba.
-Srácok
köszönöm az estét! Tök jól éreztem magam.
-Akkor örülök!- mondta Liam és gyorsan
megölelt. Niall is meg akartam volna ölelni, de valamiért nem hagyta.
-Visszakísérlek a szobádhoz!
-Oké. Jóéjt Liam! Holnap találkozunk!
-Jóéjt Barbi!
Niallel elmentünk a szobámig, és
ránéztem.
-Be is jössz?
-Nem, dehogy is! Csak látni akartam, hogy biztonságban visszaérsz!
-Ja oké! Jóéjt!- mondtam és hosszan
megöleltem,
-Neked is!
-Köszönök mindent Niall!
-Mire gondolsz?
-Hát mondjuk arra, hogy itt egy
szerencsétlen magyar lány és te pont velem vagy ilyen kedves. Ezt mondjuk egy
kicsit nem is értem.
-Őszinte legyek? Engem is meglep! De
te valahogy más vagy!
-Ezt hogy érted?
-Te más vagy mint a többi rajongó.
Őket is nagyon szeretem, de te olyan vagy aki a közelünkben nem pisil be.
-Értem mire gondolsz.
-Örülök. De most megyek pihenni. Meg
neked sem ártana... Jóéjt Barbi!- mondta és egy puszit adott a fejem bubjára.
-Neked is Niall- öleltem meg
mégegyszer gyorsan.
Bementem a szobába és miután ledobtam
a kabátom gyors elmentem tusolni és ágyba is bújtam. Nagyon fáradt voltam, de
nem tudtam aludni. Ma annyi minden történt. Veszeketem Mátéval, a Niallékkel
kapcsoltaos találkozás.... Miért ilyen rendesek velem? Mármint... Persze minden
rajongóval rendesek, de nem mindenkit hívnak magukkall bulizni. Nagy
gondolataim közepette mégis sikerült elaludnom.
Másnap reggel időben felkeltem talán
az izgatottság miatt. Megnéztem a telefonom és egy sms várt. Mátétól.
"Sajnálom, hogy tegnap olyan
bunkó voltam... De szerintem a kettőnk jövőjének nincs sok eséje. Ha neked ez
az egész összejön- márpedig össze fog jönni- alig fogunk találkozni, nekem
pedig támogatásra van szükségem és egy olyan barátnőre akit bármikor
megölelhetek. Remélem megérted a döntésem és nem haragszol nagyon. Mondjuk ha
haragszol azt is megértem. Ha tényleg szeretjük egymást akkor előbb-utóbb újra
egymásra találunk. És ne hidd azt, hogy nem szeretlek! Remélem barátok azért
még maradhatunk! Puszi és szeretlek Máté"
Azta! Nem erre számítottam, de valahol
megértem. Valószínűleg igaza van. Ez csak egy tini szerelem volt és mi a
barátságból akartunk többet kihozni. És abban is egyetértek vele, hogy ha
komolyan szeretjük egymást akkor előbb-utóbb újra egymásra fogunk találni. De
most valakivel ezt meg kell beszélnem. Tudom, hogy még vele is tisztáznom kell
ezt az egészet, de most másra volt szükségem. Megnéztem mennyi az idő. 7:18.
Még van időm indulásig. A hajamat kicsit begöndörítettem, a szemet kihúztam. És
jött a nagy kérdés. Mit vegyek fel? Minden ruhámat kipakoltam a bőröndből és
egyesével átnéztem őket. Végül egy farmernél és egy elegáns blúznál maradtam.
Tudtam kit
kell megkeresnem. Valami rémlett, hogy tegnap este Liam merre ment a szobájába
és én is arra indultam. Az a szerencsém, hogy az őrök ilyenkor még alszanak,
így nem tudnak megállítani. A folyosón az egyik ajtóra ki volt írva annak a
neve akit kerestem.
"Niall Horan- One Direction"
Halkan
bekopogtam, de még így is meghallotta és álmos fejjel nyitott ajtót.
-Barbi?
-Szia Niall!
Bocsi, hogy ilyen korán zavarlak meg minden, de valakivel beszélni akartam...
És nem jutott más eszembe, mint te.
-Baj van?
-Nem. Vagyis
igen. Vagyis... Nem tudom. Bejöhetek?
-Persze,
gyere!
-És komolyan nem zavarlak?
-És komolyan nem zavarlak?
-Te? Soha! Ülj
le nyugodtan!
-Köszi!
Ébresztettelek?
-Ahha. De nem
baj. Mesélj!
-Oké. Szóval.
Tegnap előtt jöttünk el otthonról és a tegnapi napot Párizsban töltöttük. Aztán
minden tök jó volt. Aztán a repülőn másra sem vágytam csak magányra. Ez tőlem
azért furcsa, mert én ilyen társasági ember vagyok. Nem hívtem se a családomat,
sem a barátomat, Mátét. És mikor ideértünk a hotelba csak akkor hívtam őket.
Először Mátéval beszéltem és összevesztünk. Hogy én miért nem hívtam? Hogy
miért mentem oda hozzád, meg ilyenek. Meg egy kicsit féltékeny is lett rád,
hogy odamentem. Aztán már mind a ketten kiabáltunk és kinyomott. Tudod, utána
lettem ideges. Aztán felkeltem reggel és egy sms fogadott, hogy szakítani akar.
Mert, hogy neki olyan barátnő kell akit bármikor megölelhet meg, hogy ha nekem
összejön ez a modellkedés akkor alig fogjuk egymást látni. Mondjuk ebben
telljesen igaza van. Meg még azt írta, hogy ha tényleg szeretjük egymást akkor
előbb-utóbb úgyis egymásra találunk. Mondjuk ebben nem hiszek, de nem baj. És
elmondta még, hogy ő még mindig szeret, és, hogy maradjunk barátok. és igazából
ezt nem sajnálom, mert igaza van, de valakinek mégis olyan jó volt így
elmondani- öntöttem neki ki a lelkem angolul. Hiba nélkül!
-Figyelj! Ez a
gyerek egy született idióta! Te egy gyönyörű lány vagy! És ezek szerint ő nem
érdemelt meg! Egyébként örülök, hogy ezt így elmondtad nekem egy nap ismertség
után.
-Niall!
-Igen?
-Miért?
-Mit miért?
-Miért vagy
velem ilyen rendes?
-Már mondtam
tegnap is. Te más vagy mint a többi rajongó. És még szép is vagy!
-Köszönöm!
Köszönöm, hogy meghallgattál! Köszönöm, hogy gyönyörűnek látsz! Köszönöm, hogy
másnak látsz mint mások! Köszönöm, hogy iylen rendes vagy velem! Köszönök
mindent, amit az elmúlt egy napban tettél értem!
-Nincs mit! Gyere ide!- húzott magához és szorosan megölelt. Arcomat kezei özé
fogta és annyit mondott, hogy minden rendben lesz. Arcaink egy kicsit közelebb
kerültek mint kellett volna
-Tudom-
válaszoltam neki, pont mikor valaki kopogott. Gyorsan elenedett és leült az
ágyára.
-Gyere!-
mondta és az ajtón belépett Harry. Ezzel nem is lett volna nagy gáz, ha nem egy
szál alsógyatyában van!
-Zavarok?
-Nem. Dehogy
is!
-Niall én
akkor megyek is!
-Várj! Harry,
ő itt Barbi! Barbi, ő Harry!
-Hali!
-Heló! Niall ő
az a lány akiről egész délután áradoztál, hogy milyen gyönyörű?- kérdezte
Harry, mire az ír fiú elprult.
-Kösz haver!
Egyébként meg igen!
-Akkor igazad
van!
-Hahóó! Srácok én is itt vagyok ám!
-Harry miért
is jöttél?
-Ammm. Már nem
is tudom. Ja igen, megvan! Mikor indulunk?
-Fél
kilenc.
-Oké. Köszi!
Sziasztok! Egyébként.... Barbi! Baj van?
-Nem, semmi
különös. Csak szakítottam a barátommal.
-Sajnálom.
-Nem kell! De
azért köszi!
-Na sziasztok!
-Hali! Niall szerintem én is megyek.
-Okés. Akkor
este találkozunk!
-Jaja! Puszi!- öleltem meg.
-Szia! Ja és
még valami! Ha Harry nem zavart volna meg akkor nem ott hagytam volna abba amit
csináltam ahol tartottam- értettem mire gondolt. Arra mikor az arcomat a kezei
közé fogta, és talán túl közel is kerültek egymáshoz. Meg akart csókolni?!
Sophie❤
