2015. január 2., péntek

9/2. rész- A második fotózás

Sziasztok :)
Most hozom a kövi részt. Remélem az előző rész tetszett és nem találtok túl hosszúnak. :D
A karácsonyi külön részen még gondolkodok, mert kommentek nem érkeztek. :/
Nem tudom a nyolcadik részt miért került a 9/1 elé de ki van téve az is <3
De addig is jó olvasást! :*
Boldog Új Évet Mindenkinek!
Élvezzétek ki a szünetet és ne tanuljatok sokat! <3
Puszi Zsófi <3

"Akkor ok- mondta majd egy puszit nyomott az arcomra."

-Suli után besjössz velem olyan ízét csináltatni?
-Ahha.
-Köszi!
-Nincs mit. 
-Majd ilyen reggeli akciót csinálsz még?
-Tetszett?
-Nagyon! És nem kell minden reggel, elég mikor úgy gondolod, hogy nem vagyok jól.
-Ha szeretnéd. 
-Oké. Mert tényleg! Olyan jó volt! Még ha nem is csináltunk semmit akkor is. Érezhettem az illatod, és, hogy ott vagy velem.
Mielőtt válaszolni tudott volna becsöngettek. Bejött a tanár és el is kezdtük az órát. 
-Mindenki előveszi a könyvét és a füzetét! Kinyitja a 114. oldalon
-Tanárnő! A könyvben vagy a füzetben a 114. oldal?- kérdezte Csongi mire az osztály röhögni kezdett.
-Akkor neked nem is kell, kijöhetsz ide a táblához és órai munka néven megoldhatod őket!
-Bocsánat!
-Rendben. Akkor innen a következő három oldalt kell megcsinálnitok, ha nem végeztek vele házi feladat. Barbi te pedig gyere felelni!
Megijedtem. Az oké, hogy az írásbelit megcsináltam, de a szóbeli részét azt még csak el sem olvastam. Felálltam a helyemről és kisétáltam a táblához. Negyed órán át kínzott a táblánál és csak két fogalmat nem tudtam. 
-Akkor az ötösért még egy feladatot itt a táblánál csinálj meg!
-Rendben!
A matek mindig is jól ment gyorsan megcsináltam az egyenletet és megkaptam az ötöst. Visszasétáltam a helyemre és leültem. Én is nekiálltam a feladatoknak. Óra végéig mindenki csendben dolgozott. Mikor kicsöngettek lementünk a tesiteremhez. Mivel a lányok és a fiúk külön öltözőben öltöznek mi felmentünk az emeletre. Franci, Nóri, Brigi és én benn öltözünk egy kisebb, elkülönített részben. Gyorsan átöltöztünk és lementünk a terembe. Még alig kezdtünk el futni mikor kinyílt az ajtó. Nem különösebben érdekelt ki jön, míg nem Máté meg nem fogta a derekam.
-Kicsim! Itt van Sonja és két pasi.
-Dávid és Krisz- néztem oda. 
Flori hirtelen felsikított.
-Vííííí! Ott van SP!
-Basszus!- mondtam, majd odasétáltam hozzájuk- Sziasztok!- köszöntem nekik, majd mindannyiukat két két puszival köszöntöttem.
Közben odaért törpeterror is. Nem tudtam mi lesz ebből.
-Üdvözlöm tanárnő! Krajczár Dávid vagyok!
-Jónapot! Miben segíthetek?
-Én igazából Barbi menedzsere vagyok. És mivel Barbinak a hétvégén el kell utaznia New Yorkba most gyakorolnia kéne. Az édesanyjával már beszéltem.
-Mert mégis mit csinál Barbi?
-Barbi egy nagyon tehetséges modell.
-Komolyan?
-Igen. Mutassák képet?
-Tud?
-Igen. Itt a telefonomban van pár kép.
-Akkor igen megnézném. És az édesanyjával is szeretnék beszélni!
-Rendben. Krisz akkor légyszi mutasd meg a hölgynek a képeket, én addig felhívom Barbi anyukáját.
-Oké- mondta Krisz.
-Barbi te addig menj vissza futni!
-Jó!
Flori mellet kezdtem el újra futni.
-Elmondanád, hogy te mi a jó büdös francért puszilgatod SPt?
-Először is ne hívd igy! És igen elárulom. Ő a fotósom.
-Mi??
-Most mi van? 
-Benutatsz neki?
-Nem. Mert tuti rámásznál, és nem akarom, hogy emiatt a mi kapcsolatunk is rámenjen.
-Kinga kérleek!
-Flolri! Nem! 
-Ajj. 
Épp Dávidék előtt futottunk el, mire ő megragadta a kezem és kihúzott a sorból.
-Dávid miért vagytok itt??
-Mert előbb el kell utaznunk és neked gyakorolnod kell!
-De miért kell előbb elmenni?
-Mert azt akarják, hogy Amerikában még az ünnepek elott kinn legyen a reklám, hogy arra már vegyék.
-Ja értem. Mikor megyünk?
-Szombat hajnal ötkor indul a gépünk.
-Azta!
-Ja. És anyukád elintézte. Holnap van a nyelvvizsgád.
-Mi a tököm??- kérdeztem kicsit hangosan. Igazából nagyon hangosan, mivel az egész osztály és a tanárnő is rám nézett.
-Mi a baj kicsim?- lépett oda mellém Máté mikor befejezte a futást.
-Ahh. Az, hogy holnap nyelvvizsgám van és szombaton utazok New Yorkba.
-Most?
-Ahha.
-És akkor most mész pár próbaképet csinálni?
-Igen. De este megyünk. Ígérem! Arra végzünk.
-Oké.
-Dávid arra ugye végzünk?
-Persze. Max háromkor befejezzük.
-Hallod?
-Hallom.
-Ti még nem ismeritek egymást!
-Nem. Nem hiszem.
-Akkor Dávid ő Máté a világ legjobb pasija, akit minednnél jobban szeretem. Máté ő Dávid a meneddzserem!
-Hali!
-Heló! Örülök, hogy megismerhetlek! Barbi már mesélt rólad- mondta Dávid.
-Remélem csak jót!
-Persze.
-Kicsim! Kimegyünk egy kicsit?- kérdezte.
-És törpe...
-Telefonál. Nem veszi észre- szakított félbe.
-Oké. Menjünk.
Megfogta a kezem és kihúzott a teremből. 
-Mi a baj?- kérdeztem.
-Én is ezt akarom tudni.
-Mire gondolsz?
-Arra, hogy megtudtad, hogy ma van egy kis melód ami akár estig is eltarthat, és te egyből megriadtál. Miért?
-Nem tudom. Talán azért mert félek attól, hogy ha nem végzünk estig nem tudok veled elmenni, és megharagszol- mondtam neki lehajtott fejjel.
-Jajj kicsim! Gyere ide!- húzott magához, és szorosan megölelt- Emiatt tuti nem haragudnék meg rád. És Dávid is mondta, hogy arra végeztek.
https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F2.bp.blogspot.com%2F-Ep6qJ0uJPaQ%2FVJ0sWnjsIAI%2FAAAAAAAAFzk%2FGjYMC2TEnPk%2Fs1600%2Fimages.jpg&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*

-Igaz. Ha vége a sulinak nem jössz el megnézni?
-Nem is tudom. Lehet?
-Persze!
-Akkor elvileg benézhetek.
-Jujj de jó! És este ígérem megyünk. Miattam Dávid ki is rúghat. Mondjuk akkor őt is kirúgják.
-Oké. Te tudod- hagyta rám a dolgot és egy puszit nyomott a fejemre. 
Pillanatunkat Krisz szakította meg.
-Srácok! Szép dolog a szerelem meg minedn. De vén két gázos dolog.
-Mi?- riadtam meg.
-Az egyik az az, hogy suliban vagytok és ha egy tanár meglátna titeket... Értitek! A másik meg az, hogy az az irritáló tanárt hiányol titeket. Azt mondtuk neki, hogy te elmentél felöltözni, Máté te meg szédültél, és azért jöttél ki.
-Oké. Akkor felöltözöl gyors. 
-Én meg visszamegyek.
-Az jó lesz. Krisz ugye ő délután bejöhet megnézni?
-Ha akar.
-Akar. Akkor suli után találkozunk. Sonja lehet el is jön érted.
-Oké. Szeretlek kicsim!
-Én is!- mondtam majd hosszan megcsókoltam.
-Srácok még mindig suliban vagyunk!- mondta Krisz.
-Tudom tudom. Megyek öltözni.
-Az jó lesz.
Felmentem az öltözőbe és gyors magamra kapkodtam a ruháim, megfogtam a táskám és lsmentem.

Bementem a terembe, és láttam, hogy a többiek kötelet másznak, és fejen állnak. Megörültem, hogy elmehetek. Odamentem Kriszhez és Dávidhoz.
-Mehetünk,
-Ahha. Csak köszönj el attól a nőtől!
-Oké.
Odamentem a többiekhez, és mikor Máté mellet elhaladtam megfogtam egy pillanatra a kezét, mire ő csak rám mosolygott. Odaléptem törpeterrorhoz.
-Tanárnő akkor mi el is mennénk!
-Rendben. De több ilyet nem nagyon szeretnék!
-Én se nagyon. Ez hirtelen jött nekem is.
-Elhiszem- mondta, viszont egy kis szarkazmust hallottam a hangjában.
-Viszont látásra! Sziasztok!- köszöntem el.
-Szia Barbi!
-Helóóó!
Krisz megfogta a táskám és kimentünk a kocsihoz. Sonja betette Sophiet a hordozójába, és mi is hátra ültünk. A pasik meg beültek előre. Dávid mondta, hogy először hozzám megyünk, és mivel Sonja a stylist is kiválasztunk pár ruhát. Bementünk a szobámba, a táskámat a babzsákfotelomra dobtam, a kicsi Sophie az ágyamra lett ültetve, és az alvó állataimmal kezdett el játszani. Mi Sonjával a szekrényemhez mentünk és ruhákat kezdtünk válogatni. A kiválasztott ruhákat végül a hátizsákomba szórtuk, a tankönyvek helyére. Megfogtuk a kicsit és már indultunk is. Mikor már a kocsiban ültünk Dávid megszólalt:
-Meki?
-Jóóó. Éhes vagyok!
-Én is úgyhogy menjünk!
A kajálda  felé vettük az irányt. Egy kisebb dugó után oda is értünk. Beálltunk a parkolóba és miután Dávid bezárta a kocsitt be is mentünk.
-Hozom a kajákat!- szóltam oda a többieknek.
-Jövök segítek!
Krisszel odamentünk a pulthozés rendeltünk. Négy tálcán adták ki a kaját, így mind a ketten kettőt-kettőt vittünk. Mindenki elvette a saját magét és enni kezdtünk. Csendben fogyaztottuk el az ebédünket. Igazából ez nem is ebéd, mert tíz óra van. A lényeg, hogy megettük a kajánkat. Mikor kifelé sétáltunk a kocsihoz Sonja lépkedett mellettem.
-Nem baj ha suli után Máté bejön?
-Dehogy is! Szeretnéd, hogy elmenjek érte?
-Megtennéd?
-Persze! Szimpi.
-Köszi!
Megnyugodtam, hogy ez is letudva. Mikor odaérünk az ügynökséghez Dávidnak még csak a belépő kártyáját sem kellett felmutatnia, egyből mehettünk tovább. Mi bementünk abba az "irodába" ami a fényképezéshez van kialakítva. Dávid nem jött velünk, neki az irodában kellett valamit elintéznie. Sonja kérte, hogy üljek bele a székbe, a hajammal kezdi. Én már megint csak ettem.

Nagyon elgondolkodtam. Ezt valószínűleg látni lehetett az arcomon mivel Sonja megkérdezte min agyalok?
-Hülyeségeken.
-Mondd már eeeel!
-Annyi az egész, hogy nekem tök furcsa az, hogy itt a vőlegényed és a közös lányotok és itt az irodába meg mintha teljesen hidegen hagyjátok egymást. És ez érdekes.
-Értem. Igazából...- gondolkodott el- Nektek az nem lenne furcsa ha egyszer csak itt megcsókolna?
-Nem. Ez normális dolog. Szerintem miattunk nem kell szerénykedni. Szeretitek egymást, nem?
-De.
-Ennyi. Miattunk ne csináljátok!
-Oké.
-Mit ne csináljanak miattunk?- jött oda Krisz.
Miután neki is elmondtam a véleményem ő úgy reagált mint ahogy én reagáltam volna. Sonja épp elkezdte csinálni a sminkem, mikor Dávid belépett az ajtón.
-Hogy állunk?
-Haladunk- mondta neki a menyasszonya és odament megcsókolni.
-Ezt megbeszéltük...
-Igen. De a srácokkal is beszéltem róla. Őket nem zavarja.
-Srácok tuti?
-Persze! 
-Akkor oké. És itt vannak a vízumaitok!
-Jé! Köszi! De hogy csináltattad meg nélkülem?
-Beadtam az egyik képedet. Egy évig érvényes.
-Köszi mégegyszer!
-Nincs mit! De most munkára!- adta ki a parancsot, mire Sonja folytatta a sminkem, Krisz a fényképezővel kezdett valamit babrálni és Dávid pedig a kislányával kezdett játszani. A szám be nem állt, így vagy ötször kellett előről kezdeni a sminkem. Bár nem akartunk nagyon nagy csicsás sminket, azért kellett valami. Mikor végr végrztünk Krisz elkezdte csinálni a képeket. 
-Barbi! Koncentrálj! Ha azt kérem mosolyogj, akkor légyszíves mosolyogj!
-Oké bocsi!
-Mi van veled te lány?- jött oda hozzám és megölelt.
-Nem tudom. Bocsi! Menni fog!
-Oké. Próbáljuk meg! Akkor. A kezedet a zsebedbe teszed, és elnézell jobbra! Igen így! Ez jó! Kicsit komolyabb arc! Ahha! Most egy kis mosoly! Oké! Nevet! Jó! Vegyél másik ruhát!
És ezígy ment egy csomó időn kereztül.
-Barbi gyere! Kicsit változtatk a hajadon.
-Oké.
-Srácok elmenjek Mátéért?- kérdezte Dávid.
-Elmennél?
-Persze!
-Akkor köszi!
Dávid elment és Sonja tovább dolgozott a hajamon. Elkezdte feltupírozni. Először féltem. hogy milyen lesz de a végeredmény nagyon tetszett.
-Barbi akkor vedd fel azt a szoknyát és ezt a szemüveged tedd fel hozzá!
-Oké- mondtam és átöltöztem.
Épp léptem ki mikor Máté belépett a terembe. Elmosolyoott. Odamentem hozzá és szorosan megöleltem, Kaptam egy puszit a fejemre. Ahogy félre néztem láttam, hogy Krisz Sophieval játszik, a kislány szülei pedig ugyanúgy mint mi összeölelkezve álltak. Csak mosolyogva néztem őket, majd visszafordultam Mátéhoz.  
-Hogy megy? 
-A multkor jobban ment. 
-De mi a baj? 
-Nem tudom. Vannak azért jó képek is. 
-Gondoltam. Viszont... A hajad? 
-Jaaaa. Az csak pár képhez lett így megcsinálva. Utána ki lesz bontva. Jujj! Akarjunk közös képet! Kérleeeek!
-Szeretnéd?
-Nagyooooon!
-Akkor miattam lehet!
-Okéééé! Köszi!
-Nincs mit- mondta majd hosszan megcsókolt.
-Na akkor mindenki befejezi amit csinál!- mondta Krisz, és nem csak ránk gondolt.
-Irigykedsz? Neked ott van Sophie.
-Nem. Csak dolguzzunk!
-Igaza van!- Szólt Dávid is.
Máté leült az egyik székre és tovább dolgoztunk. A vgeredmény nem is lett olyan rossz.



Négy óra után pár perccel kitikkadtan ültem a földön, de nem nyugodtam addig amíg Mátéval nem lesz közös képem.
-Krisz Mátéval pár képet nem csinálsz? 
-Máté is modellkedni akar?
-Hülye vagy! Mátét meg engem.
-Jaaa! Persze. Csinálhatok párat!

Sophie <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése