2015. július 3., péntek

II. évad 11. rész- Oda kell mennem!

Halihooo☺
Itt egy  újabb rész! ;)
Kicsit rövidebb lett, mint amiket hozni szoktam és unalmas is, semmi izgi nem történik benne, de remélem tetszeni fog❤
A blog felkerült wattpadra is, ha van kedvetek nézzetek be!☺
Ha elnyeri a tetszéseteket hagyjatok nyomot! :)
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

"-Na most tényleg menned kell! Szeretlek!
-Én is szeretlek!"
Kinyomtam a telefont és felnéztem. Anyuék egyből kérdezgetni kezdték mi történt, és miután elmondtam nekik ők is megijedtek. Ránéztem az órára, és kissé ideges lettem, mikor láttam, hogy Dávid tíz perc múlva itt van.
-Flóra öltözz!
-Oké!
Mind a ketten felfutottunk az emeletre, és nekiálltam ruhát válogatni. Nem tudtam mit kéne felvennem, így egy pulcsit vettem magamra, a hajamat pedig copfba kötöttem. A sminkem csak nagyon minimális volt. Indulás előtt fél perccel, pedig már az ajtóban álltunk és vártunk. Pontban nyolckor megjött a meneddzserem, kezében Sophieval.
-A francba! Elfelejtettem megkérdezni!
-Először is! Sziasztok! Másodszor nem baj. Ha Flóra jön velünk, ő majd vigyáz rá.

-Ahha! Babázhatok!
-De nekünk indulnunk is kell!
-Szia anyu!- kiabáltunk anyunak, aki ugyanígy visszaköszönt nekünk. Beültünk a kocsiba és beszélgetni kezdtünk.

-Dávid... Valahogy nem lehetne, hogy jövő héten gyorsabban végezzünk?
-Miért?
-Niallnek baleste volt, és szeretnék ott lenni mellette. 

-Mit csinált?
-Leesett a fáról.
-Barbi, nem tudom. Két nap a fotózás, egy nap a próba. Az hétfő, kedd, szerda.
-És akkor csütörtök, péntek jönne anyu meg Flóra. Szombat hajnalban mi elmennénk Dubaiba. Vasárnap este lesz a buli. Flóra meddig maradsz?
-Anyu azt mondta egy hetet igazol.

-Igen?
-Ahha!
-Az tök jó!
-Ahha!
-És Flóra hogy állsz a magántalulással?
-Hehh. Egész jól.

-Igen? Hogyhogy?
-Ha kiköltözünk Londonba, ott lehet az- néztem Dávidra mosolyogva.

-Kiköltöztök?
-Én ugye mindenképp. Anyuék vállnak. Hát akkor minek maradjanak itthon ha Harry is kinn van, és anyu is új életet akar kezdeni.
-Vállnak?
-Ahha...

-Azta!
-Hát ja... De Dávid ez most mi lesz ahova megyünk?

-Ez? Egy újságcikkhez riport. 
-És akkor lesznek képek is?
-Lesznek.
-Így jól nézek ki?
-Gyönyörű vagy! Ha itt végeztünk akkor elmegyünk ebédelni.
-Ez annyi idő?
-Fél tízkor kezdődik, kábé két óra.

-De akkor miért megyünk ilyen koráán?
-Mert addig gondoltam benéznél plázába.
-Miért megyünk plázába?
-Mert az interjú a pláza egyik üzletében lesz, ami irodának van kialakítva.
-Ahh!
-Baj?
-Álmos vagyok! Inkább ha már fel kellett kelni, akkor üljünk be a starbucksba, ott tudok aludni.

-Menjünk! Azt hittem jót teszek neked...
-Jajj Dávid! Nagyon cuki vagy! De mostanában a pihenésre van a legkevesebb időm...
-Elfáradtál? 
-Elmondhatatlanul. Meg az a csomó tanulás is...
-Tényelg! Azzal hogy állsz?
-Jóól. Igazából minden tételt tudok. Csak nem pontosan.
-Akkor gyúrjál rá!
-Muszáj lesz... Várj csörög a telefonom!- kivettem a zsebemből és kissé meglepődtem, mikor láttam ki az. Felvettem- Szia Denise!
-Szia Barbi! Nem hívlak túl korán?
-Neeem. Már fenn vagyok. Megyek interjúra.
-Akkor oké. Annyi van, hogy van valaki aki nem bírja nélküled. 
-Igen? Ki?
-Szerinted?- nevetett fel- Annyira megszeretett!
-Theo! 
-Adhatom?
-Hát persze!
-Szia Barbii!
-Szia Manó! Mi újság?
-Képzeld el, kaptam új legot!
-Igeen? És milyen?
-Olyan, hogy autó és lehet belőle ilyen nagy robotot csinálni!
-Aztaa! Az nagyon menő! És a barátnődnek megmutattad?
-Charlotteot már nem szeretem.
-Nem?- nvettem fel- Szakítottatok?
-Igen. Mert nem engedte, hogy puszit adjak neki! 
-Mondtam én, hogy ne adj...
-De Niall bácsi mégis csak fiú...
-Jólvan. És másik barátnőd van?
-Nincs. De a barátaimnak megmutattam, és nagyon tetszett nekik!

-Az jóó! 
-És képzeld el tegnap a mami jött értem, és elmentünk a cukiba.
-Hova mentetek?
-Hát a cukiba.
-Mi az a cuki?
-Jajj Barbi! Hát a cukrászda!

-Jaaa! Így már értem. Theo! Nekem most mennem kell, okés?
-Okéé. De majd beszélünk?
-Hát persze!- mosolyodtam el.
-Akkor jó. Szia Barbi!
-Szia Manó!
-Anyuc! Anyuc! Itt a telefon!- hallottam a vonal másik végéről.

-Na megbeszéltétek a nőügyeit?
-Meg!- nevettem fel- Persze nekem volt igazam és nem Niallnek, na mindegy.
-Mi?
-Semmi Denise! Nem kell neked tudni a fiad nőügyeit!
-Okéé! Na nekem mennem kell, majd beszélünk!
-Mindenképp! Szia Denise!
-Szia Barbi!
Letettük a telefont, és mosolyogva a táskámba tettem. 

-Ki volt az?- kérdezték egyszerre.
-Denise. Niall tesójának a felesége.
-És miért hívtad Manónak?
-Nem őt hívtam annak. Hanem Theot. Beszélni akart velem. Nagyon megszerettem.

-Látszik rajtad. Virulsz. 
-Tudod milyen cuki fiú? Tizenöt év múlva olyan szerelmesek lesznek egymásba
Sophieval!
-Az én lányomba? Biztos nem!
-Jólvan Dávid, persze!- hagytam rá nevetve.
-Délután mikor végzünk?
-Max négy.
-Akkor én lehet este vissza is megyek. Ellel valami nem oké. Találkoznunk kéne.
-Barbii! Holnap ebéd apuékkal.
-Faszom! Muszáj?
-Ahha....
-Akkor... Onnan kivitetem magam a reptérre, és este találkozunk. Elmegyünk valami bárba.
-Úgy bározzál, hogy hétfőn kilenckor az én gépem biztosan leszáll és ahoz egy órára ott kell lennünk.
-Nem berugunk, nyugi! De ezt ma el kell döntenem, mert úgy kell szólnom Prestonnak.
-Az ki?
-Zayn volt... Ijj. Khmm. Semmi. A srácok egyik őre, akit Niall megbízott az én felügyeletemmel ha nem itthon vagyok.
-Milye volt Zaynnek?
-Őre. De mindegy.
-Barbi? Mi az?
-Dávid semmi!- mondta Flóra is.
-Lányok ti tudtok valamit, amit én nem.
-Igen. Március huszonötödikén kiderül.
-Barbi ez biztos dátum?- kérdezte a húgom.
-Biztosabb nem is lehetne.
-Itt vagyunk. Szálljatok ki! Én keresek parkolót!
-Sophiet vigyük?

-Ha szeretnétek!
-Akkor gyere Tündérem!
Kiszálltunk a kocsiból, és egyből a kávézóba sétáltunk. Egy hátsó boxba ültünk és vártunk Dávidra. 
Az interjú kezdete előtt tíz perccel odamentünk az irodának kialakított üzlethez. A húgom és Sophie kinn maradtak, mi pedig bementünkk.
-Jónapot!
-Áááá! Sziasztok! Megjöttetek?
-Meg. 
-Barbi te még nem ismersz engem, de tegezz nyugodtan!
-Rendben, köszönöm!
-Akkor kezdhetjük? 
-Öhmm. Persze!
Az interjú másfél órán keresztül tartott, és mikor azt hittem minden kérdésük elfogyott, akkor is tudtak. 
A délutáni tévé riport ugyanígy volt, a különbség csupán annyi volt, hogy kamerával is vettek.
Délután öt órára értünk haza, teljesen fáradtan. Egyből a szobámba mentem ahol Elt hívtam.
-Igen?- kérdezte nyúzott hangon.
-Szia El! Barbi vagyok! Ébresztettelek?
-Ummm. Aham. 

-Bocsánat!
-Figyelj, nagyon ki vagyok. Nem beszélhetnénk holnap?
-Ja de persze! Este már Londonban leszek. Találkozunk?
-Én itthonról el nem megyek.

-El! Eléggé aggaszt mi a baj!
-Holnap elmondok mindent. Ne aggódj! 
-Okés. Akkor ha leszálltam átmegyek.
-Gyere csak! Várj! Elköltöztem!
-Miért?

-Holnap elmondom. Pres tudja hol lakok most. Majd idehoz.
-Rendicsek.
-Na holnap beszélünk, szia!
-Szia!
Kissé aggasztott El viselkedése, aggódtam, hogy mi lehet vele. Gondoltam arra, hogy felhívom Lout, de megijedtem, hogy mi van ha kettejükkel van valami, és akkor meg őt is "felzaklatnám". Írtam egy smst Niallnek, hogy mostantól ráérek, ha tud hívjon és nem telt bele egy percbe már csörgött is a telefonom.

-Szia Niall!
-Szia Szépségem! Miújság?

-Semmi különös.
-Nagyon elfáradtál ma?
-Eléggé. De neked nem koncertezni kéne?
-Áhh. Nem hagyták, hogy színpadra menjek.
-Mii? 
-Ahha. Se a srácok, se Marco.
-Értem. Akkor nem lesznek rólad új képek?
-Küldjek képeket?
-Kérlek!- nevettem fel.
-Mindjárt.
-Ohh köszönöm! És akkor szabad az egész estéd?
-Szabad. Ahogy neked is.
-Hiányzol...
-Te is nekem Kicsim!
-Amúgy nem tudod, hogy Ellel meg Louissal mi van? 
-Nem tudom, csak, hogy Lou furcsa...
-Holnap megyek Elhez, talán elmondja. Annyit tudok, hogy elköltözött.
-Lehet szakítottak.... Kicsim! Most szóltak, hogy pár szám erejéig fel kell mennem.
-Oksii. Szeretlek!
-Én is szeretlek!
Letettük a telefont és hátradőltem az ágyamon. Nem tudtam mit csináljak. Itt vagyok 18 évesen, Niall Horan a barátom vagyis már vőlegényem, a barátaim több ezer kilométerre vannak tőlem. Full nyominak éreztem magam, hogy szombat estére nincs programom. Buliba menjek? Kivel? És Niall nélkül mi értelme? Mozival ugyan ez volt a baj. Flóra valami suli-bulin volt, anyunak céges vacsira kellett mennie. Végül úgy döntöttem, hogy fogom Manót és elviszem sétáltatni. Felöltöztem, a kutyára rátértem a pórázt és úgy indultam el otthonról. Egy vagy két utcányt haladhattam, mikor Nóri jött szembe. Egyedül. 
-Szia Nóri!
-Szia...
-Mi a baj?
-Ugyan úgy hátba lettem támadva mint te. 
-Mármint...?
-Máté összejött Brigivel. Gerinek nem kellek. 
-Uhh.
-Most már tudom mit éreztél decemberben.
-Nem hiszem.... Mert nekem ott volt Niall és nem voltam terhes.
-Igaz.... Barbi én annyira sajnálok mindent!
-Elhiszem! Nem mondom, hogy mindent felejtsünk el, de amíg nem költözök ki miattam találkozhatunk.
-Köszönöm! És akkor a bankettra is eljössz?
-Arra nem biztos. Akkor van vége a srácok ázsiai tunérészének vége és lehet, hogy buli lesz.
-Hát oké.
-Figyi... Mondanám, hogy gyere át, de anyu nem biztos, hogy örülne neki.
-Oké, megértem. Akkor holnap majd találkozunk! Sziaa!
-Helló!

Sophie❤

6 megjegyzés:

  1. Muhahah első kommentelő 😆😄❤
    Nagyon jó volt ez a rész, szegény Niall :,(
    Hát Nórit meg nem igazán tudom sajnálni... Nagyon csodálatosan írsz❤❤❤
    -Puszi Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem volt nehez első kommentelonek lenni :)
      Úgy latom nem igazán bírod Norit :D
      Köszönöm, higy ezt mondod❤

      Törlés
    2. Sziaa:) nagyon jó lett :D Pont úgy mint a többi ;) Várom a kövit :) Puszii :*

      Törlés
    3. Aranyos vagy, szerdán új rész!❤✌

      Törlés
  2. Ugyan olyan jo lett, mint a tobbi resz! Imadom❤✌

    VálaszTörlés