2015. augusztus 17., hétfő

II. évad 18. rész- Ne lepődj meg!

Halihooo!
Egy újabb résszel jelentkezem! ;)
Nagyon nagyon hálás vagyok nektek a több mint 38000 oldalmegjelenítésért, nagyon szeretek minden egyes olvasómat!❤
Ezt a rész külön ajánlanám Kingának, aki adott pár cuki ötletet a rész megírásához! ☺
Ha van kedvetek nézzetek be a másik blogomba, aminek Harry a főszereplője! :)
Illetve szeretnék gratulálni a mi csodálatos srácainknak akik tegnap este 9-ből 8 díat megnyartak! *-*❤
Ha tetszik a rész hagyjatok magatok után nyomot! :*
Jó olvasást, puszi Zsófi❤



"-Öt! Négy! Három! Kettő! EGY! BOLDOG SZÜLETÉSNAPOOOT!
-Köszönöm szépen!- vigyorogtam egyfolytában."
-Tessék!- tolt az orrom alá Soph egy pezsgős poharat. Koccintottunk és bele is kortyoltunk az italba. 
-Nagyon nagyon boldog születésnapot, Kicsim!- csókolt meg Niall.
-Köszönöm!- suttogtam a szájába.
-A meglepetés majd a szobánkban lesz...
-Mondtam, hogy nem kell!
-Nem gondoltad, hogy nem veszek semmit, ugye?
-Igaz...
-Igazából holnap este a bulin lesz torta, de gondoltuk hozunk egyet mostanra, mert akkor nem tudjuk rendesen megünnepelni, csak úgy, hogy mi magunk vagyunk.
-Szuperek vagytok, köszönöm szépen! És a képet is imádom!
A tortán egy olyan kép volt, amin a srácok és én szerepeltünk egy selfien.
-Persze az én ötletem volt!- húzta ki magát Hazz
-Ahh Harry! Honnan tudod, hogy szeretem a torta ízét?
-Kókuszos csokis.
-Imádom!- nyögtem fel.
-Hahah!
-Kicsi, én átmegyek a szobába, meg akarok valamit nézni- ölelt át a Szöszi.
-Muszáj?
-Ezt most igen, bocsi! De siess majd te is, rendben?
-Mindenképp!- csókoltam meg, és vissza is ment a szobánkba. Nem értettem miért vagy mi történt, így a többiekre néztem, akik csak vigyorogtak.
-Mit tudtok amit én nem?
-Nemsokára megtudod!
-Ahhj!
-Inkább vágd fel a tortát!
-Oké...
Felváltam a sütit, mindenki evett egy szeletet, én pedig úgy gondoltam, lassan mennem kéne a Szöszihez. Egy papírtányérra raktunk egy szeletet a tortából, elbúcsúztam a többiektől- és Sophiával megbeszéltük, hogy holnap azonnal indulunk amint felkeltem- és mentem is a mi szobánkba. Semmi különöset nem vettem észre, Niall az ágyon ült- a gitárja mellett, de ez sem volt újdonság-, úgyhogy nem tudtam mire készül.
-Lemosom magamról a sminket meg átöltözök, jó?
-Rendben, Szépségem!- csókolt meg.
-Mindjárt jövök!
Bementem a fürdőbe, és úgy döntöttem, hogy tusolni nem fogok, mert azt vacsi előtt már megcsináltam. Lemostam magamról a sminket, megmostam a fogamat és átöltöztem. Magamra kaptam Niall egyik pólóját és egy bugyit, majd így sétáltam vissza a szobába. A Szöszi az ágyon ült, és egy masnival átkötött pink dobozt tartott a kezében. Rám nézett és egymásra vigyorogtunk.
-Na! Szóval egy ideje gondolkodtam, hogy mit is vehetnék neked. Valami olyat akartam, amitől olyan különlegesnek érzed magad, mint amennyire én különlegesnek tartalak! Bementem Sophiával egy ékszer boltba, de ott csak ilyen egyszerű ékszerek voltak. És akkor kipattant a fejemből az a fantasztikus ötlet, hogy mit is adhatnék neked. Egyedi és különleges, mint te. De nem is mondok többet, inkább nyisd ki! Boldog szülinapot!- nyomott egy csókot a számra.
Nem tudtam, mit vehetett nekem, de azzal amit mondott kíváncsivá tett. Szépen leszedtem a masnit a dobozról majd a tetejét is. Három bársony dobozt láttam meg. Niallre néztem, aki csak mosolyogva bólintott, hogy nyissam csak ki. Így tettem. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne, amitől még a szavam is elállt. Ehez foghatót még soha nem láttam!
-Ni… Niall… Ez egyzserűen… Köszönöm szépen!
-Nyisd ki a másik kettőt is!
Azokat is megnéztem, és egy ugyanilyen karkötő illetve fülbevaló tárult elém.
-Ezt nem fogadhatom el!
-Kicsim! Hallgass végig! A szülinapodon akartam megkérni a kezed… De mikor ott ültünk a fán, tudtam, hogy ez a legjobb pillanat. Ezek egyedi ékszerek, csak neked van ilyen az egész világon!
-Ezzel azt akarod mondani, hogy nekem csináltattad?
-Aztám! Illetve, nézd csak! Karkötőm nekem is van!- mutatta felém a karját- Ezek az ékszerek rólad vannak elnevezve! Az ékszerésznek- aki készítette- annyira megtetszettek, hogy az engedélyemet kérte arra, hogy ezentúl gyárthassa!
-Ez fantasztikus!- ugrottam a nyakába- Te vagy a legfantasztikusabb!
-Örülök, hogy tetszik!
-Viszont… Nem gondolod, hogy eleget beszéltünk?- kérdeztem, miközben megcsókoltam.
-Szívem, te is tudod, hogy nem lehet!- nyögött fel a Szöszi.
-Niall annyira perverz vagy! Miért gondolod azt, hogy ha csókolózunk az egyből azt jelenti, hogy szexelnünk kell!
-Milyen szókimondó lett valaki!- nevetett fel.
-Nevesss ki!- nyújtottam rá a nyelvem.
-Vigyázz Kicsim, leharapom!
-Csábító ajánlat!
Ezután nem sok szó hangzott el köztünk, lekerült rólam a pólója, és ő is csak egy alsógatyában feküdt alattam. A csípőjén ültem, és egymásra vigyorogtunk.
-Csináld a száddal!- motyogta.
-Mi?
-Ne a kezeddel!
Fél órával később a mellkasán feküdtem, és puszikkal hintette be az arcomat.
-Mindig meg tudsz lepni!
-Lassan azt hiszem, hogy csak a testem miatt kellek neked!
-Most lebuktam!- kuncogott halkan.
-Hallottam ám!
-Fél kettő! Alugyunk!
-Nem gondolod, hogy először meg kéne igazítani a lepedőt magad alatt?- vigyorogtam rá.
-Öhmmmm. De…
Hát igen… Alatta eléggé összegyűrődött a lepedő. Gyorsan megigazította, és utána aludhattunk is.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy a Szöszi mellettem ül, gitározik, és énekel. Mosolyogva hallgattam végig a dalt, majd mikor vége lett, odamásztam Niallhez és hátulról átöleltem.
-Ez mi volt?
-Ez? Ez egy szám, neked!
-Mii?
-Szépsépgem, ugye nem gondoltad, hogy azokkal az ékszerekkel vége a dolognak?
-De… Én azt hittem! De ez a dal gyönyörű!
-Az a címe, hogy Without You.
-Annyira fantasztikus vagy! Ezt írtad tegnap a gépen?
-Ahha! Az utolsó simításokat végeztem.
-Nagyon nagyon szeretlek, köszönöm szépen!
-Én is nagyon szeretlek, de ezt nem kell megköszönnöd! Alap dolog!
-Nekem nem!
-A reggeli rendelésével megvártalak, mert nem tudtam mit szeretnél enni.
-Palacsintát!
-Nutellás tejszínhabos?
-Egyértelmű!- vigyorogtam rá.
-Rendben!
Megrendelte a reggelinket, majd a bőröndjéhez sétált. Egy zacskót vett ki belőle. Odajött hozzám, és a kezembe nyomta.
-Ez is ajándék!
-Mi ez?
-Nézd meg!- nevetett fel.
Kivettem a benne rejlő plüss macit és felsikítottam mikor a macin egy olyan póló volt amiről ő mosolygott vissza.
-Várj! Nem szimpla maci!
-Hanem?
-Figyelj csak!- mondta, majd megnyomta a plüss hasát.
-Szeretlek Barbi!- hallottam meg a Szöszi hangját.
-Ez annyira cukii!- visítottam.
-Először ilyen óriási karton figurát akartam, tudod, csak aztán Liam lebeszélt róla…
-Ez cukibb!
-Akkor örülök!
-Niall!- motyogtam a mellkasába- mivel még mindig öleltük egymást.
-Mondjad!
-Elénekled újra a dalt?
-Akárhányszor csak szeretnéd!- mosolyodott el és újra belekzdett a Without You-ba. Egyszerűen imádtam!
Meghozták a palacsintát, és jóízűen elfogyasztottuk. Mivel háromnegyed tíz volt, rájöttem, hogy el kéne kezdenem öltözködni. Felvettem egy farmert, és egy fekete trikót. A hajamat copfba kötöttem, sminket nem vittem fel.
-Ez így nem elég!
-Mi?- néztem Niallre. 
-Tessék! Vedd fel még ezt!- nyújtotta felém az egyik ingjét.
-Köszii!- nyomtam egy puszit a szájára, és felvettem- Azt hiszem én indulok!
-Hiányozni fogsz!
-Te is nekem!
-Szeretlek!- csókolt meg.
-Én is!
-Várj!
-Mondjad!
-Itt a kártyám! Ne kezdd el, hogy nem fogadhatod el, mert de!
-Ahh! Köszi!- nyomtam egy utolsó puszit az arcára.
Elindultam az ajtó felé, de még egy utolsó- szenvedélyes- csókra visszamentem Niallhez, utána pedig tényleg mentem. Bekopogtam Sophiáékhoz, ahol már mindenki ott volt.
-Sziasztook!- köszöntem nekik.
-Boldog szülinapooot!- ugrottak a Little Mix-es lányok a nyakamba. Egyszer kérszer találkoztunk összesen, de imádtuk egymást.
-Köszönöm!
Mindenki megölelt, aztán indulhattunk is. Egy kisbusszal mentünk, négy őr kíséretében a rajongók miatt. Amint beültünk el is kezdtünk pletykálni, leginkább arról volt szó, hogy mit kaptam Nialltől.
-Istenem annyira romantikus!
-Nagyoon! Én is akarok egy olyan macit, csak Zaynnel!- jelentette ki Pezz.
-Azt vele beszéld meg!
Egész nap vásároltunk, szét jártuk a lábunkat. Mindenki vett ruhákat a bulira, majd négy óra fele visszaindultunk a hotelból. Miután pár rajongó meglökött kifele a plázából Pres kezét fogtam. Míg a kisbuszig mentünk pár rajongóval csináltunk képet, de siettünk vissza.
-Én most megyek Niallhez, ugye tudjátok?- néztem rájuk.
-Mit is gondoltunk? A buli hétkor kezdődik, úghogy kaptok másfél órát!
-Mert utána?
-Utána?- nézett rám Sonja- Megcsinálom a hajad, sminked körmöd!
-Annak nem kell másfél óra!- nyögtem fel.
-Dehogynem!
-Ahhh!
Az út hátralévő részében Elt figyeltem aki egész nap csendes volt. Nem akartam rákérdezni, hogy mi történt tegnap Louissal, annyit tudtam amennyit Flóra mondott. Hajnalban ment vissza a szobába, és zokogott. Ennyit tudtunk.
-Jól vagy, Szívem?- öleltem át.
-Ahha.
-Mi törté...
-Kérlek ne!- szakított fébe- Nem akarok erről beszélni, jó?
-Oké...
Odaértünk a hotelhoz és siettem is Niallhez. Sonja még utánam kiabált, hogy fél hatra vár a szobájukban a szettemmel együtt. A szobánkba futva láttam, hogy a Szöszi háttal áll nekem, így odasiettem hozzá és hátulról megöleltem.
-Szia Szépségem!- nevetett fel.
-Annyira hiányoztál!- motyogtam, miközben beszívtam az illatát.
-Hat órára mentél el!- kuncogott halkan.
-Ezt hallottam! Szeretlek!
-Én is szeretlek! Miket vettél?
-Egy csomó midnent!
-És este miben leszel?
-Az meglepetés!
-Ez nem ér!
-Dede! Annyit mondok, hogy kicsi és fekete.
-Akkor te meg olyan leszel mint egy istennő!
-Istennő?
-Ahha!
-Van még pontosan egy óra, huszonöt percem. Mit csináljunk?
-Anyukáddal beszélünk, anyuék is fel akarnak köszönteni, meg Gregék is.
-Okéé.
Mindenkivel skypeoltunk, és azt vettük észre, hogy húsz perc múlva meg kell jelennem Sonjánál.
-Gyors letusolok!
-Jöhetek én is?
-Niaaaall! Te is tudod, hogy nem lehet! Sajnálom!
-Bocsi, mindig elfelejtem! És emiatt ne kérj bocsánatot! Természetes dolog, egészséges nő vagy!
-Köszönöm!
Gyorsan letusoltam, megmostam a hajam, és magamra vettem egy köntöst. Visszamentem a szobába, és megfogtam a zacskót amire a szettem volt a bulira.
-Lenn találkozunk!- köszöntem el a Szöszitől.
-Találkozzunk a liftnél, rendben? Nem akarom, hogy útközben bárkit is elcsábíts!
-Senkit, nem akarok elcsábítani! Rajtad kívül!- suttogtam a szájába, majd ajkaink egy szenvedélyes csókban forrtak össze.
-Mennem kel! Sonja letépi a fejemet, így is már három perces késésben vagyok!
-Rendben, szia, Szépségem!
-Szia, Szöszim!
A szálloda köntösében, vizes hajjam mentem át Sonjáék szobájába, ahol ott volt a többi lány is.
-Két percet késtél!
-Sziasztok!- engedtem el a beszólást a fülem mellett.
Sonja neki is látott a sminkemnek, míg Perrie a hajamnak.
-Lányok, ugye tudjátok, hogy nem az esküvőm lesz?
-Még!
Hét óra előtt tíz perccel mindannyian teljesen kész voltunk, a hajunk, sminkünk, ruhánk, cipőnk, ékszerünk és a körmünk is. Úgy gondoltam, hogy akkor viszont visszamegyek Niallhez, hogy együtt mehessünk a bulira. Mikor bementem a bőröndjében kereste a megfelelő ruhát, miközben egy törölköző volt a csípője köré csavarva.
-Vedd fel azt a rolytos aljú ingedet!- mosolyogtam, mire felnézett. Szemével jópárszor végigmért, végül kajánul elvigyorodott.
-Melletted bármit veszek fel, észre sem fognak venni! Gyönyörű vagy, Szépeségem!
-Nem rövid a ruha?- húztam el a számat.
-Nekem így tetszik, de ha kényelmetlenül érzed magad, öltözz át!
-Nem kell, csak, hogy neked nem baj e...
-Dehogy!
Gyorsan felöltözött, és megállt velem szemben.
-Indulhatunk?
-Mindjárt!
Közelebb léptem hozzá és az ingjén a két felső gombot kigomboltam.
-Így jobban tetszik!- nyomtam egy puszit a mellkasára, mire megragadta a csípőm.
-Ne játszadozz velem, Szépségem!
-Én? Eszem ágában nincs!- mosolyogtam. Puszikat adtam az arcára, és végül megcsókoltam. Nagyon elmerültünk egymásban, hogy azt vettük észre, hogy Hazz az ajtónkon dörömböl, hogy ideje menni.
-Induljunk!- nyomott egy puszit az arcomra.
-Oké!
Egyik kezemben a tákámat hoztam, a másikkal pedig a Szözi kezét fogtam. Az ajtóban Harry és Flóra várt minket, és így négyen mentünk le. Amint beléptünk a buli helyszínére mindenki egyszerre kezdte el kiabálni, hogy boldog szülinapot. Megköszöntem mindenkinek, majd a többiekhez csatlakozva kezdtünk el beszélgetni. Tíz óra körül Niall úgy gondolta, ideje felköszönteni és megkóstolni a tortát, úgyhogy a kis emelvény felé sétált, viszont mielőtt felállt volna, visszafordult hozzám.
-Bármit is fogok odafent mondani, ne lepődj meg!- csókolt meg, majd tényleg odament.
-Szeretnék nagyon nagyon boldog születésnapot kívánni az én gyönyörű barátnőmnek! Barbi! Egyszerűen köszönök mindent! Ha december 6-án nem látlak meg a reptéren nem is tudom mi lenne velem. Te vagy az aki miatt mosolyogva kelek és mosolyogva fekszek le. Te vagy az akit reggel először meg akarlak látniés te vagy az akit elalvás előtt utoljára akarlak látni. Egyszer már majdnem elveszítettelek, és azt az egy hónapot én mégegyszer nem szeretném átélni. Mindennél és mindenkinél fontosabb vagy nekem és azt szeretném, hogy soha ne legyél tőlem távol. Szóval. Megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz feleségül?- térdelt le előttem és egy gyönyörű gyűrűt vett ki a zsebéből, én pedig szóhoz sem jutottam.



Oké, hogy mondta, hogy ne lepődjek meg, de hát egyszer már megkérte a kezem! Nem publikusan, de akkor is. Viszont rá kellett jönnöm, hogy majd' 100 ember néz rámés várja a válaszom.
-Húúúú... Öhmmm. Hát persze!- ugrottam a nyakába mire mindenki tapsolni kezdett.
-Köszönöm Kicsim!
-Egyszer már mondtam, hogy igen, miért mondanék most mást? De ezt azért majd el kell magyaráznod!
-El fogom!- csókolt a nyakamba majd elengedett.
A többiek lassan elkezdtek odajönni, hogy gratuláljanak nekünk, de a végére egy kicsit unalmas lett. Miután mindenki gratulációját fogadtuk úgy döntöttünk kicsit félre vonulunk. Az egyik sarokban volt egy szék, leült,én pedig az ölébe huppantam.
-Figyelj, sajnálom, hogy mégegyszer megkértem a kezed és, hogy ilyen korán "bejelentettük", de Marco valahonnan megtudta, és azt mondta, hogy őt nem érdekli, újra meg kell tennem, mert különben a rajongók az éreznék, hogy kihagyjuk őket minden jóbol.
-Semmi baj!- csókoltam meg- Nekem az a fontos és az igazi ami Mullingarban történt, a fád tetején. Ha Marconak és a rajongóknak így jobb, akkor okéÉs már annyi gyönyörű ajándékot kaptam tőled... A ház, az ékszer, a dal, a ruhák, minden és ez a gyűrű is szép. Ez is azokhoz az ékszerelhez tartozik?
-Neem. Ez nem, csak a nyaklánc, a karkötő és a fülbevaló.
-Értem. Lassan vissza kéne menni a többiekhez, nem?
-De, mert a végén az újságírók a mi kis rövid kalandjainkról fognak beszélni.
-Pedig ha azt ők tudnák...- vigyorogtam kajánul, mire a Szöszi jó hangosan felröhögött.
-Pontosan, Kicsim!- nyomott egy gyors csókot a számra és elindultunk visszafele- Óóóó! Jut eszembe! Van akik nagyon fontosak nekem, de te még nem ismered őket.
-Igen? Kik azok?
-Megkeressük őket- indult befele a tömegbe, de végül a banda többi tagjának a társaságában találtuk meg őket.
-Hey srácok!- szólt nekik oda.
-NIALL!- kezdték el ölelgetni.
-Hadd mutassam be nektek a menyasszonyomat, ha egyszer nem voltatok hajlandók arra, hogy oda toljátok a nagy valagatokat!
-Úgyse emlékeznétek ránk!- mutatott körbe Harry az egész csapaton, mivel senki nem jött oda.
-Mindegy, úgysem a fa tetején vagyunk.
-Mi?- nézett rám mindenki.
-Semmi, semmi. Szóval Barbi, ez a négy idióta itt a 5 Seconds of Summer tagjai, Luke, Ash, Michael és Calum. Srácok, ő itt a menyasszonyom, Barbi- mutatott be minket egymásnak a Szöszi.
-Elmondhatatlanul hiányzik Barbi!
-Ahh annyira megölelném Barbit!
-Annyira hiányoznak Barbi csókjai!
-Barbi nélkül nem is alszok annyira jól!- mondták sorban a srácok mire én csak mosolyogtam, de Niall szerintem inkább elsüllyedt volna.
-De azért örülünk, hogy végre megismerhetünk!- lépett közelebb Luke és átölelt.
-Én is.
Utána sorban követték a többiek a Szöszi pedig még mindig csak ott állt.
-Naa!- simogattam meg az arcát az egyik kezemmel, a másikkal pedig felemeltem az állkapcsát, hogy a szemembe nézzen- Gyere egy kicsit!- fogtam meg a kezét és elkezdtem magam után húzni, mire a többiek húúú-zni kezdtek, én pedig csak a középső ujjamat mutattam nekik meg. Kimentünk a terem elé ahol egy kicsit halkabban szólt a zene. Magam felé fordítottam és a szemébe néztem.
-Ne legyél már ennyire hülye! A többiek csak szórakoznak, mert látják, hogy hagyod magad. Ez pedig szerintem tök aranyos és romantikus, mert én is így érzek. És ezzel semmi baj, mert szeretjük egymást és hiányzunk egymásnak- mondtam, de még mindig nem szólalt meg. Tudtam, hogy itt már nem szavakra van szüksége hanem tettekre, így apró puszikkal leptem be az egész arcát, majd egyet nyomtam a szájára is, de mikor elhúzódhattam volna ajkaim után kapott és vadul falni kezdte őket. Teljes összhangban voltunk, kezeim bejárták az egész felső testét, míg az övéi a fenekem és a csípőm között kirándult egyfolytában és húzott magához még közelebb. 

Sophie❤

10 megjegyzés:

  1. Sziiia!!! Annyira szeretlek, hogy el nem tudom mondani <3!!! A vonaton az emberek engem szerintem nem tartottak normálisan. A kis mobilnetem segítségével elolvastam a részt, és az elején a meghatottságtól könnyeztem, utána egy hangos nevetés, és egy elfojtott sikítás... Na mindegy az emberek már így sem tartanak normálisnak :DD De amit ott csináltam :DD IMÁDOM!!!!!!!! A Drágaszágaim is benne vannak, tudom, hogy nem miattam. (de azért magamban megtartom a tudatot, hogy miattam :DDD) Imádlak egyszerűen ez a rész annyira tökéletes volt, hogy nincsenek rá szavak. Fergeteges vagy: Siess a következő résszel!!!
    - Millió ölelés Kinga <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. En meg a kommented hatása alatt állok :DDD nagyon szeretlek én is❤❤

      Törlés
  2. Imádom ismét. Zsófi , neked Petőfi nem rokonod ? :D ~virtuális ölelés

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahhhh! Én már megmondtam, hogy ha neki Petőfi akkor nekem Ady szóval.... :'DDD

      Törlés
  3. Imádom!!! ❤❤❤❤❤ folytasd minel elobb :'D ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Orulok ☺ talan pénteken tudom hozni a következő reszt, de nem biztos :(❤

      Törlés
  4. Annyira fantasztikusan írsz, hogy már sírnom kell ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ne sírj Drágám! én sírok mert ennyi hazugságot mondodtok ❤❤

      Törlés