2015. november 21., szombat

II. évad 32. rész- Utolsó-első csók

Halihooo❤
Kicsit korábban mint szokott, de megérkezett az új rész :)
Ebben a fejezetben, már Niall és Barbi találkozni fog, úgyhogy remélem elnyeri a tetszéseteket ☺
Ha így van akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi

A következő pillanatban pedig kopogtak az ajtón, ami egyet jelentett azzal, hogy másodpercek kérdése és harminchét keserves nap után újra látom Niallt.
-Minden rendben lesz Szívem, ne aggódj!- ölelt magához a barátnőm, majd mikor elengedtük egymást kinyitotta az ajtót ahol ott álltak mind a négyen.
Niall valami elképesztően nézett ki! Egy fehér ing volt rajta fekete feszülős farmerral és egy ugyan ilyen színű zakóval. Fekete nike cipőjét sikerült lecserélnie egy elegánsabbra. A haja pedig egyszerűen elmondhatatlanul meg volt csinálva, Sonja a fantasztikus munkát végzett. Ahogy végig néztem rajta láttam, hogy ő is ugyan ezt teszi velem, és ajkai egy kissé szétnyíltak.
-Induljunk!- fogta meg Liam a barátnője kezét, mi pedig némán követtük őket. Idegességemben az ujjaimat tördeltem, és, hogy őszinte legyek elmondhatatlanul zavart a köztünk álló kínos csend. A hallban csatlakozott hozzánk három őr és így ültünk be a kisbuszba. A negyed órás úton össz-vissz Mark beszélt, aki elmondta a részletes programot. Csak nekünk a vörös szőnyegre szántak egy órát. Utána kezdődik a majdnem két órás díjátadó, azt pedig az afterparty követi.
-Mindenkitől mosolygást kérek, és ha kérhetem, ti se itt beszéljétek meg a magánügyeiteket, mosolyogva vegyétek át a díjat, ha nyertek!- nézett felénk.
-Oké!- hallottam meg Niall hangját. Annyira selymes és lágy volt! Szó szerint, zene füleimnek. Lassan odaértünk a helyszínre ahol sorban kiszálltunk a járműből.
Először a srácok pózoltak négyen, majd egyesével, azután Liam és Sophia a sort pedig mi zártuk. Az előttünk lévő páros már a fotósoknak pózolt, mikor Niall megfogta a kezem és rám mosolygott.
-Gyönyörű vagy!
-Köszi!- halványan én is mosolyogtam.
-Gyere, indulnunk kell!- szorította meg a kezem, és elindultunk. Mikor megálltunk a vakuk csak úgy villogtak. Niall átkarolta a derekam és úgy nézett a kamerák felé.
-Úgy könnyebb ha egy pontot nézel egyfolytában!- suttogta nagyon halkan, mire csak bólintottam. A fotósok vállát szúrtam ki, és amíg tovább nem mentünk azokat néztem.
Negyed óra múlva már egy asztalnál ültem a négy sráccal, Sophiával, és a 5SOS srácokkal. A fiúk nyertek négy dijat, és jött a mi kategóriánk. Rajtunk kívül jelölve volt Taylor Swift és Calvin Harris, Liam és Sophia, Angelina Jolie és Brad Pitt, illetve, David és Victoria Beckham. Mind az öt párosról mutattak képeket majd megláttuk, hogy ezt a díjat ki fogja átadni. Ariana Grande. Én csak megforgattam a szemem, a Szöszi pedig komoran lehajtotta a fejét.
A lány kinyitotta a borítékot majd bemondta, hogy Narbara Halvin. Ó a francba!
Niall felállt, majd megragadta a kezem és engem is felhúzott. Egy puszit nyomott az arcomra és utána kisétáltunk a színpadra, higy átvehessük a díjunkat. Ariana velem alig foglalkozott, adott két puszit futólag, azonban a Szöszit rendesen megölelgette.
-Nos... Nagyon szépen köszönjük mindenkinek aki ránk szavazott, sokat jelent nekünk srácok! Biztosan mindannyian tudjátok, hogy sajnálatos módon útjaink pontosan harminckét napja kettéváltak. De én el szeretném neked mondani, Barbi, hogy mindennél jobban szeretlek! Egyszerűen te vagy az életem! Soha nem bírnálak megcsalni! Senkivel! Nagyon szeretlek! Nem kaphatna még egy lehetőséget a kapcsolatunk?- térdelt le elém, én pedig köpni-nyelni nem tudtam.
-Valamit hozzá kell tennem!- lépett Ariana a mikrofonhoz- Barbi! Amikor odamentem hozzád, nem tudom mi vezérelt, de a józan ész biztos nem. Azóta milliószor megbántam amit tettem, ha tehetném visszaforgatnám az időt, és a házatok közelébe se mentem volna! Niall és köztem soha semmi nem volt! Az egy másik dolog, hogy én mit érzek iránta, de tudom, hogy ő csak és kizárólag téged szeret! Sajnálom!
Ez volt az a pont ahol nem bírtam tovább hallgatni őket, lejöttem a színpadról. Hittem nekik, de közben mégis ott motoszkált valami a fejemben amivel nem tudtam mit csinálni. Miután a kamera végig mutatta ahogy leülök az asztalunkhoz Niall és az a nő is lejöttek. A Szöszi helyet foglalt mellettem, és az asztal alatt összekulcsolta ujjainkat.
A díjátadó további részében nem igazán figyeltem oda, mikor vége lett pedig egy másik terembe küldtek minket, ahol a fogadás volt. Az asztalok beosztása ugyan így volt, de mielőtt leülhettem volna Sophia kihívott a mosdóba. Megigazítottuk a hajunk és a sminkünk, végül megszólalt.
-Barbi! Mit vársz még, mit tegyen? Az egész világ ezt nézte, és szerelmet vallott neked! Sőt! Még az a kis cafka is elmondta, hogy hazudott.
-Mit csináljak, Soph?
-Menj ki innen, mondd meg neki, hogy még mindig szereted és nyáladzatok úgy mint ezelőtt!
-Ezt kéne tennem...
-Nem ezt kéne tenned! Ezt KELL tenned!
-Oké... De...
-Nincs de, Barbi! Gyere!
Megragadta a kezem és úgy vonszolt vissza az asztalunkig.
-Niall... Tudunk beszélni?- kérdeztem halkan.
-Persze! Hol szeretnél?
-Valami csendesebb helyen!
-Rendben!
Megfogta a kezem és kimentünk a teremből. A hideg szellő megcsapta az arcom, és hirtelen fázni kezdtem.
-Tessék!- nyújtotta felém a zakóját.
-Köszi! Figyelj Niall...
-Barbi! Ha nem akarod újra kezdeni, megértem!
-Nem ezt mondtam. Én nagyon sajnálom, hogy nem hallgattalak meg! Egyszerűen annyira hihető volt ahogy elmesélte, és...- sírtam el magam, de azért folytattam- Nagyon gyorsan megbántam, hogy ott hagytalak. Vissza akartam menni, bocsánatot kérni. De olyan helyzetben voltam, mint te februában. Féltem, hogy haragudni fogsz, hogy nem hallgattalak meg téged.... Féltem, hogy haragudni fogsz, mert bizalmatlan voltam veled szemben, pedig ez nem igaz, mert teljes mértékben megbízok benned, csak...- mondtam könnyes szemekkel, de nem tudtam befejezni a mondatot, mert ajkait az enyémek ellen nyomta. Először óvatosan ízlelgettük egymást, de aztán kezdtünk bevadulni. Mikor levegőhiány miatt elváltunk homlokát az enyémnek döntötte és a szemembe nézett.
-Kibaszottul haragudtam rád! Nem tudom, hogy hogy hitted, hogy bárkivel is megcsalnálak! Felfoghatatlan!
-Én csak... Nem tudom... Szeretlek Niall! De.... Sajnálom.... Nem tudok megbízni magamban... Tudom, hogy semmit nem csináltál, mindig is tudtam. De nem hallgattalak meg, a rosszat feltételeztem rólad, csalódtam magamban. Nekem ez nem megy! Szeretlek!- csókoltam meg. Azt éreztem, hogy ez az utolsó, de mégis az eslő csókunk. Azt hiszem ez jelenette nekünk a lezárást és az újrakezdést egyben. Mikor elengedtük egymást bepattantam egy- a rendezvény által bérelt- fekete kocsiba, és megkértem, hogy a hotelban rakjon ki. 
Nem néztem vissza, csak minél messzebb akartam lenni Nialltől, mert tudtam, hogy én csak árthatok neki. Útközben már utat engedtem a könnyeimnek, nem bírtam visszatartani őket. Tíz perc után a kocsi megállt a hotelnél, megköszöntem a fuvart és a szobám felé indultam. A liftben a földre rogytam és ott zokogtam tovább. Mikor felértem a nyolcadik emeletre felálltam és egyenesen a szobámig mentem. Kinyitottam az ajtót, útközben lerúgtam a cipőm magamról és az ágyba dőltem. Kifújtam az orrom és sírtam tovább. Egyszer csak kopogtak.... El sem tudtam képzelni, ki lehet az ilyenkor, de azért odamentem kinyitni az ajtót. A Szöszim állt ott könnyes szemekkel.
-Kibaszottul elmondhatatlanul haragszom rád, de annál is jobban szeretlek és soha többé  nem hagyom, hogy elmenekülj előlem! 
-Niall.... 
-Ez az este a mienk! Mi vagyunk az este nyertesei, és ha te nem is, én ki fogom használni!
-Hogy érted?

-Ehhez a díjhoz ketten kellettünk. Megérdemeltük. És én most ezt meg akarom köszönni neked!
-Azzal köszönnéd meg, ha elmennél!
-Azt felejtsd el!- nézett a szemembe és az ajkaimnak esett. 
Elindult velem az ágy fele, majd ledöntött rá. És innentől nem tudtam ellenállni neki. Fizikailag kívántam őt. Mindennél jobban arra vágytam, hogy érezhessem őt.

Kb. másfél óra múlva mikor már csak a levegővételünket próbáltuk rendezni még mindig összebújva feküdtünk.
-Te is tudod, hogy ha mi együtt maradunk, csak ártok neked!- mondtam halkan, miközben a fejem a mellkasán pihent és a hajamat simogatta.
-Nem igaz Kicsim! És bármit is mondassz, holnap, vagyis ma, veled megyek!
-Nem jöhetsz velem!
-Miért?
-Turnétok van!
-Egy! Szünet van. Kettő! Örülök, hogy csak ez az egy kifogásod van, és nem valami olyasmi, hogy nem akarod, hogy veled legyek!
-Na Niall! Menjél aludni!- ültem fel, és magam köré csavartam a takarót.
-Mióta nem vagy mellettem, nem tudok aludni!
Nem tudtam mit mondhatnék rá, így inkább a fürdőbe mentem, hogy letusoljak. Hagytam, hogy a forró víz lenyugtassa a testem, de egyszer csak két kar fonódott körém.
-Niall! Mit csinálsz?
-Tusolok!
-Miért nem a saját szobádban?
-Nem szeretném pazarolni a vizet!
-Elegem van belőled, Horan!
-Tudom, hogy hazudsz!- suttogta a fülembe, és megfordított az ölelésében és a szemembe nézett- Kibaszottul szeretlek!
-Tudom Niall! De nem lehetek önző!
-Mire gondolsz?
-Először is! Megöleltem a gyerekünket! Cserbenhagytalak, egyedül hagytalak mikor szükséged lett volna rám... Csalódtam magamban, és kész! Nem akarok erről többet veszekedni!
-Akkor ne veszekedjünk többé! Legyünk ugyan olyan boldogak mint két hónapja!
-Nem erre gondoltam... Tudom, hogy boldog leszel Kicsi, de nem mellettem!- simítottam végig az arcán mikor legördült az első könnycsepp az arcomon, amit ő egyből lecsókolt.
-Barbi, engem csak te teszel boldoggá!
-Hidd el, hogy találsz valaki sokkal jobbat nálam, akiben nem kell majd csalódnod!
-Nem csalódtam benned!
Kiléptem a tus alól, magam köré csavartam egy törölközőt és kimentem a szobába, nemsokkal utánam jött a Szöszi is.
-Hagylak aludni, rendben?
-Köszönöm!- mosolyodtam el halványan.
-Reggel találkozunk, Drágám!- nyomott egy csókot a számra, és már ott sem volt.
Nem értettem, miért csinálja ezt, hisz' én csak neki akarok jót! Mellettem nem lenne boldog, sokkal jobbat érdemel nálam! Mindennél szeretem, de nem lehetek önző! Gondolnom kell rá, a jövőjére, a karrierjére! Biztos vagyok benne, hogy találni fog valakit aki mellett tényleg boldog lehet, és aki nem hisz el mindent egy jött-mentnek. De közben ott motoszkált a fejemben, hogy ha a másik oldalról közelítem meg a dolgot, akkor meg úgy gondolom önzőnek kell lennem, hogy mind a ketten boldogok legyünk... Nem tudtam mi a jó döntés, így inkább lefeküdtem aludni. Azt hittem, hogy nem fogok tudni álomba merülni, de nagyon gyorsan sikerült.
Másnap reggel kopogásra ébredtem, és Ni egyik pólójában illetve egy bugyiban mentem ajtót nyitni, ahol persze nem is  lehett volna más, a Szöszi vigyorgott ott.
-Jóreggelt szerelmem!
-Nagyon korán van, visszafekszem!
-Nem lehet! Lemegyünk reggelizni és együtt töltjük az egész napot!
-Ugye tudod, hogy holnap érettségizek?
-Persze! Azért fogunk ma kikapcsolni!
-Gyere beljebb!
Leültünk az ágyra és csak néztük egymást.
-Miért csinálod ezt, Ni?
-Mert szeretlek! 
-Nem tudom miért csinálod ezt.... Én hibáztam mégis te jársz utánam!
-Ha te nem lépsz, én fogok! És mert hiányzol!
-Idővel elmúlik!
-Neked már elmúlott? Nem hiányzik ez...?- simított végig a combomon aztán közelebb jött hozzám. Egy tincset a fülem mögé tűrt, aztán a nyakamba csókolt. A combomon belsejét simogatta, miközben a fülem mögötti részt csókolgatta- Ugye milyen jó érzés? El tudnád viselni azt, hogy soha többé ne érezz ilyet? Hmmm? Nem akarod érezni ahogy hozzád érek?
-Niall....- suttogtam.

-Csönd! El tudod képzelni, azt, hogy soha ne legyél a pólóimban?
-Azokat megtartanám!
-Gondoltam!- nevetett fel, ezzel kiesve a szerepéből, miközben én elvesztettem az eszem az ölébe másztam- Mit akarsz?
-Csókolj meg!
-Mondd azt amit hallani akarok!
-Nem mondok olyatamit per pillanat....- néztem a szemébe, de ahelyett, hogy meghallgatott volna megcsókolt. Percekig csak csókolóztunk végül elengedtük egymást.
-Öltözz fel! Fürdőruhát vegyél!
-Két és fél óra múlva megy a gépem!
-Megyünk a mi gépünkkel! De Sophiától sem köszöntél el!
-Ezzel könnyen zsarolsz!- nyújtottam rá a nyelvem- Nincs bikinim! Nem hoztam.
-Soph?
-Más a kosárméretünk!
-Tudnom kéne?
-Hát tudod... Az ő melle... Másabb mint az enyém!
-Mi?
-Édes istenem Niall, hülyébb lettél egy hónap alatt?! Így talán megérted! Az ő melle nagyobb mint az enyém.
-Így már érteeem! Lottie?
-Neki méginkább! Ez nem jött össze! De te menjél nyugodtan!
-Akkor had nézzem meg mit hoztál! Tudod van az a pöttyös szetted! Az elmenne akár bikininek is!
-Az a sötétkék, fehér pöttyökkel?
-Ahha!
-Akkor biztosan arra is emlékszel, hogy milyen jó kis tanga van hozzá!
-Inkább hagyjuk! Szerezzek előbbi időpontra gépet?
-Tanulnom kell Niall! Két töri tételt még nem is tudok!
-Nem baj, Kicsim, úgysem azokat húzod!- húzott az ölébe és átölelt. Ez az ölelés volt az amitől tudtam, hogy mi újra együtt leszünk. Hiányzott. Nem csak maga az ölelés és a csók, hanem az érzelmek és a szeretet. Illetve persze az is közrejátszott az önzőségemben, hogy nagyon nagyon szeretem Niallt.
-Ni engem otthon anyu ma vár haza, úgyhogy lassan indulnom kéne...
-Indulunk!  Akkor telefonálok egyet, aztán indulhatunk is!
-El akarok köszönni a többiektől!
-Akkor úgy kérek gépet!
Elővette a zsebéből a telefonját, csak pár percet beszélt valakivel, és meg is volt a gépünk délután egyre. Én is szóltam anyuéknak, hogy később megyek aztán elindultunk Liamék szobájába és bekopogtunk.
-Sziasztok! Ti így együtt?
-Nem!- vágtam rá egyből- Sophhal szeretnék beszélni! Meg ha van valami kajátok és megkínálnátok azt megköszönném!
-Gyertek csak beljebb! Soph nézd kik vannak itt!
-Barbii!- ugrott a nyakamba- Tegnap este úgy eltűntél!
-El kellett jönnöm! Tudunk beszélni?
-Persze, mondjad!
-Mármint négyszemközt...
-Menjünk át a szobádba!
-Okés!
-Srácok mi átmentünk a másik szobába!
-Barbi másfél óra múlva el kell indulnunk a reptérre!
-Oké!
Legnagyobb meglepetésemre mielőtt kimentünk volna az ajtón kaptam egy puszit az arcomra. A szobám felé haladva bekopogtam a srácokhoz elköszönni, a lányokat pedig áthívtam, hogy nekik is elmondhassam. Ott ültünk a szobámban, és mindannyian csal hallgattak, nem mondtak semmit. Miközben kiöntöttem nekik a lelkem az arcvonásaik néha megváltoztak de úgy láttam mindannyian sajnálnak. Mikor úgy gondoltam, hogy mindent elmondtam pár perci csend volt aztán Lottie sikított fel.
-Ez annyira szupeeer!
-Mi szuper van ezen?
-Niall szeret, te szereted, soha nem csaltátok meg egymást és boldogok lehettek örökre!
-Úgy érzem, hogy ez nem ilyen könnyű.... Nem lehetek önző, Lotz!
-Miért lennél az, Barbi? Ti csak egymás mellett lehettek boldogak!
-Cserben hagytam...
-Olyan hülye vagy! Komolyan mondom! Te vagy a legjobb barátnőm de annyira makacs vagy, elegem van ebből! Menj át hozzá, mondd meg neki, hogy szereted és kész!
-Mintha játszadoznék vele!
-Mindenki tudja, hogy nem erről van szó!- tekerte a fejét Sonja, miközben Niall kopogott. Ajtót nyitottam majd szorosan átöleltem. Először meglepődött aztán visszaölelt.
-Megígéred, hogy minden rendben lesz?
-Persze Kicsim! Minden rendbe fog jönni, mert szeretjük egymást! Nem baj ha most még nem mondod ki, el fog jönni az ideje!
-Köszönöm szépen!
-Nincs mit Tündérem! Lassan indulunk kell!
-Rendben! Elbúcsúzok a lányoktól!
Bementünk a szobába, minden lánytól elbúcsúztam a magunk módján, és az úgymond "női jelekkel" kommunikáltunk, és tudtuk, hogy ha sikerül leérettségiznem egy hét múlva már velük utazom. Megfogtam a kis bőröndöm, Niall is hozta a sajátját és úgy ültünk be a fekete terepjáróba. Ketten indultunk Magyarországra, mert Mark a családjával ment nyaralni és ott amúgy sem nagyon kellett félnünk. A reptérig csendben utaztunk ahol egy őr segítségével jutottunk át a fotósokon és a magángép már ott volt. Felszálltunk, Ni szólt a pilótának, hogy indulhatunk aztán a kis szoba felé vettük az irányt. Az ágyra dőltünk és egymást néztük.
-Mi legyen?- törtem meg végül a csendet.
-Mivel? Velünk?
-Igen...
-Az lesz amit te szeretnél! De azt tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek és soha nem tudnék neked ártani!
-Nem tudom mit szeretnék... Mármint, persze, azt szeretném ha együtt lehetnénk, de nem akarok több fájdalmat okozni neked!
-Csináljuk azt, hogy péntek estig együtt leszünk. És meglátjuk, hogy mi legyen velünk! Tudom, hogy mit fogsz válaszolni, pénteken de ez így megfelel?
-De megölelhetlek azért?
-Azt csinálsz velem, Szerelmem, amit csak akarsz!- kaptam egy gyors csókot.
-Nem lenne baj ha aludnék?
-Dehogy! Imádom nézni ahogy alszol!
-De nem szeretem ha néznek alvás közben!
-Nem baj! Álmodj velem, Szépségem!
-Jóéjt Niall!
-Neked is!- kaptam egy puszit a fejemre és gyorsan el is aludtam.
Legközelebb arra keltem, hogy a hajamat simogatja és a nevemet suttogja. Lassan, óvatosan nyitottam ki a szemem és elmosolyodtam.
-Jóreggelt Gyönyörűm!
-Neked is!
-Tíz perc és leszállunk!
-Már otthon?
-Igen, Kicsim, már otthon! Egyszer le is szálltunk.
-Ahha, oké... Elmegyek a mosdóba.
-Rendben, de siess!
-Sietek!
Nyomtam egy puszit az arcára és már ott sem voltam. Megigazítottam magamon a melegítő ruhámat- amiben voltam a Szöszivel együtt- újra összecopfoztam a hajam és mire kimentem már le is kellett ülnünk.
A gép lassan leszállt, és már onnan láttuk, hogy a reptér tele van fotósokkal. A bőröndjeinkkel a kezünkben leszálltunk, és elindultunk kifele. Nem álltunk meg képeket csinálni, próbáltunk minél gyorsabban átvágni a tömegen.
A bejáratnál állt apu kocsija és be is pattanunk hátra.
-Szia apu!
-Szia Kicsim! Niall?
-Jött, és kész!
-Oké, csak kérdeztem!
-Indulhatunk?
-Igen!
Hazáig arról kellett mesélnünk, hogy milyen volt a díjátadó, milyen díját kaptunk- ami amúgy Ni táskájában volt-, stb, aztán végre leparkolt a házunk előtt. Megköszöntem, hogy elhozott minket, megkértem, hogy mondja meg Nórinak, hogy majd hívjon fel aztán bementünk. Még csak Flóra volt otthon- anyu még dolgozott-, ő is a szobájában.
-Lepjük meg!
Halkan leraktuk a bőröndöket, aztán a szobája felé vettük az irányt. Hallottuk, hogy 5SOS szól nála, aztán egy hirtelen mozdulattal benyitottunk. Felkapta a fejét, felsikított és a nyakamba ugrott.
-Barbii! Annyira hianyoztáál!
-Flóra csak két napra mentem el!
-Akkor is! Niall? Mit keresel itt?- nézett rá meglepődve, de mégis boldogan csillogó szemekkel.
-Barbival jöttem!
-Flóra, te is láttad az adást, nem feküdtek le.
-Megint együtt vagytok?
-Alakulunk...
-Ha még egyszer te, vagy bármelyik ribanc barátnőd bántani meri a nővéremet, a saját kezemmel herellék ki! Amúgy örülök, hogy itt vagy, szívesen segítettem!
-Flóra óvatosan a szavakkal! Tanulsz?
-Ahha! Jövő héten megyek Londonba, tudod!
-Persze, hogy tudom. Nagyon büszke vagyok rád!
-Köszönöm! Én meg rátok! Majd megmutatjátok a díjat?
-Kipakolunk, utána persze! Menjünk!- ragadtam meg a Szöszi kezét és az én szobám felé indultunk. Benyitottam és mosolygás fogott el meglátva az ágyamat, mivel nagyon álmos voltam.
-Fogadjunk aludni akarsz!
-Nagyoon! Gyere ide mellém!- húztam le őt is a franciaágyra és átöleltem.
-Kicsim! Nem lenne baj ha lemennék enni?
-De, mert akkor nem tudok aludni.
-Nem kell ilyenkor! Pár óra és alhatsz!
-Átöltözök aztán utána le mehetünk akkor enni.
-Én is.
Átvettük a ruháinkat otthonira aztán lesétáltunk a konyhába, hogy együnk valamit.
-Gyerekek!- kiáltott fel anyu mikor meglátott minket. Ti így ketten?
-Szia anyu!- öleltem át szorosan.
-Niall, te hogyhogy itt vagy?
-Ha végre a kisasszony képes lesz bevallani, hogy még mindig szeret, akkor azt mondom, hogy újra együtt vagyunk. Most azt, hogy....
-Értem, nem kell magyarázni.
-Péntek estig van ideje.
-És szombaton mentek vissza?
-Én mindenképp, Barbi meg majd eldönti.
-Értem. Jajj! Majd megmutatjátok a díjat?
-Persze, felfutok érte!- mondtam, és máris kettesével szedtem a lépcsőfokokat. A szobába érve Ni bőröndjéhez sétáltam, kivegyem belőle a nyereményünket. Azonban ahogy kiemeltem egy fehér boríték kihullott a táskából, le a földre. Felkaptam, és megnéztem kinek a neve van rajta. Az enyém volt. Úgy gondoltam, hogy ha nekem van címezve, jogom van elolvasni, leültem az ágyamra és kivettem a nagy A4-es lapot.

Sophie❤

16 megjegyzés:

  1. Úristen ez nagyon jó rész lett akár csak a többi 😍😍
    Imádtam az egészet és alig várom a kövi részt ;)
    Puszi Fanni xXx.

    VálaszTörlés
  2. Végre , végre , végre, de örülök neki h alakulnak a dolgok ! :D A dijat nagyon is megérdemelték. Niall és a női dolgok... ezen mindig nagyon nevetek. :D Várom a kövit. Puszi. :*

    VálaszTörlés
  3. Jujujujujjjj Végreeeee siess nagyon a köviveeel:DDD

    VálaszTörlés
  4. Sziiiiiiiiiaaaaaaaaaaaaaa!!!!!
    Széjjel verlek!!!Nem, tudod, hogy szeretlek.
    BARBIIIIIIIII LEGYÉL ÖNZŐ!!!!
    Igen, annak kell lennie, és a díj, megérdemelték, nagyon büszke vagyok rájuk :D És amikor elolvasom, hogy 5SOS, látnod kéne mit csinálok, szó szerint egy öröm táncot járok. Hmmm, imádom Őket, úgy ahogyan az 1D-t. Tudod, szegény Ni, nem tud semmit a melltartókról... :DD És mi volt az a papír, így abbahagyni, nem volt elég is amikor az előző részt, hogy abba hagytad, de ezt is. NEM TUDOK VÁRNI.
    Megint izgulhatok, egy héten át... :( De az vigasztalt, hogy ez a rész is fantasztikusan mesés lett!!!!!!!!!! IMÁÁÁDOOOMMMM!!
    Ölel Kinga


    VálaszTörlés
  5. Úristen ez nagyon jo erre vártam már
    Nagyon nagyon várom a folytatást

    VálaszTörlés
  6. Imádom siess a kövivel!!!!!!! ❤❤❤❤❤❤❤
    Puszii Torii ❤

    VálaszTörlés
  7. Imádom!! ❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤
    Nem rég kezdtem el olvasni a blogodat és azonnal bele szerettem.
    Siess a kövivel ❤
    Lili

    VálaszTörlés