2015. november 28., szombat

II. évad 33. rész- Szeretlek!

Sziasztoook ☺
Eltelt egy újabb hét, itt az új rész! 
Egyre több visszajelzést kapok tőletek, ami miatt elmondhatatlanul hálás vagyok nektek, köszönöm szépen❤
Különösebb mondanivalóm nincs is, ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi 

Úgy gondoltam, hogy ha nekem van címezve, jogom van elolvasni, leültem az ágyamra és kivettem a nagy A4-es lapot.

Drága Barbi! Már ezen elmosolyodtam.
Nem tudom, hogy valaha olvasni fogod e ezt a levelet.... Alig pár perce annak, hogy megtudtam, elhagytál.
Elhagytál egy olyan dolog miatt ami soha nem is történt meg. Elmondhatatlanul mérges vagyok rád! Azt hittem feltétel nélkül megbízunk egymásban. Ez is egy kérdés a sok közül, amikre valószínűleg soha nem fogok választ kapni.
Mikor december 6-án megláttalak, már akkor tudtam, hogy te más vagy. Nem tudom miért, egyszerűen éreztem. Aznap este azt kérdezted tőlem, hogy van-e valaki lány aki tetszik, én pedig annyit válaszoltam rá, hogy nem mondom meg. Pár óra alatt elmondhatatlanul az ujjad köré csavartál. Melletted teljesnek éreztem magam, felhőtlenül boldognak. Aztán elhagytalak. Azt hiszem most már tudom, hogy mit éreztél akkor. De az valószínűleg még ennél is rosszabb volt, hisz' nem csak engem vesztettél el, hanem a mi közös picibabánkat is. Annyira boldogok lehettünk volna mi így hárman! Nem téged hibáztatlak, egyedül magamat amiért nem figyeltem eléggé.
Arról az egy hónapról nem akarok sokat írni, az maga volt a rémálom. Ittam, nem is keveset. Ezért utólag is szeretnék bocsánatot kérni, es azért is előre, hogy ma este a sárga földig fogom inni magam.
Érdekes módon mindezek után is megbocsátottál nekem. Abban a pillanatban azt éreztem soha nem voltam még annyira boldog. (Persze ez később megváltozott, mikor megkértem a kezed, és te igent mondtál nekem.) Reméltem, hogy minden olyan lesz mint régen volt, de nem lett ugyan olyan. Mert sokkal, de sokkal jobb lett! Kiegyensúlyozottabbak lettünk, szorosabb lett a kapcsolatunk. Mikor megkértem a kezed féltem attól, hogy mit fogsz mondani. Hogy őszinte legyek, azt hittem nemet mondassz. De nem így történt, a menyasszonyom lettél. Az volt a legesleggyönyörűbb pillanata az életemnek.
Utána... Megjelentem otthon a turné közepén. Meg akartalak lepni, örömet akartam szerezni neked. És ez össze is jött. Elmondhatatlanul jó dolog örömet szerezni annak a nőnek akit mindennél jobban szeretsz! Letöröltem a könnyeket az arcomról.
Miután elegge kifaraszottuk egymást elaudtál. Nekem viszont nem sikerült. Egy ideig forgolódtam, de végül csak benned gyönyörködtem. Elmondhatatlanul gyönyörű vagy mikor alszol! Olyan nyugodt, és felszabadult. Sikerült elaludnom, aztán arra ébredtem, hogy nem vagy mellettem. Kinn voltál az erkélyen csak az én pólómban, semmi másban és nézelődtél. Elmesélted, hogy mit álmodtál, és nagyon reméltem, hogy azokat a dolgokat egy nap valóra válthatjuk.
Nekem vannak barátaim. Olyan típus vagyok akinek nagyon sok barátra van szüksége. Mindegyiket ugyanúgy szeretem legyen az férfi vagy nő. Ugyan annyira szeretem Edet, Jadet, stb. Arianat is azért hívtam meg a partidra, mert számomra nagyon fontos volt, teljes mértékben megbíztam benne. Mikor először nem vetted fel a telefont azt hittem, hogy tusolsz vagy valami. De azóta sem válaszoltál egy hívásomra sem. A húgod az előbb hívott, és elmondta mi ennek az oka. Csalódtam. Őszinte leszek, elsősorban benned csalódtam, amiért nem bíztál meg bennem. Másodszor csalódtam Arianában amiért ilyeneket mondott. És legutoljára pedig... Magamban csalódtam, mert ezek szerint nem nyújtottam annyit, hogy feltétel nélküli megbízz bennem, mint én benned.
Nagyon nehéz egy hónapnak nézek elébe, de tudom, hogy mikor a díjátadón újra találkozunk, mindent meg fogunk beszélni és ugyan olyan boldogok lehetünk. Elmondhatatlanul fáj a kezem az írástól. Mióta ennek a levélnek neki álltam elfogyott egy üveg bor.
Kibaszottul kurvára szeretlek Barbi, mindig is szeretni foglak bármi történjen is!
Örökre a tied, Niall

Egyszerűen nem hittem a szememnek... Niall leírta az érzéseit. Mindent. Egytől-egyig. Újra olvastam a levelet, amitől a könnyeim csak még jobban kezdtek potyogni.
-Hol maradsz eddig, Kicsim?- lépett be Ni, de amint meglátta a kezemben a papírt odajött hozzám és átölelt.
-Komolyan így érzed?
-Igen....
-Akkor... Akkor miért vagy itt?
-Mert Liam fejmosást tartott nekem arról, hogy mivel alig töltök veled időt otthon, persze, hogy meginog a bizalmad.
-Teljesen igaza volt...
-És ezentúl pedig azon leszünk, hogy minden rendben legyen, és minél több időt tölthessünk együtt!
-Niall én....
Ki akartam mondani, de egyszerűen nem ment.
-Én... Nekem ez nem megy!
-Semmi baj, Kicsim, ha úgy érzed itt az ideje, úgyis mondani fogod!
-Köszönöm!
-Lemenjünk, vagy szeretnél fenn maradni?
-Menjünk le, de siessünk fel aludni!
-Ahogy akarod!
Megfogtuk a díjat és azzal együtt mentünk le. Nem tudtam mást csinálni, csak mosolyogni. Amíg megmutattuk anyukámnak, hogy mit nyertünk ettünk pár falatot, de utána felmentünk az emeletre pihenni.
-Tudom, hogy Dávidnál van a gyűrűd. De a héten találkozunk vele és vissza fogja adni.
-Ezek után is azt akarod?
-Igen, de péntekig van időd gondolkodni!
-Köszönöm szépen!
Az ágyamon ültünk egymással szemben, és legszívesebben megcsókoltam volna.
-Mi jár a fejedben?
-Annyira megcsókolnálak!
-Akkor tedd meg!
-De...
-Barbi ne gondolkodj ennyit, az Isten szerelmére!- nézett rám konyorgően, én pedig nem gondolkodtam, odahajoltam hozzá és megtettem. Nem egy egyszerű csók volt, sokkal több annál. Szép lassan az ölébe másztam és a nyakát kulcsoltam át, miközben ő a csípőmnél fogva húzott magához még közelebb. Már éppen húztam volna le magammal mikor kinyílt az ajtó és Flóra sikított fel.
-Jajj bocsánat, bocsánat!
-Gyere be!
Lemásztam Ni öléből és úgy néztem a húgomra.
-Csak sok sikert akartam kívánni holnapra! Reggel nulladikom lesz, és már nem leszek itthon amikor indulsz.
-Köszönöm szépen! Megpróbálom a legjobbat nyújtani, aztán majd meglátjuk.
-Menni fog, mert itt van Niall! De hagylak is titeket, megpróbálok aludni!- sóhajtott fel, mire én csak egy párnát dobtam utána.
-Elmegyek tusolni, jó?- néztem a Szöszire.
-Csatlakozhatok én is?- búgott a nyakamba.
-Most ne... Flóra épp az előbb nyitott ránk!
-Mert amúgy mehetnék?
-Ne forgasd ki a szavaimat, Horan! Sietek!
Megfogtam a pizsamámat és elindultam tusolni és hajat mosni. Ez az egész egy órát vett igénybe, utána pedig mentem vissza a Szöszihez aki éppen telefonált.
-Akkor majd szombaton érkezünk! Szia Liam!
-Megzavartalak?
-Dehogy, csak Liam hívott, hogy mikor csatlakozunk hozzájuk.
-Honnan veszed, hogy én is?
-Az előbbi csók után, szerintem ez egyértelmű.
-Igen? És... Honann tudod, hogy ebben az egy hétben nem csak kihasznállak utána meg egyedül mész el.
-Mert te nem vagy ilyen!
-Akkor milyen vagyok? Meséld el!- ültem le az ágyra mögé, és elkezdtem masszírozni a hátát miközben a fülébe suttogtam.
-Olyan, hogy ha most nem engedsz ki a fürdőbe akkor szükséged lesz egy nagyon vastag párnára!
-Minek párna? Szeretek kiabálni...
-Azt tudom. Viszont éjjel olyan visszafogott voltál! Szívesen hallanám már a hangod!
-Péntekig minimum várjál!
-Miért?
-Mert akkor választ kapsz! Ja! És még egy hetet, mert akkor meg női ügyek lesznek.
-Ezt nem mondhatod komolyan!
-Indulj tusolni!
-Utána én is meg masszírozlak, jó?
-Addig meg még átnézek pár tételt meg hozok valamit enni!
-Rendben!
Mind a ketten kimentünk a szobából ő a fürdő felé indult, én pedig a konyha felé. Legnagyobb meglepetésemre Dávid és Sophie ült az asztalnál, anyu pedig magyarázott nekik.
-Sziasztok! Hát ti?
-Jöttünk hozzád, de kiderült, hogy Niall is itt van, és nem akartunk zavarni.
-Most ment el tusolni, de nemsokára végez.
-Én játszani akarok Niall bácsival!
-Holnap játszhattok, rendben?
-Miért nem ma?
-Mert mi megyünk aludni, nekem holnap suli van, azért!
-Ahhj!
-De egész héten játszhatsz vele!
-Akkor jó!
Megmutattam nekik a díjat amit nyertünk és egészen addig maradtak míg Niall nem végzett. Én akkor elbúcsúztam mindenkitől és megpróbáltam pihenni. A Szöszi nemsokára jött utánam, és csak akkor tudtam álomba merülni mikor hátulról átölelt és apró puszikkal lepte el a nyakam.
-Holnap meg bepótoljuk a masszírozást, ugye?
-Persze, szerelmem! Amikor csak szeretnéd!
-Vigyázz Horan, szavadon foglak!- motyogtam halkan, utána pedig tényleg elaludtam.
Legközelebb arra ébredtem, hogy elmondhatatlanul melegem van. Nem értettem miért, de mikor kinyitottam a szemem azonnal rájöttem. Ni szó szerint rajtam feküdt, így kénytelen voltam felkelteni. Halkan suttogtam a nevét és a hajában turkáltam, ő pedig lassan kezdett ébredezni.
-Mi a baj?
-Rajtam fekszel és nem kapok levegőt meg melegem van!
-Bocsi!- kaptam egy puszit miközben legurult rólam, de nem mellém feküdt hanem elindult kifele.
-Hova mész?
-Ummmm éhes vagyok, keresek valamit enni?
-Hajnali fél háromkor?- néztem a telefonomra.
-Ahha!
-És mit akarsz enni?- kezdtett érdekelni a dolog.
-Lehet, hogy forrócsokit iszok... Nutellával.
Visszaindult az ágy felé és felém mászott.
-Te is szeretnél?- adott egy puszit a nyakamba.
-Ühümmm!
-Akkor azért kérek valamit!
Egy puszit nyomtam az arcára aztán visszamentem a fejem a párnára.
-Nem erre gondoltam, de mindjárt jövök.
Egy szál alsógatyában indult le a konyha felé, én pedig megpróbáltam nem visszaaludni. Nemsokára visszajött egy tálcával amit az éjjeliszekrényre rakott.
-Húha. Szegény anyukád megijedt egy kicsit.
-Mit csináltál, Niall?
-Hát csináltam a forró csokit, ő pedig jött inni. És megijedt mikor köszöntem neki.
-Holnap bocsánatot kérsz tőle!
-Mindenképp! Na, tessék! Itt a kakaód!
-Köszönöm!
Miközben elfogyasztottuk az innivalónkat beszélgettünk és örültem, hogy egy kicsit eltereli a figyelmemet a vizsgámról.
Megbeszéltünk mindent ami az elmúlt egy hónapban történt velünk. Míg az én mindannapjaim nem voltak valami izgalmasak, náluk rendesen zajlott az élet. Elmesélte, hogy az elmúlt időben alig pihentek, mivel a napjaik koncertezésből, dalírásból, stúdiózásból vagy utazásból álltak.
-Mesélj valamit te is!
-Hm..... Vettem egy házat- csúszott ki a számon.
-Hogy mi?- rakott le az öléből.
-Nem tudom... Attól féltem, hogy soha többé nem beszélünk, de Londonban akartam élni.
-És akkor nem is fogsz visszaköltözni?
-Péntek este Niall, péntek este!
-Kikészítesz te nő!- nyomott egy puszit az arcomra.
-Sokmindenkit!
-Na alugyunk, Kicsim!
-Rendben! Jóéjt Szöszim!
-Neked is!
Ni nemsokára álomba merült és édesen szuszogott, de nekem nem jött álom a szememre. Csak forgolódtam és azt emésztettem amit a Szöszi mesélt. Neki is egy rémes időszak volt az életében, elmondása szerint ő is nagyon szenvedett. Mindkét kezével engem ölelt, én pedig végigsimítottam a sajátjaimat rajta. Megfordultam az ölelésében és a haját kezdtem el óvatosan simogatni.
Nagyon nagyon szerettem. Úgy éreztem, hogy abban a másfél napban teljesen olyan voltam mintha kicseréltek volna. Sokkal boldogabb és felszabadultabb. És ő is, ebben biztos vagyok. Abból amit ő elmesélt nagyon maga alatt volt, most pedig mintha ragyogna a boldogságtól. Öröm volt így látni, és bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ba többé nem láthatom. Nem tudtam elképzelni, hogy azt vártam magamtól, hogy megtagadjuk egymást magunktól. Mert rájöttem; mi ketten alkotunk egy egészet, és ezen senki nem változtathat.
Csináltam pár képet az én kékszeműmről ahogy alszik, majd én is megpróbáltam követni a példáját. Sikerült elaludnom pár órára, de fél hatkor így is felkeltem az izgatottság miatt. Halkan kimásztam az ágyból úgy, hogy Niall fel ne ébredjen, majd a gardróbomba mentem, hogy elővegyek valami megfelelő ruhát. A választásom végül egy fekete egybe ruhánál maradtam egy khaki színű harisnyával és egy szövetkabáttal. A hajamat apró hullámokba göndörítettem, a sminkem is nagyon halvány volt és felraktam hozzá azt a nyakláncot amit Nialltől kaptam születésnapomra.
Tudtam, hogy még nagyon korán van az induláshoz, de az iskola előtt még el akartam menni egy helyre. Így egy csókot nyomtam Niall szájára és ki is mentem a szobából. A konyhában anyuval váltottam pár szót, de lassan elindultam. Az úton nem csináltam semmit, leginkább gondolkodtam. Nagyon nagyon izgultam a vizsga miatt, mert ezen múlott a jövőm. Igazából a szívem mélyén tudtam, hogy sikerülni fog, de mégis féltem. Leültem a padra, nem szólaltam meg, csak néztem magam elé. Nem tudom mennyi ideje ülhettem ott, mikor két kezet éreztem meg a vállamon. Felemeltem a fejem, és a Szöszi csillogó szemeivel találtam szembe magam.
-Hát te?
-Gondoltam, hogy itt vagy!
-Hogyhogy nem alszol?
-Nemsokkal azután ébredtem, hogy kimentél a szobából. Leülhetek?
-Persze!
-Mesélj Kicsim, miújság?- kaptam egy puszit az arcomra.
-Izgulok...
-Nem kell, menni fog! Kinn foglak várni a terem előtt, és onnan fogok drukkolni nekem!
-Köszönöm szépen!- nyomtam egy csókot a szájára.
-Hmmmmmm! Eper?- kérdezte vigyorogva.
-Emlékszel?
-Hogy ne emlékeznék? Aznap éjjel...- hajolt a nyakamba azzal a céllal, hogy belecsókoljon, de eltoltam a fejét.
-Egy temetőben vagyunk, fejezd be!
-Majd ha hazamentünk Londonba, ott nem kell visszafognunk magunk!
-Hülye! Na induljunk!- álltam fel, és leporoltam a ruhámat. A táskámat átdobtam a vállamon, és elindultunk kifele.
Az utat csendben tettük meg a suliig ami előtt a többiek már ott voltak. Egy puszit nyomtam a Szöszi arcára, aztán odasétáltunk hozzájuk.
-Sziasztok!
-Sziasztok! Gratulálunk a díjhoz!
-Köszönjük! Nóri itt van már?
-Sziasztoook!- ugrott a nyakamba.
-Szia! Hogy vagytok?
-Én és a kicsi lányom!- simított végig a pocakján, közben pedig a mellette álló két srácra nézett.
-Jaaaj, kislány lesz!
-Azám!
-Kedves Diákok! Az érettségi vizsgát nemsokára megkezdhetitek, kérlek titeket, hogy keressétek meg és foglaljátok el a helyeteket!- jött ki az igazgatónő az iskolából.
-Elnézést, tanárnő!- léptem oda hozzá.
-Szia Barbi, jó újra itt látni!
-Köszönöm szépen! Azt szeretném kérdezni, hogy Niall bejöhet, vagy itt kinn kell várnia?
-Igazából be is jöhet, gondolom hangzavart nem fog csinálni.
-Semmiképp!
-Akkor nyugodtan!
A beszélgetés után hárman indultunk el befele és megnéztem, hogy melyik osztályba kell mennem. Megvártuk míg az igazgatónő elmegy, aztán Niall magához ölelt.
-Szeretlek Kicsim, ügyesen!
-Megcsinálom.
-Pontosan! Várj, ez a tied!- nyomta a kezembe a a táskát amit eddig magával hordozott, én pedig belenéztem. Tele volt mindenféle édességgel, amit otthon össze szoktunk enni.
-Köszönöm!- ugrottam a nyakába, és megszokásból a nyakába pusziltam, amitől megremegett- Bocsánat, csak megszokás és tudod...
-Persze, hogy tudom, Kicsim! Semmi baj, csak tudom, hogy péntekig még nem támadhatlak le, és nehéz magam visszafogni.
-Ezen könnyen segíthetünk!- simítottam végig a mellkasán.
-Na menjél be!
Lábujjhegyre álltam, és hosszan megcsókoltam, aztán pedig elfoglaltam a helyem. Hátulról a második padba vágtam le magam és pakoltam ki a táskámból a tolltartóm és pár finomságot azok közül amiket a Szöszi adott.
Nemsokára jött az igazgatónő, elmondta a szövegét amit el kellett mondania, aztán ki is osztották a magyarérettségi feladatsort. Megnéztem és neki is láttam a munkának. Az órák csak teltek, észre sem vettem, hogy eltelt a négy óra és be kell adnunk a papírt.
Összepakoltam magam körül, kidobtam a szemetet aztán elindultam kifele. Ni nyakába borultam aztán elindultunk hazafele tanulni a következő napi vizsgára.

És ez így ment egész héten. Péntek reggel kontyba fogtam a hajam, és egy fehér blúzt húztam magamra fekete szoknyával. A Szöszi az ágyból nézte végig ahogy készülődök, de ahogy láttam, igazán tetszett neki a "műsor".
-Te nem öltözöl?
-Kicsim, amíg te sminkelsz, én háromszor felöltözök, ha nem többször!- ölelt át hátulról, én pedig csak a szemem forgattam- Alig várom, hogy este legyen!
-Miért?
-Mert onnantól már csak az enyém vagy, csak tőlem függsz!
-Hmmmm... Honnan tudod, hogy mit válaszolok?
-Nem emlékszel, mikor valamelyik nap együtt tusoltunk?
-Nehéz lenne elfelejteni, hogy anyu majdnem benyitott!
-De te elővigyázatos voltál, úgyhogy ez nem történt meg!
-Na kezdj el öltözni, én is elkezdek mázolni!- böktem a kockás hasába.
Úgy tettem ahogy neki is mondtam, neki álltam kifesteni az arcomat. Nem akartam feltűnő sminket, csak természeteset és valami olyat, ami eltakarta a karikákat a szemem alól. Mikor kész lettem Niallel az oldalamon indultunk le reggelizni. A konyhában anyu várt minket müzlivel amit gyorsan el is fogyasztottunk. Kaptam egy puszit az arcomra, aztán utunkra is engedett minket.
-Holnap délben indul a gép- mondta hirtelen a Szöszi.
-Hmmm?
-Délben indulok Londonba. Veled vagy nélküled, az még kérdés...
-És mi a program a következő egy hónapra?
-Másfél hét szünet, de szeretném ha találkoznánk a lakberendezővel. Utána két hónapos európai turné.
-Két hónapig egyfolytában?
-Ahha!
A beszélgetést nem tudtuk folytatni, ugyanis két rajongó megállított minket képért, amit szívesen meg is csináltuk. Aztán lassan odaértünk a sulihoz, ahol az igazgatónő várt rám, hogy megmutassa melyik terembe is kell mennem pontosan. Ni adott egy utolsó puszit, majd bementem. Egy asztalnál ült három férfi és egy nő.
-Jónapot kívánok!
-Jóreggelt, hogy érzi magát?
-Hát, hogy őszinte legyek, eléggé izgulok.
-Nem kell izgulni, ha tanult sikerülni fog!  Jöjjön ide, húzza ki a tételeit, aztán álljon neki kidolgozni!
-Rendben!
Úgy tettem ahogy kérte a nő, majd másfél órát kaptam arra, hogy kidolgozzam őket. Ez az idő nagyon gyorsan eltelt, csak arra eszméltem fel, hogy be kell fejeznem és elmondanom. Ahogy nekikezdtem, azt éreztem, hogy be se tudom fejezni, egy idő után ők állítottak le.
-Köszönjük szépen, pár percet kérünk amíg kiállítjuk a bizonyítványát, addig várjon kinn!
-Rendben, köszönöm!- bólintottam, majd elhagytam a termet.
-Na?- pattant elém Ni.
-Nemsokára kész a bizonyítvány, de nagyon jól ment.
-Akkor örülök! Este elmegyünk vacsizni, jó?
-Mi ketten?- csillant fel a szemem.
-Nem. Anyukáddal, a húgoddal, Dáviddal, Sophieval és ha akarod, az apáddal.
-Jöjjön ő is, de ne hozza az új családja egyik tagját se!
-Rendben, akkor majd szólunk neki. Valaki mást szeretnél még?
-Ummmm nem. A lányok tervezik, hogy majd ha Londonba megyek, rendezünk egy nagy bulit ahol ünnepelünk.
-Berúgós buli?
-Hát... Gemmát ismerve igen, de én nem akarom leinni magam.
-Majd megbeszéljük!- kaptam egy csókot pont mikor kinyílt az ajtó.
-Barbara, gratulálunk önnek, az érettségi vizsgája a 4,6-os átlagot érte el, ami az idei feladatsorok mellett meglehetősen nehéz feladat!
-Köszönöm szépen!- mosolyodtam el és átvettem a bizonyítványom. Ők vissza bementek az osztályba, mi pedig elindultunk kifele. Az úton Ni valamiért nagyon nyomkodta a telefonját, majd odatolta az orrom alá. Twiterre tett ki egy képet és egy mondatot.


Really proud of ya! Love you❤❤

Először azt sem tudtam mit mondjak, csak egy puszit nyomtam az arcára és hazáig mosolyogtam.
-Elmondhatatlanul büszke vagyok rád!- ölelt át a Szöszi mikor beléptünk az ajtón.
-Köszönöm!
Lassan eltolt magától és a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy meg akar csókolni, de nem tette. Mivel magassarkúban voltam nem kellett lábujjhegyre állnom, hogy meg tudjam csókolni. Kezemet a hajába vezettem, és úgy húztam magamhoz közelebb.
-Szeretlek!- igen, kimondtam. Nem bírtam estig, éreztem, hogy ki kell mondanom.
-Mondd mégegyszer!
-Mi?
-Mondd mégegyszer, mert nem hiszem el!
-Akárhányszor csak szeretnéd! Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, elmondhatatlanul szeretlek! Szeretlek, Niall Horan!

Sophie❤

14 megjegyzés:

  1. Úristen már nem is tudom mióta vártam erre
    Ma egész nap arra vártam h na mikor lesz végre új rész
    És ÚRISTEN az eleje annyira ahw de az egész
    Nagyon nagyon ügyes vagy alig várom a folytatást csak így tovább

    VálaszTörlés
  2. Omg kész kínzás hogy 1 héten csak 1 rész van! Nem tudok várni az új részekre!! Fantasztikus ahogyan írsz!!!

    VálaszTörlés
  3. Istenem! Bevallom megkönnyeztem! Imádtam ezt a részt is!❤ Szeretnék gratulálni,fantasztikus ahogyan leírod és átadod a történetet! Csak így tovább!❤❤❤

    VálaszTörlés
  4. SZIIIIIIIIIIIIIAAAAAAAAAA!!!!!!!!
    Most nézem, és azt látom, hogy 41 feliratkozó van :O <333 GRATULÁLOOOOK
    Ez a rész.... hmmmmmmm
    Elején, amikor olvasom a levelet, annyira egy ohhh, tökéletes..
    Istenem, annyira aranyosak. Megne zabáljam őket
    Tudtam, hogy Barbi átmegy a vizsgán, annyira tudtam
    Ez így annyira jó, annyira szeretem a blogodat, meg téged is igaz barát vagy, és nagyon örülök, hogy megismerhetelek.
    Ariana még mindig húzzon a picsába :DD
    És Niallt meg teljes mértékbe megértem, a levelében.
    Siess a kővetkező résszel!
    Írj amikor ráérsz!!
    Ölel Kinga <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönök szépen minden kedves szót szivem❤❤❤❤

      Törlés
  5. Nagyon aranyos volt ez a rész és Niall...
    Egyre ügyesebben írsz és a történet is egyre izgalmasabb. Nagyon siess a köviveeel :)) petraa

    VálaszTörlés
  6. Úristen már nem is tudom mióta vártam erre
    Ma egész nap arra vártam h na mikor lesz végre új rész
    És ÚRISTEN az eleje annyira ahw de az egész
    Nagyon nagyon ügyes vagy alig várom a folytatást csak így tovább

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szepen, a következő részt mar valószínűleg pénteken kirakom❤❤

      Törlés
  7. Imádom❤❤❤
    Egyik kedvenc részeim közé tartozik ez is..bár igazából az összes rész amit te írtál a kedvencem.
    Imádom Barbi és Niall párost remélem most már együtt maradnak.
    Siess a kövivel.
    Lili

    VálaszTörlés