II. évad 39. rész- Feltétlek

Sziasztoook :)

Nehezen, de megérkezett az új rész!❤

Amint észrevttétek megváltozott a design, és azt hiszem a blog befejezéséig  is marad, de most tényleg :D

Jövő szombaton felvételit írok, szóval addig 0-24-ben tanulok, szóval ne hagudjatok, ha aznap nem tudok részt hozni ❤

Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? Miért nem lehetek egyszerűen boldog? Miért kell valaminek mindig közbejönnie?  

Mire az egész üveg elfogyott a Nap is lement, már mindenki a házban volt, és én is kezdtem fázni. Dülöngélve mentem el az ajtóig, ahol megpróbáltam minél halkabban becsukni azt. Mivel mindenhol sötét volt, gondoltam mindenki alszik. Egyedül a konyhában égett a lámpa, és láttam, hogy Niall a pulton ül és eszik. Mi mást csinálna? Nem mentem oda hozzá, megpróbáltam felmenni a lépcsőn, anélkül, hogy elestem volna a saját lábamban. A mi szobánk helyett a húgomékhoz mentem be, akik épp filmeztek. 

-Tudjátok srácok... Azt ajánlom, minél előbb szeressetek ki egymásból! Nem éri meg... Valamelyikőtök előbb-utóbb elrontja- mint én most- és akkor vége az egésznek. A másik rájön, hogy mekkora egy szarba szeretett bele- mint ahogy Niall belém, hogy még egy gyereket se tudok neki szülni- aztán mindketten szomorúak lesztek. És nem jó szomorúnak lenni! Legyetek boldogak, mint legjobb barátok, de soha ne legyen több belőle! Ezt csak azért mondtam el, mert szeretlek titeket, ahogy szeretem Niallt is, de ő ezt nem tudja, mert olyannyira szeretem, hogy nem tudom szavakba önteni. Ezért kéne szülnöm neki egy gyereket! 

-Barbi gyere ki innen!- ragadta meg a kezem Ni. 

-Nem akarok! Nem fejeztem be! 

-De, szerintem meg befejezted! Gyere! 

-Vigyél át, kérlek! 

-Utálom, ha részeg vagy!- morgott, miközben a térdem alá nyúlt és felkapott.  

-Jóéjt srácok!- integettem vissza. 

Míg a szobánkba értünk egyikünk sem beszélt. Én elkezdtem józanodni, ő pedig haragudott rám. Csak azt nem tudom, hogy azért, mert nem akartam gyereket vagy azért, mert berúgtam. A szobában nem állt meg, hanem egyből a fürdőbe vitt, a kádba rakott és hideg vizet engedett rám. 

-Jézus úr isten!- kiáltottam fel- Zárd el a vizet!  

-Várj egy kicsit, hogy kijózanodj! 

-Nem akarok kijózanodni! Nekem ez így jó! 

-Hogy lenne jó, kérlek szépen ne hisztizz! 

-Niall! Ugye tudod, hogy szeretlek? 

-Persze, hogy tudom. Csak azt nem tudom megérteni, hogy hogy gondolhatod azt, hogy ne lennél jó anya! 

-Félek, nem akarok semmit elhibázni... De ha te ezt szeretnéd, lesz babánk, jó?  

-Nem akarom, hogy kényszerből tedd! De hagyjuk is, holnap úgysem fogsz emlékezni semmire! 

Pár perc után hagyta, hogy befejezzem a fürdést, behozott egy törölközőt és az egyik pizsamámat. Az ágyba feküdtünk és azonnal elaludtam.  

Másnap reggel óriási fejfájásra ébredtem. Meg sem tudtam mozdulni olyan rosszul voltam. Az előző éjszakából semmire nem emlékeztem. Az utolsó kép ami beugrott, az az volt, hogy a parton ülök és bort iszok. 

-Jóreggelt! Hogy érzed magad?- kérdezte normál hangom, de a fejem lüktetése miatt ez is zavart.

-Niall, az isten áldjon meg, halkabban! 

-Bocs! 

-Figyelj! Az éjszakából semmire nem emlékszem, nem tudom mit csináltam... De mindenért szeretnék bocsánatot kérni... 

-Nem voltál nagyon durva, Flóráéknál magyaráztál valamit, de a hideg víz alá tettelek, úgyhogy gyorsan kijózanodtál. 

-Oké. Viszont.... A tegnapiakat is nagyon sajnálom... 

-Ne sajnáld, ha nem akarsz gyereket! 

-Tegnap mondtam el! Akarok gyereket, csak félek. De tegnap délután gondolkodtam, és addig nem tudom milyen szülők lennénk, míg ki nem próbáljuk...  

-Ezzel... 

-Igen arra gondolok, hogy próbáljuk meg. De! A születése előtt összeházasodunk, és kurvára megoldod, hogy minden fontos pillanatnál ott legyél! 

-Ennyi? Komolyan ennyit kérsz? 

-Igen. 

-Nem hiszem, hogy ezeket ne tudnánk megoldani! 

-És akkor most semmi baj nincs köztünk, ugye? 

-Hát persze, hogy nincs! Szeretlek!- sétált oda hozzám és megcsókolt. Hátradöntött az ágyon, és a nyakamat kezdte el belepni nedves csókokkal. 

-Én is szeretlek!- suttogtam elhaló hangon, és hagytam, hogy megszabadítson a pólójától. 

-Kezdődjön a baba project első felvonása! 

-Hülye vagy Horan!- nevettem fel, de amint megéreztem az ajkait a medencémnél azonnal elhallgattam.  

Egy órával később pedig már felöltözve mentünk az étkező felé, és tudtam, hogy mindenkinek bocsánatkéréssel tartozom. Anyáéknak, Mauráéknak és Deniséknek azért, mert leittam magam, Flóráéknak pedig a prédikációm miatt. 

-Jóreggelt!- sétáltunk be. Mindenki ránk, majd az összekulcsolt kezünkre nézett, majd egyszerre mosolyodtak el. 

-Megbeszéltétek a dolgokat, gyerekek? 

-Ahha, viszont tőletek is szeretnék bocsánatot kérni! Főleg tőletek Maura, mert a fiatok menyasszonya a szemetek láttára itta le magát, biztos nem vagytok valami jó véleménnyel rólam- húztam el a számat, aztán folytattam- Flóra, Luke... Nem tudom miket mondtam nektek az éjjel, Niall elmondása szerint a szerelemről magyaráztam valamit, nem akartam, hogy bármi titkot felfedjek, sajnálom. 

-Semmi baj, Drágám! Megértünk! 

Mindenki elmondta, hogy nem haragszik stb, stb, aztán mi is enni kezdtünk. 

-Viszont...- kezdte el Niall teli szájjal. 

-Először nyeld le, nem akarom, hogy megfulladj! 

-Szeretlek!- vigyorgott nutellás fogakkal, mire csak a szememet forgattam. 

-Szóval azt kezdtem el az előbb, hogy lenne valami amit meg szeretnénk veletek osztani. Meg igazából a két anyukától kérni.  

-Miről lenne szó? 

-Barbinak annyi kikötése volt, hogy mire megszületik a baba, arra legyünk összeházasodva. Még nem terhes, de talán nem sokat kell várni addig. 

-Ne biológia órát tarts, eszünk, fejezd be a megtermékenyítés folyamatait! 

-Oké. Nyár végén, ősz elején össze fogunk házasodni.  

-Ez szuper, gyerekek! 

-Igen, és arra gondoltunk, hogy ne egy teljesen idegen rendezvényszervező szervezze meg, hanem ha van kedvetek és időtök segíthetnétek... 

-Hát én nagyon szívesen!- szólalt fel először anyu. 

-Ahogy én is, alig várom, hogy elkezdjük! 

-De ti komolyan azt várjátok tőlünk, hogy három hónap alatt megszervezzünk egy esküvőt? 

-Hát...- néztünk össze a Szöszivel.  

-Nem lehetetlen, megoldható. 

-Szuper, köszönjük szépen!  

-Mit csinálunk ma? 

-Luke, te éltél itt tizenakárhány évig, és én mondjam meg? 

-Jó hát nem tudom, hogy városnézést akartok vagy strandolni. 

-Theo mit szeretnél?- kaptam az ölembe a kisfiút. 

-Építsünk homokvárat! 

-Akkor strandolunk!- nevetett fel mellettem a szőkeség, és mindkettőnk arcára puszit nyomott. 

-Szuper! Ebédelni meg majd kimegyünk a városba, ha az jó nektek- néztem körbe, mire mindenki bólintott. 

-Drágám, milyen színű díszletre gondoltatok?- kérdezte Maura mikor már a homokon süttettük magunkat. A vízben voltak a fiúk, mi nők kinn a parton. 

-Ilyenekről nem igazán beszéltünk még, miután kibékültünk volt jobb dolgunk is!- vigyorogtam. 

-Oké oké, értjük! Olyanokat gondoljatok végig, hogy milyen színek domináljanak, hol szeretnétek tartani, kb. hány embert szeretnétek, nyilvános legyen vagy zárt körű. Templomi esküvő legyen-e. 

-Nem tudom, annyi biztos, hogy felejthetetlen esküvőt szeretnék! 

-És meg is kapod, minden úgy lesz, ahogy te óhajtod!- hallottam meg Niall hangját,  

-Mit szólnál egy bugyirózsaszín-bugyikék összeállításhoz? 

-Hát... Khmm... Ha neked az tetszik, rendben van! 

-Te is tudod, hogy nem lesz olyan!  

-Akkor megnyugodtam. Bejössz fürdeni? 

-Ahha! 

A kezemet nyújtottam neki, hogy felhúzzon, amit ő meg is tett, majd kézenfogva sétáltunk a vízbe. 

-Mikor lehet tudni, hogy összejött-e a pici? 

-Hát két óra után biztos nem. Szerintem minimum két hét kell. 

-És addig? 

-Addig? Folytatjuk. Aztán majd lesz jele, ha sikerült. 

-Mi? 

-Ezt te sem kérdezted komolyan? 

-De...? 

-Veszek majd neked pár ilyen könyvet, jó? Amúgy... Reggeli rosszullétek, nem fog megjööni. Ne kérdezd meg, hogy mi! 

-A menstruációd? 

-Igen, Niall, az! 

-Megérte befejeznem az iskolát! 

-Meg...- forgattam a szemem. 

-Mivan? Nem vagy büszke a férjedre? 

-Leendő férjem! Bár amennyit vitatkozunk, lehetnénk egy öreg házaspár is. 

-Szeretek veled szócsatázni, mert ilyenkor nem veszed észre, ha valami perverz dolgot mondassz. 

-Kimegyek a vízből ha nem fejezed be! 

-A szobánkba mennénk? 

-Nagyon elhitted! 

-Kisfiúnak vagy kislánynak örülnél jobban? 

-Nemtudom... Ha fiú lenne, lenne egy kis Niallöm. Ha kislány, pedig egy hercegnőm. Mindegy, csak egészséges legyen. 

-Bocsi srácok, hogy megzavarunk titeket, de Theo ragaszkodott hozzá, hogy ide akar jönni hozzátok. 

-Gyere törpe!- az ölembe kaptam és egy puszit nyomtam az arcára- Tetszik a víz? 

 -Igeen! De majd építünk várat? 

-Persze! És Barbi lesz a hercegnője!- kaptam egy gyors csókot.  

-Igeen! Előre megyek, előveszem a homokozó szettemet!  

Ahol már leért a lába leraktuk, és kifutott a partra.  

-Majd ha nekünk is lesz egy ilyen kis manónk, együtt fognak játszani! 

-Együtt tanulnak majd golfozni tőlem. Jut eszembe! A ház mögé az udvarra, szeretnék egy mini golfpályát! 

-Komolyan? 

-Persze! Tök jó lenne, egy-egy este kimenni, és a csillagok között játszani, aminek mind a ketten tudjuk mi lenne a vége... 

-Mi?- néztem rá értetlenül. Tényleg nem tudtam mire gondol. 

-Csend, csak mi ketten a holdfényben, egy folyó partján... 

-Mindenről a szex jut eszedbe Niall! 

-Valamit kell majd csinálnom a banda után is. 

-És mire gondoltál? Tudod mit? Inkább ne mondd ki! 

-Hallgattass el!- vigyorgott rám. 

Odahajoltam hozzá és hosszan megcsókoltam. Átkarolta a derekam és úgy húzott közelebb magához. Ujjaimat a szőke hajába vezettem, ezzel is próbáltam megszüntetni a kettőnk között lévő helyet.  

-Most fejezzük be, mielőtt késő lenne! 

-Este folytatjuk!- kacsintottam rá, aztán otthagytam. Leültem Theo mellé a homokba, és egy nagy homokvárat kezdtünk építeni. 

-Éhes vagyon, Barbiii! 

-Szóljál anyának, aztán bemegyünk enni, jó? 

-Oksii!  

Nemsokára pedig már öten ültünk a konyhában gumicukrot és csokit zabálva. Én Theoval mentem be, Niall éhes volt, Flóra és Luke pedig nem akart kinn maradni a felnőttekkel.  

-Ugye majd akkor lehetek koszorúslány? 

-Persze Flóra, lehetsz, de anyuéknak mondd!  

-És keresztanyu is lehetek? 

-Azt hiszem az még nem mostanában lesz, de akkor majd persze. 

Tizenegy óra felé bejöttek a felnőttek is, kérték, hogy mi is öltözzünk fel. Egy fekete ruhát választottam magamnak egy magassarkúval, a hajam pedig copfban volt. Épp az alapozót kentem szét a nyakamon, mikor Ni hátulról átölelt és a nyakamba szuszogott. 

-Kicsim, ugye az esküvő után nem leszünk olyanok mint mások? 

-Mármint... 

-Nem lesz az, hogy esküvő után alig leszünk együtt mindenféle kifogás miatt, ugye? 

-Mármint... Úgy együtt? 

-Ahha. 

-Dehogy is! Nem bírnám ki!- nyomtam egy puszit a szájára, de ő csókká mélyítette, és csak percek múlva hagytuk el a szobánkat.   

A következő egy hét pedig fantasztikusan telt, mindent amit lehetett kipróbáltunk. Egy csomó nevezetességet megnéztünk, nagyon sokat strandoltunk, úsztunk delfinekkel, sőt nekem egyik nap még egy fotózásra is be kellett ugranom oda, ahol kb. egy hónapja is volt. Az úgy történt, hogy első nap az étteremben találkoztunk Linával, és megkérdezte, hogy van-e kedvem, és időm, én pedig természetesen igent mondtam.  

A gépünk vasárnap reggel indult, de amint a reptérre értünk elnevettük magunk, meglátva a sok magángépet. Volt egy nekünk, egy az én családomnak, egy Niallének és egy Lukenak is. Mivel még a házban elbúcsúztunk, itt mindenki csak megölelt mindenkit, aztán mindenki felszállt a maga járatára.  

Niallel úgy döntöttünk, hogy nem megyünk be a szobába, hanem kinn maradtunk a két őrrel. Ők valami meccsről  beszéltek, meg a fociról, én meg fogtam egy lakásos katalógust és azt kezdtem nézegetni, hogy megtaláljam a megfelelő bútorokat. A hét és fél óra alatt jópárszor megéheztem, ha tíz gyümölcsöt nem ettem meg, egyet sem. 

Délután kettőkor szálltunk le a reptéren, ahol már egy autó várt ránk. Egyből a hotelba mentünk, a mi szintünkön pedig egyből az ilyen kialakított társalgóba, ugyanis úgy gondoltuk, hogy ott vannak a többiek. Sejtésünk beigazolódott, mindenki ott volt, és beszélgettek. Még be sem értünk, mikor Sonja, Sophia és Lottie a nyakamba ugrott. 

-Úgy hiányoztatok! 

-Te is nekünk! 

-Lányok, egy hete találkoztatok utoljára!- lépett hozzánk Liam. 

-Tíz napja!- vigyorogtam rá, aztán őt is átöleltem.  

Miután mindenki megölelt mindenkit, odaadtuk az ajándékokat, de nemsokára jött Marco, és egy újabb szép pillanatot rombolt le.  

-Most, hogy már mindenki itt van- nézett ránk- elmondanám a következő időszak menetét! Az első koncert csak három nap múlva lesz, de addig minden nap reggeltől estig próbálnotok kell, hogy a nyitó koncertre minden tökéletes legyen! Menyasszonyok, barátnők ti meddig terveztek maradni? 

-Egy menyasszony és egy barátnő van, de én még nem pontosan tudom, hogy mikor kell hazautaznom a ház vagy az esküvő, esetleg egyéb dolgok miatt. 

-Milyen esküvő, miről hablatyolsz?! 

-Jaa! Hát akkor bejelentjük, nyár végén, ősz elején összeházasodunk! 

-Mi? Ezt hogy találtátok ki? 

-Barbi csak úgy akar szülni, hogy összeházasodtunk. 

-Mert terhes, vagy mi van?! 

-Még nem. 

-Na ide figyeljetek! Nem fog itt senki házasodni, sem gyereket szülni, a bandára kell koncentrálnotok, értve vagyok?!- kezdett el ordibálni- Most pedig mindenki elmegy készülődni, fél óra múlva indulunk a stadionba! Csak a srácok, senki más! 

Mielőtt bárki bármit mondhatott volna elment, mi pedig összenéztünk, aztán elnevettük magunkat. 

-Menjünk, mert a végén még képes itthagyni minket!- állt fel Liam, mi pedig bólintottunk.  

Mikor Niallel a szobánkba értünk, a másik négy bőröndünk, és a Szöszi öt gitárja már ott volt.  

-Kicsim, ugye nem hallgatsz Marcora? 

-Dehogy, Niall,  ne aggódj! Olyan szuper babát fogunk összehozni, hogy még Beckhamék is megirigylik őket!- mondtam komolyan, mire ő csak felnevetett. 

-Az biztos!- kaptam egy gyors csókot, aztán a fürdőbe ment. Én addig az ágyon ültem, és a telefonom nyomkodtam. Sms anyuéknak, hogy ideértünk, twitter, instagram. Mire ezekkel végeztem, a Szöszi is végzett, és mellém ült. 

-Nekem nemsokára indulnom kell, csak este jövünk, lehet, hogy nagyon későn, ha nem bírod, nem kell megvárnod! 

-Rendben, majd a lányoktól függ. 

-Okés. Vigyázz magadra- vagy magatokra-, szeretlek! 

-Én is szeretlek, nyűgözd le az egész stábot!- suttogtam neki két csók között. 

-Hogy hadd legyen rám büszke a menyasszonyom! 

-Pontosan, de menj, nem akarom, hogy elkéss! Szeretlek! 

-Én is!  

Miután utoljára megcsókolt elment. Összeszedtem magam, megigazítottam a hajam, aztán elindultam a megbeszélt számú szoba felé, amiben amúgy senki nem lakott, csak a mi szintünkön volt, így az is hozzánk tartozott.  Egy gyors kopogás után benyitottam, de amit láttam igazán meglepettt. Az ágyon egy oldalról helyesnek kinéző srác ült, és az ölében ülő Lottie nyakát csókolgatta. Mindketten rám kapták a tekintetüket, mire én gyorsan becsuktam a szemem. 

-Húúú, bocsánat srácok! 

-Semmi baj, én bocsi, már itt sem vagyok!- állt fel a srác, és elindult az ajtó felé.  

-Várj! Hova mész?- kapott a keze után Lottie. 

-Csak le az edzőbe, ahova eredetileg is indultam. Majd jövök! 

Amint becsukódott utánunk az ajtó a barátnőmre néztem aki csak vigyorgott. 

-Ez mi volt? 

-Huhh, hát öööö, izéé. 

-Lottie, te vagy az egyik legjobb barátnőm,ne szégyelld! 

-Ő az egyik repülő pilótája. Annyira aranyos, és annyira édes, hogy azt elmondani nem tudom! 

-Tetszik? 

-Nagyon! 

-Megvárjuk a többieket aztán megbeszéünk mindent!  

-Oksii. Addig rendeljünk inni! Mit kérsz? 

-Ummmm nem tudom. Alkoholmentes koktél van? 

-Terhes vagy? 

-Nem, de mivel próbálkozunk nem akarom, hogy baj lenne. 

-Értem. Van alkoholmentes is- mondta fel sem nézve az itallapból. 

-Akkor azt kérek. 

-Oksi. 

Az italaink, Sophia, Sonja és a kislánya együtt érkeztek meg, és bármennyire is álmos voltam este kilencig beszélgettünk. Egy csomó mindent megtudtunk Lottie titkos hódolójáról, többek között azt is, hogy milyen figyelmes és milyen jól csókol. Sophia és Liam még mindig nagyon szeretik egymást, Sonjának pedig sikerült túllépnie a meneddzseremen. Illetve a kis Sophie elmondta, hogy beleszeretett a legjobb barátjába, Theoba. Estefelé lementünk vacsorázni a hotel éttermébe, de a srácok még akkor sem értek vissza mikor befejeztük az evést. Végül elköszöntünk egymástól és mindenki ment a saját szobájába. Gondoltam míg Niall nem ér vissza felhívom Dávidot, hátha talált nekem valami munkát. 

-Szia Dávid! 

-Szia Hercegnő! Odaértetek? 

-Ahha, már előbb, csak eddig beszélgettünk a lányokkal. Miújság? 

-Élvezem a szingli életet!- nevetett fel- És veled ellentétben én dolgozok is. 

-Van munka? 

-Ahha. 

-Mondjad! 

Elmondta, hogy amint lehet Londonba kéne utaznom, ahol egy farmerkollekciót kell reklámozni. Mondtam neki, hogy megbeszélem Niallel, hogy mikor lenne a legjobb, aztán leraktuk. Rá két percre hívott a lakberendező, hogy háromféle terv elkészült, ki kéne választani, hogy melyik lenne a megfelelő. Azt mondta, hogy ha kiválasztjuk Niallel azonnal menjek Londonba, hogy pontosítsunk, és el is kezdjék a munkálatokat. A szépszeműm még mindig nem jött, így bementem a fürdőbe és percekig áztattam magam. Mikor végeztem felvettem a tiszta fehérneműm és visszamentem a szobába. Bebújtam a takaróm alá, a laptopom az ölembe vettem, és a lakás terveket kezdtem nézegetni. Mindegyiket részletesen átnéztem, és végre Niall is megjött. 

-Szia Szépségem! Hogyhogy nem alszol? 

-Meg akartalak várni, hogy beszéljünk.  

-Baj van? Történt valami? 

-Nincs semmi baj, menj el tusolni, aztán majd beszéljünk.  

-Nem jössz? 

-Itt most olyan jó meleg van a takaróban! 

-Rendben, sietek!- nyomott egy gyors csókot a számra. Tényleg sietett, pár perc múlva már mellettem feküdt az ágyban.  

-Mit nézünk? 

-Erről akartam beszélni. A lakberendező küldött három tervet, ebből ki kell választani egyet. 

-Muti! 

-Ha kiválasztottuk szólni kell neki, de majd el kell menni Londonba, pár dolgot egyeztetni. Ezen kívül Dávid hívott, hogy egy napra oda kéne utaznom, ugyanis valami farmer bigyót kell reklámoznom. 

-És te arra gondoltál, hogy holnap hazamész, ugye? 

-Hát... Ahha. 

-Jólvan Kicsim, menjél. 

-És a koncertre visszaérek! 

-Rendben Szépségem, megnézhetem a terveiet?- húzta ki az ölemből a laptopom.  

-Haragszol, Szöszim? 

-Dehogy haragszom! Úgyis egész nap próbálunk.  

-Akkor mi a baj? Ne mondd, hogy semmi, mert tudom, hogy van valami! 

-Semmi baj!  

-Niall, az isten szerelmére! Pár hónap múlva összeházasodunk, azt hittem mindent megbeszélünk egymással!- néztem rá egy kicsit fennhangom, de szerintem érthető okok miatt. 

-Itt a baj... 

-Mi? Hol?  

-Már előbb vége lett a próbánknak, csak Marco akart beszélni velem. 

-Mit akar az az ember, már megint?! 

-Azt mondta, hogy ha ennyire ragaszkodunk az esküvőhöz, alkalmazkodnunk kell a feltételeihez. 

Sophie❤