2016. január 23., szombat

II. évad 41. rész- Nem veszíthetem el őt is...

Sziasztoook
Nos, mint minden szombaton, most is itt az új rész ;)
A héten nagyon sok minden történt, de ami a legfontosabb, Louis apuka lett! Nagyon nagyon gratulálok neki és Brinanának- ő nem a kedvencem, sőt...-, remélem minél előbb látunk képeket a kis Tomlinsonról
Azt hiszem, ebben a fejezetben egyes találgatásoknak véget vetek, ugyanis fejlemények lesznek Flóra állapotával kapcsolatban. :(
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok magatok után nyomot, vagy lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi

A beavatkozás nem volt több mint fél óra, és fizikailag semmi fájdalmat nem is érezrem. Az, hogy lelkileg az már egy másik dolog...  

*Barbi szemszöge*

Miután letettük a telefont, a kisasztalról vettem el baba-mama magazinokat és azokat kezdtem lapozgatni. Egyszer csak bejött egy nő, és leült mellém. Nem feltűnően elkezdtem őt nézni, mert valahonnan nagyon ismerős volt. Nem jöttem rá, hogy honnan, így inkább visszafordultam a magazin felé. A nő a telefonját nyomkodta, negyed óra után pedig egy halk köszönés kíséretében távozott. Megvontam a vállam, és nem is igazán foglalkoztam vele.  
Nemsokára jött El könnyes szemekkel, én pedig csak szótlanul átkaroltam, és hagytam, hogy zokogjon. Lassan elindultunk kifele, beültünk a kocsinkba és csendben utaztunk hazáig.  
-Szeretnél valamit enni?- kérdeztem mikor már a nappaliban ültünk. 
-Nem, köszönöm... De lehet, hogy inkább hazamennék most... 
-Tuti? 
-Ahha.  
-Ne vigyelek el? 
-Ne, jót fog tenni a séta... Köszönök mindent Barbi, holnap találkozunk? Vagy mikor mész vissza? 
-Holnapután délelőtt megy a gépem, holnap este elmegyünk a Funkyba, jó? 
-Oké, szia Barbi! 
-Szia El! És kitartás!- nyomtam egy puszit az arcára, mire ő csak keserűen elmosolyodott, aztán elment. Az ajtót becsuktam utána és ledőltem a kanapéra. Mivel nagyon éhes voltam fogtam magam, és benyomtam egy nagy tábla csokit, miközben sorozatot néztem. Nyugalmamat a telefonom zavarta meg, a meneddzserem hívott. 
-Terhes vagy?! 
-Szia Dávid, nem tudok róla, miért? 
-Mindjárt küldök linket. Amint Londonba értem beszélnünk kell erről! 
-Ami mikor is lesz? 
-Éjjel. 
-És hol alszol? 
-Vettem egy apartmant a belvárosban, szóval ott. Reggel fél kilenckor a Trafalgár-téri starbucksnál találkozunk, rendben? 
-Okés, szia! 
-Küldöm a linket, szia! 
Egy pillanattal később pedig már jött is az sms, amit egyből megnyitottam. Már a főcím is felháborító volt! 

Érkezik a kis Horan! 

Kolleganőnk a mai napon a leendő Mrs. Horant, Palvin Barbit  látta meglehetősen érdekes helyeken. Miután landolt a reptéren haza ment, ahonnan útja egy kis kávézóba vezetett. Itt vőlegénye bandatársának volt barátnőjével, Eleanorral találkozott. Az egész napot együtt töltötték, este pedig egy magánklinikán kötöttek ki, ahol a két lány nőgyógyásza is dolgozik. Belső információk szerint a fiatal pár felvetette a gyerekvállalás ötletét, és lelkesen bele is kezdtek a projectbe. A fiatal menyasszony egy baba-mama magazint olvasgatott, és örmteli arcát elnézve már valószínűleg áldott állapotba is került. De mi lesz most? Niall a gyermeke miatt képes lesz ott hagyni a bandát? Ebben az esteben, a három srác még folytatja a koncertezést vagy úgy döntenek, hogy abba hagyják a közös munkát?  
Nem tudjuk, mindenesetre gratulálunk a fiatal szülőknek, és várjuk a fejleményeket! 

Nagyon időm sem volt megemészteni az olvasottakat, mert csörgött is a telefonom. 
-Barbi! Elhiszem, hogy ideges vagy, de ne húzd fel magad, kérlek! 
-Szia Niall! Nem húzom fel magam, nyugi! Inkább te ne legyél ideges! 
-Nem vagyok, de ez annyira felháborító! 
-Tudom, Ni, tudom... 
-De amúgy miért voltál dokinál? 
-Én vitaminokat irattam fel, de alapból Elt kísértem. Ez nem telefon téma, majd megbeszéljük holnap után. 
-Rendben Szívem! 
Még egy ideig beszélgettünk, aztán neki mennie kellett valahova. Nem tudtam mit csináljak, fogtam egy fürdőbombát, a kádba dobtam és beleültem. Próbáltam volna kikapcsolni, és nyugodtan lenni, de ezt a telefonom megintcsak félbe szakította. A húgom keresett. 
-Barbi!- szólt zokogva a telefonba. 
-Flóra! Jézusom, jól vagy? Mi a baj? 
-Nem vagyok jól... Barbi! Mikor tudnál hazajönni? 
-Nem tudom Szívem, de mi történt? 
-Én... Én meg... Meg fogok.... Én meg fogok halni... 
-Hogy mi?! Flóra, mi történt? 
-Kérlek gyere haza! 
-Flóra mondjál már valamit! 
-Beteg vagyok.... Leu... 
-Ne mondd ki! Azonnal indulok, éjjel érkezem, de te pihenjél! 
-Rendben. Figyelj... Ha nem ébrednék fel... Szeretlek! 
-Ne mondj ilyeneket Flóra! Nagyon szeretlek, reggel találkozunk! 
Abban a pillanatban, hogy letettem a telefont utat engedtem a könnyeimnek. Nem hagyhatom, hogy a húgommal is ugyan az történjen mint az öcsémmel! Abban a pillanatban elhatároztam, hogy bármibe is kerül, meg fogom őt menteni. Kiszálltam a kádból, leengedtem a vizet és a gépemhez siettem. Megnéztem mikor megy a következő járat, azt mutatta éjfél. Foglaltam rá egy jegyet, és azonnal készülődni is kezdtem. Amint magamra vettem pár ruhát, ültem is be a kocsiba, hogy a reptérre menjek. Az utakon elég sokan voltak, de azért rendes tempóban tudtam menni. Próbáltam hívni Niallt, és a többi srácot, de egyikőjük sem vette fel, így Sophiával üzentem a szerelmemnek, hogy amint tud hívjon. A Hethrowra érve azonnal a négyes terminálhoz siettem, és szálltam is fel a gépre. Mikor már a helyemen ültem újra sírni kezdtem. Az első osztályon az üzletemberek, és az egyéb 'nagyon fontos emberek' nem hiszem, hogy normálisnak néztek, de abban a pillanatban egyátalán nem érdekelt. Mielőtt félreértés történne nem azért ültem az első osztályra, mert az nagyon szuper lenne; hanem azért mert ide lehet a leggyorsabban beszállni, innen lehet a leggyorsabban lejutni, és nincs is annyi ember, így csökken az esélye, hogy felismernek.  Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm, de csak halkan indítottam zenét, hogy elterelje a figyelmem.  
Az út két és fél órás volt, de egy végtelenségnek tűnt. Nagyon ideges voltam, alig bírtam a fenekemen maradni. Mikor végre landoltunk szerintem elsőként mentem le a lépcsőn, és mivel bőröndöm nem volt egyből egy taxi keresésére indultam. Éjjel háromkor a sárga kocsik csak úgy sorakoztak a bejáratnál, így bepattantam egybe és bediktáltam a címet. 
-Elnézést Hölgyem, esetleg nem ön Niall Horan menyasszonya? 
-De, én vagyok. 
-A lányom nagyon nagy rajongója a párosuknak! 
-Ohh, köszönjük. 
Mivel a pasas észre vette, hogy nem vagyok beszélgetős hangulatomban, inkább hagyott is a gondolataimmal. Nagyon féltettem Flórát. Attól, hogy ez lelkileg akkora traumát okoz neki, hogy nem lesz ereje harcolni a rák ellen. Pedig muszáj lesz neki. Nem hagyom, hogy a másik testvéremet is elveszítsem. Nem. 
Lassan a házhoz értünk, gyorsan kifizettem a számlát és indultam is befele. A házban sötét volt, csupán az emeletről hallatszódott le a húgom sírása. Egyből felrhoantam hozzá, és a karjaimba zártam. 
-Shhhh, itt vagyok, nem lesz semmi baj! Minden rendben lesz! 
-Dehogy lesz! Meg fogok halni, Barbi! 
-Ezt most azonnal fejezd be! Nem fogsz meghalni, pár hónap és teljesen egészséges leszel! Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy teljesen meggyógyuljál! Anyu? 
-A szobájában. Megkértem, hogy hagyjon egyedül... 
-Figyelj Flóra! Nem gyengülhetsz el, érted? Harcolni fogunk ez ellen a valami ellen, és minden rendben lesz! 
-És ha nem? 
-Olyan nincs! Felejtsd el! 
-De...- kezdett bele, viszont köhögnie kellett, így könnyes szemekkel néztem végig a rohamát. 
-Van már gyógyszered? 
-Ahha, lenn van a konyhában. 
-Mindjárt hozom!  
Lesiettem a lépcsőn, a konyhában pedig anyut találtam meg könnyes szemekkel. 
-Olyan jó, hogy itt vagy Barbi! 
-Nyugi anyu, nem lesz semmi baj! Keresünk egy magánorvost aki meggyógyítja Flórát, és minden rendben lesz!  
-És ha nem? Az öcsédnél sem lett!  
-Mert neki alapból gyenge volt a szervezete, de Flóra erős lány, meg fog gyógyulni! Felmegyek, viszem neki az esti bogyóit, aztán ha elaludt beszélgetünk, jó? 
-Rendben csillagom! Szeretlek! 
-Én is anyu! 
Egy tálcára raktam a vizes poharat és a négy szem bogyót és úgy indultam el az emeletre. A húgom szobájába érve láttam, hogy már majdnem alszik, így megkértem, hogy vegye be a gyógyszereit, majd megvártam míg álomba kerül. Egy hosszú puszit nyomtam az arcára aztán kimentem a szobájából. Pont mentem lefele mikor meghallottam a telefonom csörgését.  
-Szia Niall! 
-Baj van Kicsim, gyötört a hangod!  
-Nem tudnánk skypeolni? 
-Most? De, persze!  
A telefonom újra csörgött, és mikor felvettem a Szöszim kék szemeit láttam. 
-Szóval? 
-Figyelj Niall... Baj van...
-Mi? Veled van valami? 
-Nem. Flórával. 
-Mi van Flórával? 
-Ugyan az, mint az öcsémmel volt...- ekkor már nem bírtam tovább, elsírtam magam. 
-Ugye... Ugye csak viccelsz? 
-Viccelnék én a húgom életével? 
-Igaz... Kicsim, megkeressük a legjobb orvost, és mindent megteszünk azért, hogy felépüljön! Szeretnéd ha hazamennék? 
-Dehogy Niall...! Neked ott a helyed a srácokkal, dolgoznotok kell!  
-Biztos? 
-Persze, holnap után én is megyek! 
-Inkább legyél a húgoddal, Szívem!  
-Ott akarok lenni veletek a nyitó koncerten! Max. másnap reggel visszajövök. 
-Rendben. Ne aggódj, nem lesz semmi baj! És gondolkodni fogok azon, hogy ismerek-e jó orvost. 
-Köszönöm Niall! Annyira szeretlek! 
-Én is Kicsim, és ne feledd, minden rendben lesz! Próbálj meg erős maradni! 
Még egy kis ideig beszélgettünk, de végül elküldött aludni, mondván pihenésre van szülségem. Leraktuk a telefont, és anyu keresésére indultam. A konyhában ült, a laptopját bújva. 
-Mit nézel ennyire? 
-Jézus, de megijesztettél!- kapott a szívéhez- Az orvosokat nézegettem. 
-Niallel arra gondoltunk, hogy Londonban sokkal jobbak a lehetőségek, és az orvosok is, mi lenne ha ott kezelnék? 
-Az itthoniakra alig van pénzem, nemhogy egy külföldire! 
-Anyu, a pénz számít, vagy Flóra egészsége? 
-Persze, hogy a második... 
-Na látod! És ha kell, akkor majd mi fizetjük, emiatt ne aggódj! Inkább azt meséld el, hogy hogyan derült ki!- kértem, ő pedig egyből belekezdett a mesélésbe. 
Mivel a húgom napok óta nem hagyta abba a köhögést, édesanyánk fogta, és elvitte a háziorvoshoz. Mivel nem találtak nála semmit, tovább lett küldve egy vérvételre, ahol kimutatták nála a leukémiát. Az eredmény még nem volt biztos, ezért több helyre beutalták, és végül ma kapták meg a leleteket, miszerint a háziorvos diagnózisa pontos. A húgom a hét stádiumból a negyedikben volt, még élt bennünk a remény, hogy túlélheti ezt a rémséget. 
Négy órakor anyukám már nagyon álmos volt, így ő elment aludni, de nekem még feladatom volt. Megtalálni a legmegfelelőbb orvost. A szobámba siettem, bekapcsoltam az asztali gépet és azonnal keresgnélni is kezdtem. A kereső jobbnál jobb orvosokat dobott ki, végül öt nevet jegyzeteltem ki. Úgy döntöttem, hogy ezek közül megkérdezem Niallt, hogy ismeri-e valamelyiket, és, kikérem anyu véleményét. Az egész keresgélés egy óra volt, utána gyorsan letusoltam és azonnal álomba is merültem.  
Alig aludtam valamit, mikor Flóra köhögésére ébredtem. Indultam volna hozzá, mikor hallottam, hogy anyu már megy. Próbáltam visszaaludni, de nem ment. Féltem. Egyedül voltam a gondolataimmal. A családomat pluszban nem akartam terhelni, Niall és a barátaim pedig nem voltak ott. Fogtam egy lapot, és minden érzésemet leírtam rá. Mire befejeztem, újra csípni kezdetz az álmosságtól, így a szerelmem lágy hangjára aludtam el. 
Másnap reggel arra ébredtem, hogy rosszul vagyok. Mielőtt bármit is tehettem volna, a kezemet a szám elé rakva siettem a fürdőig, ahol kiadtam magamból mindent amit tegnap ettem. Mikor úgy éreztem vége, a vécé mellé rogyva ültem egészen addig, míg a légzésem helyre nem állt. Nagyon nem voltam jól, émelyegtem, rosszul voltam, de úgy éreztem az egész hűtőt fel tudnám falni. Lassan felálltam, kiöblítettem a számat és visszamentem a szobámba. A telefonomat megnézve három ember keresett míg aludtam. Először Nit hívtam vissza, ő tanácsolta, hogy melyik orvost hívjuk fel- akit ismer is-, mondta, hogy holnap reggel vár egy magángép Londonban és még egy ideig beszélgettünk. Ezután jött a meneddzserem, aki ordibálva vette fel a telefont. 
-Mégis hol az istenben vagy, Barbi? 
-Itthon. 
-Akkor ülj be a kocsidba, és toldd ide a feneked! 
-Mármint Magyarországon, itthon. 
-Mit keresel ott? 
-Flóra beteg. 
-Lemegy a láza nélküled is! 
-De nem lázas az isten szerelmére, hanem leukémiás! 
-Hogy milyen?! Barbi, te szívtál valamit? 
-Nem Dávid, teljesen jól vagyok, már amennyire egy ilyen helyzetben ezt lehet mondani. Flóra beteg, és támogatnom kell. Sajnálom, de fontosabb mint a munka. 
-Persze, megértem, bocsánat! Tudok valamit segíteni? 
-Beszélnél a céggel ahova ma mentünk volna? 
-Természetesen, ez alap, de ezen kívül. 
-Nem köszönjük! Mindjárt hívom az orvost, aztán kiderül mikor utazhat. 
-Hova? 
-Londonba, ott sokkal jobbak az orvosok! 
-Ez igaz. Figyelj, hívj, bármi van, oké? 
-Oké, szia Dávid! 
-Szia Hercegnő! 
Leraktuk, és nem foglalkozva a harmadik névvel mentem le a konyhába, hogy mindent amit találok, megegyek.  
-Jóreggelt!- nyomtam egy-egy puszit anyukám és húgom arcára. 
-Hogy aludtál Kicsikém? 
-Hát nem sokat, de azt jól. Találtam öt orvost, Niall ezek közül csak egyet ajánlott, akit ő is ismer, őt kéne felhívni.  
-Megbízok bennetek, szóval akkor majd felhívod? Nem biztos, hogy mindent értenék. 
-Persze. Eszek és hívom is.  
-Köszönöm Szívem!  
-Flóra te hogy vagy? 
-Jól. Ma el akarok menni vásárolni! 
-Elmegyünk, jó? 
-Okés. Azt hiszem felmegyek, beszélek Lukekal. 
-Én meg az orvossal. 
-Én pedig indulok is dolgozni. Délben jövök, vigyázzatok magatokra!  
Mi felmentünk az emeletre, ő pedig el, dolgozni. Beütöttem az orvos számát, aki harmadik csörgésre fel is vette. 
-Itt Dr. Taylor asszisztense beszél, miben segíthetek? 
-Ümmm jónapot, én időpontot szeretnék kérni.  
-Új páciens? 
-Igen. 
-Akkor kérem várjon Hölgyem, kapcsolom a doktor urat! 
-Rendben, köszönöm. 
Nemsokára egy fiatal férfi hangját hallottam meg a vonal másik végén. 
-Háló, Dr. Tayor beszél! 
-Jónapot Doktor Úr! Azt szeretném kérdezni, hogy egy sürgős esettel kapcsolatban mikor tudna fogadni? 
-Mennyire sürgős eset? 
-Nos... A húgomnál leukémiát diagnosztizáltak. 
-Mikor? 
-A végleges eredmények tegnap érkeztek meg. 
-Értem. Azt mondta az orvos, hogy hányas stádiumban van? 
-Négyes. 
-Húha, azt hiszem ez egy sürgős eset. Mikor tudnának elfáradni hozzám? 
-Önnek mikor lenne jó, Doktor Úr? 
-Egy pillanat... Ma este fél nyolc? 
-Megoldható, igen. 
-Rendben, egy nevet kérhetek? 
Hirtelen nem tudtam melyik név lenne a legmegfelelőbb, így csak benyögtem ami először eszembe jutott. 
-Mrs. Horan.  
-Jajj, ön Niall menyasszonya? Hát miért nem ezzel kezdte? 
-Nem tudtam, hogy mondanom kéne... 
-Az előbb hívott a szőkeség, hogy nagyon sürgős esetben fogod keresni. Jajj, elnézést, hogy tegeztem! 
-Semmi baj, de akkor maradjunk is így! 
-Rendben, este találkozunk! És jó utat! 
-Köszönjük, szia! 
Leraktuk a telefont, és egyből írtam Niallnek, hogy köszönöm szépen. Ezután anyukámmal telefonáltam, aki azt mondta a legelső londoni járatra foglaljak három jegyet, hogy minél előbb indulhassunk. Teljesítettem a kérését, szóltam a húgomnak, hogy pakoljon aztán lementem palacsintát sütni. Azt reméltem, hogy pár darabot legalább abból eszik, ha már mást nem. Miközben a tésztát kevertem megettem a hűtőben talált két túrórudit egy kis nutellával. Eleanornak küldtem egy smst, hogy ha van kedve hívjon fel beszélgetni egyet. Nemsokára csörgött is a telefonom, és mindketfen face time-ra állítottuk. 
-Sziaaa! 
-Hát te merre vagy? Az nem a ti konyhátok! 
-Itthon Magyarországon. 
-ih 
-Flóra beteg, de este megyünk is vissza.  
-Érteeem. Elmegyünk valahova? 
-Mi lenne ha csak simán átjönnél? Nem akarok berugni...   
-Okés. Akkor mire menjek? 
-Ha végeztünk orvosnál érted megyünk. 
-Szupi. Na szia Barbi! 
-Szia!  
Ezután a beszélgetést a húgommal folytattam, aki elmesélte, hogy Luke meg fogja látogatni. Azt mondta, hogy ha az orvos engedi, szeretne velem eljönni a srácokhoz. Jó volt vele így beszélgetni, a betegségéről szó se nagyon esett. Felment összepakolni,én pedig rendet raktam a konyhában. Lassan megjött anyu, pár napra ő is összepakolt, és indulnunk is kellett a reptérre. Nem kerültünk dugóba, így volt időnk meginni egy kávét is. Átmentünk az ellenőrző kapukon, becsekkoltunk és fel is ültünk a gépre. Anyu filmet nézett, a húgom pihent, én pedig a nekem megfelelő képeket választottam ki a legutolsó fotózásomról. Két kép között vaciláltam, mikor valaki megfogta a vállam és megszólított.  
-Barbi? Komolyan te vagy az? 
Alig hittem a szememnek! Decemberben láttam őt utoljára, és most komolyan itt van előttem? 

Sophie❤

10 megjegyzés:

  1. Talát-sülyedt. Vagy legalábbis valami ilyesmi.
    Hidd el én se csípem Briannát, de örülök a Tomlinson gyereknek. <3 <3 <3 Mondjuk elgondolkodtam rajta, hogyha az apja ilyen őrült (jó értelembe), akkor a gyereke milyen lesz?? A világ nem bír el még egy bolondot! :D

    Olyan felháborítónak tartom, hogy ha például csak kilépsz a házból már kavarnak!! Megértem, hogy Barbi felidegesítette magát! Nem csoda!

    Szegény Flóra!! (Ide értettem az első két mondatot) Ne történjen vele semmi. Azt én se, se Barbi nem bírnánk ki!! Kérlek!

    Rosszunlét. Hányás. Hmmm... talán most az egyszer nem hazudik az ujság? Megint mit kavarsz Sophie???? Kását?

    Ki az a titokzatos illető a végen?? Elösször Isten bizony Mátéra gondoltam, aztán Nórira, majd leesett, hogy Londonba vagyunk. Szóval KI AZ???????????????????

    NEM TUDOM KIVÁRNI A SZOMBATOT!!!!!! :-(
    Lisa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lisa!
      Annyira aranyos vagy, a kommentjeid mindig megmosolyogtatnak!
      Megigerem neked, hogy minden kiderul a maga idejeben, ne legy turelmetlen :D ;) ❤❤❤❤

      Törlés
    2. Könnyű mondani.Cha *hajatfeldobva elfordul*

      Törlés
    3. ha gondolod írj valahol :D ❤

      Törlés
  2. Talát-sülyedt. Vagy legalábbis valami ilyesmi.
    Hidd el én se csípem Briannát, de örülök a Tomlinson gyereknek. <3 <3 <3 Mondjuk elgondolkodtam rajta, hogyha az apja ilyen őrült (jó értelembe), akkor a gyereke milyen lesz?? A világ nem bír el még egy bolondot! :D

    Olyan felháborítónak tartom, hogy ha például csak kilépsz a házból már kavarnak!! Megértem, hogy Barbi felidegesítette magát! Nem csoda!

    Szegény Flóra!! (Ide értettem az első két mondatot) Ne történjen vele semmi. Azt én se, se Barbi nem bírnánk ki!! Kérlek!

    Rosszunlét. Hányás. Hmmm... talán most az egyszer nem hazudik az ujság? Megint mit kavarsz Sophie???? Kását?

    Ki az a titokzatos illető a végen?? Elösször Isten bizony Mátéra gondoltam, aztán Nórira, majd leesett, hogy Londonba vagyunk. Szóval KI AZ???????????????????

    NEM TUDOM KIVÁRNI A SZOMBATOT!!!!!! :-(
    Lisa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lisa!
      Annyira aranyos vagy, a kommentjeid mindig megmosolyogtatnak!
      Megigerem neked, hogy minden kiderul a maga idejeben, ne legy turelmetlen :D ;) ❤❤❤❤

      Törlés
    2. Bocs, nem akartam elküldeni kétszer.

      Törlés
  3. *-* Van egy sejtésem h ki az a személy. Minden sorát imádtam ennek a résznek. <3 puszi.

    VálaszTörlés