Hey-Hey!❤
Számomra- is- meglepetés, hogy elkészült a mai rész, ebben a pillanatban készült el. ;)
Egy dolgot szeretnék leszögezni. Ez a blog az enyém, az én történetem, az én gondolataimat és ötleteimet foglalja magába.
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
-Azt hiszem, itt az ideje megcsinálni azokat a teszteket!
-Nem merem!
-De, mered! Muszáj Barbi! Kicsim! Most nem tántorodhatunk meg! Erre
vártunk! Figyelj!- húzott az ölébe, és végig simított az arcomon-Ha babát
vársz, várunk, akkor már nem tudunk mit tenni. Felneveljük a babát, és mi
leszünk a világ legjobb szülei! Ha pedig nem, akkor lesz rá nagyon sok
esélyünk! Bármi is lesz, én szeretlek és szeretni foglak!
-Én is szeretlek! Kimész?
-Persze!- nyomott egy gyors csókot a számra, felállt majd magamra
hagyott.
Vettem egy nagy levegőt majd mindent úgy tettem ahogy a használati útmutató
írta. Mikor végeztem szóltam Niallnek, aki bejött hozzám.
-Mennyi időt kell várni?
-Fél órát.
-Addig regglizzünk?
-Én nem vagyok éhes, de te menj nyugodtan!
-Akkor megvárlak.
Csendesen vártuk, hogy leteljen a megadott idő, és mind a ketten a
gondolatainkba merültünk. Megijedtem. Féltem attól, hogy mit fogunk látni
azokon a teszteken. Mi van, hogyha összejött a kicsi, de beteg lesz?
Vagy őt is elvesztem?
-Ne járjanak ilyenek az eszedben!
-Honnan tudod, hogy mire gondolok?
-Ismerlek!
-Ennyire?
-Jobban ismerlek, mint te magadat!
Ezután újra csend állt be közénk, és vártunk. Egy idő után ő törte meg a
csöndet.
-Azt hiszem itt az ideje, hogy megnézzük!
-Én nem merem Niall!
-Kicsim.... Jó akkor megnézem én.
A fejemet a mellkasába temettem úgy, hogy még véletlenül se lássak semmit.
Hallottam ahogy megfordítja a teszteket a szekrényen, majd éreztem, hogy
megfeszül az ölelésemben.
-Mi az, Niall?
-Mind az öt ugyan azt mutatja.
-Mit?
-Köszönöm Kicsim, hogy egy babával ajándékozol meg! Megígérem neked, hogy
mindig melletted, mellettetek leszek! Istenem apa leszek, ezt nem hiszem el!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
-Pozitív az összes?
-Igen! Nem hiszem el!
Ahogy egymásra néztünk egyszerre csordultak ki a könnyeink, és öleltük át
egymást. Ennyi nehézség után, most tényleg minden rendbe jön?
-Szeretlek Niall! Annyira szeretlek!
-Én is szeretlek!
-Szülők leszünk!
Nem bírtam neki válaszolni, csak sírtam.
-Jól vagy Kicsim?
-Persze, hogy jól vagyok, ezek csak örömönnyek.
-Gyere, menjünk készülődni!
-Letusolok, jó?
-Rendben! Siess!- nyomott egy csókot a számra, aztán ott hagyott. Levettem
magamról azt a ruhát amiben aludtam, majd a forró zuhany alá álltam.
Bátmennyire is boldog voltam amiatt, hogy sikerült áldott állapotba kerülnöm,
megijedtem. Féltem attól, hogy mi lesz velem, mi lesz velünk ha Niall nem lesz
itthon. Jó anya leszek én egyátalán? Szeretni fog a babám? Hogy fogják fogadni
a rajongók? Nem akartam, hogy sztárcsemeténk legyen. Persze nem is arra
vágytam, hogy ne tudjanak semmit a kicsiről, de nem szerettem volna minden nap
a gyerekemmel szembe találni magam az újságokban.
Jó sokáig gondolkodtam, végül kiszálltam a kádból és törölközőbe csavarva
léptem ki a szobába. A Szöszi rám emelte a tekintetét és eltátotta a
száját.
-Hogy az istenben lehetek ilyen szerencsés?
-Hát akkor én mit mondjak?- ültem az ölébe- Mikor mész vissza?
-Ezentúl minden koncert után hazajövök hozzátok!
-Ezt nem te...
-De tehetem! Senki és semmi nem olyan fontos mint ti, veled leszek itthon,
és kész!
-De holnap koncertetek lesz!
-Holnap reggel indulok. Neked nincs kedved eljönni?
-De, lehet róla szó... Majd meglátjuk! Letusolsz?
-Ahha, te addig készülődj össze!
-Oksi.
-Nekem is veszel elő valamit?
-Persze, de menj, had érjünk minél előbb a klinikára!
Csak azután ment el tusolni, hogy lassan megcsókolt és egy puszit nyomott a
hasamra.
A gardróbba sétáltam, és magamra vettem egy pasztel színű nadrágot és
egy csíkos kardigánt. A hajamat csak kifésültem, de sminket sokat vittem fel,
nehogy látszódjon a sírás nyoma. Mire végeztem Ni is kijött a fürdőből és
felvette azt az inget amit én választottam ki neki. Azt vettem észre,
hogy nagyon nyomkodja a telefonját, utána pedig csilingelt is a
twitterem. Egyből megnyitottam és magammal találtam szembe magam. A szerelmem nem
írt hozzá sokat, csupán két szót, amiből mindenki rájöhetett, hogy mi is a
helyzet.
"Love them"
-Biztos vagy benne?
-Teljes mértékben, és nem fogom hagyni, hogy bármi bajotok legyen! Meg
foglak védeni titeket mindentől!
-Annyira szeretlek!
-Én is szeretlek! Gyere, menjünk le!
Kézenfogva sétáltunk le a lépcsőn, és már onnan éreztük, hogy milyen
jó illatok jönnek a konyhából.
-Jóreggelt gyerekek!
-Neked is anyu! Valamit el kell mondanunk...
-Mi az? Baj van?
-Terhesek vagyunk!- kiáltott fel Niall.
-Te is? Nem is mondtad!- vigyorogtam rá.
-Jajj Kicsim, tudod hogy értette! Gratulálok nektek!- ölelt át
minket egyszerre.
-Köszönjük!
Miután versenyt ettünk Niallel, elindultunk a húgomért és a
véreredményemért a klinikára. A recepciónál várt minket Dr. Taylor és
gondterhelt arccal nézett ránk.
-Baj van, Brian?- nézett rá ijedten Ni.
-Mára ígértem a vérképet, meg is jött.
-Ugye nem vagyok beteg?
-Nem, ilyen szempontból teljesen egészséges vagy!
-Akkor?
-Gyertek velem!
Abba a rendelőbe vezetett be minket ahol a Doki rendel, és mosolyogva várt
ránk.
-Utánanéztem, hogy ki a nőgyógyászod, és megörültem, mikor James nevével
találkoztam. Nekem mennem kell a húgodhoz, ő majd mindent elmond nektek!
Dr. Taylor már ott sem volt, így a Doki felé fordultunk.
-Foglaljatok helyet!
-Miről van szó? Baj van Barbival?
-Hát azt hiszem ez nem baj. Ugye próbálkoztok a babával?
-Igen, és úgy néz ki össze is jött!
-Hát valóban!
-Komolyan?
-Igen. Ezek az eredmények is azt mutatják, hogy Barbi, babát vársz! Hadd gratuláljak
nektek!
-Köszönjük szépen!
-Mennyi időtök van?
-Ráérünk.
-Akkor elmondanék pár dolgot. Ugye a tehesség kilenc hónap, ikreknél
általában csak nyolc-nyolc és fél. Olyanokat nem mondok el, hogy nem ihatsz
alkoholt, ezeket biztos tudjátok. Mindjárt csinálunk egy ultrahangot, hogy
kiderüljön mennyi idős a pici. Mivel pár hónapja volt a vetélésed,
veszélyeztetett kismamaként tartunk számon. Nem szabad stresszelni, neked és a
picinek is nyugalomra van szüksége. Az együttléteket az utolsó másfél-két hónapban,
és a szülés után szintén két hónapig kerülnötök kell. Nem minden van megtiltva,
csupán a babának ne tágítsátok az útját! És ami még nálatok felmerülhet az az
utazás. Nagy hassal vezetni már nem szabad, most még nyugodtan. A repülésről
alkotott véleményem a terhesség alatt változhat, de most azt mondom, hogy
utazhatsz Barbi nyugodtan! Körübelül három hetente kell majd engem
meglátogatni, illetve van egy olyan lehetőség, hogy egy védőnő vigyáz Barbira,
ezt ti eldönthetitek.
Niallel összenéztünk és egyből láttam a szemén, hogy nem ugyan az a
véleményünk.
-Nem kell.
-Jó!- mondtuk egyszerre.
-Kicsim, miért nem akarod?
-Nem akarom, hogy egy valószínűleg őrült rajongó beköltözzön az Új
házunkba, és 0-24-ben a nyakunkba lihegjen. Itt lesz anyu, Sophiáék, El és
te is. Hidd el, megleszek mindenféle védőnő nélkül is!
-Ebben Barbinak kell, hogy igazat adjak!
-Jólvan legyen, de nem szívesen megyek bele!- forgatta meg Niall azokat a
gyönyörű kék szemeit.
-Köszönöm, szeretlek!- nyomtam egy puszit az arcára.
-Akkor elvégezhetjük a vizsgálatot?
-Persze.
A kardigán alatt nem viseltem semmit, csupán a melltartómat, így azt nem
levettem hanem csak széthúztam és úgy feküdtem fel az asztalra. A Doki egy
monitor mellé ült le, Ni pedig a másik oldalamra, és megfogta a kezem. Egy
puszit nyomott összekulcsolt ujjainkra, majd az orvosra figyeltünk.
-Egy zselét nyomok a hasadra, hideg lesz, ne ijedj meg!
A következő pillanatban egy hideg kék trutyit láttam meg a hasamon, ami
valóban hideg volt. Bekapcsolta a gépet és azt a kis műszert elkezdte
húzogatni a hasamon.
-Kéne látni valamit?- törte meg a csendet Ni.
-Igen, igen. Nézzétek csak!- egy kis foltra mutatott a kijelzőn, és mint
kiderült az a mi kisbabánk.
-Ő az.
Amint megláttam megintcsak kibuggyantak a könnyeim. Annyira boldog voltam!
-Látod Niall? Ő ott a mienk!
-Köszönöm Kicsim, annyira szeretlek!
-Szeretnétek képet?
-Persze.
-Mennyit?
-Tizet.
-Húha, rendben! Tessék Barbi, ezzel töröld le a hasad!
-Köszönöm!
Mikor már újra a műbőr fotelokban ültünk a Doki ránk nézett.
-Nos... A pici olyan három hetes lehet. Igen, három hetes. Teljesen
egészséges, ha minden rendben lesz három hét múlva találkozunk. Mikor
lenne nektek jó?
Megbeszéltük a megfelelő időpontot, megkaptuk a tíz képet egy
borítékban, majd távoztunk.
Egyből a húgomhoz siettünk, aki Lukekkal együtt az ágyon ült, és Dr.
Taylort hallgatta.
-Sziasztok! Mit mondott James?- kérdezte izgatottan, mire mi csak a képet mutattuk felé.
-Gratulálok nektek!
-Köszönjük! Flóra hogy van?
-Az imént vettünk tőle vért, de nem hinném, hogy sok változás lesz. A
következő kezelés öt nap múlva lesz, ugyan ilyen esti órában.
-Rendben. És hogy viselte?
-Az esti türelmetlensége az az infúzióba kevert fájdalomcsillapító
mellékhatása. Miután elmentél még többször hányt, mire az összes gyógyszer a
szervezetébe került nagyon legyengült. Elment a mosdóbaisés el is aludt. Szóval
majd ha hazaértetek ajánlatos letusolni, és az úriembernek is!- vigyorgott
Lukera.
-Köszönünk mindent Brian!
-Gondolom ezentúl majd többször láthatlak itt titeket együtt!
-Igen, igen. Szia!- kezet fogtak Niallel, mi is elköszöntünk tőle, majd
elindultunk kifele a parkolóba.
-Miről maradtunk le? Miért gratulált Dr. Taylor?
-Terhes vagyok!- kiáltottam fel a kelleténél egy kicsit hangosabban,
ugyanis jópár szempár figyelt rám.
-Mii? Nem mondod komolyan? Nagynéni leszek! Gratulálok!- egymást átölelve
kezdtünk ugrálni a parkoló közepén, miköznen Luke fogott kezet Niallel
gratulálás képp.
-Köszönjük!
-Induljunk lányok, mert azok a rajongók felénk jönnek!
Nem is kellett többet mondania, bepattabtunk a kocsiba és el is indultunk
hazafele.
Aznap semmi izgalmasat nem csináltunk, csupán otthon lustálkodtunk és az
esküvőt tervezgettük. Este mikor Niallel felmentünk a szobánkba összepakoltunk
négy napra valaó ruhát, ugyanis eldöntöttük, hogy a holnapi koncert után nem
Londonba utazunk haza, hanem meglátogatjuk a családját, hogy közöljük velük a
jóhírt. Mikor kész lettünk a pakolással elmentünk letusolni, majd az ágyban
folytattuk azt, amit a tus alatt elkezdtünk.
Másnap reggel hajnalok hajnalán keltünk, hogy időben Belgiumba érjünk, ahol
a következő koncert lesz. Mivel anyu és Flóra még aludt, csak egy levelet
hagytunk nekik, majd a reptérre indultunk. A magángép ott várt ránk, rajta egy
óriási meglepetéssel. Ugyanis a fotelokban ott ült Liam, Harry, Louis, Sophia,
Sonja, Lottie és a kis Sophie.
-Sziasztok!
-Hogy kerültök ide?- néztem rajtuk végig és azt sem tudtam, hogy kit
öleljek meg először. Végül a szőke kislány futott oda hozzám és az ölembe
katapultálta magát.
-Hello Tündérke!
-Vigyázzatok ám!- lépett mellém Ni, és átölelte a derekam.
-Nyugi Szöszi!
Mindenkit megöleltem, és lassan elkezdtük a felszállást.
-Van valami amit el szeretnénk mondani!- vigyorgott rám a szerelmem
megerősítést várva, hogy elmondhatja a többieknek. Elővettem a táskámból a
borítékot, és odaadtam neki.
-Abban mi van?- csillant fel Sophie szeme.
-Mindjárt Kicsim!
-Tehááát. Én is elgondolkodtam azon amit felvetetteket, és valóban jó lenne
ha a következő éven szünetet tartanánk.
-Szakítassz velem?- kiáltott fel Louis.
-Sajnálom Drága, kénytelen vagyok a menyasszonyomra koncentrálni.
-Rám nem kell?
-Te is terhes vagy?
-Dehogy vagyok, de várj....!
Pillanatok alatt csend lett az egész repülőn és mindenki ránk nézett.
-Mivan?
-Barbi terhes!
-Terhes vagyok!
-Gratulálok!- ölelt át először Sonja, majd Sophia. A srácok Ni vállát
veregették meg, majd az én arcomat puszilgatták agyon. Sophie nem mondott
semmit, csupán az ölembe ült és a hasamat kezdte simogatni.
-Végre lesz valaki akivel játszhatok! De ugye lány lesz? Jajj, ne legyen
fiú, mert én majd babázni szeretnék!
-Még nem tudjuk Kicsim, alig egy hónapos a baba.
-És mikor születik meg?
-Húha még nagyon sokára! Majd csak a szülinapod után!
-Jesszus, az tényleg nagyon sok!
-És ugye nem zabi baba lesz?
-Honnan tudsz ilyen szavakat, Louis?
-Én vagyok a legidősebb, még szép, hogy tudok ilyen szavakat!
-Agyilag a legfiatalabb!- forgatta a szemét Liam- De amúgy tényleg.
-Nem, nem lesz házasságon kívüli baba. Még véletlenül sem! Szeptember 13-án
összeházasodunk!
-Lehetek koszorúslány? Vagy vihetem a gyűrűket?
-Persze, ezeket majd mind megbeszéljük. Niall odaadnád a képeket?
-Ja igen, tényleg! Annyi ultrahang képet kértünk, hogy a nagybácsiknak is
jusson!
Harry, Louis és Sophia kezébe nyomott. Gyors fejszámolást végeztem, majd
egyet Sonjának is adtam.
-Ezen hol a gyerek?
-Itt ni!- a Szöszi úgy kezdett el mutogatni a képen, mintha ő elsőre
tudta volna. Ezután az
egész utat
végig beszélgettük, majd egyből a stadionhoz mentünk. A srácok szóltak
Marconak, hogy sürgősen beszélni akarnak vele, de pontosan nekünk sem mondták
el, hogy miről. Sonja a kislányával játszott, míg Sophia telefonált, így
Lottieval addig kimentünk körülnézni, sőt még finom gofrit is szereztünk
magunknak. A baba eléggé éhes lehetett, ugyanis egy nem volt elég, kellett
vennem még egyet, illetve még kettőt a vőlegényemnek.
-Úúúú mit hoztatok?
-Gofrit!
-Én is akarook!
-És én is!- pacsizott le Sophie Louissal.
Végül két őr ment ki, hogy az árust behozzák magukkal, hogy mindenki
ehessen. Én csak leültem az egyik székre, de nemsokkal később, éreztem, hogy
felemelkedek, Niall az ölébe vett, és úgy ült le a helyemre.
-Az baj, ha egy nap után sem tudom elhinni?
-Még én sem, de lassan jó lenne hozzászoknunk, ugyanis nemsokára már itt
lesz velünk a pici.
-Hát jövőre itt biztos nem...
-Miért?
-Azért akartunk beszélni Marcoval, hogy elmondjuk neki, elfáradtunk, nekünk
is jól jönne egy kis pihenő, főleg, hogy a családunkra is alig van időnk. Tehát
megkértük, hogy jövőre hadd legyen szünetünk.
-De ugye... Ugye nem fogtok...- nem tudtam kimondani, elsírtam magam.
-Nem fogunk feloszlani, Kicsim!
-De én nem akarom, hogy miattunk legyen ez!
-Nem miattatok! Mármint részben persze, de volt már szó erről előbb
is.
-Tuti? És mi lesz a rajongókkal?
-Tuti, Drágám! A rajongók miatt nem kell aggódni, visszajövünk!- nyomott
egy puszit a számra.
-Akkor jó!
-És most már nem sírsz?
-Óóóóó Niall, ez lesz a következő hónapokban! A terhesség alatt
felborul a hormonháztartás. Az egyik pillanatban sír, a következőben
felszabadultan nevet, utána pedig olyan ideges, hogy meg akar verni!
-Ez komoly?
-Tapasztalat...
-Készülj fel haver, az asszony fogja viselni a gatyát a háznál!- nevetett
Harry.
-Aztán ha még lányotok is lesz, akkor meg már nőuralom!
-Majd később megbeszélitek, jönnek a VIP-sok!
A srácok összekészültek a rajongók fogadására, mi lányok pedig félre
volultunk, hogy hagyjuk őket. Az esküvőről beszélgettünk, megbeszéltük, hogy
kik legyenek a koszorús lányok, és a barátnőim azt akarták tudni, hogy lesz-e
lánybúcsúm.
-Nem tudom... Ezen is gondolkodtam az éjjel, és most annyi minden
összejött. Szoktak tartani eljegyzési partit. Niallnek biztos lesz
legénybúcsúja, gondolom Harry elviszi valami sztriptíz bárba.
-Hadd szervezzek neked lánybúcsút!- lelkesedett be Lottie.
-Oké! Tehát akkor nekem is lesz lánybúcsúm. Aztán esküvő. Szoktak tartani
babavárö bulit, amit én is szeretnék, és szeretném ha csak ott derülne ki a
kicsi neme. Tudjátok, ilyen tortás megoldás. És azt hiszem ennyi.
-Szép tervek, valóban! És minket miért nem értesítettetek?
A hang irányába kaptuk a fejünket, és azonnal felpattantunk a lányok
látványára. Én egyből Perrie nyakába ugrottam, és őt követte Jade.
-Jesy és Leigh-Anne?
-Hát ők nem szinglik, nem érnek rá. Nem találkozunk két-három hete, erre
kiderül, hogy terhes vagy, és három hónap múlva összeházasodtok?
-Shhhh, halkabban!
Őket is beavattuk a terveinkbe, majd miután a rajongóknak mennie kellett a
srácok is csatlakoztak hozzánk. Lassan kezdődött a koncert, mi lementünk az
árokba, ők pedig fel a színpadra. A számok egymás után követték egymást, és
eljött az idő, hogy Liam elkezdje felolvasni pár fan tábláját. Mindegyikre
aranyosan válaszoltak, de az egyiknél az egész stadion elhallgatott.
"Niall, Barbi valóban terhes?"
A vőlegényem rám nézett, de én sem tudtam mit mondhatnék. Most légy okos,
Horan!
Sophie❤
Juj, "Most légy okos, Horan!"
VálaszTörlésImádom! Hogy ennek a Barbinak mindig valamibe kételkedni kell!
HORAN BABA! HORAN BABA! HORAN BABA! JÖN A... NA KI JÖN? HÁT A HORAN BABA!
Nagyon megilyesztettél ám, amikor az orvos azt mondta, hogy baj van! Úgyhogy elhiheted mily' megkönnyebülés volt számomra, mikor csak a HORAN BABA volt a bibi. Ne gondolj semmi rosszra, nagyon örülök a HORAN BABA érkezésének, mint ahogy azt már fent is kifejtettem; de csak így jött ki a HORAN BABA szó :D
Azért remélem, hogy Flóra megéli a HORAN BABA születését! És azt is remélem, hogy kislány lesz a HORAN BABA, mint Barbi álmában. És azt is remélem, hogy kapok bioszból egy ötöst, de ez soha nem fog megtörténni :-( Kár! Na de hanyagoljuk a sulit, van ennél fontosabb témánk is, mégpedig a HORAN BABA!
Milyen édes volt már Sophi... A kis hercegnő, hogy ne egyem meg a pofikáját! Remélem, tényleg játszótársra fog találni a HORAN BABA személyében.
Niall-ról már nem is beszélek (akarom írni írok), mert nincs mit. Három szóba tudom kifejezni magam:
Perfect; HORAN BABA
Remélem értesz mindent. Köszönöm, hogy feldobtad beteges napjaimat, a valaha volt kedvenc párosommal: Barbi és Niall <3
Csak hogy tisztázzuk:
Barbi+Niall+ágy=HORAN BABA Jó az egyenlet?
Várom mostmár a HORAN BABA buli meghívóját is!
Lizi
U.I:14-szer írtam le, hogy HORAN BABA! Ezzel együtt 15 ;-)
Igen-igen HORAN BABA! Orulok, hogy tetszett a resz, es ennyire orulsz a babanak, majd jonnek a fejlemenyek ;) ❤❤❤
TörlésNagyon de nagyon utos resz lett !!! Ugy ereztem hogy vegre nem kinzol zovabb minket es erkezik a kis lurko :D legyen meg sok sok ilyen jo resz puszi !!! ❤❤❤
VálaszTörlésKoszonom☺☺❤
TörlésDrága Zsófi! 😊
VálaszTörlésIsmét fergeteges részt sikerült alkotnod számunkra. Imádtam egyszerűren az egészet. Nagyon aranyos rész volt benne amikor Niall megnézte a tesztet 😍😍
Alig várom a kövit 😉
Ui: Én is alig várom a HORAN BABA érkezését 😀
puszi Fanni xXx.
Koszonom Fanni❤jojo, lassan lesz HORAN BABA :D ☺☺❤
TörlésHihi. Mit inditottam én el a HORAN BABA kifejezéssel. Lol
Törlés#HoranBaba ☺☺❤
Törlés