2016. február 22., hétfő

II. évad 45. rész- Mr. és Mrs. Horan

Sziasztook
Meglepetéés! Itt az új rész!
Elmondhatatlanul sajnálom, hogy csak ma raktam ki, de valóban eléggé ramatyul vagyok..
Kárpótlásul egy hosszabb résszel érkeztem, és a következőt pedig megpróbálom időre megírni
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba
Jó olvasást, puszi Zsófi

"Niall, Barbi valóban terhes?" 
A vőlegényem rám nézett, de én sem tudtam mit mondhatnék. Most légy okos, Horan! 
-Tudjátok ez egy érdekes kérdés. Nem fogok belebonyolódni, szóval igen, Barbival valóban babát várunk!- kiáltotta el magát, mire mindenki sikítozni kezdett, egy kamera pedig rám és a hasamra fókuszált, amin persze még nem látszott semmi. A srácok még beszéltek pár percet, aztán bejelentették a következő számot és énekeltek.  
Mielőtt a koncertnek vége lett volna már hátul voltunk backstageben, hogy ott várjuk a srácokat. 
-Nagyon ügyesek voltatok!- ugrottam a Szöszi nyakába, aki azonnal átölelte a derekam.  
-Persze, persze, ezt minden koncert után megbeszélitek, de Barbi, most velem kell jönnöd! 
-Hova akarod vinni, Marco? 
-Nyugalom, nem elrabolom, pár dolgot szeretnék vele megbeszélni. 
-Ne bántsd, jó? Nem szabad stresszelnie. 
-Nyugalom Niall, nem fogom! Ezt a gyereket meg kell szülnie, főleg így, hogy bejelentetted! 
-Oké.  
A meneddzser egy másik helyiségbe vezetett, és egy kényelmes bőrkanapéra ültünk le.  
-Kérsz valamit? 
-Nem köszönöm. Miről akarsz beszélni? 
-Jól tudom, hogy megvan az esküvő napja? 
-Igen, szeptember 13. 
-Rendben. Biztos hallottál azokról a bizonyos feltételekről, de ne is nevezzük így, legyen megállapodás. 
-A lényegre térnél?- forgattam meg a szemem. 
-Terméyzetesen. Niallnek valóban nagyon jó barátja James Cordon, és éppen most ő is Írországban van. Hogy úgymond hivatalosan is be legyen jelentve a baba, és az esküvő időpontja holnap után be fog toppanni az írországi lakásotokba egy meglepetésként, hogy beszélgessetek. Ti vagy együtt főzöcskéztek, vagy csak filmeztek, engem nem érdekel, csak ketten legyetek otthon. 
-Magyarul. James Cordon "meglepetésből" be fog hozzánk toppanni egy csomó kamerával meg minden szarral, miközben mi otthon vagyunk kettesben? 
-Igen. És ugye meg kell lepődnötök. 
-Ezt miért nem Niallnek mondod? 
-Mert neked ehhez több közöd van, mint neki. Nem akarok semmit rátok erőltetni, ebben a pár hónapban élvezzétek ki az engedelmességemet! 
El sem hittem, hogy ez valóban Marco, aki ilyen kedves lenne.  
-Biztos te vagy Marco? 
-Igen, de még pár ilyen kérdés, aztán nem lesz semmiféle kismama-esküvő mizéria! 
-Oké, bocsi. Rendben, benne vagyok. 
-Szuper, köszönöm, most meg menjetek! 
-Szia Marco! 
-Szia Barbi! 
Valóban nem hittem el, hogy ez a rendes ember Marco, de úgy voltam vele, hogy ki kell élveznünk amíg lehet. 
-Mit akart?- támadott le egyből Ni, mire én csak egy puszit nyomtam az arcára. 
-Induljunk, útközben elmondom! 
-Sziasztok srácok, négy nap múlva találkozunk! 
Megöleptem a fiúkat, egy puszit nyomtam a barátnőim arcára, majd kézenfogva mentünk ki. Mark kíséretében ültünk be a kocsiba ami a reptérre vitt minket. 
-Szóval? Mit mondott Marco? 
-Holnap után az ottani házadban kell lennünk.  
-Egy. Nem az én házam, hanem a mienk! Ami az enyém, a tied is! Kettő. Minek? 
Elmondtam neki, hogy miről beszéltünk a meneddzserével, ő pedig először megelepődött, majd tiltakozni kezdett. 
-Nem Barbi! Nem muszáj, ha nem akarod!   
-Figyelj, engem valóban nem zavar, tényleg! Ennyivel tartozunk a rajongóknak! Arra már mindenki aki fontos tudni fogja, így nem oszt, nem szoroz. 
-És miért pont haza? 
-Mert hova lehetne, Niall? 
-Igazad van. Rendben. Ha neked nem baj, akkor oké.  
-Szeretlek! 
-Én is szeretlek!- csókolt meg gyengéden, mire én elmosolyodtam- Mikor veszünk baba cuccokat? 
-Még azt sem tudjuk, hogy fiú lesz-e, vagy lány. 
-Én érzem, hogy lányom lesz!  
-És ha nem?  
Nem tudtuk befejezni, mert megérkeztünk a reptérre, a gép pedig már várt minket. Sanjos nem csak a repülő, hanem a rajongók is. Mark vitte a két bőröndöt, mi pedig mögötte sétáltunk kézen fogva. Sajnos reggel amikor elindultunk otthonról nem voltam eléggé elővigyázatos, ugyanis egy feszülős ruha volt rajtam, és az ici-picit gömbölyödő hasamat aki akarta észrevette.  
-Rég nem álltam meg sehol, nem baj ha pát perccel később szállunk fel? 
-Dehogy!- lassan megcsókolt, majd útjaink külön váltak, mindketten más lányokhoz mentünk.  
-Szia Barbi! 
-Sziasztok lányok!  
Mosolyogva melléjük álltam és elkészítettük a képeket, de láttam rajtuk, hogy kérdeznének valamit. 
-Valóban terhes vagy? 
-Mikor lesz az esküvő? 
-Hol lesz az esküvő? 
-Kislányotok lesz? 
-Az utolsó kérdésre valóban nem tudjuk a választ, a többi pedig napokon belül megtudjátok!- mosolyogtam rájuk, majd tovább mentem. Sok rajongóval csináltunk képet, persze voltak utálkozók is, de láttunk olyan lányt, akinek a pólójáról is mi mosolyogtunk vissza. Voltak akik azt akarták, hogy én is és Ni is rajta legyen a képen, ezt megkapták, majd lassan elindultunk befele. Felmentünk a repülőre, Mark előre ment szólni, és meg is kezdtük a felszállást. Mindannyian nagyon álmosak voltunk, így gyorsan elaludtunk, és csak arra ébredtünk fel, hogy a stewardess ébresztget minket.  
-Elnézést, hogy felkeltem önöket Mr. és Mrs. Horan, csupán megérkeztünk Dublinba! 
-Köszönjük, hogy szóltál, Maria. Két nap múlva találkozunk! 
Fogtuk a táskáinkat és lesétáltunk a gépről. A reptéren várt ránk egy kocsi amivel megtettük a két és fél órás utat. Útközben megbeszéltük, hogy csak másnap látogatjuk meg a családját, nem zargatjuk őket péntek este.  Illetve tudtuk, hogy szombaton Maura és Bobby is Gregéknél van, hogy az unokájukkal és a fiukkal lehessenek. Lassan megékeztünk Mullingárba, és jó volt ránézni, ragyogott az arca ahogy az ismerős épületekre nézett. 
-Annyira szeretek hazajönni... 
-Hát persze Niall!  
-Mit szeretnél csinálni este? 
-Nem tudom...  
-Netflix, pizza? Vagy sétáljunk? Találkozzunk a többiekkel? Az lesz amit te szeretnél! 
-Vegyünk sok sok sok csokit, meg úúúú brokkolit, és filmezzünk! 
-Hisz utálod a brokkolit, nem? 
-A babánk nem. 
-De akkor is! Ne egyél brokkolit! 
Ni háza előtt megállt a kocsi, mi kiszálltunk Markot pedig tovább vitte, valahova. A szőkeség kinyitotta az ajtót és megállapítottam, hogy ez a ház belülről is gyönyörű. 
-Ilyenben sokkal szívesebben élnék...- sóhajtott fel. 
-Házban? 
-Ahha.  
-Nekem is jobban tetszene... Mármint ne érts félre, az a ház gyönyörű, csak túl nagy. Félek, hogy mi lesz velem egyedül, vagy ha a picivel leszünk...  
-Megértelek Kicsim, de tenis tudod, hogy ez is a sztárélet "hátrányaihoz" tartozik. 
-Persze, hogy tudom. 
-Jó itthon lenni. Mi lenne ha elmennénk tusolni aztán aludni? 
-Valami fontosat kihagytál! 
-Mit? 
-Együnk! 
-Ezt mondani sem kell! Na menj a konyhába, én addig engedek vizet a kádba! Azt hiszem van pizza a fagyasztott pizza! 
Niallnek igaza lett, megcsináltam a kaját, gyorsan befaltuk az összeset és mentünk is a fütrdőbe. Nem sok időt töltöttünk a vízben, ugyanis a Szöszi majdnem elaludt. Siettünk is aludni, és másnap reggel tízig fel sem keltünk. Mikor kinyitottam a szemem Ni már nem volt mellettem, de nemsokára meghallottam a hangját. Egy tálcával a kezében jött be a szobába, amin mindenféle finomság volt amit szeretek. 
-Jó reggelt, Szépségem! Hoztam reggelit!  
-Köszönöm, de azt hiszem várok még egy kicsit. 
-Mire? 
-Hogy kijöjjön a tegnapi!- nevettem fel, majd futottam is a mosdóba. Jött utánam, fogta a hajam, tíz perc után pedig már a reggelinket fogyasztottuk.  
Nem igazán öltöztünk fel, csupán egy melegítőnadrágot és egy nike pólót vettünk fel, és úgy sétáltunk el Gregék házához ami tőlünk két utcányira volt. Láttuk ott Maura és Bobby kocsiját is, így vettem egy mély levegőt és csak azután kopogtunk be.   
-Nyitom!- hallottuk meg Denise egyre közeledő hangját, majd kitárta előttünk az ajtót. 
-Niall? Barbi? Ti mit... Vagy hogyan? Mit csináltok itt? 
-Mi is örülünk, hogy láthatunk! 
-Anyu ki az? Niall bácsi!- sikított fel Theo, és átölelte a szerelmem lábát. 
-Gyertek beljebb! 
-Fiam te miről beszél... Niall!- jelent meg Greg is.  
-Sziasztok!- nevettünk fel végül. Mikor a kis szőkeség elengedte a keresztapukája lábát az ölembe vettem, és beljebb sétáltunk. 
-Nem zavarunk? 
-Dehogy zavartok! De mi szél hozott titeket erre? 
-Pár dolgot szeretnénk elmondani nektek...  
Levettük a cipőinket és üdvözöltük Niall szüleit is. Maura annyira meglepődött, hogy még el is sírta magát.  
-Ne sírj anyu! 
-Annyira örülök nektek, gyerekek! 
-Úgy hiányoztatok! Azt hittem nem is látlak a turné végéig! 
-Óóóó turné közben jó sokszor fogtok minket látni! 
-Hogyhogy?  
-Hát emiatt jöttünk.  
-Ugye nincs baj?- ijedt meg Denise. 
-Dehogy!  
Leültünk a nappaliban, és mindenki azt várta, hogy bejelentsük, hogy miért is vagyunk itt. 
-Theo, kicsim! Mit szólnál ha lenne egy unokatesód!- kérdezgem mosolyogva az ölemben ülő.  
-Az milyen? 
-Az olyan, mikor anyu vagy apu tesójának babája születik.  
-És nektek ilyenetek lesz? 
-Igen!  
-Gyerekek! Ezt nem mondjátok komolyan?!  
-De Maura, terhes vagyok!  
-Gratulálok fiam!- ölelte át Nit Bobby, miközben a leendő anyósom engem ölelt és a könnyeivel küszködött.  
Pár perc múlva már mindenki vigyorogva hallgattga a történetet, hogy hogyan is derült ki a várnadósságom.  
-Kértek valamit ennni vagy inni? 
-Nagy illetlenség lenne, ha kérnék? 
-Dehogy!- nevetett fel Denise, és felállt. 
Elindult kifele a konyhába, mi pedig Maurával követtük. 
-Annyira örülök nektek! De lesz ideje rátok Niallnek? 
-Igen, jövőre egész évben szünetet tartanak, hogy velünk lehessen.  
-Ez szuper! És kislányom! Az esküvő? 
-Nos... Megvan az időpont. Durván három hónap, szeptember 13. 
-Ez szuper! De addig nagyon sok minent kell elintézni!  
-Hol tartjátok?  
-A birtokon.  
Lassan nekiláttunk ebédet főzni, hogy délre kész legyen. Kértem Maurát és Deniset, hogy mutassák meg nekem pár ír étel elkészítését, így ír póréhagymaleves, marha steak, és ír almatorta készítésének álltunk neki. 
-Mi finomat csináltok?- éreztem meg Niall testét hátulról hozzányomódni az enyémhez. 
-A kedvencedet, fiam! Megtanítjuk Barbinak, hogyan kell a legjobb almatortát csinálni!  
-Az jó lesz! A babánk azon fog felnőni! 
-Elhitted Drága! Na, de menj ki, mert a menyasszonyi ruhámról van szó! 
-Ez milyen hülyeség már, hogy nem láthatom szeptemberig? 
-Olyan hülyeség, ami nekem fontos!- nyomtam egy puszit az arcára. 
-Rendben... Szeretlek! 
Egy csókot nyomott a számra, és ki is ment a konyhából. Megbeszéltük Maurával, hogy valamikor majd elutazik Londonba, hogy onnan könnyebben szervezzék együtt anyuval a nagy napunkat.  
-Amit majd nektek minél előbb el kell dönteni, az a vendéglista.  
-Nemsokára összeírjuk. 
-Barbiii! Játszunk? 
-Mit játszunk, Kicsim? 
-Nem tudom. Keresünk valamit fenn?  
-Persze! 
Felsétáltunk az emeletre, egyenesen Theo szobájába, ahol gyorsan meg is találtuk a megfelelő játékot. A földre raktunk két párnát, azokra ültünk, és úgy kezdtünk építeni. 
-És most van valaki az oviban, aki tetszik?  
-Dehoogy! Én nem csalom meg azt, akit szeretek! 
-Mert kit szeretsz, Édesem? 
-Sophiet.  
-Mármint azt a szőke Sophiet? 
-Ahha. 
Hirtelen nem is tudtam mit mondjak, így csak bólintottam egyet, és csöndben játszottunk tovább. 
-Barbi!- szólalt meg egy kis idő múlva. 
-Igen? 
-Hol van az unokatesóm? 
-Itt a pocimban. 
-Hol? 
-Gyere, megmutatom!  
Az ölembe mászott, én pedih oda tettem a kis kezecskéjét ahol- ha minden igaz- a babám feje van. 
-De hol? Ez olyan hülyeség! Hát nem is látom! 
-Mert még nagyon pici, és nem született meg. 
-Én is ilyen voltam? 
-Igen. 
-Ez de gáááz! 
-Mi a gáz ezen? 
-Az, hogy ilyen pici.  
-Majd megnő! 
-És mikor fog megszületni? 
-Majd a télen. Valószínűleg csak karácsony után. 
-Értem... Várom már!  
-Mi is.   
Tovább játszottunk, majd akkor hagytam ott a kisfiút mikor feljött hozzá a keresztapukája. Visszamentem a konyhába, hogy tovább segítsek a leendő anyósomnak és sógornőmnek. Egy órára készültünk el mindennel, ekkor pedig le is ültünk enni kezdtünk.  
-Barbi, mit szólnál hozzá, ha délután elmennénk a városba? 
-Hmmmm. Nem is tudom... 
-Kereshetnénk meghívókat. 
-Nem segítenél inkább vendéglistát írni? 
-De, persze, szívesen!- mosolygott rám Denise. 
Mint kiderül csajos programunk lesz, ugyanis Greg és Niall valahova megy, este pedig kocsmáznk, az apukájuknak dolga van, míg Maura a barátnőivel találkozik.  
-Meglesztek Kicsim?- kérdezte Ni, mikor épp ketten maradtunk az étkezőben. 
-Persze. Érezzétek jól magatokat! 
-Rendben. Este nem kell megvárnod, ha álmos vagy alugyál nyugodtan! Várj! Ugye nem ma jön James? 
-Nem Szöszi, csak holnap.  
-Akkor jó! 
Lassan minenki elment, Denise elaltatta a kisfiát, utána pedig a nappaliban ültünk le.  
-Szóval. Nagy lagzi lesz, mi? 
-Igen. Marco ragaszkodik hozzá, de amúgy is azt szeretnénk.  
-Mondjad kiket szeretnél, én meg írom.  
-A szülők, testvérek, az ő családjuk. Nagy szülők- persze ha van-, a srácok. Niallel nem igazán beszéltünk róla, de azt hiszem Perrienek jobban örülnénk mint Zaynnek.  
-Persze.  
Tovább soroltam, hogy kiket szeretnénk látni az esküvőn és a lagzin, és mire Theo felkelt össze lett írva mind a háromszáznyolvanöt vendég. 
-Ebből már nem lehet lefaragni. Ez a legminimálisabb. 
-Okés. A díszítés? 
-Legyenek a díszek halvány levendula színűek, az alap pedig ilyen vajszínű.  
-Az szép! A csokrod is? Ne tűnjön ki? 
-Az is lila legyen! 
-Jólvan. Kik legyenek koszorúslányok? Ki hozza a gyűrűt? Legyen uszáj vivő lány? Szórjanak sziromkat? 
-Szeretném ha előttünk menne Sophie és Theo, ha ti is, a gyerekek is, és Sonjáék is beleegyeznek.  
-Mi benne vagyunk teljes mértékben! 
-Köszönjük. Koszorúslány... Legyen Flóra, Sophia, Sonja és Eleanor. Ja és Perrie meh Jade! Persze ha elvállaják. Tanúnak pedig Dávidot, a meneddzseremet szeretném felkérni, de azt hiszem a legnagyobb kérésem az hozzád lenne. 
-Mi? 
-Lennél a szervező segédem? Mármint tudom, hogy anyu és Maura is intézkedik, de azért sok helyen nekem is ott kell lennem, el kell intéznem. Meg azzal is tisztában vagyok, hogy messze élünk egymástól, de örülnék ha meg tudnánk oldnai! 
-Hát persze Barbi! Nagyon szívesen! 
-Köszönöm! 
A délután további részében tervezgettünk, és Theoval játszottunk, majd hazaindultam. Mivel semmi nem volt otthon fogtam magam, elmentem a boltba, és mindenféle olyan dolgot vettem amire egy nap alatt szükségünk lehet. Estére semmi izgit nem terveztem, a srácok előző albumai szóltak, tonnaszámra ettem a csokit és az esküvői ruhámat terveztem. Mivel Niall azt mondta egyedi ruhám lesz, teljesen olyanra akarom amilyen az elképzelésem, így megrajzoltam, hogy a tervező esszerint készítse majd el.  
Eleget téve a vőlegényem kérésének, nem vártam meg, korán lefeküdtem aludni. Egy órakor megébredtem a vízcsobogásra, így megvártam míg végez. Örömmel vettem tudomásul, hogy nem részeg, tehát hagytam, hogy megcsókoljon. 
-Hiányozták Gyönyörűm! 
-Te is nekem, Szöszim!  
-Nem akarok aludnii! Veled akarok lenni! 
-Én viszont aludni akarok, szóval, ha velem akarsz lenni neked is muszáj lesz! 
Lassan befeküdt mellém az ágyba, és szorosan áltölelt. 
-Szeretlek titeket!- suttogta félálomban, után pedig már csak a szuszogását hallottam. Lassan én is visszaaludtam, és reggel is csak a rosszullétem miatt keltem fel. Niall még mellettem feküdt, így lehámoztam magamról a kezeit, és úgy siettem a mosdóba.  
-Jólvagy Drágám?- jelent meg mögöttem. 
-Persze! Talán lassan elmúlanakezek a rosszullétek... 
-Mehetünk?- simított végig arcomon.  
-Azt hiszem igen. Tegnap bevásároltam, tudunk csinálni valami finomat. 
-Tündér vagy! James mikor jön? 
-Nem tudom. Ha gondolod összeütöl valamit, te addig hívd fel! 
-Rendben!  
A konyhába mentem, hogy reggelit készítsek magunknak, végül pedig a palacsinta mellett döntöttem. Miközben összekevertem a tésztát megettem egy joghurtot és egy tábla csokit is. A Szöszi pont akkor lépett be, mikor az első adagot a palacsintasütőbe öntöttem. 
-Azt mondta, hogy olyan fél tizenkettő-dél körül, pont főzöcskézés közben toppan be. 
-Rendben! Találd ki mit csináljunk! 
-Tejszínes tészta? 
-Az tetszik! Viszont ahhoz nincs főzőtejszín. 
-Hozok, amíg elkészülnek a palik!, 
-Hozol epret is? 
-Aha! 
Felfutott az emeletre, felöltözött, nyomott egy csókot a számra és utána már csak az ajtó csapódását hallottam. Bekapcsoltam a rádiót, ahol épp a srácok egyik dala szólt, így miközben a palacsintákat sütöttem arra táncoltam. Elővettem a nutellát, a kakaót és a lekvárt, illetve vettem elő tejszínhabot, hogy azt is fogyasszunk a reggeli mellé. Lefőztem Niallnek a kávét, de annyira megkívántam, hogy magamnak is készítettem. A Szöszi még mindig nem ért haza, így az emeletre mentem, hogy felöltözzek. A bőröndömben találtam egy feke nike cicagatyát, és egy ugyan ilyen sportmelltartót, és azokkal indultam el a fürdőbe, hogy letusoljak. Levettem a pizsimet és a forró víz alá álltam. Mikor már úgy éreztem elég a zuhanyból, megtörölköztem, felvettem a kiválasztott ruhadarbokat, a hajamat pedig egy copfba kötöttem.  
-Megjöttem Kicsim!- hallottam meg Ni hangját, pont mikor leértem a lépcsőn. Kimentem elé az előszobába, és amint meglátta a szerelésem mélyen beszívta a levegőt. 
-Kibaszott szexi vagy!- szavaira nem tudtam mit mondani, csupán fülih pirultam és átöleltem.  
-Kész a reggeli, együnk! 
Miután az összes palacsintát amit csináltam elfogyasztottuk, elmosogattam, majd a nappaliban telepedtünk le. Meggyőztem arról, hogy mégiscsak legyen templomi esküvőnk, megbeszéltük, hogy azok az emberek akiket előző nap írtam össze elegen lesznek.  
Lassan átmentünk a konyhába és épp a főzéshez készültünk elő, mikor csengettek. Felpattantam a kanapéról, és rohantam ajtót nyitni. 
-James Cordon?- tettettem meglepettséget. 
-James! Hát te?- éreztem meg Ni kezeit a derekamon. 
-Meglepetés! Bejöhetünk? 
-Persze, gyertek csak! Mindjárt jövök, csak felveszek egy pólót!- futottam fel az emeletre. A bőröndből kikaptam a srácok turnépólóját és azt kaptam magamra. 
-Azt hiszem mi még nem is ismerjük egymást!- lépett felém James. 
-Öhmm, igen, valóban nem. Palvin Barbara! 
-James Corden! Örülök, hogy végre találkoztunk!  
-Én is! 
-Ugye nem zavartalak meg titeket semmiben? 
-Dehogy, épp az ebédet csináltuk. 
-Folytassátok nyugodtan, én meg közben kérdezgetek.  
Visszamentünk a konyhába, ő egy bárszékre ült le, míg mi folytattuk a tésztát. 
-Niall igazán szerencsés vagy, hogy Barbi főz rád! 
-Eléggé! El sem tudom képzelni, mit ennék, ha ő nem lenne... 
-De ugye nem csak ezért veszed el?- na témánál vagyunk.... 
-Dehogy! Én tényleg szeretem őt, őket. 
-Mi? Őket? Mégis kiket? 
-Jajj James, tudom, hogy minden koncertünket visszanézel!- nevetett a Szöszi. 
-Az utolsót még nem. Szóval? 
-Terhes vagyok. 
-Óóóó komoly? 
-Ahha. 
-Gratulálok srácok! 
Lassan elkészültünk az ebéddel, és kellemesen beszélgettünk, míg elfogyott. James minden féléről kérdezett minket, de inkább tűnt egy baráti beszélgetésnek, mint egy interjúnak. A férfi hivatlosan háromig maradt, a kamerák addig vették, míg kisétál az ajtón. Azután viszont visszajött, hogy privát dolgokról is beszélgessünk, majd öt órakor búcsúztunk el tőle. 
Ezután átmentünk Niall szüleihez és a tesójához is elbúcsúzni, ugyanis másnap reggel korán indulás. Neki a következő koncert helyszínére, nekem pedig haza. Vacsira rendeltünk pizzát, után pedig elmentünk sétálni a közeli parkba. Este kilencre értünk haza, tusoltunk, majd egy gyönyörű éjszakát töltöttümk együtt.  
Másnap reggel Mark ébresztett minket, és indultunk is. A kocsiban elbúcsúztunk egymástól, majd más-más repülőre szálltunk fel. 

A napok csak úgy teltek egymás után, a húgomon nem igazán látszott, hogy gyógyult volna. Volt, hogy Ni hazajött hozzám, volt, hogy én mentem utánuk.  
Hirtelen azt vettem észre, hogy a harmadik vizsgálaztra megyek. Délelőtt tízre volt időpontom a Dokihoz, így korán keltem, de a gyermekem apukája nem tudott hazajönni. Nem volt koncertjük, csupán stúdiózniuk kellett. Sophia kísért el, de nem jött be velem. A Doki feltette a sablon kérdéseket, majd felfeküdtem az asztalra. A hasamra nyomta a zselét, majd húzogatni kezdte rajta azt a műszert. Eléggé ijedt fejet vágott, így azonnal én is megjedtem. 
-Doki! Baj van? 
-Nem jó a baba szívritmusa. 

Sophie

8 megjegyzés:

  1. Ne cseszél ki velem! Az eleje szuperkirályság, most meg baj van a HORAN BABÁVAL?! Hát kösz!
    Okos ez a Horan! Megoldotta a helyzetet és még Marco se kuka szemét! (Az mi?:P) Az emberek változnak... vagy ez csak egy álca? Na jó, nem kételkedek, elhiszem (talán), hogy a spanyol nevű férfi nem akar senkit sem átverni. Úgylegyen ámen!
    Hallod, a következő esküvő a Theo-é meg a Sophi-é lesz. Oda is kérek ám meghívót! Elképzeltem, hogy milyen aranyosak lennének a Barbi elött, szorják a lila (!) virágszirmokat, néha-néha egymásra mosolyognak és Maurának elöbb lesz dédunakája, mint gondolná! Vigyázat, élénk a fantáziám! Nagyon!
    Lila, lila, lila és lila! Mindenhol lila! A kedvenc színem. Eltaláltam ;-) !
    Nadon bílom Jamest! Nadon-nadon! Megszoktam nézni a videóit és egy csomót röhögök rajtunk. A kidobós játék a legjobb.
    Na de van egy pár fontos dolog, amit meg szeretnék kérdezni: Szereted Zayn-t? Mit gondolsz a szólókarrierjéről? Valamiért érdekel, hogy te is rosszba vagy-e a Malik gyerekkel, vagy csak a hatás kedvéért írtad úgy.
    Gyors gyógyulást és sok ilyen jó ihletet néked:
    Lizi #horanbaba
    U.I.: Első! Zsinorba a harmadik! Dagadok a büszkeségtől!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne aggodj Lizi, a kovetkezo reszben mindemn kiderul❤ elso kommentelonek pedig nem nehez lenni :(

      Törlés
    2. Miért :( ? Miért nem ;-) ? De... nem tudod mennyi meló első kommentelőnek lenni... :P

      Törlés
  2. Drága Zsófi!
    Ismét csak fantasztikus részt alkottál számunkra. Theo annyira de annyira édes volt amikor Barbi pocakját nézte hogy majd meg zabáltam a kis husit. Niall is annyira de anyira ahw volt... ezek a Horanok már csak ilyenek. Nézd el nekem , hogy itt össze vissza fecsegek mint egy bolond :D
    A rész végén viszont megijedtem remélem semmi baj nem lesz a HORAN BABÁVAL és Niall és Barbi nagyon boldog család lesznek a BABÁVAL együtt ^-^
    Puszi Fanni xXx.

    VálaszTörlés
  3. Na ne ne kinoz minket !! Legyen egeszseges a Horan baba!!! *.* es Flora is gyogyuljon meg !!! Niall es Barbi nagyon cukik !!!*.* siess a kovivel puszi ❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma minden kiderul, ha este jol megy ki tudom rakni az uj reszt☺❤

      Törlés