II. évad 46. rész- Azok a csodás Horan gének

Halihoo❤

Kicsit később a szokásosnál, de megjoztam az új részt!☺

Ebben a részben kiderül, hogy mi történt a Horan Babával! ;)

Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba ☺

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

-Nem jó a baba szívritmusa. 
-Hogy mi? Ugye ez nem igaz? Doki, kérem mondja, hogy nem így van! 

-Shhhh! Egy kicsit várj, kérlek! Kérhetem tőled, hogy állj fel, menj egy kört itt benn? 

-Persze! 

Letöröltem a zselét a hasamról, felálltam, és tettem amit a Doki kért. Utána visszafeküdtem az ágyra, újra olyan kék trutyit nyomott a hasamra, majd elkezdte húzogatni rajta a készüléket. 

-Nos megváltozott a pici helye, így máris más a helyzet.  

-Ugye nincs semmi baj? 

-Hát az attól függ... Hány gyerekben is gondolkodtok? 

-Nem tudom... Majd alakul. 

-Kezdetnek kettő belefér? 

-Hogy mi?! 

-Barbi, hadd gratuláljak, ikreket vársz! 

-Jézus! Nem hiszem el! Két baba? Ikrek? 

-Tessék egy zsepi!- felém nyújtotta, én pedig azonnal letöröltem a könnyeimet.  

-Annyira boldog vagyok! 

-Megértem. Így viszont valószínű, hogy előbb szülsz. Már decemberre várhatók a kis lurkók!

-Rendben Doki, köszönöm! 

Nyomtatott képeket, megbeszéltük a következő időpontot, majd el is jöttem. A barátnőm amimt meglátta a kibőgött fejet, felpattant a székből és hozzám sietett. 

-Baj van, Barbi? 

-Ikrek. 

-Mármint két gyerek? Benned? 

-Pontosan. 

-Aztakurvaélet! Ez fantasztikus! 

-Mi van ha így már nem kellünk Niallnek? 

-Hogy ne kellenétek? Te is tudod, hogy ez hülyeség, Barbi! Nem lesz semmi baj!- újra átölelt, majd lassan elindultunk kifele. 

-Hogy akarod elmondani Niallnek?- kérdezte, miközben beindította a kocsit. Nem hagyta, hogy ilyen "sokkos" állapotban vezessek. 

-Nem telefonon az biztos.  

-Akarod, hogy elrepüljünk hozzájuk? 

-Igen. Azt hiszem, az lenne a legjobb. De akkor csak velük hazajönni egy hét múlva.  

-Utána költözés, és amíg még itthon vannak eljegyzési parti? 

-Igen. 

-Rendben. 

Míg hozzánk nem értünk megnéztem, hogy mikor megy a következő járat Olaszországba, és azonnal foglaltam is két helyet az első osztályra.  

Mióta Liam, Sophia és Niall úgy beszélte meg, hogy nekem úgy lenne a legjobb, ha mellettem lenne hazajött a turnéról. Ha Ni hazajön hozzám, Payno is hozzá. Ha úgy döntök, hogy a srácok után megyek ő is jön velem. Ideiglenesen be is költözött hozzánk, de egy hét múlva az új házba is jönni fog utánunk. 

Ezalatt a hat hét alatt már majdnem elkészült a villa, az utolsó simítások vannak hátra, és már be is költözhetünk.  

-Hahóóó! Itt vagy? 

-Mi? Ja, persze! Egykor megy egy gép. 

-Akkor azzal elmegyünk, jó? 

-Oké.  

-Ha szerencsénk van a hotelban lesznek. 

-Rendben. Addig kérhetem, hogy anyuéknak se mondjuk? 

-Persze! 

Lassan hazaértünk, és el is kezdtünk pakolni. Ebédre még volt otthon a tegnapi salátából így azt fogyasztottuk el. Azt hiszem, a terhességem kilencedik hetében mondhatom azt, hogy nem azokhoz a nőkhöz tartozom akik meghíznak a várandósságuk alatt. Egyedül a pocakom nő szokatlanul láthatóan, ami mint kiderült, az ikrek miatt van.  

A szekrényből elővéve egy újabb pólót szembe találtam magam anyukám esküvői ruhájával. Azt szeretné, ha a nagy napomon ebben lennék. Nos... Nem akarom megsérteni, így még nem mondtam el neki, hogy már találkoztam a ruha tervezőmmel, és alakul a szépség. Már mindenki tudja rajta kívül, hogy nem az a ruha lesz rajtam, hanem egy teljesen egyedi, különleges.  

-Lassan el kéne neki mondanod, nem? 

-Hogy közöljem vele, hogy nem az ő ruhája lesz rajta, Soph? 

-Az az indok nem jó, hogy a két pici miatt nagyobb lesz a hasad, és nem férsz bele? 

-Ez jónak tűnik, de most induljunk! 

-Rendben! 

Mindkettem behúztuk a saját bőröndünk cipzárját, és el is indultunk a reptérre. 

-Ideges vagy? 

-Eléggé. Nagyon boldog vagyok, hogy két kis csöppség növekszik bennem, de félek, hogy Niallnek ez túl sok.  

-Nem lesz túl sok. Majd' ki fog ugrani a bőréből! Mióta ismerem nagy családot akart, te pedig megadod neki! 

Gyorsan a reptérre értünk, és először úgy tűnt senki nem ismer fel minket, de egyszer csak egy lány a nevünket sikította, majd mindenki ránk kapta a fejét.  

-Siessünk!- adta ki az utasítást Soph.  

Lehajtott fejjel mentünk a mi terminálunkba, viszont a kapukat még nem nyitották ki. Nem tudtuk mit tegyünk, de ekkor egy reptéren dolgozó férfi lépett mellénk. 

-Elnézést Hölgyeim, segíthetek valamiben? 

-Jónapot! Mikor nyitják a kapukat? 

-Óóóó önök nem Liam Payne és Niall Horan barátnői? 

-De igen, és pont most megyünk hozzájuk, viszont a rajongók megtaláltak minket. Ha nem látná... 

Miközben a barátnőm flegmán válaszolt annak a férfinek, én próbáltam a hasam óvni. Nem azért, mert attól tartottam volna, hogy kiderül a terhességem, mert azt már az egész világ tudta. Csupán attól féltem, hogy másoknak is feltűnik, hogy nagyobb a hasam mint az átlagos kismamáknak. Annyira a gondolataimba merültem, hogy csak azt vettem észre, hogy az az ember kinyitotta a kaput, mi pedig bemehettünk. Az ellenőrzésen is gyorsan átértünk, és mehettünk is a gépre. A két fotelban elfoglaltuk a helyünket és mind a ketten csendben vártuk a felszállást. Az út nem volt hosszú, de addig tovább keresgéltem

a katalógusokban a megfelelő karikagyűrűket. Épp egy Tiffany&Co márkájút néztem meg jobban, mikor a barátnőm is rábökött.  

-Ez gyönyörű! 

-Tudom... De az ára már nem ennyire....- böktem rá a mellette lévő sok nullával rendelkező összegre.  

-Niall neked is és nekem is megmondta, hogy nehogy az árakat merd nézni! 

-De olyan drága minden... Meg a két baba is... 

-Istenem, úgy mondod, mintha spórolnotok kéne! Egy. Egész életedben egy esküvőd lesz, ez. Ne spórolj, legyen meg a tökéletes! Kettő. A vőlegényed kibaszottul a világ legnagyobb bandájának a tagja, világ körüli turnén van, ahonnan annyi pénzzel ér haza, meg sem tudjátok számolni a nullákat a végén! Három. Lehet, hogy ha nem Vera Wang tervezné a ruhádat pár fonttal olcsóbban megúsznátok. 

-De olyan gyönyörű ruhákat tervez! És amúgy is Ni hívta fel. 

-Nem erre céloztam, te buta! Hanem arra, hogy ha ennyire spórolni akarsz- amire hozzáteszem semmi szükségetek- akkor ne az esküvődön, a gyerekeiden, a házadon és a ruháidon takaríts meg! De azt hiszem beszélnem kell Niallel.  

-Oké, hülye voltam, tudom. 

-Szuper! Akkor ha megbeszélted a Szőke hercegeddel ezeket meg is lehet rendelni! 

-Szerintem is. 

Boldog voltam, hisz meg volt mégegy dolog amit ki lehetett pipálni a listáról. Innentől a landolásig a barátnőmmel beszélgettem, majd sikerült elsőként elhagynunk a gépet. A telefonomra pillantottam ami öt órát mutatott.  

-Ne aggódj, Niall az egész hotelon végig fog futni azt kiabálva, hogy két babája lesz! 

-Hogy engednek be minket? 

-Majd ők segítenek!- mutatott Soph az egyik irányba, és megláttam Prestont és Paddyt. 

-Kinek szóltál? 

-Liamnek. De nem fogja elszólni magát! 

-Nagyon remélem... 

-Sziasztok! 

-Jó látni titeket lányok! A srácok a hotelban vannak, este pedig vacsorázni indulnak egy pizzázóba. 

-Pizza! 

-Gyertek, menjünk! 

Lehajtott fejjel siettünk kifele, és be is pattantunk a fekete kocsiba. Míg utaztunk Milánó utcáiban gyönyörködtem.  

-Nézd mekkora Zara! 

-Mellete meg a Mango! 

-Megvan a holnapi program!- tapsikolt a barátnőm. 

-Lányok ne visítsatok! Megértjük meg minden, hogy szerettek vásárolni, csak eddig is négy gyerekre vigyáztunk! 

-Bocsi! 

Lassan egy gyönyörű luxus hotelhoz értünk ami előtt nagyon nagyon sok rajongó állt.  A két őr kivette a bőröndjeinket és egy hátsó bejáraton indultunk el. Liftel mentünk fel az ötödik emeletre ami az egész stáb számára volt kibérelve. 

-Liam a tizenhármas, Niall a tizenötös szobában van.  

-Köszönjül fiúk! 

-Majd beszélünk!- megöleltük egymást, aztán mindketten a saját párunk szobája felé indultunk el. Kopogtam, majd azonnal benyitottam.  

-Kicsim? Miért nem veszed fel a telefont? Aggódom érted! Ugye minden rendben van a picivel?- hallottam meg ahogy a Szöszi a hangrögzítőmre beszél. Halkan sétáltam be a szobába, és pont kapóra jött, hogy háttal ül nekem.  

-Minden rendben a picivel...- szólaltam meg olyan csendesen, hogy én alig hallottam magam.  

-Faszom! Már halucinálok is! 

Olyan közel mentem hozzá, hogy hátulról pont át tudtam ölelni, és mélyen beszívni az illatát, amit már egy kerek hete nem éreztem.  

-Itt vagyok Niall! 

-Hogy... Mikor? Miért? Húha! Hogy kerülsz ide? 

-Hiányoztál. 

-Istenem Kicsim!- fordult meg az ölelésemben, és szorosan magához húzott- Annyira aggódtam, hogy nem hívsz. Már azt hittem baj volt a dokinál. 

-Nem volt semmi baj. Minden rendben! 

-Szeretlek! 

-Szeretlek! 

Eltolt magátol, a szemembe nézett majd hosszan, szenvedélyesen megcsókolt. Mikor levegőhiány miatt elváltunk akkor sem engedtük el egymást teljesen, a homlokunkat a másikénak döntöttük.  

-Kérdeznem kell valamit. 

-Mondjad! 

-Mennyire szeretsz? 

-Szavakba önteni nem tudom! Te vagy számomra minden, te vagy az életem! De miért? Érzem, hogy valamit nem mondassz el! 

-Huhh. Hozok valamit.  

A táskámból elővettem az ultrahang képet, és a kezébe nyomtam. 

-Baj van a picikével? 

-Semmi baja! Nézd meg jobban?  

-Ezen semmit nem látok! 

-Akkor vedd elő az előzőt és hasonlítsd össze azzal!  

Az éjjeliszekrényen ott pihent egy másik kép, azt is a kezébe fogta, a szemét pedig a két kép között kapkodta.  

-Amit most hoztál azon valahogy többnek látszik a baba. Meg olyan, mintha... 

-Mintha? 

-Két feje lenne...? Azt mondtad nem beteg a baba! 

-Nem is beteg, Szöszim!- simítottam végig az arcán- Gondolkodj! 

-Ik... Ikrek? 

Ahogy elnéztem az arcát ekég sok érzelmet tudtam leolvasni róla. Egyszerre volt meglepett, boldog, izgatott és kívancsi.  

-Nem is tudom mit mondjak... Húha...  

-Ugye nem haragszol? 

-Már hogy haragudnék? Kicsim, ez csodás! Egyszerre lesz két babánk! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Annyira szeretlek! 

Az ölébe ültetett, és az arcomat, a nyakamat, a kulcscsontomat és a pocakomat lepte be puszikkal.  

-Annyira féltem, hogy mérges leszel. 

-Már miért lennék mérges?  

-Hogy ikrek lesznek, de csak egyet terveztünk, és...- nem hagyta, hogy befejezzem, egy csókkal hallgattatott el. 

-Mit várunk a csodás Horan génektől? 

-Meg a szerénységedtől...   

-Mit szeretnél csinálni este? Jesszus ikreink lesznek...!  

-Igen!  

-Nem tudom elhinni... Két gyerek. Ez egy csoda! 

-Én sem nagyon... Pedig a Doki azt mondta, hogy így már valószínűleg decemberben megszületnek. 

-Idén?  

-Idén! 

-És nem álmodok? 

-Nem! 

-Mekkora mázlista vagyok! 

Erre már nem tudtam neki válaszolni, ugyanis valaki kopogott. Niall lerakott az öléből és kiment ajtót nyitni. Hangokat nem hallottam, csak, hogy valaki fut, majd a kis Sophiet véltem felfedezni az ölemben. 

-Szia Hercegnő! 

-Nőtt a pocid! 

-Aha!  

-Mert ketten lesznek!- hallottam meg a vőlegényem hangját. 

Elkaptam a tekintetem a kislányról, és a srácokkal találtam szembe magam.  

-Sziasztok! 

-Ha ketten lesznek az egyiknek lehetek a keresztapja?  

-Majd meglátjuk. Viszont akkor mi most lehet kihagyjuk a pizzázást. 

-Én biztos, hogy semmiféle pizzát nem hagyok ki! Három ember gyomrát kell

megtöltenem, nem mondok le egy eredeti olasz pizzáról! 

-Oké, Drágám, ne kapd fel a vizet!  

-Na öt perc múlva lent találkozunk!  

A többiek kimentek, Ni elment a haját igazgatni, én pedig úgy döntöttem átöltözök. Egy fekete pólót vettem fel egy farmersorttal, a hajamat pedig egy egyszerű kontyba kötöttem össze.

-Indulhatunk?- ölelt át hátulról Niall. 

-Még elmegyek vécére. 

-De az előbb voltál! 

-A gyerekeid nyomják a hugyhólyagom! 

-Óóóó. Jólvan. 

Gyorsan elvégeztem a dolgom, megfogtam a táskám, és már mentünk is a lifthez. 

-Hogy derült ki, hogy ketten vannak? 

-A Doki azt mondta, hogy nem jó a pici szívritmusa. Megijedtem, nagyon. És akkor mozognom, kellet, a babák elmozdultak, és így látta meg. 

-Értem. Sajnálom, hogy pont most nem voltam ott. 

-Annyit kérek, hogy a szülésnél legyél ott! 

-Ott leszek, és végig fogni fogom a kezed! 

Innentől nem igazán beszélgettünk, hanem csókolóztunk. 

-Ingyen pornó! Valaki?- hallottuk meg Harry hangját,ami nem jelentett mást, minthogy leértünk. 

-Haver, rajtad kívül én és Sonja vagyunk szinglik. Minket nem érdekel mit csinálnak, és  gondolom a kapcsolatban lévőket sem! 

-És mi is befejeztük! 

-A szobám pont Liamék és köztetek van...  

-Induljunk! 

Mark közbelépése után a mélygarázsba mentünk és három sötétített ablakú fekete terepjáróba ültünk be. Hogy nekem legyen levegőm és kényelmesen ellegyek én előre ültem, míg hátra Ni, Sophie és Sonja.  

-Niall bácsi! 

-Igen? 

-Attól, hogy majd megszületnek a babáitok, ugye játszunk majd még sokat? 

-Hát persze, Törpi! Napközben ha átjössz és a babák fennlesznek együtt játszunk, ha pedig alszanak csak ketten! 

-Szupi! Mami majd mehetek babázni Barbiékhoz? 

-Persze Drágám! Ha nem zavarod őket, akkor igen! 

Innentől csendesen utaztunk, majd egy jómódú étterem előtt parkoltunk le. Mielőtt kiszállhattam volna a Szöszi ott termett és kisegített. 

-Jól vagy? 

-Persze, csak nagyon éhes vagyok!  

-Mindjárt ehettek! 

A többieket is megvártuk, és csak akkor mentünk be. Egy nagyon nagy asztal volt lefoglalva, így le is ültünk. Én Ni és Harry közé kerültem, szembe velem pedig Soph ült.  

-Harry bácsi, te akkora paraszt vagy! 

Mindenki felnevetett Sophie beszólásán, egyedül a göndör és a kislány anyukája ült csak meglepetten.  

-Miért? 

-Tudod, hogy én akarok Barbi mellé ülni! Én segítek neki vigyázni a babáira! 

-Igen? 

-Igen! Szerinted miért megyek hozzájuk a jövő héten?  

-Bocsi Hercegnő!  

Jött a pincér felvette a rendelésünket, nemsokkal később pedig az innivalóinkat meg is hozták. A többiek bort vagy valami másféle alkoholt kértek, mi Sophieval almalét, az őrök pedig kólát ittak. Az egész vacsora alatt nagyon jó volt a hangulat, minden féléről szó volt. Mikor az összes pizza elfogyott mi Niallel kitaláltuk, hogy ennénk valami desszertet is, mire a többieknek is megjött a kedve. Lassan fizettünk, majd elindultunk kifele. Vagyis elindultunk volna, ha a rajongók nem állták volna el az utunkat.  

-Ketten előre megyünk, utána jöttök ti, a végén pedig Preston és Paddy. 

Úgy tettük ahogy Mark kért, de még így is lökdöstek minket. A hasamat a táskámmal próbáltam óvni, nem akartam, hogy a piciket valami negatív külső hatás érje. A kocsikban ugyan úgy ültünk ahogy idefele jövet, majd visszaérve a megbeszélt helyen találkoztunk. A hotel moziterme ki lett bérelve, hogy közösen megnézhessünk egy filmet. Szerencsénkre nem azok a tipikus vörös székek voltak, hanem ilyen nyugágy szerű valamik, párnák és plédek. A többiek valami vígjátékot választottak ki, én azonban leültem Louis mellé, aki egész este csendes volt. 

-Miújság Tommo? 

-Semmi izgi, miért? 

-Egész este csendes voltál. Nem tetszel így nekem! 

-Még szerencse! 

-Szerinted is van valami baja? 

Felpillantottam a húgára, majd bólintottam egyet. 

-Jó Barbi, elmondom, de gyere ki! 

-Oké! 

Mindketten felálltunk és elindultunk kifele. A többiek megkérdezték, hogy hova megyünk, mi, vagyis Louis viszont csak azt mondta, hogy hozunk nasit meg innivalót. Találtunk valami üres raktárhelyiséget, és oda mentünk be. Én leültem az egyik dobozra, ő viszont állva maradt. 

-Mesélj! 

-Azt hiszem felcsináltam valakit. 

Sophie❤