2016. április 16., szombat

III. évad 2. rész- Ez volt az álmunk

Sziasztook❤
Nos akik a facebook csoportban benn vannak azok tudják, hogy mekkora késéssel álltam neki ennek a résznek.
De azért remélem, hogy elnyeri a, és ha igen akkor hagyjatok nyomot magatok után, és csatlakozzatok a facebook csoportba❤
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

És ekkor én már tudtam, hogy egy csodás éjszakának nézünk elébe.

-Kicsim hogy állsz a pakolással?- hallottam meg Niall hangját közeledni.
Hát igen... A tíz nap le is telt, vissza kell mennünk az esős Londonba. De az biztos, hogy ezekre a napokra a halálomig vissza fogok emlékezni. Egyszerűen fantasztikus volt minden, a Indonézia pedig gyönyörű.
Igazából az érkezésünk utáni napot sikerült elpazarolnunk, ugyanis az ágyban töltöttük az egészet.
A második napon kitaláltuk, hogy délelőtt körbenézünk a városban, a délutánt pedig a strandon töltjük. Minden szép és jó volt, míg valaki fel nem ismert minket. Bár Mark és Preston nem engedték oda őket, mégsem olyan volt, mintha nyugodtan sétálgatnánk. Emiatt nem haragudhattam a férjemre, hiszen világhírű, akárhova megyünk megvan az esélye annak, hogy felismerik.
A napok nagyon gyorsan teltek, sok szép helyet felfedeztünk, és rengeteget fürödtünk a tengerben. Utolsó este elmentünk egy romantikus vacsorára, egy hajóra. Rajtunk kívül csak a személyzet volt, így valóban romantikus volt az egész.
És amit még felfedeztünk Niallel az az volt, hogy a hasam nagyon gyorsan nő. Ezekből az egzotikus ételekből óriái adagokat ettem meg, néha többet mint a Szöszi.
Már több mint egy hete házasok vagyunk, és azt kell mondjam ő a legjobb férj, akit egy nő- vagy éppenséggel férfi- el tud képzelni. Minden óhajomat nézi, és egyből ugrik, bár néha azért már túl megy egy határon, de én így szeretem őt.
-Min agyalsz ennyire?
-Szeretlek! És köszönöm ezt az egészet!- mutattam körbe a szobában.
-Én is szeretlek Szépségem!
-Majd visszajövünk ide?
-Persze! Ide hozlak majd titeket nyaralni!
-Alig várom! Indulunk?
-Ahha! Gyere!
Mivel a kezemet megfogni nem tudta, én mentem elől, ő pedig mögöttem a két bőröndöt húzva.  A recepciónál a megbeszéltek szerint Mark és Pres várt minket, és indultunk is a kocsihoz. A nászutunk alatt talán ha két alkalommal használtunk autót, amúgy mindenhova biciklivel vagy gyalog mentünk. Bepattantunk a vörös járműbe, majd a reptérre indultunk.
-Ennél jobb helyet nem is választhattál volna!- nyomtam egy puszit a szerelmem arcára.
-Örülök, ha ennyire tetszett!
Az út hátralévő részében én nem szólaltam meg, inkább hallgattam a többiek beszélgetését. Mikor odaértünk voltak kinn lelkes rajongók, de mivel sietnünk kellett, hogy a koncert miatt időben Londonba érjünk nem álltunk meg. Volt egy lány aki meglökött, bár nem tudom, hogy dierkt vagy déletlenül, de eléggé megfájdult a kezem. Ami nagyon meglepett az az volt, hogy még a babák is megérezték, hogy nincs minden rendben, mert rugdalóztak. Az elmúlt napokban kitapasztaltam, hogy melyek azok az időszakok, mikor a gyerekeim fenn vannak és mozognak, és mikor alszanak és vannak nyugton.
-Jól vagy, Szépségem?- sietett hozzám a férjem.
-Persze. Kicsit lehet, hogy be fog lilulni, de nem vészes.
-Tuti? Nem kell orvoshoz vinnem?
-Nem.
Nem zavartatva magát hozzám hajolt, és lassan megcsókolt.
-Kiélhetted volna a vágyaidat ebben a tíz napban!- vigyorogtam, miközben újra elindultam.
-Belőled soha nem elég! Óóóó lesz egy olyan szám az albumon, hogy Never Enough.
Erre csak felnevettem, de az album említése során, ő már nem volt ennyire felszabadult. Úgy éreztem nem mond el nekem valamit. Amint felszálltunk bementünk a kabinba és rá is kérdeztem.
-Semmi izgalmas.
-Niall kérlek! A férjem vagy, mindent elmondhatsz nekem!
-De ennek nem fogsz örülni, Szépségem!
-Nem baj. Bármi is van, ketten átvészeljük. Szóval?
-Az album kijövetele után egy hónapra Amerikába kell mennünk, ugyanis kell a reklám. Egy csomó tévés hülyeségben kell majd szerepelnünk.
-Mikor indulunk?
-Itt a baj. Drágám te a végére már a nyolcadik hónapban leszel. Mivel két babát várunk, akkor bármelyik pillanatban beindulhat a szülés, és nem hagyom, hogy miattam legyen bajotok.
-Otthon akarsz hagyni?
-Sajnálom. És Marco sem engedte, hogy nyolcunkon kívül bárki velünk jöjjön.
Erősnek akartam mutatkozni, de a hülye hormonjaim persze nem hagyták, hogy ne csorduljanak ki az első könnycseppjeim. Niall azonnal az ölébe húzott, és nyugtatni próbált.
-Minden rendben lesz! Nem lesz minden nap programunk, amint tudok hazajövök!
-És ha te épp énekelsz mondjuk James Cordennek, a gyerekeid meg ki akarnak jönni?! Nem akarok nélküled szülni!
-Nem is fogsz! Semmi baj nem lesz! Itthon leszek, amikor kinyomod ezeket a szépségeket!
-Megígéred?
-Persze, hogy megígérem! Megoldjuk! És azt is elintéztem, hogy az évfordulónkon itthon legyek!
-Szeretlek!
-Én is szeretlek! Valahogy megoldjuk. Megkérjük anyut, hogy jöjjön el, mit szólsz?
-Nem kérhetjük tőle, Niall!
-Hidd el, hogy szívesen jönne. Majd meg is beszélem vele.
-Megoldjuk?
-Meg hát! De van még valami.
-Jaaaj.
-Nem tudok veled menni októberben Frnaciaországba.
Egyből tudtam mire gondol, a l'Oreal Paris-nak lesz valami vörös szőnyeges rendezvénye, és nekem kötelező ott lennem. Úgy volt, hogy Niall elkísér, de ezek szerint mégsem.
-Hogyhogy?
-Három napon át Newcastle-ben lesz koncert, nem tudok onnan elszakadni. Sajnálom!
-Rendben, megértem, semmi baj! Én majd Sheffield-be megyek utánatok!
-Az utolsó koncert...
-Meddig?
-Majd kiderül. Nem beszéltünk róla a srácokkal, hogy mikor akarjuk folytatni. Valószínűleg, ha a gyerekek lesznek annyi idősek, hogy velem jöhessetek. És lesz még kedvünk. Mert ha belegondolsz... Mindannyian jók vagyunk másban is, amiből bőven meg lehet élni.
-De Niall! Nektek ez az álmotok! Lányok millióinak pedig ti!
-Igen ez volt az álmunk. Annak idején, mikor jelentkeztünk az X-factorba. De megváltozott minden. Mi is, és számunkra az egész szakma is. Az én valódi álmom tudod mi volt? Körbe utazni a Földet, a leghíresebb helyeket meglátogatni. Nos azt hiszem, ez megvolt. Álmom volt, hogy énekeljek, és megismerjék a hangom. Megismerik, huhú mennyien! És a legnagyobb pedig az volt, hogy megtaláljam az én Hercegnőmet, akit egy gyönyörű napon feleségül veszek, és gyerekeket is szül nekem. Ez is teljesült. Most amihez ragaszkodok az életemben az az, hogy velem maradjatok.
-Örökre! De... Nem akarom, hogy miattunk add fel az éneklést...
-Hohóó ezt fejezd be! Te és a picik vagytok az elsők, minden más várhat. A srácokkal pedig nem fogjuk befejezni a közös munkát, még nagyon sok mindent tudunk kihozni magunkból, de ahhoz, hogy ezek a dolgok kijöjjenek belőlünk, most pihennünk kell. Az elmúlt öt év akkora pörgés volt, hogy jó lesz ez.
Nem tudtam mit válaszolhatnék neki, így csak hozzábújtam és beszívtam az illatát. Lassan elaludtam, majd legközelebb hála isten csak akkor ébredtem fel, mikor már Európa felett voltunk.
-Jóreggelt Szépségem!
-Neked is! Húha. Most nem tudok felkelni.
-Miért?
-Bepisiliek.
Ni hirtelen felkapott, és kivitt a mosdóig. Elvégeztem a dolgom, majd megettem három szendvicset, és két banánt. Ezután visszamentem a kabinba, hogy felöltözzek. Utazni egy egyszerű melegítőnadrágban utaztam, de tudtam, hogy a reptéren nagyon sokan lesznek, és Mrs. Horan-ként nem szállhatok le úgy. Illetve azzal is tisztában voltam, hogy nincs időnk hazamenni, és a koncertre is ki akartam nézni valahogy. Ezeket az indokokat mondtam el a férjemnek is, miután rákérdezett.
A szettem az külön el volt rakva a kézi poggyászomba, kivéve a szövet kabát, ami akasztón lógott egy ruhazsákban, de az a repülőn volt, Indonéziába nem vittem. Levettem magamról minden ruhát, csupán a fehérneműt nem és először a nejlon zoknimat vettem
fel. Erre a kék kivágott farmeromat. Felülre egy szürke hosszú ujjú pólót, aminek az ujja fekete volt, illetve a kabát. A hajamat sikerült befonnom, és a sminkemmel sem bajlódam sokat, vörös rúzst kentem a számra, ezen kívül tust és spirált használtam.
-Olyan vagy, mint egy üzletasszony. Egy kibaszott szexi üzletasszony!- mért végig sokadjára a Szöszi.
-Köszönöm!
Lassan kimentünk Markhoz és Prestonhoz, a leszállást pedig már ott vártuk meg. Lesétáltunk a lépcsőn, és legnagyobb meglepetésemre a kocsi nem a reptér bejáratánál várt minket, hanem a repülőtől pár méterre. A csomagjainkkal együtt odasétáltunk, és amint beültünk el is indultunk. A sofőr Paddy volt, aki kíváncsian kérdezett minket, hogy milyen élményeket is gyűjtöttünk. Az O2 előtt lehetett látni, hogy már meg volt a kapunyitás, de nagyon sietnünk kellett, hogy Niall odaérjem, mire a VIP rajongók bemehetnek. Amint megállt az autó mi kipattantuk és besiettünk. A srácok már "fogadó képesek voltak", mikor megláttak minket egyből felénk indultak.
-Itt a házaspár!
-Sziasztok! Ugye nem késtünk?
-Dehogy, még a lányok sincsenek itt. Csak Sonja és Lottie.
-A húgod, a két Soph, és egy számomra nagyon kedves ismerős pedig nemsokára jön- egészítette ki Louis Liam mondandóját.
-Akkor jó.
-Barbiiiii!- futott felém sikítva a legidősebb Tomlinson lány.
-Gyáhh, megfulladok ha ennyire szorítasz!
-Bocsi, de annyira hiányoztál!
-Csak tíz napra mentem el.
-Tudom, de akkor is! Amint felmennek a színpadra mindent el kell mondanod!
-Rendben!
Az egyik asztalhoz léptem, és sikerült szereznem egy tányér tiramisut, és míg Niall mesélt pár dolgot én mosolyogva figyeltem. Eléggé fáradt volfam, hisz előző nap már rég ágyban voltunk, de tudtam, hogy vissza kell állnunk az itthon időre. Lassan megjöttek a húgomék, én pedig azonnal a nyakukba ugrottam. Mindenkit megöleltem, és már csak egy gyönyörű lány maradt ki. Lou pattant oda mellénk, és átölelte a csaj vállát.
-Szóval Danielle, ő itt Niall és Barbi, akik most értek haza a nászutjukról. Barbi, Niall, ő Danielle Campbell, egy nagyon kedves barátom.
-Örülök, hogy megismerhetlek titeket. Leginkább Lou, de a többiek is sokat meséltek rólatok.
-Mi is örülünk!
Bár elsőre megállapítottam, hogy nem csak a tévében szép az arca és az alakja, hanem élőben is, kicsit furcsa volt nekem. Lehet, hogy azért mert egy kicsit hasonlított Elre, vagy nem tudom. De úgy voltam vele, hogy nem szabad elsőre ítélkezni, előbb egy kicsit megismerem.
Marco lépett be a szobába, és miután futólag üdvözölt minket a srácokat magával is vitte egy másik terembe, ahol a rajongókat fogadták. Mi lányok leültünk a kanapékra, egyedül szegény Danielle maradt állva.
-Gyere, van még mellettem hely!- mutattam a magam mellett lévő szabad területre.
-Most azonnal mesélj el mindent!- vigyorgott Sonja, én pedig élménybeszámolóba kezdtem. Minden publikus dolgot elmondtam, de az éjszakáinkat nem. A fiúk egyszer megszakítottak minket, mielőtt színpadra mentek volna, ekkor a férjemet megcsókoltam, a többieknek pedig egy-egy puszit nyomtam az arcára. Amint felmentek énekelni óriási sikítozást lehetett hallani a rajongók felől, mire mi felnevettünk.
-És most, hogy megkezdődik a házas élet, szerinted más lesz valamiben?- mosolygott rám Danielle.
-Hát... Szerintem semmiben. Mármint... Nem gondolom, hogy a huszonegyedik században tartani kéne magunkat olyan dolgokhoz, hogy a nő egész nap otthon ül, míg a férje dolgozik. Az ilyen dolgok hülyeségnek tartom. Nagyon remélem, hogy ugyan olyan boldogok leszünk, mint esküvő előtt. Főleg, ha jönnek a babák.
Tovább beszélgettünk, mikor Sophia felpattant és kirohant tőlünk. A többiekre néztem, de ők sem tudták mi baja, így utána mentem. A női mosdóban találtam rá, ahogy az egyik fülkében sírt.
-Héééé! Mi a baj?- guggoltam mellé.
-Liam...
-Mi van Liammel?
-Mostanában... Nagyon nem mennek jól a dolgok otthon.
-Hogy érted?
-Én.... Nem tudom. Liam alig van otthon, alig beszélgetünk. Néha ha éjjel megébredek, mikor mellém fekszik akkor szexelünk, de már semmi finom érintés, szenvedélyes csók nincs. Semmi érzelem, és azt érzem már csak erre kellek neki.
-Liam szeret téged, Soph! Te vagy élete értelme!
-Voltam Barbi. Már a szemében sem látom ugyan azt, mint kétezer-tizenháromban.
-És mit szeretnél csinálni?
-Mindenképp beszélni vele, aztán majd meglátjuk. De úgy nincs értelme a kapcsolatunknak, hogy egyikünk sem érzi jól magát.
-Annak tényleg nincs. De remélem meg tudjátok beszélni!
-Majd meglátjuk... Viszont kérhetném, hogy senkinek ne mondd el?
-Sajnálom, de Niall előtt nem tudok titkolózni.
-Ő meg úgyis tudja Liamtől.
-Értem. Gyere, menjünk vissza!
Amint újra a többiekkel voltunk megkérdezték mi történt, de a barátnőm ügyesen hárította a kérdést. A srácok csak egyszer jöttek le a színpadról, akkor is csak vécére, illetve Niall megcsókolt.
Az utolsó számra kimentünk, és onnan néztük a tűzijátékot. Mikor annak is vége lett még nem indultunk el, ugyananis pár rajongó megdicsérte a pocakom, és gratulált az esküvőhöz. Lassan azonban eljöttünk, hisz én már nagyon fáradt voltam, és a hátam is őrülten fájt. A backstage-be érve egyből a Szöszihez siettem és egy puszit nyomtam az arcára.
-Ügyesek voltatok!
-Köszi, de mindjárt elalszok.
-Induljunk! Flóra, gyere!
-Várjatok egy percet!- sietett hozzánk Danielle- Barbi, holnap nem lenne kedved elmenni a városba? A többieket már valamennyire ismerem, de téged nem.
-Hmm, szívesen, persze. Úgysem terveztem semmit. Ugye nektek nem baj?- néztem a férjemre, és a húgomra.
-Lukenak szabad napja lesz.
-Nekünk meg próbálni kell.
-Akkor benne vagyok!
-Mit szólnál ha egykor találkoznánk a Vapiano-nál?
-Az jó lesz, de szerintem mi most megyünk.
-Jóéjt!- kiáltottuk el magunkat, hogy mindenki hallja.
-Az ajándékaink?- kiabált utánunk Harry.
-Majd holnap estére hozzuk, hello!
A kocsink már ott állt a parkolóban, és ahogy elindultunk kifele jópár groupie-t láttunk. Nem tudom mit gondoltak, de Niallnek felesége, Liamnek barátnője van, Lounak is alakul valami, Harry pedig tuti nem állna össze ilyenekkel, a zenekar tagjaival egyetemben. Az úton hazafelé Flórával beszélgettünk, aki elmondta, hogy minden rendben volt. Anyuval is találkozott egyszer, beszélgettek egy kicsit, de elmondása szerint rólam még véletlenül sem kérdezett. Bár nem esett jól, nem lepődtem meg. Mesélt Daniellről, hogy Lou mikor és hogyan mutatta be nekik, és, hogy sokat beszélgettek.
Amint hazaértünk kipakoltunk a csomagtartóból, majd aludni mentünk.
Míg Ni tusolt, én a bőröndből pakoltam ki a szennyest, hogy holnap reggel el is indíthassak egy mosást. A saját táskám után jött Niallé, azzal is ugyan így tettem. Az szuvenírokat amiket a többieknek, és magunknak is hoztunk egyelőre egy lenti vitrinbe raktam, mert tudtam, hogy a holnap esti koncert előtt odaadjuk nekik. Miután a Szöszi végzett én is felfrissítettem magam, lemostam a sminkem, majd egyszerre mostunk fogat. Mikor végeztünk azonnal ágyba bújtunk, és a jól megérdemelt alvásunk előtt még kaptam egy jóéjt csókot.

Sophie❤

10 megjegyzés:

  1. Na végre.
    Danielle mi? Cherly-t is bekevered? Csak mert nagyon úgy néz ki. Nem baj, nincs ellenvetés.
    Aranyos emberkék vannak ebbe a történetben. Azért akadnak egy pár barmok is, pl.: Barbi anyja, akinek nem tudom a nevét. Az azért szemétség volt, de mit váltunk volna.
    Itt vannak a dombok, azért azt intézd már el nekem, hogy Niall ott legyen a szülésnél, ha már az esküvőre és a babaváró bulira nem jutottam el.😣
    Mi lesz Harry-vel? Nem akarom, hogy aglegény maradjon. Flóra már Luke-kal lesz, ha csak bele nem kevesz. De amikor ezt teszed, mindig hálát adok az arany kezednek, mert általában jó sül ki a dologból. Ja általában.
    Ahogy Barbi ebben a részben gyakorlatilag elfelejtette, hogy ő is híres, nem csak Niall, úgy most én is elfelejtem, hogy mit akartam írni. Én már ezen sem lepődök meg. Jaj, Lili, hogy öregedsz! Hamarosan (júliusban) 13! Vén csóka leszek!
    But now I live, because I'm young. Tedd ezt te is!
    Majd írok vagy írj:
    Lili😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Danielle benne lesz, de Cherylt nem akarom, mert ot nem szeretem😞Liam anyukaja lehetne, es amúgy is Sophiam❤Barbi anyukajanak a nevet en sem tudom :D majd meglatjuk mi lesz Harryvel❤

      Törlés
    2. Azt is megtennéd nekem légyszi, hogy Sophia bent maradjon? Hamarosan Marco barátnőének képzelem magam. Várj, miért is ne?

      Törlés
    3. Simaaan😏😏Soph benn marad❤

      Törlés
  2. Gratulálok az új évadhoz drága. Biztos vagyok benne h ugyanúgy fogjuk imádni mint az előzőt, vagy még jobban !! Ez a rész is csúcsszuper lett ! :D Várom a következő részt. Puszi.

    VálaszTörlés
  3. Mikor lesz folytatás?Ez valami hihetetlen.Imádom,csak így tovább!!!😘😚😍

    VálaszTörlés