2016. április 2., szombat

II. évad 50/2. rész- Csakis Horan ÉVADZÁRÓ

Sziasztok
Nos elkészült az évadzáró rész ;)
Mivel lesz még egy évad, nem igazán szeretnék búcsúzkodni vagy valami, maximum a facebook csoportba írok pár szót. Annyit azért szeretnék megköszönni nektek, hogy ennyien olvassátok a Half a Heart-ot, és már több mint 98400 oldalmegjelenítés van❤❤
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok nyomot magatok után, és csatlakozzatok a facebook csoportba❤
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Hiányzott Niall ölelése és illata, de a párnáját magamhoz öleltem, és úgy ragadott magával az álom világa.
-Indulhatunk?
-Veszem a kabátom, utána igen.
Miután magamra húztam a cipőm és a blézeremet, a kezembe kaptam a táskám és el is indultunk Sophia kocsija felé. A lánybúcsúmra indultunk, egy kis bár volt kibérelve az Oxford Street-en, ahol csak mi leszünk. Azért bár, hogy aki akar, tudjon inni, de olyanoknak mint nekem, vagy akik simán nem akarnak alkoholt fogyasztani legyen üdítő. Nem hívtam meg sok embert, mert úgy voltam vele, hogy minek. Az esküvőn úgyis mindenki ott lesz aki számít, így csak a legjobb barátnőim, és pár családtag jött el. Mire odaértünk már mindenki más ott volt a helyszínen, így Sophhal egyből bementünk. Egy óriási torta fogadott, a többiek pedig azonnal hozzánk siettek. Mindenki ott volt akit meghívtam, még egy olyan személy is, akit nem, anyu. Megbróbáltam az összes barátnőmet egyszrre átölelni, de ez persze nem jött össze.
-Az utolsó előtti szingli estéd! Berúgunk helyetted is!- kiáltott fel Jade, és lehúzott valami rövid italt.
-Drágám, nem gondoltam volna, hogy a fiam egyszer fog valakit annyira szeretni, hogy feleségül vegye.
-Maura, a sírást tartogasd az esküvőre!- jelent meg mellettünk Denise is.
 -A kis Manót hol hagytad?
-A barátnődet és a kisbabáját pesztrálja Sophieval- célzott Nórira, és a kisbabájára.
-Értem. Gyertek, koccintsunk!
Mindenki a kezébe fogott egy pezsgős poharat, a gyerekek, én és Nóri gyerekpezsgőt, a többiek normálisat ittak.
-Hadd mondjak valamit! Nem akarok most sokmindent, ráérek majd az esküvőn.  Barbi élvezd ki ezt a két éjszakát, és alugyál annyit, amennyit tudsz, mert utána tíz napig biztosan nem fogtok!
-Nem érdekelnek a fiam ügyei!
Maura kommentjén mindenki nevetett, majd Sonja folytatta.
-Végig néztem, ahogy szinte felnősz, és mindig is egy olyan fiút képzeltem el, mint Niall. Szóval valóban gratulálok, és legyetek boldogok!
-Köszönjük!
Az egész este nagyon jól telt, szinte mindenki részeg volt hajnali kettőre. A legjobban Perrie, Jade, El és Lottie itta le magát, de Sophián és Sonján is lehetett látni, hogy rendesen felöntöttek a garatra. Miután fizettünk mindenki haza vagy a hotelba indult. Én a volán mögé ültem be, Flóra mellém, Soph pedig hátul feküdt el. Mivel a mi lakásunkat már elkezdték berendezni a lagzira, így mi most Li és Soph lakásában lakunk. A barátnőmet ágyba dugtam, majd én is elaludtam. Nem volt a legszebb éjszakám, mert tudtam, hogy Niallnek is ma este van a legénybúcsúja, és azért bármennyire is bízom benne, kicsit féltem. A gyerekek is jobban feszítették a hasam mint máskor, melegem is volt... Szóval semmi nem volt jó. Magamra kaptam egy kardigánt, és kimentem a szobához tartozó teraszra. Eszembe jutott, hogy már bőven 12-e van, azaz holnap esküvő. Egy nap múlva ilyenkor már a lagzink fog tartani. Egy kis ideig még néztem a város fényeit, és gondolkodtam, de után kezdtem fázni. Visszamentem a szobába, és a meleg takaró alá bújtam. Végig gondoltam, hogy mit kell csinálnom a felkelek, és rájöttem, hogy össz vissz az én ruhám, és a koszorúslányoké fog megérkezni. Végül az oldalamra fordultam, és lassan elaludtam.
Másnap reggel magamtól ébredtem, lerúgtam magamról a takarót, és lementem. Senki nem volt fenn, így elhatároztam, hogy készítek reggelit. Kivettem egy doboz tojást a hűtőből, és omlettet készítettem. Találtam pár gyümölcsöt, azokat megmostam, amit kellett felkockáztam, és csináltam kávét meg teát. Mivel még mindig nem jött sem Flóra, sem Sophia leülten a nappaliban, és twitterezni kezdtem, kezemben egy zacskó puffasztott rizzsel. Nagyon sok kép volt arról ahogy mi szórakozunk, de Niallékről mégtöbb. Ahogy elnéztem őket mindenki hullára itta magát, még apu és Bobby is. Épp egy fotót néztem
Niallről amin mosolyog, mikor egy sms-t kaptam. Ismeretlen számról jött, de a végéből egyből tudtam ki küldte.
"Nem bírom holnap háromig. Este kilencre gyere a pályára, Szépségem!"
Elmosolyodtam, hogy nem csak én szenvedek az ő hiányától, és biztos voltam abban, hogy elmegyek a kis golfpályánkra. Végül a házunk mögé csináltattunk egy kis pályát, nem olyan nagy, de Niall el tud játszani, ha akar.
Felhívtam a vőlegényem, mert gondoltam, hogy most lehetnek úton a reptérre.
-Jóreggelt Szöszim!
-Nem is aludtam, Szépségem!- lehetett hallani a hangján, hogy még nem teljesen józan.
-Hol vagytok?
-Az autópályán. De gyorsak a fák!
-Jólvan Niall, ez szuper! Nem is zavarok, majd hívj, ha hazaértetek!
-Mindenképp, Drágám! Este találkozunk, gyere kényelmesbe! Bár.... Azt is letépem rólad!
-Szeretlek!
Mire letettük a telefont Flóra felkelt, és leültünk reggelizni.
-Mi lesz veled amíg mi elmegyünk? Nem akarlak egyedül hagyni.
-Nem akarom sértésnek mondani vagy valami, de nem akarok anyával lenni.
-Megértem, elhiszem. Megkérdezem Sonját, jó?
-Köszönöm!
A reggeli után behoztam a kocsiból az ajándékokat amiket előző este kaptam, és rájöttem, hogy fehérneműt nem is kellett volna vennem nászéjszakára, annyit kaptam. Mindegyik csomagolást kinyitottam, volt aki pár babás cuccot is beszerzett már nekünk, mindennek nagyon nagyon örültem.
Miután Sophia másnaposan felkelt, bevett egy marék gyógyszert, és evett egy keveset csatlakozott hozzánk a nappaliban.
-Beszéltem Ellel és Sonjával, kettőre jönnek ide, Vera pedig fél háromra.
-Oké. Akkor ma nem is megyünk sehova?
-Húha...- ki kellett találnom vakamit, hogy hova megyek az este, mert kilenc előtt kiszökni úgysem tudnék- Én majd este elmegyek Mauráékhoz.
-Minek?
-Családi dolog, meg kell beszélnünk.
-Hát nekem igazából mindegy.
Lassan eszünkbe jutott, hogy ebédre kéne valamit csinálni, így nekiláttunk egy spagetti elkészítésének. Egyre izgatottabb lettem az este miatt, de nem tudtam miért. Éreztem, hogy ez valami miatt különleges lesz. Még akkor sem nyugodtam el, mikor megjött a másik két koszorúslányom és a ruhatervezőm. Vera mindent elmondott, hogy mikre vigyázzunk a ruhákkal kapcsolatban, viszont mikor fizetni akartam, annyit mondott, hogy Niallel már rendezték az anyagiakat. 
-Akkor viszont köszönöm szépen a munkádat!
-Imádtam neked dolgozni! A telefonszámodat azt hiszem megtartom, lehet lesz majd számodra munka.
-Az csodás lenne, köszönöm szépen!
A nő lassan elment, majd öten maradtunk. Beszélgetni kezdtünk a holnapi napról, és Sonját is megkértem, hogy fogadják be a húgomat.
-Az első koncert majd itt lesz Londonban, úgyhogy...
-Barbi, ne intézkedj egyfolytában! Majd lesz ahogy lesz, Flórának semmi baja nem lesz, élvezzétek Niallel ezt a tíz napot, és kész!
-Rendben. Szerintetek... Milyen feleség leszek?- osztottan meg velük az egyik kételyemet.
-A legjobb, akit Niall érdemel!
-Biztos?
-Igen. Holnap ilyenkor már a tied lesz, és senki másé!
-Olyan jól hangzik...
-Hát persze!
Közösen megvacsoráztunk, és miután megbeszéltük, hogy holnap reggel kilencre jön mindenki, El és Sonja is elindult hazafelé.
-Lassan én is elkezdek öltözködni.
-Mikor jössz?
-Nem tudom, ne várjatok meg!
-Oké. De ne gyere nagyon későn, mert holnap nagy nap elé nézünk, nem lehetnek karikásak a szemeid!
-Igenis anyu!
Az ideiglenes szobámba sétálva kivettem a szekrényből egy cicagatyát, illetve egy egyszerű fehér pólót. Szeptember közepén már elég hűvös volt, főleg éjszaka, így felvettem egy fekete pulcsit. Épp indultam le a lépcsőn, mikor Ni írt egy sms-t, de megint ismeretlen számról.
"Nagy autóval gyere, Drágám, ha rendesen el akarsz férni!"
Nem értettem mire céloz, csupán akkor jöttem rá, mikor a kocsimba ülve a hátsó ülésre néztem. Hitetlenül felnevettem, majd inkább elindultam. A rádióban a srácok által már publikált Drag Me Down indult el, így kicsit hangosítottam rajta, hogy a babáim is hallják. A házunk előtt egy kocsi sem állt, de kibírtam, hogy ne menjek be és nézzem meg, hogy hogyan is állnak. Niall autóját sehol nem láttam, de reméltem, hogy ittvan, vagy, hogy egyátalán ő írta azokat a sms-eket. Addig mentem a fekete Range Rover-rel amíg lehetett, utána a telefonom vakuja segítségével mentem tovább, mert a kinti lámpákhoz a házban van a kapcsoló. Egyszer csak valaki hátulról átölelt és a nyakamba puszilt. Egy óriásit sikítottam, és meg is ugrottam.
-Csak én vagyok, Szépségem!
-A szívbajt hoztad rám!
-Sajnálom!
-Annyira hiányoztál!- megfordultam az ölelésében, és szorosan hozzábjújtam.
-Te is nekem! Hogy vagytok?
-Nagyon izgulunk!
-Én is, Drágám.
-Itt sem szabadna lennünk!- kuncogtam fel.
-Tudom, de holnap legelőször a repülőn leszünk kettesben, és...
-Hééé, nyugi! Örülök, hogy itt vagyunk!
-Én is! Hoztam kaját. És mielőtt megkérdeznéd, taxival jöttem, mert tudtam, hogy te a sajátoddal fogsz. De majd el kell vinned Hazz háza közelébe!
-Később.
-Mit szeretnél csinálni?
-Veled lenni. Mindegy, csak érezhessem az illatod! Hadd bújjak az ölelésedbe! Hallgatni akarom a hangod, és élvezni a csókod!
-Nos, bármennyire is romantikus dolgot akartál mondani, eléggé perverzre sikerült!
-Hát... Lehet, hogy nem is romantikusnak szántam.
-Nem? És mi lesz akkor, amikor odaérünk arra a csodás helyre?
-Majd pont te fogsz visszautasítani, nem?
-És ha igen? Női bajaim vannak, tudod csajszi!- sipákolt lányos hangon.
-Azt hiszem ők itt a bizonyíték arra, hogy nincsenek neked semmiféle női bajaid!- tettem a kezét a hasamra.
Beszélgetni kezdtünk random dolgokról, és azt vettük észre, hogy már éjfél is elmúlt.
-Boldog szülinapot!- felé kerekedtem, és lassan megcsókoltam.
-Köszönöm, Szépségem!
-Egy éve ilyenkor... Nagyban tweeteltem neked, hogy boldog születésnapot kívánhassak...
-Mostmeg... Pár óra múlva esküvő.
-Basszus!
-Baj van?
-Nem hoztam el az ajándékod!
-Dehogynem! Itt vagy te, itt vannak a babák, ennél szebb ajándék nem kell!
-De én készültem neked, és....
-Hééé! Most nehogy ezen sírj! Semmi baj, Drágám! Majd odaadod a repülőn, vagy elhozod a templomba, vagy akár mi! Nyugi!
-Ezek a hülye hormonok!
-Pár hónap, Kicsim! Nagyon fázol?
-Eléggé.
-Akkor gyere, menjünk a kocsihoz!
Odasétáltunk, Ni beült a volán mögé, ugyanis nem hagyta, hogy én vezessek addig, amíg ő is az autóban ül.
-Pár óra és csak az enyém leszel!
-Még valami ilyet mondassz, és a második sms-em célzása fog bekövetkezni.
-Oké, engem nem zavar...- elkezdtem simogatni, a nyakát puszilgatni, ő pedig egyre szaporábban kapkodta a levegőt.
Mivel Harrynek egy mienknél is nagyobb birtoka van, jó messze parkolt le a háztól, majd mindketten a hátsó ülésre másztunk. Elfeküdtem a bőr ülésen, míg Niall felettem helyezkedett el, és szenvedélyesen csókolt.
Nem tudom, hogy hogyan és miképp, de valamikor elaludtunk, és reggel arra ébredtem, hogy fázom. Illetve, hogy valaki az ablakon kopog. Felnéztem, és Liam ideges arcát láttam meg.
-A francba! Niall kelj fe! Niall!
-Héé mi a.... A picsába! Mennyi idő?
-Lemerültem.
-Én nem. Fél tíz.
-Hogy mennyi? Indulnom kell!
Már nem láttuk Paynot, így gyorsan magunkra kapkodtuk a ruháinkat, a vőlegényem egy gyors csók után kiszállt, én pedig Sophiáék háza felé vettem az irányt. Már előre féltem, hogy mit fogok kapni a lányoktól, de azt hiszem minden megéri azért, hogy éjfélkor felköszönthettem Niallt.
Mire odaértetem elmondhatatlanul éhes lettem, ugyanis tegnap este óta semmit nem ettem.
A villa előtt már jópár autó parkolt, én is leraktam a sajátomat, és bementem. Az ajtócsapódásra mindenki felkapta a fejét, majd mérgesem néztek rám.
-Mégis merre a jó életben voltál?
-Niallnél?
-Niallnél?! Nem mondjátok komolyna, hogy egy hétig nem bírjátok a másik nélkül! Öt óra múlva a templomban kell lennünk, te meg itt állsz korgó hassal, zsíros hajjal az ajtóban. Egyébként meg, nem hallottál arra, hogy ez balszerencsét hoz?!
-Drágám, ne dramatizáld túl!- kelt Maura a védelmemre Sophiával szemben.
-Sajnálom, egyszerűen meg akartam köszönteni, és beszélgetni akartam vele. És ha most megbocsájtotok ennék valamit.
-Van croissant a konyhán!- lágyultak meg a barátnőm vonásai.
A pulton valóban ott várt három csokis finomság, és gyorsan el is fogyasztottam őket. Közben a többiek bejöttek, és vázolták a tervet.
-Most elmész tusolni, hajatmosni. Én csinálom a hajad, Lottie a sminked. A ruhádat az utolsó pillanatban veszed fel, nehogy leedd valami undi kajával, amit enni szoktál!
-Anyu, pisilnem kell!
-Jövök Drágám, Barbi te menj hajat mosni!
Lenyeltem az utolsó falatot, és egyből a fürdő felé siettem. Beálltam a tus alá, és a dolgot el nem sietve szép lassan lefürödtem, a hajamra még pakolást is raktam. Tegnap este sikerült megbeszélnem Niallel a kételyeimet, így teljesen nyugodtan készülődtem. Egy óra múlva, mikor úgy éreztem, hogy belefulladok a gőzbe ami a fürdőben keletkezett kiszálltam a kádból, felvettem a fehérneműmet és egy selyem köntöst, ami oda volt készítve. Lementem a többiekhez, és láttam, hogy van akinek már kész van mindene, mint például Denise és Maura.
-Végre! Ülj le, hadd kezdjük el! A hajadat összecsavarom, és koszorú formában tűzöm össze. Max. egy-két tincs marad kinn.
-A sminked sima egyszerű lesz, max. egy kis lilát viszek bele.
-Köszönöm. De veletek mi lesz?
-Te vagy a legfontosabb. Mindenki más lényegtelen ma este.
-Azért Niall is jól jön. Tényleg! Az ő haja?
-Az egyik barátnőm megy.
Hallottuk, hogy kopognak, így Sophie és Theo sietett ki.
-Apuuu!- ugrott Dávid nyakába a kislány.
-Szia Hercegnőm! Hogy álltok?
-Képzeld el, nem találtuk meg Barbit!- kuncogott.
-Hol volt?
-Niall bácsival.
Miközben a gyerekek elmesélték a kilógásomat a meneddzseremnek beértek a nappaliba. Mindenki köszntötte, de folytattuk is a készülődést.
-Most jövök a srácoktól, egy óra körül jön apukád.
-Oké. Niall?
-Izgul. Fel alá járkál, aztán Greg adott neki valami erős piát, úgyhogy most lepihen. Azt hiszem.
-Mi is adnánk neki valamit, de nem ihat.
-Egyen csokit! Na ti készülődjetek tovább, játszom a gyerekekkel!
-Előtte lehozod a fogadalmam? Fenn van a szobában az éjjeliszekrényen.
-Persze!
Egy perc múlva már a kis papírt olvastam, amit már jó régen megírtam. Mikor megéheztem hoztak a többiek enni, de két és fél órán keresztül fel sem állhattam. Az ikrek arra már annyira nyomták a húgyhólyagomat, hogy attól  tartottam, ott helyben fogok bepisilni. Miután két flakon hajlakk a fejemen volt, és Lottie sem spórolt a sminkkel, végre mehettem a mosdóba. Elvégeztem a dolgom, majd visszamentem a nappaliba. A virágárus megérkezett az én, és a négy koszorúslány csokorral, de tovább is ment a helyszínre valamit pontosítani. Az izgalom annyira elterelte a figyelmem, hogy csak El mondatára eszméltem fel.
-Fél óra múlva jó lenne indulni.
-Jézus! Egy óra, és... És én Niall felesége leszek!
-Pontosan! Milyen érzés?
-Nem tudom. Izgulok és félek egyszerre. Vegyes.
-Minden rendben lesz.
-Kérhetek enni?
-Hozom.
Másokkal ellentétben, nekem nem golf labda méretű volt a gyomrom, hanem abban a pillanatban úgy éreztem egy egész tepsi lasagnét fel tudnék falni. Végül egy epres müzliszeletet kaptam egy pohár narancs lével.
-Barbi, öltözz!- szólt rám Soph tíz perccel az indulás előtt. Az egyik szobába mentem két barátnőmmel, levettem magamról a köntöst, és fel a ruhát. A kezem olyan szinten remegett, hogy a cipzárt nem tudtam felhúzni, így abban Sonja segített. Beleléptem a fehér platformos magassarkúmba, majd belenéztem a tükörbe, és meg voltam elégedve azzal amit látok.
-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm! Azt hiszem indulnunk kéne, nem akarok késni!
-Rendben!
Mire kiértünk mindenki indulásra készen volt, így beültünk a kocsikba. Én Dávid fehér kocsijába ültem be, ami erre az alkalomra virágokkal volt feldíszítve. Hátul El és Flóra ültek, én pedig idegesen néztem hátra rájuk.
-Ott lesz Louis.
-Tudom Barbi, de most nem magunkkal foglalkozunk, hanem veletek. Nem utáljuk egymást amúgy sem.
-Köszönöm! Jézusom, mennyire izzad a kezem!
-Ne izgulj! Minden a legnagyobb rendben lesz!
-Oké.
A maradék pár percet a templomig csendben tettük meg. Az épület előtt nagyon sok autó állt, többek között a mi fehér terepjárónk is. Miután mindenki megjött akinek kellett bement, csupán a négy koszorúslány, Theo Sophieval és apu maradtak kinn.
-Készen állsz?
-Azt hiszem. De ne hagyd, hogy gondolkodjak!
-Akkor indulás!
Előttünk a két kisgyerek indult el, Sophie virágszirmokat szórt, míg a kis Horan egy párnát vitt rajta a jegygyűrűkel. Utánuk ment Sonja, Sophia, El és Flóra, azaz a koszorúslányok. Én apukámba karoltam, egymásra néztünk és határozottan bólintottam. Értette mire gondolok, mert elindult. A templomban minden szem rám szegeződött, és ahogy körbenéztem elég sok hírességet pillantottam meg. De senki nem volt fontos abban a pillanatban, mikor megláttam a szerelmemet. Az arcán óriási mosoly terült szét, de vonásaiban egy kis idegességet véltem felfedezni. Ahogy végig néztem rajta pont úgy nézett ki ahogy még annak idején álmomban.
“Végignéztem rajta és újra beleszerettem. A fekete nadrágja pont jól állt a lábain amiket annyira imádok, az ing pont úgy feszült a mellkasán, hogy kissé kiemelje a kockákat a hasán. Csodák csodájára az ing két legfelső gombját is sikerült begombolnia, és még nyakkendőt is kötött. A haja pedig egyszerűen fantasztikus volt, amiről nekem persze megint perverz dolgok jutottak eszembe, hogy hogyan is fogok a szőke tincsek közé túrni éjjel.”
Lassan odaértünk az oltárhoz, ekkor apukám megállt velem szemben.
-Nagyon nagyon szeretlek, és büszke vagyok rád Csillagom!
-Én is szeretlek apu!
Szorosan megölelt, egy puszit nyomott a fejemre, majd Niallhöz lépett. Valamit mondtak egymásnak, kezet fogtak, aztán anyu és a barátnője közé ült le. A vőlegényemhez léptem, megfogtuk egymás kezét, és a pap felé fordultunk. A szövegre nem is nagyon figyeltem, csupán Niallre koncentráltam. Mikor a fogadalmakat kellett elmondani, voltak akik egyszer egyszer felnevettek, de azokat a dolgokat csak mi ketten értettük. Ezután meg kellett ismételni a tipikus szöveget a pap után, majd felhúzhattuk a gyűrűt a másik ujjára.
Mikor az ékszer mindkettőnkön fenn volt a plébános újból megszólalt.
-Megcsókolhatja a menyasszonyt!
Az újdonsült férjem mintha csak egész nap erre várt volna szorosan magához húzott, a csípőmbe markolt és szenvedélyesen csókolt. Abban a pillanatban nem volt senki más nem volt, csak mi ketten. Én, és a férjem. Hivatalosan is Mrs. Horan a nevem. Nincs többé Palvin. Csakis Horan.
-Annyira szeretlek!- ölelt magához nagyon szorosan Niall.
-Én is szeretlek!
-A feleségem vagy!
-Te pedig a férjem!
Rá kellett jönnünk, hogy nagyon sok ember van itt rajtunk kívül. Mindenki nekünk tapsolt, mi pedig elindultunk kifele a templomból. Ahogy kiléptünk a kapun egy új élet vette kezdetét. Egy olyan élet amiben mi négyen vagyunk. A férjem, a két születendő gyermekem és én.

Sophie❤

8 megjegyzés:

  1. Egy új élet és egy új lap.
    Imádom. Egyet légy szíves igérj meg nekem, vagy csak próbálj meg:
    A párbeszédnél többször odaírni, hogy ki mondta. Hiszen ez egy kicsit furcsa, hogy (asszem) Sonja komoly beszédet tartott, erre beszolna, hogy Anyu éhes vagyok?
    Mi?
    Ezen kívül, csak dicsérni tudom. Nagyon tetszik, hogy nem tudom besorolni a 'sablonos történetek' csoportjába. Próbáltam, de nem jött össze.
    Sok-sok ihletet kívánok neked a következő évad(aid?)-hoz. És csak hogy tudd: Bárki, bármit mond, ÉN vagyok a Number 1-od!!!
    Lili ❤️❤️ Horan Babák 4ever!!!
    U.I.: Nagyon sajnálom, hogy nem tudok írni, de elvették minden ezközömet a szüleim. Most is a tesóm telefonjáról írok. Amint megkapom jelentkezem, igérem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megigerem☺koszonom koszonom, Number 1😏mar csak egy evad lesz, az biztos.
      Semmi baj, de majd ha tudsz irj❤❤

      Törlés
  2. Uristen nagyon jo lett ! Ugy imadtam ahogy van !!! *.* Fantasztikus lett !! ~^.^~ Nagyon varom mar a kovetkezo evadot !! ❤❤❤ 😘😍

    VálaszTörlés
  3. Drága Zsófi!^-^
    Sajnálom hogy mostanág nem írtam csak kb 3 hét múlva érettségizek és nincs sok időm sajnos. A rész(ek) fantasztikusak egytől egyik. Mindegyiket imádtam akár csak ezt a befejező részt *-* Alig várom az új évadot és sok sikert a folytatáshoz ^-^ Ígérem tanulás mellett is olvasni foglak ^-^
    Puszi Fanni♡♡♡

    VálaszTörlés