2016. március 26., szombat

II. évad 50/1. rész- Találkozunk az oltárnál!

Sziasztok kedves olvasók❤
Meghoztam a második évad utolsó előtti részét☺
A szavazás tegnap előtt lejárt, a szavazók 92%-a igennel szavazott, így lesz egy utolsó, harmadik évad, amit már alig várom, hogy elkezdhessem☺
Ma azért érkezett korábban a rész, mert délután megyünk vásárolni, ugyanis a szüleimnek eszébe jutott, hogy nem vettek semmit húsvétra.
Boldog húsvétot kívánok minden kedves olvasómnak ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok nyomot magatok után, és csatlakozzatok a facebook csoportba❤
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Szorosan magához húzott, majd kis kifli-nagy kifli pozícióban aludtunk el.  -Drágám! Kicsim! Ideje indulnom!
-Miért vagy farmerban?
-Mindjárt megy a gépem.
-Ne menj!
-Muszáj!
Az ingje gallérjánál fogva közelebb húztam magamhoz, hogy megcsókoljon. Készségesen teljesítette a kérésemet, hisz öt napig nem látjuk egymást.
-Vigyázz magadra, és a dinnyékre!
-Minden rendben lesz! Találkozunk az oltárnál!
-Onnan pedig olyan helyre viszlek, hogy majd haza sem akarsz jönni!
-Bárcsak már ott tartanánk! Okosan a legénybúcsún!
-Csak kicsit iszogatunk. Szeretlek, Mrs. Horan!
-Én is szeretlek! Annyira jó ezt hallani!
Megcsörrent a Szöszi telefonja, ami egyet jelentett azzal, hogy mennie kell. Még volt hátra négy koncert az USA-ban, azért utaztak most oda a többiekkel.
Az elmúlt két hónap nagyon gyorsan elment. Lement a költözés, anyát otthagytuk a régi villában, ahova minden este másik faszit visz.
Flórának megvolt a műtétje, a kezelések is leteltek, már csak lábadozik, de ragaszkodott hozzá, hogy októbertől elkezdhesse az iskolát. Hogy őszinte legyek, mi neveljük őt Niallel, hisz miután anya semmi érdeklődést nem mutatott iránta, tényleg elköltözött velünk. Jó azért, hogy valami felelősség már most van a vállunkon, és nem egybe szakad ránk a két baba. Az ő nemüket még nem sikerült kideríteni, de rendesen nőnek. Egyre nehezebben megy közlekedés, a hátam és a melleim is fájnak, nagyon fáradékony lettem.
Öt nap múlva esküvő. Elmondhatatlan érzés, hogy kevesebb mint egy hét múlva valaki felesége leszek. A ruhámon már csak pár simítást kell elvégezni, de hogy itthon minden elkészüljön én is elmegyek. Flórával együtt Sophiánál húzzuk meg magunkat. Ott fogok összekészülődni is, és onnan fogunk a templomba indulni.
Miután Niall elment, még visszaaludtam egy kicsit, hisz hosszú éjszakánk volt.
Legközelebb mikor megébredtem már sütött a Nap. Kimásztam az ágyból, és lementem. Mivel már az új házban éltünk a "gyerek szinten" benéztem Flórához, de még aludt. A földszintre mentem, hogy reggelit készítsünk magunknak. Mivel egészséges életmódot élek a gyerekek miatt, teljes kiőrlésű lisztből csináltam gofrit. Főztem teát, a húgomnak kakaót, de ő még mindig nem kelt fel. A nappaliba mentem, ahol a srácok régi, X Factor idején felvett videókat nézegettem.
-Jóreggelt!- jelent meg egyszer csak a húgom.
-Neked is! Jól aludtál?
-Ahha. Te?
-Én is, bár a hasamtól alig tudok fordulni.
-Lesz ez még rosszabb is!
-Csináltam reggelit. Együnk!
-Oksi.
A konyhába mentünk, és közben megkérdezte, hogy Ni hol van. Mondtam neki, hogy vissza kellett mennie Amerikába, és majd csak az esküvőn találkozunk.
-Értem. Mára mi a program?
-Szerintem semmi.
-A leánybúcsú melyik nap lesz?
-Majd ha mindenki megjön. Három nap múlva. Szeretnél csinálni valamit ma?
-Hát Luke holnap elmegy a srácok után, úgyhogy ma lehet csinálunk valamit. Lehet, hogy elmegyünk sétálni, vagy valami. Nem jössz el velünk?
-Nekem szerintem el kell mennem venni pár ruhát, amik rám jönnek. Meg van egy új parfüm, annak nagyon tetszik az illata. És, még valamit el kell intéznem. Szóval lehet felhívom Elt, hogy menjünk el valahova vásárolni.
-Okés.
Nem tudtuk folytatni a beszélgetést, ugyanis csöngettek. Felálltam, és lassan az ajtóhoz sétáltam. Nagy meglepetésemre Dávid állt ott, kezében Sophieval.
-Sziasztok!
-Barbii!
-Gyertek beljebb! Épp reggelizünk!
A kislányt már nem is láttuk, a menedzseremmel pedig lassan sétáltunk be.

-Nem akarunk sokáig zavarni, csak az utolsó fényképezésedről hoztam pár képet, Sophie hiányolt, és gondoltam megnézem hogy vagy.
-Nem zavartok! Flóra úgyis megy el.
-Apuu! Ugye ehetek gofrit? Nézd van nutella is!
-Persze, hogy ehetsz Tündérem! Csináljak kakaót?
-Igen!
Dávidnak beleszólása sem volt a dologba, mert mire észhez tért, a kislánya már evett.
-Barbi mikor lesznek már igazi babák?
-Karácsony után, Kicsim.
-De hát addig mekkora lesz a hasad?!
-Még ennél is nagyobb.
-Húha...
Folytattuk a reggelit, és úgy beszéltük meg, hogy Sophie délelőtt velem marad, közösen elmegyünk ebédelni, majd délután mehetek vásárolni. Nemsokára Dávid elment, Luke jött, és elvitte a húgomat.
-Mit csináljunk, Törpe?
-Elmegyünk a játszótérre?
-Ami az udvaron van az jó, vagy menjünk be a városba?
-Menjünk be, mert egyedül uncsi.
Míg felöltöztem bekapcsoltam neki a tévét, hogy ne unatkozzon. Egy vörös pulóvert és egy fekete leggins-t kaptam magamra, hogy látszódjon a pocim. A napszemüvegem és a telefonom a táskámba dobtam, az órámat pedig a kezemre raktam. A hajamat kifésültem, a szememet meg csak kihúztam. Mire leértem a kislány egy pónis mesét nézett tátott szájjal.
-Mehetünk Kicsim!
-Jövöök!
Mindketten magunkra kaptuk a cipőnket és a kabátunkat majd a garázsba mentünk. Az elmúlt időszakban nagyon sok időt töltöttünk a kislánnyal, így Ni beszerzett egy ülést neki, hogy kocsival is tudjunk utazni. Abba az autóba ültünk be, és el is indultam a belváros felé. A Hide Park mellett kerestem egy parkolót, amit nagynehezen meg is találtam. Leparkoltam, de mielőtt a játszótérre mentünk volna, kerestem egy starbucksot, és vettem egy shaket, csal azért, hogy elmehessek vécére. Ezután tényleg a parkba mentünk, ahol Sophie egyből a vele egykorú gyerekekhez futott játszani, én pedig leültem egy padra. Elővettem a telefonom, és azt nyomkodtam, mikor nem a kicsire figyeltem.
-Leülhetek?- egy lány mutatott a pad másik oldalára, maga előtt a babakocsiját tolva. Nagyon nagyon ismerős volt, de nem tudtam honnan.
-Persze! Bocsánat, hogy megkérdezem, de nem ismerjük mi egymást valahonnan?
Legnagyobb meglepetésemre a lány magyarul válaszolt.
-Hát, egy éve legjobb barátnők voltunk.
-Nóri?! Hogy kerülsz te ide? Mi lett a hajaddal? Mikor szültél?
-Nyugi Barbi! Előbb utaztunk ide anyuvalal, és lehoztam Marcit sétálni.
Máris megértettem a dolgot. Azok az emberek akiket meghívtunk az esküvőre, de Londonba nincs házuk egy-egy hotelszoba van nekik kibérelve. Egyenlőre csak a nők utaznak Londonba, a fontosabb férfiak pedig Amerikába, a legénybúcsúra.
-Jajj de örülök nektek! Miért nem szóltatok, hogy mikor érkeztek?
-Nem akartunk zavarni.
-Megnézhetem a babát?
-Persze.
Mivel a kis Marci fenn volt, kivettük a babakocsiból, és az ölemben fektettük el.
-Te mikor szülsz? Látom már csak pár hét.
-Bárcsak annyi lenne... Még három hónap!
-Mennyi?!
-Ikrek, csak ez még nem publikus.
-Jaaa, értem. Gratulálok!
-Köszönjük!
Az egész délelőttöt végig beszélgettük, délben pedig elmentünk ebédelni. Utána Sophie az apukájával maradt, mi pedig a városban maradtunk. Elt felhívtam, és ő is velünk jött, hogy vásároljunk, és beüljünk egy teára. Nem sok mindent vettem, hisz a fehérneműt azt egyedül akartam megvenni, ruhát nem nagyon találtan, a parfüm meg kiment a fejemből.
-Niall hova visz nászútra?
-Nem mondja el. Még nem is én pakolok magamnak, hanem Soph!
-Ennyire titok?
-Azt mondta nekem a ruha, neki az utazás.
-Milyen lesz? 
-Gyönyörű! Nem lesz pántja, a teteje feszülős lesz és csipke az egész, a hasamat gyönyörűen kiemeli, az alja pedig hosszú uszályos. Nagyon hosszú. És, hogy ne csupa fehér legyen, lesz a szoknya részében lila csillámpor szerű valami.
-Gyönyörű leszel!
-Köszönöm! Várjatok, Ni hív!
Miközben felvettem a telefont arrébb sétáltam egy csendes helyre, hogy nyugodtan beszélgethessek a vőlegényemmel.
-Szia Szépségem!
-Szia Szöszim! Minden rendben volt az úton?
-Persze! Hogy vagytok?
-Megvagyunk. Ma találkoztam Nórival képzeld el, meg Sophieval töltöttem a délelőttöt. Vettem pár dolgot, az esküvőre már csak egy dolgot kell megvennem.
-Mégpedig?
-Mégpedig nem mondom el.
-Amúgy apukád is megérkezett ide. Denise és Theo holnap megy, anyu holnap után. Sonja és Lottie az utolsó koncerten itt sem lesznek, hogy haza utazhassanak hozzád.
-Oké. Ti melyik nap jöttök?
-Tizenkettedikén este érünk haza. De most mennem kell, vigyázz magatokra!
-Rendben Niall, szeretlek!
-Én is szeretlek, Gyönyörűm! Ma, holnap, mindig!
Letettük a telefont, majd a lányoktól is el akartam köszönni. Nóri megkért, hogy vigyem őket a hotleba, így csak a kérés teljesítése után indultam haza. Flóráék még nem voltak otthon, de egy nem várt személy állt az ajtóm előtt. A kocsival leparkoltam a garázsba, majd kimentem, és a bejárati ajtóhoz sétáltam.
-Szia Barbi!
-Szia anyu! Mi járatban?
-Bemehetek?
-Gyere! Hozhatok valamit?
-Egy pohár vizet kérek szépen.
A nappaliban foglaltunk helyet miután a hűtőből vettem elő innivalót.
-Tehát...
-Tehát? Nézd anya! Öt nap múlva férjhez megyek, gondolom ezzel kapcsolatban jöttél. De nekem nincs időm kitalálni a gondolataidat, úgyhogy kérlek térj a lényegre!
-Sajnálok mindent Barbi.
-Én is. De ezzel egyikünk sem megy sokra addig, amíg el nem mondod azokat a dolgokat, amiket eddig nem. Elmondani pedig gondolom nem fogod.
-Nem tehetem, lányom! Nem akarod te azt tudni!
-Mert mit nem mondassz el az Isten szerelmére?!
-Egyszer elmondom. Megígérem. De erre sem te, sem Flóra, sem pedig mi apátokkal nem állunk készen erre.
-Akkor viszont ne titkolózz itt nekem, van jobb dolgom is! A saját unokáidnak is baja lehet!
-Sajnálom... De azért az esküvőre ugye elmehetek?
Nem tudtam mit kéne erre válaszolnom. Bármennyire is haragszunk rá, és bármennyire leszar minket mégiscsak az anyám. Megszült, felnevelt, és valahol neki köszönhetem, hogy itt vagyok. De az a dolog, amit nem mondott el, akkor is bökte a csőrömet.
-Khmmm. Nem tilthatom meg neked, hogy eljöjj a templomba. Ahhoz lenne jogom, hogy a házamba ne engedjelek be, de... Rajtad áll az egész. Ha nem csinálod azt, mint amit az elmúlt két, két és fél hónapban, akkor szeretettel várunk. De nem szeretném, hogy bármiféle jelenetet rendezz!
-Szoktam én olyat?
-Igen anya. Elég gyakran. És ezzel, hogy "ide engedtelek" ne hidd azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Mert egyátalán, csak miután fontossági sorrendet hoztam létre így látom helyesnek. Tehát, várlak az esküvőmön, de mivel a mai napon nagyon elfáradtam szeretnék lepihenni.
-Mi jót csináltál ma?
-Ne felszíneskedjünk, jó? Amúgy meg Sophieval voltam délelőtt, elmentünk ebédelni, találkoztam Nórival, és együtt töltöttük a délelőttöt.
-Ő is itt lesz az anyjával?
-Igen. Apunak úgy küldtünk meghívót, hogy őt és a párját. Illetve küldtünk Nórinak, illetve a nővérének és a húgának, hogy szeretettel várjuk őket.
-Miért teszed ezt velem?
-Mit teszek? Hogy meghívom az apámat, aki nem csak a pénz és az emberek miatt jön?!
-Nekem ilyet ne mondj! Amúgy is tudod, hogy mennyire fáj apádat boldognak látni!
-Ez itt a baj!
-Anyu, most menj el!- Flóra sétált be a nappaliba Lukekkal a nyomában.
-Az esküvő napján találkozunk!
Nem értettem miért, de emelt fővel távozott.
-Jól vagy Barbi? Mit akart anyu?
-Persze! Azért jött valójában, hogy megkérdezze, az esküvőre eljöhet-e. Azt hiszem most inkább elmegyek, veszek egy forró fürdőt.
-Hoztunk neked kaját.
-Köszönöm srácok, utána megeszem. Luke, mikor indulsz?
-Hajnalban, ha nem lenne baj, akkor innen.
-Dehogy, csak okosak legyetek!
Erre már egyikük sem válaszolt, én pedig inkább vigyorogva a szobánk felé vettem az irányt.
-Pici babáim... Nagyon szeretlek titeket! Nektek nem hiányzik apu hangja? Mert nekem nagyon.
Úgy nézhettem ki mint aki magában beszélt, de olvastam, hogy a gyerekeknek már magzat korban is jót tesz, ha beszélünk hozzájuk. Mikor felértem a mi emeletünkre a fürdőben megengedtem a kádban a vizet, és nyomtam bele fürdő habot. Visszamentem a szobába, vettem elő fehérneműt, és Niall egyik pólóját, és úgy mentem vissza a kádhoz. Levetkőztem, a sminkemet lemostam, a hajamat pedig összekötöttem, hogy csak a vége legyen vizes. Beleültem a kádba, és halkan indítottam el azokat a számokat, amiket a vőlegényem küldött át, hogy a következő albumon várhatók.
Míg áztattam magam gondolkodtam. Végig gondoltam az egész életemet. Nem csak december 6. óta, hanem onnan ahonnan emlékszem valamire. Mióta az eszemet tudom modell akartam lenni. Váratlanul jött a lehetőség, de azt éreztem, hogy teljesül az álmaim egy része. A srácokat a megalakulásuk óta támogattam, és egyetlen egy koncerten voltam. Mikor Niallel találkoztunk a reptéren, az álmom másik része kezdődött el. De nem álmodok? Ez tényleg a valóság? Az a férfi fog feleségül venni öt nap múlva, és hordom a gyermekeit a szívem alatt, akinek a karrierjét 2010. július 23-a óta követem. Annyira elmondhatatlanul szeretem őt, hogy az életemet kockáztatnám érte. Ő a mindenem. A hangja, a haja, a bőre, az illata, az óriási szíve az, ami engem éltet. Miatta kelek fel mindem reggel, és miatta fekszem le aludni minden este. Imádom ahogy énekel nekem, mikor nem tudok aludni. Oda vagyok érte, mikor egy összebújós napon fél óránként jelenti be, hogy éhes. Imádom a csókját, életem hátra lévő részében el tudnám viselni, ha csókolna. Elmondhatatlan érzés mikor átölel, a világ legjobb öleléseiben részesít.
De közben nagyon megijedtem. Jó feleség leszek én? Meg fogok felelni Niall, és a rajongók elvárásainak? Milyen anya leszek? Szeretni fognak engem a gyerekeim? Nem fogok csalódást okozni valakinek, aki nagyon fontos nekem? Mi lesz, ha valami olyat teszek, amivel megbántom Niallt vagy az ikreket? Menni fog a szülés? Ha komplikáció történik, túléljük?
Letöröltem a könnyeimet, és azonnal kiszálltam a forró vízből. Egyből hívtam a szerelmemet, és bekapcsoltam a kamerát, mert szükségem volt arra, hogy lássam. Tudtam, hogy az időeltolódás miatt a koncertig még van pár óra, így nem aggódtam amiatt, hogy felveszi-e. Egyszer csak a gyönyörű kék szemeivel, telt ajkaival, és a szőke hajával találtam szembe magam.
-Mi a baj, Drágám?
-Félek Niall!
-Shhhh! Ne sírj, Szerelmem! Mi történt?
-Megijedtem.
-Mitől?
-A jövőtől.
-Nem értelek.
-Félek attól, hogy mi lesz velem ezek után. Nem akarok kudarcot vallani sem feleségként, sem anyaként. De mi lesz, ha mégis?
-Hééé! Kicsim, ne sírj, mert a végén hazarepülök, és holnap összeházasodunk! Minden rendben lesz, érted? Szeretlek, és emiatt fogunk mindent megoldani. Mindent, jó? Te leszel a világ legeslegjobb anyukája, megígérem neked! Minden a legnagyobb rendben lesz, csupán hagyd, hogy a dolgok történjenek egymás után!
-Mi lesz, ha elrontok valamit és kudarcot vallok?
-Fejezd be, Szépségem? Nem lesz semmi baj, mert mindig itt leszünk egymásnak!
-Annyira szeretlek, Niall! Soha ne hagyj el!
-Soha nem foglak, Szerelmem!
Miután sikerült megnyugodnom, még beszélgettünk, hogy teljesen elterelje a figyelmem. Egyszer csak akkorát kordult a hasam, hogy még ő is meghallotta.
-Menjél, adjál enni a babáknak!
-Már most olyan éhenkórászok, mint az apjuk!
-Fontos, a megfelelő mennyiségű táplálékbevitel!
-Szerintem evés után alszok egyből, jó?
-Persze, szükséged van a pihenésre!
-Ügyesen a koncerten, puszilom a srácokat!
-Átadom, álmodj szépeket Gyönyörűm!
Leraktuk a telefont, a melltartómra rávettem egy pólót, ami a combom közepéig ért, és le is mentem enni. A húgomék a fagyit pusztították, így leültem melléjük, és megettem a salátát amit nekem hoztak. Még mindig nagyon éhes voltam, a hűtőben találtam sütit és joghurtot, és azok lettek a következő áldozataim.
-Elmegyek tusolni!- Flóra felállt az asztaltól, és az emelet felé indultam. Luke segített
bepakolni a mosogatóba, és közben nagyon jól elbeszélgettünk. Neki is elmondtam, hogy megijedtem, de ő is biztosított róla, hogy minden rendben lesz.
-Ismerem Niallt pár éve, soha nem láttam még ilyennek. Mikor együtt turnéztunk, és ő lejött a színpadról, ragyogott. Azt hittem, annál nem lehet boldogabb, mint amikor látja a rajongókat boldognak. De mikor veled van, nem olyan. A szemei jobban csillognak, a mosolya szó szerint a füléig ér. Elmondhatatlan, hogy mit teszel vele.
-Köszönöm Luke!
-Nincs mit, Barbi! Gyere ide!
Szorosan átölelt, és egy puszit nyomott a fejemre, majd felmentem aludni. Hiányzott Niall ölelése és illata, de a párnáját magamhoz öleltem, és úgy ragadott magával az álom világa.

Sophie❤

4 megjegyzés:

  1. Igen, igen tudom, iszonyatosan röstellem, de csak most jutottam a kommenthez. A húsvét, akkor a szar Tablet, a soha el nem érhető laptop, na érti kend.
    Helyesnek találom, hogy lezárod a II.évadot. Ne sértődj meg, de én valahogy az évadokat lapokhoz hasonlítanám. A II.évad már egy köszös, sáros, tintás, bűnökkel, csalondással teli papírlap, amit ideje lenne berakni a mappába, amit ugyan bármikor kinyithatsz, átolvashatsz, átélhetsz, de soha nem érhetsz többé hozzá. Nem írhatod át. És a piszkos lap helyét egy új, hófehér írólap veszi át. Az újjabb lap azért van, hogy újra össze tudjuk mocskolni, aminek köszönhetően majd még egy fehér fejezettel gyarapodjon az a mappa, aminek az elején nagy és gyönyörű betükkel Niall és Barbi neve áll. Ez lesz az ő történetük, amit mindenki megcsodálhat, elolvashat, áttanulmányozhat, de nem érhet hozzá. Nem másíthatja meg a Te szavadat. Remélem megértetted mit szerettem volna ezzel mondani. Nem is szeretnék több dolgot ehez a fejezethez írni.
    Sok-sok puszi:
    Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huha. Annyira gyonyoru amit irtal! Nagyon nagyon szepen koszonom, teljesen egyetertek veled❤ha gondolod irj valamikor☺

      Törlés