Sziasztok kedves olvasók❤
Meghoztam a második évad utolsó előtti részét☺
A szavazás tegnap előtt lejárt, a szavazók 92%-a igennel szavazott, így lesz egy utolsó, harmadik évad, amit már alig várom, hogy elkezdhessem☺
Ma azért érkezett korábban a rész, mert délután megyünk vásárolni, ugyanis a szüleimnek eszébe jutott, hogy nem vettek semmit húsvétra.
Boldog húsvétot kívánok minden kedves olvasómnak ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok nyomot magatok után, és csatlakozzatok a facebook csoportba❤
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
Szorosan magához húzott, majd kis kifli-nagy kifli pozícióban aludtunk el. -Drágám! Kicsim! Ideje indulnom!
-Miért
vagy farmerban?
-Mindjárt
megy a gépem.
-Ne
menj!
-Muszáj!
Az
ingje gallérjánál fogva közelebb húztam
magamhoz, hogy megcsókoljon. Készségesen teljesítette a kérésemet, hisz öt napig nem látjuk egymást.
-Vigyázz
magadra, és a dinnyékre!
-Minden
rendben lesz! Találkozunk az oltárnál!
-Onnan
pedig olyan helyre viszlek, hogy majd haza sem akarsz jönni!
-Bárcsak
már ott tartanánk! Okosan a legénybúcsún!
-Csak
kicsit iszogatunk. Szeretlek, Mrs. Horan!
-Én
is szeretlek! Annyira jó ezt hallani!
Megcsörrent a Szöszi telefonja, ami egyet jelentett azzal, hogy
mennie kell. Még volt hátra négy koncert az USA-ban, azért utaztak most oda a
többiekkel.
Az elmúlt két hónap nagyon gyorsan elment.
Lement a költözés, anyát otthagytuk a régi villában, ahova minden este másik
faszit visz.
Flórának megvolt a műtétje, a kezelések is
leteltek, már csak lábadozik, de ragaszkodott hozzá, hogy októbertől
elkezdhesse az iskolát. Hogy őszinte legyek, mi neveljük őt Niallel, hisz
miután anya semmi érdeklődést nem mutatott iránta, tényleg elköltözött velünk.
Jó azért, hogy valami felelősség már most van a vállunkon, és nem egybe szakad
ránk a két baba. Az ő nemüket még nem sikerült kideríteni, de rendesen nőnek.
Egyre nehezebben megy közlekedés, a hátam és a melleim is fájnak, nagyon
fáradékony lettem.
Öt nap múlva esküvő. Elmondhatatlan érzés, hogy
kevesebb mint egy hét múlva valaki felesége leszek. A ruhámon már csak pár
simítást kell elvégezni, de hogy itthon minden elkészüljön én is elmegyek.
Flórával együtt Sophiánál húzzuk meg magunkat. Ott fogok összekészülődni is, és
onnan fogunk a templomba indulni.
Miután Niall elment, még visszaaludtam egy
kicsit, hisz hosszú éjszakánk volt.
Legközelebb mikor megébredtem már sütött a Nap.
Kimásztam az ágyból, és lementem. Mivel már az új házban éltünk a "gyerek
szinten" benéztem Flórához, de még aludt. A földszintre mentem, hogy
reggelit készítsünk magunknak. Mivel egészséges életmódot élek a gyerekek
miatt, teljes kiőrlésű lisztből csináltam gofrit. Főztem teát, a húgomnak
kakaót, de ő még mindig nem kelt fel. A nappaliba mentem, ahol a srácok régi, X
Factor idején felvett videókat nézegettem.
-Jóreggelt!- jelent meg egyszer csak a húgom.
-Neked is! Jól aludtál?
-Ahha. Te?
-Én is, bár a hasamtól alig tudok fordulni.
-Lesz ez még rosszabb is!
-Csináltam reggelit. Együnk!
-Oksi.
A konyhába mentünk, és közben megkérdezte, hogy
Ni hol van. Mondtam neki, hogy vissza kellett mennie Amerikába, és majd csak az
esküvőn találkozunk.
-Értem. Mára mi a program?
-Szerintem semmi.
-A leánybúcsú melyik nap lesz?
-Majd ha mindenki megjön. Három nap múlva.
Szeretnél csinálni valamit ma?
-Hát Luke holnap elmegy a srácok után, úgyhogy
ma lehet csinálunk valamit. Lehet, hogy elmegyünk sétálni, vagy valami. Nem
jössz el velünk?
-Nekem szerintem el kell mennem venni pár
ruhát, amik rám jönnek. Meg van egy új parfüm, annak nagyon tetszik az illata.
És, még valamit el kell intéznem. Szóval lehet felhívom Elt, hogy menjünk el
valahova vásárolni.
-Okés.
Nem tudtuk folytatni a beszélgetést, ugyanis
csöngettek. Felálltam, és lassan az ajtóhoz sétáltam. Nagy meglepetésemre Dávid
állt ott, kezében Sophieval.
-Sziasztok!
-Barbii!
-Gyertek beljebb! Épp reggelizünk!
A kislányt már nem is láttuk, a menedzseremmel
pedig lassan sétáltunk be.
-Nem akarunk sokáig zavarni, csak az utolsó
fényképezésedről hoztam pár képet, Sophie hiányolt, és gondoltam megnézem hogy
vagy.
-Nem zavartok! Flóra úgyis megy el.
-Apuu! Ugye ehetek gofrit? Nézd van nutella is!
-Persze, hogy ehetsz Tündérem! Csináljak
kakaót?
-Igen!
Dávidnak beleszólása sem volt a dologba, mert
mire észhez tért, a kislánya már evett.
-Barbi mikor lesznek már igazi babák?
-Karácsony után, Kicsim.
-De hát addig mekkora lesz a hasad?!
-Még ennél is nagyobb.
-Húha...
Folytattuk
a reggelit, és úgy beszéltük meg, hogy Sophie délelőtt velem marad, közösen
elmegyünk ebédelni, majd délután mehetek vásárolni. Nemsokára Dávid elment,
Luke jött, és elvitte a húgomat.
-Mit
csináljunk, Törpe?
-Elmegyünk
a játszótérre?
-Ami
az udvaron van az jó, vagy menjünk be a városba?
-Menjünk
be, mert egyedül uncsi.
Míg
felöltöztem bekapcsoltam neki a tévét, hogy ne unatkozzon. Egy vörös pulóvert
és egy fekete leggins-t kaptam magamra, hogy látszódjon a pocim. A
napszemüvegem és a telefonom a táskámba dobtam, az órámat pedig a
kezemre raktam. A hajamat kifésültem, a szememet meg csak kihúztam. Mire
leértem a kislány egy pónis mesét nézett tátott szájjal.
-Mehetünk
Kicsim!
-Jövöök!
Mindketten
magunkra kaptuk a cipőnket és a kabátunkat majd a garázsba mentünk. Az elmúlt időszakban
nagyon sok időt töltöttünk a kislánnyal, így Ni beszerzett egy ülést neki, hogy
kocsival is tudjunk utazni. Abba az autóba ültünk be, és el is indultam a
belváros felé. A Hide Park mellett kerestem egy parkolót, amit nagynehezen meg
is találtam. Leparkoltam, de mielőtt a játszótérre mentünk volna, kerestem egy
starbucksot, és vettem egy shaket, csal azért, hogy elmehessek vécére. Ezután
tényleg a parkba mentünk, ahol Sophie egyből a vele egykorú gyerekekhez futott
játszani, én pedig leültem egy padra. Elővettem a telefonom, és azt nyomkodtam,
mikor nem a kicsire figyeltem.
-Leülhetek?- egy lány mutatott a pad másik
oldalára, maga előtt a babakocsiját tolva. Nagyon nagyon ismerős volt, de nem
tudtam honnan.
-Persze! Bocsánat, hogy megkérdezem, de nem
ismerjük mi egymást valahonnan?
Legnagyobb meglepetésemre a lány magyarul
válaszolt.
-Hát, egy éve legjobb barátnők voltunk.
-Nóri?! Hogy kerülsz te ide? Mi lett a
hajaddal? Mikor szültél?
-Nyugi Barbi! Előbb utaztunk ide anyuvalal, és
lehoztam Marcit sétálni.
Máris megértettem a dolgot. Azok az emberek
akiket meghívtunk az esküvőre, de Londonba nincs házuk egy-egy hotelszoba van
nekik kibérelve. Egyenlőre csak a nők utaznak Londonba, a fontosabb férfiak
pedig Amerikába, a legénybúcsúra.
-Jajj
de örülök nektek! Miért nem szóltatok, hogy mikor érkeztek?
-Nem
akartunk zavarni.
-Megnézhetem
a babát?
-Persze.
Mivel
a kis Marci fenn volt, kivettük a babakocsiból, és az ölemben fektettük el.
-Te
mikor szülsz? Látom már csak pár hét.
-Bárcsak
annyi lenne... Még három hónap!
-Mennyi?!
-Ikrek,
csak ez még nem publikus.
-Jaaa,
értem. Gratulálok!
-Köszönjük!
Az
egész délelőttöt végig beszélgettük, délben
pedig elmentünk ebédelni. Utána Sophie az apukájával
maradt, mi pedig a városban maradtunk. Elt felhívtam, és ő is velünk jött, hogy
vásároljunk, és
beüljünk egy teára. Nem sok mindent vettem, hisz
a fehérneműt azt egyedül akartam megvenni, ruhát nem nagyon találtan, a parfüm meg kiment a fejemből.
-Niall
hova visz nászútra?
-Nem
mondja el. Még nem is én pakolok magamnak, hanem Soph!
-Ennyire
titok?
-Azt
mondta nekem a ruha, neki az utazás.
-Milyen
lesz?
-Gyönyörű!
Nem lesz pántja, a teteje feszülős lesz és csipke az egész, a hasamat
gyönyörűen kiemeli, az alja pedig hosszú uszályos. Nagyon hosszú. És, hogy ne
csupa fehér legyen, lesz a szoknya részében lila csillámpor szerű valami.
-Gyönyörű
leszel!
-Köszönöm!
Várjatok, Ni hív!
Miközben
felvettem a telefont arrébb sétáltam egy csendes helyre, hogy nyugodtan
beszélgethessek a vőlegényemmel.
-Szia
Szépségem!
-Szia Szöszim! Minden rendben volt az úton?
-Persze! Hogy vagytok?
-Megvagyunk. Ma találkoztam Nórival képzeld el,
meg Sophieval töltöttem a délelőttöt. Vettem pár dolgot, az esküvőre már csak
egy dolgot kell megvennem.
-Mégpedig?
-Mégpedig nem mondom el.
-Amúgy apukád is megérkezett ide. Denise és
Theo holnap megy, anyu holnap után. Sonja és Lottie az utolsó koncerten itt sem
lesznek, hogy haza utazhassanak hozzád.
-Oké. Ti melyik nap jöttök?
-Tizenkettedikén este érünk haza. De most
mennem kell, vigyázz magatokra!
-Rendben Niall, szeretlek!
-Én is szeretlek, Gyönyörűm! Ma, holnap,
mindig!
Letettük a telefont, majd a lányoktól is el
akartam köszönni. Nóri megkért, hogy vigyem őket a hotleba, így csak a kérés
teljesítése után indultam haza. Flóráék még nem voltak otthon, de egy nem várt
személy állt az ajtóm előtt. A kocsival leparkoltam a garázsba, majd kimentem,
és a bejárati ajtóhoz sétáltam.
-Szia Barbi!
-Szia anyu! Mi járatban?
-Bemehetek?
-Gyere!
Hozhatok valamit?
-Egy
pohár vizet kérek szépen.
A
nappaliban foglaltunk helyet miután a hűtőből vettem elő innivalót.
-Tehát...
-Tehát?
Nézd anya! Öt nap múlva férjhez megyek, gondolom ezzel kapcsolatban jöttél. De
nekem nincs időm kitalálni a gondolataidat, úgyhogy kérlek térj a lényegre!
-Sajnálok
mindent Barbi.
-Én
is. De ezzel egyikünk sem megy sokra addig, amíg el nem mondod azokat a
dolgokat, amiket eddig nem. Elmondani pedig gondolom nem fogod.
-Nem
tehetem, lányom! Nem akarod te azt tudni!
-Mert
mit nem mondassz el az Isten szerelmére?!
-Egyszer
elmondom. Megígérem. De erre sem te, sem Flóra, sem pedig mi apátokkal nem állunk készen erre.
-Akkor
viszont ne titkolózz itt nekem, van jobb dolgom is! A saját unokáidnak is baja
lehet!
-Sajnálom...
De azért az esküvőre ugye elmehetek?
Nem
tudtam mit kéne erre válaszolnom. Bármennyire is haragszunk rá, és bármennyire
leszar minket mégiscsak az anyám. Megszült, felnevelt, és valahol neki köszönhetem, hogy
itt vagyok. De az a dolog, amit nem mondott el, akkor is bökte a csőrömet.
-Khmmm.
Nem tilthatom meg neked, hogy eljöjj a templomba. Ahhoz lenne jogom, hogy a
házamba ne engedjelek be, de... Rajtad áll az egész. Ha nem csinálod azt, mint amit az elmúlt két, két
és fél hónapban, akkor szeretettel várunk. De
nem szeretném, hogy bármiféle jelenetet rendezz!
-Szoktam
én olyat?
-Igen
anya. Elég gyakran. És ezzel, hogy "ide engedtelek" ne hidd azt, hogy
minden a legnagyobb rendben van. Mert egyátalán, csak miután fontossági
sorrendet hoztam létre így látom helyesnek. Tehát, várlak az esküvőmön,
de mivel a mai napon nagyon elfáradtam
szeretnék lepihenni.
-Mi
jót csináltál ma?
-Ne
felszíneskedjünk, jó? Amúgy meg Sophieval voltam délelőtt, elmentünk ebédelni,
találkoztam Nórival, és együtt töltöttük a
délelőttöt.
-Ő is itt lesz az anyjával?
-Igen. Apunak úgy küldtünk meghívót, hogy őt és
a párját. Illetve küldtünk Nórinak, illetve a nővérének és a húgának, hogy
szeretettel várjuk őket.
-Miért teszed ezt velem?
-Mit teszek? Hogy meghívom az apámat, aki nem
csak a pénz és az emberek miatt jön?!
-Nekem ilyet ne mondj! Amúgy is tudod, hogy
mennyire fáj apádat boldognak látni!
-Ez itt a baj!
-Anyu, most menj el!- Flóra sétált be a
nappaliba Lukekkal a nyomában.
-Az esküvő napján találkozunk!
Nem értettem miért, de emelt fővel távozott.
-Jól vagy Barbi? Mit akart anyu?
-Persze! Azért jött valójában, hogy
megkérdezze, az esküvőre eljöhet-e. Azt hiszem most inkább elmegyek, veszek egy
forró fürdőt.
-Hoztunk neked kaját.
-Köszönöm srácok, utána megeszem. Luke, mikor
indulsz?
-Hajnalban,
ha nem lenne baj, akkor innen.
-Dehogy,
csak okosak legyetek!
Erre
már egyikük sem válaszolt, én pedig inkább
vigyorogva a szobánk felé vettem az irányt.
-Pici
babáim... Nagyon szeretlek titeket! Nektek nem hiányzik apu hangja? Mert nekem nagyon.
Úgy
nézhettem ki mint aki magában beszélt, de olvastam, hogy a gyerekeknek már
magzat korban is jót tesz, ha beszélünk hozzájuk. Mikor felértem a mi emeletünkre a
fürdőben megengedtem a kádban a vizet, és nyomtam bele fürdő habot.
Visszamentem a szobába, vettem elő fehérneműt, és Niall egyik pólóját, és úgy
mentem vissza a kádhoz. Levetkőztem, a sminkemet lemostam, a hajamat pedig
összekötöttem, hogy csak a vége legyen vizes. Beleültem a kádba, és halkan
indítottam el azokat a számokat, amiket a vőlegényem küldött át, hogy a következő
albumon várhatók.
Míg áztattam magam gondolkodtam. Végig
gondoltam az egész életemet. Nem csak december 6. óta, hanem onnan ahonnan
emlékszem valamire. Mióta az eszemet tudom modell akartam lenni. Váratlanul
jött a lehetőség, de azt éreztem, hogy teljesül az álmaim egy része. A srácokat
a megalakulásuk óta támogattam, és egyetlen egy koncerten voltam. Mikor Niallel
találkoztunk a reptéren, az álmom másik része kezdődött el. De nem álmodok? Ez
tényleg a valóság? Az a férfi fog feleségül venni öt nap múlva, és hordom a
gyermekeit a szívem alatt, akinek a karrierjét 2010. július 23-a óta követem.
Annyira elmondhatatlanul szeretem őt, hogy az életemet kockáztatnám érte. Ő a
mindenem. A hangja, a haja, a bőre, az illata, az óriási szíve az, ami engem
éltet. Miatta kelek fel mindem reggel, és miatta fekszem le aludni minden este.
Imádom ahogy énekel nekem, mikor nem tudok aludni. Oda vagyok érte, mikor egy
összebújós napon fél óránként jelenti be, hogy éhes. Imádom a csókját, életem
hátra lévő részében el tudnám viselni, ha csókolna. Elmondhatatlan érzés mikor
átölel, a világ legjobb öleléseiben részesít.
De közben nagyon megijedtem. Jó feleség leszek
én? Meg fogok felelni Niall, és a rajongók elvárásainak? Milyen anya leszek?
Szeretni fognak engem a gyerekeim? Nem fogok csalódást okozni valakinek, aki
nagyon fontos nekem? Mi lesz, ha valami olyat teszek, amivel megbántom Niallt
vagy az ikreket? Menni fog a szülés? Ha komplikáció történik, túléljük?
Letöröltem a könnyeimet, és azonnal kiszálltam
a forró vízből. Egyből hívtam a szerelmemet, és bekapcsoltam a kamerát, mert
szükségem volt arra, hogy lássam. Tudtam, hogy az időeltolódás miatt a
koncertig még van pár óra, így nem aggódtam amiatt, hogy felveszi-e. Egyszer
csak a gyönyörű kék szemeivel, telt ajkaival, és a szőke hajával találtam
szembe magam.
-Mi a baj, Drágám?
-Félek Niall!
-Shhhh!
Ne sírj, Szerelmem! Mi történt?
-Megijedtem.
-Mitől?
-A jövőtől.
-Nem
értelek.
-Félek
attól, hogy mi lesz velem ezek után. Nem akarok kudarcot vallani sem
feleségként, sem anyaként. De mi lesz, ha mégis?
-Hééé!
Kicsim, ne sírj, mert a végén hazarepülök, és holnap összeházasodunk!
Minden rendben lesz, érted? Szeretlek, és emiatt fogunk mindent megoldani.
Mindent, jó? Te leszel a világ legeslegjobb anyukája, megígérem neked! Minden a
legnagyobb rendben lesz, csupán hagyd, hogy a dolgok történjenek egymás után!
-Mi lesz, ha elrontok valamit és kudarcot
vallok?
-Fejezd be, Szépségem? Nem lesz semmi baj, mert
mindig itt leszünk egymásnak!
-Annyira szeretlek, Niall! Soha ne hagyj el!
-Soha nem foglak, Szerelmem!
Miután sikerült megnyugodnom, még
beszélgettünk, hogy teljesen elterelje a figyelmem. Egyszer csak akkorát
kordult a hasam, hogy még ő is meghallotta.
-Menjél,
adjál enni a babáknak!
-Már
most olyan éhenkórászok, mint az apjuk!
-Fontos,
a megfelelő mennyiségű táplálékbevitel!
-Szerintem
evés után alszok egyből, jó?
-Persze,
szükséged van a pihenésre!
-Ügyesen
a koncerten, puszilom a srácokat!
-Átadom,
álmodj
szépeket Gyönyörűm!
Leraktuk
a telefont, a melltartómra rávettem egy pólót, ami a combom közepéig ért, és le
is mentem enni. A húgomék a fagyit pusztították, így leültem melléjük,
és megettem a salátát amit nekem hoztak. Még mindig nagyon éhes voltam, a
hűtőben találtam sütit és joghurtot, és azok lettek a következő áldozataim.
-Elmegyek tusolni!- Flóra felállt az asztaltól,
és az emelet felé indultam. Luke segített
bepakolni a mosogatóba,
és közben nagyon jól elbeszélgettünk. Neki is elmondtam, hogy megijedtem, de ő
is biztosított róla, hogy minden rendben lesz.
-Ismerem Niallt pár éve, soha nem láttam még
ilyennek. Mikor együtt turnéztunk, és ő lejött a színpadról, ragyogott. Azt
hittem, annál nem lehet boldogabb, mint amikor látja a rajongókat boldognak. De
mikor veled van, nem olyan. A szemei jobban csillognak, a mosolya szó szerint a
füléig ér. Elmondhatatlan, hogy mit teszel vele.
-Köszönöm Luke!
-Nincs mit, Barbi! Gyere ide!
Szorosan átölelt, és egy puszit nyomott a
fejemre, majd felmentem aludni. Hiányzott Niall ölelése és illata, de a
párnáját magamhoz öleltem, és úgy ragadott magával az álom világa.
Sophie❤
Juj mikor lesz folytatás?Imádooom
VálaszTörlésKoszonom, szombaton
TörlésIgen, igen tudom, iszonyatosan röstellem, de csak most jutottam a kommenthez. A húsvét, akkor a szar Tablet, a soha el nem érhető laptop, na érti kend.
VálaszTörlésHelyesnek találom, hogy lezárod a II.évadot. Ne sértődj meg, de én valahogy az évadokat lapokhoz hasonlítanám. A II.évad már egy köszös, sáros, tintás, bűnökkel, csalondással teli papírlap, amit ideje lenne berakni a mappába, amit ugyan bármikor kinyithatsz, átolvashatsz, átélhetsz, de soha nem érhetsz többé hozzá. Nem írhatod át. És a piszkos lap helyét egy új, hófehér írólap veszi át. Az újjabb lap azért van, hogy újra össze tudjuk mocskolni, aminek köszönhetően majd még egy fehér fejezettel gyarapodjon az a mappa, aminek az elején nagy és gyönyörű betükkel Niall és Barbi neve áll. Ez lesz az ő történetük, amit mindenki megcsodálhat, elolvashat, áttanulmányozhat, de nem érhet hozzá. Nem másíthatja meg a Te szavadat. Remélem megértetted mit szerettem volna ezzel mondani. Nem is szeretnék több dolgot ehez a fejezethez írni.
Sok-sok puszi:
Lili
Huha. Annyira gyonyoru amit irtal! Nagyon nagyon szepen koszonom, teljesen egyetertek veled❤ha gondolod irj valamikor☺
Törlés