2016. március 11., péntek

II. évad 48. rész- Várunk titeket Törpik!

Heey❤
Nos itt a meglepetés, egy új rész ;)
Igazából, a holnapi részt olvashatjátok ma, mert mivel nem leszek az országon belül holnap nem tudtam volna felrakni a részt.
Azt hiszem nem lett valami izgalmas, de ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba 
Jó olvasást, puszi Zsófi


-Értem. És ha ez sem segít? 
-Őszinte legyek? Ennél nincs erősebb gyógyszer. Ha ez sem segít, akkor semmi. 
-Istenem... 
-Ne aggódj Barbi! A számításaim szerint így minden rendben lesz!  
-Annyira köszönöm Doktor úr! 
-Nincs mit! Minden rendben lesz, erősnek kell maradnotok! Neked is, a húgodnak is. Anyukátokat nem annyira ismerem, de azt hiszem neki sem könnyű. 
-Óóóó dehogynem! Azt sem tudom mikor beszélgettem vele utoljára normálisan.  
-Sajnálom... 
-Nem kell, majd megoldódik. De szerintem én megyek is Flórához. 
-Rendben, nemsokára én is benézek. 
Mentem a terembe, és a húgomban már benne volt a tű. Míg le nem folyt az összes gyógyszer beszélgettünk, és abban állapodtunk meg, hogy este beszélek anyuval. Mikor láttam, hogy az a kis valami amiben a gyógyszer volt elfogyott, szóltam egy nővérnek, aki kivette Flórából a tűt, és mehettünk haza. Szegényem nagyon legyengült, így a kocsiba is hátra szállt be, és elfeküdt. Hogy őszinte legyek, elmondhatatlanul aggódtam érte. Mi lesz ha ezek a gyógyszerek sem hatnak? Nem akarom elveszíteni... 
-Barbi!- szólt nagyon halkan, alig hallottam meg. 
-Igen? 
-Nem úgy akarok meghalni, hogy csak fekszek egy ágyon. El akarok menni innen! Valami szép helyre, ahol boldogan halok meg. Egy olyan helyre, ahol még nem voltam, de senki nem zavarna minket.  
-Nem fogsz meghalni, Flóra! 
-De igen... Nem kell tagadni az egyértelműt! 
-Figyelj! Még van két kezelésed, utána elviszünk valahova, haz ezt szeretnéd! 
-Igen. 
-Rendben... Hova? 
-Valami csendes helyre, ahol nyugalom van. Senki ne legyen ott, csak mi négyen. Te, Niall, Luke és én. Ha nem is lesz itt az ideje, szeretnék lelkileg megnyugodni. 
-Oké. 
Nem tudtam hova is vihetnénk őt, de abban biztos voltam, hogy megvalósítom a kérését. Rajta már csak a csoda segíthet, és ha az nem is jön el, szeretném ha az utolsó pillanatai boldogan telnének el. 
-Ne sírj Barbi! Mindig itt leszek veled, és büszke leszek rád amikor négy ujjnyira kitágulsz, és kinyomod magadból a két babát. Mosolyogva fogom nézni, amikor kimondod Niallnek az igent. Érted?
És akárhányszor egy napfény megcsillan az üvegen, én leszek az. Hogy tudd, itt vagyok veled! 
Nem bírtam tovább, a könnyeim megállíthatatlanul potyogni kezdtek. Az első lehetséges helyen félre álltam, hátra mentem a húgomhoz, és csak öleltük egymást. 
-Ne búcsúzkodj! Így is elég nehéz ez az egész! El sem tudom képzelni, mi lesz, he te nem leszel! 
-Egy idő után olyan lesz, mintha nem is lettem volna. 
-Hülye vagy?! Soha nem fogok úgy lefeküdni, hogy ne rád gondolnék! 
Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de megcsörrent a telefonom. Megnéztem ki az, Dr. Taylor volt az. 
-Igen? Tessék?  
-Szia Barbi! Megjöttek Flóra eredményei, vissza tudnátok jönni? 
-Igen, megyünk. 
-Köszönöm, szia! 
Letettük a telefont, mondtam a mellettem síró lánynak, hogy mi a helyzet, és azonnal vissza is indultunk. Mivel az orvos semmi pontosan nem mondott, idegesen, de mégis reménykedve indultunk vissza. A hasamra pillantottam, majd eszembe jutott, hogy mi lesz, ha az ikrek nem ismerik meg Flórát. Biztosan nagyon sokat fogok mesélni nekik róla, az biztos.   
Mikor odaértünk újra bementünk, a doktor pedig várt ránk. 
-Sziasztok lányok! Bocsánat, hogy visszarángattalak titeket, el tudom képzelni, milyen fáradt vagy Flóra.  
-Hát eléggé, de érdekel mi történt.  
-A nővéreddel szeretnék beszélni először, rendben? 
-Oké.... 
Ő leült egy kinti székre, mi pedig bementünk.  
-Szóval... Van egy jó hírem és egy rossz. Melyik legyen? 
-A rossz. 
-Rendben. Tehát a húgodnak áttét keletkezett a tüdejében. 
-Hogy mi?! Ez nem igaz! 
-Sajnálom... De a jó hír ezzel függ össze. Először is, nem rosszindulatú, alig lehet látni, ezt a legutóbbi CT felvételből tudtam megállapítani. Simán megműthető, és utána csak pár gyógyszert kell bevenni. Talán szövődménye sem lesz, bár egy kicsit veszélyes amiatt, hogy az agyánál van.  
-Majd megmutatod a képet? 
-Persze, mindjárt. A másik pedig, hogy ha Flóra még pár ilyen kezelést kap, az esküvőtökön már ott lehet! 
-Nem mondod komolyan?- el sem hittem, hogy az én egyszem húgom meggyógyulhat. Bármennyire is tartottam magam előtt, elmondhatatlanul féltem, hogy nem lesz köztünk. Egyszer bemegyek a szobájába, de már nem kel fel. De most itt a remény, hogy minden rendbe jöjjön, és újra boldog legyen. 
-De. Nagyon gyorsan ki lehetett mutatni, mert a gyógyszer szinte azonnal felszívódott.  
-Nem hiszem el! 
-Pedig jó lenne! Nem ígérem teljesen biztosra, neki ezért nem is mondom. Nem kéne az, hogy beleéli magát, aztán pedig mégsem sikerül megmenteni.  
-Igen, megértem.  
-Van valami amit szeretnék kettőtöknek elmondani. 
Bejött Flóra, és az orvos megosztotta velünk, hogy a tizennyolc év alatti rákos gyerekek számára van egy szervezet, aminek nem más a neve, mint Make A Wish. Mivel ezek közé a gyerekek közé tartozik ő is, van egy kérése ami bármi lehet. Dr. Taylor folyamatos kapcsolatban van velük- nem csak a húgom, hanem a többi beteg miatt is-, és azt mondták, hogy jó lenne minél előbb sort keríteni erre, mielőtt késő lenne. A testvérem nagyon belelkesült, és azonnal gondolkodni is kezdett. Egy idő után megkért, hogy hadd beszélhessen a doktorral, így én kimentem, pont mikor az én szerelmem hívott. Ez a mai nap olyan pörgős volt, hogy alig beszéltünk. 
-Szia Niall! 
-Szia Szépségem! Miújság? Otthon vagy? 
-Neeem. Még a klinikán. 
-Baj van? 
-Dehogy! Flóra miatt. 
-Hogy van? 
-Inkább este beszéljünk, jó? Most hosszú lenne elmondani. 
-Rendben. A mai koncert egyből repülünk, úgyhogy majd írok, ha leszállunk. 
-Hova mentek? 
-Gothenburgba lesz a következő koncert. 
-Értem. Most merre vagy? 
-Mindjárt koncert, úgyhogy itt a stadionban. Mennem kell Szépségem, szeretlek titeket!  
-Mi is szeretünk, apuci! 
-Várj Gyönyörűm! Otthon hallgasd a mi számainkat, tuti jót tesz a piciknek az apjuk hangja! 
-Milyen szerény az apjuk! Na indulj Szöszi, nyűgözd le a lányokat, várunk itthon! 
-Remélem is! Imádlak Kicsim! 
Kinyomtuk a telefont, és lassan jött a húgom is. Nem firtattam, hogy miről beszéltek, úgy gondoltam, ha akarja, elmondja. Elindultunk kifele, ő pedig egyből arról kezdett magyarázni, hogy menjünk a Disney Land-be.  
-Mikor szeretnél? 
-Amint lehet! Másfél hét és vége a kezeléseknek. Utána.  
-Kivel? 
-Veled. Ketten. Menjünk el Párizsba! 
-Benne vagyok! 
Elindultunk haza fele, és amint beléptünk a házba, Flóra felment tusolni és aludni. A barátnőim hívtak, hogy ma már nem jönnek, de holnap találkozunk. Úgy gondoltam mielőtt elkezdek dobozolni, hogy időben elkészüljek Ni meglepetésével, lemegyek enni. A hűtőből vettem elő cézár salátát, karfiolt, epres ivójoghurtot és tiramisut. A babáim eléggé éhesek voltak, így mindent megfogva ültem le az asztalhoz a laptopom társaságában.  
-Szia Kislányom! 
-Szia anyu! 
-Merre voltatok eddig? 
-A lányod kemoterápiáján?! 
-Jajj tényleg! Kiment a fejemből. Van még a salátából? 
-Jesszusom anya! Komolyan ennyire érdekel, hogy mi van velünk?! 
-Most tőled mit kérdezzek? Mindened megvan, itt élsz a luxusban, a vőlegényed eltart. Flórát meg te. Hát akkor....? 
-Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? Mondd, hogy ezt "viccből" mondtad!- megpróbáltam nem kimutatni, hogy mennyire felhúzott ezzel a pár mondattal, de tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.  
-De. Nincs igazam? 
-És szerinted ez így teljesen rendben van, nem? Te meg elvagy itthon, filmezel, eszel, alszol, aztán kész. Az anyósom többet segít az esküvő megszervezésében, mint a saját anyám! 
-Kislányom, ne kiabálj velem! Egyenlőre az anyád vagyok! 
-Ennek most örüljek vagy ne? Tudod mit? Inkább ne válaszolj! De felháborítónak tartom a viselkedésed! Nem azért mondom, de egy kicsit magadba szállhatnál! Az egyik lányod híres, idézem a vőlegénye eltartja, semmi baja az életben. Oké, megszoktam és elviselem, hogy igazándiból soha nem foglalkoztál velem, mindig apura számíthattam. De az, hogy a rákos lányodat szard le olyan magasról, hogy el sem látok addig, az azért felháborító! Azt sem tudod mi van vele, meg sem kérdezed hogy van! El tudod képzelni, milyen nehéz volt valamit kitalálnom, mikor az orvos azt mondta, hogy össz vissz egyszer látott?! Ma beszélgettünk, és tudod mit mondott? Úgy érzi, hogy a családból már csak rám számíthat. Szerinted ez így rendben van? Mert lehet én vagyok a hülye, és én gondolok túl sokat, hogy mindenki a szülei támogatására vágyik? Mikor kérdezted meg tőle utolján, hogy hogy van? Fogsz érezni egyáltalán fájdalmat ha majd nem lehet rajta segíteni? Hmm? Mit éreznél ha elveszítenéd? Éreznél valamit? Vagy ha komplikáció lép fel a szülésem alatt?! Fogsz sajnálni? Engem biztos nem, maximum a pénzemet. De ne aggódj, a számlám közös lesz Niallével az esküvő után! Kérdezek tőled valamit, válaszolj őszintén! Csak a pénzem miatt vagy még velem, és nem mondjuk Magyarországon? Szeretsz te egyáltalán minket? 
A monológom közben feltett kérdésekre nem is vártam választ, csupán az utolsó kettőre. Arra pedig nem kaptam. Csak lehajtott fejjel állt velem szemben. Vártam pár percig, majd kínomban felnevettem. 
-Gondoltam. Tudod mit... Nem küldelek el. Én- egyesekkel ellentétben- nem vagyok ilyen kegyetlen. Maradj nyugodtan! De mi a héten mind a hárman elköltözünk. Flóra is. Nem hagyom, hogy egy olyan emberrel éljen halálos betegként aki nem figyel rá. És itt leszel egyedül ebben a kibaszott nagy villában, húú, remélem egyedül fogod magad érezni! 
-Ha Flórának eldőlt a sorsa, nem mindegy hol él? 
-Jézus úr isten!- magamból kikelve ordibáltam- Képzeld el van esélye túlélni! Csupán pár kezelés és egy műtét!  
-Ez szuper! Nagyon örülök!- ha nem ismerném rendesen, elhinném, hogy őszinte a mosolya. 
-Nem érdekel a véleményed! Nem érdekelsz te sem! Ezt a pár napot bírjuk ki, aztán utána majd meglátjuk!  
Elindult kifele, de miután kiment volna, visszanézett. 
-Ugye az unokáimat majd láthatom? 
-Gondolom. Változtatnod kell.  
Hárman maradtunk. A kaja, a laptop és én. Ellenőriztem az e-mail-jeimet, és kettő szúrt szemet. Az egyik Dávidtól jött, aki épp Amerikában volt, de azt mondta, hogy amint tudok el kell mennem a l'Oreal Paris londoni székhelyére. Egyből beírtam holnapra a naptáramba, majd megnyitottam a másikat. Ennek nem jobban örültem, hisz Vera Wang írt, hogy pár dolgot egyeztetnünk kéne a ruhával kapcsolatban, míg a városban van. Válaszoltam neki, hogy írjon és megbeszélünk egy időpontot, amikor tudunk beszélni. Lehajtottam a gépemet, a szennyes edényeket pedig elkezdtem a mosogatógépbe pakolni. Ekkor kezdett kijönni rajtam az előbbi veszekedés. Anyánk lemondott a testvéremről. Csupán egy betegség miatt. Lehet, hogy halálos betegség, de könyörgöm! Akár a lázba is bele lehet halni! Vajon amikor az öcsénk volt beteg, akkor is ilyen gyorsan feladta? Mi történt akkor? És amúgy is! Nem tudtam elhinni, hogy anya ilyen. Nem törődik velünk, azt érezteti, hogy nem vagyunk fontosak neki.  
Nem is igazán akartam ezzel foglalkozni, mert tudtam, hogy a stressz árt a babáknak. Fogtam magam, felmentem a szobánkba és zenét indítottam. Ahogy Ni kérte, az utolsó albumukat kapcsoltam be, és pakolni kezdtem. Nem igazán tudtam hogyan is kéne nekiállni, de fogtam egy kartondobozt és az egyik szekrényből kezdtem el kipakolni. Ott voltak a régi képek. Leginkább a srácokról voltak, és a szerelmemről kiskorában, így fogtam magam és leültem nézegetni. 
Az egész estém így telt, egy órakor elálmosodtam, letusoltam és elaludtam. Reggel mikor felkeltem valami furcsát éreztem. Mintha valaki nézne. Lassan kinyitottam a szemem, és a Szöszit pillantottam meg. Nem mondtam semmit, csak szorosan hozzá bújtam, és sírni kezdtem. Így jött ki rajtam a tegnapi délután összes feszültsége.  
-Shhhh szerelmem! Nincs semmi baj, itt vagyok! Mi történt? Shhhh! Nyugalom Kicsim! 
-Megígéred, hogy bármi történik nem hagysz el? 
-Soha Drágám, soha! Mi történt? 
Befejeztem a sírást, a fejem a mellkasára hajtottam, ő pedig nyugtatás képp a hajamat simogatta. Vettem egy mély levegőt és mindent elmeséltem neki onnantól kezdve, hogy hazajöttünk Olaszországból. Milyen rég is volt az...! Csendben hallgatott végig, majd a végén ő is rendesen kiakadt anyára. 
-Ezen kívül ma egy csomó mindent el kell intéznem, a melleim fájnak, annyit ennék mint egy elefánt, egy csomószor pisilek, hangulatváltozásaim vannak, és fél kilót híztam. 
-Édesem, az elsőt kivéve mind a terhességgel jár! A melleid gyönyörűek, formásabbak mint voltak. Egyél amennyit akarsz, engem nem zavar hogy nézel ki, mindenhogy te vagy a világ legcsodálatosabb nője. A húgyhólyagodat nyomják a picik, azért jársz ennyiszer vécére. A hangulatingadozásaidat elviseljük, mert tudjuk, hogy a terhességgel jár. És Szépségem! Hízhatsz akár mennyit, nekem szép vagy, mondtam már az előbb is! Így vagy
gyönyörű ahogy vagy!  
-Mi lesz, ha akkora bálna leszek, hogy nem férek bele a ruhámba? 
-Az egyik pólómban és bugyiban is jöhetsz, zsíros hajjal az esküvőre, csak légy végre a feleségem! 
-Szeretlek! 
-Szeretlek Drágám! Nagyon szeretlek titeket! 
Nyár közepén csupán egy Cakvin Klein fehérneműben alszok, szóval a hasam fedetlen volt. Ni odahajolt a pocakomhoz és puszikkal lepte be.  
-Sziasztok Manók! Mizu odabent? Ti is szerettek anyuban lenni? Mert én nagyon! 
-Fúj Horan! 
-Halljátok ezt? Tagadja! Nem vagytok éhesek?  
-Nagyon azok! 
-Akkor mindjárt ehettek! Már nagyon várunk ám titeket a mamival! 
-Nana! Anya és apa lesz! Mami és papi, lesz nekik kettő-kettő, ha a szüleim normálisak lesznek arra. 
-Oké. Akkor nagyon várunk titeket Törpik! Annyira soká jöttök még ki! Pedig már mindenki veletek akar játszani. De addig elég lesz nekem anyu is játszani. Szeretlek titeket!- még egy nedves puszit lehelt a hasam közepére, majd felmászott hozzám és megcsókolt.  
-Mikor mész vissza? 
-Holnap reggel. Utána pedig, majd csak öt nap múlva. Dee! Itthon leszünk három hétig! 
-Nagyon várom! 
-Én is. Gyere, menjünk le enni! 
-Vigyéél! 
Felkapott az ölébe, és úgy vitt le a konyhába. Flóra az asztalnál ült, és mosolyogva nyomkodta a telefonját. 
-Jóreggelt! 
-Neked is! Hogy aludtál? 
Mind a ketten nyomtunk egy puszit a fejére, majd a hűtőhöz léptünk. 
-Egész jól. Egyszer ébredtem meg, amikor Luke hívott. 
-Mi újság vele? 
-Amerikában vannak. 
-Értem. 
-Flóra beszélni szeretnénk veled! 
Leültünk vele szemben, mire ránk nézett. 
-Baj van? 
-Tegnap anyával rendesen összevesztünk, de ez most mindegy is. Azt akarjuk, hogy biztonságban legyél és érezd a törődést. Mi sem vagyunk otthon valami sokat, de ha a babák megszületnek úgysem megyünk sehova. 
-Hova akartok kilyukadni? 
-Szeretnénk ha velünk élnél. 


Sophie❤

8 megjegyzés:

  1. Let's the way, aha aha I LIKE IT! (Asszem így van...)
    Hova utazol, ha szabad megkérdeznem (tudniillik én mindenre kiváncsi vagyok ;-) ).
    Huh, hol kezdjem? Az orvosi hírnél nem nagyon akarok hangsúlyt fektetni, csak annyit, hogy KÖSZÖNÖM ZSÓFI!!!!!
    Engem inkább a veszekedés érdekel. Valamiért nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Barbi és Flóra anyja nem is az anyjuk. Akkor talán érteném a viselkedését, de így. Jó, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lenne tippem, miért viselkedik így... Leírhatom? Nem baj leírom:
    Fél a csalódástól. Lehet, hogy tényleg szereti Flórát, csak egyszerűen nem akarja átélni ugyanazt, mint a fiánál. Ezért elzárkózik és a legjobb megoldás, hogy bebeszéli magának, hogy neki csak a pénz kell.
    De az is lehet, hogy megint rémeket látok és túlbonyolítom a dolgokat.
    És Hölgyeim és Uraim most jön a rész fénypontja... NIALL ÉS BARBI!!!
    Reménykedtem benne, hogy nem hagyod ki a kedvenc párosomat. Mami és Papi. Nem, Anya és Apa! Má! Annyira aranyosak!!! <3
    Jó utat és sok puszi:
    Lizi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonok minden kedves szavat Lizi, nem tudok mast mondani, csupan koszonom koszonom koszonom❤

      Törlés
  2. Nagyon jó rész lett, igaz kicsit melankolikus de nagyon aranyossá is teték Niallék. Flóra remélem túl éli ezt a sok szörnyűséget, az anyukájuk túl lép ezen a mély ponton és hogy a babák jól lesznek! Nagyon tetszett, siess a kövivel! És nagyon boldog születésnapot!☺😙

    VálaszTörlés
  3. Juj nagyon tetszett !!! Teljesen egyetertek az elottem komizoval !! :) fantaszzikus lett ez a resz ezert sietni kell a folytatassal !!! :D PUSZI ❤❤❤

    VálaszTörlés
  4. Juj nagyon tetszett !!! Teljesen egyetertek az elottem komizoval !! :) fantaszzikus lett ez a resz ezert sietni kell a folytatassal !!! :D PUSZI ❤❤❤

    VálaszTörlés