Sziasztok❤
Nos elkészült az
évadzáró rész ;)
Mivel lesz még
egy évad, nem igazán szeretnék búcsúzkodni vagy valami, maximum a facebook
csoportba írok pár szót. Annyit azért szeretnék megköszönni nektek, hogy
ennyien olvassátok a Half a Heart-ot, és már több mint 98400 oldalmegjelenítés
van❤❤
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok nyomot magatok után, és csatlakozzatok a facebook csoportba❤
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
Hiányzott Niall ölelése és illata, de a párnáját magamhoz öleltem, és úgy ragadott magával az álom világa.
-Indulhatunk?
-Veszem
a kabátom, utána igen.
Miután magamra húztam a cipőm és a blézeremet, a kezembe
kaptam a táskám és el is indultunk Sophia kocsija felé. A lánybúcsúmra
indultunk, egy kis bár volt kibérelve az Oxford
Street-en, ahol csak mi leszünk. Azért bár,
hogy aki akar, tudjon inni, de olyanoknak mint nekem, vagy akik simán nem
akarnak alkoholt fogyasztani legyen üdítő. Nem hívtam meg sok embert, mert úgy
voltam vele, hogy minek. Az esküvőn úgyis
mindenki ott lesz aki számít, így csak a legjobb barátnőim, és pár családtag
jött el. Mire odaértünk már mindenki más ott
volt a helyszínen, így Sophhal egyből bementünk. Egy óriási torta fogadott, a többiek pedig azonnal
hozzánk siettek. Mindenki ott volt akit meghívtam, még egy olyan személy is, akit nem, anyu. Megbróbáltam az összes
barátnőmet egyszrre átölelni, de ez persze nem jött össze.
-Az
utolsó előtti szingli estéd! Berúgunk helyetted is!- kiáltott fel Jade, és
lehúzott valami rövid italt.
-Drágám,
nem gondoltam volna, hogy a fiam egyszer fog valakit annyira szeretni, hogy
feleségül vegye.
-Maura,
a sírást tartogasd az esküvőre!- jelent meg mellettünk Denise is.
-A kis Manót hol hagytad?
-A
barátnődet és a kisbabáját pesztrálja
Sophieval- célzott Nórira, és a kisbabájára.
-Értem.
Gyertek, koccintsunk!
Mindenki
a kezébe fogott egy pezsgős poharat, a gyerekek, én és Nóri gyerekpezsgőt, a többiek normálisat ittak.
-Hadd
mondjak valamit! Nem akarok most sokmindent, ráérek majd az
esküvőn. Barbi élvezd ki ezt a két éjszakát,
és alugyál annyit, amennyit tudsz, mert utána tíz napig biztosan nem fogtok!
-Nem
érdekelnek a fiam ügyei!
Maura
kommentjén mindenki nevetett, majd Sonja folytatta.
-Végig néztem, ahogy
szinte felnősz, és mindig is egy olyan fiút képzeltem el, mint Niall. Szóval
valóban gratulálok, és legyetek boldogok!
-Köszönjük!
Az
egész este nagyon jól telt, szinte mindenki részeg volt hajnali kettőre. A
legjobban Perrie, Jade, El és Lottie itta le magát, de Sophián és Sonján is lehetett látni, hogy
rendesen felöntöttek a garatra. Miután fizettünk mindenki haza vagy a hotelba
indult. Én a volán mögé ültem be, Flóra mellém, Soph pedig hátul feküdt el.
Mivel a mi lakásunkat már elkezdték berendezni a lagzira, így mi most Li és
Soph lakásában lakunk. A barátnőmet ágyba dugtam, majd én is elaludtam. Nem
volt a legszebb éjszakám, mert tudtam, hogy Niallnek is ma este van a
legénybúcsúja, és azért bármennyire is bízom benne, kicsit féltem. A gyerekek
is jobban feszítették a hasam mint máskor, melegem is volt... Szóval semmi nem
volt jó. Magamra kaptam egy kardigánt, és kimentem a szobához tartozó teraszra.
Eszembe jutott, hogy már bőven 12-e van, azaz holnap esküvő. Egy nap múlva
ilyenkor már a lagzink fog tartani. Egy kis ideig még néztem a város fényeit,
és gondolkodtam, de után kezdtem fázni. Visszamentem a szobába, és a meleg
takaró alá bújtam. Végig gondoltam, hogy mit kell csinálnom a felkelek, és
rájöttem, hogy össz vissz az én ruhám, és a koszorúslányoké fog megérkezni.
Végül az oldalamra fordultam, és lassan elaludtam.
Másnap reggel magamtól ébredtem, lerúgtam
magamról a takarót, és lementem. Senki nem volt fenn, így elhatároztam, hogy
készítek reggelit. Kivettem egy doboz tojást a hűtőből, és omlettet
készítettem. Találtam pár gyümölcsöt, azokat megmostam, amit kellett
felkockáztam, és csináltam kávét meg teát. Mivel még mindig nem jött sem Flóra,
sem Sophia leülten a nappaliban, és twitterezni kezdtem, kezemben egy zacskó
puffasztott rizzsel. Nagyon sok kép volt arról ahogy mi szórakozunk, de
Niallékről mégtöbb. Ahogy elnéztem őket mindenki hullára itta magát, még apu és
Bobby is. Épp egy fotót néztem
Niallről amin mosolyog, mikor egy sms-t kaptam.
Ismeretlen számról jött, de a végéből egyből tudtam ki küldte.
"Nem bírom holnap háromig. Este kilencre gyere a
pályára, Szépségem!"
Elmosolyodtam, hogy nem csak én szenvedek az ő
hiányától, és biztos voltam abban, hogy elmegyek a kis golfpályánkra. Végül a
házunk mögé csináltattunk egy kis pályát, nem olyan nagy, de Niall el tud
játszani, ha akar.
Felhívtam a vőlegényem, mert gondoltam, hogy
most lehetnek úton a reptérre.
-Jóreggelt Szöszim!
-Nem
is aludtam, Szépségem!- lehetett hallani a hangján, hogy még nem teljesen józan.
-Hol vagytok?
-Az autópályán. De gyorsak a fák!
-Jólvan Niall, ez szuper! Nem is zavarok, majd hívj,
ha hazaértetek!
-Mindenképp, Drágám! Este találkozunk, gyere
kényelmesbe! Bár.... Azt is letépem rólad!
-Szeretlek!
Mire
letettük a telefont Flóra felkelt, és leültünk reggelizni.
-Mi
lesz veled amíg mi elmegyünk? Nem akarlak
egyedül hagyni.
-Nem
akarom sértésnek mondani
vagy valami, de nem akarok anyával lenni.
-Megértem,
elhiszem. Megkérdezem Sonját, jó?
-Köszönöm!
A
reggeli után behoztam a kocsiból az ajándékokat amiket előző este kaptam, és
rájöttem, hogy fehérneműt nem is kellett volna
vennem nászéjszakára, annyit kaptam. Mindegyik csomagolást kinyitottam, volt
aki pár babás cuccot is beszerzett már nekünk, mindennek nagyon nagyon örültem.
Miután Sophia
másnaposan felkelt, bevett egy marék gyógyszert, és evett egy keveset
csatlakozott hozzánk a nappaliban.
-Beszéltem Ellel és Sonjával, kettőre jönnek
ide, Vera pedig fél háromra.
-Oké. Akkor ma nem is megyünk sehova?
-Húha...- ki kellett találnom vakamit, hogy
hova megyek az este, mert kilenc előtt kiszökni úgysem tudnék- Én majd este
elmegyek Mauráékhoz.
-Minek?
-Családi dolog, meg kell beszélnünk.
-Hát nekem igazából mindegy.
Lassan eszünkbe jutott, hogy ebédre kéne
valamit csinálni, így nekiláttunk egy spagetti elkészítésének. Egyre
izgatottabb lettem az este miatt, de nem tudtam miért. Éreztem, hogy ez valami
miatt különleges lesz. Még akkor sem nyugodtam el, mikor megjött a másik két
koszorúslányom és a ruhatervezőm. Vera mindent elmondott, hogy mikre vigyázzunk
a ruhákkal kapcsolatban, viszont mikor fizetni akartam, annyit mondott, hogy Niallel
már rendezték az anyagiakat.
-Akkor
viszont köszönöm szépen a munkádat!
-Imádtam
neked dolgozni! A telefonszámodat azt hiszem megtartom, lehet lesz majd
számodra munka.
-Az
csodás lenne, köszönöm szépen!
A nő
lassan elment, majd öten maradtunk. Beszélgetni kezdtünk a holnapi napról, és Sonját is megkértem, hogy fogadják be a húgomat.
-Az
első koncert majd itt lesz Londonban, úgyhogy...
-Barbi,
ne intézkedj egyfolytában! Majd lesz ahogy lesz, Flórának semmi baja nem lesz, élvezzétek Niallel ezt
a tíz napot, és kész!
-Rendben.
Szerintetek... Milyen feleség leszek?- osztottan meg velük az egyik kételyemet.
-A
legjobb, akit Niall érdemel!
-Biztos?
-Igen.
Holnap ilyenkor már a tied lesz, és senki másé!
-Olyan jól hangzik...
-Hát persze!
Közösen megvacsoráztunk, és miután
megbeszéltük, hogy holnap reggel kilencre jön mindenki, El és Sonja is elindult
hazafelé.
-Lassan
én is elkezdek öltözködni.
-Mikor
jössz?
-Nem
tudom, ne várjatok meg!
-Oké.
De ne gyere nagyon későn, mert holnap nagy nap elé nézünk, nem lehetnek
karikásak a szemeid!
-Igenis
anyu!
Az
ideiglenes szobámba sétálva kivettem a szekrényből egy cicagatyát, illetve egy
egyszerű fehér pólót. Szeptember közepén már elég hűvös volt, főleg éjszaka, így felvettem egy
fekete pulcsit. Épp indultam le a lépcsőn, mikor Ni írt egy sms-t, de megint
ismeretlen számról.
"Nagy
autóval gyere, Drágám, ha rendesen el akarsz férni!"
Nem
értettem mire céloz, csupán akkor jöttem rá,
mikor a kocsimba ülve a hátsó ülésre néztem. Hitetlenül felnevettem, majd inkább
elindultam. A rádióban a srácok által már publikált Drag Me Down indult el, így
kicsit hangosítottam rajta, hogy a babáim is hallják. A házunk előtt egy kocsi
sem állt, de kibírtam, hogy ne menjek be és nézzem meg, hogy hogyan is állnak.
Niall autóját sehol nem láttam, de reméltem, hogy ittvan, vagy, hogy egyátalán
ő írta azokat a sms-eket. Addig mentem a fekete Range Rover-rel amíg lehetett,
utána a telefonom vakuja segítségével mentem tovább, mert a kinti lámpákhoz a
házban van a kapcsoló. Egyszer csak valaki hátulról átölelt és a nyakamba
puszilt. Egy óriásit sikítottam, és meg is ugrottam.
-Csak én vagyok, Szépségem!
-A szívbajt hoztad rám!
-Sajnálom!
-Annyira hiányoztál!- megfordultam az ölelésében,
és szorosan hozzábjújtam.
-Te is nekem! Hogy vagytok?
-Nagyon izgulunk!
-Én is, Drágám.
-Itt sem szabadna lennünk!- kuncogtam fel.
-Tudom, de holnap legelőször a repülőn leszünk
kettesben, és...
-Hééé, nyugi! Örülök, hogy itt vagyunk!
-Én is! Hoztam kaját. És mielőtt megkérdeznéd,
taxival jöttem, mert tudtam, hogy te a sajátoddal fogsz. De majd el kell vinned
Hazz háza közelébe!
-Később.
-Mit szeretnél csinálni?
-Veled lenni. Mindegy, csak érezhessem az
illatod! Hadd bújjak az ölelésedbe! Hallgatni akarom a hangod, és élvezni a
csókod!
-Nos, bármennyire is romantikus dolgot akartál
mondani, eléggé perverzre sikerült!
-Hát... Lehet, hogy
nem is romantikusnak szántam.
-Nem? És mi lesz akkor, amikor odaérünk arra a
csodás helyre?
-Majd pont te fogsz visszautasítani, nem?
-És ha igen? Női bajaim vannak, tudod csajszi!-
sipákolt lányos hangon.
-Azt hiszem ők itt a bizonyíték arra, hogy
nincsenek neked semmiféle női bajaid!- tettem a kezét a hasamra.
Beszélgetni kezdtünk random dolgokról, és azt vettük észre, hogy már éjfél is elmúlt.
-Boldog szülinapot!- felé kerekedtem, és lassan
megcsókoltam.
-Köszönöm, Szépségem!
-Egy éve ilyenkor... Nagyban tweeteltem neked,
hogy boldog születésnapot kívánhassak...
-Mostmeg... Pár óra múlva esküvő.
-Basszus!
-Baj van?
-Nem hoztam el az ajándékod!
-Dehogynem! Itt vagy te, itt vannak a babák,
ennél szebb ajándék nem kell!
-De én készültem neked, és....
-Hééé! Most nehogy ezen sírj! Semmi baj,
Drágám! Majd odaadod a repülőn, vagy elhozod a templomba, vagy akár mi! Nyugi!
-Ezek a hülye hormonok!
-Pár hónap, Kicsim! Nagyon fázol?
-Eléggé.
-Akkor gyere, menjünk a kocsihoz!
Odasétáltunk, Ni beült a volán mögé, ugyanis
nem hagyta, hogy én vezessek addig, amíg ő is az autóban ül.
-Pár óra és csak az enyém leszel!
-Még valami ilyet mondassz, és a második sms-em
célzása fog bekövetkezni.
-Oké, engem nem zavar...- elkezdtem simogatni,
a nyakát puszilgatni, ő pedig egyre szaporábban kapkodta a levegőt.
Mivel Harrynek egy mienknél is nagyobb birtoka
van, jó messze parkolt le a háztól, majd mindketten a hátsó ülésre másztunk.
Elfeküdtem a bőr ülésen, míg Niall felettem helyezkedett el, és szenvedélyesen
csókolt.
Nem tudom, hogy hogyan és miképp, de valamikor
elaludtunk, és reggel arra ébredtem, hogy fázom. Illetve, hogy valaki az
ablakon kopog. Felnéztem, és Liam ideges arcát láttam meg.
-A
francba! Niall kelj fe! Niall!
-Héé
mi a.... A picsába! Mennyi idő?
-Lemerültem.
-Én
nem. Fél tíz.
-Hogy
mennyi? Indulnom kell!
Már
nem láttuk Paynot, így gyorsan magunkra kapkodtuk a ruháinkat, a vőlegényem egy gyors csók után kiszállt, én
pedig Sophiáék háza felé vettem az irányt. Már
előre féltem, hogy mit fogok kapni a lányoktól, de azt hiszem minden megéri azért, hogy éjfélkor felköszönthettem Niallt.
Mire
odaértetem elmondhatatlanul éhes lettem, ugyanis tegnap este óta semmit nem ettem.
A
villa előtt már jópár autó parkolt, én is leraktam a sajátomat, és bementem. Az
ajtócsapódásra mindenki felkapta a fejét, majd mérgesem néztek rám.
-Mégis merre a jó életben voltál?
-Niallnél?
-Niallnél?! Nem mondjátok komolyna, hogy egy
hétig nem bírjátok a másik nélkül! Öt óra múlva a templomban kell lennünk, te
meg itt állsz korgó hassal, zsíros hajjal az ajtóban. Egyébként meg, nem
hallottál arra, hogy ez balszerencsét hoz?!
-Drágám, ne dramatizáld túl!- kelt Maura a
védelmemre Sophiával szemben.
-Sajnálom, egyszerűen meg akartam köszönteni,
és beszélgetni akartam vele. És ha most megbocsájtotok ennék valamit.
-Van croissant a konyhán!- lágyultak meg a
barátnőm vonásai.
A pulton valóban ott várt három csokis
finomság, és gyorsan el is fogyasztottam őket. Közben a többiek bejöttek, és
vázolták a tervet.
-Most elmész tusolni, hajatmosni. Én csinálom a
hajad, Lottie a sminked. A ruhádat az utolsó pillanatban veszed fel, nehogy
leedd valami undi kajával, amit enni szoktál!
-Anyu,
pisilnem kell!
-Jövök
Drágám, Barbi te menj hajat mosni!
Lenyeltem
az utolsó falatot, és egyből a fürdő felé siettem. Beálltam a tus alá, és a dolgot el nem sietve szép lassan lefürödtem, a hajamra még pakolást is raktam. Tegnap
este sikerült megbeszélnem Niallel a kételyeimet, így teljesen nyugodtan
készülődtem. Egy óra múlva, mikor úgy éreztem, hogy belefulladok a gőzbe ami a
fürdőben keletkezett kiszálltam a kádból, felvettem a fehérneműmet és egy
selyem köntöst, ami oda volt készítve. Lementem a többiekhez, és láttam, hogy
van akinek már kész van mindene, mint például Denise és Maura.
-Végre! Ülj le, hadd kezdjük el! A hajadat
összecsavarom, és koszorú formában tűzöm össze. Max. egy-két tincs marad kinn.
-A sminked sima egyszerű lesz, max. egy kis
lilát viszek bele.
-Köszönöm. De veletek mi lesz?
-Te vagy a legfontosabb. Mindenki más
lényegtelen ma este.
-Azért Niall is jól jön. Tényleg! Az ő haja?
-Az egyik barátnőm megy.
Hallottuk, hogy kopognak, így Sophie és Theo
sietett ki.
-Apuuu!- ugrott Dávid nyakába a kislány.
-Szia Hercegnőm! Hogy álltok?
-Képzeld el, nem találtuk meg Barbit!-
kuncogott.
-Hol volt?
-Niall bácsival.
Miközben a gyerekek elmesélték a kilógásomat a
meneddzseremnek beértek a nappaliba. Mindenki köszntötte, de folytattuk is a
készülődést.
-Most jövök a srácoktól, egy óra körül jön
apukád.
-Oké. Niall?
-Izgul. Fel alá járkál, aztán Greg adott neki
valami erős piát, úgyhogy most lepihen. Azt hiszem.
-Mi is adnánk neki valamit, de nem ihat.
-Egyen csokit! Na ti készülődjetek tovább,
játszom a gyerekekkel!
-Előtte lehozod a fogadalmam? Fenn van a
szobában az éjjeliszekrényen.
-Persze!
Egy
perc múlva már a kis papírt olvastam, amit már jó régen
megírtam. Mikor megéheztem hoztak a többiek enni, de két és fél órán keresztül
fel sem állhattam. Az ikrek arra már annyira nyomták a húgyhólyagomat, hogy
attól tartottam, ott helyben fogok
bepisilni. Miután két flakon hajlakk a fejemen volt, és Lottie sem spórolt a
sminkkel, végre mehettem a mosdóba. Elvégeztem a dolgom, majd visszamentem a
nappaliba. A virágárus megérkezett az én, és a négy koszorúslány csokorral, de
tovább is ment a helyszínre valamit pontosítani. Az izgalom annyira elterelte a
figyelmem, hogy csak El mondatára eszméltem fel.
-Fél óra múlva jó lenne indulni.
-Jézus! Egy óra, és... És én Niall felesége
leszek!
-Pontosan! Milyen érzés?
-Nem tudom. Izgulok és félek egyszerre. Vegyes.
-Minden rendben lesz.
-Kérhetek enni?
-Hozom.
Másokkal ellentétben, nekem nem golf labda
méretű volt a gyomrom, hanem abban a pillanatban úgy éreztem egy egész tepsi
lasagnét fel tudnék falni. Végül egy epres müzliszeletet kaptam egy pohár
narancs lével.
-Barbi, öltözz!- szólt rám Soph tíz perccel az
indulás előtt. Az egyik szobába mentem két barátnőmmel, levettem magamról a
köntöst, és fel a ruhát. A kezem olyan szinten remegett, hogy a cipzárt nem
tudtam felhúzni, így abban Sonja segített. Beleléptem a fehér platformos
magassarkúmba, majd belenéztem a tükörbe, és meg voltam elégedve azzal amit
látok.
-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm! Azt hiszem indulnunk kéne, nem
akarok késni!
-Rendben!
Mire kiértünk mindenki indulásra készen volt,
így beültünk a kocsikba. Én Dávid fehér kocsijába ültem be, ami erre az
alkalomra virágokkal volt feldíszítve. Hátul El és Flóra ültek, én pedig
idegesen néztem hátra rájuk.
-Ott
lesz Louis.
-Tudom
Barbi, de most nem magunkkal foglalkozunk, hanem veletek. Nem utáljuk egymást amúgy sem.
-Köszönöm!
Jézusom, mennyire izzad a kezem!
-Ne
izgulj! Minden a legnagyobb rendben lesz!
-Oké.
A
maradék pár percet a templomig csendben tettük meg. Az épület előtt nagyon sok
autó állt, többek között a mi fehér terepjárónk is. Miután mindenki megjött
akinek kellett bement, csupán a négy koszorúslány, Theo Sophieval és apu
maradtak kinn.
-Készen állsz?
-Azt hiszem. De ne hagyd, hogy gondolkodjak!
-Akkor indulás!
Előttünk a két kisgyerek indult el, Sophie
virágszirmokat szórt, míg a kis Horan egy párnát vitt rajta a jegygyűrűkel.
Utánuk ment Sonja, Sophia, El és Flóra, azaz a koszorúslányok. Én apukámba
karoltam, egymásra néztünk és határozottan bólintottam. Értette mire gondolok,
mert elindult. A templomban minden szem rám szegeződött, és ahogy körbenéztem
elég sok hírességet pillantottam meg. De senki nem volt fontos abban a
pillanatban, mikor megláttam a szerelmemet. Az arcán óriási mosoly terült szét,
de vonásaiban egy kis idegességet véltem felfedezni. Ahogy végig néztem rajta
pont úgy nézett ki ahogy még annak idején álmomban.
“Végignéztem rajta
és újra beleszerettem. A fekete nadrágja pont jól állt a lábain amiket annyira
imádok, az ing pont úgy feszült a mellkasán, hogy kissé kiemelje a kockákat a
hasán. Csodák csodájára az ing két legfelső gombját is sikerült begombolnia, és
még nyakkendőt is kötött. A haja pedig egyszerűen fantasztikus volt, amiről
nekem persze megint perverz dolgok jutottak eszembe, hogy hogyan is fogok a
szőke tincsek közé túrni éjjel.”
Lassan odaértünk az oltárhoz, ekkor apukám
megállt velem szemben.
-Nagyon nagyon szeretlek, és büszke vagyok rád
Csillagom!
-Én is szeretlek apu!
Szorosan megölelt, egy puszit nyomott a
fejemre, majd Niallhöz lépett. Valamit mondtak egymásnak, kezet fogtak, aztán
anyu és a barátnője közé ült le. A vőlegényemhez léptem, megfogtuk egymás
kezét, és a pap felé fordultunk. A szövegre nem is nagyon figyeltem, csupán
Niallre koncentráltam. Mikor a fogadalmakat kellett elmondani, voltak akik
egyszer egyszer felnevettek, de azokat a dolgokat csak mi ketten értettük.
Ezután meg kellett ismételni a tipikus szöveget a pap után, majd felhúzhattuk a
gyűrűt a másik ujjára.
Mikor az ékszer mindkettőnkön fenn volt a plébános újból megszólalt.
-Megcsókolhatja a menyasszonyt!
Mikor az ékszer mindkettőnkön fenn volt a plébános újból megszólalt.
-Megcsókolhatja a menyasszonyt!
Az
újdonsült férjem mintha csak egész nap erre
várt volna szorosan magához húzott, a csípőmbe markolt és szenvedélyesen
csókolt. Abban a pillanatban nem volt senki más nem volt, csak mi ketten. Én, és a férjem.
Hivatalosan is Mrs. Horan a nevem. Nincs többé Palvin. Csakis Horan.
-Annyira
szeretlek!- ölelt magához nagyon szorosan Niall.
-Én
is szeretlek!
-A
feleségem vagy!
-Te
pedig a férjem!
Rá
kellett jönnünk, hogy nagyon sok ember van itt rajtunk kívül. Mindenki
nekünk tapsolt, mi pedig elindultunk kifele a templomból. Ahogy kiléptünk a
kapun egy új élet vette kezdetét. Egy olyan
élet amiben mi négyen vagyunk. A férjem, a két születendő gyermekem és én.
Sophie❤
Sophie❤
Egy új élet és egy új lap.
VálaszTörlésImádom. Egyet légy szíves igérj meg nekem, vagy csak próbálj meg:
A párbeszédnél többször odaírni, hogy ki mondta. Hiszen ez egy kicsit furcsa, hogy (asszem) Sonja komoly beszédet tartott, erre beszolna, hogy Anyu éhes vagyok?
Mi?
Ezen kívül, csak dicsérni tudom. Nagyon tetszik, hogy nem tudom besorolni a 'sablonos történetek' csoportjába. Próbáltam, de nem jött össze.
Sok-sok ihletet kívánok neked a következő évad(aid?)-hoz. És csak hogy tudd: Bárki, bármit mond, ÉN vagyok a Number 1-od!!!
Lili ❤️❤️ Horan Babák 4ever!!!
U.I.: Nagyon sajnálom, hogy nem tudok írni, de elvették minden ezközömet a szüleim. Most is a tesóm telefonjáról írok. Amint megkapom jelentkezem, igérem.
Megigerem☺koszonom koszonom, Number 1😏mar csak egy evad lesz, az biztos.
TörlésSemmi baj, de majd ha tudsz irj❤❤
Uristen nagyon jo lett ! Ugy imadtam ahogy van !!! *.* Fantasztikus lett !! ~^.^~ Nagyon varom mar a kovetkezo evadot !! ❤❤❤ 😘😍
VálaszTörlésKoszonoom😍😍💜
TörlésDrága Zsófi!^-^
VálaszTörlésSajnálom hogy mostanág nem írtam csak kb 3 hét múlva érettségizek és nincs sok időm sajnos. A rész(ek) fantasztikusak egytől egyik. Mindegyiket imádtam akár csak ezt a befejező részt *-* Alig várom az új évadot és sok sikert a folytatáshoz ^-^ Ígérem tanulás mellett is olvasni foglak ^-^
Puszi Fanni♡♡♡
Nagyon szepen koszomom Fanni, es legy nagyon nagyon ugyes az erettsegidnel❤❤
TörlésKöszönöm igyekezni fogok ^-^ ♡♡
Törlés❤☺
Törlés