Sziasztok☺
Sajnálom, hogy egy kicsit megint megcsúsztam a résszel, de itt van!
Emellett azt is sajnálom, hogy ez a rész csak ilyen rövid lett, de egyszerűen most nem jött több. A következő rész ígérem izgalmasabb lesz, sőőt...
Köszönöm szépen a 113.621 oldalmegjelenítést, csodásak vagytok!❤
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok nyomot magatok után, és csatlakozzatok a facebook csoportba❤
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
Mikor mindkettőnk bőre rendesen kiázott kiszálltunk, megtörölköztünk, és mentünk is aludni.
-Barbi, az egyik barátnőm az osztályból átjöhet
később?- kérdezte Flóra az egyik szombati ebédnél. Niall és a srácok Amerikában
voltak, így csak ketten voltunk otthon.
-Persze. Ki az? Megbízható?
-Aha. Nagyon aranyos lány.
-Oké. Én megyek a városba, majd csak este jövök.
-Hova mész?
-Megyünk vásárolni Ellel, Sophiával és Perrievel.
-Ne erőltesd meg magad!
-Nem fogom! Jajj képzeld el, Niall holnap jön
haza!
-Igen, ma még
csak másodszor mondtad el!
-Két
hete nem láttam, hiányozhat ugye?
-Persze!
Hagyd csak, majd én leszedem az asztalt!- nyúlt a kezem után, és tényleg
mindent a konyhába vitt. Felvonszoltam magam a másodikra, hogy normális ruhát
vegyek, ami ősz vége felé, a harmincadik hétbe lépve egy hosszú gatyát, egy
pólót, és egy kardigánt jelentett. Mivel mostanában eléggé elsápadtam egy kis
pirosítót használtam, illetve a hajamra több figyelmet fordítottam. Egy kontyot
csináltam, de az első tincseket kihagytam, és begöndörítettem. Kerestem egy
szettemhez passzoló táskát, a fontos dolgokat beleszórtam, majd lementem a
lépcsőn. Az utolsó hetekbe érve egyre nehezebben megy a mozgás, de van még pár
dolog amit a szülés előtt be kell szerezni, és meg kell csinálnom.
Bementem
Flóra szobájába, nyomtam az arcára egy puszit, és mentem is tovább. A nemrég
megvásárolt autónkba ültem be, és átkoztam Niallt, hogy nem tudott egy olyan
kocsit választani, amibe nem ilyen magasan van az ajtó. Már épp jártam volna ki
a garázsból, mikor Prest pillantottam meg. Kiszálltam, és azonnal odamentem
hozzá.
-Szia!
Hát te mit keresel itt?
-Te
is tudod, hogy nem szabad vezetned!
-Köszönöm!
Ő beült a helyemre, én pedig az anyós ülésre, és
indultunk is. Annak, hogy még a külvárosnál is távolabb laktunk az volt az egyetlen hátránya,
hogy a belvárosba jutás hosszadalmas volt. Az úton beszélgettünk, és én még
pluszban az egyfolytában rugdalózó gyerekeimet simogattam a hasamon át. A
megbeszélt helyhez közel Pres talált egy
parkolót, és együtt sétáltunk oda a találkozó helyszínére. Még csak Perrie volt
ott, akit azonnal meg is öleltem.
-Jézus
mekkora hasad van! Mint két dinnye!
-Téged is jó látni Pezz! Amúgy igen, a Doki azt mondja extra nagy babák lesznek- mosolyogtam büszkén.
A barátnőm felnevetett, majd üdvözölték egymást az
őrrel. Lassan megjött a másik két volt
barátnő is, és el is indultunk. Eleinte céltalanul bolyongtunk, de mikor már
elmondhatatlanul fájt a hátam egy kávézóba ültünk be.
-Annyira
rég láttalak titeket! Meséljetek már valamit!- kérte El.
Soph
és Perrie is meséltek a mindennapjaikról, én pedig mosolyogva hallgattam őket.
-És
van még valami ami bazira érdekel! Mi lesz a babák neve?
-Meglepetés.
Niallel már kiválasztottuk, de csak akkor mondjuk el, ha megszülettek a picik.
-De olyan különleges lesz, vagy mi?
-Nem. Mármint a kis tündérkéjé nem szokványos, de Ni azt mondta, hogy Írországban van ilyen hagyomány.
-De aranyos lesz? Vagy valamit árulj már el!
-Aranyos. Nem olyan cuki-muki, tudom is én milyen,
de olyan, ami mindkettőnknek tetszik.
-Együtt választottátok?
-Hááát... Külön-külön kiírtunk ötöt, volt ami egyezett, tehát az egyértelmű volt. Aztán meg
választottunk.
-Ez jó ötlet! Nem megyünk? Az egyik üzletben láttam egy pólót, azért menjünk be!
-Oké. Meg jönnek a rajongók is.
Kifizettük
a fogyasztásainkat, szóltunk Presnek- aki találkozott valalmi ismerősével-, és
el is indultunk. Persze a rajongókat nem tudtuk elkerülni, többnyire aranyosak
voltak. De nem mindegyik, voltak akik szinte számon kérték, hogy én miért
találkozom velük, ha már nem is a srácok barátnői.
-Attól
nekem még azok, azt hiszem senki nem tiltja meg, hogy azért mert köztük nincs
már kapcsolat, köztünk se legyen!
-Barbi,
ne húzd fel magad!- húzott arrébb Preston.
Este
felé a lányok bulizni indultak, én pedig haza. Előtte bementünk egy boltba
bevásárolni a holnapi ebédhez. Niall délre fog érkezni, így valami finomat
akartam főzni. Az őr elvitt hazáig, majd beült a saját kocsijába és elindult
haza.
-Megjöttem!-
kiáltottam el magam, mikor beléptem a házba, de gondoltam, hogy Flóra és a
barátnője úgysem hallja meg. A konyhában lepakoltam a szatyrokat, aztán
elindultam a gardróbunkba, hogy átöltözzek. Niall pólói közül egy olyat vettem
fel, amit már rendesen kinyújtottam, majd egy fekete sortot kaptam magamra. A
fürdőben minden sminket lemostam magamról, és a hajamat is kibontottam. Elindultam
lefele, de nem egyenesen a földszintre mentem, hanem a húgomékhoz, hogy
megismerjem a barátnőjét. Kopogtam, és csak utána mentem be. Egyből rám
kapták,a tekintetüket, majd elmosolyodtak.
-Sziasztok
lányok! Fizzy, hát te?- néztem a Tomlinson lányra.
-Osztálytársak
vagyunk. Tudod, ő is még csak tizenöt.
-Nem
is mondtad!
-Elfelejtettem.
De most már legalább nem kell aggódnod, nem valami őrült rajongót hoztam haza!-
vigyorgott Flóra.
-Oké.
Kicsit tényleg tartottam tőle, de örülök, hogy Fizzy az- nyomtam
mindkettőjüknek egy puszit a fejére- Itt alszol?
-Nem
lehet, éjfélre a koliban kell lennem.
-Ja,
értem.
-Anyuéknak
előre kikérőt kellett volna írnia.
-Majd
máskor.
-Igen.
Hogy vagy?
-Köszönöm
jól, de a derekam mindjárt letör. Ettetek valamit?
-Aha.
Volt süti a hűtőben, meg nachos-t a szekrényből.
-Normálisabbat?
-Azt
nem.
-Akkor
rendeljünk pizzát, jó? Nincs erőm főzni.
-Szupi!
-Flóra
azt tudom te milyet kérsz, Fizz?
-Haway-t
kérek szépen.
-Rendben,
akkor megyek megrendelem. Majd szólok!
A földszintre érve felhívtam egy futárszolgálatot a vacsoránk miatt.
Leadtam a rendelést, majd a nappaliba mentem lepihenni. A tévé csak halkan ment, én a telefonom nyomkodtam,
épp mikor csengettek. A nappaliban lévő kis kijelzőre néztem, ami a kinti
kamerák képét is mutatták. Az ajtónk előtt nem más állt, mint az anyám. A plédet magam köré csavartam, mert olyan pihe-puha, és csak azután mentem ki ajtót nyitni.
-Szia!- üdvözöltem mosolyogva.
-Szia kislányom!
-Gyere beljebb! Mi járatban?
-Beszélgetni jöttem.
Anyukám kíséretében a nappaliba mentem, és leültünk a kanapéra.
-Igen?
-Hogy vagy?
-Köszönöm jól, bár a hátam már eléggé fáj. De gondolom nem emiatt jöttél.
-Valóban. Szeretnélek titeket visszakapni,
hiányoznak a lányaim.
-Nem gondolod, hogy egy kicsit előbb kellett volna
gondolkodnod?
-De...
-Mi történt, hogy hirtelen így gondolod?
-Semmi különös.
-Váááárj! Nem most volt a válásotok apuval?
-De....
-Így már mindent értek.
-Anyu? Hát te?- szakított meg minket Flóra, de a
hangja egyátalán nem volt boldog.
-Jöttem beszélgetni.
-Ja értem. Barbi, Fizz-zel lemegyünk a
moziterembe, jó?
-Oké. Ha meghozták a kaját lemegyek én is. Hogy
jutsz vissza a koleszba?
-Majd taxival.
-Elvinnélek, de csak minimálisan szabad vezetnem,
bocsi.
-Jajj semmi baj, Barbi! Te inkább pihenj!
Ők lementek, anyukám pedig belátta, hogy a szülés
előtt amúgy is feszült vagyok, nem kell nekem még ő is pluszban. Annyit kért, hogy ha megszülettek a gyerekek, azért szóljunk neki.
Lassan meghozták a vacsinkat, majd én is csatlakoztam a lányokhoz a
filmezésben. Fizzy tizenegyig maradt, arra jött érte egy kocsi ami visszavitte
a kollégiumba, és mi is aludni mentünk Flórával.
Az éjjel nem sokat tudtam aludni, ahogy mostanában soha. A babák is egyre többet mozognak, én is
egyre izgatottabb vagyok. Végül pár óra pihenés után reggel fél nyolckor mentem
le a konyhába, hogy csináljak egy kiadós reggelit. Bár a hátam megfájdult a
végére, de sütöttem palacsintát, és csináltam hozzá egy kissé télies szószt. A
narancsot turmixgéppel összepüréztem, és mikor megvolt fahéjat, és vaníliás
cukrot kellett hozzá keverni. Mivel kicsit hígnak találtam raktem bele egy kis
zselatint, így máris jobb lett az állaga. Meg akartam várni a húgomat a
reggelivel, de annyira éhes voltam, hogy nem bírtam magammal, illetve tudtam,
hogy a hétvége miatt csak későn fog felkelni. Miután egy csomó palacsintát
megettem, párat kanalaztam a tegnapi gyümölcs salátámból is, majd öltözni
indultam. Gyors tusolás után fogat is mostam, a hajam pedig egy laza kontyba
kötöttem. Egy itthoni szerelést vettem fel, és neki is láttam az ebédnek.
Több,
kisebb-nagyobb pihenővel főztem, hisz egyben nem bírtam volna annyit állni. Az
idő miatt egy kicsit megcsúsztam, de amiatt nyugodt voltam, hogy nem nekem kell
Niallért kimennem. Mármint, félreértés ne essék, alig vártam, hogy
találkozhassak vele, de nem hagyta, hogy elvezessek a reptérig.
Délre
már meg volt terítve az asztal, és én is normálisabb ruhába öltöztem. Míg a
férjem meg nem jött, egy kicsit pakolásztam a nappaliban, hogy azzal üssem el
az időt. Mikor már ott is minden megvolt a nappaliba ültem le, és lecsuktam a
szemem. Egyszer csak valaki befogta azokat, nekem pedig egy gyors lefolyású
szívrohamom lett.
-Niall!-
pattantam fel azonnal, és borultam a nyakába.
-Hiányoztál
Szépségem!- karolta szorosan a derekam.
-Te
is nekem! Nagyon-nagyon.
Lassan
eltolt magától, a szemembe nézett, elmosolyodott, és megcsókolt. Szenvedélyesen
csókolt, miközben a fenekemet és a csípőm simogatta, és a hajamba túrt.
Egyszerűen nem tudtunk betelni egymás csókjával. A levegőhiány volt az, ami
miatt végül mégiscsak el kellett válnunk.
-Hogy
vagytok?
-Már
most hiányoztál nekik! Senki nem puszilgatta őket.
-Azonnal
pótoljuk!- tűrte fel a pólóm, és nedves csókok millióival lepte be a pocakom. A
dús hajába túrtam, ami annyira hiányzott nekem.
-Csináltam
ebédet!- néztem rá mosolyogva, mikor már felállt.
-Nem
kellett volna megerőltetned magad, Szépségem!
-Nem
erőltettem meg magam. Annyira.... Basszus, nagyon hiányoztál!- öleltem meg
újra.
-Két
hét, és tényleg jövök haza.
-Együnk!
-Oké.
Szólok Flórának.
Nemsokára
mindkét szőkeség lejött, és neki is álltunk az ebédnek. Közben Ni mesélt az
élményeiről, a beszélgetős műsorokban játszott játékokról, és arról, hogy már
mindenki az ikrek születését várja.
-Még
eszembe jutott pár dolog, amit ebben a pár napban kéne megvenni amíg itthon
vagy. Mert egyedül nem akarom, ha meg hazaértél, már lehet be kell menni a
kórházba.
-Rendben
Szívem. De majd csak holnap, jó? Mást sem akarok, mint összebújni veled, és
élvezni a közelséged!
-Ez
milyen nyálas már?!- húzta fel az orrát Flóra.
-Egyszer
majd nem lesz az!
Ebéd
után a húgom vissza is ment tanulni, mi pedg a szobánkba indultunk pihenni. Az
egész délutánt az ágyban töltöttük, csupán vacsorázni mentünk le. Ezután Flóra
kérte, hogy valamit kérdezzünk ki tőle, így Niall bement vele a szobájába, én
meg addig letusoltam. Bármennyire is a férjemmel akartam fürdeni, az alakommal
nem voltam megelégedve. Leginkább a lábaim nem tetszettek, a combjaim tiszta
tufák voltak. Nem azt mondom, hogy el voltam hízva, hanem, nem tetszettem
magamnak. A Szöszi mikor bejött kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy ma
egyedül tusol, de végül elment. Gyorsan végzett, majd be is feküdt mellém az
ágyba. Még egy jó ideig beszélgettünk, de végül ő volt az aki előbb hunyta le a
szemeit, és aludt el.
Sophie❤
Sophie❤
Mit írjak? Mert szerintem nem kell semmit. Olyan csodálatos az egész, de muszáj magamat ismételni, csinálj bele valami izgalmat! Senki sem szeretné, ha ellaposodna az egész, de sajnos kezd.
VálaszTörlésJobb is, hogy Barbi anyja nem idegesítette fel! Meg is nyúztam volna! Na meg mi az a baromság, hogy nem barátkozhat Barbi Sophiával, Ellel meg Perrievel csak mert nem 1D barátnők? Szabad ország Anglia ember!
Annak egézségére, hogy mi is egy szabad országban élünk küldök egy virtuális "viszlátot" a következő részig. Ihletet és 1D vel teli napot(kat) neked:
Lili
Erzem en is Lili, de a kovetkezo resztol talan izgalmasabb lesz, legalabbis nagyon remelem❤😞
Törlés