III. évad 17. rész- Horan féle öt perces ebéd

Sziasztok☺

Két hét után vissza tértem, és hoztam is az új részt!

Szeretném elmondani, hogy ezen kívül már csak három rész van és az epilógus. Nem tudom, hogy happy end legyen-e vagy sem, de majd még lehet, hogy titeket is belevonlak a döntésbe!

Jó olvasást ehhez a részhez, és ha kérhetem hagyjatok magatok után nyomot és csatlakozzatok a facebook csoportba!

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

"Már majdnem kinyomtam, mikor a képernyőn Krisztina jelent meg. Az anyám."

-Sziasztok fiatalok!

-Szia!- köszönt Ni, mikor látta, hogy én nem fogok.

-Barbikám, mi a baj?

-Anya!

Csak ennyit mondtam, és azonnal rájött, hogy tudom az igazságot. Ebben a pillanatban apu is oda ért, így együtt hallgatták végig, hogy hogyan ie tudtam meg az igazságot.

-Haragszok ránk?

-Nem azt mondom, hogy haragszom. Csalódott vagyok. És ezek után most azt érzem, hogy anyu eldobott minket, amint látta, hogy meg tudok állni a saját lábamon, olyan érzésem van, mintha szívességet tett volna nektek azzal, hogy felnevelt minket.

-Sajnálom... Nem látogathatnánk meg titeket valamikor?

Niallel összenéztünk, a tekintetünkkel megbeszéltük, majd bólintottam.

-De, persze, nyugodtan! Mikor gondoljátok? Holnap után ér haza Flóra.

-Miért, merre van?

-Nyaral Luke-kal, és a srácokkal.

-Nem lesz ott semmi digi-dugi?

-Dehogy apu! Meg lett mondva mindkettőnknek!

-És Luke-nak adtam egy doboz óvszert!- vigyorgott Ni.

-Mi?

-Nem akarom, hogy az ikreknek unokatesói legyenek. Amúgy nyugi mindenki, nem volt semmi, beszéltem Hemmings-szel.

-Mikor?

-Tegnap, azt hiszem.

-Jó mindegy is. Mikor tudtok jönni?- néztem újra a szüleimre. Szüleimre!

-Szerintem holnap délután már tudunk.

-Rendben! Keresünk nektek járatot, a reptérre, pedig megyünk elétek.

-El tudjuk ám intézni!

-De én segíteni akarok apu!

-Rendben Csillagom! Akkor holnap beszélünk! Sziasztok!

-Hello!

Miután leraktuk Niall nyakába borultam, és megint sírás közeli állapotba kerültem.

-Minden rendben lesz, Szépségem! Gyere, elmegyünk fürdeni!

-Nincs kedvem!

-Naaa, gyere Baba!

-Csak tusoljunk!

-Ahogy akarod! Utána meg megnézünk egy filmet!

-Választhatok?

-Persze!

Lassan az emeletre mentünk, közösen lezuhanyoztunk, és be is feküdtünk az ágyba. Netflixen kerestünk valami vígjátékot, de nem igazán kötötte le a figyelmem. Sokkal érdekesebbnek találtam Ni fedetlen mellkasát, és a halvány borostát az arcán.

-Drágám, ne kínozz!

-De már annyira kívánlak!

-Hidd el, hogy én is, de nem szabad! Nem akarom, hogy bármj bajod legyen, később meg majd nem lehetsz terhes!

-Igazad van... Tudod min gondolkodtam?

-Min?

-Vissza mennék dolgozni.

-Mi?

-Mármint nem utazgatni, hanem londoni munkákra. Utálom a tudatot, hogy te tartassz el!

-Ez egy férj dolga, nem?

-De általában a nők is keresnek. De én nem!

-Belehalsz?

-Nem, de zavar, Ni!

-Figyelj, engem nem zavar, ha jó képeket nézhetek rólad. Ha szeretnél, akkor szólj Dávidnak, biztos segít.

-Köszönöm! Meg igazából ti is el tudtok velem jönni, és addig sem leszünk külön.

-Igazad van, nem zavar ha néha dolgozol, tényleg, de utazni még ne utazzunk! Azt olvastam, hogy az ilyen csecsemőknek hat hónapos korukig nem lehet repülőre rakni.

-Igen, ez így van. Nem fogunk utazni. Megígérem!- nyomtam egy csókot a szájára, amit ő gyorsan rendes csókká mélyített.

-Szeretlek!- suttogta halkan a számba.

-Szeretlek Niall Horan!

-Szeretnéd nézni ezt a filmet?

-Nem igazán...

-Akkor mit csináljunk? Nem vagyok álmos.

-Csináljunk sütit!

-Sütit?

-Igeen! Tudom, hogy nem kéne szénhidrátot ennem, de megkívántam a muffint.

-Miért ne kéne szénhidrátot enned?

-Ezért!- húztam fel a hasam, és megmutattam a rajtam lévő felesleget- És ez is zavar!- csaptam a combomra.

-Istenem! Gyere velem!- megfogta a kezem, és a gardróbban lévő tükörhöz vezetett. Beállt mögém, a a csípőm ölelte, és úgy néztük a tükörképünket, akárcsak egy éve februárban.

-Shhh. Elmondom mit szeretek benned! Szóval szeretem a hajadat. A gyönyörű színét, és azt, hogy ilyen jó dús, és rendesen bele lehet túrni. Aztán szeretem azokat az aranyos kis füleidet. A szemedet, ami olyan gyönyörű kék! Mikor először megláttam, már akkor beléjük szerettem. Aztán itt vannak a csodás ajkaid amiket egyfolytában csókolnék. Mikor csókolózunk még meg is duzzad és olyankor szinte el sem engednélek! A kulcscsontod és a nyakad amit ha tehetném egész nap csókolgatnék. A csípőd és a derekad. Kicsim! Elmondhatatlan! A formás feneked! A combjaid! Esküszöm neked, soha életemben nem láttam még ilyen combokat! Szóval én egy gyönyörű nőt látok a tükörben. De nekem nem is ez az ami igazán fontos. Hanem, hogy teljes szíveddel szeretsz, minden hülyeségemmel együtt. Azzal a sok hülyeséggel amiket elkövettem a kapcsolatunk alatt. Imádom, hogy ha már más nő van a közelemben és próbál nyomulni vagy valami egyből megfeszülsz, és ezzel is csak azt bizonyítod, hogy mennyire szeretsz. Szeretem benned, hogy látom rajtad, hogy sebezhető vagy, és tudom, hogy emiatt még jobban kell téged óvnom mindentől. A rajongóktól, mindenkitől. Már érted?- fordított szembe magával és átölelt.

-Mit mutattál, mi nem tetszik magadon? A hasad és a combod? Most figyelj rám, Szépségem! Nem biztos, hogy tudod, de engem zavar, ha egy nőnek nem jó a combja. Nem tudom miért az, de zavar. Úgy ismersz, hogy nem mondanám el? Gyönyörű vagy, úgy ahogy vagy! Imádom minden egyes kis porcikádat, a fejed búbjától a lábujjad hegyéig minden kis centimétert agyon csókolnék rajtad. Vissza taszító számomra, ha egy nő csont és bőr, semmit nem is lehet rajta fogni! Pont úgy vagy jó, ahogy vagy! És egyébként is! Mi van akkor, ha van egy kis pocid? Kihordtál két gyereket, pár kiló mindenkire felmegy. Csitt, ne szólj bele! Ha nem szólsz, fel sem tűnik, hogy egy centi vastag pocid van! És nem azért, mert nem figyelek rád, hanem azért, mert nem fontos! Az hidd el zavarna, ha kihullana a hajad vagy valami, de azért sem szólnék, mert amíg tudom, hogy milyen a belsőd a külső nem számít! Imádlak mindeneddel együtt, úgyhogy senki kedvéért ne akarj magadon változtatni, mert akinek nem jössz be, az bekaphatja!

-Annyira elmondhatatlanul szeretlek!- néztem rá homájos tekintettel.

-Én is szeretlek, Kicsim! Most pedig gyere, sütünk egy sütit!

A konyhába érvre egy muffin elkészítésének álltunk neki, és amíg sült a nappaliban feküdtünk.

-Ugye tudod, hogy nekem amúgy sem a külsőségek számítanak?

-Tudom, de engem akkor is zavar.

-Más ember boldog lenne, ha két gyerek után is ilyen bombázó lenne!

-Úgy imádon, hogy mindig meg tudsz vigasztalni!

-Nem szeretlek szomorúnak látni! Jut eszembe! Mit szólnál, ha készülne rólunk egy fotó sorozat?

-Rólunk meg a picikről?

-Ahha, meg még akár Flóráról is!

-Jó ötlet. Hátsó szándék?- kérdeztem rá azonnal, mert tudtam, hogy ezt nem ő egyedül találta ki.

-Szeretnének egy újságba egy exkluzív riportot velünk.

-Ja, most egy újság, aztán még egy, meg még egy.

-Nem, csak ez az egy. Tudom, hogy azt beszéltük meg, hogy a gyerekeknek megpróbálunk minél normálisabb gyerekkort biztosítani, de különleges alkalom. Ez az egy két éves korukig!

-Mit titkolsz előlem, Niall Horan? Megígérem, hogy nem leszek mérges, megpróbálok segíteni, de mondd el!

-Szóval Marco hibázott egy óriásit. Nekünk sem mondta mi az, csak, hogy segítenünk kell neki. Mind a négyen kaptunk egy olyan munkát, amit nem szívesen vállalunk el, és ezekkel állítólag sokat segítünk neki.

-Nekem semmi bajom vele, de ez az egy, jó?

-Természetesen Szépségem, te vagy a legjobb!- lassan csókolt meg, de az idő múlásával egyre vadabb, szenvedélyesebb lett- Most fejezzük be, mielőtt késő lenne!- hajolt el tőlem, egy utolsó puszi után.

Lassan elkészült a süti, csináltunk magunknak mellé kakaót és úgy fogyasztottuk el a csokis finomságot.

-Holnap, ha megjöttek apudék elmehetnénk vacsizni.

-Szupi! Ebéd?

-Majd főzünk valamit!

-De visszük a gyerekeket dokihoz, Szöszi!

-Tényleg! Akkor majd ha haza jöttünk, csinálok neked egy Horan féle öt perces ebédet!

-Csábító!

-Mint ahogy te is! Gyere, menjünk aludni!

Az emeletre felérve megmostuk mégegyszer a fogunk, és csak utána feküdtünk be az ágyba. Halkan suttogott nekem édes szavakat, és ezek hallatán lassan álomba merültem.

Az éjszaka közepén sírásra ébredtem, tudtam, hogy ez valamelyik babám lesz. Azonnal siettem hozzájuk, és most Zoe volt az, aki keservesen zokogott.

-Mi a baj babám? Csúnyát álmodtál? Semmi baj, Szerelmem! Gyere, átmegyünk apuhoz, nehogy a tesó is felébredjen!

Mire a hálónkba értünk Ni már fenn volt, és úgy tűnt, az érkezésünkre vár.

-A bébiőrre ébredtem én is. Miújság babám?- vette át tőlem, és rá vigyorgott. A kicsi lassan vissza aludt, de ott hagytuk magunk között, és mi is vissza zuhantuk az álmom világába.

Másnap reggel nagyon korán keltem, Zoet vissza vittem a helyére, Chris is rendesen aludt, így arra az elhatározásra jutottam, hogy lemegyek a kondiba. A gardróbban egy edző sortot vettem fel sport melltartóval, fogtam az egyik bébiőrt és a telefonom a fülhallgatómmal, és úgy mentem le. Spotify-n kerestem egy edzős listát, bekapcsoltam, és neki is álltam a kalóriák égetésének. Két órán keresztül váltogattam a gépeket, ekkor pedig Niallt pillantottam meg az ajtóban.

-Mióta vagy itt, Szépségem?

-Két órája talán...

-Akkor ennyi elég lesz, nem kell, hogy megerőltetsd magad!

-Levezetésnek futok még egy picit.

-Rendben, aztán menj tusolni, mire végzel lesz reggeli!

-Szuper vagy, köszönöm.

-Egyébként jóreggelt!- próbált meg magához húzni, de nem hagytam.

-Tiszta izzadt és büdös vagyok!

-És azt kihagytad, hogy ebben a gatyában kibaszott szexi! Illetve, semmi bajom vele, ha nedves vagy. 

-Nemsokára már miattad leszek az!- suttogtam a fülébe, és egy csókot nyomtam mögé, mire ő csak beszívta a levegőt.

-Jobb lesz, ha neki állok a reggelinek.

-Szerintem is. Várj! Ikrek?

-Alszanak, mint a bunda!

-Akkor jó.

Még egy tíz percet futottam, de utána tényleg mentem tusolni. Normális ruhát vettem, egy fekete ruhát, ahhoz egy bőr csizmát választottam, szürke szövet kabáttal. Természetesen a meleg cuccokat, amik csak utcára kellenek csupán kikészítettem, de jó volt a tudat, hogy megvan a ruhám. Az ikrek már fenn voltak, megetettem őket, pelust cseréltünk, és lementünk a konyhába. Az apukájuk is üdvözölt minket, nemsokára pedig már a nappaliban ülve fogyasztottuk a reggelink.

-Akkor most majd indulunk a városba, utána haza, és megfőzünk?

-Igen. Délután jön Dávid, és apuékkal meg úgy beszéltem meg az előbb, hogy ötre szállnak le. Haza hozzuk a cuccokat, aztán mehetünk is enni.

-Rendben, Szépségem! Flóráék mikor jönnek?

-Holnap este felé.

-Oké. Hogy vagy?

-Mármint?

-Anyukád...

-Eddig eszbe sem jutott. Tegnap nagyon csalódott voltam, azért sírtam. De mivel már egy ideje nem volt valami jó a kapcsolatunk, nem érzem azt, hogy annyira hiányozni fogna. Azt ígérte, hogy majd hív meg ír, de nem tudom. Mindegy is, köszönöm a reggelit, isteni volt!- nyomtam egy puszit az arcára.

-Egészségedre!

A koszos edényeket kivitte a konyhába, majd lassan indultunk is az doktorhoz. Mivel a gyerekorvos ugyan azon a magán klinikán volt, mint a szülészet, már szinte rutinosan sétáltunk be. A váróban egy kicsit várnunk kellett, és még a manók is érezték, hogy valami rossz lesz, mert nyüszögtek. Mikor megkapták az oltást mindketten ordítottak, de lassan elmúlt a fájdalom, és tovább játszottak a játékaikkal.

Fél tizenegyre végeztünk, így el is indultunk haza fele, ahol együtt sütöttünk "Horan féle öt perces" sajtos tésztát. Az utolsó falatokat alig nyeltük le, mikor Dávid megérkezett, és egy óriási öleléssel köszöntöttem.

-Mi újság Kicsilány?

-Milyen régen hívtál így...!

-Régen találkoztunk. Hogy vagytok?

-Jól vagyunk, köszi! Mindjárt jön Ni, csak altat.

-Rendben! Viszont van valami, amiről beszélni akarok veled.

-Igen?

-Mikor akarsz újra dolgozni?

-Én is ezzel kapcsolatban szerettem volna mondani valamit. Niallel beszéltünk róla, Londonon belül már szeretnék újra foltozásokra járni.

-Szuper, mert lenne is valami!

-Igen?

-Vagyis két dolog. Az egyik egy casting, Victoria's Secret, a másik pedig egy reklám.

-Ezzel akarsz VS modellnek küldeni?- mutattam a hasamra.

-Hülye vagy!

Végül megbeszéltük, hogy még Niallt is megkérdezem, hogy mit szólna ahhoz, ha fehérnemű modellt állnék. A menedzserem egészen addig maradt amíg nem kellett a reptérre indulni, és szerencsére a továbbiakban már nem a munkáról beszéltünk. Fél öt körül Dávidot haza vittem, én pedig mentem tovább a reptérre. Ni otthon maradt az ikrekkel, mert aludniuk kellett, és hazafele be sem fértünk volna. Mikor beértem láttam, hogy a gép még nem szállt le, így az egyik padon ülve vártam. Próbáltam össze szedni a gondolataimat, hogy mit mondok majd az anyukámnak, de éreztem, hogy mikor meglátom, majd semmi nem fog eszembe jutni. Nemsokára megjött a budapesti járat, és már csak percek kérdése volt, hogy megölelhessem az anyukámat. A kezem úgy remegett, mint a  kocsonya, a lábamon alig tudtam megállni. A lehető legközelebb álltam a kapuhoz, ahol pár percen belül kiléptek a szüleim. Kriszta azonnal átölelt, és mind a ketten elsírtuk magunkat. Furcsa volt úgy nézni rá, hogy tudtam, ő az anyukám. Végül elengedtük egymást, és jobban megnéztem az arcát. Az orrunk, és a szemünk is hasonlított, és nem értettem, hogy nem vettem észre egyszer sem.

-Kislányom!

-Anya!- mondtam zokogva, és újra átöleltem.

-Shhh, minden rendben Barbi!- eltolt magától, és egy hosszú, cuppanós puszit adott az arcomra. Aput is nagyon szorosan megöleltem, de végül el kellett indulnunk. A két lánnyal, akik útközben megállítottak csináltunk képet, de különben siettünk az autómhoz.

-Jó volt az út?- kérdeztem végül.

-Igen, felszálláskor volt valami, de amúgy semmi.

-Akkor jó. Lenne kedvetek eljönni velünk vacsizni?

-Ma?

-Igen, bár holnap jön Flóra, de ő a pizzát jobban bírja.

-Akkor mehetünk, persze!

Gyorsan haza értünk, és míg Ni köszöntötte az anyósát és az apósát, én megnéztem az ikreket.

-Sziasztok Bébi-bogyóim! Jót játszottatok apuval, ugye? Gyertek, veszünk valami ruhát, aztán elmegyünk a mamival meg a papival!

Mindkettőnek vettem elő rugdalózót, meg meleg ruhát, és etetés után rájuk is adtam. Addigra apuék is felértek, és egyből hozzánk jöttek be.

-Halihó! Nem zavarunk?

-Dehogy, pont most lettem velük kész. Niall?

-Készülődik, menj te is Drágám, mi addig el leszünk a babákkal!- nyomott apu egy puszit az arcomra.

-Oksi.

A férjem után mentem a gardróbba, kerestem egy elegáns szoknyát, és blúzzal vettem fel.

-Annyira szexi vagy!- ölelte szorosan a csípőm Ni.

-Te is elviselhetően nézel ki! Bár... Sokkal jobban szeretem, ha nincs rajtad semmi!- lábujjhegyre álltam, és a nyakát szívogattam.

-Szépségem, ne játssz velem, mert egy hét múlva ezt mind vissza kapod!

-Alig várom!- a szám mellé már a nyelvemet is bevetettem, és meg is éreztem a férjem farmerből kidudorodó férfiasságát.

-Megyek sminkelni, mennyire siessek?

-Ezt nem hagyom, Drágám!

Szenvedélyesen kezdett csókolni, nyelveink vad táncot jártak, miközben egymást akartuk érinteni egyszerre mindenhol. Gyorsan megtaláltam a farmerje gombját, kipattintottam, a cipzárt is lehúztam, majd a boxerével együtt toltam le a térdéig.

-Elrontottalak!- markolt a hajamba mikor már előtte térdeltem, és a számba vezette magát.

Halknak kellett lennünk, és gyorsnak. Annyira hiányzott már Ni, hogy elmondani nem tudom. Nem is igazán az, hogy ezt tegyem vele, hanem maga a testi kapcsolat.

-Nem muszáj lenyelned!- nyögte halkan az utolsó lökések egyikénél. Nemsokkal később megremegett, és a számba spriccelt. Miközben lenyeltem a szemébe néztem, és láttam, hogy mennyire beindítja. Még lökött magán párat, de utána felálltam, megigazítottam a ruhám, és megcsókoltam.

-Annyira csodás vagy!- suttogta a számba, és a fenekem kezdte simogatni.

-Sietnünk kell, sajnálom!

Legszívesebben maradtam volna a karjaiban, de tudtam, hogy nem lehet, mert pár percen belül az ikreknél kellett volna lennünk, különben apuéknak feltűnik.

-Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen helyzetben előttem térdelsz és leszo...- mondta, miközben ő a haját igazította, én meg sminkeltem.

-Nem mondod ki!

-Leszopsz!- vigyorodott el- Semmi ciki nincs abba, ha az én szuperszexi feleségem, aki egyben a gyerekeim anyja is, leszop!

-Niall, komolyan mondom, ha mégegyszer kiejted a szádon, itt hagylak!

-Kipróbáljuk?

-Nem. Kész vagy? Mennünk kéne!

-Egy pillanat!

Nem értettem mit akar még, csupán akkor jöttem rá, mikor felemelt, megfordított és a mosdókagyló mellé ültetett. A lábaim közé férkőzte magát, és így pont belátása volt a pólóm alá.

-Szeretlek Szépségem! És ezt nem csak az előbbire értem, hanem mindenre, ami december hatodika óta történt velünk!

-Szeretlek Mr. Horan!

-Szeretlek Mrs. Horan! És tudod kell, hogy ettől a ruhától az étteremben lévő összes férfi fel fog izgulni!

-Elfogult vagy! Menjünk!

Végül fél órás késéssel indultunk az étterembe, a helyhiányt pedig úgy oldottuk meg, hogy én és Kriszta egy külön kocsival mentünk, hogy addig is tudjunk beszélgetni.

-Nézd Barbi... Apád és én azóta el akartuk neked, nektek mondani, mióta ő hozzánk költözött. Egyedül Andrea nem hagyta, mi meg úgy gondoltuk, hogy neki azért nagy beleszólása van.

-Én emiatt nem is haragszom rátok. Igazából senkire nem vagyok dühös, de mégis mindenkire. Inkább azt mondanám, hogy csalódottságot érzek.

-Miattam?

-Nem csak miattad. Mind a hármatok miatt. És ami mégnagyobb dilemma az az, hogy Flóranak hogyan mondjam el, vagy egyáltalán elmondjam-e.

-Neki is joga van tudni.

-De lassan tizenhat éve joga van tudni!

-Tudom, Drágám!

-Most, hogy anyu elment.... Nem azt szeretném, hogy pótold őt. Bármilyen is a természete, azért ő nevelt fel. De azért szeretném, hogy mondjuk többször beszéljünk, vagy valami...

-Természetesen, ezt kérned sem kell!

-Nem tudom, hogy tudlak-e majd valaha is anyunak szólítani.

-Nem kell, Barbi! Nem várom el!

-Köszönöm!- mosolyogtam rá.

-Mi újság a gyerekekkel? Inkább erről beszéljünk!

Nemsokára oda értünk az étteremhez, erre már Niallék vártak ránk.

-Minden rendben, Szépségem?- kérdezte, miközben átölelt.

-Ahha! Ikrek?

-Semmi baj nem volt velük, de mindjárt alszanak.

-Akkor jó. Menjünk!

A recepción Ni mondta a nevét, és egy hátsó, négy személyes asztalhoz vezettek

minket. A babakocsi is jól elfért, és észre vehetőek sem voltunk.

 A vacsora nagyon jó hangulatban telt, de ha Niall nincs, többször is beállt volna a kínos csend. Sokáig nem maradhattunk a gyerekek miatt, de miután otthon leraktuk őket aludni, mi még a nappaliban beszélgettünk. Ők hárman bort ittak, míg én narancs lét. Megtárgyaltuk a tegnap történteket, és abban egyeztünk meg, hogy Flórának csak holnap után mondjuk el, nem rontjuk el a hazaérkezése napját.

Lassan mindannyian aludni indultunk, hogy holnap újult erővel ébredhessünk. Hát... Szívesen ébredtem volna frissen és üdén, de Chrisnek egész éjjel fájt a pocija. Niallel minden félét próbáltunk, hogy jobb legyen neki, mert nekünk is egy szenvedés volt ezt látni. Végül a has simogatás vált be neki, az apukája éneke mellett. Nem akartuk vissza vinni a saját ágyikójába, így ezt az éjszakát ő töltötte velünk.

Sophie❤