III. évad 18. rész- Az első foga!

Sziasztok☺

Kicsit később, de itt a legújabb rész!

Különösebb mondani valóm nincs, hagyjatok magatok után nyomot és csatlakozzatok a facebook csoportba!

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Végül a has simogatás vált be neki, az apukája éneke mellett. Nem akartuk vissza vinni a saját ágyikójába, így ezt az éjszakát ő töltötte velünk.

A következő hónapok olyan gyorsan elteltek, hogy már csak azt vettük észre, hogy Flóra évzárójára öltözünk. A tél végének, és a tavasznak is egyik pillanatról a másikra lett vége, és máris nyár. Az ikrek ekkor már fél évesek voltak, és lassan mászni akartak.

-Szerelmeim, le fogtok gurulni az ágyról, ha nem fejezitek be! Még egy picit várjatok, nemsokára indulunk!- beszélt nekik Ni, és mindkettő fejére puszit nyomott. Ők csak nevettek azon, hogy az apukájuk borostája hogy csikizi őket, és folytatták tovább az ide-oda gurgulázást.

-Ne idegeskedj! Nem fognak leesni, körbe vannak rakva párnákkal!- nyomtan egy puszit az arcára.

-Tudom, de féltem őket.

-Én is, de inkább öltözz! Nem akarom, hogy Flóra miattunk késsen!

-Este letépem rólad ezt a ruhát!- nézett a ruhámra, ami bordó volt, a vállamat egyáltalán nem fedte, csupán a felkarom egy részét. Térd középig ért, ami a nyolc kiló leadása után nem zavart.

-Ezt biztos nem! Tudod mennyibe került?!

-Tudod mennyire nem érdekel?!

-Rajtad még mindig nincs semmi, az érdekelhetne! Leviszem a gyerekeket, siess!

A hajam és a sminkem már kész volt, így az ikrekkel a kezemben mentem be a húgom szobájába, aki pont akkor tűrte be a kockás egyen-szoknyájába a fehér blúzt.

-Hogy állsz?

-Jól, cipőt veszek, és mehetünk!

-Oké. Mi ez a nyakadon?- sétáltam oda hozzá, miután a gyerekeimet biztonságosan leraktam az ágyra. A tesóm próbálta a hajával takarni a szívás foltot, de pontosan láttam mi is az valójában- Ugye nem történt semmi más?

-Dehogy! Te is tudod mit mondott Luke!

-Tudom, de annyira féltelek!

Flóra és Luke még a januári nyaraláson össze jöttek, és onnantól kezdve a húgom egyfolytában stresszelt. Jött a Valentin-nap, és a szülinapja, ő pedig attól tartott, hogy a barátja esetleg most akarja megtenni. Aztán leültek megbeszélni, és az énekes elmondta neki, hogy ne aggódjon, tizenhét, de inkább tizennyolc éves koráig nem fog hozzá nyúlni. Bíztam is benne, de mégis féltettem Flórát.

-Ígérem te leszel az első akinek szólni fogok!

-Rendben, és ha bármi kérdésed van, akkor...

-Tudom, hozzátok fordulhatok! És köszönöm! Nem tudom mi lenne velem nélkületek!

-Szeretlek nyomi!

-Én is!

-Hogy állsz a pakolással?

-Majd ha haza jöttünk neki állok.

-Oké, de hajnalban megy a gép! Gyere induljunk!

Igen, úgy döntöttünk, hogy itt az ideje annak, hogy a gyerekek részt vegyenek egy London-Dublin távnál hosszabb úton is. Szóltunk a srácoknak, és egy össznépi nyaralást tartunk Balin. Mindenki hozza a barátnőjét, Sandy a feleségét, Louis a kis Freddiet is, és együtt fogunk eltölteni tíz napot.

A földszintre érve Ni már ott volt, és azonnal el is indultunk. Mint kiderült itt Londonban az a szokás, hogy a szülők elmennek a gyerek évzárójára, még gimiben is. De mivel Kriszti és apu ezért nem akart ide repülni, és amúgy is mi neveljük Flórát, mi mentünk el. Úgy volt megbeszélve, hogy a bejáratnál találkozunk Lottieval, és az ikrekkel, akik Fizzy miatt voltak ott. Jay és Dan nyaralni ment, így ők ezért nem tudtak jönni.

-Sziasztok!- öleltem meg elsőként az egyik legjobb barátnőm, majd az összes húgát, és az öccsét sorban.

-Olyan nagyok már az ikrek!- nézett rám Daisy.

-Azért annyira nem. De gyertek, menjünk be!

Niall az egyik kezével a derekam ölelte, míg a másikkal a babakocsit tolta, és így mentünk ki az udvarra, hogy végig nézzük az évzárót. Szerencsére nem volt nagy szám, hogy Niall Horan meg tudom is én, ugyanis ebbe az iskolába csupán hírességek gyerekei járnak.

Az egész cucc volt össz-vissz másfél óra, de, hogy őszinte legyek, mi végig untuk az egészet. Sem Flóra, sem Fizzy nem lett kitűnő, tehát még az sem érintett minket. A gyerekek sem élvezték, Zozo többször felsírt, míg Chris hangosan gügyögött a játékának. Mikor végre vége lett, mindannyian fogtuk magunk, és másokkal ellentétben nem egy elit, elegáns étterembe mentünk, hanem egy pizzázóba.

Este nyolcra értünk haza, de mire a gyerekeket elrendeztük lett fél kilenc is. És bármennyire is Niallel akartam volna lenni, összebújni az ágyban, filmet nézni, aztán hosszan szeretkezni, tudtam, hogy nem lehet, mert pakolnunk kellett. A babáinkat már leköltöztettük a másik szintre, hisz éjjel már alig sírnak. A férjem azt mondta, hogy amikor már majd elkezdenek járni, jó lenne őket vissza fel hozni, nehogy lépcsőzzenek éjjel, de ez még a jövő zenéje. Szóval lementem, és mindkettőjük szobájából a lehető leghalkabban pakoltam el ruhákat, játékokat, és egy csomó más szükséges cuccot. Ezzel tízre kész lettem, megnéztem Flórát, aki épp a barátjával beszélte, hogy ki ér előbb Balira, úgyhogy végül a szobánkba mentem. Ni a gardróbban volt, és az utolsó cuccait szórta a bőröndjébe.

-Hogy állsz?

-Jól, mindjárt végzek. Neked tudok segíteni?

-Majd ha végeztem, elmehetnénk fürdeni!

-Szuper! Addig hozok fel epret!

Gyorsan pakoltam, de nagyon figyeltem arra, hogy minden meglegyen. Sortok, pólók, trikók, szoknyák, egybe ruhák, hálóing, fehérnemű, pár melegebb ruha, cipők, smink, neszeszer. Volt pár ruhám, amit nem akartam össze hajtogatni, így azokat egy ruha-zsákba raktam.

Mire befejeztem a pakolást a fürdő már kész volt, a férjem pedig már a kádban várt.

-Gyere Szépségem! Most már pihenj!

Végig nézte amint levetkőzöm, és  lassan a kádhoz sétáltam. Óvatosan Ni ölébe ültem, fejem a mellkasának döntöttem, és csukott szemmel pihentem.

-Két hónap múlva már dolgozhatunk az új babán!

-Te komolyan azonnal szeretnél gyerekeket?

-Nem, azért egy picit várhatunk.

-Akkor jó. Várjunk, néha úgy érzem, hogy már a kettő is sok- ráztam a fejem nevetve.

-De azt hiszem a lehető legjobb neveljük őket, és egyre inkább úgy érzem, hogy megérdemelnék az év szülője címet.

-Azért ne bízd el magad, Horan!

-Szeretlek!

-Szeretlek! Nagyon-nagyon szeretlek, Niall Horan!

Lassan megcsókolt, és szembe fordított magával. Levezette a kezét a hátamról a derekamra, onnan a csípőmre, de végül a fenekemen állapodott meg. Megszakította a csókot és a nyakamon kezdte el szívni az érzékeny bőrt. A combom alá nyúlt és óvatosan a hálóba vitt. Az ágyra rakott, visszament a fürdőbe és egy olajjal a kezében jött vissza.

-Feküdj hasra!- mondta halkan, én pedig tettem ahogy kért. Óvatosan rá ült a csípőmre, és még a lélegzetem is elakadt, mikor megéreztem merevedését.

-Lélegezz Kicsim!- nyomott egy puszit a fülem mögötti részre.

-Csinálj már valamit!- nyöszörögtem.

-Nyugi!

Megéreztem a hátamon a hideg olajat és épp elkezdte volna elkenni rajtam, mikor a bébiőrön keresztül meghallottam Chris sírását.

-A francba! Mindjárt jövök!

Miután letöröltem a hátam azonnal a kisfiamhoz siettem, aki pár perc ringatás után csöndben is maradt. Mire vissza értem a férjemhez már semmi hangulata nem volt az egésznek, így csak mellé feküdtem, és a mellkasát simogattam.

-Sajnálom!

-Én is Bébi, de nem te tehetsz róla! Viszont...- ásított egy óriásit- Azt hiszem aludnunk kéne, hogy időben fel tudjunk kelni.

-Igazad van! Jóéjt!

-Neked is, Szépségem!- lassan megcsókoltuk egymást, majd mindkettőnket elnyomott az álom.

-Jó reggelt!- éreztem puha, husis baba kezeket az arcomon. Lassan kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy a két babám köztünk ül, és míg Zozo engem ébresztett, Chris Niallt.

-Neked is!- mosolyogtam a húgomra, aki behozta az ikreket.

-Lassan indulnunk kell, de csináltam gofrit!

-Mikor keltél?

-Egy órája, de már úgy izgulok!

-Nyugi, eszünk, aztán mehetünk is! Szösziii! Ideje fel kelni!

-Hagyj Szépségem!

-Gyere, van kaja!

-Jövök!- ült fel azonnal.

Elindultunk lefele, a konyhába érve az ikreket az etető székekbe raktuk, és elkezdtem lereszelni nekik a barackot. Pár hete elfogyott a tejem, így azóta tápszert kapnak, de kezdjük őket szilárd kajára szoktatni. Mikor kész lett a két adag püré, mi is leültünk, és azonnal enni kezdtünk. A szokásos módon egy falatot adtunk a gyerekeknek, egyet ettünk mi.

-Várj Ni!- állítottam meg, mielőtt egy újabb adagot adhatott volna Zoenak. Kinyitottam a száját, és megnéztem mi az a fehér folt elől. A kislányom nyüszíteni kezdett, ahogy hozzá értem, és ekkor rájöttem, hogy az az első foga!

-Pici babám!- öleltem át azonnal, és puszikkal leptem be az egész arcát.

-Mi a baj, Szépségem? Miért sírsz?

-Tudod mi az a folt?

-Nem.

-A foga! Az első foga, Ni!

-Kislányom!- ölelte át ő is azonnal.

-Ti egyetek tovább, én akkor elpakolom a rágókákat, amiket vettünk. Mert akkor pár napon belül Chris is kezdi, aztán lesza hiszti!

-Alig várom!- vigyorgott erőltetetten az apukájuk.

A gyerekszobákból még a bőröndbe dobtam a rágókákat. Vissza le mentem befejezni a reggelim, majd indultunk is a reptérre. A magángépen csak mi öten utaztunk, ugyanis mindenki más máshonnan jött. Sajnos az utazásunk kitudódott, de mivel az őrök is szabin vannak erre az időre, magunknak kellett boldogulnunk. Egy reptéri segéd kijött, minden cuccunkat elvitt, így már csak magunkra kellett vigyázni.

-Flóra, valamelyik gyereket tudod hozni?

-Persze!

-Oké, akkor én megyek elől, utána gyere te a babával- mutatott Ni a húgomra- és Szépségem te zárd a sort, jó?

-Oksi!

-Rendben.

-Szeretlek!- nyomott a férjem egy csókot a számra, majd kiszállt. Mi is Flórával, ki halásztuk a gyerekeket, és miután a kocsinkat elvitték el is indultunk befele. Az ikreket úgy fogtuk magunkhoz, hogy ne látszódjon a fejük, majd lökdösődve jutottunk be egy kisebb, elkerített részbe. 

-Jól vagytok?

-Igen, csak menjünk már!

Gyorsan megvoltak az ellenőrzések is, és mehettünk is a gépre. Azok a dolgok amiket kértünk, fenn voltak az utas térben, így a gyerekeket felszállás után le is tudtuk rakni a játszó szőnyegükre. Zozonak adtam egy rágókát, mert tudtam, hogy amint megjelenik az első fog, el kell kezdeni hozzá szoktatni a szilárd dolgokhoz. Christ is nagyon izgatta a dolog, így ő is kapott egyet, és ez az újdonság erejével hatott rájuk.

-El fogunk férni mindannyian?- néztem riadtan a férjemre.

-El fogunk, mindenkinek lesz saját szobája úgy is, ha az egyikből gyerekszobát csinálunk.

-Tuti?

-Tuti Szépségem, ne aggódj! Ha nem így lenne, nem hagytam volna, hogy ennyi mindenkit oda csődíts!

-Haha! Bocs, de számomra akkor is fontos, hogy a szünet alatt se szűnjön meg a kapcsolat köztetek! Liammel nem is találkoztál, már mióta!

-Tudom Baba, de soha nem úgy jött ki. Most majd bepótoljuk.

-Még szerencse!

A Szöszi elment kaját szerezni, én pedig az ikrek mellé ültem, és úgy néztem őket. Szinte hihetetlen volt, hogy már fél éve velünk vannak, nemsokára másznak! A keresztelőjük napján jutottunk el oda, hogy mind a ketten maguktól ülve maradjanak, míg a szülinapi ajándékom az első igazi nevetésük volt. Ha már keresztelő... Áprilisban tartottuk, szűk családi körben. Zoe keresztszülei Flóra és Harry lettek, míg Chrisnek Greg és Denise. Gondoltunk Lukera, mint Flóra párjára, de aztán eszünkbe jutott, hogy mi lesz ha szakítanak, vagy már nem lesz olyan szoros a kapcsolat köztünk és az ausztrál között.

-Barbi, azt a bordó ruhádat elhoztad, ami tegnap volt rajtad?- zökkentett ki Flóra.

-Szerintem igen, miért?

-Majd kölcsön kérhetem valamikorra?

-Persze!

Ott tartunk, hogy már azonos méretű ruhákat hordunk a húgommal. Ez köszönhető annak, hogy én tavasszal leadtam majdnem tíz kilót, ő pedig még a betegsége után felszedett párat. Tudom, hogy Niallnek nem tetszik, hogy ennyit fogytam, de még nem mondta. Nem az a célom, hogy ne tetszek neki, hanem az, hogy november végére olyan alakom legyen, amivel végig mehetek a VS kifutón. Megígértem a férjemnek, hogy utána hízó kúrára foghat, csak ezt bírjuk ki. Aztán elgondolkodtam... Valóban megéri ez nekem? Fontos, hogy én legyek a világ második anyukája- Miranda Kerr után-, aki végig megy fehérneműs kifutón? Fontosabb annál, hogy a férjemnek tetszek? Mert bár tényleg soha nem említi, és mindig azt mondja, hogy szexi vagyok, tudom, hogy jobban szerette, mikor volt egy kis felesleg a combomon. Nem annyi, hogy össze érjenek, hanem csupán annyi, hogy lehessen valamit fogni rajta.

-Min gondolkodsz, Drágám?

-Gyere egy picit! Flóra vigyázz az ikrekre kérlek, mindjárt jövünk.

-Oké.

A férjemmel a kis szobába mentünk, és leültünk az ágyra. Könnyes szemmel néztem rá, majd átöleltem.

-Annyira sajnálom, Manó! Kérlek ne haragudj rám!

-Mi van? Mi miatt kéne haragudnom? Kérlek ne sírj! Semmi baj!

-Azért, mert ilyen hülye voltam! Sajnálom!

-Mit?

-Bocsánat, amiért így lefogytam! Tudom, hogy te jobban szeretted, mikor volt rajtam valami, de csak az a hülye kifutó motivált! De rájöttem, hogy te sokkal fontosabb vagy annál, és nem szabad ezt tennem magammal, főleg akkor, ha már nekem sem tetszik, amit a tükörben látok. És nekem az a legfontosabb, amit te gondolsz rólam, még akkor is, ha inkább nem mondod meg. Kérlek, ne haragudj rám!

-Szépségem!- törölte le a könnyeimet- Fejezd be ezt a butaságot! Miattam lehetsz harminc, ötven, vagy akár nyolcvan kiló is, mert nem számít addig, amíg magadnak megfelelsz! Aki megvet amiatt, ahogy kinézel, az vessen magára, csak sajnálni tudom! És ne hidd, hogy nem tetszel nekem! Valóban szerettem, mikor picit nagyobbak voltak a melleid, és a feneked is, de azt hittem, neked megfelel. Kérlek ne hidd, hogy haragszom rád! Nekem mindenhogy tökéletes vagy!

-Szeretlek!

-Én is szeretlek!

-Megígérem, hogy szedek fel pár kilót. Úgy nézek ki, mint valami anorexiás!

-És ha így nem fogsz kelleni kifutóra, hát mindenki megcseszheti, mert nem tudják mit hagynak ki! Bár azt csak én tudhatom!- tűrte feljebb a pólóját, ami rajtam volt.

-Nana! Várd meg, amíg oda érünk!

-De az még sok idő!- nyüszített.

-Menj ki, játssz a gyerekeiddel, és gyorsabban el fog telni! Istenem, adj egy tábla csokit!- néztem a Szöszire könyörgően, mire ő felnevetett, és kimentünk, hogy csokit ehessek. A kezembe nyomott egy tábla mogyorós milkát, a kedvencemet! Leültem az egyik fotelba, és egy ültő helyemben nyomtam be az egészet. Ahogy ültem, és figyeltem a férjem, ahogy a gyerekinkkel játszik újból bele szerettem. Éreztem, hogy lassan csukódik le a szemem, és hagytam, hogy az álmok világába zuhanjak.

Sophie❤