III. évad 19. rész- Perverz kukkolók!

Heey☺

Sajnálom, hogy egy picit később, de meghoztam az utolsó előtti részt!

Szóval az epilógushoz egy olyan ötletem van, amit még sehol nem olvastam, így remélem számotokra is különleges lesz!❤

Az előző részt eddig pontosan 600-an olvastátok el, amivel együtt az össz oldal megjelenítés 144162! 

Elmondhatatlanul hálás vagyok nektek, hagyjatok magatok után nyomot és csatlakozzatok a facebook csoportba!

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Éreztem, hogy lassan csukódik le a szemem, és hagytam, hogy az álmok világába zuhanjak.
-Hercegnőm! Ideje felkelni! Pár perc és leszállunk!- ébredtem lágy érintésekre, amikhez a szerelmem csodás hangja társult.

-Mi?! Már itt is vagyunk?

-Igen, elaludtál, és nem akartunk felkelteni.

-De az ikrek?

-Minden rendben volt velük, rád fért egy kis pihenés!

-Hát akkor jó reggelt!- nyújtóztam egy nagyot, és Ni felé csücsörítettem. Értette a célzást, lehajolt hozzám, és hosszan megcsókolt.

-Neked is, Szépségem!

-Sziasztok Babáim!

Az ikrek és Flóra még mindig a játszós pléden ültek, és játszottak. Mindhármuk fejére puszit adtam, majd a fürdőbe mentem. Alig fejeztem be a dolgom, a pilóta szólt is, hogy kössük be magunk, megkezdjük a leszállást.

Mikor leléptünk az utolsó lépcsőfokról is, meleget és fülledtséget éreztem. Sokkal jobb idő volt, mint otthon Londonban. Egy reptéri dolgozó elvitte az összes cuccunk, mi pedig a kocsihoz indultunk, amit kértünk.

Fél órán belül egy óriási tengerparti villához értünk, bazi nagy udvarral.

-Niall, ez gyönyörű!

-Örülök ha tetszik, Szépségem! Gyertek, ki van takarítva, kajával is fel van töltve, és a gyerek szobába is raktak be három kiságyat pelenkázóval.

-Te vagy a legjobb!

Ahogy beléptünk a látvány ami fogadott egyszerűen csodálatos volt. A fa mennyezettől elkezdve, az üveg asztalokon és a függő ágyakon át a kilátásig, minden.

-Ez hihetetlen!

-Én sem hittem volna, hogy ez ilyen szép...

-Gyertek, nézzük meg a szobákat!

Minden háló az emeleten volt, és gyorsan be is osztottuk, hogy ki hol fog aludni. Pont tíz szoba volt, amennyire nekünk szükségünk volt.

-Nemsokára megjön Luke, Liamék, és Joshék. Este pedig mindenki más.

-Szuper! Akkor addig kipakolunk?

-Ahha!

A gyerekszobát vettem először célba, megpróbáltam mindent elrakni, és nagyjából sikerült is. Utána a saját szobánk szekrényeiben pakolásztam, míg Ni és az ikrek kimentek az udvarra. Egy óra alatt kész is lettem, de amint csatlakoztam a kis családomhoz, megjöttek öten.

***

Este kilenc órára mindenki a birtok területén tartózkodott, és közösen ültünk az udvari asztalnál, a vacsoránkat fogyasztva. A három pici babakocsiban aludt mellettünk, mert úgy véltük, hogy ilyen időben nem kell őket bevinni. Egyébként Louist kérdeztem, hogy Bri hogy engedte el Freddiet, mire csak annyit mondott, hogy teje az elejétől fogva nem volt, így amiatt nem kell aggódni, amiatt pedig, hogy nincs otthon, meg is nyugszik egy kicsit, és ki tud kapcsolni. Hogy őszinte legyek nem nagyon lepődtem meg, de örültem, hogy a kis Tommo is csatlakozott hozzánk.

-Hozok még ki bort!- álltam fel, hogy a konyhába induljak, de Harry és Luke megelőzött. Sejtettem, hogy itt nem csak a bor színéről lesz szó, hanem Flóráról is. A göndör nagyon félti a húgomat, amit nem is csodálok, hisz a húgaként tekint rá, és rám is.

Hirtelen Chris kezdett el sírni, akit Liam vett ki a kocsiból. Ringatni kezdte, halkan énekelt neki, de egyik sem használt.

-Add csak ide!- kérte el a férjem. Kezét elvette a combomról, és a kisfiunkat fogta az ölébe. Nem kellett kinyitni a száját, a sírástól alapból nyit a volt, és megláttuk, hogy neki is elkezdett kibújni az első foga.

-Nyugi, csak fog!- vigyorogtam a többiekre, akiknek tátva maradt a szája.

Őt is jól megölelgettük, és azonnal rágókát adtam neki.

-Zoenak már van?- kérdezte Sandy.

-Ahha, neki reggel vettük észre. De jönnek a szúnyogok, szerintem jobb lesz, ha felvisszük őket!- néztem Loura.

-Majd én jövök!

-Köszi Szívem!- csókolta meg Dant a barátja. A két apuka adott jóéjt puszit a gyerekeiknek, majd elindultunk felfele. Levettük róluk a rugdalózókat, majd a barátnőmre néztem.

-Mi a baj?

-Áhh, semmi!

-Danielle!

-Rakjuk le őket, utána elmondom.

Mikor mindhárman aludtak halkan kimentünk a szobából, és lefele indultunk.

-Várj Barbi! Nem akarom mindenki előtt.

-Oké. Szóval?- néztem rá, miközben leültünk a lépcsőre.

-Képzeld el, a múltkor elvittük Freddiet a tengerpartra. És basszus, lefújta a szél a sapkáját, érted? Megfogtam, fel raktam rá. Az a hárpia úgy felfújta ezt, hogy bíróságra vitte az ügyet, és Lou csak meghatározott időpontokban láthatja a fiát. De annyira szarul érzem magam! Olyan, mintha Tommo miattam nem láthatná a kisfiát. Nem mintha, hanem tudom, hogy olyan. Azt érzem, ha vele maradok, nem fog majd tudni eleget foglalkozni Freddievel.

-Ez hülyeség, Dan! Bármennyire is becsülöm Brianát, azért, hogy az utálkozások meg minden szar ellenére is kihordta ezt a babát, ez akkor sem igazságos. Ugyan annyi joga van a fiával lenni, mint Louisnak. És tudod mit mondok neked? Simán szerelmes Louba, és féltékeny.

-Áhh, nem tudom. De egyre jobban azt érzem, el kell hagynom annak érdekében, hogy többet lehessen a fiával!

-Ezt most felejtsd el! A picikéjét már elvették tőle, nem hagyhatod el te is! Szüksége van rád Dan, ezekben a nehéz napokban! Annak a nőnek meg előbb vagy utóbb megjön az esze, és belátja, hogy tévedett. És tudod mit mondok? Amióta ismerem, és amíg együtt volt Ellel, egyszer nem láttam olyan boldognak, mint most.

-De ha Louis emiatt marad le mondjuk az első lépéseiről? Komolyan?

-Hol van az még? Addig bármi történhet! Komolyan! Tudod, hogy El még mindig nagyon jó barátnőm, és nem mondanék ilyet róla, ha nem lenne igaz. Gyere ide, te buta!

Szorosan átöleltük egymást, aztán elindultunk lefele.

-És amúgy is... Ha te is elhagysz, egyedül maradok Cheryllel. Mit kezdjek vele?

-Ne légy gonosz! Ha szeretik egymást, tökmindegy, hogy az anyám lehetne- vigyorgott cinkosul, mire én csak felnevettem. Vissza ki mentünk a többiekhez, és leültünk a párjaink mellé.

-Minden okés?- kérdezte egyszerre a két apuka.

-Ahha!

Lassan kibontottam a hajam, ami csak egy gyors kontyban volt, majd eligazítottam a tincseimet. Lassan Harry és Luke is visszaért, de ami meglepő volt az az, hogy együtt nevettek. A húgom érdekesen nézett rájuk, mire a két fiú csak annyit mondott, hogy majd elmondják.

Az este gyorsan eltelt, mindenki ment a saját szobájába, hogy aludjon vagy a párjával töltse az éjszakát.

Másnap reggel ahogy felkeltem, sajogott az egész medencém, a nyakam pedig két helyen is fájt. Megpróbáltam óvatosan felállni, de az első pár lépés rémes volt.

-Mi a baj, Szépségem?

-Te, meg a kielégíthetetlen vágyaid.

-Megígértem, hogy amint lehet, menni sem fogsz tudni!- célzott arra, hogy a terhességem utáni első menstruációm idején nem tudtunk együtt lenni. Még a második napon megígérte, hogy annyiszor fog a csúcsra repíteni, hogy menni sem fogok tudni. Igaza lett.

-Jó, de inkább menj a gyerekeidhez, biztos felkeltek már.

-Okés. Ha fenn van, hozzam Freddiet is?

-Persze!

Egy picit játszottunk a gyerekekkel, de aztán mentünk is reggelizni. Flóra és Luke mindenkinek csinált kaját, és miután az összeset elpusztítottuk mentünk is strandolni.

Az összes srác vízben volt, kivéve Niall és Louis. Ők a mi napozó ágyaink mellett álldogáltak türelmetlenül.

-Menjetek ti is játszani!

-Tuti?

-Tuti! Elleszünk mi a gyerekekkel, mindjárt megyünk mi is.

-Oké- vigyorgott Tommo.

-Szépségem, ne kenjem be a hátad?

-Most nem kell, köszi!

Mi lányok még mindannyian a parton voltunk, senki nem merte levenni a ruháját.

-Na ne szórakozzunk már! Innen mindenki vagy modell, vagy énekes, vagy színész, nem hiszem el, hogy pont mi szégyelljük a testünk!

-Igazad van! Ha te is, én is!- mondta Chreyl. Úgy ültem fel, hogy a cumizó babáimat ne döntsem fel, majd lehúztam magamról a strandruhám. A többiek tágra nyílt szemmel néztek rám, én pedig nem értettem mi bajuk.

-Van rajtam valami?

-Pont ez az, hogy nincs! Hogy nézhetsz ki így fél évvel szülés után?!

-Hosszú sztori, nem most van itt az ideje. Ti jöttök!

Lassan mindannyian megváltak a ruháiktól, és mindenki párja füttyögött.

-Ki ez a jó nő?- kiáltott felém Ni, mire csak a szemem forgattam.

-Nem is rám nézel!- hajtotta le a fejét Harry, mire mindannyian felnevettünk.

-Gyertek Szerelmeim, bekenlek titeket, aztán megyünk pancsolni!

Mindkét gyerekemet bekentem ötvenes faktorú naptejjel, a saját vállam is, aztán az ölembe vettem őket.

-Várj, jövök, segítek!- szaladt felém Li barátnője, és együtt vittük el a vízig a babákat.

-Köszi! Hozod az egyiket?

-Szabad?

-Persze!

Beleraktuk őket az úszó gumijukba, és lassan indultunk befele a vízbe. A babaúszás miatt az ikreknek nem volt újdonság a víz, így boldogan sétáltunk oda a srácokhoz.

-Halihó Babáim!- Ni mindkettőjük fejére puszit nyomott, és engem is megcsókolt.

-Az enyém hol van?

-Nyugi Lou, Dan mindjárt hozza, csak nem találta a naptejet.

Újra a férjemre néztem, akinek az ölében már ott pihent Zoe. Christ sem tudtam megfogni, mert ő a keresztapukája társaságában figyelte az új környezetet.

-Gyertek manók, megmutatjuk mit tanultunk uszin?

Mind a ketten elvigyorodtak, így igennek vettük. Abban a pózban fogtuk meg őket ahogy tanították, és amint mondtunk nekik, csinálták.

-Merülés bogyók!- szóltam, és egyszerre toltuk a fejüket a víz alá. Pár másodperc múlva feljöttek, mire Liam és Josh úgy nézett ránk, mint valami gyilkosokra.

-Meg akarjátok őket fojtani?!

-Dehogy, de így kell őket hozzá szoktatni ahhoz, hogy víz alatt vannak.

-Jaa értem.

Ebédre pizzát rendeltünk, utána pedig leraktuk a gyerekeket. Flórának és Lukenak nem volt kedve lejönni a partra, így ők a házban maradtak, míg mi mentünk fürdeni.

-Szóval Szépségem... Ezen a héten hova szeretnél menni?- kérdezte a Szöszi, miközben magához húzott és a nyakam csókolgatta.

Ni betartotta az ígéretét, így minden héten elmegyünk valahova randizni. Szeretem azt a pár órát, mert olyankor tényleg csak mi ketten vagyunk. Voltunk már korcsolyázni, nagyon sokszor vacsizni, színházban, koncerten és moziban is.

-Hmmm... Nem tudom.

-Nem megyünk el egy buliba? Utána pedig egy hotelba, ahol bátran kiengedheted a hangod!- szenvedélyesen suttogott a fülembe, én pedig éreztem, hogy az idegek a hasam alján egy csomóba ugranak. A szerelmem felé fordultam, és vadul csókoltam

meg. Nem számított rám, de gyorsan észbe kapott, és vissza csókolt. Lassan az ölébe emelt, miközben én az ágyékán mozogtam jobbra balra. Úgy éreztem belőle soha nem elég, és megint csak azt akarom, hogy a magáévá tegyen.

-Mondd, hogy te is akarod!

-Mi van Horan, már a hideg víz sem segít!- kuncogtam, és a fejem a nyakába temettem, és lassan csókolgatni kezdtem.

-Ne kísértsd a sorsod, Bébi! Hol akarod?

-Ágy- csak ennyit tudtam kinyögni, mire ő el is indult velem. Még pont láttam, hogy a többiek vigyorogva néznek ránk, a fiúk még füttyögtek is.

Niall a szobánkba érve azonnal az ágyra dobott, és felém mászott. A mellkasomat lepte be nedves puszikkal, és lassan kibontotta a bikinim felsőjét. Innentől hozzá fért a melleimhez is, amiket örömmel vett birtokba. Nem hagytam, hogy csak ő kényeztessen engem, hátára fordítottam, és egy csók után végig pusziltam a testét, egészen a fürdő nadrágja vonaláig. Lassan letoltam róla a felesleges anyagot, de mielőtt bármit is csinálhattam volna, újra Niall alatt voltam. Letolta rólam a bugyit, miközben a combom belső oldalát puszilgatta. Még jobban szét húzta a lábaimat, hogy oda férjen a fejével, és egyszerre vetette be az ujjait és a nyelvét. Egyre hangosabban nyögdécseltem, és egyre több lepedőt szorítottam, ahogy elkezdett bennem épülni a felszabadulás érzése. Pont azelőtt hagyta abba, hogy elmentem volna, én pedig próbáltam rá mérgesen nézni. Ami mint kiderült nem jött össze, mert ő csak nevetett rajtam. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön, és azonnal rajta ültem. Miközben szenvedélyesen csókoltam, ráültem a teljes méretére, és nagyon gyors tempóban kezdtem lovagolni.

A szeretkezésünk alatt egyfolytában váltogattuk a pózokat, egyszer ő volt alul, egyszer én. Végül ugyan abban a pillanatban élveztünk el, és hagytam, hogy egész súlyával rám feküdjön. Az utórezgések idejére még rajtam maradt, de utána lassan kihúzódott belőlem, és mellém feküdt.

-Szeretlek Szépségem!

-Szeretlek Szépszeműm! Aludhatok egy picit?

-Csak nem kifáradtál?- nevetett.

-De!- kidugtam rá a nyelvem, majd lassan elnyomott az álom a szerelmem mellkasán.

Kis baba kezekre ébredtem, amik az arcomat taperálták. Minden ilyen alkalommal, mikor ők vagy Ni ébresztettek mosollyal az arcomon keltem fel.

-Jóreggelt Szerelmem!- hallottam meg a férjem hangját. Lassan nyitottam ki a szemem, és három gyönyörű kék szempárral találtam magam szemben.

-Nektek is! Mennyi idő?

-Fél négy. A gyerekek is az előbb keltek, Freddie ébresztette őket.

-Nem baj, nekik is ideje volt kelni. És nekem is. Ha felöltözök és eszünk valamit, utána mehetünk miattam a partra.

-Szuper! Este meg elmegyünk vacsizni.

-Mindannyian?

-Ahha!

-Oksi. Előre mentek, míg bikinit veszek?

-Persze, siess Szépségem!- kacsintott rám, majd az ikrek kíséretében elhagyta a szobát. Lassan kimásztam az ágyból, vissza vettem a fürdő ruhám, és le is siettem a többiekhez. Senki nem volt a három szerelmemen kívül, így visítva a Szöszi hátára ugrottam.

-Itt vagyok!

-Szuper. Ikrek kajája?

-Harmadik szekrény. Helló bébik!- ültem le eléjük vigyorogva, és egy tipikus Horan féle mosolyt kaptam cserébe.

-A mosolyuk a tied!

-A formás kis popójuk meg a tied!- nyomott egy puszit a fejemre, majd a lányával szembe ült le, és elkezdte adni neki az alma pépet. Én is megetettem Christ, és utána együtt indultunk a partra.

-Jó reggelt, Szerelmesek!

-Három és fél hónapot nem könnyű bepótolni!

-Ezzel semmi baj nem lenne, ha Louis és Harry nem akartak volna kétszer rátok nyitni!- nevetett Jon.

-Pedofil kukkolók! 

Sophie❤