2015. augusztus 12., szerda

II. évad 17. rész- Boldog Születésnapot!

Halihooo!❤
Egy újabb résszel jelentekezem!☺
Szeretném elmondani- bár mondjuk úgyis észrevettétek- megújult a design, ami miatt nagyon hálás vagyok a Colorful Wings Blog Designnak! Imádom lányok! *-*
Ha van kedvetek látogassátok meg a másik blogomat is wattpadon, ami a Tell Me You BelieveIn Love címet kapta. :)
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok magatok után nyomokat!☺
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

"Mindenki nagyon meglepődött, de talán Louis reakciója lepett meg a legjobban. Fogta a kis cókmókját és felment"
-Ne is foglalkozz vele! Tiszta hülye!- mondta Zayn, miközben lehajtottam a fejem.
-Utána megyek, beszélek vele.
-Biztos?- nézett rám Barbi.
-Ahha. Ezzel még tartozunk egymásnak- feleltem és már ott sem voltam.
Elkezdtem futni a liftek után és amelyikbe Louis beszállt pont akkor csukódott be mikor odaértem. A kezemmel még sikerült megállítanom és beléptem mellé. Miközben mentünk felfelé lehajtotta a fejét, én pedig őt csodáltam. Egyszerűen annyira gyönyörű és annyira szeretem… Ez nem titok. Mindketten szeretjük a másikat, csak az a baj, hogy nem annyira, hogy elviseljük a sok utállkozást. Ahoz a szerelmünk nem annyira erős.
-Mit akarsz még tőlem, Eleanor? Azt akartad, hogy szakítsunk, szakítottunk. Én csak annyit kértem, hogy hagyj békén és ne keress addig, amíg én nem kereslek mert akkor mind a kettőnknek ártunk. Erre te mit csinálsz?! Idejössz. Minek? Te magad sem tudod. Valószínűleg téged nem hatott meg annyira ez a szakítás mint engem, mert más pasikkal azért már tudsz táncolgatni.
-Nincs igazad Louis.
-Nincs? Miért nincs, meséld el nekem, kérlek!
-Oké.
-Várj! Ne itt! Menjünk be a szobámba.
Az utat a lakosztályáig csendben tettük meg.
-Szóval... Miért nincs igazam?- ült le az agyáraén pedig megálltam előtte.
-Azért, mert Barbi az egyik legjobb barátnőm. Miatta vagyok itt, nem miattad. Tudod, hogy szeretlek. De egyszerűen nem tudom elviselni a sok utálkozást. Nem megy.
-Szeretsz, de nem annyira, hogy elviseld azokat akik nem szeretnek.
-Valahogy így. De Louis te is tudod, hogy már semmi nem olyan közöttünk mint volt másfél éve.
-Figyelj El... Te is tudod, hogy szeretlek. Mindennél jobban szeretlek. És tudom, hogy te is szeretsz engem. De közben egyfolytában azon jár az agyam, hogy már semmi nem lenne olyan mint régen, a kapcsolatunk elejénÚgy érzem, meg kell próbálnunk mással boldognak lenni, még ha ez nagyon nehéz is lesz. Aztán ha nem megy, és még mindig azt érezzük a másik iránt megpróbáljuk újra.
-Rendben. Szeretlek!- mondtam és el is indultam kifele, de a kezemnél fogva visszahúzott.
-Ez csak holnaptól érvényes, nemde?
-De.
-Akkor csinálhatom ezt?- kérdezte és a nyakamba csókolt- Vagy ezt?- a fülem mögötti részt puszilgatta.
-Louis!- nyögtem fel a karjai között.
-Állíts le ha nem akarod!- nézett a szemembe és máris a mellkasomat puszilgatta.
Mind a ketten tudtuk, hogy nem fogom leállítani, úgyhogy "nyugodt szívvel" csókolt meg. Nekem pedig akkor folyt végig az első könnycsepp az arcomon. Tudtam, hogy ez lesz az utolsó alkalom a másikkal. Hiába hitegetjük a másikat azzal, hogy majd, később, talánÚgysem. Már semmi nem lesz olyan mint régen. Felkapott az ölébe és az ágyhoz sétáltÓvatosan lerakott, majd felém mászott. Kikötötte a pánt nélküli fürdőruhám kötőjét ami- miután levette rólam- nem takarta a melleimet. Végigcsókolta az egész felsőtestemet, amitől kellemes bizsergés futott át a testemen. A könnyeim patakokban folytak, nem is akartam befejezni a sírástígy a legtöbb könnycseppet Louis törölte le az arcomról. Talán még soha nem viselkedtünk ilyen lágyan és gyengéden egymással mint most, de ki akartuk élvezni és örökre emlékezni akartunk rá. Nem akartam, hogy csak nekem legyen élvezetes, de egyszerűen képtelen voltam bármit is tenni. Elgyengültem.
-Sajnálom Louis!
-Semmi baj, Kincsem! Minden rendben lesz!
Egész szeretkezésünk alatt folytak a könnyeimés nem akartam, hogy vége legyen. Mert tudtam, hogy ez az utolsó, még akkor is ha szeretjük egymást. Egy órával később egymás karjaiban feküdtünk, egyikünk sem szólalt meg, csak kiélveztük azt a pár órát amit még együtt tölthetünk. Bár tudtuk, hogy Barbinak éjfélkor szülinapja van, de- habár egyikünk sem mondta ki- tudtuk, hogy ez mindkettőnknek fontosabb, mint, hogy a többiekkel koccintsunk. Sophia már úgyis szólt a délután folyamán, hogy holnap vásárolni megyünk.
-Aludjál Kicsim, felkeltelek mielőtt reggel lesz.
-Nem akarok aludni, Louis! Nem akarom, hogy az utolsó együtt töltött óráinkban alugyak...
-Akkor mit szeretnél csinálni?- kérdezte, miközben az arcomat simogatta.
-Feküdni a karjaidban. Ennyi. Élvezni a közelséged.
-Ez megoldható- mondta, és egy puszit nyomott a fejemre.
Csöndben feküdtünk, mind a ketten gondolkodtunk. Egy-két órával később megint Louis törte meg a csendet.
-Nem akarlak elveszíteni... Kérlek ne menj el! Hozzuk rendbe a kapcsolatunkat! Próbáljuk meg!
-Louis... Te is tudod, hogy nem működne, csak ölnének egymást mint az elmúlt hónapokban. Voltak gyönyörű pillanataink is, persze... És az, hogy szakítunk, nem azt jelenti, hogy elveszítesz! Megpróbálunk barátokként viselkedni. Ugyanúgy beszélhetünk telefonon vagy bármi.
-Megígéred?
-Hát persze Louis, de akkor te is!
-Kérned sem kell!
Újra csend borult a szobára, amit az ébresztő hangja zavart meg. Azt jelentette, hogy hajnali öt óra van, mennem kell, azelőtt, hogy  bárki észrevenne. Felálltam és az ajtó felé indultam. Mielőtt azonban kimentem visszafordultam Louishoz- aki kikísért- és hosszan megcsókoltam. Megöleltük egymást és a fülembe súgott.
-Örökre szeretni foglak, Eleanor.
-Most ezt mondod Kicsim, de idővel elmúlik és másnak fogod ezt mondani. Nagyon szeretlek!- néztem a szemébe és kiléptem az ajtón. A "jelenet" teljesen filmbe illő lett volna- mert hallottam- ő az ajtó belső, én a külső oldalának dőltem és sírva a földre csúsztam.
Ez volt az igazi szakítás, nem az ami nyolc napja történt skypeon. Lehet, hogy vannak párok akiknél a szakítás azt jelenti, hogy tányérakat törnek-zúznak, nálunk egy búcsú szeretkezést, és egymás karjaiban töltött órákat. Végül felálltam és a szobánk felé indultam.

*Barbi szemszöge*

Miután El és Louis elmentek valahova, köztünk beállt a pillanatnyi kínos csend, amit Sophie tört meg azzal, hogy megszólalt.
-Pisilnem kell!
-Gyere Kicsim, elviszlek vécére!
-Jöjjek segíteni?- nézett ránk Sophia.
-Ahha.
Az ölembe kaptam a kislányt és elindultunk befele.
Pár perccel később- miután mind a hárman elmentünk vécére- a bár felé mentünk, hogy vigyünk valamit inni. Kértünk hat alkoholos koktélt, egy alkoholmentest- Flórának- és egy baracklevet és azzal sétáltunk vissza a többiekhez akik jó nagy hanggal voltak.
-Hoztunk inni!- tettem le a tálcát.
-Egy tündér vagy!- csókolt meg Niall.
-Flóra és Harry hol van?
-Ott!- mutatott Zayn a medence másik oldalára ahol a húgom és Hazz két nyugágyon fekve beszélgettek.
-Odaviszem nekik az innivalót- indultam el feléjük, de Sophie megállított.
-Jöhetek én is?
-Persze, Tündérem!
Elindultunk és mikor odaértünk épp nagyon nevettek valamin.
-Hoztunk inni!- sétált oda a kislány Harryhez, és a hasára tenyerelve az ölébe mászott.
-Köszii!
-Minden oké?
-Ahha, éppen a meglepetésemről kérdezem.
-Meglepetés?
-Ahha, majd holnap meglátjátok!
-Hát oké. Szerintem én visszamegyek a többiekhez, hogy ti tudjátok antiszocializálódni! Sophie jössz?
-Igen, mert Niall bácsi azt mondta megtanít úszni.
-Húha- húztam el a számat.
-Niall bácsi azt mondta, hogy nagyon jól úszik.
-Tényleg?
-Igen?
-Ahha!
-Akkor menjünk is!
-Oké.
Visszamentünk a többiekhez és Sophie egyből a Szöszit kezdte nyúzni.
-Mindjárt megyünk, jó?
-Egy pillanatot várjál!- nézett rá és felém fordult- Bejössz te is?
-Nem baj ha nem?- húztam el a számat.
-Dehogy, megértem. Megleszel itt kinn?
-Persze.
-Tuti? Kinn maradjak veled?
-Niall menjél már a vízbeén se megyek be- szólt rá Sophia.
-Biztos nem mész be?
-Biztos!
-Oké. Szeretlek!- nyomott egy csókot a számra.
-Én is! Menjél, mert Sophie beleesik a vízbe!
-Oké.
Ketten maradtunk Sophiával és beszélgetni kezdtünk.
-Holnapra mi a progi?
-Semmi. Nem tudom mit fogok csinálni- vontam meg vállam.
-Elmegyünk vásárolni? Megjön Perrie éjjel meg a többi Little Mix lány, kivéve Jesy és elmegyünk. Jó?
-Okés. De semmi felhajtás!
-Csak vásárolunk. Húúúú tök sokan megyünk?
-Miért?
-El, te, Sophie, Flóra, Perrie, Jade, Leigh Anne, Sonja és én.
-Nem leszünk feltűnőek, egyáltalán.
-Nembaj! Odamegyünk a medence széléhez?
-Ahha!
Odasétáltunk a partra, leültünk és a lábunkat a vízbe lógattuk.



-Szerinted mit csinálhat El és Louis?
-Nemtudom. Talán megbeszélik.
-Nem fognak újra összejönni. Mondta Louis. Valamelyik nap több órán át beszélgettünk. Nagyon szereti Elt, de nem akarja kitenni a sok utálkozásnak és attól fél, hogy most is csak ölnék egymást mint az utolsó hónapokban.
-El is szereti... Akkor szerinted mit csinálnak?
-Lehet, hogy egy utolsó alkalommal "búcsúznak el"?
-Hát nem tudom... Te kinézed belőlük?
-Ki- bólintott határozottan- De szerintem hagyjuk ezt a témát. Inkább meséld el, hogy miért nyáladzotok ennyire Niallel. Mi történt ebben a pár napban amíg otthon volt?- nézett rám vigyorogva.
Elkezdtem neki mesélniés annyira elmélyültünk a beszélgetésben, hogy arra eszméltem fel, hogy a többiek a vízben röhögnek és tapsolnak.
-Felnőtt a kicsi Niall!- kiáltott fel Harry, én pedig azonnal rájöttem mi ilyen "vicces".  Hát igen... Nem vízálló alapozó volt a nyakán, a hátán pedig semmi ami eltakarta volna a karmolások nyomait.
-Tudjátok mennyire gyerekesek vagytok?- tekertem a fejem.
-Irigyek, hahaha!- kiáltott vissza Hazz.
Szemeimmel Niallt kerestem, de sehol nem találtam. Akkor jöttem rá, hogy kijött a vízből mikor éreztem, hogy átölel.
-Ugye nem húzod fel magad rajtuk?
-Dehogy!- nevettem fel.
-Akkor jó. Bekenjelek, hogy le ne égj?
-Ahha, de akkor menjünk oda a nyugágyakhoz!
-Akkor gyere!
Sophiára néztem, de mondta, hogy menjek csak, tudja, hogy mindjárt megy Liam. Ígyhát odasétáltunk a nyugágyainkhoz és ráfeküdtem arra amelyiken az én törölközőm volt. A mellette lévő ágyra ő ült le és krémet nyomott a kezébe. Fenn a vállamnál kezdte és halkan felnyögtem mikor éreztem milyen jól csinálja. Lefele haladt, a csípőm után a combomat is bekente.
-A hasadat is?
-Hát ahogy az előbb feküdtünk a hátamat semmi nap nem érte, de nem akartam szólni, annyira jól csináltad- másztam át az ölébe.
-Bármikor megmasszírozlak ha szeretnéd!
-Szavadon foglak!
-Tudod hogy lenne az igazi?- duruzsolt a fülembe.
-Hogy?
-Ha a melltartód ki lenne kapcsolva- vagy nem is lenne rajtad-, én pedig a csípődön ülnék. Persze nem az egész súlyommal, mert akkor össze is törnél.
-Kipróbáljuk?- kérdeztem miután megcsókoltam.
-Nem most és nem itt. Viszont holnap szülinapod van, azt csinálunk amit csak szeretnél!
-Hát... Ami azt illeti...
-Mi a baj?
-Sophia holnapra beszervezett egy vásárlást...
-Egész nap?
-Nem úgy terveztem. Még szeretnék veled reggelizni, aztán gyorsan vissza is érünk, mert készülődni kell estére.
-Rendben. De az éjfélt ugye velem töltöd?
-Senki mással nem tölteném a szülinapom első pillanatait mint veled!
-Szeretlek!
-Én is! Bekenjelek?
-Ahha. Érzem, hogy ég a vállam.
-Akkor feküdj le!
Hassal a nyugágyra feküdtén pedig a mellette lévő ágyra ültem, mielőtt az újságok arról cikkeznének, hogy nyilvánosan romantikázunk. Ahogy kentem a hátát láttam a piros csíkokat, de már sokkal szebbek voltak mint az elején.
-Pedig ha tudnák milyen volt....- mondtam a lehető leghalkabban, de Niall még ezt is meghallotta.
-Pontosan. Nekem van a legeslegfabtasztikusabb menyasszonyom!
-Nekem pedig vőlegényem!
-Alig várom, hogy meglásd az ajándékod...
-Mondtam, hogy nem kérek semmit.
-Persze, én meg hagyom is. El tudnád képzelni, hogy nem veszek neked semmit?
-Nem.
-Erről van szó. A legeslegjobb ajándékokat találtam neked, úgyhogy imádni fogod.
-Már most imádom.
-Fiatalság!- futott oda hozzánk Liam- Nekünk ennyi elég volt a pancsolásból, felmegyünk. Jöttök ti is?
-Menjünk, szerintem- néztem a Szöszire.
-Oké. Este elmegyünk várost nézni?
-Mindannyian?- néztünk rá.
-Ahha. Nem sokáig, mert éjfél előtt vissza akarok érni.
-Menjetek csak kettesben! De éjfélkor nem koccinthatunk egyet?
-Ez jó ötletAkkor majd átjöttök vagy menjünk?
-Gyertek ti! A többieket is akkor hozzánk hívom, jó?
-Oké. Mi akkor vacsizunk aztán indulunk is. Éjfél előtt öt perccel ott vagyunk!
-Rendben, sziasztok!
Megfogtuk egymás kezét és úgy indultunk fel a szobánkba.
-Hol szeretnél vacsizni? Itt vagy kinn a városban?
-Együnk a városban! Keressünk valami éttermet a parton és az tök romantikus lesz!
-Okés. Menjek tusolni vagy mész?- kérdezte miközben bementünk a szobánkba.
-Menjél te, addig kiválasztom a ruhám- mosolyogtam rá, miközben a falnak nyomott.
-Vegyél fel valami szexi ruhát!- motyogta a számba két csók között.
-Rendben!
-Mondjuk ha egy krumplis zsákot húznál a nyakadba...
-Olyan ruhát veszek fel, hogy a szavad is eláll!
-Ne bízd el magad, Szépségem! Nem olyan könnyű azt elérni!
-Majd meglátjuk!- túrtam a hajába és megcsókoltam.
Egy ideig faltuk egymás ajkait, végül ő volt az aki egy utolsó csók után elhúzódott.
-Sietek!- nézett rám és el is tűnt a fürdőben.
A bőröndökhöz siettem és egyből a megfelelő ruhát kezdtem keresni. Nagyon sok mindent kiszórtam a táskákból, de egyik ruhát sem találtam megfelelőnek. Végül egy fekete darab akadt a kezem ügyébeés tudtam, hogy ez lesz a legjobb darab ami ehez a "randihoz" kéne.
Egy fekete, földiérő egyberuha. Pánt nélküliés a felsőtestemet csak annyi anyag takarja, hogy x alakban átmegyúgy, hogy a melleimet pont takarja. A derekamtól lefele pedig kicsit elválik a testem vonalától és a belső réteg valami sötét nejlon, a külső viszont olyan mint a függöny anyaga. Kitaláltam hozzá a megfelelő sminket és hajat és amik az elkésztésükhöz szükséges eszközök egy nagy táskába pakoltam a ruhával együtt.
Épp elraktam mikor Niall kiért a fürdőből a derekára csavart törölközővel.
-Na megvan a ruha?
-De meg ám! Viszont cipő nincs!- futottam vissza a bőröndhöz és kivettem belőle egy fekete magassarkút.
-Milyen színű? Csak, hogy valamennyire azért passzoljanak a színek.
-Egyszínű, fekete. Megpróbálok minél gyorsabban elkészülni, de jó munkához idő kell!- mondtam és egy csók után otthagytam.
A fürdőbe érve levettem a ruháimat és a tusolóba álltam. Miután végeztem felvettem a szálloda köntösét és a tükör elé álltamÚgy döntöttem a sminkkel kezdem, így a táskából kivettem a sminkes cuccomat és elkezdtem elkészíteni. Nem akartam túlzásba esni, mert a túl vad sminket sem én, sem Niall nem szeretjükÍgy a szememre sok időt nem is fordítottam, egyszerűen kihúztam tussal, a szempillámat is feketére festettem. A szemhéjamra pedig egy teljesen natúr réteget vittem fel, csak az ápoló krémmel fekete csillámporral "díszítettem". Viszont úgy döntöttem, a számat most jobban kiemelem, így a rózsaszín szájfény helyett vörös- csókálló- rúzzsal kentem be. Ezután jött a hajam. Nem tudtam mit csinálhatnék vele. Nem akartam begöndöríteni, mert legtöbbször úgy hordom. Végül arra a döntésre jutottam, hogy befonom. Viszont mikor végeztem és megláttam a végeredményt megijedtem saját magamtól. Rémes lett! Nem maradt más választásom, kibontottam és begöndörítettem. Kicsit sűrűbben lettek benne a hullámok mint szoktak, és mikor kész lettem egy copfba fogtam. Kész lett a hajam, a sminkem, már csak a ruha maradt. Felvettem alá a csipkés alsóneműm majd a ruhát. Meg voltam elégedve a végeredménnyel. Kicsit összedobtam a cuccaimat a mosdókagyló mellett, felhúztam a cipőt a lábamra és kész is voltam. Még egyszer utoljára megigazítottam a hajam és kinyitottam az ajtót. Niall az ágyon feküdt és a telefonját nyomkodta. Érkezésemre felkapta a fejét és többször egymás után végigmért, végül pedig elvigyorodott. De megszólalni nem tudott!
-Mondtam én, hogy nem fogsz tudni megszólalni! De ha még nem biztos a dolog, teszek róla, hogy az legyen!
-Szerintem az…
-Gondoltam.
-Szeretnéd, hogy a te szavad is elálljon?- kérdezte, miközben a csípőmnél fogva magához húzott.
-Kíváncsian várom!- mondtam, mire úgy megcsókolt, hogy azt hittem ott helyben elájulok. Mikor elhúzódott volna, visszahajolt és még egyszer megcsókolt.
-Na?
-Húúú. Azt hiszem ez volt életem legjobb csókja…
-Majd megismételjük!- nyomott egy puszit a számra- Most viszont induljunk! Találtam egy jó éttermet!  
-Akkor mire várunk?- simítottam végig az arcán.
-Induljunk!- nyomott egy csókot az ajkaimra és megfogta a kezem.
Kiértünk a hotelből és kellemes levegő csapta meg az orrunkat. Nem volt hideg, de nagyon meleg sem, és hála isten a szél is fújt egy kicsikét. Lementünk a tengerpartra, és mivel még nem voltam annyira éhes sétáltunk egy kicsit. A cipőm levettem a lábamról, mert elég nehezen tudtam volna menni egy tíz centis magassarkúban a homokban, így a kézi táskám a hónam alá tettem, a cipellőimet megfogtam, és egy kicsit a szoknyám alját is felemeltem, hogy ne lógjon le.
-Annyira szép a hold!- mondtam halkan, miközben a vizet néztük a a Szöszi hátulról átölelt.
-Nagyon! Nem vagy még éhes?
-Nem igazán, de tudom, hogy te az vagy, úgyhogy menjünk az étteremhez!
-Köszönöm!- nyögött fel. Hát igen... Több mint három órája nem evett.
Elindultunk az étterem felé, és mielőtt bementünk volna a cipőmet magamra húztam.
Egy kinti asztalt kértünk, mert ott sokkal romantikusabb- és igen, én ragaszkodtam hozzá.
Leültünk és vártunk a pincérre aki majd felveszi a rendelést.
-Jó estét Mr. és Mrs. Horan!
-Jó estét!
-Mit hozhatok önöknek?
-Két pohár bort kérnénk, illetve... Kicsim? Mit kérsz?- mosolygott rám.
-Nem tudom... Legyen egy tejszínhabos eper krémleves meg... Ümmmmm. Ez a roston sült barackos hús ilyen málna öntetes salátával!- mutattam az étlapra.
-A hús az milyen hús legyen?
-Maradjunk az egyszerű csirkénél!
-Rendben! És önnek, Mr. Horan?
-Én ugyan ezt kérem, csak nem salátával hanem hasábkrumplival, azt hiszem!
-Értem. A bor az vörös legyen?
-Igen.
-Rendben. Mindjárt hozom!
-Köszönjük!
Miután elment a pincér, a Szöszi rám mosolygott.
-Vannak akik már azt hiszik, össze is házasodtunk!
-Mrs. Horan... Hmmmm. El tudnám viselni.
-Igen?- kérdezte egy pimasz mosollyal.
-Ahha. Tetszik!
-Akkor jó! Tudod mi jutott eszembe?
-Mi?
-Menjünk el nyaralni!
-Mikor?
-Nyáron vagy ősszel. Mikor szünet lesz vagy vége a turnénak!
-Ketten?
-Nem.
-Hanem?
-Mennénk mi ketten. Anyukád, apukád, apukád barátnője. Flóra. Greg, Denise, Theo. Anyu és a barátja, illetve apu.
-Jó ötlet ez?
-Szerintem az.
-Nem beszélhetnénk meg ezt máskor? Most nincs kedvem mással foglalkozni, csak veled!
-Tetszik a dolog!- mosolyodott el -Többek között ezt is imádom benned!
-Mit?
-Hogy ilyen romantikus alkat vagy! El lehet jönni romantikus vacsira, meg minden....
-Imádom mikor romantikus vagy!
-Én meg mindig imádlak!
A pincér kihozta a borunkat, s miközben koccintunk Niall ragaszkodott hozzá, hogy lefényképezze és kitegye instagrammra. Miután elkészült a kép koccintunk mégegyet majd megcsókoltuk egymást.
-Nagyon nagyon szeretlek!
-Én is Kicsim!
Miközben vacsoráztunk végig beszélgettünk és nevettünk. Örültem, hogy egyetlen rajongó sem jött oda- mert bár imádjuk őket- ez a mi randink volt. Befejeztük a vacsit, Niall fizetett majd fél tizenkettőig sétáltunk, akkor pedig vissza indultunk a hotelba. Úgy döntöttünk nem öltözünk át, egyből Liam és Sophia szobája felé vettük az irányt. Kopogtunk, és barátnőm nyitott nekünk ajtót.
-Gyáááááá de gyönyörű vagy!- ugrott a nyakamba.
-Köszönöm!
-Majd egyszer kölcsön kell adnod a ruhát!
-Oksii!- vigyorogtam egyfolytában.
-Gyertek beljebb! Rendet raktunk!
Mint kiderült, senki nem volt még ott rajtunk kívül így beszélgetni kezdtünk.
-Louis küldött egy sms-t, hogy Ellel nem jönnek.
-Hogyhogy?
-Kiélvezik az utolsó együtt töltött órákat.
-Úgy érted...
-Nem tudom mit csinálnak, Louis annyit írt, hogy együtt vannak. Nem úgy
-Oké... 
Lassan megjöttek a többiek is, és mind izgatottak voltak a szülinapom miatt, csak én nem. Nem tudom más hogy van vele, de kiskoromban mindig vártam, és azt akartam, hogy az egész nap rólam szóljon, engem ünnepeljenek. De ahogy egyre inkább nőttem fel, egyre kevésbé érdekelt az egész. Mostanra pedig már úgy vagyok vele, hogy megünnepelem de mértékkel. 
-Min gondolkodsz, Szépségem?- simított végig az arcomon a Szöszi.
-Semmi különös. 
-Biztos?
-Ahha! 
A utolsóként megjött Harry és Flóra kezükben egy tortával.
-Sziasztook!- kiabáltak. 
-Halkabban! Mi ez a torta?- néztem rájuk, de ekkor Sophia és Niall hangosan visszaszámoltak öttől.
-Öt! Négy! Három! Kettő! EGY! BOLDOG SZÜLETÉSNAPOOOT!
-Köszönöm szépen!- vigyorogtam egyfolytában.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett. :D Hogy találsz minden alkalomhoz megfelelő képet ? Imádom hogy minden összeillik. Brutál jó lett a design. Cassidy kitett magáért ismét. Az én blogomra is ő csinálta a designet , alig várom a kövi részt. Puszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök ha tetszett a réész! :) hát nem tudom:DD mindig beírok valami olyat amihez köze van és előbb utób találok :) húúúú a design nekem is nagyon tetszik! én sem tudtam milyen lesz, Cassidy szabad kezet kapott, de imádom! Hétfőn új rész ❤❤❤

      Törlés
  2. NE haragudj, hogy nem írtam eddig kommentet, de most írok :)
    Az elején sírtam a végén nevettem, most mond meg Te lány megőrjítesz.... Szegény El, és Lou. De mondjuk abban, igazuk van, hogy nem igazán működne, a kapcsolatuk. De én, nem értem az utálkozó rajongókat. Ha valamelyik kedvencüknek, barátnője lett/lesz akkor miért kell rögtön elmondani mindenek. Képzeljék magukat a helyébe, milyen rosszul eshetett neki. Sajnálom, hogy szétmentek (az életben is). Ha az én Drágámnak lenne barátnője én örülnék nekik, és sok boldogságot kívánnék, nem mondanék róla, csúnyát, mert nem ismerem. De hát ez a Niall folyton éhes... Annyira imádom, őket, ahogyan becézgetik egymást, ahogyan mondják "szeretlek". Zabálni valók. Ahh éhes vagyok... :DD, de nem baj anya rendelt pizzát. :D Bocsi, tudom, hogy nem érdekel...:D De ez a rész is "megérdemiI" a csodálatos jelzőket, mint például: Fantasztikus, mesés, elképesztő, szédületes, káprázatos, megdöbbentő, őrületes, varázslatos, szédületes, és még meg annyi szót, ami jellemzi a blogodat, és Téged.
    Millió puszi Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy haragudnék?:D
      Hát sajnálom ha megőrítelek... :( Ezt én is így gondolom, főleg ez a Louis-Briana dolog, meg minden... Niall mindig éhes, a szívemből beszél! Remélem finom volt a pizza!<3
      Nagyon köszönöm ezeket a csodás jelzőket❤❤❤❤❤❤❤

      Törlés
  3. Szia:) Valami vár rád a blogomon:) Lili xx (jósnő társ:D) http://theydontknowaboutme0.blogspot.hu/2015/08/1-dijam.html

    VálaszTörlés