2015. december 12., szombat

II. évad 35. rész- Családi álmok

Sziasztook❤
Jesszusom, a hetek elmondhatatlanul gyorsan telnek, már itt is egy újabb rész ;)
Komolyan mondom, egyszerűen hihetetlen, hogy mennyien olvassátok a blogot, és mennyi visszajelzést kapok innen-onnan, köszönöm nektek a 67414 oldalmegjelenítést, és minden kedves szót❤
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi 

Nemsokára csatlakozott hozzánk a két srác is, egy "nagy bejelentenivalóval".
-Szülők leszünk!- vigyorgott Ni.
-Mivan?!- kaptuk fel a fejünket egyszerre anyuval.
-Nyugi-nyugi! A baba-projectbe csak akkor kezdünk bele, ha átköltöztünk! Most csak Sophieról lesz szó! Sonja nyaral a jövő hétvégéig, de Dávid akkor nem tudná kihozni, így jön velünk ő is. A héten velünk lessz, aztán ha Sonjáék elviszik.
-Bébi jössz hozzánk!- kaptam az ölembe a Hercegnőt, mire ő csak nevetett.
-Akkor én haza is sietek pakolni!- indult el Dávid, aztán már ott sem volt.
Míg meg nem jött összepakoltam a maradék cuccom és elmutogattam anyunak, hogy miket küldjön majd el. Szóltunk nekik, hogy lassan ők is kezdjenek pakolni, mert június végén költöznek ha minden jól megy. Végül háromnegyed óra késéssel indultunk a reptérre, ahol négyen felültünk a gépre, anyu és Dávid pedig nézte ahogy felszállunk.
-Húha Szöszi! Azt hiszem nőuralom lesz otthon!
-Sophie imád engem, akkor az már 2-2!
-De én a Barbival vagyok, mert ő tud főzni, te meg nem!
-Pontosan! Ő főz, én eszek!- vigyorgott.
-Istenem! Ez olyan őskori dolog! A nő főz, a férfi eszik?! Ugyan kérlek! Nálunk ilyen nem lesz, remélem azt tudod!
-Persze, hogy tudom, Kicsim! Szeretlek!- csücsörített, de én eltoltam a fejét.
-Én is szeretlek, de a kicsik előtt türtőztetsd magad!
-Oké.
Innentől Flóra aludt, Ni és Sophie játszott, én pedig nekiálltam olvasni egy könyvet. Egy óra múlva leszálltunk és a reptéren Mark várt minket.
-Szia Mark!
-Hello Barbi! Gratulálok!
Megöleltük egymást, a Szöszivel nézett fogott, a kislány pedig az ölébe könyörögte magát.
-Niall, be kell mennünk a stúdióba! Elveszett egy szólód.
-Oké. Melyik?
-Umm. Azt nem tudom. A lányokat kirakjuk vagy eljönnek ők is?
A húgom csak bólintott, Sophie pedig semmit nem mondott, de abból ahogy felcsillant a szeme, tudtam, hogy alig várja a találkozást a srácokkal.
-Jönnek ők is!
Bekocsikáztunk a belvárosig, és az én házam előtt is elmentünk. Nem szóltam a többieknek, hogy itt van, csak mentünk tovább. Egy óra utazás után megálltunk egy óriási üvegépület előtt, Mark leparkolt aztán bementünk.
-Barbiii! Éhes vagyok!
-Nyugi Hercegnő! A stúdióban van kaja!- vigyorgott rá Niall.
Felértünk a lifttel a megfelelő emeletre, aztán a szerelmem kopogás nélkül nyitott be az egyik ajtón. Li, Lou és Harry a kanapén ültek és valamin röhögtek, míg Julian a gépén csinált valamit.
-Sziasztoook!- léptünk be hozzájuk.
Akkora ováció fogadott bennünket, hogy azt sem tudtunk hova nézzünk. Mindenki mindenkit meg akart ölelni aztán egy óriási csoportos ölelés lett belőle.
-Na srácok!- bújt ki Julian a körből- Az If I Could Fly-t fel kell venni újra!
-És szerintem az A.M. sem jó!
-Oké Niall, azt is elénekelhetitek, de most told be a segged abba a kalitkába!
A Szöszi tette amit kértek tőle, először egy gyönyörű lassú számot énekeltek el, és, hogy őszinte legyek... Elsírtam magam! Annyira csodálatos... Ahogy énekelték, amilyen odaadással csinálták.... Lenyűgöző volt, a szövegéről nem is beszélve... Ez annyira illett ránk... Számunkra az otthont a másik jelenti. Nekem Ni, neki énÉs akárhányszor nem vagyunk együtt valahogy mindig megtaláljuk a másikat. Nagyon megható szám, tudtam, hogy ez lesz az egyik kedvencem majd az albumról.
Mikor Harry elénekelte az utolsó hangokat is, benyitottam hozzájukés a Manón nyakába borultam.
-Ez a szám gyönyörű!
-Harry érdeme!
-Nem érdekel, de ez nagyon tetszik!
-A másik ami megvan az albumról azt meg Juliannal írtuk, meghallgatod azt is?
-Persze!
Nyomtam egy gyors csókot a szájára aztán kimentem a "kalitkából". A zene elinudult, Hazz pedig belekezdett a számba. És őt követte Ni szólója.

Feels like this could be forever tonight
Break these clocks, forget about time
There could be a World War 3 goin' on outside
You and me were raised in the same part of town
Got these scars on the same ground
Remember how we used to kick around just wasting time?

Elmosolyodtam... Eszembe jutottak azok az összebújós esték mikor csak ültünk a kanapén, egy pléd volt ránkhúzva, a kandalló be volt gyújtva, mi meg csak beszélgettünk. Mindent kizártunk. A csengőt, a telefonjainkat, mindent. Ahogy beugrottak pillanatok mikor a Szöszi végigsimítot az oldalamon, vagy ahogy a nyakamba szuszog.... A hideg kirázott ezektől a dolgoktól.
Annyira elmerültem az emlékeimben, hogy észre sem vettem, a dalnak vége lett, a srácok meg kijöttek.
-Tetszik?- suttogta a nyakamba a szerelmem miközben hátulról átölelt.
-Imádom!
-Akkor jó!
Miután a Julian ellenőrizte a felvételeket el is engedte a srácokat.
-Akkor hétre gyertek, jó?
-Addig elvihetem Flórát?- karolta át Harry a húgom.
-Persze!
-Este megyünk!
Beültünk Niall kocsijába és hárman indultunk el bevásárolni. Míg én összeszedtem
a szükséges enni- és innivalókat Sophie a szerelmemet magával rángatta a játékokhoz. Mikor odamentem hozzájuk, és épp két plüssállat között vacilláltak.
-Barbiii! Elza legyen vagy Olaf?
-Szerintem Olaf. Elzának olyan furcsa feje van, nem?
-Szerintem is, de Niall nem látja, hogy Elza kancsal!
-Pedig de- sétáltam oda a Szöszi mellé, és átöleltem a derekát.
-Hmmm lehet, hogy igazatok van!- fogta a kezei közé a babát és jobban megnézte. Végül a hóember és egy Elza jelmez került a kosárba, ahonnan egyből az önkiszolgáló pénztárba mentünk. Gyorsan pakoltuk a cuccokat, hisz' nem akartuk, hogy bárki is felismerjen minket. Útközben megbeszéltük, hogy a kicsit nem fogja zavarni, ha jönnek a srácok este, elmondhatatlanul örült neki.
Mikor hazaértünk minden kipakoltunk a kocsiból, a jópár bőröndöt csak felvittük az emeletre, a kaját a hűtőbe pakoltam, Niall pedig Sophieval már a medencénél volt.
-Ugye nem fürdeni akartok?
-Miért?
-Mert május eleje van, és nagyon meg fogtok fázni. Felejtsétek el! Sophie, mutatsd meg Niallnek, hogy miket rajzoltunk a múltkor?
-Okéé!
Már el is tűnt a szemünk elől, de Ni ott maradt.
-Láttam őket, Szépségem! Mikor hazaértem... Mindent átkutattam, hátha hagytál valami nyomot.
-Sajnálom...
-Nem kell sajnálnod, megértelek!
-Szeretlek!- suttogtam, elveszve a gyönyörű kék szemeiben.
-Én is szeretlek! Ne nézz így rám!
-Hogy nézek?
-Ilyen ártatlanul.... Istenem, annyira kívánlak!
-Én is téged... De te is tudod, hogy nem lehet! Viszont okozhatok meglepetéseket!- csókoltam meg.
-Komolyan mondom neked, ha végre zöld lámpa lesz, annyiszor fogod sikítani a nevem, mint még összesen soha!
-Ez így egy kicsit bátor kifejezés, nem gondolod?
-Biztos vagyok benne! Imádom nézni, ahogy alattam vonaglassz!
-Mára elég a perverziódból! Mit együnk?
-Rendeljünk pizzát!
-Megrendelem, de menjél játszani!
-Oké anyu!- vigyorgott, egy csókot nyomott a számra aztán otthagyott.
Tárcsáztam a pizzázó számát, rendeltem három pizzát aztán felmentem a szobánkba kipakolni. Amik ilyen személyes dolgok voltak, nem ruhák azokat a polcokra raktam, de közös képünket vittem le a nappaliba is. Mikor megjött a kajánk másfél bőrönd kipakolásával végeztem, akkor pedig leültünk enni. Sophie mondta, hogy ő nagyon álmos, így mind a hárman a szobánkba mentünk, és azt néztem, hogy mind a ketten mennyire édesen alszanak. Annyira boldog voltam! Tényleg olyanok voltunk mint egy család. Családot akartam. Azt, hogy minden délután így összebújva fekügyünk, beszélgessünk kis semmiségekről, és azokban a pillanatokban pedig, mikor csak ketten vagyunk Niallel hallgassam a mocskos szavait, élvezzem minden ölelését, közelségét, csókját. Egy hónap után tényleg boldognak éreztem magam. Teljesen boldognak. Semmi problémám nem volt, volt egy szerető vőlegényem, családom, minden.
Éreztem, ahogy a Manón végigsimít az arcomon, és a fejével az ajtó felé mutatott, hogy menjünk ki. Óvatosan felálltunk az ágyról, hogy fel ne ebresszük a kicsit, majd lábujjhegyen kiosontunk a szobából. Behajtottam magunk után az ajtót, aztán éreztem, hogy Ni megragadja a csípőm és a falhoz szorít. A nyakamat kezdte belepni csókokkal, és az érzékeny területet kezdte szívni. Egy jóleső sóhaj hagyta el a számat, és a bőrömön éreztem, hogy elmosolyodik.
-Menjünk le!- engedett el végül, és megfogta a kezem. Lesétáltunk a földszintre, és kiültünk az udvarra, D-vitaminnal töltődni.
-Nem fázol?- kérdezte egy idő után.
Jobban hozzábújtam, és rámosolyogtam.
-Egy kicsit, de nem vészes...
-Itt van pléd!
Lerakott az öléből, odasétált a kinti dobozhoz, kivett belőle egy plüsstakarót és azzal takart be minket.
-Mikor lesz kisbabánk?
-Nemtudom... Nem várunk vele még egy kicsit?
-Mennyi kicsit? Pár nap kicsit vagy pár év kicsit?
-Hmmmm. Nem tudom... Mit szólnál ahoz, hogy átköltözünk a másik házba, anyáék is beköltöznek ide, és mikor nyugalom lesz, nekiállunk a dolognak?
-Ez így tetszik! Nemsokkal több mint egy év, és apa leszek!- kezdett el vigyorogni.
-Jólvan, persze! De most azon gondolkozzunk ami itt van! Milyen legyen a ház?
-Mindegy, csak ott legyél velem!- temette a fejét a nyakamba.
-Kérlek ne hagyd rám az egészet! Amit én tudok. Nem akarok szivárványt, letisztult otthont szeretnék. És legyen modern. Ne legyen szines ugye, de fekete-fehér se, mert az meg rideg.
-Az ilyenekre van a lakberendező, hogy segítsen nekünk! Hozni fog többmillió színt, és te meg fogod találni a megfelelőt, ígérem!
-Köszönöm!
Tovább tervezgettük a közös jövőnket, és egy idő után Sophie zavart meg minket, mondván felkelt.  Elkezdtünk társasjátékozni, majd valamikor fél hat körül megszólalt a csengő. Ni nyitott ajtót, kezében a kislánnyal, majd Liammel, Sophiával és a 5SOS srácokkal tértek vissza. Először a barátnőmet ölelgettem agyon, majd a párját, és végül a fiúkat is sorban.
-Na miújság? Dúl a láv?- vigyorgott Liam.
-Nagyoon!
-Komolyan mondom, legszívesebben megtépném azt a kurvát!
-Hééé! Hogy beszélsz!?- csapott Sophie Luke szájára,
-Bocsi Hercegnő!
-Hemmings, ne beszélj így a nevelt lányom előtt!
-Oké, oké! Inkább iszok valamit!- elindult a konyha felé, aztán egy üveg sörrel tért vissza.
-Ugye nem berúgni akarsz?!
-Persze, hogy nem! Sophie előtt nem!
-Szerencséd!
Nemsokára megjöttek a többiek is, a lányokkal készítettünk vacsit, míg a fiúk a nappaliban beszélgettek.
Eléggé sok bepótolnivalónk volt, egy hónap alatt mindenkivel történt valami. El modellkedni kezdett, imádja a munkáját, de azt mondta nem akar barátot. Lottie és Harry nem jött össze, de a lánynak lett barátja, akivel akkor épp nyaralt. Soph és Liam elválaszthatatlanok voltak akkor is, mint most. Meglátogatott még minket Perrie, Jade és Gemma is. Pezz végleg szakított Zaynnel, azt mondta, neki egy ilyen kapcsolat nem kell. Teljes mértékben megértettük, és támogattuk. Jaddel semmi izgalmas nem történt elmondása szerint, nem talált rá a szerelmére. Az idősebbik Styles is szingli maradt, de ezen is volt mit megbeszélni. Míg mindent megtárgyalntunk a vacsora is elkészült, ami nem volt más, mint csirkefalatkák salátával.
-Srácok kész a kaja!
-Érzem a csirke illatát!- kiáltott fel a szerelmem, és rohant is a konyhába. Mire mi is kiértünk ő már az asztalnál ült és ette a csirkét.
-Niall, az isten áldjon meg, nem bírsz várni amíg mindenki idejön?!
-Bocsi, de annyira jó illata van!
Megforgattam a szemem, aztán inkább a konyhába mentem, hogy tányérakat vegyek elő.
A borospoharaink kicsit magasan voltak, amiket még lábujjhegyen sem nagyon értem el. Egyszer csak két ismerős tenyeret éreztem a csípőmön, és hátulról hozzám simult a teste. Levett tizennégy borospoharat, és tizenhat sima poharat is. Vártam, hogy elengedjen, de nem tette, a nyakamból eltűrte a hajamat és nedves csókokkal lepte be.
-Niall! Itt vannak a többiek is!- suttogtam halkan, miközben fel-fel nyögtem.
-Annyira de annyira kívánlak!
-Két nap, ki fogjuk bírni! Meg amúgy is....
-Jöttök már?- zavart meg minket Flóra. Niall elhúzódott tőlem aztán a húgomra nézett.
-Persze, segítessz?
Sikerült mindent kivinnünk az étkezőbe, aztán neki is láttunk a vacsinak. Mikor minden elfogyott amit a lányokkal készítettünk, átmentünk a nappaliba és ott beszélgettünk tovább.
-Barbi!- mászott az ölembe Sophie fél kilenc körül.
-Mondjad Kicsim!
-Álmos vagyok!
-Akko felmegyünk, leftusolunk, aztán alhatsz, jó?
-Ühümmmm!- bólogatott lapos szemekkel- Holnap beszélünk anyuval?
-Persze, Drágám!
Az ölembe vettem, és el is indultam vele az emelet felé.
-Hova mentek?
-Sophie álmos, lerakom aludni.
-Jövök én is!
Nial felállt, oda sétált mellénk, a többiek pedig csak elköszöntek a Hercegnőtől. Felvittük az emeletre, és egyből a szobájához tartozó fürdőbe indultunk. A szerelmem rájött, hogy nem nagyon tud mit segíteni, szóval vissza lement a többiekhez. A kicsit gyorsan megfürdettem, ráadtam a pizsamáját, aztán be is feküdtem mellé az ágyba.
-Mondassz mesét?
-Persze! Milyen mesét szeretsz?
-Apu meg anyu mindig kitalál nekem valamit. Valami hercegnőset.
-Akkor én is találjak ki valamit?
-Igen!- csillant fel a szeme.
Oldalra fordult, átölelt az újonnan kapott játékát, becsukta a szemét és úgy várta a mesét. Belekezdtem egy történetbe, de alig jutottam el a feléig ő már békésen szuszogott mellettem. Nyomtam egy puszit az arcára, és elindultam kifele a szobából.

*Niall szemszöge*

Egyszerűen felfoghatatlan volt, hogy újra együtt vagyunk. Hihetetlen! Soha nem gondoltam volna, hogy tudok annyira szeretni egy nőt, mint Barbit. Ő jelent nekem mindent! Reggel a fényt, éjjel a legfényesebb csillagot.
A délután folyamán elnéztem, hogy mennyire jól bánik Sophieval, és tudtam, hogy a mi kis gyerekünket még nála is jobban fogja szeretni. Azt kívántam, hogy már csak tartanánk ott... Mikor elkezdte megfürdetni a kicsit én vissza lementem a többiekhez, akik pont azt tárgyalták, hogy mennyire, jó, hogy újra együtt vagyunk, mennyivel kiegyensúlyozottabbak lettünk. Nem akartam bemenni, és megzavarni a "kibeszélésüket", így a konyhámba mentem inni egy pohár vizet. Nemsokára Louis jelent meg az ajtóban.
-Miújság Szöszi?- ült mellém a pultra és rámnézett.
-Szerelmes vagyok!- vigyorogtam.
-Hát azt elhiszem. Mi történt Magyarországon?
A fontosabb dolgokat elmeséltem neki, amiket mosolyogva hallgatott végig. Mikor a végére értem kicsit emésztette a beszámolómat, aztán ömlöttek belőle a kérdések.
-Az öccse szobájában aludtatok?
-Ahha.... Egyre többször álmodik gyerekről.
-Ez tudod mit jelent, ugye?
-Azt mondta várjunk.
-Meddig?
-Amíg át nem költözünk- sóhajtottam egy nagyot.
-Te nem mondtad el neki?!
-Még nem volt lehetőségem... De el fogom mondani! Ígérem!
-Muszáj lesz Niall, mert így ennek nem lesz jó vége!
-Tudom... Megnézem hogy áll az altatással.
-Rendben haver!
Elindultam felfele az emeletre és Sophie szobája előtt megálltam. Már mind a ketten a franciaágyban feküdtek, a kislány feje az én szépségem mellkasán pihent, ő pedig a haját simogatta. Barbi halkan beszélt neki, gondolom mesét mondott. Ahogy elnéztem őket megint rájöttem, hogy a korunk ellenére gyereket akarok. Sok fiatal szülő van a világon, és ha meg megszületne a kicsi velem utaznának. Elképzeltem ahogy egy-egy nap összebújnánk a kanapén, Barbi feküdne az ölemben, az övében pedig a mi kisgyerekünk. Vagy ahogy elmennénk sétálni, én tolnám az egyik kezemmel a babakocsit, a szerelmem meg a másik kezemet fogná. Annyira elkerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem mikor Sophie elaludt, Barbi pedig kiért hozzám. Végigsimított a mellkasomon és egy puszit nyomott a számra. Ennél én többet akartam. Ebből a nőből mindig csak többet és többet akartam, úgy éreztem soha nem tudok vele betellni. Lehajoltam hozzá, és ajkait kedztem ostromolni. Vadul faltuk egymást, majd mikor el akartam húzódni tőle, az alsó ajkamba harapott és úgy kért ráadást. Belemosolyogtam a csókunkba, és a kezemet lejjebb vezettem a derekáról a formás fenekére és belemarkoltam. Lassan elváltam tőle, ő pedig egy hangos nyögéssel mutatta ki nemtetszését.
-Szeretlek!- döntöttem a homlokamat az ő övének és belenéztem azokba a gyönyörű kék szemeibe.
-Én is szeretlek!
-Örökre?
-Örökre!- mutatta fel az eljegyzési gyűrűjét, amire elmosolyodtam. Szólásra nyitottam a számat, el akartam mondani neki egy fontos dolgot, de... Nem volt merszem.
-Gyere Kicsim, menjünk le!
-Jövök!
Lesétáltunk a lépcsőn, be a többiekhez akik a nappaliban beszélgettek.
-Üvegezünk?- vetette fel az ötletet Jade.
-Nem tartom jó...
-De!- vágott a tiltakozásom közbe Barbi.
-Akkor de.
-Mivan Niall, nőuralom?
-Az asszony a főnök- forgattam meg a szemem poénból, mire a Szépségem könyökével a mellkasomba bökött.
-Biztos van amikor szereted, ha az asszony a főnök!- vigyorgott Harry, mire csak elnevettem magam.
-Inkább hozok vodkát, meg egy üveget!
Egész este játszottunk, majd egy óra körül mindenki az emeletre ment. A társaság kilencven százaléka részeg volt, így Barbival nem akartuk őket hazaengedni.
Mikor a szobánkba értünk, egyből a fürdő felé vettük az irányt, hogy letusoljunk. Nem akartam semmi különlegeset, csupán együtt fürödtünk. Egyikünk sem ivott sokat, egy vagy két kört, Sophie miatt. Ránk van bízva, a mi felelősségünk lesz ha történik vele valami.
-Szépségem...- simogattam az arcát mikor már mindketten az ágyban feküdtünk.
-Mondjad Szöszim!
-Annyira gyönyörű vagy, és annyira szeretlek!
-Én is szeretlek, de csináltál valamit?
-Dehogy!- ráztam hirtelen a fejem.
-Akkor?
-Valamit tényleg el kell mondanom...
-Mondd már Ni!
-Nem fogunk tudni elköltözni...

Sophie❤

16 megjegyzés:

  1. Imadom <3 . Miert nem koltozhetnek el ? Megolsz te lany ! :D

    VálaszTörlés
  2. hujujuujjjujujujujujujujujjjjjjjjuuuuu:DDD :OOO
    Sziamia <3
    Huhhhhh, az agyam most fogja fel a részt :D
    De kis aranyosak, imádom, annyira kis huncut népség :D
    Nem mellesleg 1 komentelő
    Miért nem tudnak elköltözni?? :O
    Mi van gyerekek??
    Luke, ne siroook :DD
    De aranyos lesz a gyerekük, annyira ki cuki lesz, Barbi haja, Niall szeme, világ legaranyosabb tüneménye lesz
    De miért nem tudnak elköltözni?? El, meg gyönyörű, modellkedjék is!
    Uhhhh, annyira zabálni valóak, és az A.M. na meg az If i Could Fly <33 Imádom az egész albumot <3
    Te kis huncut, direkt fejezted be itt, úgy tudtam, de ezért még kapni fogsz!!
    És Haroldom :DDDD Sirok, Ő még magányos farkas :D
    De, sajnálom Zayn-t. Sajnálom, hogy Ő már nincs, nem csak itt hanem a fiúk éltében sem nagyon :8 Ezt tiszta szívből sajnálom :(
    Na de te leány írj rám amikor csak akarsz<3
    Ölellll Kinga

    VálaszTörlés
  3. Sziaaaaaa :)
    Nem is tudom hol kezdjem. Egyszerűen IMÁDOM. Egész nap azt vártam,hogy hozd a részt és végre megérkezett.
    Siess a kövivel amilyen gyorsan csak tudsz. ❤❤❤
    Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ahww nagyon kedves vagy☺a következő részt csak jövő szombaton hozom, de ha gondolod írjál❤

      Törlés
  4. Neeeeeem! Pedig már kérni akartam hogy ne legyen semmi bukkanó a sztoryba!! Azért egyvalamit kérnék: Soha ne váljanak már el! Nem azt mondom, hogy legyen vége - SOHA - De Barbival együtt szenvedtem, abba az időszakokba, amikor szakítottak.
    Így hárman olyan aranyosak!!! MIND A KETTŐ GYEREKET AKAR!!!!! IGEN!!!! Mond, hogy hamarosan jön a kis Horan! ♥♥♥
    Izgi, mint mindig és én pont ezért imádom!♥♥♥
    Viszont van egy bibi: NEM TUDOK VÁRNI 1 HETET!!!!!! :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. NAGYON NAGYON ARANYOS VAGY❤❤❤❤ha gondolod irj☺🙈

      Törlés
  5. Szia bocsi hogy az előző részhez nem írtam de nem volt telefonom és laptopom se:$$ Nagyon nagyon jó volt a rész és olyan aranyosak. És olyan jó volt olvasni a részt amikor 3 összebújtak és ahww..de a végére szomorú lettem :( miért nem költözhetnek el?? Nagyon siess puszii petraaa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :) koszonok szepen minden egyes szót, a következő részből ki fog derulni❤

      Törlés
  6. Uristen de jo resz lett 😱😍 de csajszi megis hogy gondoltad hogy itt hagyod abba ?? Megesz az ideg mire eljon ujra a szombat !!!! 😱😂😍❤ ismetlem nagyon jo resz lett siess a kovivel puszi Torii ❤❤❤#^_^#

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom szepen, ha gondolod irj, tenyleg❤❤❤ válaszolok mindenkinek :*

      Törlés