Halihoo :)
Már többen írtatok, hogy mikor érkezik az új rész, nos itt van! ;)
Minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánok,
tartsatok ki a srácok mellet❤
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok
kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba
:)
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
-Mert az vagyok?
-El sem tudod képzelni, hogy mennyire!
Mivel még mindig nem mozdult fogtam magam, a
csípőjére ültetem, és puszikkal leptem be az
egész mellkasát. Azonnal gyorsabban kezdte venni a levegőt, és a
derekamnál fogva maga alá fordított. A nyakamat kezdte puszilgatni, de nem
bírtam sokáig, vágytam a csókjára. A tarkójánál fogva
húztam feljebb, majd ajkaink percekig csak a dominanciáért küzdöttek.
Jópár perc múlva levegőhiány miatt
elváltunk egymástól, és a homlokát az
enyémnek döntötte.
-Szeretlek Kicsim, és köszönöm, hogy eljössz velem
arra a két hónapra!
-Én is nagyon szeretlek, Niall! Nagyon szívesen megyek
veled, mert nem bírnám ki annyi ideig se nélküled, sem a
srácok nélkül. És amúgy is szeretek világot látni.
Csak éppenséggel semmit nem pakoltunk!
-Akkor pakoljunk, aztán majd alszunk a repülőn. Mienk a
szoba, úgyhogy nyugtunk lesz!
-Jól hangzik, de attól anyuék még meg
fogják ölni egymást!
-Nem lesz semmi baj, pakolunk?
-Szívesebben feküdnék itt alattad, de menjünk!
-Mit mondtál?
-Semmit, semmit!
-Imádom, hogy már nem annyira szégyelled magad előttem!
Asszony!- csapott egy kicsit a fenekemre, mire én csak fújtattam rá-
Kérhetem, hogy vedd le magadról ezt a hálót, hogy minél előbb a
bőröndbe kerüljön?
-Legyek fehérneműben?
-Itt a pólóm!- vette ki a szekrényből az első pólóját, amit a táska helyett
a kezembe nyomott, hogy vegyem fel. Úgy tettem ahogy
kérte, és pakolni kezdtünk. Azt kérték tőlünk, hogy a
turnéra fejenként max. két bőröndöt és egy sport
táskát vihetünk, így annyit
tavaszi és nyári ruhákkal töltöttünk meg. A
szekrényből vettem elő pólóját, trikókat, blúzokat, pulcsikat
kardigánokat és ezekkel illetve a fehérneműimmel a szürke táskám
meg is telt. A másikba mindenféle hosszúságú nadrágokat illetve
egyberuhákat raktam. Nyaralni pedig úgy gondoltam, hogy csak nyári
ruhákat, bikiniket, cipőket, ékszereket és sminkcuccot viszek.
-Niall mi komolyan ilyen hülyék vagyunk?
-Miért?
-Ha összepakolunk annyi cuccot amennyit vihetünk és Mark hozza
utánunk, plussz ha a nyaralásról odavisszük a bőröndünket, az egyel több!
-Nembaj Kicsim, a repülő elviszi, turnébuszban meg alig leszünk-
csókolt meg.
-Akkor jó! Mennyi idő?- ásítottam egy óriásit.
-Fél kettő.
-Másfél óra múlva kelünk...
-Minek olyan korán?
-Mert jönnek Gregék.
-Miért olyankor?!
-Nemtudom...
-Van kulcsuk, bejönnek azzal, mi pedig tudunk aludni ötig, jó?
-Vigyél az ágyba!
A szemeim már csukva voltak, csak annyit éreztem, hogy a talaj
eltűnik a lábam alól, és ágyba kerülök.
-Jóéjt Szépségem, nagyon szeretlek!- hallottam félálomban Niall
szavait, aztán pedig el is aludtam.
Egyedül voltam otthon. Pont ma. Niall turnézott, Flóra dolgozott,
Sophiához pedig jött a családja. A tévé előtt ültem, és épp egy doboz fagyit
tömtem magamba, mikor a hasam alja szúrni kezdett, és valami nedves trutyit
éreztem meg magam alatt. Megijedtem. Mi lesz most? Mi lesz most, hogy egyedül
vagyok itthon és beindult a szülés? Nem tudtam mit tenni, fogtam a
telefonom, és tárcsáztam az orvosom. Míg fel nem vette egy óriásit
ordítottam, nagyon gyorsan jöttek a fájásaim. Nem gondoltam volna, hogy ilyen
fájdalmas dolog is lesz ez valójában. A doki felvette a telefont, elmondtam mi
a problémám, azt mondta azonnal induljunk a kórházba. Ahha, induljunk... De
mégis kivel, kérdezem én. Fogtam a telefonom, magamra húztam egy
melegítőnadrágot és beültem a kocsimba. Tudtam, hogy nagyon veszélyes így
vezetnem, de nem volt más választásom. A rádióból a srácok legújabb albuma
szólt, hátha az apja hangjától egy kicsit lenyugszik a kislányunk. A piros
lámpáknál egyet kanalaztam a fagyimból, aztán mentem is tovább. Amennyire az
előbb megijedtem, akkor annyira nyugodt voltam. Óvatosan kiszálltam a kocsiból,
és átkoztam Niallt, amiért ekkora autót kellett venni. Míg befele sétáltam
felhívtam a férjemet, aki lihegve vette fel a telefont.
-Niall, mikor tudnál hazajönni?
-Nem tudom Drágám, épp csak enni jöttem le a színpadról. De miért,
baj van?
-Hát úton vagyok a kórházba.
-Miért? Mi történt?- kérdezte ijedt hangon.
-Azt hiszem szükségünk lesz egy új kanapéra, mert a mostanira
elfojt a magzatvizem. Szülni fogok Niall!- ordítottam a telefonba, épp mikor
beléptem a kórházba.
-Jézusom, azonnal indulok, szeretlek!- tette le a telefont.
Persze. Sok sikert meg én kívánok magamnak. A recepcióhoz érve mondtam a nevem, de nemsokára mellettem termett az orvosom is.
-Szia Barbi, hogy vagy?
-Egyre jobban szúr a hasam.
-Rendben, gyere befektetlek egy ágyba, aztán meglátjuk mit akar a
pici.
-Doki, ugye tudja, hogy elfolyt a magzatvíz?
-Ezt az apróságot kihagytad!- förmedett rám. Akkor elő is
készülünk a szüléshez, de először bekísérlek egy szobába!
Nemsokára pedig egy szobában feküdtem, egyedül. A
fontosabb embereknek írtam, hogy jöjjenek, hamarosan szülök. A
fájásaim egyre sűrűbben jöttek, de nem akartam elkezdeni addig
míg Niall ide nem ér. Hívott, hogy három-négy órán belül Londonban
lesz, azonnal
jön hozzám. Hamarosan anyu futott be az
oldalán Floraával, hogy támogassanak.
Ezek után pár óra kimaradt, a következő
emlékem az az, hogy Niallel a
kórházi ágyon fekszünk, kezemben a kisbabánkkal, aki egy
gyönyörűséges lány. Adeline Ruth Horan.
Mikor kinyitottam a szemem meg akartam ölelni Niallt,
de üres volt mellettem az ágy. A telefonomon lévő gombot
megnyomva láttam, hogy az idő már negyed hat. Hirtelen kipattantam a
közös ágyunkból, és a fürdőbe siettem,
hogy összekapjam magam. Semmiféle sminket nem raktam magamra, nem
láttam értelmét annak, hogy egy egyszerű repülőút miatt
több kiló sminket rakjak magamra. Kényelmes ruhát vettem fel,
egy nike cicagatyát, Niall egyik szürke ugyanilyen márkájú pólójával.
A hajamat szorosan copfba kötöttem, azt pedig befontam. Mikor
elkészültem elindultam a folyosón, bekopogtam Flóráék szobájába, de
már ők is fenn voltak Lukekkal, és épp készülődtek.
-Jóreggelt fiatalok, lassan gyertek le, jó?
-Barbi én nem vagyok éhes...
-A repülőn lesz kaja, majd eszel ott!- nyomtam egy
puszit a húgom arcára, aztán kettesben hagytam
őket. Apához és a nőjéhez nem akartam
benyitni, így lefutottam a
lépcsőn, egyenesen az ebédlőbe, ahol az egész Horan-family fogadott.
Oda siettem Denisehez és a nyakába ugrottam.
-Hiányoztál!
-Te is nekem! Milyen volt Dominika?- vigyorogtam rá.
-Majd a gépen elmesélem. Hol a kisfiam?
-Fenn alszik még az ágyában, menjetek ébresszétek
fel!
Miután ők ketten felmentek, egy
szolid csókkal köszöntöttem Niallt,
aztán ajtót nyitottam ahol egyedül anyu állt.
-Hát a pasid?
-Ohh, egy idióta, köcsög, kizsákmányoló paraszt! A
pénzem kellett neki!
-És most ott a lakásomon?
-Dehogy, elküldtem!
-Huhh, sajnálom...
-Én is, de nem törhetek össze!
-Oké, gyere be, nemsokára indulunk!
Anyukámat bemutattam Niall családjának, és örültem,
mikor láttam, hogy milyen jól beszélget Maurával.
A Szöszi ölébe ültem, és úgy ettem
pár falatot reggelire, de nemsokára jött Mark és Preston,
hogy indulnunk kell. Mikor mind a tizenöt bőrönd bekerült a három kocsi
csomagtartójába elindultunk. A reptéren hála isten senki
nem volt, még az egyik kávézónál is megálltunk, hogy
vegyünk inni. Hat óra előtt pár perccel
pedig elkezdtük a felszállást, és amint
elértük a repülési magasságot Niallel felálltunk, hogy
a szoba felé induljunk. Lehet, hogy kissé pofátlanok
voltunk, hogy otthagytuk a családjainkat, de mivel alig aludtunk pihenni
akartunk.
-Hova mentek?- állta utunkat Theo.
-Bemegyünk a szobába, mert az éjjel nem
aludtunk.
-Jöhetek én is?
-Kicsim, hagyd őket!
-Hagyd Denise, jöjjön csak, a héten is volt, hogy
aludt velünk.
Bementünk a szobába, aztán mind a
hárman az ágyba feküdtünk.
Nyolc óra repülés után pedig
leszálltunk Sidney repterének hármas termináljában.
-Niall, Barbi, Luke és Flóra ti mentek
elől, utánatok a szülők! Én megyek előttetek,
míg Preston lefogja a rajongókat!
-Sokan vannak?
-Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? Te,
Luke és Barbi egy helyen felér egy főnyereménnyel!
-Azért ne túlozzunk, de Marknak igaza van Niall,
főleg úgy, hogy Lukenak ez a hazája!
-Igazatok van, indulhatunk?- simított végig az
arcomon.
-Ahha.
Lehajtott fejjel mentünk el a három-
előre kibérelt- autóhoz, és ugyanúgy ültünk be
mint otthon. Mi mentünk elől, mert Niall tudta egyedül, hogy
merre kell menni a villához. Úgy döntöttünk, hogy nem
egy zsúfolt luxus hotelbe megyünk, hanem kibérlünk egy
óriási villát, ahol csak magunk leszünk, és a hátsó kertből
pedig a tengerhez vezet az út. A belvárostól húsz percnyire
lévő nyaralóhoz érve a tulaj már ott várt minket.
A szerelmem odament, megkapta a kulcsokat, illetve a
nővel aláíratott egy szerződést, miszerint senkinek nem mondhatja el,
hogy kik és meddig vannak
itt. Mindezek után leparkoltunk az udvaron és bepakoltuk
a bőröndöket.
-Basszus tudom mit hagytam otthon!- kiáltottam fel,
miközben leültünk a nappaliba.
-Mit?
-Gyere!- fogtam
meg Niall kezét, és behúztam az egyik szobába.
-Mi a baj, Drágám?
-Otthon maradt a gyógyszerem...
Annyira sajnálom Niall...
-Jajj Kicsim, csak ennyi a baj? Emiatt ne aggódj! Ma úgyis
el kell menni bevásárolni, veszek pár doboz óvszert, hogy este
már meg is ünnepelhessük, hogy itt vagyunk!
-Oké... A másik bőröndbe raktam, a turnézósba.
-Ott azt hiszem, majd tovább kell!
-Hééé!- csaptam a mellkasára, amit ő
elkapott, és magához húzott. Ajkaink súrolták egymást, de
nem csókoltuk meg a másikat. Végül a Szöszi volt az aki megadta
magát, közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt.
-Szeretlek!- suttogta mikor elengedtük egymást.
-Én is szeretlek!
-El szeretnél jönni boltba?
-Ahha.
-Gyere!
Mikor
kimentünk már csak anyát és Bobbyt találtuk a
nappaliban, mint kiderült a többiek lementek a tengerpartra.
-Elmegyünk boltba, eljöttök?- álltunk meg
előttünk.
-Ahha!
-Mindjárt mehetünk, de én átöltözök.
Felfutottam az emeletre, megkerestem a mi szobánkat,
elővettem egy sortot egy haspólóval aztán vissza lementem.
-Indulhatunk!- ültem Ni ölébe, aki
egyből átölelte a derekam.
-Gyertek!
Beültünk az egyik kocsiba, és a Szöszim első
dolga az volt, hogy lehúzza a tetőt. Anyuval hátra ültünk,
míg a két Horan előre. Találtunk egy
nagy bevásárlóközpontot, leparkoltunk, de
mikor megláttuk mennyien vannak, azonnal megbántuk, hogy nem
hoztuk magunkkal egyik őrt sem.
-Ha kinn maradsz, lehet gyorsabban végzünk.
-És az óvszert ki veszi meg, te, apám, vagy
az anyósom?- kérdezte, mikor anyáék elmentek egy kocsiért.
-Ne kelts feltűnést!
-Figyeljetek! Hogy minél előbb mehessünk
fürdeni, én elmegyek Bobbyval megveszek mindenféle
élelmiszert amire szükség lehet, ti meg
hozzatok édességeket, innivalót, meg ami kell nektek! A
kocsinál találkozunk!- ismertette anyu a tervét.
-Akkor viszont itt egy hitelkártyám, ezzel fizessetek!
Pár perces vita után a Szöszi az
apukája kezébe nyomta a kártyát, és elindultunk. Ahogy
mentünk a sorok
között egy csomó szükséges és felesleges dolgot
lekapkodtunk és a kosárba szórtuk őket. Mikor az ilyen
kozmetikai és egészségügyi részhez értünk Niall az
egyik polchoz sétált és elkezdte a szekérbe szórni a
kis dobozokat. Eleinte nem szóltam semmit, de mikor már kb. a
tizedik dobozt vette le, nevetni kezdtem.
-Niall, elég lesz! Nem azért jöttünk ide, hogy
168 órán keresztül szexeljünk!
-Mikor lettél te ilyen szókimondó?
-Mióta veled élek, gyere menjünk fizetni!
Mint a többi bevásárlás alkalmával is,
az önkiszolgáló pénztárt választottuk, ahol pár perc alatt
végeztünk is. A parkolóba mentünk, a cuccokat beraktuk a
csomagtartóba Niallel pedig beültünk hátra.
-Tudod...- suttogta halkan- Szeretném, ha nem
lenne szükség ezekre a gumikra!
-Miért akarsz ennyire gyereket, Niall?
-Mert nem akarok tovább várni, veled akarom
leélni az életem, veled akarok összeházasodni, nem
látom értelmét éveket elvesztegetni!
-Nem is házasodtunk össze! Ha összejönne, kilenc
hónap múlva megszületne,az esküvőt meg jövő tavasszal tervezzük!
-Összeházasodtunk nyár végén, ősz elején!
-Három hónap alatt hogy szervezzünk meg
egy esküvőt?!
-Keresünk egy rendezvényszervezőt!
-De nem volt eljegyzési buli, se
semmi! És épp úgy vagyunk egy költözés közepén,
hogy turnézol!
-Ezek mind csak kifogások, Barbi! Mondd el, hogy
miért nem akarsz gyereket!- kérdezte kissé idegesen,
miközben a szemembe nézett. Nem tudtam mit válaszolni, attól féltem,
hogy kinevet ha elmondom milyen kételyeim vannak.
-Ez...
-Ha mondassz egy elfogadható indokot,
elfogadom és várunk!
-Ez bonyolult Niall! Elmondom, de előre kérlek, ne nevess ki!
-Nem foglak!
-Szóval én félek... Elmondhatatlanul félek!
-Mitől?
-Egy csomó mindentől. Mi lesz ha nem leszek
jó anya? Ha egyszer elhibázok valamit? Mi lesz ha valami nem lesz
rendben a babával? Mi lesz, ha egyszer elvesztem vagy akármi?
Mit csinálunk akkor, amikor te turnén vagy? Mindenki meg
fog vetni, hogy tizenkilenc évesen szülök. Jó, ez mondjuk nem indok,
mert nem érdekel más véleménye... De mi van, ha például a
menedzseretek nem hagyja? Vagy... Nemtudom... A legnagyobb
félelmem az az, hogy bármennyire is a maximumot akarom
majd nyújtani, mindent el fogok hibázni, nem leszek
képes a gyereknevelésre, rájössz, hogy milyen rossz anya vagyok,
elhagysz. Aztán idővel a kicsi is rájön, hogy mennyire szar anya vagyok,
aztán ő is megutál, ő is otthagy, és akkor...-
sírtam el magam a végére.
-Héééé Kicsim! Semmi baj nem lesz, ne sírj!- nyomott egy
puszit a fejemre, de többre nem volt idő, ugyanis anyuék végeztek,
indulunk kellett. Az úton senki nem beszélt, érezték a
köztünk lévő feszültséget, amit megint én generáltam.
De legalább Niall látta az én nézőpontomat
ismeru. Mert ettől rettegtem igazán. Hogy nem leszek
jó anya. Hogy nem tudunk elég időt fordítani a
kicsire, és amint teheti elmegy tőlünk. Attól féltem,
hogy kudarcot vallok. Azt nem bírnám ki, ha a gyerekem nem a
legjobbat kapná.
Nem láttam értelmét ezen gondolkodni, Niall úgyis
megharagudott rám.
Mikor odaértünk a házhoz egyből besiettem, fel
a szobánkba, magamra kaptam az első bikinit ami a
kezembe került és meg sem álltam az óceánig. A
víz egyátalán nem volt hideg, kellemes hőmérsékletű volt, így meg
sem álltam a mellkasomig erő vízig. Csak álltam,
néha úsztam pár tempót, de inkább csak gondolkodtam.
Miért kell nekem mindenen összevesznem Niallel? De ő meg
miért bem érti meg, hogy várni akarok még azzal a
gyerekkel?
-Mi történt, Drágám?- hallottam meg Denise hangját.
-Egy kicsit összekaptunk Niallel...
Mások az... Elképzeléseink.
-Ha gondolod elmondhatod!
-Niall minél előbb gyereket akar, de én nem.
Várni akarok, mert félek, hogy nem leszek jó anya.
-Komolyan ettől félsz, Barbi?
-Ahha...
-Istenem! Theo nem tudja abbahagyni az istenítésedet! El
sem tudod képzelni, hogy mennyire megszeretett téged! Annyira
jól bánsz vele is, Sophieval is, jobb vagy mint egy-egy
anya!
-Ez csak pár hét, Niall velem van, és ők
már amúgy is nagyobbak! De ha Ni elmegy turnézni, egyedül leszek
otthon egy
bömbölő csecsemővel, aki nem akarja befejezni a sírást, mit csinálok?
-Megoldod! Hidd el, ilyenkor az "anyai ösztönök"
tudják, hogy mit kell tenned!
-És ha nem?
-De igen, mert egy csodás anyuka leszel! És ne
gondolkozz azon, hogy mi lesz így meg mi lesz úgy, mert minden
jóra fog fordulni! Próbálkozzatok,
aztán majd kiderül!
-Köszönöm Denise!
-Nincs mit, Szívem!
Szorosan átöleltük egymást,
aztán az anyósunk zavart meg minket.
-Miújság lányok? Barbikám nem tudod mi baja Niallnek?
-Hát... Igazából tudom. Kicsit összekaptunk.
-Azt hiszem tudom min, mert már beszélgettünk erről vele
a héten, és én megértem, ha te még nem akarsz gyereket!
-Azt nem tudod, hogy miért, Maura...
-Akkor mondd el!
Neki is elmondtam a kételyeimet, de ő sem értett velem
egyet, szerinte is marhaság amit mondok. Lassan kimentünk a
vízből, ők ketten a parton maradtak mindenki mással,
de én inkább bementem és csináltam magamnak
két nutellás kenyeret és azokat ettem meg.
-Te komolyan ilyen hülye vagy?!- rontott rám Luke.
-Igen. Te lennél a világ második legjobb
anyukája, csak mert anyu az első!- kezdett el vigyorogni,
mire én csak felnevettem.
-Nem tudom Luke... Tizenkilenc éves vagyok.
-És? Barbi, ne légy már ilyen ódivatú! A
mai világban kit érdekel hány éves vagy, ha boldogok
vagytok?! Mit számít mások véleménye, hm?
-Igazából tökmindegy, mert Niall haragszik
rám, szóval örülök, ha ezek után szóba áll velem...
-Nem haragszik, csak nem ért. Nem ugyan az a kettő!- nyomott
egy puszit a fejemre- Gondolkodj egy kicsit, jó? Ha kell, menj ki sétálni,
falazok neked!
-Nem kell, nem akarok elmenni sehova. Inkább berúgok,
mielőtt terhes lennék!- megfogtam egy üveg bort és lementem
a partra. Kicsit
messzebb ültem a szüleimtől és Niall szüleitől, nem akartam senkivel beszélni. Meghúztam az
alkoholt és éreztem, hogy az arcomon végigfolynak a könnyek.
Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? Miért nem lehetek
egyszerűen boldog? Miért kell valaminek mindig közbejönnie?
Drága Zsófi! Ismét egy fantasztikus résszel szolgáltál számunkra. Egyszerűen imádom a blogodat úgy ahogy van. Barbiból fantasztikus anyuka lesz úgy ahogyan a többiek is mondják. Luketól aranyos volt, ahogyan vigasztalni próbálta a maga módján. Alig várom a következő rész, már tűkön ülök :D
VálaszTörlésU.i.: Nagyon Boldog Újévet ;)
Puszi Fanni xXx.
Jaaj Fanni te mondod? En imadom a tiedet❤❤de azert koszonom szepen, nagyon aranyos vagy❤❤
TörlésIstenem ez a rész is eszméletlen lett!Imádom!Mikor lesz végre gyerekük?Már tűkön ülök!FOLYTASD!ez parancs!
VálaszTörlésKoszonom szepen, jovo szombaton hozom az uj reszt❤
TörlésHuh! Haldjunk sorjába:
VálaszTörlésAmikor megláttam a rész címét, majdnem kiugrott a szívem. Mikor elértem ahoz a részhez, hogy álmodik, egy cseppet elszomorodtam. CSAK ÁLOM? EZ MOST KOMOLY?! Ajánlom, hogy ez az álom a jövő legyen!
A következő: Niall és Barbi kicsit durván összeveszett! Valahogy mind a kettőt megértem.
Az utolsó: Miért iszik Barbi?? M.I.É.R.T.? Annyi kérdés vann itt! Nagyon sok!
Egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon izgalmas részre sikeredett, ezért szeretem! Csak így tovább és még egyszer BÚÉK Neked!
Lisa
Hat... Barbi csak egy kicsit elveszti az agyat, de minden rendben lesz, mar a kovetkezo reszben❤ orulok ha tetszett❤
TörlésHuh! Haldjunk sorjába:
VálaszTörlésAmikor megláttam a rész címét, majdnem kiugrott a szívem. Mikor elértem ahoz a részhez, hogy álmodik, egy cseppet elszomorodtam. CSAK ÁLOM? EZ MOST KOMOLY?! Ajánlom, hogy ez az álom a jövő legyen!
A következő: Niall és Barbi kicsit durván összeveszett! Valahogy mind a kettőt megértem.
Az utolsó: Miért iszik Barbi?? M.I.É.R.T.? Annyi kérdés vann itt! Nagyon sok!
Egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon izgalmas részre sikeredett, ezért szeretem! Csak így tovább és még egyszer BÚÉK Neked!
Lisa
Hat... Barbi csak egy kicsit elveszti az agyat, de minden rendben lesz, mar a kovetkezo reszben❤ orulok ha tetszett❤ es majd valamikor irj ram
TörlésAZTAKURVAURISTENIT😂😂😂
VálaszTörlésREAGÁLÁS LV10000
A DESIGN EGYSZERUEN ROHADT JÓ!!!!
Bűntudatom van, hogy csak most írók kommentet... ne haragudj rám:(
De hát ezek a részek... érzem, hogy megakarsz ölni, annyira érzem, Luke es Niall, mar nem birooom, csorgatom a nyalam utánuk, te meg ide írod Őket, kurvara büszke vagyok rád ❤❤❤❤❤
Huuuuhhhhh, Niallcica es Barbibaba gyerek milyen rohadt aranyos lenne má Zsófia, te mgakarsz minket ölni????!!! Szegény Babrit senki se erti meg, oké, hogy jo anya lenne, de akkor is vannak benne ketelje es mindig is maradnak benne... De hat Niallcica... ❤ es amikor pajolta be az óvszert... SIIRTTTTAMMM, azt hittem.meg betesz egyet kettőt. Es Barbi anyukája:( szegeny nő
Remélem nem lesz semmi baja Floranak, az orrverzessel kapcsolatban.
Imádlak❤❤ siess a következő résszel
Puszil Kinga
Jobban leirod a reszeket mint en :DDD annyira koszonom, hogy meg mindig kitartoan olvasod a blogot💖💖koszonok szepen minden egyes kedves szot, imadlak❤❤❤
TörlésNagyon de nagyon imadtam olyan cukik egyutt *.* bekuljenek ki hamarabb es te is folytasd minel hamarabb !! ❤❤❤
VálaszTörlésPuszii
Orulok ha tetszett, szombat este uj resz❤❤
TörlésMar varom *.* ❤❤❤
VálaszTörlésHa befejezem... :) ❤❤
Törlés