2016. január 30., szombat

II. évad 42. rész- A te érdekedben

Halihoo✨
Húha, hát a most sem volt nyugalmas hetünk... Kijött a History klipp, Louis kirakott egy képet Freddieről és kijött Zayn klipje is ;)
Ezt a részt ebben a pillanatban fejeztm be, mostanában nagyon nincs ihletem... :(
De van egy nagyon fontos dolog! A blog átlépte a 80000 oldalmegjelenítést, ami miatt nagyon hálás vagyok nektek, köszönöm szépen!❤❤
Nem is húzom tovább a szót, ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi

Alig hittem a szememnek! Decemberben láttam őt utoljára, és most komolyan itt van előttem? 
-Krisz? Jézus, de hiányoztál!- öleltem át lehetetlenül szorosan. 
-Te is nekem, Hugi! 
-Hova az istenbe tűntél?! 
-Ha akkor nem megyek el, maradandó károkat okoztam volna. De azóta minden rendben, van egy gyönyörű barátnőm, munkám. 
-Mesélj el mindent!  
-Mindjárt, de valamit te is mondj! Hogyhogy nem Niallel vagy? 
-Most Londonba megyek, aztán holnap hozzájuk.  
Az egész utat végig beszélgettük, és így megértettem, hogy melyik döntését miért hozta. Annak idején érzett valamit irántam, így jobbnak látta ha elmegy, minthogy kárt tegyen Niallben. New Yorkba költözött, szuper munkája van, a szerető és gyönyörű barátnőjével él, akiről képet is mutatott. Megtudtam, hogy itthon is vannak felkérései, azért utazott haza, most pedig azért utaztunk együtt, mert Londonban lesz egy két napos fotózása. Miután landoltunk megbeszéltük, hogy majd keressük egymást, ezután elváltak útjaink.  
Megvártam míg édesanyám és a húgom összeszedik a bőröndöket, aztán az éjjel a parkolóban hagyott kocsim felé indultunk. A csomagokat beraktuk a csomagtartóba, aztán elindultunk hazafele. Egy bevásárló központnál megálltunk, hogy pár kaját vegyünk, illetve nekem kellett útba ejtenem egy fehérnemű boltot, ugyanis az egyik melltartómban eltörött a drót. Egyedül szereztem be három szettet, majd a családom keresésére indultam a pláza élelmiszer boltjában.  
Végül este hat órára értünk haza, és az első az volt, hogy hívtam Niallt. Nagyon sok időnk nem volt beszélni, indulnunk kellett a belvárodba az orvoshoz. Anyu arra kért minket, hogy előbb induljunk, hátha dugó lesz vagy valami. A sejtése beigazolódott, nagyon sokat kellett várnunk a belvárosba bekötő útnál. A rendelőt is nehezen találtuk meg, főleg nem parkolót! Nagyon ideges voltam, hogy elkésünk, egyedül az nyugtatott, hogy Niall ismeri az orvost, és amúgy sincs időpontunk. Mikor végre meg tudtam állítani a motort kiszálltunk, és el is indultunk befele. A recepciós lánynak mondtam kik vagyunk, és egyből be is engedet minket. 
-Üdv, Dr. Taylor. 
-Áhh jóestét! Hadd mutatkozzam be személyesen is! Dr. Taylor vagyok! 
-Palvin Barbara- Mrs. Horan, az édesanyám, és a húgom. 
-Örvendek Hölgyeim! Foglaljanak helyet!
Eleget téve a kérésének, leültünk három bőr fotelbe, miközben Flóra izzadt kezét fogtam nyugtatás képp.  
-Szóval mi is a probléma?  
-A húgomnál leukémiát diagnosztizáltak tegnap.  
-Értem. Ugye azt már említetted, hogy a négyes stádiumban van...  
-Igen. 
-A papírokat elhoztátok? 
-Igen.  
Odaadtam a kezébe mindent amit megunkal vittünk, és feszülten vártunk míg átnézte. Végül megköszörülte a torkát, és felnézett. 
-Húha... Hát az eredmények nem valami kecsegtetők, de mindent megteszünk a gyógyulás érdekében. Elsőnek a kemoterápiát mondom, amit jó lenne minél előbb elkezdeni. Ha Flóra állapota rosszabbodik, azt hiszem vérátömlesztésre lesz szükség, de először ezek a kezelések lesznek. 
-Hány alkalom? 
-Tíz-tizenöt. Az elsőt minél előbb, a másodikat azután egy héten belül, és utána a többi pedig majd kialakul. Viszont ezt meg kell kérdeznem... A családban volt más, akinek ilyesmi betegsége volt vagy esetleg van? 
-Igen, az öcsémnek volt, de nála túl későn vettük észre. 
-Értem. Akkor viszont majd szeretnék veled ketten beszélni. De előtte a kishölgyön végeznék el pár vizsgálatot- mosolygott Flórára. 
-Rendben, addig kimenjünk? 
-Akkor gyorsabban menne, igen. 
-Oké. 
Anyuval felálltunk, ő még egy puszit nyomott a húgom arcára, aztán kimentünk.  
-Barbi, rendbe fog jönni? 
-Hát persze, hogy rendbe fog jönni! Nem lesz semmi baj!- mosolyogtam rá bíztatóan, de közben én sem hittem saját magamnak. Vérátömlesztés?! És ha nem lesz vér? Ha a kemoterápia nem fog segíteni, mit csinálunk? Nem bírtam egy helyben ülni, így fel-alá járkáltam a váróban. 
-Elnézést, Mrs. Horan, kérnek valamit? 
-Esetleg van kávéautómatájuk? 
-Az nincs, de azonnal hozok önnek egy feketét! Maga parancsol valamit, Hölgyem? 
-Nem, köszönöm...- rázta a fejét anyu üveges tekintettel.  
A lány nemsokára visszaért egy kávéval, én viszont nem bírtam ott benn maradni, fogtam magam és kimentem a rendelő elé. A járda szélére ültem, és az sem érdekelt, hogy ha meglát valaki. Senki nem érdekelt, csupán Niall karjai között akartam lenni, és ölelni őt. Ennyit akartam abban a pillanatban, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem egy mese, hanem a valóság, ahol a húgom leukémiás, felém pedig rajongók közelednek. Nem tehettem meg velük, hogy elmegyek, így megvártam míg a három lány mellém ér. 
-Szia Barbi! 
-Sziasztok lányok! 
-Kérhetünk képet? 
-Persze! 
Felvettem a műmosolyom, aztán mindannyiukkal elkészítettem a közös fotót. 
-Holnap mész a fiúkhoz? 
-Igen, ki nem hagynám a nyitó koncertet! 
-Mi majd csak ősszel látjuk őket, mikor Londonban lesz koncert. 
-Azok biztosan szép koncertek lesznek. Viszont sajnálom lányok, de nekem lassan vissza kéne mennem...- mutattam magam mögé. 
-Ugye nem te vagy beteg? 
-Nem, én teljesen egészséges vagyok- mosolyodtam el, mire a lányok tekintete a hasamra csúszott. 
-Bocsi, hogy ha nem ránk tartozik, de annyira örülnénk, ha babátok lenne Niallel! 
-Hát annak mi is örülnénk... De még semmi nem biztos. 
-Mi mindenesetre nagyon várjuk! Szia Barbi! 
Megöleltük egymást, ők tovább mentek, én pedig vissza. A recepciós lánynak odaadtam és megköszöntem a csészét, majd bementem a rendelőbe, mert mondta, hogy az anyukám már odabenn van. Dr. Taylor épp egy zsepit adott mindkettőjüknek, és erre a látványra én is elgyengültem.  
-Elnézést, csak pár rajongóval találkoztam...- köszörültem meg a torkom végül.  
-Semmi probléma. Arra jutottunk, hogy mivel a húgod holnap szeretne veled utazni az első kezelés három nap múlva lenne.  
-Rendben. Mikor? 
-Hát mivel valószínűleg legyengíti majd a szervezetét, el fog fáradni, és jobb lenne ha éjjelre benn maradna majd, így egy esti óra lenne megfelelő. 
-Úgy mint ahogy idejöttünk? 
-Igen.  
-Ugyan ide? 
-Nem. Abba a magánkórházba, ahol a másik rendelőm van, majd sms-ben elküldöm a pontos címet. Azt hiszem igazából ennyi lenne. És Barbi, majd még veled szeretnék négyszemközt beszélni! 
-Akkor mi megyünk is. Köszönünk szépen mindent, Doktor Úr! Mennyivel tartozunk? 
-Azt a lányával, illetve a vejével majd elintézzül;  amiatt ön ne aggódjon, Hölgyem! 
-Barbi ezt még nálatok megbeszéljük!- sandított rám, aztán Flórával együtt elhagyták a rendelőt. 
-Miről lenne szó, Dr. Taylor? 
-Niallel mikor beszéltünk megkért valamire. Fél, hogy esetleg benned is van valami, ezt szeretné kivizsgáltatni.  
-Mi? 
-Szeretné ha lenne egy vérvételed, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy nincs semmi bajod. 
-Csak egy vérvétel? 
-Ha minden rendben lesz, akkor persze! Ez is a te érdekedben. Viszont én vérvételre nem vagyok specializálódva. Mármint tudok, de hivatalosan nem szabad. Kit tudsz orvost, aki megcsinálná? 
-Nem tudom. Rajtad kívül itt Londonban, össz vissz a nőgyógyászomnál voltam orvosnál.  
-Akkor adok egy beutalót, és aznap este mikor a húgod jön a kezelésre, ott megcsinálják. 
-Rendben. Amíg kitöltöd lehet egy kérdésem? 
-Persze! 
-Őszinte választ szeretnék! Mennyi esélye van a húgomnak? 
-Nem sok. Túl későn vették észre, és tovább is terjedhet. Nagyon erős gyógyszereket írtam fel neki, amiktől talán nem lesz annyi rosszulléte. Az első két kezelés után, már többet tudok mondani. És kész is a papír! 
-Köszönök mindent, Dr. Taylor! Három nap múlva találkozunk!  
-Hello Mrs. Horan! 
Elhagytam a rendelőt, és elindultunk hazafele. Írtam Elnek, hogy majd inkább akkor találkozzunk, ha visszaértünk Londonba. Az utunk csendesen telt, azt hiszem mind a hárman a saját gondolatainkba merültünk. Annyira aranyos Nialltől, hogy szeretné ha kivizsgáltatnám magam! De abban a pillanatban eszembe jutott, hogy nem foglalkozhatok magammal, Flóra és az egészsége az első. Hátulról ránk dudáltak, én pedig észre vettem, hogy zöld a lámpa, és mehetek tovább.  
-Flóra, egy vagy két koncerten szeretnél maradni? 
-Lehet kettő is? 
-Szerintem simán, mert ha másnap reggel hazajövünk, az bőven elég.  
-Oké! 
-Anyu, te nem szeretnél eljönni? 
-Inkább eltöltenék itt Londonban pár napot, ha lehet... 
-Persze, rendben! 
-És ha maradhatok nálatok... 
-Anyu, ne beszélj butaságokat, természetes, hogy ott maradsz! Három hónap múlva költözhettek is be! 
-Komoly? 
-Ahha, de ha sokat leszek itthon Flórával, lehet, hogy előbb is! 
-Majd meglátjuk... 
Egy gyógyszertár előtt megálltunk kiváltani a húgom új gyógyszereit, aztán csak utána indultunk haza.  
Mikor a garázsból besétáltunk az előszobába anya azt mondta csinál vacsit, mi addig foglaljuk el magunkat. Mint a régi szép időkben... Felmentem a szobánkba, az ágyra feküdtem, és vártam, hogy bekapcsoljon a laptopom. Skypera azonnal bejelentkezett, és hívtam is Niallt. 
-Szia Szépségem!- vigyorgott a kamerába. 
-Szia Szöszim! 
-Miújság? Mit mondott Dr. Taylor? 
-Hát nemsokára megkezdődik Flóra terápiája, aztán egy két alkalon után majd többet tud mondani...  
-Értem... És... Veled? 
-Először is annyira édes vagy, hogy ennyire aggódsz értem! 
-Szeretlek!  
-Mikor Flóra kezelése lesz, akkor vesznek tőlem vért, és utána minden kiderül. 
-De úgysem lesz semmi baj! 
-Persze, hogy nem! Holnap is próbáltok? 
-Neem. Csak dél körül megyünk, titeket a kocsi oda fog hozni. Hány éjszakát maradsz? 
-Jön velem Flóra is. 
-Ohhh okés. 
-De kettőt. 
-Szuper! 
-Nagyon hiányzol Ni... 
-Te is Kicsim, de már csak pár óra, aztán látjuk egymást! És Sophnak, Lottienak, illetve lesz egy meglepetésük számodra! 
-Komoly? Mi? Te tudod? 
-Tudom, de nem fogom elmondani... Szeretném ha örülnél neki, és, hogy elterelje a figyelmed! 
Nagyon sokat beszélgettünk, végül ő búcsúzott el, mert nagyon álmos volt. Lementem, felfaltam a fél hűtőt, letusoltam és én is követtem a példáját.  
Nem tudom pontosan mit, de valami nagyon szépet álmodtam, ugyanis mosolyogva ébredtem. Az éjjeli szekrényen lévő képre néztem, és az arcomra mégnagyobb mosoly szökött. Két kép köszönt rám vissza, az egyiken ketten vagyunk Niallel, a másikon pedig Theoval a kezünkben grimaszolunk. A telefonommal kezemben indultam el a konyha fele, és már akkor gyorsabban kezdtem menni, mikor éreztem a finom kávé illatát.  
-Jóreggelt! 
-Neked is, Csillagom! 
-Flóra? 
-Még alszik, nem akartam felkelteni. Mikor indultok? 
-Tízre megyünk a reptérre. 
-Akkor te egyél, én pedig felkeltem őt. 
-Okés.  
Úgy tettem ahogy anyukám kérte, nagyon sokat ettem. A kávéfőzőhöz sétálva dupla adag kávét főztem le magamnak, ugyanis nagyon megkívántam. Azt is megittam, aztán elindultam az emeletre, hogy összekészüljek. A hajamat szabadon hagytam, sminket is csak egy minimálisat használtam, ugyanis számítottam a paparazzikra a reptereken. Ruhának egy rózsaszín tavaszi egyberuhát választottam, amihez egy bőrdzsekit vettem fel. Bőröndöt magammal sem hoztam, így ruhákat pakolnom megint nem kellett, csupán a táskám volt. Mikor lementem már a húgom is kész volt, már csak a gyógyszerét kellett bevennie.  
Lassan elindultunk a reptérre, és amint kiszálltunk anyu átült a volán mögé és elhajtott. Flóra utazótáskáját megfogtam, és úgy indultunk el az egyes kapu felé. Átmentünk az ellenőrző kapukon, és akkor egy ismerős fejet fedeztem fel. Elkezdtem futni felé, és mikor megbizonyosodtam arról, hogy jól sejtem ki az, a nyakába borultam. 
-Jézus Barbi!- nyögött fel. 
-Olyan régen láttalaaaak! Jézus milyen hosszú a hajad!- borzoltam össze a barna haját. 
-Most mondd, hogy nem áll jól! 
-Szerényebb lettél! Jössz velünk? 
-Ahha, de szerintem mutass be a húgodnak! 
-Okéka! Flóra, ő itt Andy, Liam legjobb barátja. Andy, ő Flóra, a húgom. 
-Sokat hallottam már rólad!- vigyorgott a húgomra a srác. 
-Hát izé...Én még nemigazán...- motyogta Flóra, mire felnevettünk. 
-Semmi baj, de inkább induljunk!- indult el a magángép felé. 
Felültünk, és el is kezdtük a felszállást. A két és fél órás utat végig beszélgettük, és a leszállás után pedig egy közös autóba ültünk be. Preston elmondta, hogy a fiúk már nagyon be vannak zsongva, de mindenki csak a fáradtságra fogja. A stadion előtt már óriási tömeg volt, minket is alig akartak beengedni. 
-Hogyhogy még nem volt kapunyitás? 
-Már volt, csak rájuk még nem került sor. 
-Azta! 
-Hát igen... 
A parkolóban amint kiszálltunk a kocsiból a szemfüles rajongók kiszúrtak minket, és sikítozni kezdtek. Integettünk nekik, aztán be is siettünk az épületbe. Az őr ment elől- hisz' ő tudta merre kell menni-, mi pedig követtük.
Amint a "backstagebe" értünk óriási káosz fogadott minket. Az asszisztensek kiabálva járkáltak fel alá, Sonja Harryvel üvöltött mert elfejtette megmosni a haját. Marco Louisnak magyarázott, Liam két sapka közül nem tudott választani, azon hisztizett, amin pedig a barátnője akadt ki. A zenekar tagjai együttes erővel keresték Josh ütőit, Lottie pedig Sophiet próbálta nyugtatni, mert valamiért sírt. Amin a legjobban kiakadtam, az viszont az volt, hogy Niall az asztal tetején száguldozott egy rózsaszín rollerral.  
-Barbi!- csillant fel a Hercegnőm szeme és azonnal befejezte a sírást. Mindenki elhallgatott, és az összes szempár Flórára tévedt. Gondolom a Szöszi és Harry nem bírták ki, hogy ne mondják el a többieknek. A kislány odafutott hozzánk, és a karjaimba katapultálta magát.  
-Szia Tündérem!- puszilgattam agyon az arcát. 
-Miért nézi mindenki Flórát?- suttogta a fülembe. 
-Mert beteg. 
-Mi baja? 
-Nagyon fáj a torka... 
-Értem. Akkor neki nem adok puszit... 
Átmászott Andy karjaiba, én pedig elvesztem a számomra mindent jelentő kék szempárban. Mindketten halványan elmosolyodtunk, és egyszerre indultunk meg a másik felé. Elmondhatatlanul szorosan ölelt, és ebben benne volt minden. 
-Hiányoztál Niall! Olyan rossz volt egyedül... 
-Te is hiányoztál nekem, Kincsem! Annyira sajnálom, hogy nem voltam ott melletted! 
-Neked itt volt a helyed!- birizgáltam a haját, miközben rá mosolyogtam. Azokat a gyönyörű, telt ajkait kezdtem bámulni, mire ő azonnal vette az adást, és lágyan megcsókolt. Annyira hiányoztak az édes csókjai, alig akartam velük betelni.  
-Jólvan Tubicáim, elég lesz!- szedett szét minket Harry. 
-Nem hiányozhat a menyasszonyom? 
-Menjetek el valahova máshova enyelegni! 
Niallnek több se kellett, megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után. Egy raktárhelyiségbe mentünk be, ahol azonnal a falnak nyomott és vadul az ajkaimnak esett.  
Nem tudom mikor, de csupán a levegőhiány miatt váltunk el egymástól. 
-Hogy vagy, Szépségem?- kérdezte, miközben az arcomat cirógatta. 
-Megvagyok...  
-És Flóra?  
-Próbálja magát erősnek mutatni, de éjjel is hallottam, hogy sír.  
-Nem lehet neki könnyű. 
-Hát nem az... 
-De végig itt leszek veletek! 
-Szeretlek! 
-Én is szeretlek! Este folytatjuk, most menjünk vissza! 
-Ahjj! Annyira hiányoztál!- borultam újra a nyakába, ő pedig szorosabban fonta a karjaot a derekam köré.  
-Te is nekem! 
-Nem szeretem ha nem vagy mellettem... 
-Tudom Drágám, én sem. Marco azt mondta, hogy ha egy városban egy koncert van, hazautazhatunk, hogy onnan menjünk a következőre. 
-Hááát nem is tudom... Majd megbeszéljük! 
-Rendben, most pedig menjünk!- nyomott egy utolsó csókot a számra.  
A délután további részében beszélgettünk, a srácok próbáját hallgattuk, vagy pedig Niallel öleltük egymást. Mikora a rajongólat elkezdték beengedni mi elmentünk a színpad mögé, és onnan figyeltük, hogy milyen goyrsan telik a stadion.  
Fél kilenckor megjelentek mellettünk a fiúk, a vőlegényemnek még adtam egy szerencsecsókot aztán felfutottak arra az óriási  színpadra, ezzel pedig hivatalosan is megkezdődött az On The Road Again turné.   

Sophie❤

8 megjegyzés:

  1. *_* De jo h megjelent Krisz :) . Niall nagyon cuki ahogy vigyaz Barbira. Remelem Flora jol lesz :( Bocsi a kapkodos kommentert de mindent leakartam irni ami megfogott a reszben :D Puszii

    VálaszTörlés
  2. Itt vagyok én is! :-)
    Nagyon jó rész lett! Megérte ;-). Csak Barbinak és Flórának ne legyen bajuk! Nem jó itt ez a sok betegség, nem bírom sokáig! Ne tedd ezt velünk!
    Nem gondoltam volna, hogy Krisz lesz az. Én már majdnem el is felejtettem, hogy egyeltalán szereplő :-D . De most komolyan! Nem vagyok ugyan büszke rá, de ez van.
    Nagyon sajnálom Flórát. Valaki nagyon kegyetlen! Nem is tudom ki lehet az! :-D
    Niall és Barbi olyan aranyosak! Főleg, hogy Niall ennyire aggódik. Mondjuk megértem. Én is ezt tenném a helyébe, de szerencsére ( vagy nem szerencsére ) még nem cseréltem vele helyet.
    Én most bajban vagyok. Ennyi komment után már nem tudok újjat kitalálni. :-( Most mit írjak?! Áh, mindegy. Inkább küldöm neked a One Direction- Perfect címü dalát. Csak slágerek, Class FM, a rádió. ;-)

    Puszi:Lisa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahww mar en sem nagyon tudok mit valaszolni neked❤
      Szebbnel szebb kommenteket irsz, koszonom szepen❤❤

      Törlés
  3. Jeszuskam !!! Nagyon jo lett ez a resz is !! *.* NAGYON remelem hogy nem lesz Barbinak semmi baja es Flora is meggyogyul !! Eloszor en ismasra godoltam es amikor olvastam hogy Krisz eloszor nem is ugrott be hogy ki az :D de orulok neki es Andynek is !! ;D SIESS A KOVIVEL puszi !!! ❤❤❤

    VálaszTörlés