2016. április 9., szombat

III. évad 1. rész- Gyönyörűek, mint az anyjuk!

Halihoo☺
Meghoztam a III. évad első részét! Nem lett valami nagy szám, de remélem elnyeri a tetszéseteket ;)
Elmondhatatlanul hálás vagyok nektek a több mint 100.000 oldalmegjelenítésért, csodásak vagytok❤
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok nyomot magatok után, és csatlakozzatok a facebook csoportba❤
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Ahogy kiléptünk a kapun egy új élet vette kezdetét. Egy olyan élet amiben mi négyen vagyunk. A férjem, a két születendő gyermekem és én.
Niallel beültünk a kocsiba, és haza mentünk. Mi értünk oda először, de megvártuk, hogy mindenki elfoglalja a helyét, majd megvolt a polgári esküvő. Ezután egy hatalmas lagzi vette  kezdetét több százas násznéppel. A vacsorát fél hétkor tálalták, először a dő asztalnál ülőknek. Azaz nekünk Niallel, és a családjainknak.
Előételnek ráksaláta vagy cézársaláta közül lehetett választani, míg főételnek ír marha steaket, aszalt szilvával töltött csirkét vagy natúr halat lehetett választani különböző köretekkel. Az desszertek nagyon sokfélék voltak, és a tortánk felvágásáig azokból lehetett fogyasztani.
Miután mindenki elfogyasztotta a vacsorát Niall három bandatársa állt fel az ideiglenes emelvényre azzal a céllal, hogy beszédet mondjanak.
-Szóóóval!
-A francba Harry, hova raktad a papírt?!- kérte számon Louis a göndört mikor látta, hogy elfelejtette a mondanivalót.
-Liamnek kellett volna elraknia!
-De hülye vagy! Na mindegy! Tehát. Elnézést kérünk mindenkitől emiatt a kis affér miatt. Niall! Azt hiszem a srácok nevében is mondhatom, hogy egyikünk sem gondolta, hogy te fogsz megházasodni először.
-Sőt... Kész csoda, hogy Barbi elviseli a hülyeségeidet.
-De hogy valami szépet is mondjunk!- lépett előre Louis vigyorogva- Nem sok párt láttam annyira nyáladzani, mint titeket! Mondhatnánk ilyen sablonszövegeket, hogy a ti szerelmetek egy csoda, meg tudom is én, de ezt ti magaktól is tudjátok. Sok utálkozást kibírtatok már együtt, nagyon remélem, hogy ezentúl is így lesz! Barbi, köszönjük neked, hogy elviseled Niallt, tényleg! És haver, szerencsés vagy, hogy ilyen türelmes a feleséged!
-És mégvalami! Niall így belépve a házas életbe, ha nem kell vasalni a lepedőt, csak szólj, és emlékeztetünk, hogy néha milyen háttal jöttél le medencézni!
-Gondoskodni fogunk róla, ne aggódj Harry!- a férjem válasza után mindenki megemelte a pezsgős poharát, majd ittunk belőle egy keveset.
Jó kívánságokat mondott még anyu és apu, Maura és Bobby, Sonja Flórával Sophhal és Ellel, Dávid, illetve Greg és Denise. Ezek után a zenekar elkezdett zenélni, és Niallel fel kellett mennünk a parkettre megnyitni a táncot.
Kezét elemelte a derekamról, és ujjait összefűzte az enyémekkel. Mikor a tánctér közepére értünk kezei újra a derekamat ölelték, míg én a nyaka körül fontam össze a sajátjaimat. Már amennyire a hasam engedte hozzá simultam, és úgy kezdtünk el táncolni. A szám felénél valami furcsát éreztem meg a hasam egyik oldalán. Pár másodperccel később pedig a másikon.

-Niall!- emeltem fel a fejem a válláról.
-Mi az, Szerelmem? Baj van?
-Add a kezed!- egyik tenyerét az egyik, a másikat a másik baba lábához raktam, és pillanatokkal később újra rúgtak.
-Ez... A... Egyszerre... Megmozdultak!
-Igen!
-Ez annyira csodás! Mozognak a babáink!
-Pontosan!
Egyikünk sem bírta befejezni a vigyorgást, hisz mégiscsak a gyerekeinkről van szó. Szinte minden második percben megmozdultak, és fantasztikus érzés volt. Miközben egy forró csókban forrtunk össze észre sem vettük, hogy a párok körénk gyűltek táncolni. És pontosan ez az, amiről mindig is beszéltem. Ha mi ketten együtt vagyunk, számunkra senki más nem létezik a világon, csak mi ketten vagyunk. Csak ő és én.
-Lekérhetem Barbit?
-Persze!- Ni nyomott egy utolsó csókot ajkaimra, majd átadott Dávidnak.
-Büszke vagyok rád kicsilány!
-Köszönön! Mindent köszönök Dávid! Ha akkor nem megyek el szempillaspriált venni, most otthon ülnék arra várva, hogy Niall tweeteljen valamit a szülinapjával kapcsolatban.
-Most meg itt vagy, és te teszed őt boldoggá!
-Köszönöm!
A következő egy-másfél órában szinte minden férfivel táncoltam, kivéve apuval, mert az apa-lánya táncot a torta felvágása utánra terveztük.
-Kicsim, azt hiszem itt az ideje, hogy felszeljük a tortát!
-Várj!- magamhoz húztam, és átöleltem- Nagyon boldog születésnapot!
-Soha nem volt még ilyen boldog, Szépségem! Szeretlek!
-Én is szeretlek! Mikor megyünk el?
-Miért? Nem élvezed?
-Nagyon élvezem, csak már elfáradtam, és amúgy is veled akarok lenni.
-Pár óra és indulunk, jó?
-Oké!
-Amúgy azt hiszem, hogy mindenkinek bemutattalak, akinek akartalak!
-Az baj ha soknak nem jegyeztem meg a nevét?
-Dehogy!- nevetett fel, majd a kezemnél fogva húzott a több emeletes süteményekhez. Ni hátulról átölelt míg a fejét a vállamon pihentette. Mikor megfogtam a kést, az egyik kezét rátette az enyémre, hogy együtt vágjuk le az első szeletet. Miközben az éles vágóeszközt a tortára helyeztem nyomott egy csókot a nyakamra, így már nem is tudtam a sütire figyelni, hanem a figyelmemet a férjemre fordítottam. Amint észrevette, hogy nézem gyorsan megcsókolt, de utána már tényleg az édesdégre figyeltünk. Nem minden szeletet mi vágtunk fel, mert az nagyon sok idő lett volna, hanem az egyik "ott dolgozó ember".
Miközben a sütinket ettük én Niall ölében ültem, és úgy beszélgettünk Simonnal és Harryvel. Én fáradtan dőlten a Szöszi mellkasának, akinek volt annyi ereje, hogy megtartson. Miközben ő a hasamast simogatta annyit éreztem, hogy a valamelyik babám megint rúgott.
-Érzed?- vigyorgott rám az apjuk. 
-Persze!
-Hadd én is! Megmozdult a keresztlányom!
-Honnan tudod, hogy lány lesz? Vagy egyátalán, hogy te leszel az egyik keresztapja?
-Megérzem.
-Hát ez szuper, de most mennem kell táncolni apuval.
-Oké.
Egy puszit nyomtam Niall arcára, majd a mellettünk álló apukám kezét megfogtam, és a tánctér felé indultunk. Elkezdődött a szám, mi pedig elkezdtünk jobbra-balra lépkedni.
-Anyáddal megvagytok?
-Nem igazán.
-Miért?
-Hát... Felfedezte az előnyeit annak, ha a lánya egy híresség párja.
-Hogy érted?
-Nem tudom hogy mondjam szépen apu! Ingyenélő. Talán...
-Értem. Flóra?
-Te nem tudod?
-Mit?
-Apa! Flórát mi neveljük Niallel.
-Hogy mi?
-Ahha. Anyu nem foglalkozott vele, mikor tartottak a kezelései, még a műtét előtt, és nem hagyhattuk így ott!
-Ne vigyem haza magammal? Végül is én vagyok az apja. Illetve ha megszületnek az ikrek, és Niall elmegy valahova három gyerekkel hogy fogsz bírni?
-Nem kell hazavinni. Ő már nem akkora, hogy úgy kelljen róla gondoskodni, mint egy csecsemőről. De ezt ne most beszéljük meg!
-Igazad van, Szívem!
Lassan lekért Bobby, és azt láttam, hogy a húgom apuval kezd táncolni.
Hajnali négykor mikor már csak alig voltunk páran a férjem ölében ültem, míg ő megintcsak a hasamat simogatta.
-Lassan indulnunk kéne Kicsim.
-Mindjárt felmegyek, átöltözök, és mehetünk!
-Rendben. Addig a srácokat ágyba dugom, meg szólok anyuéknak.
-Együnk még valamit!
-Hozok tortát!
Át tett a másik székre, így a részeg Harry mellé kerültem. Még a tekintete sem állt jól, de csak rám vigyorgott, majd megitta a következő felest. Ni meghozta a csokitortát, és míg az anyukájával váltott pár szót én megettem a finomságot. Elköszöntünk Simontól és a feleségétől, majd felmentem a szobánkba, hogy felöltözhessek. Egy kissé elegáns ruhát vettem fel. A hajamat kibontottam, így hullámokban omlott a vállamra. Az esküvői ruhámat szépen a gardróbba raktam, majd lementem. Már csak a szüleink, Niall bandatársai a párjukkal, a húgom Lukekkal, és Sonjáék voltak ott.
-Akkor szerintem mi idnulunk. Köszönünk szépen mindent!
-Vigyázzatok magatokra!
-Rendben!
Mindenkitől elbúcsúztunk, majd nyugodt szívvel ültünk be a kocsiba, hogy a reptérre menjünk.
-Még mindig nem mondod el hova megyünk?
-Nem Szépségem, de mindjárt kiderül!
-Ez olyan, mint amikor Miamiba utaztunk!
-Csak most más miatt utazunk el!- simította végig a kezét a combomon.
-Annyira... Hihetetlen ez az egész...
-Mi?
-Soha nem gondoltam volna, hogy tizennyolc-tizenkilenc évesen lesz esküvőm. Félre ne érts, a világ legboldgabb embere vagyok, csak annyira furcsa!
-Hidd el, hogy nekem is Drágám! Azt hittem, hogy soha nem találom majd meg azt a nőt, akit feleségül veszek, és gyerekeket szül nekem. De, hogy  őszinte legyek soha nem is kerestem. Vártam a Hercegnőm.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek! És a gyerekeket is szeretni fogom, akármi történjék. Ha bejelentik, hogy a saját nemüket szeretik el kell fogadnom, és soha nem szabad rájuk erőltetnem semmit.
-Csak nem elolvastad a könyveket amiket a múltkor hoztam?
-Nem. Harry megtalálta, és hangosan olvasgatta őket.
-Óóóó így mindjárt más!
Lassan odaértünk a reptérre, és láttuk, hogy nagyon nagyon sok rajongó áll a bejárat előtt.
Mark és Pres már korábban eljöttek a lagziról, hogy itt biztosítsák a területet, és valamennyire azért sikerült is nekik. Mikor leparkoltunk egyből odajöttek hozzánk, hogy bekísérjenek minket. Egyikük ment előttünk, másikuk mögöttünk. Ahogy mentünk befele akivel tudtunk csináltunk képet, de nem álltunk meg. Ni a kezemet csak akkor engedte el, mikor már beértünk a hármas terminálba, de a derekamat akkor is karolta. Markék jöttek mögöttünk, a sort pedig valami reptéri dolgozó zárta, aki a cuccunkat tolta egy szekéren. Átmentünk az ellenőrzeken, majd el is indultunk a magángép felé. Eléggé kíváncsi voltam, hogy hova utazunk, de nagyon remélten, hogy valami forró helyre. Izgatottan pillantottam a kijelzőre, majd felsikítottam, mikor megláttam, hogy hol töktjük majd a nászutunkat.
-Bali?! Komoly?
-Tudtam, hogy el akarsz menni Indonéziába!
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm!- ugrottam a nyakába, a lábaimat a derekán keresztezve. Nem válaszolt, csak nevetett, miközben a hátamat simogatta.
-Bemenjünk?
-Igen!
A felszállás után mi felálltunk, és a kabinba sétáltunk. Mivel aludni készültem levettem a ruhámat, így a csipke fehérneműmben dőltem be az ágyba. Mikor már Niallön is csal a fekete Calvin Klein alsógatyátja volt befeküdt mellém, és az arcomat kezdte cirógatni.
-Tudod mennyire nehéz visszafogni magam?
-De nem itt akarom eltölteni a nászéjszakánkat!
-Tudom Drágám, én sem. Sokkal inkább egy óriási ágyon a naplementében.
-Akkor most alugyunk, hogy kipihenve érjünk oda!
-Igazad van. Nagyon álmos vagyok.
-Jóéjt Szöszim!
-Álmodj szépeket, Gyönyörűm!
Egymás karjaiban aludtunk el, de én nem sokáig élvezhettem az álmomat. Pár óra múlva a babáim mozgolódására ébredtem. Visszaaludni nem tudtam, így kihámoztam magam a férjem ölelő karjai közül, felvettem Ni ingjét, begomboltam és kimentem. Láttam, hogy az egyik őr alszik, míg a másik könyvet olvas.
-Hát te? Nem tudsz aludni?
-A gyerekek fennvannak, szóval kijöttem enni.
A kis pulthoz sétáltam, ahonnan levettem egy banánt és egy szendvicset.
-Merre vagyunk?
-Most értünk ki az óceán felé.
-Még csak? Mire érünk oda?
-Otthoni idő szerint este nyolcra, ottani szerint hajnali négyre.
-Hát én addig kiugrok ebből a gépből!
-Nem kéne!- éreztem meg Niall karjait a derekamon ahogy hátulról átölelt.
-Hogyhogy felkeltél?
-Megébredtem, mikor kijöttél. Baj van?
-A gyerekeid veszekedtek!
-Óóó értem. Menjünk aludni!
-Elemgyek a mosdóba, utána sietek!
-Jólvan! Jóéjt Mark!
-Nektek is!
Mikor már mindketten újra az ágyban feküdtünk én a szendvicsemet ettem, Niall pedig a hasamon pihentette a fejét.
-Ha hazaértünk el kell kezdeni bevásárolni.
-Még a héten sem mutatták meg magukat.
-Jó, de gondolom amúgy sem bugyi rózsaszín babakocsit vennénk.
-Hát nem. Amúgy igazad van. A neveken gondolkodtál?
-Megnéztem mindkét könyvet, amik tetszenek ilyen kihúzóval kihúztam őket. Nagyon tetszik a Zoe.
-Az gyönyörű!
-Akárcsak te!
-Az előbb láttam magam a tükörben, szóval ne hazudj!
-Soha, Drágám!
-Alugyunk!
-Rendben!
Mindketten elhelyezkedtünk, nyomott egy puszit az arcomra, és már aludtunk is.
Mikor legközelebb megébredtem Niall nem volt mellettem. Visszavettem azt az inget ami az éjjel is rajtam volt, és kimentem. Mindhárman beszélgettek, miközben ettek.
-Jóreggelt!
-Jóreggelt Szerelmem! Hogy aludtál?- sétált oda hozzám Niall, és egy csókot nyomott a számra.
-Jól. Mi van enni?
-Nézd meg mi van a pulton!
Ahogy odanéztem a tegnap esti tortákból láttam meg ott pár szelet maradékot.
-Hoztál belőle?
-Ahha! Mire hazamegyünk úgysem lesz, de enni akartam belőle.
-Köszönöm! Mennyi idő?
-Délután négy.
-Már csak négy óra van hátra?
-Ahha!
A három pasi valami golfos bigyóról beszélgetett, így én leültem, és egy filmet kezdtem el nézni. Gyorsan ráuntam, így egy baba-mama magazin foglalta le a következő óráimat. Találtam benne pár jó dolgot, amik eddig eszembe sem jutottak, hogy be kéne szerezni a gyerekeknek. Mikor még mindig nem szálltunk le azt a gyűjteményt kezdtem nézni amibe az angol és az ír fiú neveket gyűjtötték össze.
-Találtál valami jót?
-Van pár. Az Eric nekem tetszik.
-Hmmm. Eric Horan.
-Te mit szeretnél jobban? Két kislányt vagy két kisfiút?
-Két gyönyörű hercegnőt, akik olyan gyönyörűek, mint az anyjuk!
-Szeretlek!
-Én is szeretlek!- nyomott egy puszit a számra, de én többet akartam, így megcsókoltam.
Nemsokára végre leszálltunk a reptéren, és sikerült feltűnés nélkül kijutnunk. Egy autó már várt minket, és az vitt el a hotelig. Mint megtudtam Niall nekünk a nászutas lakosztályt bérelte ki, míg Marknak és Prestonnak egy-egy külön szobát. Kitöltöttük a szükséges papírokat, majd végre elfoglalhattuk a szállásunkat.
Ahogy beléptünk az ajtón azt sem tudtam hova nézzek, annyira gyönyörű volt. Volt egy óriási francia ágy, ami most tele volt szórva rózsaszirmokkal, egy hatalmas erkélyajtó, de kifele nem láttunk semmit, ugyanis ottani idő szerint hajnali négy volt. Igazából olyan nagyon különleges semmi nem volt a szobában, de mégis nagyon elnyerte a tetszésünket.
-Van kedved kipróbálni a jakuzzit?
-Adj pár percet, hogy rendbe tegyem magam!
-Rendben, addig bekapcsolom!
A férjem kiment az erkélyre, én pedig a fürdőbe siettem a bőröndömmel. Azt sem tudtam mit csináljak először, végül a fésülködéssel kezdtem. Ezután lemostam magamról a sminkem, és megmostam a fogam. Más nem jutott eszembe, így kinéztem az ajtón. Niall bőröndje ugyan úgy állt az ágy lábánál, mint eddig, így tudtam, ő sem vett semmi ruhát a fürdéshez. Úgy gondoltam, hogy akkor én sem, így egy törölközőbe csavartam magam, és a gyertyákkal megvilágított "ösvényen" kimentem. A Szöszi rám emelte gyönyörű kék szemeit, majd elmosolyodott. Lassan felém lépkedett, és átkarolta a derekamat.
-Azt hiszem, erre már nem lesz szükség!
A lepel ami a testemet takarta gyorsan a földre hullott, a szerelmem pedig végignézetg rajtam.
-Az enyém vagy. Az örökké valóságig!
-Az biztos!
Beleültünk a meleg vízbe, és míg Niall pezsgőt ivott, én az eperből falatoztam. Végül letette a poharát és puszikkal lepte be a nyakam.
És ekkor én már tudtam, hogy egy csodás éjszakának nézünk elébe.

Sophie❤

12 megjegyzés:

  1. Jujjjjjjj, el sem hiszem, hogy itt a harmadik, már alig vártaaaam *-* Annnnnyirraaaa jó lett, imádom, teljesen, csak úgy vigyorgok egyfolytában... Barbi&Niall Forever... HORAAAN BABÁÁÁK *-*
    Anyirraaa imádom az írásaidat, annyira fantasztikusan írsz. Olyan jó a történet, és a szereplők ..áhh imádok mindenkit *-*
    A barátnőmmel mi vagyunk mostmár a number 1-ok, de tényleeeg <3 <3 <3 <3 Minden nap a te történeteden jár a fejem , egyszerűen imádom. <3 *-* :$
    xoxo <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már bocs, semmi ellened, meg a barátnőd ellen, de ÉN vagyok a Number 1 és ÉN találtam ki a Horan Babákat!! Szóval örülnék, ha nem használnád!

      Törlés
    2. Koszonom a kedves szavakat☺

      Törlés
    3. Es lanyok nem kell veszekedni, higyjetek el, hogy en minden olvasomat ugyan annyira szeretek❤

      Törlés
  2. Üvözöllek dicsó lovag, szép a ruhád, szép a lovad, mi szél hozott mondca erre, mi bajod a szíved lelke.
    (Tudom, hogy nem ide tartozik, csak úgy eszembe jutott és muszály volt leírnom. :-) )

    Amikor megláttam, hogy kiraktad a rész ismételten magán hangversenyt rendeztem, de sajnos nem én nyertem, mert olyan magasan akartam sikítani, amit még Perrie Edwards sem biztos, hogy összehoz. Semmi Perrie ellen, mert imádom a csajt, de tényleg senkinek nem jött volna össze.
    De miközben olvastam a kedvenc részemet, muszáj volt megálnom. A nálam normális gondolatmenetem közbelépett (na meg apukám! ;-) ). S tudod mire jutottam? Nem? Elmondhatom? Halgatás beleegyezés alapon megosztom veled. Fáj leírni, mert ahogy neked is, mostmár nekem is a szívemhez nőtt ez a kis világ, amit kialakítottál, de... de, jobb lesz, ha a befejezett (!!) harmadik évad után új fejezetet nyitsz a könyvedben. Egyre viszont kérlek:
    Ne felejst el minket. Soha!
    Your Number 1:
    Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hat azert Perrien tultenni eleg nehez :DD
      Tudom Lili, ez lesz az utolso evad, max. negyven resszel. Soot, lehet csak harminc lesu
      Soha nem tudnalak titeket elfelejteni, es ha lesz uj blog, remelem azt is kovetni fogjatok majd❤❤❤

      Törlés
  3. Drága Zsófi!
    Fantasztikus, csodálatos, szív és lélekmelengető rész lett ez a mostani. Imádtam az egészet. Az egész részt vigyorogva olvastam végig. Alig várom az új részt ^-^
    Puszi
    Fanni
    ♡♡♡♡♡

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett várom a következőt. :-)

    VálaszTörlés
  5. Imádom a történeted!Most lehet hogy hülyének fogsz nézni de most olvasom másodszorra.
    Mire várható folytatás?

    VálaszTörlés