Halihoo☺
Meghoztam a III. évad első részét! Nem lett valami nagy szám, de remélem elnyeri a tetszéseteket ;)
Elmondhatatlanul hálás vagyok nektek a több mint 100.000 oldalmegjelenítésért, csodásak vagytok❤
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok nyomot magatok után, és csatlakozzatok a facebook csoportba❤
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
Ahogy kiléptünk a kapun egy új élet vette kezdetét. Egy olyan élet amiben mi négyen vagyunk. A férjem, a két születendő gyermekem és én.
Niallel beültünk a kocsiba, és haza mentünk. Mi értünk oda először, de megvártuk, hogy mindenki elfoglalja a helyét, majd megvolt a polgári esküvő. Ezután egy hatalmas lagzi vette kezdetét több százas násznéppel. A vacsorát fél hétkor tálalták, először a dő asztalnál ülőknek. Azaz nekünk Niallel, és a családjainknak.
Előételnek
ráksaláta vagy cézársaláta közül lehetett választani, míg főételnek ír marha
steaket, aszalt szilvával töltött csirkét vagy natúr halat lehetett választani
különböző köretekkel. Az desszertek nagyon sokfélék voltak, és a tortánk
felvágásáig azokból lehetett fogyasztani.
Miután
mindenki elfogyasztotta a vacsorát Niall három bandatársa állt fel az
ideiglenes emelvényre azzal a céllal, hogy beszédet mondjanak.
-Szóóóval!
-A francba
Harry, hova raktad a papírt?!- kérte számon Louis a göndört mikor látta, hogy
elfelejtette a mondanivalót.
-Liamnek
kellett volna elraknia!
-De hülye
vagy! Na mindegy! Tehát. Elnézést kérünk mindenkitől emiatt a kis affér miatt.
Niall! Azt hiszem a srácok nevében is mondhatom, hogy egyikünk sem gondolta,
hogy te fogsz megházasodni először.
-Sőt... Kész
csoda, hogy Barbi elviseli a hülyeségeidet.
-De hogy
valami szépet is mondjunk!- lépett előre Louis vigyorogva- Nem sok párt láttam
annyira nyáladzani, mint titeket! Mondhatnánk ilyen sablonszövegeket, hogy a ti
szerelmetek egy csoda, meg tudom is én, de ezt ti magaktól is tudjátok. Sok
utálkozást kibírtatok már együtt, nagyon remélem, hogy ezentúl is így lesz!
Barbi, köszönjük neked, hogy elviseled Niallt, tényleg! És haver, szerencsés
vagy, hogy ilyen türelmes a feleséged!
-És mégvalami!
Niall így belépve a házas életbe, ha nem kell vasalni a lepedőt, csak szólj, és
emlékeztetünk, hogy néha milyen háttal jöttél le medencézni!
-Gondoskodni
fogunk róla, ne aggódj Harry!- a férjem válasza után mindenki megemelte a
pezsgős poharát, majd ittunk belőle egy keveset.
Jó
kívánságokat mondott még anyu és apu, Maura és Bobby, Sonja Flórával Sophhal és
Ellel, Dávid, illetve Greg és Denise. Ezek után a zenekar elkezdett zenélni, és
Niallel fel kellett mennünk a parkettre megnyitni a táncot.
Kezét elemelte
a derekamról, és ujjait összefűzte az enyémekkel. Mikor a tánctér közepére
értünk kezei újra a derekamat ölelték, míg én a nyaka körül fontam össze a
sajátjaimat. Már amennyire a hasam engedte hozzá simultam, és úgy kezdtünk el
táncolni. A szám felénél valami furcsát éreztem meg a hasam egyik oldalán. Pár
másodperccel később pedig a másikon.
-Mi az,
Szerelmem? Baj van?
-Add a kezed!-
egyik tenyerét az egyik, a másikat a másik baba lábához raktam, és
pillanatokkal később újra rúgtak.
-Ez... A...
Egyszerre... Megmozdultak!
-Igen!
-Ez annyira
csodás! Mozognak a babáink!
-Pontosan!
Egyikünk sem
bírta befejezni a vigyorgást, hisz mégiscsak a gyerekeinkről van szó. Szinte
minden második percben megmozdultak, és fantasztikus érzés volt. Miközben egy
forró csókban forrtunk össze észre sem vettük, hogy a párok körénk gyűltek
táncolni. És pontosan ez az, amiről mindig is beszéltem. Ha mi ketten együtt
vagyunk, számunkra senki más nem létezik a világon, csak mi ketten vagyunk.
Csak ő és én.
-Lekérhetem
Barbit?
-Persze!- Ni
nyomott egy utolsó csókot ajkaimra, majd átadott Dávidnak.
-Büszke vagyok
rád kicsilány!
-Köszönön! Mindent köszönök Dávid! Ha akkor
nem megyek el szempillaspriált venni, most otthon ülnék arra várva, hogy Niall
tweeteljen valamit a szülinapjával kapcsolatban.
-Most meg itt vagy, és te teszed őt boldoggá!
-Köszönöm!
A következő egy-másfél
órában szinte minden férfivel táncoltam, kivéve apuval, mert az apa-lánya
táncot a torta felvágása utánra terveztük.
-Kicsim, azt hiszem itt az ideje, hogy
felszeljük a tortát!
-Várj!- magamhoz húztam,
és átöleltem- Nagyon boldog
születésnapot!
-Soha nem volt még
ilyen boldog, Szépségem! Szeretlek!
-Én is
szeretlek! Mikor megyünk el?
-Miért? Nem
élvezed?
-Nagyon
élvezem, csak már elfáradtam, és amúgy is veled akarok lenni.
-Pár óra és
indulunk, jó?
-Oké!
-Amúgy azt
hiszem, hogy mindenkinek bemutattalak, akinek akartalak!
-Az baj ha
soknak nem jegyeztem meg a nevét?
-Dehogy!-
nevetett fel, majd a kezemnél fogva húzott a több emeletes süteményekhez. Ni
hátulról átölelt míg a fejét a vállamon pihentette. Mikor megfogtam a kést, az
egyik kezét rátette az enyémre, hogy együtt vágjuk le az első szeletet.
Miközben az éles vágóeszközt a tortára helyeztem nyomott egy csókot a nyakamra,
így már nem is tudtam a sütire figyelni, hanem a figyelmemet a férjemre
fordítottam. Amint észrevette, hogy nézem gyorsan megcsókolt, de utána már
tényleg az édesdégre figyeltünk. Nem minden szeletet mi vágtunk fel, mert az
nagyon sok idő lett volna, hanem az egyik "ott dolgozó ember".
Miközben a
sütinket ettük én Niall ölében ültem, és úgy beszélgettünk Simonnal és
Harryvel. Én fáradtan dőlten a Szöszi mellkasának, akinek volt annyi ereje,
hogy megtartson. Miközben ő a hasamast simogatta annyit éreztem, hogy a
valamelyik babám megint rúgott.
-Érzed?-
vigyorgott rám az apjuk.
-Persze!
-Hadd én is! Megmozdult a keresztlányom!
-Honnan tudod, hogy lány lesz? Vagy
egyátalán, hogy te leszel az egyik keresztapja?
-Megérzem.
-Hát ez szuper, de most mennem kell táncolni
apuval.
-Oké.
Egy puszit nyomtam Niall arcára,
majd a mellettünk álló apukám kezét megfogtam, és
a tánctér felé indultunk. Elkezdődött a szám, mi pedig elkezdtünk
jobbra-balra lépkedni.
-Anyáddal megvagytok?
-Nem igazán.
-Miért?
-Hát... Felfedezte az előnyeit annak, ha a
lánya egy híresség párja.
-Hogy érted?
-Nem tudom hogy mondjam szépen
apu! Ingyenélő. Talán...
-Értem. Flóra?
-Te nem tudod?
-Mit?
-Apa! Flórát mi neveljük Niallel.
-Hogy mi?
-Ahha. Anyu nem foglalkozott vele, mikor
tartottak a kezelései, még a műtét előtt, és nem hagyhattuk így ott!
-Ne vigyem haza magammal? Végül is én
vagyok az apja. Illetve ha megszületnek az ikrek, és Niall elmegy valahova három
gyerekkel hogy fogsz bírni?
-Nem kell hazavinni. Ő már nem akkora, hogy
úgy kelljen róla gondoskodni, mint egy csecsemőről. De ezt ne most beszéljük
meg!
-Igazad van, Szívem!
Lassan lekért
Bobby, és azt láttam, hogy a húgom apuval kezd táncolni.
Hajnali négykor mikor már csak alig voltunk páran
a férjem ölében ültem, míg
ő megintcsak a hasamat simogatta.
-Lassan indulnunk kéne Kicsim.
-Mindjárt felmegyek, átöltözök, és mehetünk!
-Rendben. Addig a srácokat ágyba dugom, meg
szólok anyuéknak.
-Együnk még valamit!
-Hozok tortát!
Át tett a másik
székre, így a részeg Harry mellé kerültem. Még
a tekintete sem állt jól, de csak rám vigyorgott, majd megitta a következő
felest. Ni meghozta a csokitortát, és míg az
anyukájával váltott pár szót én megettem a
finomságot. Elköszöntünk Simontól és a feleségétől, majd felmentem a szobánkba,
hogy felöltözhessek. Egy kissé elegáns ruhát vettem fel. A hajamat kibontottam,
így hullámokban omlott a vállamra. Az esküvői ruhámat szépen a gardróbba
raktam, majd lementem. Már csak a szüleink, Niall bandatársai a párjukkal, a
húgom Lukekkal, és Sonjáék voltak ott.
-Akkor szerintem mi idnulunk. Köszönünk szépen
mindent!
-Vigyázzatok magatokra!
-Rendben!
Mindenkitől elbúcsúztunk, majd nyugodt szívvel
ültünk be a kocsiba, hogy a reptérre menjünk.
-Még mindig nem mondod el hova megyünk?
-Nem Szépségem, de mindjárt kiderül!
-Ez olyan, mint amikor Miamiba utaztunk!
-Csak most más miatt utazunk el!- simította
végig a kezét a combomon.
-Annyira... Hihetetlen ez az egész...
-Mi?
-Soha nem gondoltam volna, hogy
tizennyolc-tizenkilenc évesen lesz esküvőm. Félre ne érts, a
világ legboldgabb embere vagyok, csak annyira furcsa!
-Hidd el, hogy nekem is Drágám! Azt hittem,
hogy soha nem találom majd meg azt a nőt, akit feleségül veszek, és gyerekeket
szül nekem. De, hogy őszinte legyek soha
nem is kerestem. Vártam a Hercegnőm.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek! És a gyerekeket is szeretni
fogom, akármi történjék.
Ha bejelentik, hogy a saját nemüket szeretik el kell fogadnom, és soha nem
szabad rájuk erőltetnem semmit.
-Csak nem elolvastad a könyveket amiket a
múltkor hoztam?
-Nem. Harry megtalálta,
és hangosan olvasgatta őket.
-Óóóó így mindjárt más!
Lassan odaértünk a reptérre, és láttuk,
hogy nagyon nagyon sok rajongó áll a bejárat előtt.
Mark és Pres már korábban
eljöttek a lagziról, hogy itt biztosítsák a területet,
és valamennyire azért sikerült is nekik. Mikor leparkoltunk egyből odajöttek
hozzánk, hogy bekísérjenek minket. Egyikük
ment előttünk, másikuk mögöttünk. Ahogy mentünk befele akivel tudtunk
csináltunk képet, de nem álltunk meg. Ni a kezemet csak akkor engedte el, mikor
már beértünk a hármas terminálba, de a derekamat akkor is karolta. Markék
jöttek mögöttünk,
a sort pedig valami reptéri dolgozó zárta, aki a cuccunkat tolta egy szekéren.
Átmentünk az ellenőrzeken, majd el is indultunk a magángép
felé. Eléggé kíváncsi voltam, hogy
hova utazunk, de nagyon remélten, hogy valami
forró helyre. Izgatottan pillantottam a kijelzőre, majd felsikítottam,
mikor megláttam, hogy hol töktjük majd a nászutunkat.
-Bali?! Komoly?
-Tudtam, hogy el akarsz menni Indonéziába!
-Köszönöm, köszönöm,
köszönöm!- ugrottam a nyakába, a lábaimat a derekán keresztezve. Nem válaszolt,
csak nevetett, miközben a hátamat simogatta.
-Bemenjünk?
-Igen!
A felszállás után
mi felálltunk, és a kabinba sétáltunk.
Mivel aludni készültem levettem a ruhámat, így a csipke fehérneműmben dőltem be
az ágyba. Mikor már Niallön is csal a fekete Calvin Klein alsógatyátja volt
befeküdt mellém, és az arcomat kezdte cirógatni.
-Tudod mennyire nehéz visszafogni magam?
-De nem itt akarom eltölteni a
nászéjszakánkat!
-Tudom Drágám, én
sem. Sokkal inkább egy óriási ágyon a naplementében.
-Akkor most alugyunk, hogy kipihenve érjünk
oda!
-Igazad van. Nagyon álmos vagyok.
-Jóéjt Szöszim!
-Álmodj szépeket, Gyönyörűm!
Egymás karjaiban aludtunk el, de én nem
sokáig élvezhettem az álmomat. Pár óra múlva
a babáim mozgolódására ébredtem. Visszaaludni
nem tudtam, így kihámoztam magam a férjem ölelő karjai közül, felvettem Ni ingjét, begomboltam és kimentem. Láttam, hogy az
egyik őr alszik, míg a másik könyvet olvas.
-Hát te? Nem
tudsz aludni?
-A gyerekek
fennvannak, szóval kijöttem enni.
A kis pulthoz
sétáltam, ahonnan levettem egy banánt és egy szendvicset.
-Merre
vagyunk?
-Most értünk ki az óceán felé.
-Még csak?
Mire érünk oda?
-Otthoni idő
szerint este nyolcra, ottani szerint hajnali négyre.
-Hát én addig
kiugrok ebből a gépből!
-Nem kéne!-
éreztem meg Niall karjait a derekamon ahogy hátulról átölelt.
-Hogyhogy felkeltél?
-Megébredtem, mikor kijöttél. Baj van?
-A gyerekeid veszekedtek!
-Óóó értem. Menjünk aludni!
-Elemgyek a mosdóba,
utána sietek!
-Jólvan! Jóéjt
Mark!
-Nektek is!
Mikor már
mindketten újra az ágyban feküdtünk én a szendvicsemet ettem, Niall pedig a
hasamon pihentette a fejét.
-Ha hazaértünk el kell kezdeni bevásárolni.
-Még a héten sem
mutatták meg magukat.
-Jó, de
gondolom amúgy sem bugyi rózsaszín babakocsit vennénk.
-Hát nem.
Amúgy igazad van. A neveken gondolkodtál?
-Megnéztem
mindkét könyvet, amik tetszenek ilyen kihúzóval kihúztam őket. Nagyon tetszik a
Zoe.
-Az gyönyörű!
-Akárcsak te!
-Az előbb láttam
magam a tükörben, szóval ne
hazudj!
-Soha, Drágám!
-Alugyunk!
-Rendben!
Mindketten elhelyezkedtünk, nyomott egy
puszit az arcomra, és már aludtunk is.
Mikor legközelebb
megébredtem Niall nem volt mellettem. Visszavettem azt az inget ami az éjjel is
rajtam volt, és kimentem. Mindhárman beszélgettek,
miközben ettek.
-Jóreggelt!
-Jóreggelt Szerelmem! Hogy aludtál?- sétált
oda hozzám Niall, és egy csókot nyomott a számra.
-Jól. Mi van enni?
-Nézd meg mi van a pulton!
Ahogy odanéztem a tegnap esti tortákból
láttam meg ott pár szelet maradékot.
-Hoztál belőle?
-Ahha! Mire hazamegyünk úgysem lesz, de enni
akartam belőle.
-Köszönöm! Mennyi idő?
-Délután négy.
-Már csak négy óra
van hátra?
-Ahha!
A három pasi valami
golfos bigyóról beszélgetett, így én leültem, és egy filmet kezdtem el nézni.
Gyorsan ráuntam, így egy baba-mama magazin foglalta le a következő óráimat.
Találtam benne pár jó dolgot, amik eddig eszembe sem jutottak, hogy be kéne
szerezni a gyerekeknek. Mikor még mindig nem szálltunk le azt a gyűjteményt
kezdtem nézni amibe az angol és az ír fiú neveket gyűjtötték össze.
-Találtál valami jót?
-Van pár. Az
Eric nekem tetszik.
-Hmmm. Eric
Horan.
-Te mit
szeretnél jobban? Két kislányt vagy két kisfiút?
-Két gyönyörű
hercegnőt, akik olyan gyönyörűek, mint az anyjuk!
-Szeretlek!
-Én is
szeretlek!- nyomott egy puszit a számra, de én többet akartam, így
megcsókoltam.
Nemsokára
végre leszálltunk a reptéren, és sikerült feltűnés nélkül kijutnunk. Egy autó
már várt minket, és az vitt el a hotelig. Mint megtudtam Niall nekünk a
nászutas lakosztályt bérelte ki, míg Marknak és Prestonnak egy-egy külön
szobát. Kitöltöttük a szükséges papírokat, majd végre elfoglalhattuk a
szállásunkat.
Ahogy
beléptünk az ajtón azt sem tudtam hova nézzek, annyira gyönyörű volt. Volt egy
óriási francia ágy, ami most tele volt szórva rózsaszirmokkal, egy hatalmas
erkélyajtó, de kifele nem láttunk semmit, ugyanis ottani idő szerint hajnali
négy volt. Igazából olyan nagyon különleges semmi nem volt a szobában, de mégis
nagyon elnyerte a tetszésünket.
-Van kedved
kipróbálni a jakuzzit?
-Adj pár
percet, hogy rendbe tegyem magam!
-Rendben, addig bekapcsolom!
A férjem kiment az erkélyre,
én pedig a fürdőbe siettem a bőröndömmel. Azt sem tudtam mit csináljak először,
végül a fésülködéssel kezdtem. Ezután lemostam magamról a sminkem, és megmostam
a fogam. Más nem jutott eszembe, így kinéztem
az ajtón. Niall bőröndje ugyan úgy állt az ágy lábánál,
mint eddig, így tudtam, ő sem vett semmi ruhát a fürdéshez.
Úgy gondoltam, hogy akkor én sem, így egy törölközőbe csavartam magam, és a gyertyákkal megvilágított "ösvényen" kimentem. A Szöszi rám emelte gyönyörű kék szemeit, majd elmosolyodott.
Lassan felém lépkedett, és átkarolta a derekamat.
-Azt hiszem, erre már nem lesz szükség!
A lepel ami a testemet takarta gyorsan a
földre hullott, a szerelmem pedig végignézetg rajtam.
-Az enyém vagy. Az örökké valóságig!
-Az biztos!
Beleültünk a meleg vízbe, és míg
Niall pezsgőt ivott, én az eperből falatoztam. Végül
letette a poharát és puszikkal lepte be a nyakam.
És ekkor én már tudtam, hogy egy csodás
éjszakának nézünk elébe.
Sophie❤
Sophie❤
Jujjjjjjj, el sem hiszem, hogy itt a harmadik, már alig vártaaaam *-* Annnnnyirraaaa jó lett, imádom, teljesen, csak úgy vigyorgok egyfolytában... Barbi&Niall Forever... HORAAAN BABÁÁÁK *-*
VálaszTörlésAnyirraaa imádom az írásaidat, annyira fantasztikusan írsz. Olyan jó a történet, és a szereplők ..áhh imádok mindenkit *-*
A barátnőmmel mi vagyunk mostmár a number 1-ok, de tényleeeg <3 <3 <3 <3 Minden nap a te történeteden jár a fejem , egyszerűen imádom. <3 *-* :$
xoxo <3 <3
Már bocs, semmi ellened, meg a barátnőd ellen, de ÉN vagyok a Number 1 és ÉN találtam ki a Horan Babákat!! Szóval örülnék, ha nem használnád!
TörlésKoszonom a kedves szavakat☺
TörlésEs lanyok nem kell veszekedni, higyjetek el, hogy en minden olvasomat ugyan annyira szeretek❤
TörlésÜvözöllek dicsó lovag, szép a ruhád, szép a lovad, mi szél hozott mondca erre, mi bajod a szíved lelke.
VálaszTörlés(Tudom, hogy nem ide tartozik, csak úgy eszembe jutott és muszály volt leírnom. :-) )
Amikor megláttam, hogy kiraktad a rész ismételten magán hangversenyt rendeztem, de sajnos nem én nyertem, mert olyan magasan akartam sikítani, amit még Perrie Edwards sem biztos, hogy összehoz. Semmi Perrie ellen, mert imádom a csajt, de tényleg senkinek nem jött volna össze.
De miközben olvastam a kedvenc részemet, muszáj volt megálnom. A nálam normális gondolatmenetem közbelépett (na meg apukám! ;-) ). S tudod mire jutottam? Nem? Elmondhatom? Halgatás beleegyezés alapon megosztom veled. Fáj leírni, mert ahogy neked is, mostmár nekem is a szívemhez nőtt ez a kis világ, amit kialakítottál, de... de, jobb lesz, ha a befejezett (!!) harmadik évad után új fejezetet nyitsz a könyvedben. Egyre viszont kérlek:
Ne felejst el minket. Soha!
Your Number 1:
Lili
Hat azert Perrien tultenni eleg nehez :DD
TörlésTudom Lili, ez lesz az utolso evad, max. negyven resszel. Soot, lehet csak harminc lesu
Soha nem tudnalak titeket elfelejteni, es ha lesz uj blog, remelem azt is kovetni fogjatok majd❤❤❤
Drága Zsófi!
VálaszTörlésFantasztikus, csodálatos, szív és lélekmelengető rész lett ez a mostani. Imádtam az egészet. Az egész részt vigyorogva olvastam végig. Alig várom az új részt ^-^
Puszi
Fanni
♡♡♡♡♡
Koszonom szepen❤❤
TörlésNagyon jó lett várom a következőt. :-)
VálaszTörlésKoszonom, sietek☺
TörlésImádom a történeted!Most lehet hogy hülyének fogsz nézni de most olvasom másodszorra.
VálaszTörlésMire várható folytatás?
Nagyon szepen koszonom☺❤szombatra😘❤
Törlés