Sziasztook☺
Nos meghoztam a következő részt, talán izgalmasabbra sikerült mint az előző❤
Viszont van valami, amit el kell nektek mondanom. Jövő hétvégén kétnapos osztálykirándulásra megyünk, péntek, szombat. Későn is érünk haza, és azt hiszem nagyon fáradt is leszek. A lényeg, hogy a részt csak vasárnap tudom majd kirakni, de lesz, nem marad el ;)
Köszönöm a megértéseteket, ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok nyomot magatok után, és csatlakozzatok a facebook csoportba❤
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
Aznap elég késő aludtunk el, de egyikünk sem bánta.Hát ez a nap is eljött. Ha minden jól megy, ma kiderülnek a babák nemei.
Reggel izgatottan keltem, és egyből az erkélyre
siettem megnézni, hogy milyen az idő. Szerencsére sütött a Nap, így eldőlt,
hogy a babaváró kinn lesz megtartva.
Visszamentem az ágyba, és Niall csípőjére
ültem. Nyomtam egy puszit fedetlen mellkasára, így kezdett ébredezni.
-Jóreggelt Szépségem!
-Neked is! Jól aludtál?
-Ahha. És te?
-Alig mozogtak éjjel.
-Akkor jó. Gyere menjünk le!
Elindultunk lefele, de útközben benéztem a húgomhoz.
A laptopján skypeolt, és nagyon vigyorgott. Niall egymásra vigyorogtunk, és
azonnal tudtuk, hogy Luke-kal beszél.
-Mostanában nagyon össze melegedtek. Lassan fel
kéne világosítani.
-Minek akarod ennyire?- néztem rá, miközben
tovább indultunk.
-Hát nem tudom. De féltem.
-Nem kell félteni, van esze.
-Azért majd beszélek Luke-kal.
-Azt sem tudjuk, hogy együtt vannak-e!
A konyhába érve a hűtőben kezdtem turkálni
reggeli után.
-A tegnapi gyümölcs saláta?
-Tökéletes!
Fogtam a nagy tálat, de nem mentünk át az
étkezőbe, hanem a konyhában kialakított pulthoz mentünk, és a bárszékekre
ültünk. Eszünkbe jutott, hogy nincs innivalónk, így Ni elment kávét és teát
csinálni, én meg megnéztem ki csönget. A partiszervező brigád jött, hogy
feldíszítse az udvart. Rózaszín és kék lufikat hoztak, meg mindenféle pasztell
kelléket. Kimentek a kertbe, mi pedig folytattuk a reggelit, a húgommal
kiegészülve.
*Flóra szemszöge*
Mióta Dr. Talyor azt mondta, hogy a műtét
segített, és nem kellenek a kezelések én vagyok a legboldogabb ember a világon.
Nagyon rossz érzés volt abban a tudatban élni, hogy meghalhatok tizenöt évesen.
A nővéremen és Niallön kívül szerncsére volt még valaki, aki mindig is
támogatott. Luke.
Nagyon különleges kapcsolat alakult ki köztünk
már az első találkozásnál, Dubaiban.
Bármiről tudtunk beszélni, nagyon sokat
nevettünk együtt, tényleg nagyon közel kerültünk egymáshoz. Mikor végleg
Londonba költöztünk még többet tudtunk találkozni. Volt, hogy csak filmeztünk,
de megesett, hogy meghallgattam a próbájukat, elmentünk sétálni. Én pedig
lassan kezdtem bele szeretni. Ezt egyedül Barbinak mondtam el, mert tudtam,
hogy ő megért, és tud tanácsot adni.
Egyébként kicsit rosszul éreztem magam amiatt,
hogy megint egy idősebb srác jön be, de Harryvel az nem is volt igazi
kapcsolat, még barátság extrákkal sem. Szerencsére a jó kapcsolat megmaradt
köztünk, és azóta is ő a harmadik legfontosabb férfi az életemben- csak mert az
első Luke, a második pedig Niall. Nagyon féltett mindentől, de leginkább a
csalódástól, azt hiszem.
Tehát miközben én beleszerettem az ausztrál
srácba úgy kezdtem kigyógyulni a rákból. A műtétem előtt mondta, hogy szeret,
de nem tudtam, hogy hogyan értelmezzem. Nem mertem megkérdezni, és bevallani
neki az érzéseimet. Attól tartottam, hogy ezzel elveszítem, azt pedig semmiképp
nem akartam.
Bár a nővérem és a férje is úgy kezeltek
minket, mintha egy pár lennénk, mégsem voltunk. Akárhányszor szóba hozták mi
tereltünk, de soha nem tagadtuk, és nem is erősítettük meg. Köztes állapot
volt, de úgy döntöttem ez nem mehet így tovább. Elhatároztam, hogy a babaváró
után elmondok neki mindent. Az volt bennem, hogy ez a valami köztünk így nem
mehet tovább. Nekem kezdődik lassan a suli, arra tisztázni akarom a dolgokat,
vele is és magamban is, nekik pedig jön ki az album, mennek reklámozni, jön a
turné.
Tehát döntöttem. A babaváró parti után bevallom
neki, hogy szeretem, bármi is történjék ezután.
*Barbi szemszöge*
Miután elfogyott a saláta- és egy doboz oreo-
az emeletre mentünk. Flóra a saját szobájába, ahogy mi is.
-Kicsim, nekem el kéne mennem egy órára, jó?
-Hova?
-Julian hívott mindannyiunkat. Azt hiszem az
utolsó simítások.
-De nem maradtok sokáig, ugye?
-Dehogy! Hozom az ebédet, jó?
-Köszönöm!
A Szöszi elment összekészülődni, én pedig az ágyról
néztem végig. Úgy voltam vele, hogy nincs kedvem felöltözni, így miután ő
elment, én a húgomhoz kopogtattam be. Az újonnan kapott íróasztalánál ült, és
nézett ki a fejéből.
-Hahó!- simítottam meg a vállát, mire
feleszmélt, és rám kapta a tekintetét.
-Jajj de megijesztettél!
-Bocsi! Jöttem beszélgetni. Miújság?
-Döntöttem Barbi. Elmondom Luke-nak, hogy
szeretem.
-Biztos vagy benne?
-Aha. Ez így nem mehet tovább.
-Ha így érzed én támogatlak, bármi is lesz. De
ha Luke paraszt lesz, letépem a golyóit.
-Talán nem kerül rá sor. Figyelj! Ilyen sulis
cuccokat majd veszünk?
-Persze! Holnap Niall elmegy koncertre, mi meg
kimegyünk a városba vásárolni, jó?
-Oké, de te nem mész vele?
-Nem. Mi holnap után elmegyünk Cannesba két
napra, hazajövünk, utána nap pedig suli.
-Oksi. De én minek is?
-Mert Ni nem enged el egyedül.
-Ja érteem.
-Utána Írországba én nem megyek, nem szabadna
repülnöm már Franciaországba sem, de azt megígértem. Na mindegy is. Majd még az
utolsó koncertre megyünk Sheffield-be, kocsival.
-És Niall nem fog hiányozni?
-Haza fog jönni az állomások között, de ő
mondta, hogy nem mehetek velük.
-Ez érthető.
-Meg a suli miatt sem mehetnék.
-Igaz...
Barbi! Szerinted be fogok tudni illeszkedni?
-Biztos
vagyok benne. Nem ismerek még egy ilyen erős, korodbeli lányt, aki azon ment
volna keresztül, mint te!
Tovább
beszélgettünk, majd délben
Ni megjött a kajával. Mindent megettünk, majd az udvarra mentünk, hogy
megnézzük hogy állnak. Nagyon szép lett a kert, a
kaják is kezdtek kikerülni a svédasztalokra.
Flóra felment a szobába összeszedni a gondolatait, mi a konyhába mentem.
-Kicsim,
mikor lehet menni a tortáért?- kiabált a nappaliból Niall.
-Lassan
mehetsz érte, addigra én is kész leszek.
-Rendben!-
hallottam a hangját egyre közelebbről, majd a kezeit éreztem meg a derekam körül.
-Itthon
hagyhatlak?
-Nem
lesz semmi baj, anyukádék is nemsokára jönnek.
-Vigyázol magadra?
-Mit
tudnék csinálni?
-Bármit.
-Nyugi
Niall, máskor is vagyok itthon!
-A
babák hogy vannak?
-A
babák már most
veszekednek.
-Rugdalóznak?
-Nagyon...
Megfordított az ölelésében és felhúzta a pólómat, hogy hozzáférjen a
pocakomhoz. Óriási kezeit a két baba
fejéhez simította és beszélni kezdett
hozzájuk.
-Helló bébik! Ma kiderül, hogy mitek van, vagy éppen nincs! A felén már túl vagytok, bírjátok még ki egy ideig
anyuban, rendben? És ne veszekedjetek, mert az fáj anyunak is. Én most elmegyek a tortáért, addig is legyetek jók, nemsokára megjönnek a nagyszüleitek.
-Már itt vannak, és fiam tényleg indulnod
kéne!- hallottuk meg Maura hangját. Kaptam egy utolsó puszit a pocakomra, és a Szöszi lehúzta a pólómat.
-Sziasztok!
-Ugye
nem zavartunk meg semmit?
-Dehogy!
Épp a tortáért
indultam!- válaszolt a Szöszi most éppen az a tesójának és el is
indult felfele, de én megragadtam a karját.
-Várj!
-Mondjad,
Szépségem!
-Választassz nekem egy ruhát?
-Délutánra?
-Ühümm.
-Persze!-
kaptam egy gyors csókot és ezután már csak a dobogást lehetett hallani, ahogy futott a lépcsőn.
-Tudunk
valamit segíteni?- kérdezte Maura.
-Nem
kell, köszönöm! Csak szomjas vagyok,
ezért csináltam egy teát.
-Rendben!
Kiöntöttem az
innivalóm és azzal mentünk be a nappaliba. Apu, Greg, Bobby és Maura mostani barátja épp egy meccset
nézett. Mindenkit puszival köszöntöttem, majd inkább úgy döntöttem megmutatom
Denisenak és az anyósomnak a babaszobák tervét. A lépcső felénél járhattunk mikor
a csengő hangja ütötte meg a fülemet, így letotyogtam, hogy kinyithassam az ajtót.
-Perrie!-
öleltem át a barátnőm.
-Nem
jöttem korán?
-Dehogy!
Még csak Gregék, apuék meg Mauráék vannak itt. Meg kinn az udvaron a díszítők- magyaráztam nagyban, mikor is valaki felemelt az ölébe.
-Ni
rakjál le!
-Elrabollak!
-Hova?
-Elmegyünk egy helyre, ahol most azonnal megtudjuk a picik nemét!
-Felejtsd
el, Horan!
-Ne
feledd, hogy már te is Horan vagy! Én indulok, a ruhát lehoztam a lenti hálóba, hogy ne
kelljen annyit lépcsőznöd!
-Köszönöm, drága vagy!- csókoltam meg.
Adott
két puszit a szőke lánynak, és már el is hajtott a kocsival.
-Gyere
beljebb!
-Hogy
vagytok?- nézett a már méretes hasamra.
-Kétszer annyit eszek mint Niall... De legalább ma kiderül milyen neműek, és tudunk menni
vásárolni.
-Ja érteem.
-Gyere,
neked is megmutatom a szobák terveit.
Míg
felértünk megtudtam, hogy azért jött ilyen korán,
ugyanis randija volt, és az ismeretlen
srác ide hozta.
-Barbi
ezek nagyon szépek!
-Igen,
mi mondtuk, hogy mi hol legyen, a lakberendező pedig lerajzolta, és
megszerkesztette.
-Szuperek
lesznek.
-Anyukád
jön?- kérdezte Denise.
-Hát,
engem nem keresett, Flóra beszélt vele, ő megmondta, nem tudom. Csak annyit
akarok, hogy ez a délután menjen le veszekedések
nélkül.
-Nem lesz semmi baj.
Niall, és az útközben összeszedett Harry
hazaért, és azonnal fel akarták vágni a tortát.
-Most azonnal vigyétek ki! Nem tudom megmondani
mióta várok erre, nem fogjátok elrontani a meglepetést!
-Bocsi!
Közeledett a három óra, én pedig elkezdtem
készülődni. Ni egy virágos rövid blúzt, és egy elegánsabb fazonú ceruzaszoknyát
választott nekem. A sminkem csak alapozó, púder, szempillaspirál, és tus volt,
illetve a szemöldökömet húztam ki. A hajamat kicsit begöndörítettem, de amúgy
hagytam, hogy természetesen hulljon a vállamra. Mire elkészültem Liam megjött
egyedül, Louis pedig Danielle társaságában. Kicsit aggódtam amiatt, hogy El és
Sophia nem fog-e jelenetet rendezni, de bíztam benne, hogy érett felnőttek
módjára el tudják kerülni egymást.
-Sziasztok!-
ugrottam a nyakukba.
-Hogy
vagy?
-Jól,
köszönöm! Gyertek, menjünk ki!
A
kertbe kiérve már minden kész volt, Theo épp egy kék tetejű muffint evett, míg a
felnőttek beszélgettek. Köszöntötték egymást a többiekkel, mi pedig Niallel a
kisfiúhoz mentünk.
Lassan mindenki odaért, már csak páran nem
voltak ott- Luke, El és Soph. Flóra az ajtóban állt, hogy amint megérkezik a
szerelme tisztázni tudják a dolgokat, mi pedig addig kinn beszélgettünk.
Épp
a konyhában voltam, mikor csengettek, de a húgom már nyitotta is az ajtót.
Kijjebb mentem, hogy lássam a bejáratot, ahol Luke lépett be oldalán egy zsíros
hajú, felfújt mellű és szájú kurvával. Ahogy ezt Flóra meglátta egy óriási
pofont kevert le neki, és otthagyta. Az ausztrál srác nem értette miért kapta
ezt, értetlenül nézett az emelet felé. Én a testvérem után siettem, Niall pedig
odament a párhoz.
-Hééé! Semmi baj! Ha ilyen hülye, ne is
foglalkozz vele!- öleltem át egyből az ágyán fekve zokogó lányt.
-Akkora
paraszt!
-Ez
a lány egy buta liba. Te sokkal jobb vagy nála!
-Ezek
szerint ő jobb neki, mint én.
-Hülye
vagy?! Ezt felejtsd el!
-Felküldenéd
Harryt?
-Vele
szeretnél beszélni?
-Ahha!
-Akkor
persze.
Nyomtam
egy puszit a fejére, és ott hagytam. A kertben már ott volt mindenki, a göndört
felküldtem, Luke-ot pedig félre hívtam.
-Ki
ez a lány?
-A
kurvám. A barátnőm. Nem tudom.
-És
minek kellett idehozni?
-El
akart jönni.
-Én meg nem akarom,
hogy egy ilyen ember a házamban legyen! Unszimpatikus, és zavar.
-Flórának mi baja?
-Ez az amit addig nem fogsz tudni, amíg ehhez a
ribanchoz közöd van! És addig ne is keresd!
-De... Miért?
-Egy paraszt vagy Luke Hemmings!
Hátat fordítottam neki, és a férjem mellé
sétáltam.
-Azt reméltem, hogy egy délután lemegy feszkó
nélkül.
-Ne idegeskedj, Szerelmem!- csókolt a nyakamba-
Luke okos gyerek, rá fog jönni mi a helyzet.
-Nagyon ajánlom!
A Szöszi nemsokára megkocogtatta a poharát, hogy
mindenki ránk figyeljen. Hazz és Flóra fenn voltak, de tudtuk, hogy úgysem
jönnek le.
-Köszönjük
szépen mindenkinek aki ma eljött! Nagyon sokat jelent
nekünk, hogy ti lesztek itt velünk, mikor megtudjuk, hogy a babáink milyen
neműek lesznek. Mielőtt azonban felvágnánk a tortát szeretném elmondani, hogy
mindegy, hogy kislányok vagy kisfiúk, az a lényeg, hogy egészségesek legyenek, és persze hasonlítsanak a gyönyörű anyjukra- mondta, majd egy puszit
nyomott a fülem mögé.
-Niall
bácsi, ne szarozzál már ennyit?- jelent meg
mellettünk Sophie és Theo kézen fogva. Mindannyian felnevettünk, majd a tortához
sétáltunk. Ni fél karral a derekamat fogta, a másikkal a kezemet, amivel a kést tartottam.
-Szeretlek
Niall!- csókoltam meg, majd csukott szemmel belevágtam a tortába. Egyikünk sem
merte megnézni, senki meg nem szólalt,
csupán a zene szólt halkan. Én még mindig nem nyitottam ki a szemem, csak mikor a férjem
ölelése más lett körülöttem. Azonnal a tortára néztem, ami se kék, se rózsaszín nem
volt. Egyszerű piskóta.
-Ez mi?! Valami szívatás?
-Én sem tudom, Drágám. De... Ezt nem értem.
-A francba is!- kezdtem el bőgni. Miért nem
derülhet már ki végre, hogy kislányok lesznek vagy kisfiúk? Vagy a Doki miért
nem mondta azt, hogy még nem tudja megmondani?
-Shhh! Ne sírj! Nyugi bébi!
Annyira szorosan öleltem, hogy a szuszt is
kiszorítottam belőle. Nem is akartam a többiekre nézni, és látni a sajnálkozó
tekintetüket.
-Most
azonnal felhívom a Dokit!
-Előbb
mosd meg az arcod!
-Oké.
A
fürdőbe érve megmostam az arcom, majd egyből a magamhoz vettem a telefonom,
hogy beszéljek az orvosommal.
-Igen,
tessék? Dr. Harrison beszél.
-Haló
Doki, Barbi vagyok.
-Szia
Barbi!- azonnal megváltozott a hangja.
-Ugye
nincs semmi baj a gyerekeinkkel?
-Semmi
baj velük Barbi, csupán soha nem arra mozdulnak.
-De
akkor miért nem mondta el?
-Annyira
lelkes voltál, sajnálom.
-Semmi baj, csak most annyira kellemetlen.
-Bocsánat, talán mire
legközelebb jössz valóban meg tudom mondani.
-Köszönöm, viszhall Doki!
-Szia Barbi!
Vissza kimentem, elnézést kértem mindenkitől,
majd elfogyasztottuk a torta egy részét.
Anyukám megjelent négy óra körül, de
szerencsére nem volt semmiféle veszekedés miatta. Mivel Dávidot alig láttam
mostanában nagyon sokat beszélgettünk, nem munka ügyben, hanem mint barátok. A
legnagyobb meglepetésünk Ed megjelenése volt, aki hazajött a turnéjáról, hogy
gratuláljon nekünk. Mauráék, Gregék és apuék nálunk aludtak, így az utolsó
vendég aki elment lett este fél tíz. Erre Theo már szinte hulla volt, így a
szülei vitték fürdetni és egyből aludni. A partiszervezőknek fizettünk, aztán
pedig tényleg nem maradtunk sokan. Úgy döntöttem felmegyek a húgomhoz
beszélgetni, kíváncsi voltam hogy van.
Felálltam Ni öléből, egy puszit nyomtam a
szájára, majd az emelet felé indultam.
-Hova mész, Szépségem?
-Flórához. Azt sem tudom, Harry itt van-e még.
-Elment már.
-Ránézel Theora is, kérlek?- szólt Denise.
-Persze!
A kisfiúnál kezdtem, aki békésen aludt az
ágyban, magához ölelve a kedvenc plüssét. A húgom szobájába érve viszont őt nem
találtam ott. Az erkélyen sem volt, így benéztem a fürdőjébe. Ott ült a földön,
a csempének támaszkodva, egy pengével a kezében. Azonnal odarohantam hozzá,
ezzel megakadályozva, hogy folytassa amit elkezdett a bal csuklóján.
-Mégis mit csinálsz?!
-Barbi... Ez... Öhmm...
-Flóra!- csúsztam le mellé, és átöleltem- Luke
miatt csinálod, vagy valami más baj van?
-Luke miatt...
-Nem éri meg! Luke hülye, majd észhez tér. De
nincs egy hónapja annak, hogy visszakaptad az életed! Ha nem jövök be meddig
csinálod? Míg el nem ájulsz?
-Nem tudom! Sajnálom!- még jobban sírt.
-Jólvan semmi baj! Erről senkinek nem mondunk
semmit. Tudom mivel kell bekenni, illetve be is kötjük, de most
lefertőtlenítem.
-Oké.
A kis szekrényben volt minden, ami kellett,
szóval miután betadnie-t csöpögtettem rá, bekentem egy géllel, és
leragasztottuk.
-Ettől gyorsan elmúlik. De többet ne csinálj
ilyet, jó? Még az sem ekkora baj, ha leiszod magad. Persze ezt sem kell, de
érted. Lejössz hozzánk? Van megbontva bor.
-Nem zavarok?
-Dehogy, gyere!
-Várj Barbi!- rántott vissza maga mellé-
Köszönök mindent! Annyira szeretlek!
-Én is szeretlek, te buta!
Miután jól megölelgettük egymást tényleg
lementünk a többiekhez. Flóra kapott bort, én pedig csináltam magamnak egy
teát. Ekkorra már nagyon fáradt lettem, így Niallel felmentünk a szobánkba,
közösen letusoltunk, és aludtunk is.
Sophie❤
Sophie❤
A francba! Menj a francba. Nem fordulnak meg, mi? Ááá! Most legszívesebben felrobbannék! És még Flóra és Luke is? Hogy a férfiak milyen balfaszok! Mi pedig, azaz a nők a jobbfaszok. Van agyuk gondolkodni, kétszer meggondolják mit tegyenek, de a férfiak, most itt nagy mértékben Luke-ra gondolok, nem használják az agyukat, amit nem hiába kaptak.
VálaszTörlésLátod, kedves Zsófim, jönn az ihlet! És amikor jön, nagy durranás. Ez most konkrétan tarolt. És remélem egy csodás rétet tele virágokkal hagy maga után. Magyarul csupa pozitív dolgot. Nem tudom hogy vagy vele, de nem szeretem az olyan Fanfictiont, amiben a végén meghal valaki. El se olvasom. Úgyhogy ajánlom, hogy itt Happy End legyen, külömben török, zúzok, tiprok és vágok! De annak nem lesz Happy End a vége!
Örök hívőd:
Lili😘
Koszonom szepen Lili☺nem akarok spoilerezni, foleg nem nyilvanosan, szoval ha gondolod irj valamikor😏❤
Törlés