21. rész- Most minden rendben...

Hiii! :)

Megérkezett a huszonegyedik rész! ☺

Remélem elnyeri a tetszésetek! ;)

Szóval valamelyik nap sikerült a mentés helyett véletlenül a közzététel ikonra mennem, így a huszonötödik részt páran elolbasták. Vagyis egy részét! :D

Ha tetszik ez a rész pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel! ☺

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"Megöleltük egymást és elmentünk a saját szobánkba. Gyors tusolás után be is dőltem az ágyba és aludtam."

Reggel sokáig aludtunk, tíz órakor arra ébredtem, hogy Niall engem néz. Hatalmas mosollyal fordultam felé.

-Jóreggelt!

-Neked is!- mondta, majd adott egy csókot.

-Miért néztél?

-Mert olyan cuki vagy mikor alszol!

-Mikor lesz ilyen legközelebb, hogy nyugodtan együtt tudunk aludni?- néztem rá kissé bánatosan.

-Éjjel.

-De az már nem lesz olyan! Olyat akarok, hogy semmi miatt nem kell majd aggódnunk, és nem kell szomorúnak lennünk!

-Olyan? Huszonnyolcadikán mikor jössz Londonba!

-Az két hét... Két fájdalmas hét!

-Nem lesz olyan fájdalmas! Majd a karácsony eltereli a figyelmed!

-De a karácsonynak semmi értelme nélküled!

-Most egész nap durcizni fogsz?- nézett rám, és egy gyors csók után el is tűnt a fürdőben. Nem értettem, hogy most megsértődött e vagy mi van. Megráztam a fejem, magamra kaptam egy pólót, és bekpogtam a fürdőbe.

-Mit csinálsz?

-Tusolok!- mondta, én meg nem is gondolkodva benyitottam- Mit csinálsz?- nézett rám értetlenül.

-Tusolok!- vigyorogtam rá.

-De most én akarok.

-És veled nem lehet?

-Velem akarsz tudolni?

-Igen. Mert rájöttem, hogy semmi értelme a durcimnak. Minden percet ki kell használnom amit veled töltök! Szóval ezt sem hagyhatom ki.

-Igazad van! Akkor csatlakozol?

-Ha neked nem baj...

-Hogy a francba lenne baj?

-Oké. 

Levettem a pólóm és beálltam mellé a kádba. Megengedte a vizet, és belecsókolt a nyakamba. Halk nyögések hagyták el a szám, de nagyon élveztem. Élveztem ahogy hozzáerhetek. Ahogy meztelen testjeink érintkeznek. Ahh fantasztikus volt! Egy ideig még kényeztettük egymást, de végül levetette a tusfürdőt a polcról és megmosott. Utána én következtem. Utálom a férfi tusfürdők szagát, de az övének kifejezetten jó illata volt. Mikor kiszálltunk a kádból rendesen megtörölköztem, és felöltöztem. Nem gondoltam, hogy valami izgi ruhát veszek fel, egy farmer meg egy póló megtette. Inkább a sminkem lett ma egy kicsit másabb mint máskor. Niall is elkészült, és be kellett volna mennünk az ügynökségre. Már rajtam volt a kabàt mikor valaki kopogott. 

Az ajtóban állt Harry, Flóra, Dávid és El.

-Sziasztok! Ki kihez?

-Én hozzád- mondta Dávid.

-Én kettőtökhöz- mondta Flóra.

-Én is- csatlakozott Harry.

-Én pedig szintén hozzád!- válaszolt El is.

-Jézusom! Először is gyertek be! Dávid te várj a végére meg Flóra te is! Harry?

-Este csinálunk valamit?

-Mire gondolsz?

-Nem tudom... Valami összejövetel.

-Erre mi is gondoltunk Niallel... Mi benne vagyunk!

-Oké. Akkor majd írok! Sziasztok!

-Hali! El?

-Te karácsonykor még nem leszel kinn ugye?

-Nem akkor még nem...

-Oké. Akkor mikor is jössz? 

-Huszonhét vagy huszonnyolc.

-És meddig maradsz?

-Nem tudom. Majd meglátom.

-Oké. És akkor holnap komolyan mehetek?

-Persze!

-Oké. Na sziasztok!

-Hali! Flóra?

-Én csak jöttem megkérdezni, hogy ma mit csináltok vagy csinálunk...

-Arra gondoltunk elmegyünk megnézni New Yorkot. Sétálni egyet. Az jó?

-Ha nem zavarok akkor nekem teljesen!

-Dehogy is! Nekünk most be kell menni az ügynökségre. Utána kajálunk már hárman, beszélünk anyuékkal és megyünk!

-Oksi. Mire legyek kész?

-Ammm. Most mennyi idő?

-Negyed tizenkettő.

-Akkor fél egyre.

-Oké. Sziasztok!

-Hali! Dávid?

-Nos. Most menned kell az ügynökségre, oda nem megyek veled. Utána szünet lesz január 11-ig. Mi is elutazunk a lányokkal. Utána viszont kemény munka. Ha meg az nincs, tanulás! És az az ember. Tudod az a sznob paraszt.

-Igen...

-Beajánlott pár helyre!

-Komolyan?

-Ahha!

-De fasza! És van már valami?

-Sajnos még nincs, de rajta vagyok!

-Oké! Köszönöm! Karácsonykor találkozunk? 

-Mit szólnál ha huszonharmadikán délután átjönnél hozzánk?

-Az jól hangzik, oké.

-Oké. De most megyek. Holnap reggel kilenc recepció!

-Rendben. Ott leszünk! Szia Dávid!

-Sziasztok!

Mikor mindenki elment Niallel dőltünk a röhögéstől. Megállapítottuk, hogy ügyfélszolgálatot is nyithanánk. Milyen jól kezeljük az ilyen helyzeteket! Végül elindultunk, de egy starbucksnál megálltunk. Vettünk két kávét és azokkal hajtottunk tovább. Az ügynökségre beérve egyből annak az embernek az irodájába mentünk. 

-Jóreggelt!

-Áhh magának is! Hogy van?

-Köszönöm jól!

-Miben segíthtetek?

-Csak szeretném megköszönni, hogy annyi helyre beajánlott!

-Ja igazán nincs mit!

-Illetve kérte, hogy jöjjek be kiválasztani a képeket.

-Igen. És átutalom a pénzt!

-Köszönöm!

-Ugyan az a számlaszám?

-Persze.

-Rendben. És akkor majd a többi pénzt is arra utaljuk!

-Oké köszönöm! És akkor megyünk megnézni a képeket?

-Igen.

-Niall eljössz te is?- néztem rá.

-Hát persze!- ölelte át a derekam. 

-Oksi! 

Bementünk Maxhoz- a fotóshoz- és őt is köszöntöttem.

-Jó reggelt!

-Már akinek reggel van!- röhögött fel.

-Na ja! Megnézzük a képeket?

-Ahha. Csüccs le! Nem szólsz Marthaéknak?

-De, az jó ötlet. Sietek!

Bementem Marthahoz, Tomhoz és Brigittet is meglátogattam, hogy nézzék meg a képeket. Mindenki jött velem. Nagyon boldog voltam. Visszamentünk, leültünk és elkezdtük nézni a képeket. Voltak amiken jót röhögtünk, ugyanis elég hülye fejeket vágtam. Délre sikerült kiválasztani azt a huszat amit majd a világ látni fog. 

Persze nekem mind át lett küldve. Mindenkitől elbúcsúztam, de tudtuk, hogy még látni fogjuk egymást. Mr. Smith elmondta, hogy a termék Amerikában és Angliában hétfőtől lesz kapható, a reklámot is akkor kezdik el leadni. Máshol  pedig a két ünnep között. Vártam, hogy milyen reakciók is lesznek. Izgatottan léptem ki az ügynökségről Niall kezét fogva.

-Nagyon büszke vagyok rád!

-Köszönöm! Szerinted tényleg jó vagyok?

-A legjobb!- mosolyog ott rám, és adott egy csókot. 

-Nem vagy te egy kicsit elfogult?

-Nem... Nem hiszem. Nincs nálad jobb!

-Hol?- kérdeztem, és tudtam, hogy ezzel ha csak egy kicsit is, de zavarba hozom.

-Mindenhol! Eskü!

-Oké! Elhiszem! De menjünk vissza!

-Menjünk!

Be ültünk a kocsiba, és egyből be is indította a motort. Vezetés közben az a keze aminek a sebváltón kellett volna lennie a combomon pihent, és azt simogatta.

-Ki fogjuk bírni!- mondtam hirtelen, mert tudtam, hogy ezen agyal- Niall! Ennél még lesz hosszabb idő is amit küldöm fogunk tölteni. Ezt mikor összejöttünk vállaltuk. És engem nem tántorít el!

-Tudom Szépségem! De ez a szeretet ünnepe meg minden. Nélküled semmi értelme!

-Niall! Emlékszel mit csináltál reggel?

-Mire gondolsz?

-Hogy mikor én durciztam mi történt.

-Igen. Elmentem tusolni, te meg utánam jöttél. És együtt tusoltunk. Nehéz lenne elfelejteni.

-Igen. De akkor én befejeztem! Kérlek most te is! 

-Éjjel fennmaradunk?

-Minek?- néztem rá értetlenül.

-Nem tudom. Hogy beszélgessünk.

-Nekem oké. De akkor a repülőn fogunk aludni. 

-Ki fogjuk bírni, hogy ne alugyunk! Ha meg elalszunk, elalszunk!

-Oké!- hajoltam oda hozzá, hogy megcsókoljam, de az övem nem hagyta, és visszarántott. Niall hangosan felröhögött- Ez nem vicces!

-Tudom. Bocsi!

-Ahh semmi baj!

Innentől csendben tettük meg a hátra lévő utat. Mikor odaértünk Niall elment a saját szobánkba én meg be Flórához.

-Halii!

-Sziaaa! Mit csinálsz?

-Gépezek. 

-Az jó. Beszélhetünk?

-Persze. Miről?

-Mit csináltatok Harryvel?

-Elmentünk vacsizni. Utána korizni indultunk, de a paparazzik meglátták minket így visszajöttünk. Kitaláltuk, hogy akkor lemegyünk szaunázni. Majdnem benyitottunk Elhez és Louishoz akik a földön szerették egymást.

-Fujj már! A szauna földjén? Jézus!

-Ja! Harry meg befogta a szemem, mert hogy ilyet még nem láthatok. Annyit mondtam neki, hogy az előbb még a Szürke ötven árnyalatát akarta megnézni.

-Ja igen! Azt megkaptuk! Majd szenteste éjjel megnézzük!

-Oké! Skypeolunk anyuékkal?

-Ahha! De nálunk, jó?

-Oksi. Akkor már hozom a kabátom!

-Jólvan. A pakolással  hogy állsz?

-Kész vagyok! Már csak a legfontosabbak vannak elől.

-Jó neked! Mi még semmit nem pakoltunk. És láttad milyen kupi van nálunk...

-Azt még a vak is látja- röhögött fel.

-Haha! De vicces vagy!

-Ugye? Mehetünk!

-Oké.

Átmentünk a mi szobánkba és miután letettük a kabátjaink a szobába mentünk. Niall a gépen csinált valamit. 

-Mit csinálsz?- léptem oda mögé.

-Gyertek ide mind a ketten! 

-Minek?

-Csinálok képet.

-Oké.

Odaálltunk mögé és mosolyogtunk a laptopjának a kamerájába. Csináltunk grimaszolós képeket is, majd mondta, hogy amíg beszélünk a szüleinkkel kinn lesz a konyhában. Leültem az ágyra, Flóra mellém, a gépem az ölembe vettem és bekapcsoltam.

-Flóra egyébként tudod, hogy minden veled meg Harryvel van tele?-kiabált Niall a konyhából.

-Mi?

-A tegnap esti képek. 

-Basszus! 

-Ja! Arról írnak, hogy eddig idősebb nőkkel volt együtt, most meg fiatalokkal azért, hogy az átlag jó legyen.

-A francba! Dehát semmi nincs köztünk!- sírta el magát.

-Mi tudjuk! Shhh! Semmi baj! Ne sírj!- kezdtem el vigasztalni.

-De olyan mocsokok az emberek!

-Tudom kicsim! Én is ezt élem át. De neked legalább nem mondják azt, hogy szakíts a pasiddal akit szeretsz.

-Mi? Mire gondolsz?

-Ahh most bonyolult.

-Nem. Szépen Niall is bejön és elmondjátok mi történt tegnap este!

-Nem akarsz te minden részletet tudni!- nézett rá Niall.

-Niall! Senkinek semmi köze, hogy mi mit csinálunk egymással!

-Csak te velem, Szépségem!

-Niall!- néztem rá most már komolyan idegesen, és odamentem hozzá. Kicsit bele akartam csapni, de elkapta a csuklóm, ölébe rántott és szenvedélyesen megcsókolt.

-Khmmmm!- jelezte Flóra, hogy ő is itt van- Szóval mi történt?

-Mikor kimentem mosdóba meghallottam, hogy arról beszélnek, hogy nekünk szakítani kell. Elfutottam, jött Niall, neki elmondtam, visszamentünk, megfenyegette azt a faszit kirúgással és eljöttünk.

-Értem... De ugye nem fogtok szakítani?

-Nem!- vágtunk rá egyszerre, és örültem, hogy ez mindkettőnknek egyértelmű.

-Oké. De most már hívjuk anyáékat!

-Jövök!

-Én meg megyek!

Vissza ültem, a kezembe fogtam a gépem és hívtuk a szüleimet. Tíz perce beszélhettünk, és valamiről nagyon magyaráztak, mikor a konyha felől kilátást hallottam.

-Ez mi volt?- kérdezte meg anyu is.

-Nem tudom. Szerintem Niall.

-Miért van nálad Niall?

-Én vagyok nála.

-Ezt hogy érted?

-Mindjárt jövök és elmagyarázom!- mondtam, de már ott sem voltam. A konyhába kiérve semmi különös nem fogadott- Mi történt?

-Semmi. Csak ahogy ittam a vizet a pohár majdnem kiesett a kezemből.

-Ja oké. Mindjárt mehetünk ám!

-Ráérünk!

-Ja...

Odaléptem hozzá és szorosan megöleltem. Így álltunk egy ideig, csak szívtam be azt a tipikus Niall ilattát, ő a hátamat simogatta. 

-Niall!

-Igen?

-Olyat nem lehet, hogy örökre így maradunk?

-Sajnos nem...

-Pedig ez így annyira jó.

-Tudom Szépségem!- mondta és egy puszit nyomott a fejemre- De most menj vissza!

-Ahh oké.

Visszaballagtam a géphez, és leültem.

-Na mi történt Niallel?

-Semmi.

-Biztos?

-Persze!

-Akkor oké. Szóval miért is vagy nála?

Úgy gondoltam itt az ideje, hogy megtudják az igazat.

-Szóval. Mikor összejöttünk. Rájöttünk, hogy másfél hetet tölthetünk együtt, és nem tudjuk mikor találkozunk legközelebb. De azóta ugye meg van beszélve, hogy itt szilveszterezek. Én biztos. Meg remélem Flóra is.

-Persze....- forgatta meg a szemét anyu.

-Oké. Szóval mikor erre rádöbbentünk, úgy gondoltuk minden percet ki kell használni. Ezért átköltöztem ide.

-Értem. És kislányom...

-Igen anyu?

-Szóval te meg Niall...

-Anya! Ha haza mentünk mindent el fogok mondani, de nem apa előtt akarom- mondtam őszintén. Tudtam, hogy anyuval beszélni fogunk erről, de majd négyszemközt.

-Oké. De akkor ti...

-Szia anya! Csütörtök éjjel tizenegy!

-Rendben! Hjajj sziasztok!

-Halii!

Még elköszöntünk majd végleg kinyomotuk. Felkeltem és kimentem a konyhába. Niall az asztalnál ült és a telefonját nyomkodta.

-Mit csinálsz?

-Twitter. Nézd! Világtrend lett a shippelésünk!

-Az jó?

-Ahha! Alig van benne utálkozás!

-Az jó!

Mivel ekkor már az ölében ültem adott egy csókot és rám nézett.

-Baj van?

-Dehogy is! Csak még mindig a tegnapi jár az eszembe...

-Barbi! Nem, ismétlem nem fogunk szakítani. Ha rajtam múlik tuti nem!

-Megígéred?

-Meg!

-Oké!- mondtam, és fejem mélyen a vállába fúrtam- Szeretlek!

-Én is nagyon szeretlek! Menjünk enni!

-Oké! Flóra gyere!- kiabáltam a húgomnak- Megyünk enni!

-Jövök!

Mindenki felvette a cipőjét meg a kabátját és Paullal négyen indultunk el ebédelni. Egy belvárosi étterembe mentünk. Mondtam Niannek, hogy menjünk Nando'sba, de csak annyit válaszolt, hogy azt majd Londonban. Bementünk és egy hátsó boxban ültünk le. Paul az étterem másik felén, úgy, hogy pont lásson minket.

-Délután mit csináljunk?

-Hmmm. Nekem mindegy!

-Nekem is.

-Szépségem nekünk még pakolni is kell.

-Tudom... Ahhj nem akarok!

-Ne kezd el, kérlek!

-Oké!

-Jónapot kívánok! Mit hozhatok?

-Jónapot! Lányok mit kértek?

-Én kérhetek egy fantát?

-Én is!- mondta a húgom is.

-Akkor kérnénk három fantát. Illetve étlapot is kérhetünk?

-Persze hozom!

-Köszönjük!

Letett elénk három étlapot és nézegetni is kezdtük. 

-Mit egyek?

-Én ilyet eszek nézd!- mutatta meg a húgom az ő kiszemeltjét. Valami hús volt saláta ágyon.

-Én szerintem spagetti eszek...- ismerette a tervét Niall is.

-Van?

-Ahha.

-Akkor én is azt akarok!

-Oké!

-Meg igyunk forró csokit!

-Itt?

-Mert hol akarsz?

-Tudod van az a kávézó. Starbucks a neve.

-De én itt akarok!

-Oké. Akkor itt lesz forró csokid- röhögte el magát Niall. Mivel egymás mellett ültünk, Flóra velünk szemben, mosolyogva nézett minket. 

-Mit mosolyogsz?

-Olyan cukik vagytok! Látszik, hogy szeretitek egymást!

-Komolyan mondod?

-Teljesen!

-Akkor ezt mások miért nem látják?

-Mert nem akarják látni.

-Ahh. Akkor akarják!

-Sikerült választani?- jött oda az előbbi pincér.

-Igen!

-Rendben! Akkor mit hozhatok?

-Két spagettit kérnénk illetve egy adag ilyen húsos salátás valamit.

-Igen megvan! Pár perc és hozom is!

-Köszönöm!

Ezután a fejem Niall vállára hajtottam, és a kezével játszottam amit épp fogott. Csendben beszélgettek a húgommal, én pedig örültem neki, hogy ilyen jól kijönnek egymással. Néha nagyokat röhögtünk, de komoly dolgokról is volt szó.

-Flóra! Elmondanám a nővérednek, hogy szeretem?

-Persze! Barbi! Niall szeret téged!

-Nem így értettem!- röhögött fel- Úgy, hogy magyarázd el neki, hogy ki fogja bírni ezt a két hetet nélkülem. Én már próbálkoztam, de abból khmm. Mindig más jött ki.

-Srácok! Én ebbe nem akarok beleszólni, de elmondom a véleményem. Szóval. Ami köztetek van, olyat talán még soha nem láttam! Még szerintem anyuék között sem! Nincs két hete, hogy ismeritek egymást, de annyira ragaszkodtok a másikhoz, hogy az valami elmondhatatlan! Látszik rajtatok, hogy a másikért mindent megadanátok. Ilyen szerelemről az emberek 99%-a még csak álmodni sem mer! És mivel szeretitek egymást ki fogjátok bírni! Van egy olyan érzésem, hogy Barbi csak a te pólóidban lesz, Niall,- lehet, hogy még szenteste is- de csakis azért mert ennyire ragaszkodik hozzád! Ki fogjátok bírni!- mondta, mire a szememe könnyek gyűltek. Minden mondata igaz volt. Niallre néztem, aki még egy kicsit emésztette a hallottakat, és mikor megvolt odahajolt hozzám és megcsókolt. Mikor befejezte a csókunk homlokát az enyémnek döntötte és a szemembe nézve kimondta azt az egy szót, amit ha tőle hallok elolvadok. "Szeretlek!" 

-Én is szeretlek! Elmondhatatlanul szeretlek! 

-Meghoztam az ételeket!- tette le elénk a kaját a pincér.

-Köszönöm!- mosolyogtam rá- Kérhetnénk még három forró csokit is?

-Kettőt. Én kávét kérek.

-Persze! Nemsokára hozom! Jóétvágyat!

-Köszönjük! Jóétvágyat!

-Nektek is!

-Nektek is!

Isteni volt a kaja! 

Viszont miközben ettünk eleredt az eső. Megbeszéltük, hogy akkor nem megyünk városnézésre, hanem visszamegyünk és mi Niallel pakolunk, Flóra meg elmegy Harryvel szaunázni. Mikor megettük a kaját nekiálltunk a forró csokinak. Épp egy újabb kortyot akartam meginni mikor valamit megláttam.

-Flóra!

-Hm?

-Vérzik az orrod!- mondtam mire egyből odakapott- Adjak zsepit?

-Ahha, légyszi!

-Oké, tessék!- nyújtottam neki oda.

-Köszi! A ruhám nem lett olyan?

-Nem. Mostanában vérzett már?

-Nem. Nem rémlik.

-Oké. 

-Miért?

-Semmi!- mondtam és tovább ittam az italom Niall forró ölelésében. Mikor már elállt Flóra orra, és úgy gondoltuk ideje indulni, kértük a számlát. Az enyémet meg a húgomét én akartam fizetni, de Niall nem hagyta. 

-Mehetünk?

-Persze! Paul?

-Ahogy láttam már ő is végzett.

Visszaindultunk a hotelba, ahogy úgy lett megbeszélve, hogy majd beszélünk, hogy este hogyan legyen. Mivel Flórát sem akartuk kihagyni. Visszamentünk a szobánkba és én bedőltem az ágyba. Niall levette a felsojét, és oda bújt mellém és beszélgettünk. Egyszer csak elengedett és felém gurult. Fejem a kezei között pihent és egyre közelebb hajolt hozzám.

-Niall mit csinálsz?- mosolyogtam rá.

-Bízol bennem Szépségem?

-Persze!

-Akkor maradj csöndben!

-De....- kezdtem el magyarázni, de egy csókkal elhallgattatott. Odahajolt a nyakamhoz, a hajamat arrébb kotorta, és kis csókokkal lepte el először a vállam, majd a nyakam. Kis nyögések hagyták el a szám és élveztem ahogy kényeztet. Végigsimítottam kidolgozott felső testén, és ettől csak jobban beindult. Nem értettem mit akar, mert előző éjjel voltunk együtt meg minden. És akkor egy kissé égő érzést éreztem meg a nyakamon. És megint. Sejtettem mit csinál, de nem néztem oda csak élveztem, és a fejemet még hátrébb hajtottam. Minden gondolat kiszállt az agyamból, hogy holnap haza megyünk, anyuék hogy fognak erre reagálni! Még párszor ugyanezt megtette a nyakamon majd adott egy csókot és legurult rólam. 

-Nos? Mit gondolsz?

-Nem vagy normális!

-Nem élvezted?

-Istenem Niall! Ez egy olyan fantasztikus érzés volt!

-Akkor mi a baj?

-Holnap haza megyünk.

-Tudom. Ezért is akartam ezt. Hogy akárhányszor tükörbe nézzél én jussak eszedbe! Szeretlek!

-Én is szeretlek Niall! És köszönöm neked ezt a fantasztikus érzést!

-Ne köszönj meg ilyet! Egy pár vagyunk, bármikor csinálhatunk ilyet! 

-Bármikor?

-Persze!

-Akkor.... Nem akarom, hogy csak te legyél ilyen szép emlékekkel! Persze nekem is gyönyörű dolog, de te is nézel tükörbe!

-Mire gondolsz?

-Megmutatom, jó?

-Nekem...

Most pedig én feküdtem rá és kezdtem el csókolni. Végigsimítottam felsőtestén,  majd a nyakához hajoltam, és kis csókokkal leptem el. Mielőtt elkezdtem volna amit akartam vettem egy mély levegőt, és én is kiszívtam az ő nyakát. A csipőmet szorongatta még párszor bele szívtam- néha bele is haraptam- és miután "végeztem" adtam rá egy puszit, megcsókoltam és vissza mellé feküdtem.

-Szépségem te vagy a legjobb!

-Szeretlek!

-Tudom. Én is szeretlek! Nagyon!

-Niall! Kérdezhetek valamit?

-Persze!

-De ígérd meg, hogy nem nevetsz ki!

-Így előre?

-Igen!

-Oké. Megígérem!

-Köszi! Szóval. Szerinted... Nem baj az ha én tizenhét évesen ilyeneket csinálok? Mármint, hogy lefekeszem valakivel vagy együtt tusolunk vagy kiszívjuk egymás nyakát? Mert én még csak egy taknyos, éretlen tizenhét éves vagyok. 

-Hééééé! Szépségem! Figylej!

-Figyelek!

-Nem. Nem gáz. Mert szerintem te sokkal érettebb vagy a korosztályodban mint a többi lány. És az, hogy ilyeneket csinálsz? Nem baj. Az ilyen dolgok nem kortól hanem szeretettől és bizalomtól függnek. Tehát. Ha mi szeretjük egymást akkor csinálhatunk ilyen dolgokat. És én szeretlek!

-Oké. Köszönöm! 

-És még valami. Megbántad?

-Mit?

-Bármit amit kettesben csináltunk.

-Nem. Semmit!

-Látod? Erről van szó? Ahoz, hogy megjöjjön az eszed, néha el kell vesztened az eszed!- mondta, megcsókolt és felállt mellőlem.

-Mit csinálsz?

-Pakolok. 

-Kéhetek még valamit?

-Mit?

-Adj nekem pár pólódat!

-Mennyi kéne?

-Ammm. Kell ez, ez, ez, ez az ing is, ez, ez, ez, ez a pulcsi a mindenem, szóval jön hozzám- kezdtem el válogatni, és khmmm sikerült "véletlenül" összefognom pár alsógatyájával. Végül hat pólótól, három ingtől és két pulcsitól fosztottam meg.

-Cserébe én is kérek valamit!

-Mit?

-Majd én választok, jó?

-Hát oké.

Odasétált a már bőröndbe pakolt ruháimhoz és keresni kellett benne. Végül kivette az egyik kedvenc melltartóm! A melltartóm! Jézus!

-Niall mit akarsz azzal?

-Hát. Te elviszed a fél ruhatáram, ennyit én is érdemlek!- mondta, mire kidülledt szemekkel néztem rá.

-Na jó. Nem mondok semmit. Csak annyit, hogy anniyra szeretlek, hogy nem tudom megakadályozni!
-Nem is tudnád!- mondta és szorosan magához húzva megcsókolt.

-De most pakoljunk!
-Oké....

Mind a ketten a saját bőröndjeinkbe pakoltunk és végig beszélgettünk. Minden alkalommal mikor Niall elhaladt mellettem megérintett vagy megpuszilt, amitől csak bánatosabb lettem. Két hét. Ahh! És mennyi minden fog azalatt történni! Valószínűleg nem úszom meg, hogy ne találkozzak Nóriékkal. Ha nem is direkt, véletlenül tuti. De lehet, hogy ez kell ahoz, hogy végleg lezárjam magamban őket. Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy Eleanor mindig velem lesz. Este hatra lettünk kész úgy, hogy csak a pizsamánk, meg a legfontosabb dolgaink voltak elől. Közben Harry írt, hogy hozzá menjünk fél hétre és lesz vacsi is. Amíg nem mentünk, az ágyon bújtunk össze. Huszonötkor mondtam neki, hogy én előre megyek, valamit meg kell beszélnem Liammel. Megfogtam a kis dobozt amit oda akartam neki adni és kimentem a szobámból. Niall is mondta, hogy valamit a húgommal akar megbeszélni, ő is kijött. Bekopogtam Liamhez és Sophiához.

-Sziasztok!

-Halii! Nem zavarok?

-Dehogy is! Gyere be!

-Oké. Köszi! Szóval. Kérhetek valamit?

-Persze! Oké. Ha jól tudom ti nagy karácsonyozást tartotok, hogy mindenkinek a szülei meg barátnők meg minden....

-Igen.

-Oké. És ugye én csak később megyek. 

-Igen.

-De nem akarom, hogy Niall úgy érezze, hogy nem szeretem, vagyis nem az, hanem, hogy érezze, hogy szeretem, és, hogy mindig ott vagyok neki.

-Mire akarsz kilyukadni?

-Szóval. Ez Niall karácsonyi akjándékának egy része!- nyújtottam neki oda a kis dobozt- Szenteste add oda neki! Oké?

-Persze! Odaadom!

-Köszönöm! Sophia?

-Otthon valami baj történt az egyik barátnőjével és hazautazott. Üzeni, hogy sajnálja, hogy nem tudott elköszönni, és puszil!
-Oksi. Én is őt. De akkor tényleg odaadod neki?

-Tényleg. Ezzel is csak azt mutatod, hogy mennyire szereted.

-Komolyan nagyon szeretem.

-Tudom! De gyere menjünk Harryhez!- ölelte át a vállam.

-Oksi!

Betette a bőröndjébe a dobozt és mentünk Harryhez. Niall, Flóra és Zayn már ott volt. 

-Sziasztook!

-Halii!

Mindenkit egy öleléssel és egy puszival köszöntöttem, majd lehuppantam a földre és Flórával beszélgettem.

-Azóta nem vérzett az orrod?

-Nem. De miért aggódsz ennyire?

-Nem tudom. Baj?

-Nem.... Mindegy. 

-Oké.

-Barbi, gyere!- lepett oda mellém Harry.

-Hova?

-Mutatni akarok valamit!

-Nekem?

-Neked!

-Jövök!- Kimentünk a konyhába és rá néztem- Szóval?

-Ugye tudod, hogy huszonhetedikén jöttök.

-Hogy ne tudnám?

-Oké. De te kérted, hogy Flórának mindig legyek ott.

-Ahha. 

-Tehát én vettem neki ajándékot.

-Oké. 

-Hallgass végig!

-Bocsi!

-Vettem neki ajándékot de nem akarom, hogy az legyen, hogy mindig számíthat rám, de szenteste nem kap semmit. Ez ilyen előkarácsonyi ajándék, kérlek add oda neki mikor ajándékoztok!

-Oké! Mi van benne?

-Egy nyaklánc. Egy lánc. Aminek a medálját majd én adom neki oda. Szerintem gyönyörű.

-Tuti, hogy örülni fog!

-Oké. 

-De ezt most nem tudom eltenni.

-Gyorsan vidd át a szobádba!

-Milyen indokkal menjek el?

-A telefonod ott maradt.

-Oké.

Visszamentünk a szobába és elkertem Nialltől a kártyát a szobához.

-Mi kellene?

-A telefonom otthagytam.

-Ja oké! Tessék!

-Köszi!

Átmentem, betettem a bőröndömbe a  dobozt, majd egy időben értem vissza azzal, hogy Louisék is megjöttek.

-Halii!

-Sziaa! Hát te merre voltál?

-A szobánkban hagytam a telefonon!

-Jaa! A többiek már itt vannak?

-Mindenki!

-Oksi!

Bementünk és mivel mindenki odaért Harry behozta a valahonnan szerzett pizzát. Meg sok-sok piát. Ahogy elnéztem egy üveg kóla volt, a többi mind alkohol.

-Jézus Harry! Le akarsz itatni minket?

-Nem! Kitaláltam valamit!

-Mit?

-Üvegezés. Aki nem teljesíti egy valamit meg kell innia.

-Akkor előtte együnk! És várj! Flórának nem kell innia!- néztem rá szigorú tekintettel, mert ha annyira fontos neki nem itatja le.

-Oké... Ő majd iszik boros kólát. Azt szabad?

-Azt szabad. De együnk!

-Jóétvágyat! 

Volt négy szalámit meg négy sonkás pizza. Én egyből szereztem egy szalámi nélkülit, mert azt nem szeretem. Niall egy másik félét evett. Miközben elfogyasztottuk a vacsink nagyokat röhögtünk. A srácok cikis sztorikat meséltek egymásról. Mikor minden pizza elfogyott letettük a dobozokat a földre, a piákat is leraktuk, az asztalon csak egy üveg volt. Niall ölében ülve vártam, hogy ki lesz az első áldozat. Nem kellett volna ennyire lelkesednem, ugyanis én lettem az.

-Oké! Én találtam ki a játékot, enyém az első kérdés!- mondta Harry.

-Várj már! Még azt se mondtam, hogy felelek e vagy merek. És felelek- nem tudom miért ezt mondtam, Harrynél az ember egyikből sem jöhet ki jól. 

-Okéééé! Szóval. Ha Niall nem lenne köztünk akkor ki lenne az aki a legjobban bejönne?

-Ammmm. Nem is....

-Egyből mond a választ!

-Akkor te. Azt hiszem te...

-Oké. Bejövök a Kardos familynek!

-A fasznak jössz be! Én nem azt mondtam! Én annyit mondtam, hogy na mindegy...

-Nem! Nem mindegy!

-Én nem azt mondtam, hogy besjössz!

-De azt sem, hogy nem!

-De téged nem tudnálak szeretni!

-Miért?

-Nem tudom. 

-Olyan nincs, hogy nem tudod!

-De- mondtam, és elröhögtem magam- Inkább had igyak valamit!

-Mit?

-Mindegy! Valami rövidet!

-Tequlia?

-Az jó lesz.

-Egyet...

-Nem. Flóra nem iszik tequliát! Ő boros kólán él ma este!

-Oké, oké!

Öntött minden kupicába, vett elő sót meg citromot, én a húgomnak csináltam egy boros kólát és koccintottunk.

-A fiatalságra és a szerelemre!- mondta Niall és megcsókolt.

-Nem baj ám, hogy a szerelemről beszélsz, de nektek kéne szakítani....

-A fasz fog szakítani, hagyjál!

-De most komolyan! Mi volt az az egész?

-Majd ha ránk kerül a sor, elmondjuk!- mondta Niall és belepuszilt a nyakamba. Mivel a délutáni akciója miatt kissé még érzékeny, halkan felszisszentem.

-Baj van?

-Nem. Csak a nyakam egy kicsit még érzékeny.

-Fáj?

-Nem.

-Tuti?

-Tuti!

-Akkor oké! 

Nekem kellett pörgetni, Liamnél állt meg. 

-Merek.

-Én nem tudok. Valaki mondjon helyettem!

-Majd én!- mondta Louis- Hívd fel Daniellet.

-Mi? Mivan? Minek?

-Megbeszélni, hogy mi történt.

-Nem. Én továbblépntem. Szeretem Sophiát, és örülök, hogy ezt most nem hallja.

-Mit? Hogy szereted?

-Hülye! Nem! Azt, hogy ilyet akarsz tőlem.

-Oké! Nehogy kinyírjátok egymást!- néztem rájuk- Csak akkor kell innia, ha a felelésre sem válaszol!

-Jó. A kérdés pedig. Még szereted Daniellet?

-Louis! Ilyet nem illik kérdezni!- nézett rá a barátnője.

-Szerintem... Nem. Nem annyira.

-Tehát még mindig érzel valamit iránta?

-Lehet... Nem tudom mit érzek- mondta, és nagyon meglepett. Nem tudja mit érez? Én úgy tudtam Sophiát szereti.

Órákon át játszottunk, volt szó komoly dolgokról is, de kevésbé komolyakról is. Legjobban talán Harry volt beállva.

És megbeszéltük, hogy ez az utolsó. Felém mutatott az üveg. Nem tudtam elképzelni mit tudnak még csináltatni velem. Már kicsit be is rúgtam, olyan dolgokat csaltak ki belőlem, hogy én nem hittem a magam fülének!

-Felelek!

-Annak ott a nyakadon Niallhez van köze, ugye?

-Ammm. Persze- bólintottam.

-És.... Niall...

-Megvolt az egy kérdés!

-Oké igaz.

-Na jóéjszakát mindenkinek!- köszönt el Zayn.

-Neked is! Holnap reggel kilenc!

-Oké!

Végül mindenki elment, mi is mentünk a szobánkba. Már hajnali egy volt. Csütörtök. 

-Gyors elmegyek tusolni!- néztem Niallre.

-Reggel nem ér rá? Olyan álmos vagyok!

-De... Egyébként nem te mondtad, hogy maradjunk fenn?

-De. De azóta átgondoltam. Szeretném úgy kialudni magam, hogy hozzád bújok!

-Ez megoldható! Átöltözök oké?

-Oké!

Bementem a fürdőbe, lemostam magamról a sminket, kifésültem a hajam, fogat mostam, átöltöztem és kimentem. Befeküdtem Niall mellé az ágyba- akin már csak egy alsógatya volt- és majdnem aludt.

-Te tényleg álmos vagy!

-Nagyon! 

-Niall!

-Hmmm?

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! Nagyon nagyon szeretlek! Gyere ide mellém!- emelte fel a takaró felém eső részét, hogy oda tudjak bújni. Úgy is tettem. Szorosan átöleltem, ő a derekamat karolta át és a pólómat- vagyis az ő pólóját, csak rajtam van tehát az enyém- kicsit feljebb húzta, és úgy húzott jó közel magához. Megcsókolt és már aludhattunk is. De nem ment. Nem jött álom a szememre. A plafont bámultam, és gondolkodtam. Olyan dolgokon, hogy én mivel is érdemeltem ki Niallt. Nem csináltam semmit. De lehet, hogy pont ezzel, hogy magamat adom? De akkor is mit szeret bennem? Otthon leszek keddig egyedül. Mert El csak szerda reggel tud jönni, de Flórának hétfőtől suli van. Meg amúgy is. Egy magántanuló élete hogyan van? Akkor tanul amikor akar? Olvastam már erről, de érteni még mindig nem értem. És mit fogok csinálni abban a tengernyi szabadidőmben? Szóval a jövőn gondolkodtam, hogy hogyan is lesz.

Sophie ❤